Rész

  1  0|           És olyan halavány. ~Tán azt hiszi, hogy őtet ott~Még
  2  0|         Emlékszel-é? ~Folytatja-é azt, lány, szived még,~Mit csak
  3  0|       senki? ~Hadd ragyogjon, aki azt hiszi,~Hogy csak irigyelve
  4  0|      jegyese vagy már a Halálnak,~Azt hiszem, nem érzed, enyelegni,~
  5  0|     találna~Az árva szív,~Míg így azt látja csak,~Hogy isteneknek
  6  0|        jaj ki látta, jaj ki látta azt? ~Nem, nem, ki rózsát hintettél
  7  0|    lánykám sírjára tán?~Hagyjátok azt a büszke férfiúnak,~Fellengő
  8  0|          Hogy mit itt mi élünk, ő azt csak gondolja. ~Megnyugszom
  9  0|          Kínpadján nyög szivünk s azt tisztelik~Örömek, kínok,
 10  0|         Amint szeszélyed súgja, s azt hiszed,~Hogy néked az mind,
 11  0|          fehér ruhát magadra,~Bár azt feledve új gyönyör között~
 12  0|            oly nyugodt valék már, azt hivém,~Szerettél egykor
 13  0|         úgy hullámzik Éva-kebled,~Azt látom, óh, hogy amidőn hivék,~
 14  0|        lány, én nem cserélek. ~De azt se féljed, hogy kísérteni~
 15  0|           éneket,~Elcsitítni véle azt a sírót,~Mint a dajka a
 16  0| Elpanaszlom, hogy bizony leánykám~Azt mondá, hogy engem nem szeret.~"
 17  0|      Kék-e a szem, avagy éjsötét,~Azt tudom csak, a kedves egészre~
 18  0|           nem lele,~Míg lelkedben azt most feltalálta,~S önmagának
 19  0|        hűtlen leszek,~Nincs korán azt teljesítni, amit~Rég végeztek
 20  0|         Istenünknek rendelése az,~Azt tanítja ég, föld, csillag
 21  0|            föld, csillag és szél,~Azt tanítja rózsa és tavasz. ~
 22  0|           egy istenség. ~S bár te azt gyermekkebled hitével,~Rózsakoszorúban
 23  0|       vetéd, -~Aki hallott volna, azt hiendé,~Rosszabb férj nincs
 24  0|           drága zsaroló?~Óh, hisz azt a rossz férjt hogyha érte
 25  0|        csakhamar nyugalmat óhajt,~Azt az árva ősi tűzhelyet.~Kéjjel
 26  0|          kicsi barna lánya!~Eszem azt a gyönyörű szemed.~Megsebez,
 27  0|          kicsi barna lánya!~Eszem azt a szós picinyke szád,~Fáj,
 28  0|          kicsi barna lánya!~Eszem azt a bűvös lelkedet.~Hogyha
 29  0|          te mindenkit kigúnyolál,~Azt hitted, ez adó megillet,~
 30  0|       engem is felejtesz,~Elnézem azt is, drága nő. - ~És most
 31  0|         Szeresse lánytársát, hisz azt~Eszményi tisztán imádhatja. ~
 32  0|           az erény~S büszkén nézi azt, ki vétkezett,~Jégkebellel,
 33  0|           lelkünk örülve fél. ~De azt nem mondtad, ím elmondom
 34  0|      Lengett körül - hallgattuk s azt hivénk,~Szívünk verése ad
 35  0|       talán~Szokásos bóknak nézed azt csupán. ~De nem, de nem,
 36  0|         barátságnál, mit érezek. ~Azt kémleled, ha néha mosolyogsz,~
 37  0|         és kerüllek tégedet,~Csak azt ne mondd, hogy ne szeresselek!~ ~
 38  0|    virágaihoz~Hogyha jő a tél, és azt hiszed már,~Elfelejtett
 39  0|          Oh, mi édes kéjjel érzem azt. ~Őszi lombja voltam már
 40  0|   csókoljad le,~Mely rajtok függ, azt a harmatot! ~E cseppen megosztozunk,
 41  0|        Hogy ossza hő szerelmemet,~Azt illatozza a virág,~Azt hirdessék
