Rész

  1  0|           nyugton tűrtél~Villámokat,~Most már midőn int~A békepart,~
  2  0|              még a létnek arca,~Mely most tükörbe néző~Magunkat adja
  3  0|             pacsirtaszó.~Felhő borít most engem is, de~A dalra óh~
  4  0|           volnék mint száműzött Ádám most,~Kinek az Édent önkeze bezárá. ~
  5  0|             adhatsz még, mit adhatsz most nekem?~Nem hozhatsz vissza
  6  0|       kivántam,~Míg boldog valék, ~S most, hogy a halálvágy~Szűmből
  7  0|       csókolva - lelkedet.~Hová lett most az árva elszakadva~Világától,
  8  0|              Jól ismerélek egykor, s most miért~Egész valódnak arculatja
  9  0|         egykor itten az élet lakott,~Most a halál ütött sötét tanyát,~
 10  0|      képzetedben~Alkotál. - Istennél most már folytathatod.~ ~
 11  0|             semmivé apadt.~Mit téssz most már vele, mondd, lányka,
 12  0|               dőre lányka, jól áll. ~Most újra felvevéd szerelmem
 13  0|      Napsúgarakból volt az szőve, és~Most lássam az idők mocskát felette? ~
 14  0|              szívből lőn adva - ~Míg most, ha látom, ismét úgy pirulsz,~
 15  0|            lángot e kebelben,~Hogyha most hideg maradsz, leány?~Mért
 16  0|      Lepkeszárnyban örömet lelél. - ~Most komoly vagy, tévelygő szemednek~
 17  0|          kétkedve vár. ~Mért remegsz most, hogyha felkereslek,~Mint
 18  0|         Honnan, honnan e pir arcodon most,~Míg szived sebesebben dobog?~
 19  0|              lele,~Míg lelkedben azt most feltalálta,~S önmagának
 20  0|           felét vele. ~Mit csodáljam most már, hogyha régen,~Még előbb,
 21  0|         futva le. ~Rónaságnak lettem most patakja,~Mely szelíden,
 22  0|              tűz. ~Lelkem ősznek lőn most tiszta napja,~Mely gyümölcsét
 23  0|             Tűzvész volt szerelmem - most egész más -~Mely dühöngve
 24  0|             hallgattam, mint zokog -~Most már jöhet sorsomnak bármi
 25  0|             a tündérvilágba,~Hittem, most lelék már lelkemnek párjára,~
 26  0|           Erősebb vért kellett nekem most,~Neked hegyesb nyíl kelletett~
 27  0|              esett, hogy~Tiéd vagyok most magam is.~ ~
 28  0|             kedvele,~Nem fog átkozni most sem,~Tovább maradni hogy
 29  0|              azt is, drága nő. - ~És most ölelj meg! Óh ne félj csak,~
 30  0|        elmulasztál!~Siess hölgy! - S most Isten veled!~ ~
 31  0|            kezdél, s új báj önte el,~Most érte már el, óh látom, tökélyét~
 32  0|             tisztán imádhatja. ~Csak most szeretlek még nagyon,~Mióta,
 33  0|              vagyok, s együtt fogunk most~E börtönben búsan tengeni. ~
 34  0|              ölelt,~Kicsiny leányka, most hozzád szegődve~Kebledben
 35  0|         legszentebb oltár,~És én még most is szeretlek,~Bár kerüllek,
 36  0|            rózsáin~Régi kedv helyett most hervadást lelek,~Boldogság
 37  0|            ragyognak~A hajdan vidám, most lankadó szemek. ~Versengtél
 38  0|      pacsirták dalával,~S hangod sír most, mint az árva őszi szél,~
 39  0|           meg, hogy kéjét ne érjem. ~Most tárja fel előttem kincsemet,~
 40  0|         ellöktem azt már mindörökre,~Most adja karjaimba kedvesem,~
 41  0|             mért jöttél mint szeráf, most~Felrázni a réghúnytak álmait?~
 42  0|           szivétől? ~Csókod felkölte most, és álmaim~Nehéz alakjai
