Rész

 1  0|          szirma, oh, túlélte már magát.~Vagy sok mások között e
 2  1| elhagyottnak, idegennek érzi~Itt magát a szikra embernek szivében,~
 3  1|        Mint gyözelmeset, hitvány magát. ~Óh mi kín, mi kín az óriásnak~
 4  1|         nem kell, hogy megmentse magát.~ ~
 5  1|          el,~És egy sem vonja el magát.~Inkább futnátok, minthogy
 6  1|        kidobja~Kincsét mind, míg magát~Is puszta csolnakával~Hullámsír
 7  1|        por közt nyugton hizlalja magát,~S ez az erényes megelégedés. ~
 8  1|         Nem vallja hivéűl ki sem magát,~Sarat dob rá s mondd: ím
 9  1|         erő hová lett nyomtalan?~Magát emészté fel, csatázva~A
10  4|         vagy, hogyha nagy az, ki magát is bírja legyőzni;~Mert