Rész

  1  0|             elmerül~Mint a csillag, hogyha a nap felderül? ~Vagy meleg
  2  0|            Éltével hagyja el, ~Mert hogyha elröpűl,~A rózsa szerelem,~
  3  0|          hogy nem vagy szép, leány,~Hogyha nem néznél tükörbe,~Mondanám,
  4  0|             hogy jó sem vagy talán,~Hogyha nem néznél szívedbe. ~És
  5  0|           hajó fenékre szállt. ~Óh, hogyha volna nékem is~Könnyem!
  6  0|           fa - a ragyogó virágban. ~Hogyha már te is sírhoz közelgesz,~
  7  0|          enyelegni,~Mosolyogni néha hogyha látlak. ~Ah, de hogyha elmerengsz
  8  0|         néha hogyha látlak. ~Ah, de hogyha elmerengsz az űrben~Kis
  9  0|          jövőbe nem jár,~Hallgatsz, hogyha én festem varázsát -~Látom,
 10  0|        lemente~Virág, mely díszlik, hogyha halni kél? -~Nem, nem, neked,
 11  0|             mi csendes az est,~Mint hogyha a nyár végbucsúkat intne,~
 12  0|    helyettünk~A bús est beszélt. ~S hogyha néha-néha~Volt is egy szavunk,~
 13  0|           egész világ körűlünk~Mint hogyha kárörömmel felkacagná,~Hogy
 14  0|     kedvesem. - ~V ~Kifáradt munkás hogyha megy nyugodni,~Rendén van
 15  0|     zordonan. ~Fél lelke tul van, s hogyha földi kínok~Emésztik, onnan
 16  0|          kis madár,~Az sír felette, hogyha néma lettem,~S mosolygni
 17  0|           világa az erénynek, ~Mint hogyha látjuk Istennek nevét.~Ti
 18  0|       emlékünkben mult idők~Viharja hogyha megjelen,~Tündér fátyol
 19  0|            Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni~Látsz, mint lanyha
 20  0|            csak, rózsa a szerelmed.~Hogyha megcsalsz, a szél vad viharrá
 21  0|            Lány, velem ne játsszál, hogyha tünde kedvvel~Fényleni,
 22  0|         csak, holdfény a szerelmed.~Hogyha megcsalsz, éj lesz, mélye
 23  0|    tündérének, lányka, a szerelmed,~Hogyha megcsalsz - majd a vad oroszlán
 24  0|     Megtartom s gyógyulok rá nézve, hogyha még~Emberbe egykoron tán
 25  0|          kicsinyke szem. - ~És mint hogyha megcsókoltad volna~E kebel
 26  0|       gyujtottál lángot e kebelben,~Hogyha most hideg maradsz, leány?~
 27  0|           szobormű is, - csodáljuk,~Hogyha általlengi ideál,~Nem mozdul
 28  0|             megöl;~Ily sebem van, s hogyha rejtenem kell,~Meghalok,
 29  0|            vár. ~Mért remegsz most, hogyha felkereslek,~Mint virág
 30  0|             Mit csodáljam most már, hogyha régen,~Még előbb, mintsem
 31  0|             más helyt nem talál. ~S hogyha képed elhagyná e szívet,~
 32  0|              hisz azt a rossz férjt hogyha érte baj,~Meghiszem, sirattad -
 33  0|             Megsebez, ha rám néz, s hogyha nem néz,~A naptól rabol
 34  0|            hallom csevegni, és fáj,~Hogyha hallom, mert reményt nem
 35  0|            hullámoz még akkor is,~S hogyha nem szólsz, szólanak helyetted,~
 36  0|         szólsz, szólanak helyetted,~Hogyha szólsz, mondják: a lány
 37  0|         Eszem azt a bűvös lelkedet.~Hogyha távol vagy, vonzasz magadhoz,~
 38  0|             nem nő fel szívetekből.~Hogyha mosolyogtok, nézitek, jól
