Rész

  1  0|          kicsiny leány,~Fél gyermek, oly igénytelen~És olyan halavány. ~
  2  0|      kebleden~S attól hervad a virág oly hirtelen?~Tűzz kebledre
  3  0|           kedvesem,~Sokat szenvedtem~Oly szívesen,~Hisz pályabérért,~
  4  0|    Emlékszel-é a szép napokra,~Midőn oly boldogak valánk,~És minden
  5  0|           boldogak valánk,~És minden oly szép összhangzással~Mosolyga
  6  0|         bájad így~Öntudatlan kétszer oly nagy. ~Mondanám, hogy lelkem
  7  0|            sejted,~Mint a gyöngyház, oly önkénytelen~Kedvem gyöngyeit
  8  0|            megállt~S betölte mindent oly szelíd özönnel,~Mint a szülő,
  9  0|          körűle mind elcsendesednek,~Oly néma lesz a szálló éj, felé~
 10  0|             sohajtól,~Mely a virágot oly gyilkolva jár~Hadd, hadd
 11  0|                       Egy est emléke~Oly rekedt meleg volt,~Oly borús
 12  0|        emléke~Oly rekedt meleg volt,~Oly borús az est,~Lankadt lombban
 13  0|              Életgondolat. ~Óh pedig oly édes~Volt, mely meglepett,~
 14  0|            Átok reád sziv! mért vagy oly erős,~Világoddal mért nem
 15  0|          Vagy mért a természet, mért oly kegyetlen?~Mosolyg, örűl
 16  0|           mosolyganak csak,~Az ember oly kicsinyke, nyomorult. ~II ~
 17  0|       utóvilágnak hasztalan~Írnók le oly rideg, hideg betűkben. ~
 18  0|              szeress tehát, leányka,~Oly szent ajándok az a szerelem,~
 19  0|             s nekünk~Még fáj, de fáj oly édesen. ~S ha majd felőlem
 20  0|        Mutasd be Isten zsámolyának. ~Oly jól esett e képzelet,~S
 21  0|              szerelmem is,~Ez egykor oly fehér ruhát magadra,~Bár
 22  0|              mocskát felette? ~Ládd, oly nyugodt valék már, azt hivém,~
 23  0|         Képzetemben minden e világon~Oly dicsően szelleműle át. ~
 24  0|              tudom, csalódol,~Sorsom oly bús, sorsom oly kopár,~Hű
 25  0|               Sorsom oly bús, sorsom oly kopár,~Hű szerelmem a hideg
 26  0|        jósszó hirdeti? ~IV ~Lány, ha oly hidegséget mutatnék,~Mint
 27  0|  szenvedésitől. ~Óh, ha volna rajtad oly hatalmam,~Aminő van néked
 28  0|             mi kín, ha~Választottunk oly érzéstelen. ~És mégsem lehetnék
 29  0|             visz. ~Mi vonz hát mégis oly hévvel tehozzád,~Mért fáj,
 30  0|                adhatsz még te üdvet,~Oly természetes vagy, csak jól
 31  0|       mindörökké,~Mint égi jelenésé,~Oly szent marad nekem.~ ~
 32  0|        eszedbe jő;~De ha boldogságod oly nagy lesz,~Hogy benne engem
 33  0|             reggelén~Megriaszt, hisz oly bús, oly rideg alak,~Mint
 34  0|             Megriaszt, hisz oly bús, oly rideg alak,~Mint bolyongni
 35  0|              voltam, mint te, egykor oly hivő,~Lelkem költőhévvel
 36  0|        testvér te, el ne lökj tehát!~Oly régen vagyok már síró árva
 37  0|             lett~S nem vettük észre, oly sok gondolat~Lengett körül -
 38  0|            költő lelke olyan idegen,~Oly fájó e mesterkélt föld felett,~
 39  0|         mesterkélt föld felett,~Hogy oly rokonlelket, minő tiéd,~
 40  0|          birtokom csak,~Amily futók, oly boldogok -~Mert e percekben
 41  0|     Mosolygunk önmagunk felett,~Hogy oly balgák valánk;~De e mosolyban
 42  0|                Ládd, a világ naptára oly rövid,~Három nap az örökhüségi
 43  0|              hervadó virágin, melyek~Oly dúsan nyílának, ahogy szeretél. ~
