Rész

  1  0|               hervadtat porba vetjük,~Míg az ősz jő hűs szelével,~
  2  0|               éle-nyíla -~Ez kertben, míg az vadonban,~Ez lányszűt,
  3  0|           Mely szépségben ragyog fel,~Míg durva kéz csapásai nem érék~
  4  0|           csók~Bűvös virágot hint el,~Míg rám ha sír borúland,~Borul
  5  0|              sors keze,~Más gyermekek míg vígadának,~Sírhantján ültem
  6  0|               pusztít, a félreértést,~Míg egy bizalmas szó, egy pillantás~
  7  0|                mint túlföldi ének. ~S míg minden ember itt egy-egy
  8  0|        választanád a más világot?~Az, míg nem ösmer, könnyen nélkülöz.~
  9  0|              ég,~Hogy halni kivántam,~Míg boldog valék, ~S most, hogy
 10  0|      résztvevőt találna~Az árva szív,~Míg így azt látja csak,~Hogy
 11  0|         lombod közt a szél zúgva jár,~Míg véle a nászkoszorúra szánt~
 12  0|               tavaszról édes álmokat,~Míg álmában is szebb valóra
 13  0|      Hervadtan bútól a rég elszakadt,~Míg a halott szunnyadva édesen~
 14  0|               álmodol te~Leánykádról, míg kebleden leled,~De még könyű
 15  0|          Midőn felőle szólna a rege. ~Míg így magam türök, jaj, egyedűl,~
 16  0|       ismerétek őt, s él lelketekben,~Míg az utóvilágnak hasztalan~
 17  0|          reggel kezdett ő is fejleni,~Míg az egekbe nyúlt fel szép
 18  0|           való neked,~Hová a szélvész míg elér,~Halkan sugó szellő
 19  0|            koldus jár csak gondtalan,~Míg a dústól a nyúgalom fut. ~
 20  0|              igaz szívből lőn adva - ~Míg most, ha látom, ismét úgy
 21  0|           halottjait leled a multnak,~Míg ólomsúllyal a sír hantjai~
 22  0|        pásztortűz semminek nem ad -, ~Míg te jöttél, mint a felkelő
 23  0|            honnan e pir arcodon most,~Míg szived sebesebben dobog?~
 24  0|              hévvel nyugtot nem lele,~Míg lelkedben azt most feltalálta,~
 25  0|               a szél mennydörögve űz,~Míg keblében óriási harc fő,~
 26  0|                Intő bú- s gyűlöletre,~Míg így majdan helyébe~Békélt
 27  0|          galambok szállva szállnak,~S míg magadhoz bébocsájtod,~Turbékolva
 28  0|              Símulnak fehér kebledre,~Míg ismét tova repülnek,~S nem
 29  0|         Bolond, ki cél nélkül csatáz,~Míg elfáradva összeroskad. ~
 30  0|   számtalannak szörnyű pokla lesz. ~S míg egybevetve sok rossz érdeket~
 31  0|            hallgatom szived veréseit,~Míg bájgyűrűként gömbölyű karod~
 32  0|               vegyítve észrevétlenűl,~Míg suttogásunk olykor megszakad~
 33  0|        Kéjmámorban ringatja lelkemet,~Míg lassudan álom veszen körűl~
 34  0|             csupán. ~Gyérült szavunk, míg aztán néma lett~S nem vettük
 35  0|        Virulni lássam másnak bájidat,~Míg mint vihar sirok tépett
 36  0|          elválásod tőlem könnyű lesz,~Míg hogyha tudnád, mily kínt
 37  0|            egy századot,~Melyet rejt, míg ki nem merítne~Minden bűbájt,
 38  0|             bűvarázzsal~Vonja a láng, míg beléhal,~Vonz és öl szemed
 39  0|               addig vagy boldogtalan,~Míg szívedben teljes fényben
 40  0|       szívedben teljes fényben állok.~Míg szeretlek, én is szenvedek,~
 41  0|               S egy ember bukta, csak míg újiság,~Legfeljebb szűtlen
 42  0|         tanúlom végig teljes éltemen,~Míg síratatlan puszta sír alatt~