 42  0|            Azt illatozza a virág,~Azt hirdessék a gyors szelek;~
 43  0|        világ kacagni fog,~Melyért azt áldozánk.~ ~
 44  0|        Mért nem, mért nem hagytad azt nekünk meg?~Nagy volt benn
 45  0|         is,~Vagy mért nem ád erőt azt elviselnem?~Búm meg nem
 46  0|         kincsemet,~Midőn ellöktem azt már mindörökre,~Most adja
 47  0|       hogy elfeledd te is~Érettem azt a nyomorú világot,~Ki a
 48  0|        mint erős istenség,~Alkotá azt csak a szerelem. ~Nem néztük,
 49  0|          nálad marad,~Bármint űzd azt el, ~Add érte szívedet~Hát",
 50  0|        boldog mátkájára,~Hej csak azt az édes ölelést most,~Azt
 51  0|         azt az édes ölelést most,~Azt a csókot meg ne látta volna. ~
 52  0|           gyanánt~Könnyel borítja azt? ~S míg a fagyasztó őszi
 53  0|     fogadja szívesen~Szent ügyért azt, míg rabúl az élet~A legsúlyosb
 54  0|  tavasznak jönni,~S törzsén várja azt mindenik ág el. ~A hűtlenre
 55  0|     türelme menni tud,~De jaj, ki azt hiszi, hogy végtelen,~Jaj,
 56  0|           szivet kiérdemlé,~Attól azt többé vissza nem veszem.~
 57  0|         zeng még hiréről a vidék,~Azt tartja a nép, hogy kőszíve
 58  0|      hanttal küzd a szél. -~Talán azt hányja lelke: a mosoly,~
 59  0|       győzelmed,~Mert hogy védjem azt, nincs már miért! ~Csillagom
 60  0|      tornyát ki a pusztára. ~Mert azt hitték, hogy tudós Zádornak~
 61  0|          vagy csak ő szerete tán,~Azt nem tudom, de ő volt egyedűl,~
 62  0|       Érzékeit varázs vevé körűl;~Azt véli a múlt újra megjelent,~
 63  0|           Dús kenyérfa árnyékozza azt be,~Méltóbb szentély a véres
 64  0|        kis körével,~Hadd feledjék azt is, mint a fecskefészket,~
 65  0|          drága birtokom,~Elosztom azt, fiaim, köztetek,~Én már
 66  0|      kedves gyermekim,~S ti tőlem azt meg nem tagadjátok. ~Földem
 67  0|           kezeld,~Mint az erősnek azt kezelni kell. ~Ez osztályrészetek.
 68  0|          Hétfejű sárkánnyal küldi azt csatára,~Az arany almáért
 69  0|       embert nem illető csatában,~Azt siker nélkűli fáradság emészti,~
 70  0|            mind nem mérte még fel~Azt a sorsvégzést, mely árva
 71  0|     légben tévedez.~Nem bánthatja azt sem, szomorú ködfátyol~Oly
 72  0|        Életem már csak bú, hogyha azt kisírom,~Úgy végét szakítom
 73  0|     gyermek, hajadon lett a lány,~Azt ki a világba tetterő üzé
 74  0|       folytatása-é ez,~Vagy való? azt érzé csak rengő kebellel,~
 75  0|           Im visszakűldlek néki s azt hiszem,~Többé nem harcol
 76  0|       egész huszárság megtartotta azt.~ ~
 77  0|          most, la!~Ez sejtett mit azt, mert ily szót ejte hozzám:~"
 78  0|         ékes csillogását,~Vágd el azt a fegyvert, mely agyonnyom,~
 79  0|        Nem tud bánni, az fordítsa azt meg,~És parasztosan csak
 80  0|           mely másnak kedvet ad. ~Azt hitted, százig se tud szegény
 81  1|         csókot kapott;~Bizonnyal, azt hiszem~Csupán az menti meg,~
 82  1|        homlokán el,~Felszárogatja azt, majd harmatot~Hullat, majd
