Rész

  1  0|           úgy~Játékul lesz neki,~És én megnyugszom abban is,~Ha
  2  0|        vágyat, szerelmet,~Te a nap, én meg a fűszál,~Mely nyíló
  3  0|       Ragyogó koronája, ~Nem mondom én se, hogy szeress,~Csak adj
  4  0|         bucsúra. ~Ah, e megnyugvást én is ismerem -~Szebb volt
  5  0|             Mit csak neked danoltam én?~Ha nem, - dalával e szegény
  6  0|         tudod, mi szép, mi jó vagy,~Én sem mondom el, mert bájad
  7  0|            ha termed! ~Ah, de balga én, ha tőled is~Rejtem, üdvöm
  8  0|         Hogy csak irigyelve boldog,~Én homályos csendben élvezek~
  9  0|       Sírhantján ültem jó atyámnak,~Én árván síró gyermeke. ~Nem
 10  0|                               Önvád~Én voltam a hibás magam, leány!~
 11  0|    szemrehányás!~Könnyelműen csupán én téptem el~Az édes rózsaláncot
 12  0|              Melyik, hölgy, a tiéd?~Én búsan kérdezem~Óh, mert
 13  0|          nem jár,~Hallgatsz, hogyha én festem varázsát -~Látom,
 14  0|    szerelmed csak csillámot adhat~S én mégis követlek, lányka,
 15  0|            ösmer, könnyen nélkülöz.~Én elfeledtem minden boldogságot~
 16  0|             kebel~Kíntól reped meg?~Én már tudom, mert én is érezém,~
 17  0|             meg?~Én már tudom, mert én is érezém,~Értem, mi kín
 18  0|     zokogjuk: ő többé nem él. -~Ah, én is tudnék egy rokon kebelt,~
 19  0|          gondolja. ~Megnyugszom hát én is, lányka, végzetedben,~
 20  0|      felsohajtva mondtad:~Meghalnék én is szívesen, ha rám~Költő
 21  0|            Óh lány, ha költőd ismét én vagyok,~S örök dicsőség
 22  0|             nekem. ~Te felkelő nap, én meg alkonyúló,~Te fejlő
 23  0|          alkonyúló,~Te fejlő rózsa, én már hervatag,~Előtted egy
 24  0|          dobnád sírokra koszorúdat?~Én sírfüzért adhatnék csak
 25  0|             is beszél~Neked, leány, én enyhülök,~Hogy téged lágyan
 26  0|          Velem - sötétség és halál,~Én testesült átok vagyok.~ ~
 27  0|             szivem magányát~Kívánom én csak elfelejteni. ~Kérek
 28  0|           szép örömhabok,~Jól látom én, a fénypalást alatt mi~Szörnyű
 29  0|        mosolyg,~Hogy tudna az, mint én, szeretni! ~Vajh, mit beszélt,
 30  0|       kíméld e szent ajándokot,~Ah, én is ismertem egykor, ma kacagok,~
 31  0|          úgy~Veled szerelmet, lány, én nem cserélek. ~De azt se
 32  0|       harccal keres. ~Nem kérdeztem én, ki vagy, mi sorsod?~Mit
 33  0|          Rózsakoszorúban tiszteled,~Én kereszten vérző képletében -~
 34  0|             lesz mindenikbül. ~Csak én ha áttekintek, ah,~Kis ablakodba,
 35  0|          Bosszankodál, hogy egyedűl én~Maradtam néma és hideg.~
 36  0|           hullsz le szűm egéről -~S én mégis féltve féltlek.~ ~
 37  0|            az tán többet érez,~Mint én, s mit keblem érzett,~Nem
 38  0|           Mint játszi tünemény. ~És én, ki láttam útját,~Könnyezve
 39  0|          vegyűl. ~Te elszunnyadtál, én féléberen~Még hallgatom
 40  0|  érzeményünk burka csak,~Mért írjam én? hogy elámítsalak? ~Ha hű
 41  0|          olvasd hát, ha hozzád írok én,~Ki tudja, álarc-é vagy
 42  0|          vagyok,~Ha meg nem érted - én is hallgatok.~ ~
 43  0|            nem mondtad, ím elmondom én,~Hogy, drága nő, ha hozzám
 44  0|     általéld mind, amit szenvedek. ~Én is voltam, mint te, egykor
 45  0|          régen vagyok már síró árva én.~Aki részvétet nyujt, az
 46  0|                            Május 24-én~Ki a hegyekbe ment a társaság,~
 47  0|           hegyekbe ment a társaság,~Én is menék a kedves nő karán,~
 48  0|             csak érzek, amit vágyok én. ~A nap lement már, minden
 49  0|           Hívebb barátod nincs mint én vagyok,~Kétes mosoly leng
 50  0|             van ajkamon?~Szenvedjek én, de te ne tudd soha,~Mi
