Rész

  1  0|              most engem is, de~A dalra óh~Emlékszel-é? ~Folytatja-é
  2  0|                szeret,~Mit mosolygsz - óh, hallga, hallga!~Hadd maradjon
  3  0|            öled lesz e kebelnek enyhe,~Óh a ház, a kő dacol a vésznek,~
  4  0|                a hajó fenékre szállt. ~Óh, hogyha volna nékem is~Könnyem!
  5  0|         Önakarat önkénytesen száműze. ~Óh drága hölgy! álbüszkeségből
  6  0|                tiéd?~Én búsan kérdezem~Óh, mert már csillagod~Is alig
  7  0|                ha meghalhatnék véled - óh, hisz akkor~Halál lesz élni
  8  0|          világol -~Fagyos szellő sír - óh lány, értelek.~ ~
  9  0|               s megmarad az árva élet,~Óh jaj, miért ismertem nála
 10  0|             merre, újra ellebegnek. - ~Óh lány! szerelmünk is ha ily
 11  0|              szívünkben~Életgondolat. ~Óh pedig oly édes~Volt, mely
 12  0|           kínomat kinyögni -~De mostan óh hová, hová hajoljak,~Midőn
 13  0|                hát még szellemvilág? -~Óh lány, te el nem hagytál
 14  0|            könnyen olvad s mély a sír,~Óh türelem, csak türelem azért:~
 15  0|              ohajt? ~De el, sötét kép, óh hisz ő enyém,~Mind egyre
 16  0|         hajnalnak már vak éjbe fúlni -~Óh jaj ki látta, jaj ki látta
 17  0|                szintén ily füzért ad. ~Óh lány, ha költőd ismét én
 18  0|               már majdnem eltemet. ~De óh, a bú már úgy benőtt szivembe,~
 19  0|                               Hagyj el~Óh lány, miért, miért szeretsz?~
 20  0|                már-már ízlelt kehely. ~Óh, mert ha ott ragyognak is
 21  0|             Fényleni, ragyogni látsz - óh tudd, a tenger~Holdfénynél
 22  0|       hullámzik Éva-kebled,~Azt látom, óh, hogy amidőn hivék,~Hogy
 23  0|            lenne elrombolni még. ~III ~Óh leányka, nem szégyenled-é,
 24  0|        Meghalok, hidd, szenvedésitől. ~Óh, ha volna rajtad oly hatalmam,~
 25  0|             árul el.~Süsd le, süsd le, óh már mind hiába,~Szívem új,
 26  0|              nőszívben a szerelem ég. ~Óh igen, látom, szemed borúja~
 27  0|           téged és szeretnem egy volt,~Óh leányka, honnan, honnan
 28  0|               a nagy istenek - - ~VII ~Óh talán bűn is, ahogy imádlak,~
 29  0|           egyházból elpusztult romok. ~Óh, de hogy lehetne bűn szeretni,~
 30  0|             bevallám, vétkezém nagyon.~Óh, de hisz, kihez nem vonz
 31  0|                úgy van, drága zsaroló?~Óh, hisz azt a rossz férjt
 32  0|                vésze,~Nyugodtan várom, óh, erős vagyok.~ ~
 33  0|              ég.~Balga szív! ki hitte, óh, ki hitte volna,~Hogy tükör
 34  0|             komolyan melyik vesz. ~II ~Óh, mivel vagy jobb, mondd,
 35  0|          csábító alakot, helyt néztek.~Óh, nem féltek-é, hogy a nagy
 36  0|               hátrább hogy mit állnál.~Óh, hisz a boldogság mindenkor
 37  0|              nő. - ~És most ölelj meg! Óh ne félj csak,~Hogy elgyűröm
 38  0|            tudod, hogy honnan, merre. ~Óh ne is tudd, óh ne is tudd!~
 39  0|                 merre. ~Óh ne is tudd, óh ne is tudd!~Mindenik egy-egy
 40  0|             önte el,~Most érte már el, óh látom, tökélyét~A báj, melyet
 41  0|         mesterség cifrasága~Melletted, óh - legszebb te vagy magad. ~
 42  0|               venném a változást. -~De óh igen, csókod hiányzanék,~
 43  0|            több legyen:~Rád emlékezem, óh drága nő,~Mert te e vádat
 44  0|           világ felett:~Rád emlékezem, óh drága nő,~Mert te e vádat
 45  0|            Erényedre hogyha gondolok. ~Óh de érzem, e világon a~Költő
 46  0|         homloka felett;~Rád emlékezem, óh drága nő,~S életemre búsan