 43  0|             szellemével~Boldog, mert most lett csak még egésszé,~Nem
 44  0|            lelkével. -~Mért nem tesz most semmivé az Isten?~Élvezénk
 45  0|              a földre.~Mért nem tesz most semmivé az Isten?~Ilyen
 46  0|              is, nő, bizton eltemet.~Most gondold meg, szűd, eszed
 47  0|              Amit csak sejte, mindaz most valót ölt, -~Mit szó nem
 48  0|               Épen minőnek ő~Danolta most el. ~"Báránykám elveszett,~-
 49  0|           Hát", s átkarolva~A lányt, most érzi csak,~Hogy nem álmodta.~ ~
 50  0|          zökken az út, rá-rá rántja.~Most szorítja a leg is vigabbat,~
 51  0|             csak azt az édes ölelést most,~Azt a csókot meg ne látta
 52  0|              is mosolygva láthatom. ~Most Isten veletek, megyek, megyek."~
 53  0|               halál kell."~Egy lövés most, s a basa leroskad. ~Hidegen
 54  0|         szolgahadra,~Hisz előtte áll most jó barátként,~Mit régtől
 55  0|           középen, a hajdan erős vár~Most füstölgő barna kőrakás. ~"
 56  0|       Irigyelt maga a boldogság is~S most mind ennek sírja itten áll. ~
 57  0|          bonyolúl egész vár,~Álmából most ébred mindenik,~Jajgatással
 58  0|             Megtört teste puszta sír most, melyet~A szellem csak látogatni
 59  0|                Meg vagy mentve Ernő! most mehetsz! már,~Vendégét megvédi
 60  0|           hát s áldás szent nevére~S most jöjjön már, jöjjön a halál,~
 61  0|           hazádat",~Mond a bajnok, s most örömkönnyű az,~Mely szeméből
 62  0|        Tündérálmot szívtál emlőéből?~Most kell, most a tartozást lerónod. ~
 63  0|         szívtál emlőéből?~Most kell, most a tartozást lerónod. ~Vissza,
 64  0|           rémes órájában~Élet volt s most ismét nyúgalom. ~Csak midőn
 65  0|          álmait hímezte,~Tettet költ most a harc piacán. ~Dúl a harc,
 66  0|           rémes órájában~Élet kelt s most ismét nyúgalom. ~Csak midőn
 67  0|         követett,~Mely azzá tett, mi most vagy, Hazdrubál,~Mi léssz
 68  0|           vérben, lángban a haza. ~*~Most már nyugodtan tombol a nyerő,~
 69  0|             tud?~Megdöbbenten minden most kérdi csak. ~S ím Tirzájával
 70  0|              meg, s világát éli át. ~Most tombolhat már a dölyfös
 71  0|             rettentő, a kuruc vezér.~Most búcsúzásra szókat nem talál. ~
 72  0|              Leszek, leszek, szűmnek most áldozok~Utószor" - és holtját
 73  0|         rémitőt. ~Vajh látszik-é még most is kebleden~A megfojtott
 74  0|          világ nemtője volt a másik,~Most visel hímes tavaszruhát~
 75  0|       Vissza-vissza térnek újolag. ~"Most, most megvagy" - mond Andor,
 76  0| Vissza-vissza térnek újolag. ~"Most, most megvagy" - mond Andor, fölébred~
 77  0|          nincs már miért! ~Csillagom most néked ég s mosolyg csak,~
 78  0|            zordonan. ~"Jerta, Jerta! most az én órám jő!~Hosszú a
 79  0|         hideg tanyámon,~Legalább hát most melengess meg! ~Látod-é
 80  0|           Kéjem kínvonagló emberek. ~Most egész világot átölelném,~
 81  0|             lepattant, arca mosolyog most,~Ablakhoz siet, nincs fegyver
 82  0|             lova gyanítja,~Mert hogy most erősebb sarkantyú döfése. ~"
 83  0|           tán bizon sajnállak. ~Ámde most jőjjön már a pandúr előmbe,~