 44  0|           majd e szó,~Amelyet egykor oly epedve vártam,~Szép ajkaidról
 45  0|              szűk sorompók,~Mik közt oly soká sírt:~Lelkeink közt
 46  0|          vadon,~Vessen az meg minden oly sorompót,~Mit elébe Isten,
 47  0|            lány pirúl. ~Egy csók nem oly igen nagy,~S két percre
 48  0|              fél attól a lány,~Azért oly boszús csupán:~Mit kér,
 49  0|           fejfa, néma sír,~És vidéke oly kopár,~Égen földön írva
 50  0|              Ne szólj a honról, mely oly bájoló,~S örömet már játékban
 51  0|            Szellőt s madárdalt, mely oly bájoló~Regéket tud, mint
 52  0|          mostan ébredez,~És különben oly sötét méhéből~Mely kikél,
 53  0|             vágyódás ég. ~Óh de nem, oly néma, oly nyugodt ő,~Mintha
 54  0|            ég. ~Óh de nem, oly néma, oly nyugodt ő,~Mintha a járomba
 55  0|      megszünt és ő összeroskad,~Arca oly hideg, mint sírhalom,~Melyen
 56  0|             imént kapott,~S nem volt oly büszke egy hőstettben is,~
 57  0|           Ilka,~Arca halvány, fátyla oly sötét,~Hullámzó kebelre
 58  0|        Kebelére kisded gyermek dűl. ~Oly hideg kép, olyan szótlan
 59  0|               csevegő habok. ~Minden oly bús, s mégis olyan vonzó, -~
 60  0|                Hah! kiált, mért vagy oly halavány? ~Mért vagy oly
 61  0|             oly halavány? ~Mért vagy oly hideg, nincs-é benned vér,~
 62  0|             vér?~Vajh mi sír felette oly zokogva~Haldokló sohaj vagy
 63  0|              hol legtöbb halott van,~Oly nyugodtan, büszkén térdepel?~
 64  0|           tán, ah angyal!~Fekszik az oly érzéketlenűl. ~"Hogy tágúl
 65  0|        Esküszöm ma boldogítanom kell~Oly nagy boldogság, mely ma
 66  0|           kebelbe!~Nézd, amily szép, oly hivem vala,~És megértheted
 67  0|       magában,~Hisz te olyan gyenge, oly haszontalan vagy.~Onnan
 68  0|            tél hideg hó fátyolával -~Oly rokon szép gyászolónk bájával.~
 69  0|               Hah! de mit sikolt föl oly kegyetlenűl?~Míg rengő térdekkel
 70  0|        kívánni, tudja minden vágy~Ép oly vérnyomot, mint rabló tőre
 71  0|    legszebbik leánya.~Mért hát mégis oly bús, környezve gyönyörrel?~
 72  0|          Léptöket nem hallod, léptök oly zajatlan.~Végre megnyugodnak
 73  0|        honvédről hős regéket,~Melyek oly fellengzőek, csodásak, ~
 74  0|          állt, szelíden mosolyogva. ~Oly csengő, oly biztató volt
 75  0|             mosolyogva. ~Oly csengő, oly biztató volt a hang,~Mellyel
 76  0|            Különbözik mint éj s nap, oly nagyon. ~Amaz mint rém,
 77  0|              homlokán füzér,~És arca oly bús, arca oly hideg,~Mig
 78  0|         füzér,~És arca oly bús, arca oly hideg,~Mig esdő karja tán
 79  0|               S mondod, még sem volt oly rossz, milyennek hittem,~
 80  0|             ormán kis virág képében.~Oly szerény most, egy kis súgárral
 81  0|             bolygatják egymást,~Akik oly sokáig éltünk békességben,~
 82  0|           azt sem, szomorú ködfátyol~Oly jól áll kesergő, szerető
 83  0|              ismér már az ősi házra.~Oly egészen más az, fényesebb,
 84  0|          huszár,~Mondják, kinek neve oly messze jár,~Ő sem jobb,
 85  0|           szavam,~De bár kigúnyoltak oly csúfosan,~Mégis midőn átlépdesők