 47  0|           életemre búsan gondolok. - -~Óh, ki mindent megcáfolsz,
 48  0|                   Válaszul~Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen~Végigtekintünk
 49  0|          vágyik és remeg. ~Jól mondtad óh, ha csendes éjfelen~Végignézünk
 50  0|              kéjt szerez. ~Jól mondtad óh, ha hallgatunk zenét,~S
 51  0|            vágyol vinni korlátim közé;~Óh ne félj, ha mindent zúz
 52  0|               ítélt átkos, kósza rém: ~Óh, de el ne ítéld őtet hirtelen,~
 53  0|              Mely nem Júdás-csók volt. Óh, ez egy kegyet~Tán meg nem
 54  0|            mindhiába fut. ~És mégis, - óh, a perc hatalma nagy,~Aztán
 55  0|          mintsem hogy lássak esni rád,~Óh nő, egyetlen kétkedő szemet, ~
 56  0|                Atlas~Miért biztad rám, óh nő, titkodat,~Mért vallottad
 57  0|             szorul, szavam remeg. ~II ~Óh, hogyha e csók forró léhe~
 58  0|                csillag, messze égő,~De óh jaj annak, akit az vezet,~
 59  0|      Megköszönjék, amért megraboltál. ~Óh, ha üdvünk álom is vala,~
 60  0|             szerelme. ~Hát bucsúzzunk! Óh nő, ládd, e szív~Utadra
 61  0|              szűtlen élcre hogyha jó. ~Óh, a világtól majd tanulsz
 62  0|          hagyott el ifjúság még téged,~Óh nő, mondd, mi hát, mi ily
 63  0|             súgja nékem. ~Ne nézz rám, óh fordulj el, édesem,~Ha újra
 64  0|               a nehéz napok,~Karomban, óh, te egyedül maradsz csak? ~
 65  0|            hívnám frígyesül,~De rólad, óh nő, mégse mondanék le. ~
 66  0|            súgod: gyönge lettem állni,~Óh te tarts fel, vagy veled
 67  0|              nincs úgyis elég hatalma.~Óh talán hogy ébredjünk fel
 68  0|              kárán; ~Ha látod, jó fiú,~Óh add ki nékem,~S áldást küld
 69  0|                  s imé~Szemedben az ég~Óh lányka, úgy-e, bár~Szavadnak
 70  0|                 ah,~Ki ékesíti fel? - ~Óh nő, talán e sírhalom~Hű
 71  0|               Hű férjem, gyermekem,~De óh, ne hidd halálukon~Hogy
 72  0|               hallani: ~"Sírom felett, óh kedvesem,~Ne álljon büszke
 73  0|              tündér-, sem vitéz regét,~Óh jó anyám, mond halkan a
 74  0|             hon elnyomójának számára. ~Óh nő! hát ez-é költő világod,~
 75  0|               kebeledben sejt a férfi?~Óh, ezek hát a nőszerelemnek~
 76  0|            jövő felé még vágyódás ég. ~Óh de nem, oly néma, oly nyugodt
 77  0|                rakni idegen hazába." ~"Óh vigyázz, vigyázz, ifjú,
 78  0|          leventém, akit szeretek. -" ~"Óh hagyd a szörnyet, hagyd
 79  0|               volt is arra érdemes." ~"Óh hagyj el, hagyj el, hallod
 80  0|            borított rá az alkonyat. - ~Óh Szádi, Szádi, tündöklő valál,~
 81  0|                 csillogó halottlepel? ~Óh vajh mi is, mi is e délibáb,~
 82  0|            hogy megcsókollak homlokon,~Óh, nem érzed-e miként szellemkéz~
 83  0|                életet, hoz meleget." -~Óh ha tudnád, hogy magas váradban~
 84  0|               nő, nincs már benne vér.~Óh, a rózsa hervad, míg a hajfürt~
 85  0|                Fent az árbocok körűl. ~Óh, de a hajó gyomrában~Láncra
 86  0|             dobnak vízbe!~Mond a lány, óh rettegek!"~A vén nem való
 87  0|            Bírlak végre bajnok Aladár;~Óh, mi régen várok már e percre~
 88  0|               s reá új életet adok." ~"Óh, ne üzz játékot a keservvel~
 89  0|          feleszmél és föláll sötéten:~"Óh vagy-é tökélyeknek te telje,~
 90  0|              élet csak neki szülessék!~Óh de nem, nem - arca ily szelíd-e,~