 84  0|             szű, melynek első lángja most ég,~S kedvesétől még nem
 85  0|            csak annak a munkája,~Aki most is tart talán lekötve,~Hogy
 86  0|              a kecset, hát~Ez ragyog most a másnak helyette. ~Gyermekarcán
 87  0|        jólétnek csendes fészke állt,~Most vérengző vad tart ronda
 88  0|          királynak lelke mélyiben. -~Most bércekhez érnek, ott a visszhang
 89  0|          hasonlít leginkább alakban.~Most indult, hogy végig járja
 90  0|            lányom - mond - csillagom most tűnt le." ~A leány sikojtva
 91  0|             mígnem csalogány lett,~S most is legkedvesebb virágánál~
 92  0|        Közűlök egy sem tért. ~Társát most a basa~Vendégűl kéri fel,~
 93  0|          számol, nem szeret." ~Az őr most jelt adott,~A basa ott terem,~
 94  0|             A holdvilág kinéz. ~Csak most ismeri meg~A megdermedt
 95  0|                   Tabán és Dalma még most is meredt,~Arcok fehér,
 96  0|            holló szárnyait,~Jaj, kit most utja rengetegbe vitt. -~
 97  0|       hősiesen védett, a büszke vár,~Most szép Jolánnak siremlékűl
 98  0|      Kitagadom a hűtlen gyermeket. ~"Most gyermekim, áldásom rajtatok!"~
 99  0|    Mosolyogva néz le a nap bánatára.~Most a lány kesergve csak keres,
100  0|              lőn a földerűlő égnek.~"Most, óh most szeress már! mond
101  0|           földerűlő égnek.~"Most, óh most szeress már! mond a lány
102  0|           virág képében.~Oly szerény most, egy kis súgárral beéri,~
103  0|             ki volt bünös, hiú lány,~Most a naptündérnek kéjeleghet
104  0|              erejét, előre~Nyargal. "Most megvagy hát!" mond, de mind
105  0|            álmot. ~Férjével volt hát most, ah de szíve ismét~Vissza,
106  0|             mint egykor, ah de arcán~Most nem tündér álom, de nehéz
107  0|        vigaszt zeng a fecske feléje;~Most megérti a lány, jól esik
108  0|               Aki elhagyá a lánykát, most porából~Nőtt kicsiny virágot
109  0|        vonatva. ~"Készen áll a föld, most kormányozzuk együtt!"~Szólott
110  0|        köztük a kor, minden egy idős most,~Gazdag és szegény közt
111  0|               Mond az Úr sötéten, "S most ha képmásom vagy,~Menj,
112  0|         földön kérkednek nevemmel!" ~Most egy spáhi lép fel, roncsolt
113  0|           hogyha valamit várna még. ~Most folytatja az Úr: "Jól értem,
114  0|            hogy fel ne forgassátok~A most épitendő új világgolyókat. ~
115  0|          épitendő új világgolyókat. ~Most tovább, végezzük ami hátra
116  0|          balról messze mind kitért"~"Most elbeszélem, mond a más vitéz~
117  0|           huszárra száz német lovas!~Most csak pardón - de a huszár
118  0|             furcsább történetet. ~Ül most is körűle kiváncsi ujonc
119  0|         kezdet volt~Az eke szarvától most került ujoncra. ~Vén hős
120  0|            szomszédom, ilyen mint én most, la!~Ez sejtett mit azt,
121  0|            ha istenházat gyujt meg. ~Most imádkozzunk hát, mondd utánam
122  0|            csatornában. ~Két alak jő most elébe,~Éhenholtan, kétségbesve~
123  0|        nászunknak nagyszerű zenéjét?~Most együtt veszünk el, avagy
124  1|             rakott,~Ipar s boldogság most a fénybűl élnek,~Mit irigy
125  1|              hogyha mondaná:~Élvezni most siess,~E fényes pillanat~
