Rész

 1  0|            isteneknek gondjuk nincs reája,~S ha egy ember vesz, egy
 2  0|          Egy-egy harmatcseppet küld reája~És a lankadót felélteti. ~
 3  0|             Hajtva gyönge szelletet reája.~"Illik-é ez, mond a nő
 4  0|    gondtalanság~Igézet gyanánt ömöl reája. ~Harcra lép korlátozó mezével~
 5  0|      játszik,~Rózsaszinű álom száll reája. ~Ázor angyal nézi, nézi -
 6  0| szertemállik,~Elhagyottság sulyosúl reája. ~Végig sír a pusztán, néha-néha~
 7  1|        Menyecske rőzsét most rakott reája, ~Melléje téve szépen, rendesen~
 8  1|            A házi asszony áldást ad reája. ~Mesét hallgatnak aztán
 9  1|    illetését.~A szellő virágot hajt reája~S kedvesének érzi ölelését. ~
10  1|              És a könyű, melyet ejt reája,~Mint gyémántcsepp megfagy
11  1|      kimondja~E nevet; megdöbbenünk reája,~S mint virágot őszi szél,