Rész

 1  0|        lett, mit üdvének nevez~Szivünk csak két rosszból a kisebb,~
 2  0|       illemének~Kínpadján nyög szivünk s azt tisztelik~Örömek,
 3  1|    költ a sírtanyára,~Mint dús szivünk, ha a világba lép; ~Egy
 4  1|      legalább. ~Mutassuk, hogy szivünk hideg,~Nem csábít el szép
 5  1|      szél, ha rontja,~Elporlik szivünk üde zománca. ~*~Folyt a
 6  1|       abban senki~Örömöt,~Hogy szivünk már bánatában~Megtörött.~
 7  1|   kábit a remény csilláma,~Mig szivünk vére folydogál,~Kétségbesetten
 8  1|      így a jó baráttól, akiért~Szivünk legjobb véréből áldozánk,~
 9  1| megvakít. ~23 ~Mért nem hervad szivünk is, mint a lány,~Mért oly
10  3|      kiégve végső szikrajával,~Szivünk egére síri éj borúl! ~Isten