 51  0|       szabadság- s napnak gyermeki,~Én is az vagyok, s együtt fogunk
 52  0|     tündérszó beszélne~Lombotokból, én megértelek.~Tudjátok ti,
 53  0|     csillagok,~Minden... némán csak én legyek,~Mert hogyha szólni
 54  0|      hervadnál korán. ~Hittem, hogy én valék a tenger ára,~S te
 55  0|     Szívemben legszentebb oltár,~És én még most is szeretlek,~Bár
 56  0|       fényben állok.~Míg szeretlek, én is szenvedek,~S inkább,
 57  0|        mennyivel kevesbek könnyei. ~Én is tanullak majd felejteni,~
 58  0|          tavaszt? ~Hej, nem keresem én úgy arcádnak~Rózsáit, de
 59  0|          költészet~Nem akkor költök én legédesebbet,~Midőn kezemben
 60  0|           daljait.~Ah, megnyugodtam én is kebleden, hölgy.~Elhallgatott
 61  0|          bánts,~Élvezz, itt díszlek én,~Eldobsz, ha hervadok~Keblednek
 62  0|              Hej rózsa csak virulj;~Én meg nem fosztalak,~Hogy
 63  0|             A barátságnak meghaltam én. ~Ámde hogyha kell, egy
 64  0|             Péter elveszté a trónt, én voltam~Mindvégig leghűbb
 65  0|          termett volna,~Tűrjön hát, én elhagyám a korcsot~Fészket
 66  0|         mindennap a magyarra,~Ettől én nem féltem, ifju lelke~Amit
 67  0|            úgymond Tirza - mindenem~Én is", s lángolva négy fiára
 68  0|           még meg nem védelmezesz. ~Én gyönge hölgy, atyám aggott,
 69  0|           el, mosolygó és szelíd~Az én leventém, akit szeretek. -" ~"
 70  0|             mégis, mégis ládd lány, én vagyok~E szörnyeteg, kitől
 71  0|            többé vissza nem veszem.~Én benne csak a nagylelkű vitézt,~
 72  0|         leány.~Tán haldokolsz már s én gyáván futok,~Itt haljunk
 73  0|     szerelmet, nem halált~Szomjúzom én, im érezd csókomat~Nem-é
 74  0|             szerelme~Méltóabb lesz, én azé vagyok". ~A világ nemtője
 75  0|     Tiboldnak híre, vára~Dűljön el, én nem védelmezem. ~Büszke
 76  0|               Jerta, Jerta! most az én órám jő!~Hosszú a nap örömeidnek,~
 77  0|        Hosszú a nap örömeidnek,~Míg én lent fázom hideg tanyámon,~
 78  0|         rémeket!"~"Ott nyugszom meg én csak - mond szelíden~A nő -
 79  0|             legyen.~Engedd ég, hogy én, a rettegett rém,~A bút
 80  0|         bántja kebled?~Nézz fel, ím én Azrael vagyok;~Ugy-e, ugy-e
 81  0|          születnem?~Jó ha elhagysz, én is elfeledlek,~E köszöntést
 82  0|          édes! óh hajolj át hozzám!~Én nem törhetek bé édenek határán,~
 83  0|           Hábor édes! hogy hajoljak én át?~Nem fognám elbírni szellemed
 84  0|          oroszlán úgy csatázik. ~Az én ifjam szende bús arcával~
 85  0|            helyén szivének;~Hej, az én ifjam felől tudom jól~Legfeljebb
 86  0|     meghalok~Kincsem, váram tiéd~És én szolgád vagyok." ~Nehány
 87  0|                 Lovag, mond a basa,~Én gyilkos nem vagyok,~Menj
 88  0|            hadd e hűtlen nőt,~Tudd, én a férj vagyok." ~"Úgy vívjunk
 89  0|             esdekeltek, és kacagtam én,~Ők őrjöngöttek, én enyelgettem,~
 90  0|        kacagtam én,~Ők őrjöngöttek, én enyelgettem,~Hogy vívjanak
 91  0|      Elosztom azt, fiaim, köztetek,~Én már öreg, erőtlen nő vagyok,~
 92  0|       vándoréletet,~Ő elhagyott, őt én is elhagyom,~Kitagadom a
 93  0|        leányok -~Ott, hol bájaimmal én közöttök állok.~És ezért
 94  0|            A sorsnak végzését mégis én győzöm meg,~Életem már csak
 95  0|             tett. ~Óh fiam! bejárom én is a világot,~S látod mégis
 96  0|             érette cserében. ~Bírok én alkotni még egy új világot,~
 97  0|         bajt, aki célhoz jő,~Ah, de én mért hordom a szörnyű igát,~
 98  0|             Emberek kedvéért küldék én prófétát,~Nem hogy prófétámért
 99  0|          így szól csengő szavával:~"Én nem hozhatok, hej, érdeműl