 43  0|           körűlünk vesszen az igézet,~Míg világunk költőitlen arccal~
 44  0|         Mindörökre mély titok marad: ~Míg a szív játékos szelleteknek~
 45  0|          kétes jövőbe,~A jelen virága míg miénk? ~A jövővel megjő
 46  0|                más hon, melyre ő vár,~Míg meglelvén a tenger árjait~
 47  0|             legel,~De vágya távol. ~S míg vídám kis kolomp~Zeneg mellette,~
 48  0|            Agg bölcs, megszégyenít,~S míg könyveid penésze~Zavart
 49  0|             amarra~Nézének szótlanúl,~Míg nekibátorodva,~Egy csókot
 50  0|               Könnyel borítja azt? ~S míg a fagyasztó őszi szél~Részvétlen
 51  0|            szívesen~Szent ügyért azt, míg rabúl az élet~A legsúlyosb
 52  0|           kisértet büszke vár áll. ~S míg pajzán dal hangzik belsejéből~
 53  0|             szolganépe,~Ott zenélnek, míg Csatár kövülten~Néz csak,
 54  0|           Eltarolt mező és pusztulás,~Míg középen, a hajdan erős vár~
 55  0|               mert nem akar meghalni,~Míg rettentő vérboszút talál." ~*~
 56  0|               tán fényes győzelemről,~Míg önfészke orvúl dűl alá. ~
 57  0|          Bogdány és hangja reszketeg,~Míg mankóján lassudan felállva,~
 58  0|               veszél" -~Mond Bogdány, míg az ajtóba lépve~Arca, karja
 59  0|              lett az odúnak remetéje,~Míg megszánta őtet is az ég,~
 60  0|               sokáig búsan elmerülve,~Míg szeméből könny gördül vasára,~
 61  0|           mehet világod,~Hogyha sírsz míg a kezedben vas van,~Szólj
 62  0|             Addig volt-e csak kedves, míg tápot,~Tündérálmot szívtál
 63  0|              és hajóhadát felégeti,~S míg fellobog halálszövétneke,~
 64  0|             utókor ítél, dönt s emel,~Míg szív dobog, és szent lesz
 65  0|      keresztet vág,~Aztán megy, megy, míg az éj elnyeli. ~Soká zeng
 66  0|               kél száz nagy gondolat,~Míg a nemtő a kedves leánynak~
 67  0|              lány, mint új vőlegénye,~Míg az őszből tél viharja lett,~
 68  0|         Hasztalan, mind elsikamlanak,~Míg pajzán cirógatásaikkal~Vissza-vissza
 69  0|      Árnyékbort kinál ez árnypohárból~Míg amaz táncsorba vonja őt;~
 70  0|               ló, s vissza-visszavág,~Míg az udvarból utána rémes~
 71  0|              Hosszú a nap örömeidnek,~Míg én lent fázom hideg tanyámon,~
 72  0|              nő védtelen keblére dűl,~Míg ez szótlan párnájára roskad,~
 73  0|              vér.~Óh, a rózsa hervad, míg a hajfürt~Hervadhatlan zálogképen
 74  0|              holtaknak sorával~Futva, míg az éjnek árnya nő. ~"Állj
 75  0|          Mézet ád az élet rózsa árja,~Míg mint lepkét a tél eltemet. ~
 76  0|       Elfordúl, szemét meg elfödi. ~S míg a boldog pár, gondol reá
 77  0|           hold halvány fellegek közt,~Míg alatta a nyír csendesen
 78  0|          köszönti, felnyerít fogadva,~Míg gazdája egy kis mécs világra
 79  0|                 Csak néz, néz sokáig, míg izmos kezével~Haragos szemében
 80  0|              földre oltárában egyben,~Míg feleszmél és föláll sötéten:~"
 81  0|               Kain borongva ott áll~S míg csorogva foly testvére vére,~
 82  0|  Testvérvérben íme megszületve?!~Hogy míg éri a végetlenet vég,~Minden
 83  0|             arára bűvös álmot öntött,~Míg a hajnal pirral messze szállott. ~
 84  0|             hajol,~Csilla, ámde ajkán míg mosoly lebeg,~Könnyben forrnak
