Rész

1  0|        felvidultam, mert a férfi~Sorsa, hogy csatát próbálni menjen.~
2  0|        árva hang puszták felett,~Sorsa, hogy vérző tövisfüzért~
3  0| Eltemetni a bút, mit szivén visz~Sorsa szörnyű viharaiban. ~Elszáll
4  1|       megint;~A világ lehervadt, sorsa bételt~És számodra messzebb
5  1|        őrt felette~S mindezeknek sorsa nem merő véletlen? ~Úgy
6  1|         Már előre meg van éltünk sorsa írva. ~Úgy az ember hitvány
7  1|          híme szárnyait,~Letörli sorsa az igézetet~A nő arcáról,
8  1|          sütve a~Nép bölcsejére, sorsa szolgaság,~Az egyesért van