100  0|      elhagyott,~Hogyha élvezéd, mit én nyujték, örűlök.~És szeretni
101  0|            hát te nem bitorlád-é az én hatalmam,~Gőgös lépteidre
102  0|        annak oldalamnál~Készitettem én már mindöröktől széket. ~
103  0|           is az égben,~Vigadok majd én is, hogyha harcotoknak~És
104  0|         volt szomszédom, ilyen mint én most, la!~Ez sejtett mit
105  0|        nosza itt a pipám." ~Kezdtem én pipázni, de pipám kihamvadt,~
106  0|         csóválta.~Nem tudom, mondám én, e pipát mi lelte. ~S ím
107  0|               Vagy félsz?' ,Nem biz én, csak a hideg borzongat,~
108  0|            hideg borzongat,~Mondtam én. ,Úgy jól van, hát majd
109  0|           tartná, szóltam félre,~De én parérozni sem tudok.' ,Te
110  0|        harsogtak, mentünk viadalra,~Én amint mondotta, a szemem
111  0|         hősi tettemet nagy szépen. ~Én ámúlva félrehívtam a vén
112  0|              Mond a honvéd. "Láttam én nem egyszer~Kis golyót,
113  1|         élvezet volt~Ő neki a vég. ~Én a kedves leányhoz~Vágyódtam
114  1|          hivé, hogy~Néki tiszteleg,~Én meg, hogy üdvözölve~Kedvesen
115  1|          Aztán meg elhagyott. ~Csak én megyek nyugodtan -~Mert
116  1|      egyszer lássalak még életemben~Én is, ki egykor mindenem valál. ~
117  1|           fogta a kezem kezébe,~Míg én karom sem birva álltam ott. ~
118  1|               s hol poklot kerestem~Én, ő csendes tanyát bir lelni
119  1|        anyám, itélj e kép fölött!" ~Én rajzolám azt egykor - ismerém
120  1|            vendégként melegszem. ~S én a hajadonra gondolok s utamra,~
121  1|          szürkül már a téli hajnal,~Én nehéz kebellel végbucsúkat
122  1|           elére:~Nékem nem világom, én szorult kebellel~Messze,
123  1|         menni."~"Mindég jobban! Hát én mit ehetnék?"~"Ami a tarisznyában
124  1|          Pitvarban és ásit bujában,~Én is szintúgy megkívánom,~
125  1|            székében,~S míg beszélt, én gondolám magamban,~Hogy
126  1|      buborék módjára.~Mért maradtam én meg sírásónak?"~Hallgatott
127  1|          fényes csillaga az éjnek? ~Én azt tartom eggyel akkor
128  1|           ha Isten úgy akarja, mint én,~Egykor véled ragyogok az
129  1|           Mond - hadd játszom vélek én is~Oly szépen néznek le
130  1|             falum hogy tőled váltam én.~Most emlékek könnye reng
131  1|          volt csak, mert más voltam én. ~Hah mi ez? valóság-é vagy
132  1|           hír. ~Ő volt a lány, akit én imádtam,~Mostan ő a számoló
133  1|               Mind nem érzené, mint én nem érzem,~Mások lettek
134  1|           az ifju élet,~Kísértetnek én a házokat.~A teremtő ember
135  1|       kelnek fel a sírszellemek,~És én bennek régi cimborákra,~
136  1|             lelek. ~Itt van, itt az én vesztett világom,~A földön
137  1|          itt lent gyermekem -~Óh de én, de én, ki szégyenemmel~
138  1|            gyermekem -~Óh de én, de én, ki szégyenemmel~Az anyaszívet
139  1|          nem temetém el,~Mit tegyek én?~Fel! biró elébe tört kebellel,~
140  1|             nyugodjam. gyermekemnél én is,~S ők reszkessenek!" - - -~ ~
141  1|            édene?~Mért vágytam élni én is, mint a dús,~Hogy vétkezzem
142  1|       Látása a jövőnek. ~Láttam már én sok bölcs urat~Dolgát rendezni
143  1|           De azt még sem csinálja. ~Én két betűből olvasom~Éltem
144  1|         arcomat~Még büszkébbé levék én. ~Csak egy a baj, más könyvet
145  1|       legkedvesebb~Tünde mámor.~Ime én is felköszöntlek,~Aki értesz,~
146  1|            míg szárazon marad majd,~Én meghaljak.~Hej, mert hogyha
147  1|      testvérét most vivék ki épen. ~Én ülék csak mellé néma ajkkal,~
148  1|          nélkűlem árva lenne,~Érzém én is, hogy védője lettem,~