 85  0|        elborúl, a csillag elszalad,~S míg őrjöngő szemmel bámul felfele~
 86  0|           sikolt föl oly kegyetlenűl?~Míg rengő térdekkel eszmél újolag,~
 87  0|            annak, ami ott valóság. ~S míg itt minden élv csak unalmat
 88  0|               nem talál-e csorbát; ~S míg előtte bolygó tűz szalad
 89  0|              mindég öntudatlanúl bár,~Míg midőn eszmélnek, egymásnál
 90  0|                  Ott leszesz leányom, míg őt elfelejted,~Mond, s addig
 91  0|              az éj leplezett titkába,~Míg mellette őrangyalként állott,~
 92  0|             már a harmat is peregni~S míg egy csillag hullt alá földünkre, ~
 93  0|               mellette,~Arca halvány, míg a holdvilágnak~A sírormon
 94  0|          egyszer megifiodni vágyott. ~Míg Piroska földrehajtott fejjel~
 95  0|             gond vad haragja bántott,~Míg parancsosztó szavát hallgatva~
 96  0|            ottan áll a végső emberig, míg~Holnap sergeim általvonulnak. ~
 97  0|              ér,~Lengesd zászlómat és~Míg van szívemben vér, ~Avagy
 98  0|       Megkapja lelkét mondhatatlanúl,~Míg érdektől reszketve így felel:~"
 99  0|            karja tán részvétet kér. ~"Míg éltem, szép Jolán volt a
100  0|              még a sírban sem leszen,~Míg a rideg ágyon jégkebledet~
101  0|           véli a múlt újra megjelent,~Míg a jelennek kénytelen örűl. ~
102  0|              keresi,~És fogyton fogy, míg az irgalmas sír~Megszánja
103  0|         angyal néz, csak néz, sokáig,~Míg eszébe jő, hogy égbe szálljon,~
104  0|           miatta sok bajnok levente, ~Míg ő a szerelmet csak névről
105  0|              hoz szerelmet"~S eltünt, míg Ibolya szavain merengett.~
106  0|              van,~Századok gördülnek, míg hágcsója készül~Egy lépés
107  0|          madárkák lesznek udvarlói,~S míg a bérc visszhangja válaszol
108  0|               viharkirály és sír, sír míg keserve~S a keservvel élte
109  0|               folyt a harc új erővel,~Míg végtére győzött Jehova hatalma,~
110  0|             sokáig, némán, reszketeg,~Míg a férjnek ajki szólni kezdenek:~"
111  0|            senki nem mer már kilépni,~Míg a sokaságból, hosszú úszó
112  0|            atyja,~Ez bort kínál néki, míg amaz tüzet szít,~Kívánván
113  0|              és nem látni ellenséget,~Míg az ágyú bömböl és süvölt
114  0|          folyamként zúdúl~A honvéd, - míg a falon van. ~Jobbra-balra
115  0|        hallgatásba mélyen elmerülten,~Míg kancsója mellől harmadik
116  1|         melletted fényes szellem őrt,~Míg életed a szépet nem lehelte~
117  1|          harci bére,~És szíve vérzik, míg a csendes éj~Szét nem teríti
118  1|          Erősen fogta a kezem kezébe,~Míg én karom sem birva álltam
119  1|     Bíbic-sirás - varangyok ümmögése,~Míg széltől űzve nyargal a katang. ~
120  1|           sírkeresztet,~Fontra adják, míg hajdan ki tudja~Hogy nehezkedett
121  1|            bölcs éjeket virasztott,~S míg az éjnek titkait kutatta,~
122  1|         ruhában, mellékében állva. ~S míg mellette a szán gyorsan
123  1|          fekszik. ~Fonva ülnek a nők, míg nagyobb fiúcskák~A tüzet
124  1|      serénnyel erdős hegynek ormán,~S míg a kis pacsirta ittasan gyönyörtől,~
125  1|             bú honosulttá lett rég.~S míg dús oszlopzatja szentegyház
