Rész

 1  0|   szívesen,~Hisz pályabérért,~Minő te vagy,~Nincsen fáradság~
 2  0| felett,~Hogy oly rokonlelket, minő tiéd,~Találni rajta szinte
 3  0|    mint a tavasznak álma,~Jó, minő az áldó napsugár,~Irigyelt
 4  0|       Vad, kietlen ő is, mint minő országa, ~Tűzokádó hegynek
 5  0|  sötéten. ~Mily kinzó kétség, minő előörs,~Csak nem ifjam,
 6  1|  titkodat kitárni;~Látlak még minő voltál bucsúmkor,~Hogy fog
 7  1|  eszméimet tovább ha követem,~Minő legyen, hogy nézzen az ki,~
 8  1|       S ha visszagondol, hogy minő vala,~Szemébe könny gyül,
 9  1|        Megmondom e kor embere minő:~Házasságrontó, szerelemszövő.~
10  2|    Csak arról tesz tanúságot, minő~Hitvány volt a tömeg és
11  4|     is oly híres kocsis ülne, minő te~Vagy, be dicső dolgot