126  1|          állanak,~Hangmértes csépeik~Most szintén nyugszanak.~Csak
127  1|      láthatott~S im a vén hárs előtt~Most is megállított,~Köszvényes
128  1|          csatolják. ~A pór előtt áll most már a falu,~Előtte mennek
129  1|          bogárszemü~Menyecske rőzsét most rakott reája, ~Melléje téve
130  1|              a férjet. ~A font kapun most tért be a tehén,~Vidáman
131  1|              vályuján~Meg-megkinálja most huzott itallal. ~Szent egyszerűség,
132  1|            oly szépen rendezék. ~"Ön most is oly szép, szóltam végre
133  1|       szenvedély viharjai helyett." ~Most lépe a szobába házi gazdám -~"
134  1|        rózsát adott,~A hervadt rózsa most is szívemen volt,~S a képért
135  1|           szerelemnek egykor,~Üreset most, mint a téli fészek;~Dalja
136  1|             boldog utazást kivánna. ~Most fenyőerdőbe visz magányos
137  1|          élesztik fürgén sürgölődve,~Most pillantják csak meg a bejött
138  1|         Melyet őse forgatott, előtte~Most mesés a bujdosó kupa. ~Elhamvadt
139  1|        kedvvel,~S dalgazdag kebellel most gondolja épen~A megújult
140  1|     csattogány mond bűbájos regéket.~Most meg ők kérdik már, mily
141  1|             uralgó az egész vidéken,~Most gyopárral himzett domb alá
142  1|            barátok dombérozva ülnek,~Most készült el a vár - szolganép
143  1|            hogy nem voltál túlságos!~Most látom, hogy megelégedéssel~
144  1|               de mily életnesz támad most körűlünk,~Mintha a halottak
145  1|    láthatatlan szellemek beszélnek. ~Most fülünkbe súgnak titkos édes
146  1|              vissza. ~A vészes felhő most még egyszer megdördűl,~Végignyargal
147  1|           egymagában. ~Száz mértföld most szomszéd, barát,~Nem is
148  1|            tőszomszédbúl. ~Hová lett most a rút idő?~Nem gondol arra
149  1|           voltál bucsúmkor,~Hogy fog most a visszatért találni?~Változál-e
150  1|         Magasan héjázó szenvedélyem,~Most mit visszahoztam: vágy és
151  1|             bájos fényben ragyogott,~Most már olyan szürke és olyan
152  1|            szűknek, sötétnek látszik most nekem? ~S jött tanítónk,
153  1|             volt az előttünk,~Milyen most bármi alig lehetne.~Ott
154  1|              lehetne.~Ott függ némán most is még a csengető,~Mért
155  1|        hatalmasb ember nála nincsen.~Most a kandallóban a hamu hideg,~
156  1|           kegyeletek. ~Itten áll még most is az üres szék,~És megváltónk
157  1|            óra, melyet te igazgatál,~Most is még serényen egykedvűen
158  1|           akkor? óh nem, óh nem!~Bár most gyermekfájdalmit kacagja,~
159  1|           játszere ha eltört,~Mintha most vesztett célját zokogja,~
160  1|      vesztett célját zokogja,~S mint most bájleplében a mult visszaint,~
161  1|            sem figyelmez,~Mert Isten most véráldozatot vár. ~Ott hagyá
162  1|             miként templomba szokta,~Most bömbölve hívta szent csatára. ~
163  1|         ormán ott viraszt.~Óh való-e most, vagy újra~Egy könyű rajzolja
164  1|          falum hogy tőled váltam én.~Most emlékek könnye reng szememben,~
165  1|             adhattak csak bucsúmkor,~Most koporsót adhat minden ág. ~
166  1|            mások,~Gyermekek cikáznak most is itt,~S mint ha látnék
167  1|          fölém,~Minden úgy volt mint most, minden, minden,~Egy nem