 86  0|              zömök vagy,~Mi itt túl, oly falatokkal élünk. ~Látszik
 87  0|              ének,~S mért szól mégis oly mogorván. ~Némán jár a zászló
 88  0|            kacagása elrontá vigalmad~Oly fagyos volt, oly vad, s
 89  0|            vigalmad~Oly fagyos volt, oly vad, s keserűségét csak~
 90  1|              szívesen~Költői álmait,~Oly édes a jelen,~Mert hol csak
 91  1|               Jó, hogy nem hal bele,~Oly sok csókot kapott;~Bizonnyal,
 92  1|          Elballag, tűzhelye,~Szobája oly hideg.~Búsan tekint körűl,~
 93  1|            dalban~Mind találkozott. ~Oly szépnek látsza az út,~Mint
 94  1|          alkalmatosnak~Elmondni, mit oly szépen rendezék. ~"Ön most
 95  1|        szépen rendezék. ~"Ön most is oly szép, szóltam végre mégis,~
 96  1|             drága titkán~Mint árulás oly szörnyen fájt nekem. ~A
 97  1|              a hölgyet,~Kiért e szív oly annyit szenvede, ~Pedig
 98  1|           mosolyga fényben,~És mégis oly rosszúl esett nekem. ~A
 99  1|       előttem a nap vérszinű golyója~Oly borongó arccal ég, mint
100  1|           képén búsan elmerengtünk. ~Oly jól összehangzott az borús
101  1|        elkókkadva~Olyan mozdulatlan, oly némán merően,~Mintha kőből
102  1|            Nézd, óh lányka nézd, bár oly távol egymástól,~Egymásnak
103  1|              is szintúgy megkívánom,~Oly átkozott az únalom~Az embernek
104  1|              senkisem szól, mindenik~Oly jól mulat mégis magában,~
105  1|             jó ősz vélünk elenyelge,~Oly nagy esemény volt az előttünk,~
106  1|        körben boldog lenne-e,~Melyet oly epedve, vágyva feste le? ~
107  1|          mint délibábod,~Férfiút, ki oly szilaj, mint a mén,~Mely
108  1|             hadd játszom vélek én is~Oly szépen néznek le rám." ~"
109  1|        Anyjának karára dűl:~"Mért is oly szép a csillag, ha~Ég elérhetetlenűl." ~
110  1|              szerelme~Mint a csillag oly hideg,~S szolgabűnnel lelkeikben~
111  1|             kizöldülének~E még akkor oly kicsinyke fák!~Bokrétát
112  1|              fagyától,~Mely fölöttem oly pusztítva kél,~Hogy ifjúságom
113  1|             ragyognak,~Rám mosolygva oly rejtélyesen. ~Várva, várva,
114  1|           megszeppensz~Már a szemtől oly szertelen,~Mit téssz majd,
115  1|              esdő karjait~És az ágak oly tompán csörögnek,~Mint a
116  1|       szellemek,~Avégett tekint szét oly ijedve,~Forgó szemmel jobbra,
117  1|       sokaság,~Mely ott az utcán jár oly gondtalan,~Mi kedves látvány
118  1|          nemtője! kit sok balga szív~Oly fennen hirdet, hozzám mint
119  1| megujulhatunk.~Közöttük él lelkünk s oly végtelen,~Mint a tavasz,
120  1|         ölelést, méz csókokat~Mikről oly sokszor álmodunk. ~De okosan,
121  1|          Lányé legyen bár, nem lehet~Oly annyi, mint egy könyvben. ~
122  1|             És e két szép hamis betű~Oly fényes és enyém csak,~Nem
123  1|           védenc, ha kedves~Emlékben oly hűn tartana,~Mint a hitelező,
124  1|             lesz.~Mért nincs a fenék oly messze,~Mint a csillag,~
125  1|             a jelen szerez. ~Ottkinn oly haszontalan csatázok,~Mindeneknek
126  1|         különben. ~Érezém, hogy akit oly kicsínyen,~Árván vettem
127  1|              éltet keresnem~A mostan oly hangatlan udvaron,~Tövis
128  1|        kezdete,~Csak azt tudom, hogy oly édes szeretni~Szivünknek,
