| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 3| Ninának Madách Imre által 1839.~(Merengések) ~I ~Ah, százszor 2 4| MIKLÓS őnagyméltóságának 1847-ben~A főhercegnek, hogy 3 2| 30. Egy nagyravágyóhoz~Fényes 4 2| 31. Helyes sulyarány~Ha kar 5 2| 32. Dicsőség és gyalázat~Ha 6 2| 33. Kormányzási ildom~Dicsekedel, 7 2| 34. A megtért~Hazád sorsát 8 2| 35. Nagyok eszköze~Az a hasáb, 9 2| 36. Az entuziaszta~Mégy hát 10 2| 37. Rögtönző~Nagy vagy, ha 11 2| 38. Filiszter~Nem vagytok hidegek, 12 0| A galambok~(A-hoz) ~Mondod, lány, hogy ablakodra~ 13 0| vérzé akkor is hazánkat,~Aba ellenében Péter állt,~S 14 0| is hadával,~Mert Bogdány Abához hű maradt,~Érzé mindkettő, 15 1| hallja,~Jő és minden játékot abbahagy. ~Kebledre dűl, s te könnyeit 16 0| ereszti a szellő szárnyára,~S abból vált a puszták fényes délibábja.~ 17 0| lassan lépve, halkan,~Kedves Ábelére így találván,~Friss füzért 18 0| mindenütt utána.~Ül Zenő Ábelnek oldalánál,~Várva várja: 19 0| ifjú kéz. - - ~A vár hárem ablakában~A rab-hölgy még énekel;~ 20 1| S kocogni jött szobámnak ablakára;~Szobámban halvány lángu 21 1| Mint az iker-galy, mely ablakban áll,~S amíg társára a tél 22 3| fagyos keze. ~Míg fűtakarta ablaki körűl~Az ízolag borús sohajt 23 1| ismerő velem,~A holdfénynél ablakik ragyognak,~Rám mosolygva 24 1| szele. ~S ha kocogtat olykor ablakinkra~Új hasábot hányunk a zsarátra,~ 25 0| Beteg kedvesemhez~Nyitott ablaknál álltam kedvesemmel,~Az őszi 26 0| hideg tél.~Átellenes kis ablakod~Fagyán, ah, egy új bájvirág 27 0| én ha áttekintek, ah,~Kis ablakodba, rózsa lesz ott -~Nekem 28 0| boldogságot keresni,~Megnyugodott ablakodban,~Hagyd csak, hagyd tovább 29 0| fergeteg, zokogva űzve~Zárt ablakodnál a vad éjszakát! ~Lennék 30 0| A-hoz) ~Mondod, lány, hogy ablakodra~Kis galambok szállva szállnak,~ 31 1| Elszorult kebellel lépek ablakomhoz,~Megnyitom, kidűlök az éj 32 0| Hadd, hadd tegyem be ezt az ablakot, lány,~S ne nézz az égre, 33 1| elijed. ~Pártás szűzek nézik ablakukból,~Mosolyukban osztva harci 34 1| sugárát,~Nézte pipafüst ábránd-világát~S boldog volt, hogy ez a 35 1| A föld rég osztva van,~Ábrándképednek nem maradt helye!~A síron 36 1| vesztem az erőmet,~Hogyha ábrándozni kezd szivem felőled.~Most 37 1| alatt,~És boldog szűd nem ábrándúla ki,~Nem érték a sors csalódásai. ~ 38 1| Végkép elázva földre esnek. ~Abroszba burkolt némberek~Szaladnak 39 0| Eltűnt mellőle a szörnyű acél,~A vért helyett mellén selyem 40 1| hegyi patakcsa,~Ércfényű acsáknak múlató tanyája,~Ott pihen 41 1| álltam ott. ~Parancsolá egy ácsorgó suhancnak,~A férjet felkeresni 42 1| hitvány létemért,~Vagy miért adád örökös átokúl~Az önmegtartás 43 0| villanta át szemét. ~Sírok adák ki az ércravatalt,~Miket 44 0| Ige a multból~Hajfürtömet adám egykor, leány, neked,~Öröknek 45 0| elvivék s letették~Az alvó Ádámnak vágyteljes karába. ~Ádám 46 0| koszorúdat?~Én sírfüzért adhatnék csak neked;~Nyugodjál hát 47 1| rakáson,~Örök koszorúért adhatni cserébe~Percnyi létet, de 48 1| Nyomor között is vígaszt adható. ~De vígaszos eszméket szül-e 49 0| nő, ily gazdag fényt~Nem adhatok neked."~"Hideg a fény nekem,~ 50 1| lelek egyébre,~S azt nem adhatom, mert régen a tiéd már~Minden 51 1| nektek már az élet~Nem adhatott egyebet, mint halált,~Mig 52 1| kicsinyke fák!~Bokrétát adhattak csak bucsúmkor,~Most koporsót 53 1| ragyog csak.~Óh, mi kincset adjak hát, mondd, hódolásúl,~Hű, 54 1| vas sírkeresztet,~Fontra adják, míg hajdan ki tudja~Hogy 55 1| Egyszerű fenyődeszkából~Adjatok nekem koporsót,~Melyen tegnap 56 1| álmodunk. ~De okosan, ne adjuk ám~Magunkat végkép meg soha,~ 57 1| Ifjan haljak meg~Csak azt adná az Isten,~Hogy ifjan haljak 58 0| kigúnyolál,~Azt hitted, ez adó megillet,~S nincs senki, 59 0| mosolygó tündére a tájnak,~Őt adom mátkádúl, béke zálogképen,~ 60 0| hölgy, atyám aggott, öreg~S adószedő, a kurucok meg itt,~Siess, 61 0| törtek meg a kuruchadak~A vén adószedőnek kapuján. ~Ott állott Zákány, 62 3| Felfogni villámaid. ~Mert adtad vígaszul~Mennyednek angyalát:~ 63 0| már kebledben néma lett.~Adtál, lány, akkoron te is virágfüzért~ 64 1| sors, ki földünkre vetél,~Adtál-e életemhez is jogot?~Vagy 65 3| Amott dicső hazám. ~Ezeknek adtam én~Utam virágjait,~Ezeknek 66 1| Trójának égő romladékiból~Hős Aeneas kivitte Istenit,~Rabságain 67 0| sötéten~A bitófa kettes ága meredezve.