149  1|      kezdett keresni,~Tükröt leltem én a lány szemében.~Ő virágbokrétát
150  1|       virágbokrétát ment ki szedni,~Én madárzenét hallgatni mentem. ~
151  1|       vágyról,~A lánykát hogy bírni én ohajtom. ~Szerelemmel tölt
152  1|       kigyúla arca,~És a boldog tán én is lehetnék,~Kit majd boldogítand
153  1|      Halvány lett ő, halvány lettem én is,~S most sugám először,
154  1|         hogyha így bántok ti vélem,~Én sem kiméllek s ismerek~Minden
155  1|             Rádásúl gúnyt is nyer. ~Én már nem érzem többé~Ifjak
156  1|          ízlem~A lángbor zamatját. ~Én már hiú vággyal nem~Keresek
157  1|             Hivén kincsét.~Kivánnám én is~Jó kedvemben~Még a pokol
158  1|            lelkem:~Zengtem mint te, én is szép dalt a tavasznak,~
159  1|             Zúza jött helyette. ~És én éltem, amíg~Halni megtanultam.~
160  1|            utánok. ~Most úgy függök én is~Már csak a világon,~Mint
161  1|     szavából~Csak gyönyört értettem én,~Mert tudám, hogy várakozva~
162  1|    homlokomra nyár,~Kövült kebellel én boldog leszek. ~Hisz oly
163  1|            halvány lángu lámpa ége,~Én gondolkodva néztem bús szemébe,~
164  1|           fáznak most az éjben,~Mig én világom kényelemmel élem.~
165  1|          halvány képe állt előttem,~Én vele sírtam, a jövőn törődtem.~
166  1|        szurással a szemembe szálla.~Én feljajdultam, mindent elfeledve.~
167  1|           belépni,~Vagy a hitványat én fognám kitépni.~Igy elmélkedtem
168  1|               Nem, nem tündér, amit én kerestem,~Megnyugvást, szűm
169  1|           vérben lát.~Tenyésszetek. Én küzdve bukhatom,~De a sorssal
170  1|            s nagyszerű alakja~Mond: én vagyok a sorsnak Istene. ~
171  1|      Temetőjére büszke árnyat vét. ~Én láttam, éltem nagyszerű
172  1|        abban részem,~A honnak lévén én is gyermeke,~S nem irigylém
173  1|         Kicsinységemben megmaradtam én. ~Talán hogy én is óvjam
174  1|         megmaradtam én. ~Talán hogy én is óvjam a sírlámpát,~Mit
175  1|          míg a puszta s bérc él,~De én az utcazajban küzködöm,~
176  1|       lesztek talán.~Hogy lennétek? én is játszom véletek~Elvész
177  1|            gyermekim,~Im megifiúlok én is bennetek,~Oly édes dal
178  1|            gyermek beszél.~S melyet én lassankint már-már feledek.~
179  1|             Aki fényle ott is, ahol én szerettem.~Hozzá feltekintve
180  1|        messze kedvesem szemétől.~És én balga tűröm e szegény világban, -~
181  1|          téged illet,~Mind elküldöm én úgy lelkem gondolatját.~
182  1|            forró ajkaidról,~Szívtam én legédesb mézét a világnak,~
183  1|           soká vár.~Hányszor voltam én is féltő - mennyi szépet,~
184  1|            Értenéd szememből - amit én sem értek,~Hogy ki sorscsapással
185  1|          elröpül?~Mindegy, barátom, én el nem itéllek,~Az ég itél
186  1|          kérted egykor és lemondtam én;~Hagyd, megérte most csorduló
187  1|           Tudtam volna boldog lenni én is,~Nékem is mosolygott
188  1|           nekem, szűd már nem értem én,~S minden gondolatnak, melyet
189  1|          gondolatnak, melyet egykor~Én irék be, más van már helyén.~
190  1|             siralmas veszteséget. -~Én sem becsültem, míg fényes
191  1| Szégyenelném, hogyha szent hazámnak~Én lennék felejtett gyermeke.~
192  1|             barátomhoz~Mondod, hogy én ébresztém szellemét~A költészetnek
193  1|           úgy, soha~E bűnt magamnak én meg nem bocsátom.~Mért nem
194  1|   barátomhoz~A lány, barátom, érzem én is~Éjnek mosolygó csillagárja,~
195  1|            öcsém,~Tanulni szépeket.~Én társúl egy kicsíny~Méhét
196  1|             Ida ~Boldogságról irjak én e~Lapra néked, azt kivánod -~
197  1|             Bírjak életem könyvében~Én is egy sugárzó lapot. ~9.