 39  0|    mosolyogtok, nézitek, jól áll-e,~Hogyha sírtok, a könny megszámolva
 40  0|        könny megszámolva foly le,~S hogyha egykoron majd halni hív
 41  0|     eltakarva~A sejtelemnek is tért hogyha nyit. ~S hűtlen levék első
 42  0|         kegyére. ~S a lány szivében hogyha nincs~E szent törvénynek
 43  0|                       Rád emlékezem~Hogyha hallom, a szépség kacér~
 44  0|           is kibékülök,~Szépségedre hogyha gondolok. ~Hogyha hallom:
 45  0|       Szépségedre hogyha gondolok. ~Hogyha hallom: gőgös az erény~S
 46  0|     világgal is kibékülök~Erényedre hogyha gondolok. ~Óh de érzem,
 47  0|                            Merengés~Hogyha küzd e lélek s összeroskadoz,~
 48  0|          értsd meg árva lelkemet,~S hogyha verve sorstól és megtörve
 49  0|          pajzs lesz jövőmben, vélem hogyha jő. ~Látom, nő, mint reszketsz,
 50  0|    elválásod tőlem könnyű lesz,~Míg hogyha tudnád, mily kínt szenvedek,~
 51  0|                   A rab, virágaihoz~Hogyha jő a tél, és azt hiszed
 52  0|      Sorsunkat felhő borítsa bár;~S hogyha éj van, épp, mivelhogy éj
 53  0|          némán csak én legyek,~Mert hogyha szólni akarok,~Szivem szorul,
 54  0|              szavam remeg. ~II ~Óh, hogyha e csók forró léhe~Eltartana
 55  0|                Három feljajdulás~I ~Hogyha tudtad, nem szerethetsz,~
 56  0|             lehelleted, világ te!~S hogyha valami még kéjt szerez,~
 57  0|            Legfeljebb szűtlen élcre hogyha jó. ~Óh, a világtól majd
 58  0|          mit velem űzesz csak,~Mert hogyha szép szemedbe nézhetek,~
 59  0|          csak, amint reng a tenger.~Hogyha elfáradt a szél dühében.~
 60  0|            túl nincs számodra élet.~Hogyha mostan elszakítna a sors,~
 61  0|            kér, ki csak vehet!~Vagy hogyha nem pirúl már~Térdelni lábporánál,~
 62  0|           Múlt boldogságibúl. ~Mint hogyha a nap már lement,~S egy
 63  0|          Vilma~"Menj, menj, bajnok, hogyha szent hazád hív,~Menj, menj,
 64  0|              bajnok, Istenem veled,~Hogyha győzesz, úgy szerelmem ad
 65  0|              úgy szerelmem ad bért,~Hogyha elhullsz, Vilmád is követ." ~
 66  0|          eszébe jött bucsúbeszéde:~"Hogyha elhullsz Vilmád, is veled
 67  0|          virúla fel. ~Dús valék, de hogyha százszor dúsabb~Lettem volna,
 68  0|     barátságnak meghaltam én. ~Ámde hogyha kell, egy századévig~Keblem
 69  0|              rosszúl mehet világod,~Hogyha sírsz míg a kezedben vas
 70  0|          lett százéves csatában. ~S hogyha tenni nem bír, legalább
 71  0|             erőszak. ~Attól félnék, hogyha kegymosolygás~Andalító bája
 72  0|            elfásúlás.~Sík a tenger, hogyha fergeteg kél,~Nyúgodt a
 73  0|          mond - inkább éltedet~Add, hogyha kell, de kardodat sohsem. ~
 74  0|             s elhagyott az is,~Vagy hogyha egykor hívna a haza,~Védjére
 75  0|          hiszi, hogy végtelen,~Jaj, hogyha a kétségbesésig jut. ~Úgy
 76  0|           Folyt, folyt a harc, mint hogyha fészkében~Támadja az oroszlánt
 77  0|   Elvesszen-é örökre hasztalan,~Hát hogyha kel még hajnal a hazán,~