 91  0|               nő szeliden,~Igy aludnod óh te feledékeny?!~Délen a
 92  0|                és megnyugodva mondja:~"Óh, e rút időt csak átaludja!~
 93  0|               pirral messze szállott. ~Óh, de szűnknek nincs megnyugovása,~
 94  0|               a pille összeporlad." -~"Óh arám, arám, nem nem," sír
 95  0|               mindenségben hová lesz. ~Óh, de szél-árát ki sírni hallja,~
 96  0|            verve semmisűle meg!~Halld, óh halld király mint zúg a
 97  0|            pártost, hogy neveljenek!"~"Óh hát rajta, rajta, sujtsd
 98  0|        oltalmaznak felsőbb végzetek."~"Óh szörnyü kegyesség, óh jaj
 99  0|                  Óh szörnyü kegyesség, óh jaj hát nekem,~Ah de nincsen-é
100  0|       mélységben. ~"Zolna, Zolna édes! óh hajolj át hozzám!~Én nem
101  0|                  Hah de mily erő vonz? óh megyek, megyek már!"~S áthajol
102  0|                ége lelke. ~"Holdvilág! óh testesült ábránd te,~Hallgatag
103  0|              szívemnek,~Árjadó sugárod óh miért vonz,~S hogyha nem
104  0|               őtet így felel szavára:~"Óh ne vesztegesd reá szerelmed,~
105  0|             hazáig! -~"Honvéd volt ez? óh nem így néz az ki,~Aki mint
106  0|                Felől ily szózat ért: ~"Óh nő, ily gazdag fényt~Nem
107  0|                 Megyek ifjú veled." ~,,Óh nő, ezer veszély~Átok kísér
108  0|             majd~Megvéd a szerelem." ~"Óh nő, ha megbánnád~Még egykor
109  0|       megsirattam, menni hogy hagyám. ~Óh bajnok! bajnok! kérlek hát
110  0|                 tűrnöd kell a sorsot. ~Óh de engem hagyj itt!" "Jőnöd
111  0|               ki mégis küzd remegve. ~"Óh mint dúl, óh mint forr az
112  0|                remegve. ~"Óh mint dúl, óh mint forr az egek tüzárja,~
113  0|               gond, az el van feledve.~Óh de jőjj, kövess nő, s hátra
114  0|            nagy tettekkel kinyerted, "~Óh, de legnagyobb, hogy szívemet
115  0|        mosolyog szavára,~Válaszolván: "Óh te föld hiú leánya!~S véled-é,
116  0|                földerűlő égnek.~"Most, óh most szeress már! mond a
117  0|         megvetetten.~Hej de küldesz-é, óh küldesz-é síromra~Legalább
118  0|           utánam nem könnyezne senki. ~Óh Virár! lemondtam érted a
119  0|             engem is siromba ez tett. ~Óh fiam! bejárom én is a világot,~
120  0|              volna, hogy megváltatánk.~Óh hatalmas Isten, hát miért,
121  0|                még gyermekem lesz tán,~Óh, takard, takard nőm édes
122  0|               kérelmes szókat ejtve: ~"Óh kegyelmezz, óh kegyelmezz,~
123  0|                ejtve: ~"Óh kegyelmezz, óh kegyelmezz,~Sorsunkat kezedbe
124  1|               nem siránkozom feletted, óh rom!~Nem állt melletted
125  1|               lánygyermeket~Felfog, de óh jaj, ez~Menten csókol kezet.~
126  1|         törülgeti,~Tágúl a régi por~De óh, nem évei.~Méláz és ujja
127  1|          pillantást még a boldogságba,~Óh hogy kiván, hogy sovárog
128  1|          Tréfát vegyített üdvözlésibe;~Óh jaj, még csak nem is félti
129  1|               vonásit~Eggyé olvadva, - óh jaj, mennyi vád!~Hogy mindazt,
130  1|          Élvezetlen hagyta a világot. ~Óh szentségtörő, gyalázatos
131  1|      visszhangja lelkeikben nem szól. ~Óh, csak egy nem kérdez, nem
132  1|         ablakánál égve, elmerülten. - ~Óh leányka, látom-e még egyszer
133  1|              Köveid dacoltak az idővel~Óh, de rád terűle szörnyü gyász. ~
134  1|            körülnéz a széles vadonban.~Óh dicső világ! te Isten szent
135  1|            otthon a kedves halotton. -~Óh csábitó arcú, rettentő világ
136  1|               bámulnak egymásra,~Nézd, óh lányka nézd, bár oly távol