129  1|              nem ért,~Azt ami nékünk~Oly nagy, oly szent,~Kicsinyli
130  1|             Azt ami nékünk~Oly nagy, oly szent,~Kicsinyli csak mint~
131  1|             madár~S az üstökös, mely~Oly messze jár.~Vérengző vad~
132  1|           érzem Isten egyedűl nagy~S oly kicsik, törpék az emberek. ~
133  1|              én boldog leszek. ~Hisz oly nagy a rossz s oly kicsiny
134  1|              Hisz oly nagy a rossz s oly kicsiny a jó,~Mint vészűzött
135  1|               aki istent szeret.~Mit oly bőven hintett szét a nagy
136  1|             a nap~S a világnak szele oly hideg,~Megrettenve hogy
137  1|           hatalmasok játékaúl~Egykor oly rokon volt e kebellel,~Most
138  1|              csak egy fényes pont,~S oly kicsinynek érzem az embert
139  1|            féltékeny gondjait. ~Hogy oly korban, hol sírni is erő
140  1|             kedvvel leányt,~S a lány oly tiszta még, hogy arcain~
141  1|               hogy alatta mint enyém~Oly zajgó szív s érzések nyugszanak. ~
142  1|         hosszú fáradság, építés után~Oly messze az, mint volt fejünk
143  1|           szerettél itt,~S lelkeddel oly rokon lénynek hivél,~Hogy
144  1|          csak az,~Miért szenvedtetek oly hősien,~Ott láttátok, hogy
145  1|          bánjátok meg csalódástokat,~Oly sok nemes kebelnek véletek~
146  1|              Isten van, mint hisszük oly igaz,~Csalódástok hozzá
147  1|              nép hadd tűrjön, hogyha oly silány,~Sorsát szenvedni
148  1|           megifiúlok én is bennetek,~Oly édes dal az, mit a gyermek
149  1|          világ~Olyan szomorú lesz és oly hallgatag.~Köztük örvényképen
150  1|          elszórt kis virágrajt,~Mely oly súlyos útat tán nem is érdemel, -~
151  1|        valónak ádáz újja eltörűli.~S oly erősen függünk álomképeinken,~
152  1|    vesztéssel aki nem lép~A világba, oly boldog ki van?~A jövő kétes
153  1|     elsápadva lép le,~De éjjel mégis oly kedves vezér az~Ha elhagyott,
154  1|        fogságban él.~Most értem már, oly fájó gyönyörrel~Hogy mit
155  1|              látom,~Olyan idegennek, oly másnak találom,~Attól ami
156  1|         szeresselek,~Ki bús anyámnak oly hü lánya vagy,~A hű fiútól
157  1|         elfeledted,~Egy szál virágot oly könnyen feledhet~Leejtni
158  1|        felejtém,~Kopár helyen hiánya oly nagy, oly mély. ~15 ~A bércnek,
159  1|              helyen hiánya oly nagy, oly mély. ~15 ~A bércnek, mit
160  1|              undorral köpöm ki őket,~Oly émelygően lágymelegek,~És
161  1|       Szégyelje a lány s a világ, ha oly korcs,~Hogy bé nem tölti
162  1|            lány büvös növény, virága oly deli,~De elrejtett gyöke
163  1|        szivünk is, mint a lány,~Mért oly muló, tartós szerelmünk
164  2|              Egy kacér hölgyhöz~Mért oly nehéz e szív, hisz aki benne
165  2|             szív, hisz aki benne él,~Oly röpke az a nő - oly könnyű
166  2|              él,~Oly röpke az a nő - oly könnyű mint a szél.~ ~
167  2|              őszinte ortodox~Tanaink oly szentek, oly valók,~Hogyha
168  2|         ortodox~Tanaink oly szentek, oly valók,~Hogyha Krisztus szállna
169  2|             csillagok honába,~Ah, de oly kietlen a hír fényes sugára!~
170  2|          sohse szállna le,~Nem lenne oly virágzó a leány.~S midőn
171  2|              hogy pártunkon leszesz,~Oly árut mint te, tán csak senki