126  1|           lement, a ronda váz kitűne,~Míg megszánt az Isten és lepelt
127  1|      szülőként kísér minden léptet.~S míg az ember dőrén és elbizakodva,~
128  1|             nem volt rá gondja többé.~Míg eközben bundáján heverve,~
129  1|              régi bajtárst üdvözölne,~Míg a népes nádas recsegő zenével~
130  1|          hajol, görbűl az ág~Alattuk, míg mint cimborák,~Végkép elázva
131  1|             Gőzölgve áll meg a fogat,~Míg a kocsis nagy néha mordúl,~
132  1|             vidám tárgy tarka-barkán,~Míg lesz kedélyes hallgatás,~
133  1|            ült nagy karos székében,~S míg beszélt, én gondolám magamban,~
134  1|      Pásztortűzben gazdag éjszakára. ~Míg egy csonka ifjú a családból,~
135  1|        Menydörgő ágyúknak villanását,~Míg a háromszín zászló ragyogva~
136  1|        Gondolá folytatását szavának. ~Míg a gyermek, kit előbb szólított~
137  1|          Harci dal a nádasnak zenéje,~Míg a messze felvonúló felhő~
138  1|            leng felette,~Nem vesz el, míg áll az ősi puszta!~S meg-megjő,
139  1|              arcának sírja ím kinyíl,~Míg belőle régi ismerőként~Szellem
140  1|              nép gyülöngött táborába,~Míg harci kürtök buzdíták csatára.~
141  1|          vitéznek csordul drága vére,~Míg a király várából nézve nézte. -~
142  1|               az agg király nevére,~S míg homlokára új korona szálla,~
143  1|             család~Vigaszt hiába vár,~Míg fergetegnek szárnyain~Az
144  1|               A felhők közt cikáz. ~S míg fénye dicskört von legott~
145  1|             vihart,~Ő mosolyog, örűl,~Míg ájtatos sohajjal a~Kereszt
146  1| rácsimpaszkodik.~"Várj, - szóllanak - míg férfivá leszesz,~A férfi
147  1|            Zúg a téli éj hideg szele,~Míg előtte száraz lomb szalad,~
148  1|               áll őrt majd porodon,~S míg lent édesen álmodozol,~Meg
149  1|             Fedd rózsával a keservet,~Míg találok csendet, enyhet~
150  1|             léptemnél rémnek láttalak~Míg másnak benned őrző csillag
151  1|          szerepet cserél,~Ez reszket, míg amaz emelten jár.~A szent
152  1|             veres fehéren~Mindörökké, míg tavasz kel,~Mint fel kell
153  1|          csókolt ha kissé zsémbes. ~S míg hamis lány űl ölemben,~Addig
154  1|        fényárban lát mindent körében,~Míg végre eszmél s látja, hogy
155  1|              Isten mása minden ember,~Míg végre eszmél, s látván,
156  1|              küzd, kételkedik, remél,~Míg eszmél s porban látja istenségét.~
157  1|        Barátim, mert valódi vétek az.~Míg van tavasz, ifjúság, szerelem,~
158  1|              ez csak el nem tántorít?~Míg van tavasz, ifjúság, szerelem,~
159  1|               de poros zugban hevert.~Míg tart tavasz, ifjúság, szerelem,~
160  1|               Amíg csábíthat általa. ~Míg kín s öröm között remény~
161  1|              el~Dobhatni hogyha régi,~Míg ezt könyv nélkül tudjuk
162  1|         minden szív mint~Szíveink ma,~Míg tart köztünk a pohárnak~
163  1|          messze,~Mint a csillag,~Hogy míg szárazon marad majd,~Én
164  1|            szenvedélyek~Hangja elhal, míg hozzánk beront. ~Óh, csak
165  1|         virágit,~Villám látogat csak, míg körűlem~Mindenen hő napsugár
166  1|           fenn jár~Korlátlan képzete,~Míg az öröm virági~Hervadnak
167  1|               Eped, vágyik s nem mer,~Míg késő bánatával~Rádásúl gúnyt