137  1|          zajongó keble nyúgodalmat. - ~Óh nő, hogyha sorsunk eltép
138  1|                         Hazaérkezéskor~Óh fogadd be, óh fogadd be
139  1|           Hazaérkezéskor~Óh fogadd be, óh fogadd be újra~Ősi ház a
140  1|             úgy te is, mint gyermeked?~Óh, mert azt már bennem meg
141  1|                 S boldog volt-e akkor? óh nem, óh nem!~Bár most gyermekfájdalmit
142  1|           boldog volt-e akkor? óh nem, óh nem!~Bár most gyermekfájdalmit
143  1|                            Az alföldön~Óh szép alföld, tárt s rejtélyes
144  1|         bömbölve hívta szent csatára. ~Óh, ha láttad, láttad volna,
145  1|             rohanni véres győzelemre. ~Óh, ha láttad, láttad volna,
146  1|          szólított~Felsohajtva szólt: "Óh bátya, mondd meg~Volt-e
147  1|               Sírja ormán ott viraszt.~Óh való-e most, vagy újra~Egy
148  1|               Olyan ismerősök arcaik. ~Óh, s ők mégsem régi jó barátim,~
149  1|                bükk árnyában két alak!~Óh te vagy, te vagy, kedves
150  1|               egykor, a felejtés hág, ~Óh, ne bánjuk, illat úgyis
151  1|               lába~A kavics élén. - -~"Óh hideg, úgy-e, az éj gyermekem!~
152  1|           Kárörömmel el nem vesztenek.~Óh ne zokogj, ne zokogj gyerekem!~
153  1|           Elhallgattál hát, kicsinyem,~Óh te megáldnál, jól tudom,
154  1|                jó itt lent gyermekem -~Óh de én, de én, ki szégyenemmel~
155  1|                 Virágot hát a fejemre,~Óh mosolygás, jöszte, jöszte!~
156  1|                pokolra szálljak le? - ~Óh hit nemtője! kit sok balga
157  1|               belé,~De egymás ellen. - Óh, áldásait~Szivem már sokszor,
158  1|              Vagy mit nyerék már tőle? Óh miben~Segített? s bűn-e
159  1|                a bölcset játszani,~De, óh ki éhezett közöttetek?~Hányan
160  1|           gyávaságnak posványában nő. ~Óh, hisz sokkal, sokkal kényelmesb
161  1|              ujoncoz a török sereg. ~*~Óh de Isten, kit nem veszteget
162  1|           gyözelmeset, hitvány magát. ~Óh mi kín, mi kín az óriásnak~
163  1|                hitelezőnk, ki~Feledni, óh jaj, nem szokott. ~Megyünk
164  1|            elhal, míg hozzánk beront. ~Óh, csak egy van ami még érhetne,~
165  1|                meg gyászkönyűje lesz. ~Óh de el, de el a kis házküszöbről,~
166  1|           Anyja lopva könnyeket töről.~Óh a boldogság itt mind valódi,~
167  1|            boldog, aki boldogít majd. ~Óh, de amint csókomnál először~
168  1|      Szemrehányás társult a mosollyal.~Óh jövök, jövök lelkem virága! ~*~
169  1|               üdvre lenne képes - - ~*~Óh, ha most sokat probált szivemmel,~
170  1|                Most élcemen ásítanak. ~Óh honnan ez, hisz arcom ép
171  1|          Gyujtónak használunk csupán? ~Óh jaj, tudom, mi szörnyü vétkem,~
172  1|              már majd megfojtotok. ~De óh jaj, egyik sem pirúl el,~
173  1|              Legénygazdaság~Legénység, óh rideg legénység,~Testtel
174  1|                A megnyugvás sorsunkba; óh nem az!~Csak addig Isten
175  1|                A megnyugvás sorsunkba; óh nem az!~Hadd bírja más,
176  1|               És vigasztalni~Aki akar,~Óh, az nem érzi~A bú mint mar.~
177  1|                            Őrüljek meg~Óh sors! nálad kegyetlenebb
178  1|             Üdvözölve nyugtató halál. ~Óh, ne küzdj tovább is ellenébe,~
179  1|              Makacsan még, ifiú kebel,~Óh, ne nyujtsd a létet, melyben
180  1|            Hogyha fáradtan elszenderűl~Óh ki van, ki szívesen születnék,~
