| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
501 0| zokogva hangja elakad. -~Azraelnek arcán végreményben~Egy mosoly 502 0| Nekünk írá-e a természet aztat?~Nem, nem, remény int, látod, 503 1| harmaton, mely a pór lábait~Áztatja csak, bájának reng varázsa,~ 504 1| történeteknek~Könyve, vértől ázva mindenik sorában. ~Itten 505 0| csatában híven követett,~Mely azzá tett, mi most vagy, Hazdrubál,~ 506 1| S abban másnak csak ne ázzék~A foga.~Húzd cigány, húzd, 507 4| helyed el. -~Mert a szobor báb lesz, ha tökélyén bármi 508 0| Hogyha halsz, díjad dicső babér."~Aladárnak lelke összerendűl~ 509 1| felett,~Vagy a dicsőség szent babérain.~Máglyáról láng közt szállt 510 1| s vitték társaságba,...~Bábja mától rá már hasztalan vár~ 511 1| lehellett~Ott gabna-kazlak, itt baboglya állt,~Magas kútágas nyujtózott 512 0| teremtett önképére férfit,~Mint bábot készítünk a gyermek-színpadra,~ 513 1| minthogy ily hűn~Ölelitek a - bácsikát. -~ ~ 514 1| indája,~Kinn a faluvégen bádog tetejéről~A toronynak kakas 515 3| lefosztva ékitől,~Nehány bagolynak puszta menedék. ~Egy ős 516 1| De nézzed, óh, hölgyednek báj-vonásit,~Az életet, mely rajtok 517 0| sírjak,~Nem vehette el részem bajából." - ~"Hej apám! jobb lenne 518 0| lesz, és miért~Áldoznád bájadat egy megtörő szivért?~Oh, 519 0| hajjal~Gábor angyal halvány bajadért idéz ki. ~Térdre hull ez 520 0| hogy szépítni képtelen~S bájaidnak tengerében elmerül~Mint 521 0| egyéb leányok -~Ott, hol bájaimmal én közöttök állok.~És ezért 522 1| szem~A természet gazdag bájain mereng. -~S boldog még, 523 1| Melyért eladta szivét, bájait.~Ha látsz anyának gyermeket 524 0| Lent Dalma várja. Milyen bájalak,~Megtestesült szerelmi élvezet.~ 525 1| pór lábait~Áztatja csak, bájának reng varázsa,~Ő súg a szellőben 526 0| meg Ázor angyal,~Mind e bájat már ő ismeré jól; -~Más 527 0| Oly rokon szép gyászolónk bájával.~Égre néz és megnyugodva 528 1| feláldozás;~Sírnak rajtad, hogyha bajba estél,~Imádkoznak s cselekedjék 529 0| engemet.~Jó, hogy arcodon, kis bájgödrében~Játszni látok pajzán szellemet,~ 530 1| S ha körülfon, mint egy bájgyürűvel,~Hó karokkal, forró, lágy 531 0| hallgatom szived veréseit,~Míg bájgyűrűként gömbölyű karod~Hullámozó 532 1| szemébe néztünk. ~*~A lány báji mind inkább feseltek,~Mindenik 533 0| volt kebled, drága lányka,~Bájihoz e kis dal légyen a madárka.~ ~ 534 0| Fel-felkúszik a torony ormára~S bájillatját holdvilágos éjjel~Leheli, - 535 3| kedvben lejtesz ott a bükknek~Bájillatú borongó sátorán,~És meg-megállsz, 536 1| híven,~Szembe száll a bérc a bajjal~És borong cseres tetője,~ 537 0| titkos vágyu álma~Az, mely bájjal tükröződik ott? ~Ismerém 538 1| ragyog,~S igéretet varázsol bájkörébe,~Mi az oltárnak ég feszűletén~ 539 1| célját zokogja,~S mint most bájleplében a mult visszaint,~Akkor 540 0| tudod, a szerelem,~Mely bájleplével mindent eltakar.~Eltűr, 541 1| hosszú sorban lányok ülnek,~Bájmosolygás játszik arcán mindeniknek;~ 542 0| Ifiú tündére a mosolygó bájnak.~És nem volt előtte más 543 1| az idők, elvesztek véle~Bajnokai, lealkonyult a fény,~Sirjoknál 544 1| csattogott.