Rész

1  0| megfagyott reményben~Legyek kopár szirt, és körül vadon! ~Csak egyetlen
2  0|          utat,~Mely majd bozót és szirt közt tévedez,~Majd bérci
3  0|     kifordul százados gyökéből,~A szirt összeporlik ereje-hagyottan. ~
4  1|     értünk rengetegbe,~Orditott a szirt~És mintha néki fájna,~A
5  1|           sorsban~Istenem! mond a szirt, mért teremtél~Itten állni
6  1|            amint ekkép panaszol a szirt,~Messze földről szállva
7  1|      tenger eltemette. ~Ott áll a szirt, mint állt ezredévig,~A
8  1|           vándorolván. ~S a kopár szirt nem panaszkodik már,~Ezredévre
9  1|        házadba menekűle, mely még~Szirt gyanánt állott ki a látkör