 83  1|          apostola,~S ezüst sugári azt összébb csatolják. ~A pór
 84  1|        fejében~Nagyravágy lakott;~Azt nézte csak s követte~Mint
 85  1|      Szívünknek felelt. ~Az egyik azt hivé, hogy~Néki tiszteleg,~
 86  1|         találja,~Még jól esik, ha azt másban lelem! ~Mint a szülő
 87  1|      értem,~Szerény akácok állták azt körűl;~Elgondolám még egyszer
 88  1|         kép fölött!" ~Én rajzolám azt egykor - ismerém jól,~Helyette
 89  1|          felrugák ezt,~Ócsárolták azt, avagy nevettek. ~Ottan
 90  1|          Gondtalan lábbal tapodja azt szét. ~Nyoszolyát vesz ottan
 91  1|       arccal ég, mint síri lámpa,~Azt hinné az ember halvány fátyolában,~
 92  1|      szemembe ötlött,~Mit jelent? Azt hinném nyáron, fénybogárka. ~
 93  1|           harci bért;~És sovárgja azt a bajnok, aki~Nem könyörge
 94  1|          nemzedéke,~Csak te élted azt túl, ősi ház!~Köveid dacoltak
 95  1|         utca mellett,~Általszőtte azt a tök lankadt indája,~Kinn
 96  1|          mint gyermeked?~Óh, mert azt már bennem meg sem ismered. ~
 97  1|     fényes csillaga az éjnek? ~Én azt tartom eggyel akkor is több~
 98  1|     bitorló isteni." ~De a nagyok azt mondák válaszúl:~"Minden
 99  1|           újra~Egy könyű rajzolja azt?~ ~
100  1|          aki üldözött,~Eltemettem azt is, aki egykor~Tán sírt
101  1|      kalpagomnál,~Van lány is, ki azt kötötte,~És előbb mint az
102  1|        ifjú lélek ha világba lép,~Azt tartja, Isten mása minden
103  1|           lesz minden gyönyör, ha azt~Hideg kebellel végig boncolátok.~
104  1|      tudja is mért van tavasz,~De azt még sem csinálja. ~Én két
105  1|           egy országból így~Mosná azt el!~Forrna össze minden
106  1|          leszálló est űzött szét;~Azt hivők temérdeket beszéltünk,~
107  1|           egészen,~És nem ismerők azt még nevéről,~Csak mint Istent
108  1|           arcom ép még,~Nem verte azt el a ragya,~Eszem nincs
109  1|           hegedűben?~Húzd cigány,~Azt a csárdást, hadd pördüljön~
110  1|        hogy ha bírja,~Hadd vigye.~Azt a csárdást! a magáét~Hadd
111  1|         mit beszélünk,~Nem kérdik azt mi tőlünk,~A multra mi gondunk,~
112  1|             Ifjan haljak meg~Csak azt adná az Isten,~Hogy ifjan
113  1|        fényének hol kezdete,~Csak azt tudom, hogy olyan édes élni~
114  1|        van a hajnal kezdete,~Csak azt tudom, hogy oly édes szeretni~
115  1|           a csendes éjszaka;~Csak azt tudom, hogy kétség s nyúgalom
116  1|          a halvány ősz köde,~Csak azt tudom, hogy olyan édes halni~
117  1|   kezdődik a vészek fellege,~Csak azt tudom, hogy dúlni és enyészni~
118  1|     lelkemben honfi dal terem,~De azt tudom, hogy itt cserek dűlnek
119  1|         könyűnkkel~Egyet nem ért,~Azt ami nékünk~Oly nagy, oly
120  1|        Akaratlan.~Marokkal szórja~Azt szerte szét,~Kifogyhatlannak~
121  1|    Láthatatlan lelkek szítogatják~Azt talán, mint ember a tüzet,~
122  1|         sugára, éj viharja~Járjon azt meglátogatni.~Emberkönny
123  1|        hajol siromra~Ő emlékszik, azt hiszem, rám;~Hogyha hallom