198  1|    vígasztalnak~Sok veszteségidért,~Én nem, hisz jól tudom, hogy~
199  1|         helyen.~Te se csodáld, hogy én el nem felejtém,~Kopár helyen
200  1|            vesz el csillag helyett,~Én láttam a gyöngyöt még mint
201  1|             hervadsz el. ~Szerettem én is, s gyakran gondolám,~
202  2|          Izis papjához ifjú segéde,~Én is hibáztam, ah, de megbocsáss,~
203  2|             a napot megdicsőitem."~"Én, mond a mester, hogyha árnyait~
204  3|                             Ajánlat~Én szebb Julimnak lantolom,~
205  3|            virága,~S ölébe nyugszom én. ~III ~Szeretlek! és ezen~
206  3|            tengeren~Partot kerestem én,~S a partot ég szemed~Körébe
207  3|       kerűletén,~Sehol gyönyör mely én reám mosolyg:~Ha elhagyatva
208  3|      fergetegbe bolyg. ~S ah, akkor én szemébe nézdelek,~A szem
209  3|           Felébredék, s hogy esdtem én~Ez álmot újra haj!~Nem ült
210  3|            S nyugalmat ott találjak én~A bús enyészeten.~ ~
211  3|           tavasz jön, Isten áldjon!~Én megyek, te jó legény!~Nyájam
212  3|          istenülve, s hűn szerettem én. ~Mint honni-jog, hazánknak
213  3|           orzta ég el mit szerettem én,~S a megcsalott szív érzi
214  3|                    Csalt remény~Ah, én is izlelém a szent tavaszt!~
215  3|          Majd vissza hangzanak. ~És én irigylem az eget,~Melyt
216  3|       Virítja éltemet~És benne élek én:~Míg sírom eltemet.~ ~
217  3|                             Ajánlat~Én szebb Julimnak lantolom,~
218  3|            virága,~S ölébe nyugszom én. ~III ~Szeretlek! és ezen~
219  3|            tengeren~Partot kerestem én,~S a partot ég szemed~Körébe
220  3|       kerűletén,~Sehol gyönyör mely én reám mosolyg:~Ha elhagyatva
221  3|      fergetegbe bolyg. ~S ah, akkor én szemébe nézdelek,~A szem
222  3|           Felébredék, s hogy esdtem én~Ez álmot újra haj!~Nem ült
223  3|            S nyugalmat ott találjak én~A bús enyészeten.~ ~
224  3|           tavasz jön, Isten áldjon!~Én megyek, te jó legény!~Nyájam
225  3|          istenülve, s hűn szerettem én. ~Mint honni-jog, hazánknak
226  3|           orzta ég el mit szerettem én,~S a megcsalott szív érzi
227  3|                    Csalt remény~Ah, én is izlelém a szent tavaszt!~
228  3|          Majd vissza hangzanak. ~És én irigylem az eget,~Melyt
229  3|       Virítja éltemet~És benne élek én:~Míg sírom eltemet.~ ~
230  3|        veled, te szép világ határa!~Én szebb hazába, jobba távozom;~
231  3|      Virágra nem fakad, ~Nem zengem én a jog~Természetes szavát,~
232  3|         Hazájáért a vas. ~Nem bánom én egy életem~Csillagzatát -
233  3|                             Candida~Én szebb Julimnak lantolom,~
234  3|            Elhagyott a nap, füszál, én~Vesztve benne létemet. ~
235  3|         dicsővel,~Mit kivűle bírtam én. ~Sírba hát a sírba véle,~
236  3|         dicső hazám. ~Ezeknek adtam én~Utam virágjait,~Ezeknek
237  3|              édenem~Szemedbe lestem én,~Odadni üdvömet~Tenéked,
238  3|          Felébredék - s hogy esdtem én~Ez álmot, újra haj! -~Szivembe
239  3|         hajad között~Virulni láttam én,~S magas sugárba csillagom;~
240  3|            S nyugalmat ott találjak én~A bús enyészeten.~
241  4|             bíró~Mért ne nevezzelek én, téged bölcsnek? hiszen
242  4|             a. isp.~Méltán mondatom én a játszi szerencse fiának,~
243  4|          küzd, játszva levék meg az én.~Ámde azért most nem heverek: