Rész

  1  0|           Bús csalogányoddal,~Leány, mi lesz velem? - -~ ~
  2  0|           szűd dacára még~Nem tudod, mi szép, mi jó vagy,~Én sem
  3  0|              még~Nem tudod, mi szép, mi jó vagy,~Én sem mondom el,
  4  0|      koszorúmat~Csak, hogy éltünkből mi sok lehervadt. ~Nem vigasztal,
  5  0|          Üdvéért lenne ily sugár. ~S mi még előtte rémül állt,~A
  6  0|            szívünk világa mily múló, mi röpke,~Ah, de véled élni-halni
  7  0|         emberének -~Egyedül te vagy, mi mindenen sugároz,~Mindenen
  8  0|          rokonérzés bír. ~Nézd lány, mi tiszta, nézd, mi csendes
  9  0|          Nézd lány, mi tiszta, nézd, mi csendes az est,~Mint hogyha
 10  0|            mert én is érezém,~Értem, mi kín az egyedűl kesergni,~
 11  0|          mondja senki, hogy szeret. ~Mi jól esik e gyász is, hogy
 12  0|              abban van,~Hogy mit itt mi élünk, ő azt csak gondolja. ~
 13  0|              ki ott, ~S ha nő virág, mi majd megismerendjük,~Hogy
 14  0|             téged lágyan foly körűl,~Mi itt körűlem mennydörög, ~
 15  0|         látom én, a fénypalást alatt mi~Szörnyű sötétek, mily mélyek
 16  0|          lelkem gondolni sem magast, mi~Mint csillag lenne utólérhetlen. ~
 17  0|           Utána hát a társaságba! - ~Mi kellemes, bűvös világ fogad,~
 18  0|         füzére hát~Az egyetlen való, mi álmomból maradt.~Megtartom
 19  0|              végre is - ily bánatnak mi jut? -~ ~
 20  0|            talán a nagyszerű tél,~De mi bájol, az csak a tavasz. ~
 21  0|        híveden,~Megtanítanálak, hogy mi kín, ha~Választottunk oly
 22  0|           Nem kérdeztem én, ki vagy, mi sorsod?~Mit mocskított volna
 23  0|    szerethetsz és imádhatlak. ~Vajh, mi az, mi igy hozzád varázsol?~
 24  0|            imádhatlak. ~Vajh, mi az, mi igy hozzád varázsol?~Más
 25  0|         elhagyná e szívet,~Borzadok, mi űr maradna ott,~Isten s
 26  0|              Tőle jő minden, szűmben mi jó,~Érdemes lehetni birtokodra~
 27  0|      tűzhelyet.~Kéjjel tér meg, mint mi visszatértünk.~Legszebb
 28  0|             s nem vágyom birtokodra,~Mi, jól tudom, kiábrándulni
 29  0|           tudom, kiábrándulni visz. ~Mi vonz hát mégis oly hévvel
 30  0|             másért ver szived talán,~Mi káprázat reng gyöngéid felett
 31  0|          melyet lelkemből vonsz elő;~Mi ott szenderge titkos sejtelemként,~
 32  0|         marad mégis minden salaktól,~Mi a bírást követni kénytelen.~ ~
 33  0|       zenésze,~Fészket keres minden, mi él,~A pásztortűz hamváig
 34  0|        mondjam ki? - kétes.~De nézd, mi sok csillag hull~Le, és
 35  0|            sohajtni, sápadozni~Kötők mi frígyünket, leány!~Minden
 36  0|            Hogy elgyűröm csipkéidet.~Mi sok időt reám pazartál,~
 37  0|           kíváncsiság. ~A boldogság, mi egyikünkben él,~A másiknak
 38  0|               Nem az egyes fa, bérc, mi megragad,~De a szellem,
 39  0|              Nem az éj s csillag az, mi megragad,~De a szellem,
 40  0|      hánykodó:~Nem az egyes hang az, mi megragad,~De a szellem,
 41  0|              én, de te ne tudd soha,~Mi mély keblemben a bú, fájdalom. ~
 42  0|            szenvedek,~Tudnád, hozzád mi érdemes vagyok,~Tán megsiratnának
 43  0|        Börtönömnek néma üregében~Oh, mi édes kéjjel érzem azt. ~
 44  0|       csillagzatja!~Tőled jő minden, mi jó, mi szép,~És előled bűn,
 45  0|              Tőled jő minden, mi jó, mi szép,~És előled bűn, vakság,
 46  0|      végtelen,~S mégis csak búsohaj,~Mi játszi dal s rózsák helyett~
 47  0|             még téged,~Óh nő, mondd, mi hát, mi ily korán hervaszt;~
 48  0|         téged,~Óh nő, mondd, mi hát, mi ily korán hervaszt;~Vagy
 49  0|            testvérim nem látjátok-é,~Mi szent alak áll ott s mi
 50  0|              Mi szent alak áll ott s mi édesen~Hív a szép honba,
 51  0|             szemében~Az elestek vajh mi boldogok. ~Nem látják a
 52  0|         mellette mosolygó arája,~Ah, mi látvány nyíl Csatár szemében,~
 53  0|           vas van,~Szólj csak, szólj mi bánt, hadd védjelek meg!"~
 54  0|            követett,~Mely azzá tett, mi most vagy, Hazdrubál,~Mi
 55  0|             mi most vagy, Hazdrubál,~Mi léssz nélküle? lapda, melyet
 56  0|          Tamás~Mit zúg a vészharang, mi jajgatás,~Az égéstől pirosló
 57  0|                Látványúl várja csak, mi jőni fog,~S jót-jót kacag
 58  0|        Dicsőségében sohsem osztozám,~Mi számadása a világgal van~
 59  0|            hát már veszni mindennek,~Mi szeretett, le kell-e mondanom~
 60  0|         Mindenről életem váltságaúl,~Mi életemhez egyedűl még von. ~
 61  0|       csillogó halottlepel? ~Óh vajh mi is, mi is e délibáb,~Vágyó
 62  0|         halottlepel? ~Óh vajh mi is, mi is e délibáb,~Vágyó lelkednek
 63  0|            elesttek árnyai. - ~De ím mi az? mi hallgatag menet~Vonul
 64  0|              árnyai. - ~De ím mi az? mi hallgatag menet~Vonul hosszan,
 65  0|     kedvesének~Egy időben lenni vajh mi sok!" ~"Milyen eszmék! kedvesem
 66  0|              a szerail már~S ablakán mi lant az, hajh?"~Mond a lány.
 67  0|         festi-e vagy drága vér?~Vajh mi sír felette oly zokogva~
 68  0|             végre bajnok Aladár;~Óh, mi régen várok már e percre~
 69  0|   érzéketlenűl. ~"Hogy tágúl e szív, mi vágy uralja~Önmagamra alig
 70  0|                Állj leányka - mond - mi bántja kebled?~Nézz fel,
 71  0|            kél. ~Ajka mozdúl. - Hah, mi a határzat? -~Anikó tovább
 72  0|           szüre ujjából,~Bétekint; - mi lelte, hogy megáll meredten. ~
 73  0|              Felveti szemét a lány - mi érte?~Messze szélén a kék
 74  0|        trónján a király. -~Ah de hát mi lelte, szörnyen felkiált,~
 75  0|          síromra,~Hagyjon el minden, mi örömet hoz,~Meg ne értsem
 76  0|              a török s magyar határ;~Mi az mégis, hogy mindkét várfokon~
 77  0|               vígalom;~Ott összegyűl mi örömet keres,~Ottan lakik
 78  0|            örömet keres,~Ottan lakik mi csak gyönyör vagyon. ~S
 79  0|            hull le mindnyájok kara. ~Mi bűverő bilincselhette le?~
 80  0|             viaskodik~Földúlni mind, mi szent Istent dicsér,~S előtted
 81  0| sisakrostélyt. De ím~Hogy fölsikolt, mi az mit ottan lát? ~Ah ő
 82  0|        porvilágot,~Majd meglátjátok, mi jót nevetünk rajta." ~S
 83  0|         folytatja az Úr: "Jól értem, mi búsít.~A jancsár égben sem
 84  0|              leány és zordon katona;~Mi volna más - huszárok tábora. -~
 85  0|             ád!~Megittuk hát a bort, mi illeti~Barátságát, mondám,
 86  0|           még bámulsz s kérded, hogy mi az,~Midőn még nem tudod,
 87  0|            tudom, mondám én, e pipát mi lelte. ~S ím egyszerre csak
 88  0|         magadra, amilyen zömök vagy,~Mi itt túl, oly falatokkal
 89  1|            tölti meg,~Mellyel minden mi élt,~Mosolygva halni megy,~
 90  1|                Más világ lép fel, ha mi leléptünk,~Ami nekünk szent
 91  1|  középszerűségben terem. ~Megriaszt, mi túl eszünk határán,~Féket
 92  1|        hogyha ébred,~Számolván a bőr mi hasznot ád. ~Hogyha vígad,
 93  1|      silányodott szerelme,~Árú lett, mi istenségül állt. ~A költészet
 94  1|         poklot. -~Hah, de mit látok? mi romrakás előttem?~Hajdan
 95  1|        reménynek egy fűszála rajta~S mi a puszta képén búsan elmerengtünk. ~
 96  1|            Mindennek a legis java,~S mi a kevés borsa-sava,~A jó
 97  1|         megférnek velem. ~Mily üres, mi néma lett itt minden,~Mit
 98  1|           egykor a vén. ~Ifjuságából mi van még benne?~Vagy mi van
 99  1|   Ifjuságából mi van még benne?~Vagy mi van még bennem? semmi már.~
100  1|             mert más voltam én. ~Hah mi ez? valóság-é vagy álom?~
101  1|               Mások lettek most, kik mi valánk,~Mi a vének nyomdokába
102  1|          lettek most, kik mi valánk,~Mi a vének nyomdokába léptünk,~
103  1|         Viharzik a szent hon felett,~Mi hárfa volt, most vész harangja~
104  1|          szeret."~Szeretni s okosan, mi gúny, mi gúny!~Csak az szerethet,
105  1|          Szeretni s okosan, mi gúny, mi gúny!~Csak az szerethet,
106  1|                    A rab utolsó útja~Mi bámuló, mi zajgó sokaság,~
107  1|           rab utolsó útja~Mi bámuló, mi zajgó sokaság,~Mely ott
108  1|             utcán jár oly gondtalan,~Mi kedves látvány bilincselte
109  1|              látvány bilincselte le,~Mi nagyság az, mely itt csodálva
110  1|          bűnnel nékem veszni kell.~S mi az erény? e gyáva dőre gőg~
111  1|            közöttetek?~Hányan tudják mi az, lemondani! ~Nem lopni
112  1|      gyözelmeset, hitvány magát. ~Óh mi kín, mi kín az óriásnak~
113  1|           hitvány magát. ~Óh mi kín, mi kín az óriásnak~Látni, tudni
114  1|       világot~Kinek tetszik mondván: mi rossz, ravasz!~Szánjátok
115  1|          Nézzen sok bölcs jövőnkbe, ~Mi gondom rá, víg a jelen~Melyben
116  1|           tudósnak is~Könyvéből vajh mi haszna?~Ha tudja is mért
117  1|             Rázni bírja.~Tudnák meg, mi korcs az élet,~Hogyha józan,~
118  1|           öntudatlan üdvben,~Hej, de mi nem érezők folyását!~Ifju
119  1|            kelyhén a virágnak. ~Vajh mi harmatcsepp az, drága lány,
120  1|              csupán? ~Óh jaj, tudom, mi szörnyü vétkem,~Hibáim mért
121  1|           Soká szerettünk mindhiába,~Mi áldozánk, más élvezett,~
122  1|     Kétségbesés foglal helyet:~Akkor mi is, s vélünk min a szív~
123  1|            beszélünk,~Nem kérdik azt mi tőlünk,~A multra mi gondunk,~
124  1|              azt mi tőlünk,~A multra mi gondunk,~Igyunk, igyunk! ~
125  1|            beszélünk,~Örüljünk, hogy mi élünk,~Másokra mi gondunk,~
126  1|               hogy mi élünk,~Másokra mi gondunk,~Igyunk, igyunk! ~
127  1|           hát, csitt, mit beszélünk,~Mi ahhoz úgy sem értünk.~Jövőre
128  1|         ahhoz úgy sem értünk.~Jövőre mi gondunk,~Igyunk, igyunk! ~
129  1|              El vélök, mind nem kell mi nékünk!~Élvezzünk csak,
130  1|            nékünk!~Élvezzünk csak, s mi fő, szeressünk,~Majd gyermekünk
131  1|             Mint elhibázott nemzedék mi,~S jobb sorsot vív vagy
132  1|           reggelig azon gondolkodom:~Mi kellene nekem, hogy jobbra~
133  1|             kebel~Bánat könyűje vajh mi többet ér. - ~Pór lelkek
134  1|             sors! nálad kegyetlenebb mi van?~Ha széttépsz minden
135  1|              újra kínozasz. -~Ez egy mi volna más, mint a remény,~
136  1|             elébe von,~Nem érti meg, mi túl repül azon. -~Kacagja
137  1|             minden dobbanással~Éltem mi gyorsan elsiet. ~Láthatatlan
138  1|           hangyaboly világon~Vágyaim mi végett függjenek,~Melyen
139  1|         hasít;~Béheggedhet a seb, de mi sem~Törli el mély forradásait. ~
140  1|             a tömeg~Bámulattal mond: mi szép, mi hű!~Nem tudja,
141  1|            Bámulattal mond: mi szép, mi hű!~Nem tudja, hogy kedves
142  1|              egykoron~Látom mindenik mi szép medert ás. ~És tekintek
143  1|           foly. ~Óh, a nő jobb, mint mi férfiak!~Kis világa a szív
144  1|        keblem, gondolám magamban,~Óh mi az, mi megnyugtatna már?"~
145  1|         gondolám magamban,~Óh mi az, mi megnyugtatna már?"~S im
146  1|            még jobban~Érzem a trónon mi sok hia. ~Vagy bájosb-é
147  1|       előnyük:~Hova ők belépnek, míg mi oda küzdünk,~Megtört keblünk.
148  1|            esemény már létök,~Milyet mi csak szívünk vérével teremtünk. ~
149  1|    mindnyájokat,~S öledben megbékél, mi az imént még~Haraggal zúgott,
150  1|          százfelé szakadt. ~Óh, vajh mi rosszul ismert tégedet,
151  1|           elvész mint buborék minden mi benne~Most fénylik és küzd,
152  1|            épen most meghalni, lány,~Mi üdvöt adhat Isten még neked,~
153  1|        feltárhassa, amit méhe zárt. ~Mi édesebb, mint ily reményvilág,~
154  1|            Te élvezéd mind éltünkben mi jó,~Csók közt alkottál fellegvárakat,~
155  1|         Erényeid, gyöngéid elhagyád,~Mi a miénk volt, s amért szereténk,~
156  1|     Levetkezéd, nem ismernénk reád. ~Mi kötne össze, együtt érzenünk;~
157  1|       döbbentő a tökélyesség,~Minden mi vonz, ami meleget ad~Az
158  1|              élni, véletek~Van mind, mi néktek itt kedves vala? ~
159  1|     lelkemben szentebb dal szava.~Óh mi nagyszerű, mi szép a gondolat,~
160  1|              szava.~Óh mi nagyszerű, mi szép a gondolat,~Mely a
161  1|             állat, gyermekszív~Mind, mi a természet keblén függve
162  1|           sugára béhat lelkembe.~Óh, mi rejtélyes, mi szent a gyermekfő,~
163  1|          lelkembe.~Óh, mi rejtélyes, mi szent a gyermekfő,~Angyal
164  1|           visszaeshessék legott.~Óh, mi rejtélyes, mi szent a gyermekfő,~
165  1|            legott.~Óh, mi rejtélyes, mi szent a gyermekfő,~Már a
166  1|         világ szunnyad s ő nevet.~Óh mi nagyszerű, mi szent ez a
167  1|              nevet.~Óh mi nagyszerű, mi szent ez a mosoly,~Krisztus
168  1|        távolság árnya eltakarta.~Óh, mi végtelen tér van, lánykám,
169  1|          úgy-e gyászoló mezének?~Óh, mi írigy a sors! amily zúgva
170  1|               miben szivem hitt.~Óh, mi írigy a sors, frigyforrást
171  1|            lelkem szép virága!~Ládd, mi önző e szív, rád áldást
172  1|               Mert költő valóban más mi is lehetne,~Aki gyűlöl önkényt,
173  1|             kér fejedre.~Áldást kér, mi balga - hol van az kivűled?~
174  1|            az a kék ragyog csak.~Óh, mi kincset adjak hát, mondd,
175  1|              felette fényes bűvölet,~Mi dalra, üdvre költ, nem ő
176  1|             sugárzza,~De lelkünk az, mi fényárt rája vet.~Mit vesztettem
177  1|           nem drágán, egy csillagért mi sok?~S az öröm ily csillag
178  1|            élne -~Óh, ha tudnád azt, mi édes érzeni,~Bú, öröm legyen
179  1|        kedves vezér az~Ha elhagyott, mi fényesebben ége. -~Ah, a
180  1|          látom, érzitek hiányom,~Óh, mi édes szűmnek ez, mi jó!~
181  1|              Óh, mi édes szűmnek ez, mi jó!~Óh, de a kor mint víz
182  1|             hoz?~Szent halott a hon, mi az utódok,~Szenvedést hagyott
183  1|            közötte~Semmit sem lelek, mi együvé kötözne.~Hej, de
184  1|             véle,~S ami most gyötör, mi sujt, midőn multtá lesz~
185  1|         megcserélt parasztnak.~Ő az, mi lánykánk homlokán ragyog,~
186  1|         igéretet varázsol bájkörébe,~Mi az oltárnak ég feszűletén~
187  1|              kék színnel ékes,~Nézd, mi zöld lengőke szára. ~Sárga
188  1|              le;~Azért angyal, onnan mi emberek,~Ah, nem vagyunk
189  1|         vércseppnek seb felett. ~16 ~Mi egy embernek bukta? dráma
190  1|          tölti szívünk vágyait. ~20 ~Mi vagy te szerelem? tán égi
191  2|            Az ifju lelkesülve mond: "Mi kéj,~Milyen dicsőség a katonaélet!"~
192  2|               Be sok~Sujtás, zsinór, mi költség az országnak!"~A
193  2|              álgyöngy játéknál egyéb mi lenne más?~Most itéljétek
194  2|             hisz nem nőne ott virág,~Mi könnyhullás frissítené azt
195  2|    Dicsekedel, hogy száz elem között~Mi ildomos békét tartasz te
196  2|             fára,~Ki a költőre, hogy mi sorsban él? ~Ez a dicsőség!
197  2|              a dal,~Csak hogyha azt, mi benne szúnyadoz,~Életre
198  3|             egyszerün, s oly nőileg:~Mi édesen leng, bú, s öröm
199  3|             Fegyvered oly gyöngéd, s mi erős letiporni az ellent~
200  3|            lesz,~Mely az egekbe van:~Mi üdv lehet szemed~Dicső sugáriban?~ ~
201  3|            Álmodtam egykoron dicső~S mi égi álmokat!~Mivel sugárzva
202  3|             átkai. ~Mondd, óh mondd, mi van dicsőebb~Óh leány! -
203  3|             nem talál. ~"Jaj legény! mi bú talála~Szép juhom ma
204  3|       nagyszerű borús enyészetet. ~S mi boldog az, ki sírvederben
205  3|       visszazengi még~Örökre múlt, s mi dőre képzetem! ~Imádtam
206  3|           között~Elértve lángjaim. ~"Mi kín! mi gyötrelem!~Fagyasztja
207  3|          Elértve lángjaim. ~"Mi kín! mi gyötrelem!~Fagyasztja létemet,~
208  3|             egyszerün, s oly nőileg:~Mi édesen leng, bú, s öröm
209  3|             Fegyvered oly gyöngéd, s mi erős letiporni az ellent~
210  3|            lesz,~Mely az egekbe van:~Mi üdv lehet szemed~Dicső sugáriban?~ ~
211  3|            Álmodtam egykoron dicső~S mi égi álmokat!~Mivel sugárzva
212  3|             átkai. ~Mondd, óh mondd, mi van dicsőebb~Óh leány! -
213  3|             nem talál. ~"Jaj legény! mi bú talála~Szép juhom ma
214  3|       nagyszerű borús enyészetet. ~S mi boldog az, ki sírvederben
215  3|       visszazengi még~Örökre múlt, s mi dőre képzetem! ~Imádtam
216  3|           között~Elértve lángjaim. ~"Mi kín! mi gyötrelem!~Fagyasztja
217  3|          Elértve lángjaim. ~"Mi kín! mi gyötrelem!~Fagyasztja létemet,~
218  3|              ím az árnyba sír fölött~Mi hölgy sohajtozik~Komoly
219  3|       takarja el~Halványos arcait. ~"Mi kín leányka mely gyötör?~
220  3|           keblű nemzedék~Uralja hon! mi árva kebledet. ~Kövek gyanánt
221  3|             II ~Nem mondám e kebelbe~Mi nagy a fájdalom.~Vörösmarty
222  3|        elhagyál~De menyt adál nekem,~Mi dőre áldozat~Ezért bus életem. ~
223  3|            Álmodtam egykoron dicső~S mi égi álmokat,~Mivel sugárzva
224  4|          vita tárgya: vasút. -~S ah, mi csodás látvány! füst, gőz,
225  4|           lennél Cézár; gyáva csak a mi hadunk.~ ~
226  4|         dalos.~Bár bájol dalotok, de mi haszna merengeni holdhoz,~
227  4|          Tudtad: a záporban fordítva mi hasznos a bunda,~S fordítál
228  4|             beszédidnek vége csak az mi nem egy.~Rettege Karthágó,
229  4|           Nagy hasú s torkú vagy, de mi benned mindenesetre~Legkitűnőbb
230  4|              buta! Szontagh Pál vajh mi következetes!~Centralizálni