124  1|        Hogyha hallom a pacsirtát,~Azt hiszem, dalom zengik tán.~
125  1|        vesztek a csatán,~Ne tudja azt is senki, hogy bukám.~ ~
126  1|       Tarka tömkelegéből csupán, ~Azt ne hányja szilaj indulat,~
127  1|        aki érze honfibút a férfi,~Azt már nagyobb bú e földön
128  1|          érdemetlenül, nyujthatja azt.~Ím egy hit, egy remény
129  1|     felett~Ha szűnk őszinte volt, azt dörgi le:~"Örülj! nem késő
130  1|           az utódot?~Nem váltotta azt meg a vér rabbilincsből~
131  1|         azokkal~Kik egykor bírták azt, kezed mint bánt? ~Elszállt-e
132  1|         szenvedett alatta, szidja azt. ~De tűrelem csak, míg jő
133  1|      puszták szelét,~Élvezhetitek azt a híves árnyat,~Melyet reátok
134  1|       együtt a sír eltemet? ~Hisz azt mondják: egyenlők lelkeink,~
135  1|       Himes szőnyegével betakarta azt~Szerető anyátok: a természet,
136  1|          és jövőd~Itt van leásva, azt el nem viheted,~Tartsd hát
137  1|       épen.~Óh, hogyan csalódtam, azt te értheted csak,~Aki szintúgy
138  1|          lassusággal most pótolja azt ki.~Jó hogy még az emlék
139  1|          mindég újat, újat~Mindég azt írnám csak, lányka, hogy
140  1|         mégse tudnád~Meg sem írom azt, mert úgy sem értenéd meg.~
141  1|       csók, leányka,~Téged illet, azt szűm önmagában érzi;~Életemnek
142  1|           S mindent feledék, csak azt nem, hogy szeretlek.~Óh,
143  1|    szivemnél nem lelek egyébre,~S azt nem adhatom, mert régen
144  1|           Csak addig jó a nő, míg azt se tudja,~Hogy rosszá is
145  1|        van lefestve,~Vedd el tőle azt is, összeroskadoz;~Vagy
146  1|           is élne -~Óh, ha tudnád azt, mi édes érzeni,~Bú, öröm
147  1|   boldogságra nem lel.~S még csak azt ohajtom, hogy boldog te
148  1|          kéjt szül, úgy megfojtja azt,~Játékául a sötét sírőrnek;~
149  1|       mindaz sajátom,~Többé tőlem azt el nem vehedd;~Hogyha csalfaság
150  1|      aminő valál;~Tegnap váltunk, azt hiszem magamban,~S reggel
151  1|     melyeket kimos,~Sajnálhatni-é azt, a kinek még~Balszerencse
152  1|       gyermeke.~Óh, ne írigyeljék azt barátim,~Pótolják inkább
153  1|         rebegnek,~Sokszor ellesém azt tőle nyári este~Míg a bükk
154  1|          nép bilincsének szavára.~Azt lássák-é csak, hogyha olykor
155  1|           a part,~Kiköt s tapodja azt nyugodtan,~A bűvös festék
156  1|         illat és zenével~Osztotta azt a földön el. ~Hogy illat,
157  1|           irjak én e~Lapra néked, azt kivánod -~Ah miért? hisz
158  1|          kivánod -~Ah miért? hisz azt szivedben~Lányka úgyis feltalálod. ~
159  1|        templom is -~Szűz kedélyed azt megadja~S férjed nyugodt,
160  1|          fűzért fényes homlokára.~Azt, ki a természet nemtőjét
161  1|       Arcom rózsái hová lettenek?~Azt nyár heve, ezt férfiú erő~
162  1|      gyötrenek,~Érzéseknek hivják azt az emberek;~Elfüstölni őket,
163  1|          békót rá, ha tűri, tűrje azt.~S ha rég megszenvedt bűn
164  1|          Ki jobbjáról leköszörűli azt,~Annak mélyen szivébe rejtezik. ~