181  1|           hazába~Engem is sejtés von. ~Óh, de mély a sír is,~S ami
182  1|          Minden szó olvashatón áll. - ~Óh, a bú seb életfáinkon,~Melyet
183  1|             árja dús virágmezőn foly. ~Óh, a nő jobb, mint mi férfiak!~
184  1|              sírtam, a jövőn törődtem.~Óh, aki érze honfibút a férfi,~
185  1|         halálra s a lány szép szemére,~Óh, akit a sors ily vadul lesujta,~
186  1|             keblem, gondolám magamban,~Óh mi az, mi megnyugtatna már?"~
187  1|             Vagy bájosb-é vajha álmom? Óh nem!~Több gyönyört birok-é
188  1|             szükségesség" menydörög. ~"Óh, e szót, e látványt hadd
189  1|                  Válassz!" - úgymond. "Óh, hogyan válasszak,~A legszebbet
190  1|               nyujtsunk testvérkezet. ~Óh vár ura, óh gunyhó embere!~
191  1|             testvérkezet. ~Óh vár ura, óh gunyhó embere!~Keserveinkben
192  1|                még kor, hogy tehessek?~Óh hány Leonidás, hány Grachus
193  1|                harcuknál nem volt más;~Óh hát érdemes-e élni, ha minden
194  1|             zúgott, százfelé szakadt. ~Óh, vajh mi rosszul ismert
195  1|              fel a magasba biztos út. ~Óh szolgalelkű, kishitű az
196  1|              egy-két foltját felfedi. ~Óh fáj, fáj látni a nagynak
197  1|            lesz majd, a sír és az ég. ~Óh fáj, fáj látni a nagynak
198  1|              kit kortársi~Elismerének, óh jaj a vakok,~De szíveinkben
199  1|    Költővilágod síron túl kisér,~Mert, óh leányka, még nem szenvedél. ~
200  1|                de szívén nincs harag. ~Óh jaj, hogy így van, bölcsőnk
201  1|              nyelt el a halott lepel. ~Óh, mért él hát az ember, mért
202  1|           sírba is követted őt hiven. ~Óh nektek jó, együtt veszétek
203  1|             hogyha él~Még lelketekben, óh kínos nagyon,~Hogy a nép,
204  1|             lány~Zajgjatok jól bátran, óh ne féljetek;~Alkalmatlanokká
205  1|          lelkemben szentebb dal szava.~Óh mi nagyszerű, mi szép a
206  1|             kis sugára béhat lelkembe.~Óh, mi rejtélyes, mi szent
207  1|             közt is ily kapocs leszen.~Óh, néztétek-é már jól az állatot,~
208  1|            csak visszaeshessék legott.~Óh, mi rejtélyes, mi szent
209  1|              világ szunnyad s ő nevet.~Óh mi nagyszerű, mi szent ez
210  1|               az már régi lom.~Megállj óh őrült nép, halld, halld
211  1|          eltakarja,~S kétszeresen fáj; óh, mért nem terme kőnek,~Hogyha
212  1|              erőm is elszenvedni épen.~Óh, hogyan csalódtam, azt te
213  1|              távolság árnya eltakarta.~Óh, mi végtelen tér van, lánykám,
214  1|              szívvel esd, hazája képe.~Óh, de jó az Isten, itt se
215  1|                úgy-e gyászoló mezének?~Óh, mi írigy a sors! amily
216  1|               volt, miben szivem hitt.~Óh, mi írigy a sors, frigyforrást
217  1|         kedvteléssel némileg kárpótol.~Óh, ne félts, ne félts, szent
218  1|               azt nem, hogy szeretlek.~Óh, bár csak nézhetnél szintén
219  1|              míg az a kék ragyog csak.~Óh, mi kincset adjak hát, mondd,
220  1|              vetélytárshoz~Elárulál! - óh gyermekéveinknek~Kisértete,
221  1| Mindennapiságodban az igát.~De nézzed, óh, hölgyednek báj-vonásit,~
222  1|                drágán is volt fizetve.~Óh, de nem drágán, egy csillagért
223  1|          tovább miért, miért is élne -~Óh, ha tudnád azt, mi édes
224  1|         földért, csak hátra hasztalan.~Óh, dehát vesztéssel aki nem
225  1|             boldogabb napokból~Benned, óh nő, nékem is jutott,~Hála
226  1|             kertben.~Ragyogj tehát nő, óh ragyogj, csodálva~Lelkem