172  3|       szendeségben~Élni egyszerün, s oly nőileg:~Mi édesen leng,
173  3|         viharba külde bár,~S ez élet oly rövid s borús terére~Csapásinak
174  3|      malasztja gyújta~Szivünkben két oly égi szent tüzet,~Mely életünkre
175  3|              fénybe rideg:~Fegyvered oly gyöngéd, s mi erős letiporni
176  3|         tavassza visszatér,~S ujúlva oly dicső!~Éltem tavassza nem
177  3|           honára néz. ~De égszemében oly~Dicső sugár derűl;~Melynek
178  3|             eget!!~Mely éltem útjain~Oly édesen vezet." ~Zajongva
179  3|           rózsa keble tár! ~De szíve oly borús,~Keblébe seb vagyon,~
180  3|           hanvad arcomon, s körültem~Oly édesen leng síri szelleme. ~
181  3|              hisz gyermek Istenében,~Oly biztosan! oly tiszta láng
182  3|             Istenében,~Oly biztosan! oly tiszta láng között!~S e
183  3|             könyrűlet, ily szemeknek~Oly tiszta fényű, szende lángjain. ~
184  3|        reményért mindent bécseréltem~Oly bóldogúl: mert hittem a
185  3|           tavaszt a sorvadó virágcsa~Oly istenülve, s hűn szerettem
186  3|           sorvadott.~Leányka! kebled oly nehéz fagyán.~ ~
187  3|               Szemere P. ~Ha nincsen oly kebel,~Mely visszazengené~
188  3|       szendeségben~Élni egyszerün, s oly nőileg:~Mi édesen leng,
189  3|         viharba külde bár,~S ez élet oly rövid s borús terére~Csapásinak
190  3|      malasztja gyújta~Szivünkben két oly égi szent tüzet,~Mely életünkre
191  3|              fénybe rideg:~Fegyvered oly gyöngéd, s mi erős letiporni
192  3|         tavassza visszatér,~S ujúlva oly dicső!~Éltem tavassza nem
193  3|           honára néz. ~De égszemében oly~Dicső sugár derűl;~Melynek
194  3|             eget!!~Mely éltem útjain~Oly édesen vezet." ~Zajongva
195  3|           rózsa keble tár! ~De szíve oly borús,~Keblébe seb vagyon,~
196  3|           hanvad arcomon, s körültem~Oly édesen leng síri szelleme. ~
197  3|              hisz gyermek Istenében,~Oly biztosan! oly tiszta láng
198  3|             Istenében,~Oly biztosan! oly tiszta láng között!~S e
199  3|             könyrűlet, ily szemeknek~Oly tiszta fényű, szende lángjain. ~
200  3|        reményért mindent bécseréltem~Oly bóldogúl: mert hittem a
201  3|           tavaszt a sorvadó virágcsa~Oly istenülve, s hűn szerettem
202  3|           sorvadott.~Leányka! kebled oly nehéz fagyán.~ ~
203  3|               Szemere P. ~Ha nincsen oly kebel,~Mely visszazengené~
204  3|             reményt;~S kiégve keblek oly nehéz tüzén~Elátkozák a
205  3|          talál. ~Kiérzve szent ügyét~Oly büszke, mint a sas,~És honja
206  3|             Ő boldog és nevén~Sugára oly dicső,~Porára béke hát,~
207  3|             Keble mint Dianna szobra~Oly magasztos, oly fehér,~Ah,
208  3|         Dianna szobra~Oly magasztos, oly fehér,~Ah, s imám e kőszobortól~
209  3|              Tanítsd a hölgyet érzni oly dicsőn,~Ébreszd elszunnyadott
210  3|             te szent hazám,~Ez éltet oly dicső~Sirodra áldozám. ~
211  4|             OTTÓ t. b.~a)~Mért állsz oly hidegen, mért vágyol játszani
212  4|             ügyvéd~Hogyha okoskodol, oly döcögőn rakod a szavakat,
213  4|             nexusod és tudományod, -~Oly magasan hordod kis pisze
214  4|              bíró~Hogyha fejedben is oly híres kocsis ülne, minő