 78  0|          hagyd lefestenem,~S mondd, hogyha kedvesed ő volna, lány,~
 79  0|              hogy kőszíve van,~Csak hogyha az erőssel küzködik,~Vér
 80  0|           csatára hív a harci kürt,~Hogyha szebb nap kél majd a hazára,~
 81  0|          kis gerlicét,~És kacagják, hogyha jön s párjáért~Hasztalan,
 82  0|           keserve,~Mily nagy, Isten hogyha szűt ada." ~,,Értem - úgymond
 83  0|        Ezredévet él neved keresztűl~Hogyha halsz, díjad dicső babér."~
 84  0|    Hasztalan védik fehér karocskák,~Hogyha csillagot csillag takar
 85  0|         csillagot csillag takar be,~Hogyha keccsel fedjük a kecset,
 86  0|             mellett;~Vesszek aztán, hogyha kell, e vágynak~Kínja öl
 87  0|          bömböl haragja~Tengerekkel hogyha zord csatát áll. ~És az
 88  0|        koronát véd,~Jőjj segits te, hogyha minden elhagyott,~Mert még
 89  0|         kegyelmes, kérlek térdemen,~Hogyha rosszak is, hagyd őket meg
 90  0|            árny, nincs visszhang, s hogyha volna is tán,~Nincs aki
 91  0|          jöhetni kedves közelébe.~S hogyha már elfárad, messze bujdokol
 92  0|        találni;~S századok múltával hogyha eljön újra~Nézni ott van-é
 93  0|          szép Dalár vezette. ~Ám de hogyha az éj földre szállott,~És
 94  0|            sugárod óh miért vonz,~S hogyha nem bírhatlak, mért szeretlek?" ~
 95  0|             szavára~Megrendűl, mint hogyha fájna néki,~Koszorút fon
 96  0|             sergeim általvonulnak. ~Hogyha mégis súlyosb lenne a baj,~
 97  0|             nem tudhatni min. ~Csak hogyha zaj, vigasság környezi,~
 98  0|             vigasság környezi,~Csak hogyha bujdosik habzó pohár,~A
 99  0|        zászlójára néz,~S megborzad, hogyha egy-egy darabot~Ismét magával
100  0|           utából hozta őt Tabán,~De hogyha kérdik a nő s út felől,~
101  0|         Hogy védjen szüntelen,~Mert hogyha nem lobog~Vérbosszúm megjelen." - ~
102  0|            meg,~Életem már csak bú, hogyha azt kisírom,~Úgy végét szakítom
103  0|       viszonzák édes csevegését. ~S hogyha a kis kertben pajzán játékok
104  0|         ifjat, s a hűtlent keresni,~Hogyha visszahozza őket a tűzhelyhez,~
105  0|             lányhoz,~Úgy érzé, mint hogyha oldalából lenne,~Nem tudá,
106  0|             szül és erényűl ád el. ~Hogyha nem hittél, az nem nekem
107  0|             úgy a földön elhagyott,~Hogyha élvezéd, mit én nyujték,
108  0|           és spáhi~Nem mozdul, mint hogyha valamit várna még. ~Most
109  0|          égben,~Vigadok majd én is, hogyha harcotoknak~És dicsőségteknek
110  0|              Hej, ez mind jó volna, hogyha az ellenség~A kezét zsebében
111  0|        város, ott mindent találunk,~Hogyha az ellenség nem lesz benne. ~
112  0|        fővel járt, elvonult magába,~Hogyha hozzá szóltál, rád meredt,
113  0|        megborzadt,~S dadogott, mint hogyha akkor ébredt volna. ~Kérdezted
114  0|           el, avagy együtt győzünk,~Hogyha egy világot kell, hogy zúzzak
115  1|          Mosolygva halni megy,~Mint hogyha mondaná:~Élvezni most siess,~