227  1|                látom, érzitek hiányom,~Óh, mi édes szűmnek ez, mi
228  1|                édes szűmnek ez, mi jó!~Óh, de a kor mint víz összesímúl ~
229  1|                virágágy kellő közepén.~Óh, de a virágok összenőnek,~
230  1|           lenne s helyt sem lelne már.~Óh, de e nap úgy-e, messze
231  1|              tán, mint idegent ha lát.~Óh tanítsd, tanítsd meg, nőm,
232  1|             lennék felejtett gyermeke.~Óh, ne írigyeljék azt barátim,~
233  1|               várok hosszú türelemben.~Óh, pedig bájos volt, melytől
234  1|             régi templom kis harangja.~Óh vén templom látlak, látlak
235  1|               minket kertünk kapujába.~Óh, e bűvös körben magamat
236  1|                azóta egy tél zúga rád.~Óh, ha ott is mindezt így találnám,~
237  1|             hideg telet lelnék csupán?~Óh, ki tudja? Az tartott fel
238  1|        Brútusával új és szent csatára?~Óh, hagyd nyugodni, mért ébredjenek~
239  1|           távol jövőbe jós sugárt vét.~Óh, hát kövesd szivednek istenét,~
240  1|               Csalókán intő ideálja. -~Óh, mondd a villámnyargaló
241  1|            nézed te a világot~Barátom, óh, hisz jobb hasznát vehetd,~
242  1|          kéjsugár~A természet szavára: óh, kacagj fel,~Hiszen csínt
243  1|            társa volt eddig szívednek,~Óh, bár sose tudj a másik felől. ~
244  1|              emberek;~Elfüstölni őket, óh jaj, nincs szerem,~Ábrándos
245  1|                 hogy miljó feledi. ~9 ~Óh hiú ember, nyelvedben is~
246  1|               kicsínyes körüknek. ~14 ~Óh, ne higyje senki, hogy az
247  1|                meg, csak önmagát. ~19 ~Óh szerelem! te édes gyötrelem
248  2|                Szörnyű rablás történt, óh mesterem,~Mond Izis papjához
249  2|      Elcsábitott a dőre tudni vágy,~De óh mit láttam, semmi sincs
250  2|               Ha sorsodat nem érzeném, óh hon!~S mégis, e bú is ha
251  2|            sorsban él? ~Ez a dicsőség! Óh hideg, hideg kép!~Életrózsáinkból
252  2|            halálfüzér,~Küzdtérre érte, óh, szívem sohsem lép,~Mint
253  2|               mely élni fog, ha kész. ~Óh, bár gyöngy lenne mindenik
254  3|         Szeretlek! és ezen~Haragszol - óh, ne tedd!~A nap kegyessen
255  3|               füzér,~De szíve hallgat, óh,~Nem ez mit érzte kér: ~
256  3|        sugárzik,~A tavasznak kelleme. ~Óh, üvölts sötét borúlat~Házikómnak
257  3|              Életünknek átkai. ~Mondd, óh mondd, mi van dicsőebb~Óh
258  3|              óh mondd, mi van dicsőebb~Óh leány! - Mig érzetem~Siromiglan
259  3|         mondják: nagy vala lételed is.~Óh haza! képed e hon! temetődnek
260  3|          szemed sugárain,~Hogy nincsen óh könyrűlet, ily szemeknek~
261  3|         Szeretlek! és ezen~Haragszol - óh, ne tedd!~A nap kegyessen
262  3|               füzér,~De szíve hallgat, óh,~Nem ez mit érzte kér: ~
263  3|        sugárzik,~A tavasznak kelleme. ~Óh, üvölts sötét borúlat~Házikómnak
264  3|              Életünknek átkai. ~Mondd, óh mondd, mi van dicsőebb~Óh
265  3|              óh mondd, mi van dicsőebb~Óh leány! - Mig érzetem~Siromiglan
266  3|         mondják: nagy vala lételed is.~Óh haza! képed e hon! temetődnek
267  3|          szemed sugárain,~Hogy nincsen óh könyrűlet, ily szemeknek~
268  3|            Hazámnak, és nekem~Annélkül óh, hogy az dicső~Sirján szabad
269  3|             síri átka kélt, ~Lukrécia, óh hagyd e sírt el, óh,~Lengd
270  3|          Lukrécia, óh hagyd e sírt el, óh,~Lengd édesen körűl utódidat,~
271  4|            teremben~Majdani díszedről, óh haza! - álmodozom.~ ~