Rész

1  0|         ím leszáll az éj,~A két kietlen lakodalmat tart,~Fátyolt
2  0|     szél? ~Harcmező az, néma és kietlen,~Elviharzott rajta már a
3  0| vidéknek rettentő királya,~Vad, kietlen ő is, mint minő országa, ~
4  0|          játszi pillangókat,~Az kietlen pusztát és lánggyomru bércet. ~
5  0|      völgy lett a föld, néma és kietlen;~S másodszor megnyíl az
6  1|        frigyforrást mutat fel~A kietlen puszták lankadt vándorának~
7  1|         világban, -~Melyet mint kietlen pusztát tüske ver fel,~S
8  1|       nő elméje, vágya ingatag!~Kietlen puszta szíve birodalma,~
9  2|    csillagok honába,~Ah, de oly kietlen a hír fényes sugára!~S ím,