Rész

  1  0|            Minden vágyat, szerelmet,~Te a nap, én meg a fűszál,~
  2  0|               Hisz pályabérért,~Minő te vagy,~Nincsen fáradság~Eléggé
  3  0|          örömet szerezni;~Nem néznéd te fényes koszorúmat~Csak,
  4  0|                 Lujzához~Mit keressz te, lány, e gyógyvizeknél~Dúsan
  5  0|              merjen. - ~Szellem vagy te, testet mely azért ölt,~
  6  0|        ragyogó virágban. ~Hogyha már te is sírhoz közelgesz,~Érettnek
  7  0|               az igézet. - ~Érzed-é, te, oh kedves leányka,~Hogy
  8  0|             föld emberének -~Egyedül te vagy, mi mindenen sugároz,~
  9  0|               Hogy mégis mosolyghat, te tanítod őtet,~S egy nyáréji
 10  0|             szellemvilág? -~Óh lány, te el nem hagytál volna engem;~
 11  0|             nem hagytál volna engem;~Te hűtelen levél hozzám bizonnyal;~
 12  0|         Világoddal mért nem roskadsz te is le,~Mért élsz, hogy romjain
 13  0|         szállj virág, mit is keressz te itt,~Rejtőzzél hozzá, szállj
 14  0|      Suttogva mondja: "Addig álmodol te~Leánykádról, míg kebleden
 15  0|             bús világon~Híved nélkül te árván szenvedő." ~VI ~Lelkemben
 16  0|              részesemmé tenni~Bírnék te benned, szent emlékezet! ~
 17  0|              érzél bánatot, gyönyört te,~Köznapi lelkeknek hosszú
 18  0|           neked~S elégedett ha léssz te is helyeddel,~Ez árva szív
 19  0| Fagyvirágokat felolvasám~Előtted ép, te felsohajtva mondtad:~Meghalnék
 20  0|            való az már többé nekem. ~Te felkelő nap, én meg alkonyúló,~
 21  0|       felkelő nap, én meg alkonyúló,~Te fejlő rózsa, én már hervatag,~
 22  0|            hon rideg leendene~Neked, te gyönge rózsaszál,~Reszketnél
 23  0|            tisztább szellem, lányka, te~Mutasd be Isten zsámolyának. ~
 24  0|           lett.~Adtál, lány, akkoron te is virágfüzért~S mondád,
 25  0|            Melyet mosolyogva esküvél te nékem! ~Nem, mint e szív
 26  0|              lesz átkod is, leányka,~Te nem tanultál, csak tetszelkedést,~
 27  0|              semminek nem ad -, ~Míg te jöttél, mint a felkelő nap,~
 28  0|         lankadt lelkemet. ~Jó barát, te! ah tudom, csalódol,~Sorsom
 29  0|      hidegséget mutatnék,~Mint minőt te játszol szüntelen,~Tán jobban
 30  0|            pajzánkodó szeszély?~Hisz te egykor egy kicsiny virágban,~
 31  0|              imádtalak. ~És ne mondd te se, könnyen hajolván~Kebeledre,
 32  0|            erős egy istenség. ~S bár te azt gyermekkebled hitével,~
 33  0|           áll ő mindkettőnk felett. ~Te tanítál, hogy lelkünk fog
 34  0|             vezet.~Megbocsájtál, nő, te is, te hajlál~Első hozzám
 35  0|             Megbocsájtál, nő, te is, te hajlál~Első hozzám csókkal
 36  0|            sem. ~Sokszor bántál, nő, te is hiába,~A sors bűnét is
 37  0|       szentség, tárgya élceiknek.~És te vélek együtt mosolyogsz
 38  0|            kéjleánynál?~Csábít, mint te, ő is, s mint te, jó vevőt
 39  0|        Csábít, mint te, ő is, s mint te, jó vevőt vár -~Egyitek
 40  0|              beszélek? - adhatsz még te üdvet,~Oly természetes vagy,
 41  0|             világ hódolt, leányka,~S te mindenkit kigúnyolál,~Azt
 42  0|           vártam többet, mint ami;~S te is tudád, hogy az örömnek,~
 43  0|             Melletted, óh - legszebb te vagy magad. ~S ha bírlak
 44  0|   összepántolt szív csak tönkre jut,~Te nem keressz bennem hírt,
 45  0|              bennem hírt, kincseket,~Te nem szeretsz mást, mint
 46  0|         álomképekkel együvé vegyűl. ~Te elszunnyadtál, én féléberen~
 47  0|         emlékezem, óh drága nő,~Mert te e vádat megcáfolod,~S a
 48  0|         emlékezem, óh drága nő,~Mert te e vádat megcáfolod,~S a
 49  0|          rólam bárki más,~Csak magad te értsd meg árva lelkemet,~
 50  0|       szenvedek. ~Én is voltam, mint te, egykor oly hivő,~Lelkem
 51  0|             lelt. ~Boldogabb testvér te, el ne lökj tehát!~Oly régen
 52  0|         vihar sirok tépett kebellel,~Te másban leljed boldogságodat, ~
 53  0|             csupán. ~De nem, de nem, te szómat elhiszed,~Tudod,
 54  0|           ajkamon?~Szenvedjek én, de te ne tudd soha,~Mi mély keblemben
 55  0|              íme,~Jött a nemtő, s az te, nő, valál. ~Itten álltok,
 56  0|             lelkem csillagzatja,~Hol te nem vagy, Isten sincsen
 57  0|              S felhőt fölémbe hajt. ~Te meg, mint félénk röpke méh -~
 58  0|           Hittem, sugárod voltam, és te rózsa,~Mely illatot s színt
 59  0|             én valék a tenger ára,~S te hold valál, szelíd sugáru
 60  0|         minden kiholt. ~Hajós valék, te csillag szende fénye,~Rád
 61  0|          hogy el nem éri. ~Oh de nő, te hitegettél.~S éltem bolygó
 62  0|             fagyos lehelleted, világ te!~S hogyha valami még kéjt
 63  0|              a világtól majd tanulsz te is,~Jó annak, aki tud felejteni,~
 64  0|           nehéz napok,~Karomban, óh, te egyedül maradsz csak? ~Ki
 65  0|           megérdemlem, hogy elfeledd te is~Érettem azt a nyomorú
 66  0|              gyönge lettem állni,~Óh te tarts fel, vagy veled bukom
 67  0|      Lelkedet is elvinném magammal~S te halott maradnál. - -~Elborúl
 68  0|            leány,~Veszett juhocskád,~Te mondád: Áldást küld~Az ég
 69  0|           nem győzesz éltemen, halál te,~Hányszor kezded újra a
 70  0|         mindnyájan elveszénk,~Hahogy te még meg nem védelmezesz. ~
 71  0|           szavát." ~"Magócs! Magócs! te sebesülve vagy,~Folyó véred
 72  0|           nem, mormogá magában,~Hisz te olyan gyenge, oly haszontalan
 73  0|                Óh vagy-é tökélyeknek te telje,~Sóhajunk trónod miért
 74  0|         kebled e nyugalma nékem.~Üss te is, tűröm habár hiába,~Mert
 75  0|             szeliden,~Igy aludnod óh te feledékeny?!~Délen a nap,
 76  0|             koronát véd,~Jőjj segits te, hogyha minden elhagyott,~
 77  0|       Holdvilág! óh testesült ábránd te,~Hallgatag zenéje bús szívemnek,~
 78  0|             Jőjj hát, jőjj, s kövess te, mond aztán nejéhez,~Jehovának
 79  0|           mint a fecskefészket,~Csak te élj és szenvedj, mint igaz
 80  0|          arany kalászt,~Tiéd legyen, te munkabíró vagy~Te kincsemmel
 81  0|            legyen, te munkabíró vagy~Te kincsemmel mint gondos iparos,~
 82  0|            kiűzi őt.~"Adj kincsedből te, ládd rongyos vagyok."~S
 83  0|           gyermek kikacagja a nőt. ~"Te védj hát, hisz hatalmas
 84  0|             halál hát, ah de síromra~Te adsz dicsedből úgy-e egy
 85  0|            szavára,~Válaszolván: "Óh te föld hiú leánya!~S véled-é,
 86  0|             nem kell semmi éke,~Csak te vagy magad, kit esdve óhajt
 87  0|             nő teremtetése~Szerelem! te vagy az egész teremtés~Legnagyobb
 88  0|         gyulad ki s mond: "Hiú ember te,~Hitted-é, hogy szentelt
 89  0|            szeretni is jó, - de ez a te dolgod." ~S Gábor angyal
 90  0|         csorbát ejtni vágya!"~"S hát te nem bitorlád-é az én hatalmam,~
 91  0|            én parérozni sem tudok.' ,Te vágd csak,~A parérozását
 92  0|         kardoddal szép tréfát tettél te!' ~Némán hallgatják még
 93  0|             rajtok mit kiméljek;~Mig te a szép mezt s piros pofádat~
 94  1|         tenyészett rabság lánciban. ~Te eldűlél és a völgy felvirúla,~
 95  1|           egykor elfogott. ~S téged, te ronda vár, azért hagyott
 96  1|             e kornak nemzedéke,~Csak te élted azt túl, ősi ház!~
 97  1|            vadonban.~Óh dicső világ! te Isten szent világa,~Hozzád
 98  1|         csábitó arcú, rettentő világ te,~Ragyogó tivornya síroknak
 99  1|           árnya. -~Isten áldjon meg, te jó korcsmáros,~Jóléttel
100  1|              találni?~Változál-e úgy te is, mint gyermeked?~Óh,
101  1|             nincsenek. ~S vén cseléd te, akit úgy szerettünk,~S
102  1|          ölében?~Nézd az óra, melyet te igazgatál,~Most is még serényen
103  1|               tárt s rejtélyes könyv te,~Ős mytussa a magyar nemzetnek!~
104  1|         magyar nemzetnek!~Felhő vagy te, néped a villámlás,~Melyek
105  1|           bükk árnyában két alak!~Óh te vagy, te vagy, kedves leányka,~
106  1|       árnyában két alak!~Óh te vagy, te vagy, kedves leányka,~Régi
107  1|             nő - ki szól velem,~Vagy te dobbantál meg csak, szivem?~
108  1|             ne zokogj gyerekem!~Hisz te a célra jutottál,~Melyhez
109  1|      Elhallgattál hát, kicsinyem,~Óh te megáldnál, jól tudom, engem,~
110  1|             csak felette? ~El veled, te ronda bankó,~Nálam nem penészedel
111  1|          előmbe képed~Első szerelem, te ég leánya! ~Látom őt, gyermek
112  1|               Hadd bírja más, keblem te míg lehelsz,~Magasbra törj,
113  1|        illatja-é ez édes mámor~Avagy te vagy ifjúi szerelem? ~Ha
114  1|            minden pusztaság!~Szakadj te is meg legvégső kötél,~Hadd
115  1|         tevéled lelkem:~Zengtem mint te, én is szép dalt a tavasznak,~
116  1|              többé az sem engemet,~S te sem borostyán, szép örök
117  1|           abbahagy. ~Kebledre dűl, s te könnyeit letörlöd,~Leleplezed
118  1|             halál, száz alakú tündér te,~Hogy szellőztessem arcod
119  1|          könny gyül, feltör sóhaja. ~Te élvezéd mind éltünkben mi
120  1|           álmodva vár, mig az beáll,~Te is folytathadd kedves álmodat,~
121  1|         fejünk felett. ~Mért fáradál te is hát, jó öcsém,~Miért
122  1|           sír felett marad. ~Ah, úgy te többé nem vagy már öcsém,~
123  1|             keblében egy gyengeség. ~Te más lény lettél, voltad
124  1|          részét menti ki. ~S hát még te, aki nem költél, öcsém,~
125  1|       Pokollá lenne örök üdvében? ~S te is, ki itt már felküzdél
126  1|             türöd majd örök éltedet?~Te, akinek tett volt egész
127  1|            zsarnokság mint tengerár,~Te voltál a szabadság végbástyája,~
128  1|            önzőn, gyáva felfogással.~Te elbukál, de együtt szent
129  1|            Óh, hogyan csalódtam, azt te értheted csak,~Aki szintúgy
130  1|              képzelem magamnak,~Hogy te is, lányka, hozzá feltekintesz,~
131  1|             Noé galambját zöld ágért te hozzád.~Áradat borítja nékem
132  1|             nékem is világom,~S csak te küldheted meg a reménynek
133  1|           magad enyém léssz,~Rózsatő te, újak örökös forrása. ~III ~
134  1|            élvezetnek önző ingere.~S te könnyelműen dobtad el cserébe~
135  1|             azt ohajtom, hogy boldog te légy,~Hogyha halnom is kell
136  1|             tenni tudjon,~Úgy miként te, hogyha nagyra nő.~És azoknak,
137  1|         elrejtesz öledbe,~Természet, te rég látott barát!~Úgy mosolygsz,
138  1|            gondolatban~És mint Isten te öntesz szellemet~Oda, hol
139  1|           büszke röptét,~Házasságban te boldog nem lész~Szabad tengerre,
140  1|             a villámnyargaló vész. -~Te ha szeretsz költői hévvel,~
141  1|              Örömeid kínban teremnek~Te ha szeretsz költői hévvel,~
142  1|          kétes sorsunk üdve, átka. -~Te ha szeretsz költői hévvel,~
143  1|        Bírásában boldog sohsem lesz.~Te aki ilyen ideált bírsz,~
144  1|      barátomhoz~Komoly színben nézed te a világot~Barátom, óh, hisz
145  1|             fel nem fogja őt, csupán te vagy:~Kacagj, kacagj, mert
146  1|           temetési díjt számolja ki.~Te komolyan veszed nagyon,
147  1|             olvashatod nevem,~Melyen te vésve vagy, ha a lap elszakad,~
148  1|             kivánod,~De drága hölgy, te meg vagy a tavasz,~Melyekből
149  1|             a dús nyár kopár helyen.~Te se csodáld, hogy én el nem
150  1|      Szivedbe húzva lappang a köröm.~Te nem vagy bűnös, ez természeted,~
151  1|           önmagát. ~19 ~Óh szerelem! te édes gyötrelem te,~Te kétkedő
152  1|          szerelem! te édes gyötrelem te,~Te kétkedő hit, könnyező
153  1|      szerelem! te édes gyötrelem te,~Te kétkedő hit, könnyező gyönyör,~
154  1|        szívünk vágyait. ~20 ~Mi vagy te szerelem? tán égi tüz,~Miként
155  1|         rendbontó-e még? ~28 ~Ember! te nagyszerű méregfa,~Környezetedet
156  2|            tartván karánál.~"De hisz te többet érsz ám - mond -
157  2|              e honnak keble lett. ~*~Te a szabadságot megüdvözölted~
158  2|           lesz mindég tünde lepke,~S te nagy szellem, filiszterré
159  2|               sírod néked mennyet ad~Te is elnézed, hogy szemünkben
160  2|     pártunkon leszesz,~Oly árut mint te, tán csak senki meg nem
161  2|              lett Kanahán;~Célt csak te érj, a nép elveszhet a pusztán.~ ~
162  2|             Mi ildomos békét tartasz te fel.~Egy rész bakban van,
163  2|              Az entuziaszta~Mégy hát te is, előre! jelszavad,~Már
164  3|         vagyok:~Nyaram szemed nekem;~Te mégy, s örök sirokba fúl~
165  3|             Isten áldjon!~Én megyek, te jó legény!~Nyájam őrzni
166  3|            kínt is ah, leányka!~Csak te érted szenvedem. ~Búm sohajja,
167  3|         vagyok:~Nyaram szemed nekem;~Te mégy, s örök sirokba fúl~
168  3|             Isten áldjon!~Én megyek, te jó legény!~Nyájam őrzni
169  3|            kínt is ah, leányka!~Csak te érted szenvedem. ~Búm sohajja,
170  3|           Lombjaid lehullnak.~Bajza ~Te mégysz - az ég késérjen
171  3|        boldog, és örökkorú tavaszt! ~Te mégysz, s lesír az érzelem
172  3|              Berzsenyi ~Isten veled, te szép világ határa!~Én szebb
173  3|              birhatom! ~Isten veled, te nagy világ határa!~Köröd
174  3|          síri éj borúl! ~Isten veled te bús világ határa,~Határodon
175  3|          szinét sugárza,~Isten veled te bús világ határ!~Amott sugárzik
176  3|             siratja vesztemet~Szemem te jó utas,~Dicső! ha férfit
177  3|           néki nincs. ~Gyászba hajh, te szép világ ha~Minden ott
178  3|          lelem. ~Fiadnak életet~Adál te szent hazám,~Ez éltet oly
179  4|        követünk! Nógrád értelmét hűn te fogád fel; -~Ellenzéki vagy
180  4|         Országgyűlésén jós leszesz-é te? - Alig! -~ ~
181  4|     forgács-eszköz, rossz hamu léssz te csupán!~ ~
182  4|      katonája; előbbre~Nem jutsz már te, s azért elv neked a maradás.~ ~
183  4|            mint mécs fényt sugarozva te állj. -~Most szelídebb színben
184  4|            ISTVÁN sz. bíró~Felkötted te is a szabadelvűségi kolompot; -~
185  4|           szabadelvűségi kolompot; -~Te - s szabad elv! - Nem elég
186  4|             szabad elv! - Nem elég a te nyakadra kolomp?~ ~
187  4|          huszár délceg paripán, - de te az vagy-e? - Nálad~Eszmekör
188  4|            asztal mellett fogsz majd te kitűnni,~S léssz kancsók
189  4|             t. bíró~a)~Mondják, hogy te vagy a nógrádi gyűlés csalogánya,~
190  4|          Elhiszem, a csalogány, mint te is, éji dalos.~Bár bájol
191  4|           vala csak.~Fordított Kátó, te csak egyet szólassz örökké~
192  4|          Apponyi meg Bécsben, hogyha te szólsz, kikacag.~ ~
193  4|               b.~Menni akarsz hévvel te is, és már kész uti terved;~
194  4|                      NAGY FERENC~Tán te nem is bánnád, ha szavunk
195  4|            jó pásztor az, aki miként te,~Szalmán tartja a nyájt,
196  4|              híres kocsis ülne, minő te~Vagy, be dicső dolgot mondana
197  4|              külföldről vissza jövél te, -~Párisi kéjhölgyek csókja,
198  4|        céljához elére,~Csak Kánaánba te érj, - veszhet a nép odakünn. - ~
199  4|             közelít, hogyha gyűlésre te jössz!~ ~
200  4|            elve magának;~Méltán vagy te tehát a megye tolla, Veres!~ ~