116  1|            szélein ragyogván. ~Mint hogyha ember kétkedőleg áll,~Remény,
117  1|          kezd havazni, elborít mint hogyha~Jőne a halál, hogy végkép
118  1|             csatáznak,~Nők ápolják, hogyha kap sebet,~És sok ifjú a
119  1|        csatát,~Nyúlat űz harcvágya, hogyha ébred,~Számolván a bőr mi
120  1|     Számolván a bőr mi hasznot ád. ~Hogyha vígad, vesz messzely borocskát,~
121  1|           erdő fenéken,~A zsolnának hogyha kopogása hangzik,~Vagy sudar
122  1|            pajkos ének,~Mulattasson hogyha érte megfizetnek;~Fesse
123  1|             majd neki mit enni?" -~"Hogyha tetszik a padlásra menni."~"
124  1|        keble nyúgodalmat. - ~Óh nő, hogyha sorsunk eltép is egymástól,~
125  1|            felhő legyenek eszedben,~Hogyha szenvedénk és könyezénk
126  1|           és mily semmik voltatok! ~Hogyha a lelkész itt volt ebéden,~
127  1|         milyen kéj fogott el akkor,~Hogyha végre a táborba szálltunk,~
128  1|             teremjen,~Szívderítőt s hogyha úgy kell,~Részegítőt szellemével,~
129  1|         sors viharától. ~Ámde aztán hogyha küzdve híven,~Szembe száll
130  1|             Halni halni hát! s majd hogyha járnak~Hozzám sírni gyászos
131  1|            reménydús korszakának.~S hogyha lánykönny hull az arcra,~
132  1|            Szebben fejlenek virági;~Hogyha lány sír, bánatából~Is menyország
133  1|           mely a keblet~Meghasítja, hogyha csordúl,~S visszafoly a
134  1|           Mert csatos könyve felett~Hogyha olykor keresé~Nézésével
135  1|             vágyát betöltené.~"Majd hogyha megnősz és kedved telik,~
136  1|        álmodozol,~Meg sem is érzed, hogyha megtapod~A hideg tél és
137  1|        Csábítják a gyönge nőt el,~S hogyha enged a szerelemnek,~Mit
138  1|           lelke nem angyalok társa;~Hogyha nem tudnók, mint lett angyalból
139  1|          mint lett angyalból ördög,~Hogyha nem látnók, mint lesznek
140  1|      kebellel minden összenéz,~Mint hogyha távol dörgés hirdeti,~Hogy
141  1|            Aki sohse tett bolondot,~Hogyha hóbort nincs a szívben,~
142  1|             bornak, vídám kedvnek. ~Hogyha még akad bohó, ki~Érted
143  1|             más könyvet el~Dobhatni hogyha régi,~Míg ezt könyv nélkül
144  1|           olyan széles~Jó a kedvem,~Hogyha ilyen jó helyen nem~Lennék
145  1|       Tudnák meg, mi korcs az élet,~Hogyha józan,~Minden szépnek, nagynak
146  1|        felköszöntlek,~Aki értesz,~S hogyha nincsen olyan e bor,~Méreggé
147  1|             Én meghaljak.~Hej, mert hogyha e bor elfogy~És reggel lesz:~
148  1|            egy van ami még érhetne,~Hogyha a sors jókor eltemetne, -~
149  1|          virágok gazdagon teremnek,~Hogyha lépteink találkozának,~Arról
150  1|        szellőtől, sugártól,~Féltem, hogyha másnak nyilni látom,~S mégsem
151  1|            hogy az: nős vagyok. ~De hogyha így bántok ti vélem,~Én
152  1|         falhoz a poharat. ~És mégis hogyha elvesz a hit,~El a remény
153  1|          függ - mind pereat,~S mint hogyha elfogy a nemes bor,~Vágjuk
154  1|         általmelegíti ágyamat. ~Míg hogyha únni kezdem üdvöm, vagy~