168  1|               általmelegíti ágyamat. ~Míg hogyha únni kezdem üdvöm,
169  1|               Lapot írt a történetbe.~Míg apáink megvénültek~S nem
170  1|          kifáradt,~Elfásult a kebel. ~Míg veszteség nem érte~Ifjúi
171  1|      egymásután kidobja~Kincsét mind, míg magát~Is puszta csolnakával~
172  1|           Mely elfeledve áll,~Lelkem, míg hamvadozva~Eloltja a halál. ~
173  1|             addig Isten képe a kebel,~Míg kétkedik, feljebb tör és
174  1|              vérzik, tart az ütközet,~Míg egyik bajvivónak veszni
175  1|             Hadd bírja más, keblem te míg lehelsz,~Magasbra törj,
176  1|             ily hatalmas isten jár,~S míg a testet sorvasztva rontja
177  1|               szűt lassan hamvadozni,~Míg egy vulkánt gyujtnak más
178  1|      megtanultam.~Vesztve vesztettem, míg puszta életemtől~Megválok
179  1|         napunk egy örömöt tesz sirba,~Míg vágyunk utánok. ~Most úgy
180  1|              Hő kebel dobog felém. ~S míg a kedves jelre lánykám~Felpirúl
181  1|             meg lángjukat,~S tartott, míg lángjok élvezet vala;~Hálával
182  1|           Törli el mély forradásait. ~Míg örömünk csak zengő madár~
183  1|          mederbe zárva hajtni malmot,~Míg a másik poshad, mert belé~
184  1|           kiszáradt medret látok ott,~Míg amaz tisztítva a csatornát~
185  1|          országokat,~Fél világ uralt, míg más felében~Rettegék nevem
186  1|              mit csak kacag az ég is,~Míg a bűnt hű társa, a pokol
187  1|          százszor trónra lép a rabló,~Míg egy Brutus jő és megbukik
188  1|            előnyük:~Hova ők belépnek, míg mi oda küzdünk,~Megtört
189  1|         dicsőség porlakunkra tőle. ~S míg földünkön népek küzdnek
190  1|             kor csak mosolygni fogna,~Míg fehérlő csontja a két ellenségnek~
191  1|         tenyészik a hősnek felette,~S míg egy-egy emlékkő dacol az
192  1|        Tündéri ábránd az ifjú világa,~Míg a hivőé lemondás, ige,~Ez
193  1|            ösvénye messze elszakad,~S míg minden más a pusztaságba
194  1|             titkát a sír oda lent. ~S míg századoknak költői nemtője~
195  1|         szidja azt. ~De tűrelem csak, míg jő az enyészet,~Az üldött
196  1|              élet, e kislelkű uzsora,~Míg a halál keresztjének szent
197  1|            bérc vét. ~Ti élni fogtok, míg a puszta s bérc él,~De én
198  1|          százszor győz a zsarnok erő,~Míg az igazság százszor megbukott;~
199  1|             érzünk, hallgatván zenét,~Míg szivünkben a hang fájó hangja
200  1|          lehetett.~S kétkedő, komoly, míg a gyermekben egy~Születendő
201  1|              vagyok, mondd, kincsedet~Míg összegyüjtéd, őrze fegyverem.~
202  1|               nyugszik sírban lent,~S míg a világon egy-egy jobb kebel
203  1|          közöttünk,~Elhal a sohajtás, míg hozzád elérhet~Mért nyilt
204  1|              is, hisz lehervad addig,~Míg édes követként küldeném
205  1|               bírlak, drága lányka!~S míg neked szemedben játszik
206  1|       születendő csókod kárba menjen,~Míg mint elvadúlt mén, elszáguld
207  1|            szemedben,~Vélem sír, örül míg az a kék ragyog csak.~Óh,
208  1|            kitör?~Csak addig jó a nő, míg azt se tudja,~Hogy rosszá
209  1|      veszteséget. -~Én sem becsültem, míg fényes napom volt,~Most