165  1|          embert, mint az ebet,~De azt hiszi, hogy mindent jóvá
166  1|      volna pappá mindezek,~Csupán azt néznék, ami a földön van. ~
167  1|           az Istent általa,~Kiről azt mondják, hogy hatod napon~
168  2|           egérnek már~Nagyapja is azt tette, amit ez,~Kell hogy
169  2|    eszmény és göröngy,~Nem szabad azt széjjelszakítanod.~ ~
170  2|         Mi könnyhullás frissítené azt fel?~Mindenkit illet egy-egy
171  2|           honnan, nem tudni hová,~Azt sem tudnók, voltál-e igazán?~
172  2|       népedet;~Szép szóval tartod azt az ó manna helyett,~Elhalt
173  2|         futá át~E szívet, elzengé azt énekem. ~Elzengte akaratlan
174  2|          piros vagy fekete. ~Csak azt hallgatják, hódító-e hangja,~
175  2| hallgatják, hódító-e hangja,~Csak azt nézik, ragyog-é a levél,~
176  2|        szívhez a dal,~Csak hogyha azt, mi benne szúnyadoz,~Életre
177  3|        dalt kiván,~Dicsőn éltetve azt.~ ~
178  3|      virágba hozva~Borús könyárja azt! ~Keservem árja hozza,~A
179  3|          Hol így a fergeteg,~Mely azt ledöntheti? ~S a dalnok
180  3|         elhaló vitéz~Siratva érzi azt. ~Siratva érzi, hogy~Hiven
181  3|     Enyészet űl, mely elhervassza azt. ~És nem gyanítta: hogy
182  3|         földerűlt a nap, kiszivta azt~Vigaszául dicsőn ragyogva
183  3|           érti ember! ég nem érti azt!~Szivem nehéz s örök borúiban. ~
184  3|        Egy puszta éjü néma sírnak azt. ~Hol érzeményem romba vesztegel,~
185  3|            A buzgó ajkakon! ~Csak azt hiszem, hogy ez imák~Feléje
186  3|       Sorvadt keblének írt: ~Csak azt hiszem, hogy ő az ég~Mosolygó
187  3|            mosolya éltető,~Imádja azt az ébredő világ!~Feléje
188  3|       kiván,~A föld üvöltve zúgja azt felé,~S imát rebeg szivemnek
189  3|        dalt kiván,~Dicsőn éltetve azt.~ ~
190  3|      virágba hozva~Borús könyárja azt! ~Keservem árja hozza,~A
191  3|          Hol így a fergeteg,~Mely azt ledöntheti? ~S a dalnok
192  3|         elhaló vitéz~Siratva érzi azt. ~Siratva érzi, hogy~Hiven
193  3|     Enyészet űl, mely elhervassza azt. ~És nem gyanítta: hogy
194  3|         földerűlt a nap, kiszivta azt~Vigaszául dicsőn ragyogva
195  3|           érti ember! ég nem érti azt!~Szivem nehéz s örök borúiban. ~
196  3|        Egy puszta éjü néma sírnak azt. ~Hol érzeményem romba vesztegel,~
197  3|            A buzgó ajkakon! ~Csak azt hiszem, hogy ez imák~Feléje
198  3|       Sorvadt keblének írt: ~Csak azt hiszem, hogy ő az ég~Mosolygó
199  3|            mosolya éltető,~Imádja azt az ébredő világ!~Feléje
200  3|       kiván,~A föld üvöltve zúgja azt felé,~S imát rebeg szivemnek
201  3|         szemedben mink elvesztjük azt,~Szived virasszon érzeted
202  3|    Virágza repkény gyászos zöldje azt,~S a porkebel, mely üdvöt
203  3|           Mit adni kelletett. ~De azt siratja: hogy veszett~Hazámnak,
204  4|          az hát,~Mert kiülé neked azt; mit soha nem nyer eszed. ~
205  4| Centralizálni akar, s restségivel azt bizonyítja~Elve szerint,
206  4|           tövisünk nem szúrt, már azt hiszi, rózsa? - csalódik;~