155  1|            nincs,~Kissé megkínoz, s hogyha békél,~Ujból érzem, hogy
156  1|           Fia volt a dicsőségnek.~S hogyha elhordja is a szél~Síromnál
157  1|       szállt le úgy hívém az égből,~Hogyha csillag hullt a temetőre. ~
158  1|             mint~Szentségtelent.~De hogyha szűmbe~Száll az öröm,~Elrejteni
159  1|       érzést, rossz bényomást,~Ámde hogyha már kerülhetlen lett~Elszántan
160  1|          van, ki szívesen felkelne,~Hogyha fáradtan elszenderűl~Óh
161  1|         kicsik, törpék az emberek. ~Hogyha felmarad lelkemnek énje,~
162  1|          nagyot tisztábban élvezem;~Hogyha hamvamat széthordja a szél,~
163  1|         emlékszik, azt hiszem, rám;~Hogyha hallom a pacsirtát,~Azt
164  1|   harangszót~Életemnek alkonyán. ~S hogyha küzdelmim korának~Hétköznapja
165  1|        számomra olyan veszteség. ~S hogyha nem nyíl is már több fűzér~
166  1|                     Visszapillantás~Hogyha képzeletnek szárnyain~Visszaszállok
167  1|        legszebbet szebb követi még;~Hogyha mind nem bírhatom, egy sem
168  1|          Önbecsérzet és kiváncsiság~Hogyha mézben fuldokolsz nem édes,~
169  1|             bánt. ~Érzém gyöngyből, hogyha nincs is tenger,~Gyöngyök
170  1|        fénye nem a sikertől van. ~S hogyha századokig tart az éj, nem
171  1|             tart az éj, nem hosszú,~Hogyha ilyen csillag kel fel benne
172  1|         csillagnak az éjre. ~Értem, hogyha százszor trónra lép a rabló,~
173  1|        belőlünk~Más egyéb a névnél, hogyha sírba szállunk?~Nem hullunk-e
174  1|    végzetünkkel új csatára szállva,~Hogyha ércbilincsen vonz a sírhoz,
175  1|        vándormadár lép fel. ~Akkor, hogyha végre szent honát elérte,~
176  1|             Kinek hangját a gyermek hogyha hallja,~Jő és minden játékot
177  1|            kárörömmel nézi~A törpe, hogyha a nagy elesett. ~Reáhajol
178  1|             a nagynak bukását,~Mint hogyha istenszobrot döntnek el,~
179  1|             alföld sikjait. ~S mint hogyha mindez titkos szót hallgatna~
180  1|        titkos szót hallgatna~S mint hogyha e szó lenne a halál,~Úgy
181  1|            egy emlék van, egy, mely hogyha él~Még lelketekben, óh kínos
182  1|    koszorúja vár,~Nem kín megbukni, hogyha a csapást~Vad ellen méri
183  1|          vitt.~S a nép hadd tűrjön, hogyha oly silány,~Sorsát szenvedni
184  1|             hagytátok csak itt. ~De hogyha a nép is megnemesűl,~Ha
185  1|           természet velünk.~S mégis hogyha halljuk titkos hangjait,~
186  1|          mélyén szent sejtelme van,~Hogyha vonzza őtet, és merít, merít,~
187  1|           óh, mért nem terme kőnek,~Hogyha Isten férfi kebelébe szánta.~
188  1|            Mért él itt a visszhang, hogyha nem tanulhat~Dalt, amint
189  1|           telének búskomor hírével.~Hogyha e levélke, mint széltől
190  1|        puszták lankadt vándorának~S hogyha égő ajkkal nyúl epedve érte,~
191  1|           érne~Veszteség, madárként hogyha elriadna~Játszi kedved engem
192  1|         akkor éghet fénnyel igazán,~Hogyha barna éj van a kebelben. -~
193  1|       ohajtom, hogy boldog te légy,~Hogyha halnom is kell szépen érted,~
194  1|            tőlem azt el nem vehedd;~Hogyha csalfaság volt bér vagy
195  1|             keservet~És mosolygunk, hogyha vége van,~Mindkettőből emlékink
196  1|             búmnak,~Hazudtad volna, hogyha már nem érzed.~Silány vígasz -
197  1|        kisebbűl a kár:~Míg a kedves hogyha visszatérne,~Útban lenne
198  1|        tenni tudjon,~Úgy miként te, hogyha nagyra nő.~És azoknak, kiknek
199  1|            ránk keze,~Szégyenelném, hogyha szent hazámnak~Én lennék
200  1|         sorssal, vesztem az erőmet,~Hogyha ábrándozni kezd szivem felőled.~
201  1|              nem ért-e semmi baj?~S hogyha a kis házküszöbhöz értem,~
202  1|         szavára.~Azt lássák-é csak, hogyha olykor egy~Magasztos lélek
203  1|            az emberek bünének.~Jaj, hogyha ugy van, vessed el neved,~
204  1|        lángja,~Amit keble rejteget.~Hogyha e szent láng kialszik~Összedűl
205  1|               13 ~Legyek hát lepke, hogyha úgy kivánod,~De drága hölgy,
206  1|            virágok,~Elvész a lepke, hogyha elhagyasz. ~14 ~Kicsíny
207  1|             nekem,~De nem csodálom, hogyha elfeledted,~Egy szál virágot
208  1|         korlátiban.~Mint a malomkő, hogyha búza nincs rajt,~Mint elvetett
209  1|           rajt,~Mint elvetett kard, hogyha nem vívhat bajt. ~2 ~A hős
210  1|         Köszönt négy cifra lónak, s hogyha jő~Isten szamáron, megtagadja
211  1|          feláldozás;~Sírnak rajtad, hogyha bajba estél,~Imádkoznak
212  2|             oly szentek, oly valók,~Hogyha Krisztus szállna újra le,~
213  2|  megdicsőitem."~"Én, mond a mester, hogyha árnyait~Birom ellesni, azzal
214  2|              ér szívhez a dal,~Csak hogyha azt, mi benne szúnyadoz,~
215  3|            leng, bú, s öröm körébe:~Hogyha minden áldozik feléje,~Ah,
216  3| lesorvadoznak~Szép virági áldzatúl,~Hogyha égi ír reájok~Nem repűl
217  3|           Pásztor lányka ablaka. ~S hogyha zúg, üvölt a róna,~És a
218  3|                   Kínkacaj~Leányka! hogyha kéjmosoly~Pirítja arcomat,~
219  3|            leng, bú, s öröm körébe:~Hogyha minden áldozik feléje,~Ah,
220  3| lesorvadoznak~Szép virági áldzatúl,~Hogyha égi ír reájok~Nem repűl
221  3|           Pásztor lányka ablaka. ~S hogyha zúg, üvölt a róna,~És a
222  3|                   Kínkacaj~Leányka! hogyha kéjmosoly~Pirítja arcomat,~
223  4|             LÁSZLÓ tbíró~Nagy vagy, hogyha nagy az, ki magát is bírja
224  4|    dicsekszel -~Elhiszem: üstöködet hogyha cibálni hagyod. -~ ~
225  4|               FAJNOR t. b. s ügyvéd~Hogyha okoskodol, oly döcögőn rakod
226  4|      döcögőn rakod a szavakat, mint~Hogyha nemesb hintó jártalan útra
227  4|       beszédit~Apponyi meg Bécsben, hogyha te szólsz, kikacag.~ ~
228  4|           pártnak szolgálni akarván~Hogyha igaz, kérjük, szólana pecsovicsul.~ ~
229  4|              PRÓNAY GYÖRGY sz. bíró~Hogyha fejedben is oly híres kocsis
230  4|            soha nem nyer eszed. ~b)~Hogyha seregleni látod a varjút,
231  4|             dög,~Választás közelít, hogyha gyűlésre te jössz!~ ~