210  1|           hiány fogy, kisebbűl a kár:~Míg a kedves hogyha visszatérne,~
211  1|           Sorsomról tanítsd meg,~Hogy míg él sohse feledje el,~És
212  1|           ellesém azt tőle nyári este~Míg a bükk borongó gyászban
213  1|              gyászban állt felette,~S míg felém szállott a rétek illatárja,~
214  1|             Fellebbenteni a kárpitot,~Míg mindnyájatokat átölellek,~
215  1|          mondám, hogy mint a bányarab~Míg kincset ás a költő a világnak,~
216  1|             henyék~Korcs felfogással, míg átoknak érik.~És elpirulsz
217  1|             szent harcokban ontasz,~S míg a világon bűn, önkény uralg,~
218  1|              jaj neked!~Kacagj velem, míg a sok kacagásban~Szíved
219  1|          képez, Istenként cselekszik,~Míg előre küzd az ember, lelke
220  1|              misék könyörgenek azért, míg~A szegénynek szószólója
221  1|       rosszban,~Erejeért akaratuknak.~Míg így undorral köpöm ki őket,~
222  1|     Leghűségesb barátod is, - ebed;~S míg jó ruhához hízelegve jő,~
223  2|              menny s lesz mennyecske,~Míg végkép el nem fogy a menny
224  2|               kedves gyermekeknek. ~S míg napfény és árnyék reng sírodon,~
225  2|               virágot hord a szellet,~Míg köztünk szeretet s egység
226  2|            szíve dallal van teli. ~És míg öröm, bú, hit, meg kétkedés
227  2|            tavasz, ifjúság, szerelem,~Míg szent eszmékért ember harcol,
228  3|              szebb Julimnak lantolom,~Míg élek, diszeit. ~Verseghy ~
229  3|            Gyászba hanvad a virágkor,~Míg lesír a néma ég! ~Füstölögve
230  3|       falunknak~Állnak zsupos fedeli,~Míg a csendet átsuhogják~A fonóház
231  3|            tengeren hajózva a merész,~Míg életének egy remény-világát~
232  3|             ragyogva, áll a börtönűr,~Míg békementő arculatja szállong,~
233  3|        Vérengzve a tavaszkorú remény,~Míg bajnokit az öntudat vezérli,~
234  3|             éltemet~És benne élek én:~Míg sírom eltemet.~ ~
235  3|              szebb Julimnak lantolom,~Míg élek, diszeit. ~Verseghy ~
236  3|            Gyászba hanvad a virágkor,~Míg lesír a néma ég! ~Füstölögve
237  3|       falunknak~Állnak zsupos fedeli,~Míg a csendet átsuhogják~A fonóház
238  3|            tengeren hajózva a merész,~Míg életének egy remény-világát~
239  3|             ragyogva, áll a börtönűr,~Míg békementő arculatja szállong,~
240  3|        Vérengzve a tavaszkorú remény,~Míg bajnokit az öntudat vezérli,~
241  3|             éltemet~És benne élek én:~Míg sírom eltemet.~ ~
242  3|             után nehéz, fagyos keze. ~Míg fűtakarta ablaki körűl~Az
243  3|              felvilági dőre átkokat. ~Míg szellemek áthágta éjjelét,~
244  3|              nemtője: sírva térdepel,~Míg szellemek hont lelve égbe
245  3|           magzat ellene~Jégérzetével, míg körűlüvölt~A vérező had
246  3|          szent emlékű hősi csontokat,~Míg századoknak síri éjjele~
247  3|               jogért elvérezett a nő!~Míg érze fönlobogva akkoron,~
248  3|          tanúlni a fiu~A hős anyába - míg örökre vész~A sírlehelte
249  3|              szebb Julimnak lantolom,~Míg élek, diszeit. - - -~Verseghy ~
250  4|           miért~Nem lőn haszna? mivel míg tudós akkuratessel~Fordítád
251  4|             eddig~Az voltál, s léssz: míg: folytatod a fülelést. -~ ~