~A szokatlan zajra 68 1| karjai. Felettek~A gyöngébb ágacskák megzokognak,~Mint didergő 69 1| fűzfaerdő~Nyujtja égnek száraz ágait,~Mint könyörgő esdő karjait~ 70 1| gyorsan elsikamlik,~Súgár ágakat nyujt a bokor feléje;~Gyönge 71 0| lovaink szilajan~Vágva, ágaskodva egyre tüsszögének. ~Tétlen 72 1| küldheted meg a reménynek ágát.~Küldöm e levélkét mint 73 1| Mint Noé galambját zöld ágért te hozzád.~Áradat borítja 74 1| bünhődni fog!"~S a férfit a bú aggá érleli,~Fejét a földre szegzi, 75 0| kővé merevűl,~S a társaság aggódva összenéz. ~"Hadd jőjjön 76 1| S észre sem vesszük, ha aggság~Lép elénk, nyugton mosolygunk,~ 77 1| Bujdosó hazafi fejére;~Száraz ágnak nem kell harmat~És tovább 78 1| édenébe~A tudásnak széles águ fáját?~A fa terjedt s lassanként 79 1| Odább vetetten áll a tornyos ágy,~Melyben még élnek tündérhon 80 1| Ottan is virágszál álljon~Ágya mellett.~ ~ 81 0| őr gyanánt Csatár áll~És agyában zord eszmék kerengnek. ~ 82 1| visszhangot ad;~Szobám poros, ágyam hideg, bús,~Örömmel csak 83 1| fogad majd~És általmelegíti ágyamat. ~Míg hogyha únni kezdem 84 1| Mig elcsitult a gondolat agyamban,~És elaludtam, mindent elfeledve.~ 85 1| vissza-visszaint a házi tűz. ~Ágyamban forgok hosszú éjjel~És reggelig 86 0| már a vész,~S a dicsőség ágyán dermedetten,~Álom nélkűl 87 0| megérzi~A mély szörnye rémes agyarával,~És megérzi a kis csepp 88 3| öntudat csak ott~Deritheté agyát. ~Álmában üdvre lelt~A kába 89 0| És parasztosan csak az agyával." ~Úgy tett - A városba 90 0| el azt a fegyvert, mely agyonnyom,~Melyhez nem tudsz, és jóllakni 91 0| szája. ~Éjen át harclárma, ágyúdörgés,~Fegyvervillám tölté a vidéket,~ 92 2| Utolsó búcsuzásaként megírta~Ágyúdörgésekkel - sírversedet.~ ~ 93 0| előbb szuronnyal~Kellett ágyuinkat visszavenni,~Hogy mozdulhassunk, 94 0| szökéssel ott volt kedves ágyújánál,~Tombolt örömében és táncolt 95 1| füstfellegben~Menydörgő ágyúknak villanását,~Míg a háromszín 96 1| virágszál~Szebb az ének ágyúszónál;~Rólam is mond tán az ének:~ 97 1| vár. ~Ott hagyá tornyát és ágyúvá lett,~Állt mellette hű harangozója,~ 98 0| angyal, buzgón elmerülve,~Áhítat fogta keblem el~A hívők 99 1| egy-egy jobb kebel lesz,~Szent áhítattal lép sírja széléhez,~S vezércsillagja 100 0| feküdt. ~Ennek még fogát ajak borítja~Koponyáján leng 101 1| amint éneklik édes rózsa ajakak.~Mért zeng a pacsirta, hisz 102 1| az ölembe,~Édes bús dalt ajakamra,~Habzó poharat előmbe. ~ 103 0| hogy csókkal érinthesse ajakát,~Föltolja a sisakrostélyt. 104 0| Jerta borzad s remegő ajakkal~Esküt suttog, búcsúcsókot 105 1| serleg koccan,~S rableány ajakról zeng a pajkos ének,~Mulattasson 106 0| nem lészen-é az megbántó ajándék~Kebled oltárán, hol olyan 107 1| nagy ég,~Élvezni bűn lett ajándékait,~Az istent tőlünk égbe számüzék,~ 108 0| a könny, kíméld e szent ajándokot,~Ah, én is ismertem egykor, 109 4| Ajánlás B. VAY MIKLÓS őnagyméltóságának 110 1| térdei:~Kacagj, mert amíg ajkai mozognak,~A temetési díjt 111 1| Átkaroltam egyszer még a kedvest,~Ajkam ajkára csókot lehellett. ~ 112 0| szívjam síromig,~Forduljon ajkamról ki a pohár,~Vesszen ki a 113 1| egyszer még a kedvest,~Ajkam ajkára csókot lehellett. ~Már merész 114 0| reszketeg,~Míg a férjnek ajki szólni kezdenek:~"Márma 115 0| reggel.~Szent imát rebegtek ajkid~Buzgalommal, hű reménnyel. ~ 116 1| szült s édes szót adott~Ajkidra, szűmhöz tart méltó jogot. ~ 117 1| Csak halált lelék a rózsa ajkon~S a virágszál csak halált 118 1| vakmerően,~Lopnak csak mosollyal ajkukon,~Nem gyilkolnak férfias 119 0| Vissza, ellopózott a menny ajtajára,~Egy tekintetért a szép 120 1| olyan fájó~És az égnek ajtajáról~Visszapattan az imámszó. ~ 121 0| Mond Bogdány, míg az ajtóba lépve~Arca, karja új erőben 122 1| fentcsapongok amíg kongni hallom~Ajtómnál az őrnek lépteit.~Kis leánykám! 123 1| szokatlan zajára,~A zárt ajtónál meg a fehér eb szunnyadt,~ 124 1| gyepről az égnek,~Mig néhány akácnak enyhadó árnyában,~Egy csomóba 125 1| palánkhoz értem,~Szerény akácok állták azt körűl;~Elgondolám 126 1| illatja~Szerető keblének akaratlanúl is~Részegítő kéjét messze 127 1| jóban, rosszban,~Erejeért akaratuknak.~Míg így undorral köpöm 128 0| S nem lesz benne, amikor akarjuk.~Hát előre! aki a puskával~ 129 4| ha mit írsz; - olvassa akárki~Firkád; - mondnia kell: 130 0| természet küzd szivedben,~Akármelyik győz is, leroskadasz,~A 131 0| hogy szivedben szűm iránt~Akárminő, de érzemény van,~Remény 132 0| fényt keressz csupán csak,~Akárminőt, s nélkűlem is megélsz,~ 133 4| MÉREI MÓRIC t. b.~Menni akarsz hévvel te is, és már kész 134 1| alkoták;~De az ember teremteni akart,~Kitépte földét s elrontá 135 4| haladó pártnak szolgálni akarván~Hogyha igaz, kérjük, szólana 136 1| neved,~Az árva lantot meg akaszd fűzfára.~De nem, nemes szűd 137 1| csendesen, szerényen~Állani ákászok titkos rejtekében,~Nyiltan, 138 1| leánynak,~Forró csókot annak, akié szerelmem,~S ha viszont 139 1| De így a jó baráttól, akiért~Szivünk legjobb véréből 140 1| vének nyomdokába léptünk,~Akiket rég föld alá rakánk. ~Gyors 141 0| S lett fegyverré annak, akinél~Előbb szentelt emlékkönyekre 142 0| volt, hogy ujonc voltam;~Akkortájban ép a francia hadállott,~ 143 4| haszna? mivel míg tudós akkuratessel~Fordítád bundád, zápor után 144 4| OTTLIK ÁKOS c. fősz. bíró~Mást nem mondhatnék 145 1| fájna nékem,~Bár valódi, bár ál lenne,~S lelkem sírban sem 146 0| s rajta végig~Az ő szíve Aladárért sír.~ ~ 147 0| halsz, díjad dicső babér."~Aladárnak lelke összerendűl~Száz érzése 148 0| mond a leány legottan~S Aladárra hévvel ráborúl.~Azrael felettek 149 4| VATTAI ALAJOS aladószedő~Méltán szolgálhatsz nálunk 150 1| lelkesült csoport gyülöng alája,~És nőni érzed a nép szellemét:~ 151 4| VATTAI ALAJOS aladószedő~Méltán szolgálhatsz 152 1| Nem marad meg más, mint alaka. ~Mindegy, szunnyad-é vagy 153 1| nem bír,~Mert elkábulva uj alakba lát, ~Kinek imént még mint 154 0| felkölte most, és álmaim~Nehéz alakjai mind szétfolyának.~Eltűnt 155 1| távol egymástól,~Egymásnak alakját tükrözik csak vissza. ~A 156 0| világot,~Melyben megszentelt alakod kisér. ~S ki nem lelek kéjt 157 0| tűkörénél~Fésülködnek tündér alakok,~S ékül kapkodják a gyöngyöt, 158 1| melegedett,~Mint Phönix öltvén új alakokat.~Most mély gödörbe süllyesztnek 159 0| dőre keble~Embereknek száz alakra tép,~Mert nem bírja a dicső 160 1| II ~Halál, halál, száz alakú tündér te,~Hogy szellőztessem 161 0| fel óriási képek,~S kétes alakukkal újolag eltűnnek,~Nincsen 162 1| Nagy dolgok színhelyévé alakul át~Annak, ki érez, gondolkodni 163 4| SOKAN~Im alakult új párt, szabadelvű s mégis 164 1| Gúnymosolygó büszke arccal~Alamizsnát vetnek eléjök.~Isten, Isten 165 1| sorsodat,~Tenger habjára alapítál csendet,~Fövény alapra márványvárakat.~ 166 4| pénzügyi ágban;~Bankokról alaposb ismeretű ki vagyon?~ ~ 167 1| alapítál csendet,~Fövény alapra márványvárakat.~Mért nem 168 0| hozzád írok én,~Ki tudja, álarc-é vagy érzemény. ~De közte 169 0| ragyogással~Egy percig ég s alászáll,~Mint játszi tünemény. ~ 170 0| a vadonba. ~Ing a föld alattam, dördűl a tűzakna,~S intő 171 1| Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?~Csontvázzá lesz minden 172 0| száműze. ~Óh drága hölgy! álbüszkeségből mért~Nem hallgattam keblemnek 173 1| De egymás ellen. - Óh, áldásait~Szivem már sokszor, sokszor 174 0| szándékkal~Bűnt nem művelék, csak áldásid élveztem,~S egyben teljesítém 175 1| kő keblet Istenem!~Egyéb áldásod nem kell már nekem.~Ha vészt, 176 0| gyermeket. ~"Most gyermekim, áldásom rajtatok!"~Mond az anya 177 1| ismerősök a faház lakói~Jó szivű áldással szánomig kísérnek. ~S amidőn 178 0| hirtelen,~Mint a gyáva pór, de áldjad sorsodat,~Hogy szelídebb 179 3| fog~Dicső sugárokon. ~És áldni fog, ki érz,~És érzni mindki 180 0| feledjük,~Részegítve jár az áldomás, ~S hogy szivünknek jajját 181 1| ére,~S gúnyúl az egeknek áldoz~Bár poklot illetne bére. ~ 182 0| Ott a fecskefészek a sors áldozatja. ~És midőn felírják a toronynak 183 1| virágim gazdagon feselnek~S áldozatként illatot lehelnek,~Amiért 184 0| A jelennek élvét hordom áldozatnak~Egy lidércért, melyet szűm 185 0| lesi,~Mit adjon még fájó áldozatúl. ~Az úr int és odadja kincseit,~ 186 0| szemed veres lesz, és miért~Áldoznád bájadat egy megtörő szivért?~ 187 0| már~A részvét könnyeket áldozni úgyse jár~S porladjon fürtöm 188 0| hordjon a manó,~S életünket áldoznók fel érte;~Úgy-e úgy van, 189 0| Leszek, leszek, szűmnek most áldozok~Utószor" - és holtját csókkal 190 1| Midőn fűzéres fejjel áldoztak~Mosolygó istenek oltárain?~ 191 0| Férfiszó~Az Aldunának szirtes partjain~Egymással 192 0| Ilyen szörnyű az Isten áldva is,~Vagy mért nem ád erőt 193 3| bánatára,~A legdicsőebb áldzatot hozod. ~És ha menyegződ 194 1| S a köznapiság mocskában alél; ~Ha látod vészben, kiket 195 1| az anyaggal, szépséggel alélt.~Mely mint virág, ragyogni 196 0| lányra,~Fölsikojt ez, és alélva roskad~Szőke tisztnek fölfogó 197 1| Isten, kit nem veszteget meg~Álfény, s nem riaszt meg emberkar,~ 198 1| Alföldi utazás~Forró nyár középen 199 1| Az alföldön~Óh szép alföld, tárt s rejtélyes 200 2| a gyermek nem lehet.~Az álgyöngy játéknál egyéb mi lenne 201 0| a nap s csillagok."~S ím alighogy mondta a szörnyű szavat,~ 202 4| KÁROLYI JÁNOS el. alisp.~Lesz követed Nógrád, lovakat 203 4| időt, mig lész Nógrádban alispán,~Elpárolog elved, s megmarad 204 1| nyugodtan a kazal~Vetett aljába dől.~Lement már a nap is,~ 205 0| szárnyalása. ~Eljutott a Kárpátok aljáig~S fenyves rejtekében felkereste~ 206 4| BALÁZS ANTAL m. aljegyző~Kár neved írnod alá, ha 207 1| bátran, óh ne féljetek;~Alkalmatlanokká hogy lesztek talán.~Hogy 208 1| bémenénk;~Hallgattam, nem hivén alkalmatosnak~Elmondni, mit oly szépen 209 1| nyugszik~Eltörpülve, éhen, alkalom hiányban? ~Mind betölti-e 210 0| kacagok,~Nem jó már ennyi álkönny közt mutatni bút,~S egy 211 0| piroslik ott a messze róna~Alkony festi-e vagy drága vér?~ 212 0| mégis a szív~Nyúgalmának alkonya talán. ~Bolygó fényt látok, 213 1| várom a harangszót~Életemnek alkonyán. ~S hogyha küzdelmim korának~ 214 1| Megkondul a völgy harangja~Alkonyatkor csendesen,~Édes kínos áhitattal~ 215 0| Te felkelő nap, én meg alkonyúló,~Te fejlő rózsa, én már 216 1| világ,~Ha volna úgy, minőnek alkoták;~De az ember teremteni akart,~ 217 1| világa,~Jő helyébe ember dőre alkotása.~S édenünk helyett, mit 218 1| Ti vagytok boldogok, mert alkotmánytok~Ha dült, erősbnek szent 219 1| utjában állok,~Itt teremtek, alkotok magam;~S látva, milyen jól 220 0| sóhajtásom,~Lányodat magadtól, alkotóm, ne lökd el! ~Nem hivém 221 1| készült el a vár - szolganép alkotta,~Sok közűle éltét a munkában 222 1| parancsuk is ez volt,~E végett alkottak berket, napot,~E végett 223 1| éltünkben mi jó,~Csók közt alkottál fellegvárakat,~Bírtál imádott 224 1| most is hallik ott,~S ti alkudoztok már a békeért~Odaadva minden 225 0| érzetünk~Hideg számítás ronda alkujává;~Nem volnék mint száműzött 226 1| tanulni kezd.~És elébe lép az állam zordonan~Kiáltva rá: "A 227 1| házikónkat csendesen, szerényen~Állani ákászok titkos rejtekében,~ 228 1| öntudatlan már is frígyben állánk. ~Érzé, ő nélkűlem árva 229 4| színnel festéd ezelőtt honi állapotinkat,~Hogy köztünk mint mécs 230 1| jobbra~Fordulna e jajos állapotom. ~Megvan, tudom, kicsiny 231 0| egyszer lássalak csak,~Amint állasz Isten trónja mellett;~Vesszek 232 0| liljomnak szála~És szentnek állítlak a szentelt oltárra.~Hát 233 0| földi csillagocskák~Hadd álljanak őrt testvérök felett~És 234 1| kitudja~Milyen rossz,~Annak állna házi gazdánk~Jó bora,~S 235 0| másoknál hátrább hogy mit állnál.~Óh, hisz a boldogság mindenkor 236 1| S a jó lányok szívesen~Álltak kis társuk elé. ~Jaj, de 237 1| rázó léptei alatt. ~Ott álltál hosszú századon keresztül,~ 238 1| fénybogárkák égtek;~Ott álltunk kapunkban, nőm, emlékszel-é 239 0| küldi azt csatára,~Az arany almáért tündérek kertjébe;~Hajnal 240 0| Csókod felkölte most, és álmaim~Nehéz alakjai mind szétfolyának.~ 241 0| fényes képe megmarad,~És álmaimnak tárgyát képezendi,~Ha majd 242 0| bérceinken,~Szent harag, mely álmainkból felráz,~S melyre a bitorló 243 1| Nékem is volt édenrőli álmam,~Élt, mosolygott az egész 244 1| Ellenkezésből ett csupán~Almát az első ősanya,~S ellenkezés 245 3| csendben áll~A várfenéki űr,~Álmatlan éjjelén~Az agg Bretizla 246 3| Elbájolt énmagam~Mennyekbe álmodám. ~S midőn a serdülőt~Hevülni 247 1| Te is folytathadd kedves álmodat,~Melyből durván fel nem 248 0| könnyet útitársamul,~Hogy álmodjam rólad s elmult napokról.~ ~ 249 0| kivánni mit sem hágy. ~Ott álmodnak mennyet Jerta s Tibold~Egymás 250 1| Mindkettőből emlékink maradnak - -~Álmodnom hát engedj boldogan! ~III ~ 251 0| Suttogva mondja: "Addig álmodol te~Leánykádról, míg kebleden 252 1| Multja vesz - jövője éled.~S álmodom tán igy sokáig,~Ámde dőre 253 1| porodon,~S míg lent édesen álmodozol,~Meg sem is érzed, hogyha 254 4| Majdani díszedről, óh haza! - álmodozom.~ ~ 255 0| velem ne játsszál, látván álmodozva!~Ezt az álmot rám csak tündérének 256 0| most érzi csak,~Hogy nem álmodta.~ ~ 257 0| valóra,~Mint a menny, melyet álmodtanak. ~"Elhervadtál, mond Tibold 258 1| csókokat~Mikről oly sokszor álmodunk. ~De okosan, ne adjuk ám~ 259 1| rózsa téli hó alatt~Tavaszt álmodva vár, mig az beáll,~Te is 260 1| ritkán jőnek~Mint röpke álmok nagyszerű napok,~Talán csak 261 0| Sírfenéken ifjú nő~Szép álmokkal szendereg,~Mert imáját hallgaták~ 262 0| vassal,~Mígnem elpusztultak álmüveltségökkel,~S győzelem egyesült a dicső 263 0| betűkben. ~Az ő jelképe itt ez áloé,~Mely egy-egy században 264 0| Vigan füstölnek a kémények,~Alóluk mécses pislogat,~S zeng 265 0| menni indúl,~Mintha mély álomból rázná föl erős kéz. ~S ím, 266 0| mintsem megláttalak,~Édesarcú álomképeimben,~Tiszta lánggal már imádtalak. ~ 267 0| kalmár számolással~Elriasztád álomképeink,~S várod még, hogy felvert 268 1| eltörűli.~S oly erősen függünk álomképeinken,~Hogy bár tudjuk a sors 269 0| suttogásunk olykor megszakad~S álomképekkel együvé vegyűl. ~Te elszunnyadtál, 270 0| Szép Virár elsurran tünde álomképen~S ott mosolyg kacéran ismét 271 0| közéjük enyhadó tündér,~Édes álomképet sző rájok keze,~S boldogok 272 0| zene szűl,~Egyszerre mindaz általárjadoz. ~ ~ 273 1| Nekem még kedves, és tán általatok~Egy-egy kis sugára béhat 274 0| megérts s szeress,~Kell, hogy általéld mind, amit szenvedek. ~Én 275 0| szemet. ~Hideg karokkal általfogja őt,~S hogy csókkal érinthesse 276 1| számára,~S a másik betyár általkarolta,~Megcsókolva istenigazába.~ 277 1| boldogság után reménnyel,~Régen általláttam, hogy szivem soha~E világon 278 0| is, - csodáljuk,~Hogyha általlengi ideál,~Nem mozdul mégis 279 1| túlföldi csók ég. -~Majd ha általlépi ember szent határod,~Eltörüli 280 1| vagy napsugár-e,~Amitől úgy általmelegedtünk. ~Végre a leszálló est űzött 281 1| megjövök, csókkal fogad majd~És általmelegíti ágyamat. ~Míg hogyha únni 282 1| nádkerités nyult az utca mellett,~Általszőtte azt a tök lankadt indája,~ 283 0| emberig, míg~Holnap sergeim általvonulnak. ~Hogyha mégis súlyosb lenne 284 1| durván fel nem riasztatál.~Aludjál hát csak, boldog vagy hiszem,~ 285 0| mond a nő szeliden,~Igy aludnod óh te feledékeny?!~Délen 286 1| nem marad, mint a fejfák alul. ~Méltóbb tanyát nem lelhet 287 1| ím tompán rémesen a föld alúl,~Baljóslatú dal zeng, s 288 0| melyeket nevele,~Kis kertében alvá az örökös álmot. ~Férjével 289 0| szülői, elvivék s letették~Az alvó Ádámnak vágyteljes karába. ~ 290 1| a kék szín maradna. ~6. Amália ~Két arca van, leány, a 291 0| Lenke balra,~Ez erre, az amarra~Nézének szótlanúl,~Míg nekibátorodva,~ 292 1| Dicsőségért lemond ez az örömről,~Amazt emészti kincs utáni szomj. ~ 293 0| szenvedném mind a kínt, amellyel~A hidegség téged sujtana. ~ 294 0| foly szét,~Nem lelvén szűt, amelyben felélne. ~Sír borúl az énekek 295 2| van az, mert így a sír,~Amelyen egy hon népe sír~S körülragyogja 296 1| testvéri csók nem úgy ég,~Mint amelytől így kigyúla arca,~És a boldog 297 1| polgárerény utján~Mindenki amennyit nyom, annyit ér.~Ma rejtekben 298 1| Esdettem, hogy más kimondja,~Amihez szűm szót nem bír. ~És kimondta 299 0| tarisznyából e szóra~Feltálalja, amije van,~Ellenének, s zászlójánál~ 300 0| merűlve~Távolról sem sejti: amik benne vannak,~Kényelem, 301 1| jutott,~Hála hogy reményünk amiként fogy,~Emlékinknek kincse 302 0| benne. ~S nem lesz benne, amikor akarjuk.~Hát előre! aki 303 1| Hogy a zászló csak vastag ámitás,~Nehány deáké a gúny s lelkesűlés,~ 304 1| hogy szem vagy napsugár-e,~Amitől úgy általmelegedtünk. ~Végre 305 0| ráborúl.~Azrael felettek ámulatban~Nem beszél, s szemébe köny 306 0| fényeden,~Betöltéd a földet, s ámulattal~Új ragyogványt láttam mindenen. ~ 307 0| tettemet nagy szépen. ~Én ámúlva félrehívtam a vén bajtárst,~ 308 0| Csere~Liget dús lombja közt~Andalg a pásztor~Kis nyája ott 309 0| félnék, hogyha kegymosolygás~Andalító bája esnék rája,~Csábos 310 1| árnya leng a síkságon le,~Andalítót, mint a nádasoknak~Lágy 311 1| Botjára dűl a pásztor s andalog,~És nyája mintha szinte 312 0| El-eljönnek szunnyadó Andorhoz~Is, tipegve lépdesvén körűl,~ 313 0| és bús.~A nő reszket és Andorra néz,~Mig körűle kacagó rémkarból~ 314 0| elvesztenek~Hazámnak és nekem,~Anélkül hogy sírjok felett~A hon 315 0| ha ily szem is hazudhat,~Angyal-arc poklot takarhat,~S ily érzéssel 316 0| Arcára néztem, és az angyalarc~Megbírja a bűnöst tisztítani,~ 317 3| adtad vígaszul~Mennyednek angyalát:~Egy szende gyermeket~Szerelmem 318 1| Hogyha nem tudnók, mint lett angyalból ördög,~Hogyha nem látnók, 319 0| körébe~Sokszor, és nagy angyalhad kisérte.~Két szomszédos 320 0| lánya térdel ott,~Hinnéd angyallá leve~Sírt virasztni a halott... ~ 321 0| már lezárva ajtaja?~Bukott angyalnak is, hogy nem feledt.~A kárhozat 322 0| fénynek özönében~Száll le angyaloknak dicsőült serege. ~Föltűn 323 0| miattuk jobb szeret még angyalom.~ ~ 324 0| S ha szűm halottjai közt angyalul lész,~Örülni fognak, jól 325 0| Hah, mi a határzat? -~Anikó tovább nem tűrheti,~Felsikolt, 326 0| Izgatódva lábához rohan.~,,Anikód meg hervadjon magába~Szeretet 327 0| neki!" ~Átkarolja kedves Anikóját~Halvány arcát csókkal élteti,~ 328 3| veszett~Hazámnak, és nekem~Annélkül óh, hogy az dicső~Sirján 329 4| Gr. de la MOTTE Ant. f. i. h.~Ildomosan tudod 330 0| Védi lépteit mint véd az anyaáldás,~S támaszául áll még, amidőn 331 3| fog tanúlni a fiu~A hős anyába - míg örökre vész~A sírlehelte 332 3| Szeresd, mint második~Anyádat: védd ügyét~Dicsőitsd hü 333 1| Gyermekálma jő eszébe~Hű anyáért néz körűl.~Édes anyja már 334 1| sincsen a síron túl,~Mert az anyaggal, szépséggel alélt.~Mely 335 4| csalódik;~Elmaradott, anyagot mert epigrammra sem ád. -~ 336 0| törülgeti~E szent enyhítő, - az anyai kéz. ~"Meséljek-é, mondd, 337 0| átölel,~A szörnyű fiúnak nem anyakebel;~Megrendűl alatta és nagy 338 1| hogy szeresselek,~Ki bús anyámnak oly hü lánya vagy,~A hű 339 1| de én, ki szégyenemmel~Az anyaszívet nem temetém el,~Mit tegyek 340 0| Búcsúzám gyöngédszívű anyától,~Áldást hinte s könnyeket 341 0| a büszke embert édes jó anyjához~Még szelíd költői pántokkal 342 1| munkálkodni rest.~S miként anyját a méh~Feltétlen tiszteli,~ 343 1| Szerény leány~Hallá anyjától sokat~A kis lány beszélni 344 1| dalt, melyen szól~Gyermek anyjával, a természet velünk.~S mégis 345 4| SZENTIVÁNYI ANZELM kir. kamar.~a)~Másnak az 346 0| barnított arcán,~És midőn szól, apa is, vezér is,~Tréfásan szól, 347 0| Midőn az esküszó rég semmivé apadt.~Mit téssz most már vele, 348 3| meg csak olykoron~Vitéz apái csonka tornyait. ~Nem értve, 349 1| Lapot írt a történetbe.~Míg apáink megvénültek~S nem tudják, 350 3| a véres ősi had~Ha nagy apákra jő nagyobb fiú,~Ha egyet 351 0| éden kertéből már~Számüzött apánkat elkisérte~S oldalánál bú 352 0| kis forrásnál. ~Sebesültet ápol ott a lányka,~Hála ég a 353 1| a hősök csatáznak,~Nők ápolják, hogyha kap sebet,~És sok 354 1| vérző baráttól~Irígyel ily ápoló kezet. ~Még a holt sincs 355 1| lehelnek,~Amiért hogy híven ápolom,~Ott a fácskák, melyeket 356 0| gyepágyon,~Mintha anyakéz ápolta volna,~Oldalánál védszellemként 357 1| fénybogárkák,~A méla hold a frígy apostola,~S ezüst sugári azt összébb 358 4| ha amaz dörgötte beszédit~Apponyi meg Bécsben, hogyha te szólsz, 359 0| közepén,~Kedvünk kerűl és apraját nagyját~Leaprítjuk mind 360 1| galambját zöld ágért te hozzád.~Áradat borítja nékem is világom,~ 361 1| élt s honos volt, mint vad áradatnak~Habját, a távolság árnya 362 1| kéklő messzeségbe.~S mint az áradattól űzött fut magasbra~És ismét 363 2| 6. Az aradi sírra~Nem néztetek erőst, 364 0| fűzve~Áll mellette mosolygó arája,~Ah, mi látvány nyíl Csatár 365 0| És a szellő, mint az ősz aráját,~Megcsókolta a lányt homlokon, ~ 366 1| Bokrétát nyujtottam az arának,~Reszketék és elsápadva 367 1| A napnak dúsgazdag meleg aranyát,~A hajnalnak pirját, az 368 0| pongyolán,~Leng rajta a mez, úsz aranyhaja,~S a rémülettől arca halovány. ~ 369 0| mondd, kedves gyermekem,~Aranyhajú tündérről szép regét~Vagy 370 1| Messze tervek szomja, hír s aranynak,~Helyt bizonnyal ottan nem 371 1| fényözönnel~A mosolygó nap sem aranyozza, ~Gondolok e csendes örömökre,~ 372 1| Mint a sugár, mely mindenen aranyt lel,~Kit még a dőre emberbölcseség~ 373 1| marhák delelének. ~Távolabb aranyzott dús kalász borítá~A félig 374 0| elhozá megint a csókot;~Szép arára bűvös álmot öntött,~Míg 375 0| láttad volna,~Megnőtt egy araszttal, szemei szikráztak,~Felhevült, 376 1| mindent elkövet~Mindent, aztán arathatunk~Hű ölelést, méz csókokat~ 377 1| fáradtak,~Pályabért még sem arattak.~De tisztesség! ők neveltek~ 378 0| Nyugodalmat és szerelmet~Fent az árbocok körűl. ~Óh, de a hajó gyomrában~ 379 0| hittel nézesz égre, jó anyám,~Arcádat is mosolygva láthatom. ~ 380 0| Hej, nem keresem én úgy arcádnak~Rózsáit, de a gyászt, mely 381 1| hintettél írt,~Nem volt arcádon szende nyugalom,~Hej, a 382 0| lombbal egyetemben~E szél arcádról rózsaszirmot ráz -~Meg elpirulsz - 383 1| Ha kérdi: mért halványak arcaid?~Mondd: emlékem sír, vérem 384 1| cimborákat,~Olyan ismerősök arcaik. ~Óh, s ők mégsem régi jó 385 1| megéhezének;~Vagy megráncosodtak s arcaiknak~Rózsájával elhervadt szerelmek? ~ 386 1| Gyönge fagyvirágot hullat arcaimra,~Mintha hogy maradjak, esdekelve 387 3| ború takarja el~Halványos arcait. ~"Mi kín leányka mely gyötör?~ 388 0| mindezt,~Borzalomtól halványúl arcája,~Gondolván, ez volt egyik 389 1| hold sugára fényt vet,~És arcának sírja ím kinyíl,~Míg belőle 390 1| Letörli sorsa az igézetet~A nő arcáról, s űl rá házi gond,~Meghült 391 1| hogy ne higyjenek,~Midőn arcátok és ruhátok~Mind egyaránt 392 0| Az én ifjam szende bús arcával~Hogy tudhatna vétni ellenének?~ 393 1| Olvashatatlan szó]~Mégis amint egy arcban sugárzik. ~Üdvöz légy, hölgy, 394 1| be, más van már helyén.~Arcodat se lássam, félve látnám,~ 395 0| megnyugodt. ~Újra látlak. Arcodnak rózsáin~Régi kedv helyett 396 1| Országokat s vág fontos arcokat,~Magasb lénynek tekinted 397 1| Mutattál volna bánatosabb arcot,~Ne láttam volna sírján 398 1| hogyha lánykönny hull az arcra,~Szebben fejlenek virági;~ 399 1| Reszketett a sok idegen arctól,~A vígasz meg úgy sajgott 400 1| Megtörültük füsttől barna arcunk. ~Ott sütköztek hős vezéreink 401 3| nem aludni el~A kínnak áriban. ~Talán e sír anyád fedi~ 402 1| egyenlőek hát Nero bűnsúlyával~Aristides minden ragyogó erényi,~Vihar 403 0| tévedez,~Majd bérci zuhatag árjába vesz.~A bérc kúpjánál lombos 404 1| Mely a nyári légen végig árjadoz,~S zeng, ha megerednek vad 405 0| hallgatunk zenét,~S hullámzó árján lelkünk a hajó,~Majd játszi 406 1| lehullnak.~Többé a pataknak árji sem henyélnek,~Mert eléje 407 0| sötét,~Árván ülék elesttek árnyai. - ~De ím mi az? mi hallgatag 408 1| felvillanó bú férfiúi arcon~Árnyaik a síkon úgy végig lebegnek. ~ 409 0| látott~Tárgyak ábrándos bús árnyakat tükröznek: ~Ottan állott 410 1| temető,~Nincsen keritve, árnyas fák nem állnak~Őrűl a porladók 411 3| ébredő világ. ~De ím az árnyba sír fölött~Mi hölgy sohajtozik~ 412 1| körül betyárok múlatoztak,~Árnyékában száraz galylugosnak.~Jó 413 4| SRÉTER HORÁC~Bátyád árnyékát Nógrád még tiszteli benned,~ 414 0| Hamvából meg ciprus nőtt és árnyékával~Gyermeknek, virágnak lett 415 0| csakhamar feltartja~Lomb árnyékban, csörgő kis forrásnál. ~ 416 0| feléje száz velőtlen kéz. ~Árnyékbort kinál ez árnypohárból~Míg 417 1| Elborúl az éden, únalom árnyékoz,~S az öröktartásnak rémes 418 0| gunyhó áll,~Dús kenyérfa árnyékozza azt be,~Méltóbb szentély 419 1| elment,~Ezer csoda kél lengő árnyékukban,~Kitárja titkát a sír oda 420 0| folyónak árja,~Onnantól árnyékvíz habzott bús sötéten~Nedvesség 421 1| Fény- és árnyképek~(A török világból) ~I ~Fehér 422 1| De a költő is halvány árnyképét~Lelkének bírja csak kizengeni;~ 423 0| kéz. ~Árnyékbort kinál ez árnypohárból~Míg amaz táncsorba vonja 424 0| testvérök felett~És rezge árnyuk fátylával takarják! ~Majd 425 4| sima nyelv, Pulszky, nem ártna neked.~ ~ 426 1| Eszközzé silányodott szerelme,~Árú lett, mi istenségül állt. ~ 427 0| szemedben,~Az szívedben kincset árul el.~Süsd le, süsd le, óh 428 1| keresni,~S egy világnak romját árúsítod.~Mért nincs megváltónk korbácsa 429 0| ez. ~Ott virrasztá kedves árváit, s könnyülten~Vissza, vissza 430 0| nem leszek már a világ árvája,~S mint Isten házában, lelkem 431 1| terűlő pusztaságra,~Hol árvák, özvegyek mély gödröt ásnak~ 432 1| porladók nyugodalmának,~Csak árvalány-haj, ami benne nő. ~Sötétlő 433 1| rázkodik a~Pitvarban és ásit bujában,~Én is szintúgy 434 1| megnevették,~Most élcemen ásítanak. ~Óh honnan ez, hisz arcom 435 0| hisz a mosoly tiéd!" ~És ásni kezd. - Hafiz némán mereng,~ 436 1| menhelyet,~A vár leánya asszonnyá leve,~S ismét sohajtól rendül 437 0| Sétálni ment talán csak asszonya,~De jaj, mikor, mikor tér 438 1| vas keresztnél?~S a könyv asszonyának szent imája~Nyom nélkül 439 1| Az az elterjedt faj, az asszonyi állat,~Melynek arcán nincsen 440 0| nemzet,~Nem sír sértett asszonyok módjára,~Némán tűr. - Hála 441 0| Néked a korán sírt érzés ásta, lányka,~Kétszeresen érzél 442 1| szegényre a hit is ha néz,~Néz aszott arccal vérben, zordonon. ~ 443 1| egykedvűen széttekintve,~Az asztalfőn hosszan felkönyökle,~Mely 444 4| LÁSZLÓ f. sz. b.~A zöld asztalnál jámbor, közrendű legény 445 1| Székem ott áll könyves asztalomnál,~Istállóban tombol paripám.~ 446 0| tisztelet~Ezernyi jelivel. ~S átadván zászlóját~Igy szólt: "Akármi 447 0| mondja:~"Óh, e rút időt csak átaludja!~Majd ha a természet újraéled,~ 448 0| Minden jól ismert tárgyat átbüvöl~Ábrándos rémek himbálnak 449 0| maradt kint a hideg tél.~Átellenes kis ablakod~Fagyán, ah, 450 0| Megígézél bizonnyal, kis leány. ~Átengedem magam a bűvöletnek,~Fénymámor, 451 0| engem édes lányka fűz. ~Átérezzük, hogy egymásért vagyunk,~ 452 0| vágyó karral felrohan,~Már átfogja Bertát, egy sikojtás -~S 453 0| forró szerelmére. ~Lucifer átfogta, csókot égetett rá,~S ő 454 0| Bár zománca eltünt, amint átfordítám~A költőietlen emberi beszédre. ~ 455 3| átkokat. ~Míg szellemek áthágta éjjelét,~S az elnyomott 456 0| óh megyek, megyek már!"~S áthajol Háborhoz csókkal égő ajkkal;~ 457 1| szél,~És a vad macskának átható sirása.~Hah, de hát e fénypont, 458 1| érdemjelt~S feltűzék a rongyos atillára;~Szemeikben könyű és mosoly 459 3| reménye élt,~Elkorcsosúlt, s átkában: a haza~Legrémítőebb síri 460 0| Élni, élni érte és neki!" ~Átkarolja kedves Anikóját~Halvány 461 0| van,~S mégis, ha csókolsz, átkarolsz ezerszer,~Ezerszer győztesnek 462 1| búcsú, nékem szólni kellett,~Átkaroltam egyszer még a kedvest,~Ajkam 463 1| nyomában~Kisszerű létünknek átkaúl.~ ~ 464 1| vond le a földnek porába~Átkául mind a kettőtöknek.~ ~ 465 0| S hogy szivünknek jajját átkiáltsuk,~Felzengünk egy pajkos éneket,~ 466 0| Mely engem kedvele,~Nem fog átkozni most sem,~Tovább maradni 467 0| Atlas~Miért biztad rám, óh nő, 468 0| vállaimra ilyen terhet vetsz.~Atlasszá lettem, titkod a világ,~ 469 0| szégyen, és szemében vész.~"Átlátjuk - mondják - hogy gyávák 470 0| oly csúfosan,~Mégis midőn átlépdesők a tért,~Jobbról és balról 471 0| már ízről-ízre~Szerelemmel átmelengetett? ~Nem remegsz-é, hogy megbánja, 472 1| lettem,~S a kicsiny fázó hogy átmelengne~Szánakozva e kebelbe vettem. ~*~ 473 0| fagyvirág -~Arcád helyett, mely átmosolygott.~ ~ 474 0| országnak zúg közös határán,~Átnéz, át, epedve a kékellő partra,~ 475 0| Összerogy, de a föld, melyet átölel,~A szörnyű fiúnak nem anyakebel;~ 476 1| megérjük,~Megcsókoljuk, átöleljük,~Éljen akit szeretünk! ~ 477 1| kárpitot,~Míg mindnyájatokat átölellek,~S így csak mindent magyarázni 478 0| emberek. ~Most egész világot átölelném,~Üdvömben hogy részesem 479 0| vitéze~Tartott érdemesnek átölelni,~Tartott méltónak nemes 480 1| henyék~Korcs felfogással, míg átoknak érik.~És elpirulsz előttük 481 1| Vagy miért adád örökös átokúl~Az önmegtartás ösztönét, - 482 0| zord csatát áll. ~És az átokverte útazásban~Nem marad csak 483 1| gyönyörrel a kibékülésnek~Csókja átrezegjen - mely máris soká vár.~Hányszor 484 1| Mit sem gondola~És keblét átrezegte~A madár dala. ~De értünk 485 0| végreményben~Egy mosoly sugára átszalad. ~"Kelj fel!" - úgymond 486 0| visszatért egyenként szellemek,~Átszállva a tengert, forró fövényt,~ 487 1| szeretsz költői hévvel,~Átszellemül szerelmed tárgya~És délibábként 488 0| Testté lennének,~Mind úgy átszelleműl~Képzeletének: ~A tiszta 489 0| nyilatkozhassék a világban.~És a test átszelleműle benned,~Mint a fa - a ragyogó 490 1| melyen nagy átok űlt,~Hogy átszenvedjen minden kint vele. ~És szóla: " 491 0| mindenikbül. ~Csak én ha áttekintek, ah,~Kis ablakodba, rózsa 492 0| vígadának,~Sírhantján ültem jó atyámnak,~Én árván síró gyermeke. ~ 493 1| Épen most nem látja az atyát;~Kérdené ki az, ha visszatérnék,~ 494 1| vagy unokáik tán,~Kikben atyjok, mint hervadt virágszál,~ 495 2| Nem kérdik, az ősz búcsúzó avarja~Miért halvány, piros vagy 496 1| Üldözik tán kósza szellemek,~Avégett tekint szét oly ijedve,~ 497 0| szerelme~Méltóabb lesz, én azé vagyok". ~A világ nemtője 498 0| szivemre~És mosolygó arccal azelőtt. ~Honnan, honnan e pir arcodon 499 1| várost szent rommá teszed s azokkal~Kik egykor bírták azt, kezed 500 1| Semmi jót sem várhatott azoktól~Kik testvérét most vivék