168  1|            Mostan ő a számoló szülő,~Most gúnyolva nézi a szerelmet,~
169  1|              nem érzem,~Mások lettek most, kik mi valánk,~Mi a vének
170  1|             kitűzött helyen. - - ~El most innen kis falumba beljebb,~
171  1|              mint váz megmaradt. ~Ím most látom temetőbe értem,~Fejfa
172  1|              szőtt halvány palástban~Most kelnek fel a sírszellemek,~
173  1|           hon felett,~Mi hárfa volt, most vész harangja~És felsikolt
174  1|          szemében,~A szomszéd ország most haragja tárgya,~Miért virágzóbb
175  1|              vetések,~Kalász helyett most csontokat teremtek,~De semmi -
176  1|      dicsőség győzelmes fejére.~"Fel most barátim ünnepelni vígan!~-
177  1|          terv, száz remény,~Megtörve most az Úrnak végzetén.~Mellette
178  1|            nézése is megárt;~Hej, de most tapasztalá~Templomban hogy
179  1|               Az erényes ember." - -~Most megáll és ás, ás görnyedezve~
180  1|             vígaszos eszméket szül-e most~A rab fejében a kis taligán?~
181  1|              majd." - ~Nehány kavics most minden birtoka~És társasága,
182  1|             utat,~Hogy megmarhasson, most talál. ~De kérjünk balviszonyba
183  1|             rá bizánk~Üdvünket - ah, most nem fogadhat,~Várjunk mig
184  1|             Mámorban van. ~*~Fenekig most, mind éltesse~Akit gondol,~
185  1|      várhatott azoktól~Kik testvérét most vivék ki épen. ~Én ülék
186  1|              halvány lettem én is,~S most sugám először, hogy szerettem. ~
187  1|         szerettem. ~Síri hang volt e most született szó~És emléke
188  1|            lenne képes - - ~*~Óh, ha most sokat probált szivemmel,~
189  1|           Esetlen bókom megnevették,~Most élcemen ásítanak. ~Óh honnan
190  1|                                      Most élveznék csak~Mint annak
191  1|               Mért ne legyen enyém? ~Most már tudnék élvezni,~Csak
192  1|             már tudnék élvezni,~Csak most már igazán,~Midőn, hajh,
193  1|              a tánc! hogy volt hogy! most~Szaporán~A legvígabb hátra
194  1|         Szabadságnak, dicsőségnek,~S most is, hogy a honnak adtak,~
195  1|          sirba,~Míg vágyunk utánok. ~Most úgy függök én is~Már csak
196  1|         egykor örömünket~Osztá, mint most szűnk baját. ~Majd meg egykor
197  1|            és újkor~Mért nem imádunk most, mint hajdanán,~Hellasz
198  1|             itt. ~Mért nem szeretünk most mint hajdanán~Hellasz napos,
199  1|             mint kő,~Mert számadásba most az embernek~Nem súlya többé
200  1|           száma jő. ~Mért nem halunk most úgy mint hajdanán,~Hellasz
201  1|           Phönix öltvén új alakokat.~Most mély gödörbe süllyesztnek
202  1|           tiszta forrás;~Égnek tükre most, de egykoron~Látom mindenik
203  1|             erőnknek a köznapiság,~S most vizéből marhanyájt itatnak. ~
204  1|           oly rokon volt e kebellel,~Most ha hallja gáttörő szavam,~
205  1|          Áldást termő friss patakcsa most,~Melynek árja dús virágmezőn
206  1|               Hányan éheznek, fáznak most az éjben,~Mig én világom
207  1|          nyugodott,~Szárnycsattogása most is hallik ott,~S ti alkudoztok
208  1|           jótevő keze,~Villámot szór most s nagyszerű alakja~Mond:
209  1|       tisztességgel tán azoknak,~Kik most erősek, kedvetlent teszen. ~
210  1|              tömeg,~Mely sírni fél s most őket hordja díszben,~Később
211  1|              emelt, népek imádtak,~S most gúnyosan tapod hitlen kebel. ~
212  1|              buborék minden mi benne~Most fénylik és küzd, fárad és
213  1|              sírján~Hogy tudtál épen most meghalni, lány,~Mi üdvöt
214  1|             boldog vagy hiszem,~Hogy most fekhettél sírba csendesen. ~
215  1|             boldog vagy hiszem,~Hogy most fekhettél sirba csendesen.~ ~
216  1|              hogy könyárral~Mosódjék most is a vért szokta holt. ~
217  1|         rövid perc~Lomha lassusággal most pótolja azt ki.~Jó hogy
218  1| Öncsalódásunkat néhány percenetre.~S most Isten megáldjon, lelkem
219  1|              ily árért cserébe.~Hisz most is, ha a mult képe látogat
220  1|         emlékezzem.~Ah, de félre már most, félre, dőre féltés,~E kis
221  1|         lemondtam én;~Hagyd, megérte most csorduló könnyem.~Szent
222  1|               míg fényes napom volt,~Most egy sugárt is hasztalan
223  1|            dalosa szűk fogságban él.~Most értem már, oly fájó gyönyörrel~
224  1|            hiába, ő nem értne meg! -~Most tanulja még csak mondogatni,~
225  1|            nem csókolhatom meg,~Épen most nem látja az atyát;~Kérdené
226  1|          szíveikben,~Úgy mint eddig, most is van helyem,~Mondd: ne
227  1|        kedvelem.~Tenger éltem, rajta most vihar zúg,~Ők a gyöngyök,
228  1|           mellyel Istenem megáldott,~Most a próba napján emberül megállott;~
229  1|        szerettem,~Az a kis világ, és most elválva tőle,~Van szüksége
230  1|      ábrándozni kezd szivem felőled.~Most pedig csak várni, várni
231  1|             a megnyugvás véle,~S ami most gyötör, mi sujt, midőn multtá
232  1|              mindég lassan szállt.~S most, midőn szabad vagyok mehetni,~
233  1|             üdvözít,~Kacagj, kacagj, most olvasá meg az árt,~Melyért
234  1|              és egyszerre öl. ~Látom most, milyen dőre, hasztalan
235  2|                     14. Egy hölgyhöz~Most látom, mily erősen~Valál
236  2|         játéknál egyéb mi lenne más?~Most itéljétek meg, ki köztünk
237  2| elkényeztetél,~Az első búnál, melyet most okoztál,~Bár tudjuk, sírod
238  2|          megannyi békés házi oltár. ~Most árnyában virágos fáidnak~
239  3|              Az elejtett pályabért. ~Most a lányka végig érve~Géjza
240  3|              Az elejtett pályabért. ~Most a lányka végig érve~Géjza
241  3|          bájokon~A földi átkokat. ~S most hogy kiszenvedett~Az ébredő
242  3|           pazarlva gyermeki miatt,~S most pártütő e magzat ellene~
243  3|             S mind e gyönyört, üdvöt~Most sirporond fedi~S szűm felbőszült
244  3|        Szívem tüzén talált. ~Leorzva most a hon,~Le véle képzetem,~
245  4|              úgy tartja a nép szava; most már~Országgyűlésén jós leszesz-é
246  4|              nyomorú forgácsa! veled most~A maradó tábor fűtni akarna -
247  4|           fényt sugarozva te állj. -~Most szelídebb színben látszik
248  4|                 MADÁCH IMRE főbiztos~Most liberális vagy, van nexusod
249  4|          levék meg az én.~Ámde azért most nem heverek: s a gyűlési
250  4|         lehet pártjának címe szerint most:~Amit előbb szégyelt, pénzire