~Szörnyű harcok büszke bajnokának~Unokája rőföt forgat ott. ~ 545 0| mondaná, hogy szent ügyével~Bajnokát is a hon elfeledte. ~Néz 546 0| Tudja jól, hogy társa a bajnoknak~A halál, fogadja szívesen~ 547 0| vár!~Majd lakolsz, de hogy bajod ne essék,~Addig is virasszon 548 3| Az elraboltakat,~Feledte bájokon~A földi átkokat. ~S most 549 1| trónon mi sok hia. ~Vagy bájosb-é vajha álmom? Óh nem!~Több 550 1| És a csillag ím leszáll,~Bájsugáru halvány arca~A gyermek könnyében 551 1| lelsz frigyest, hol lelsz bajtársakat. ~Ők szégyeneljék, kik nem 552 1| harcban~Ámde a tűznél csak bajtársakká,~Egyenlőekké váltak mindnyájan. ~ 553 1| hogy ünnep ez,~Vadászó bajtársat keres,~S jő ismerős barátkozásra. ~ 554 0| az ifjú, lánc vagy kard?"~Bajtársidnak cseng bilincse,~Rajtok a 555 1| barna lánykát,~Megráztam bajtársim kérges markát.~Elfogott 556 0| elaggott markában. ~Túlélé bajtársit egytől-egyig,~Idegen honban 557 0| hirtelen felkelve,~Ah, ti bajtárstokkal tréfát űztök, látom." ~Hívtad 558 0| kancsója mellől harmadik bajtársuk~Ekként szól, régebbtől megkezdett 559 0| ott,~És hallgatják három bajtársukot,~Kik furcsákat mesélhetnek 560 1| istenségül állt. ~A költészet bájtündére gyorsan~Fut földünkről feltarthatatlanúl,~ 561 1| a sarkantyú kipördűl,~A bajusz.~Hozzá minden lánynak ajka~ 562 0| Ezzel köhint s megpödri bajuszát:~"Nem látsz - úgymond - 563 0| nagyon;~Láthatni torzonborz bajuszokon. -~"Oszt, mond az egyik, 564 1| délibábja,~S kiábrándult szűnk bájvilág helyett~A puszta sivatagjait 565 1| tart az ütközet,~Míg egyik bajvivónak veszni kell. ~Ha a sárból 566 2| tartasz te fel.~Egy rész bakban van, más fegyverben áll,~ 567 2| Müvednek része mind egymás bakója lesz.~ ~ 568 0| Balassa Bálint~Idegen hazában, tengeren 569 0| önmagunk felett,~Hogy oly balgák valánk;~De e mosolyban könny 570 0| viszonyt nem tűr el a világ,~De balgaságát aki kacagom,~Ez egyszer 571 0| Balassa Bálint~Idegen hazában, tengeren 572 0| jobbján az angyalok megállnak,~Balján villámterhes barna fellegek 573 1| száraz lomb szalad,~Itt-ott baljóslásu csillagok,~Mint aludt vércseppek 574 1| járjam;~És azért nőtt a balkarom,~Hogy öleljem a galambom;~ 575 0| 2. ROMÁNC ÉS BALLAD~ 576 0| Ernő dermed, csendesen ballag le,~Népével hallgatva elvonúl,~ 577 0| összerogy.~Majd messzebb ballagnak, szótlan, csendesen,~Fázni 578 1| Mindenütt új nemzedék vagyon. ~Ballagok hát, mint a kósza lélek,~ 579 4| BALOGHI LÁSZLÓ tbíró~Nagy vagy, 580 0| átlépdesők a tért,~Jobbról és balról messze mind kitért"~"Most 581 0| ernyedetlenűl~Úgy jobbrúl, balrúl, hátúl és elűl,~Mint minket 582 0| oszta vélem örömet,~Annak balsorsa is velem feles,~Hadd lássa, 583 0| leányka,~Szűm hiú, hamis bálványai,~Éretted tanultam még az 584 1| az régen írva áll:~"Hamis bálványt aki imád,~Elevenen pokolra 585 1| most talál. ~De kérjünk balviszonyba esve~Védenctől hálaérzetet,~ 586 2| alatt,~Kitódúl a nép, hogy bámulja őket,~Az ifju lelkesülve 587 1| S rég vált kedvesekként bámulnak egymásra,~Nézd, óh lányka 588 0| kilesnek,~Zengik el költőink a bámúló földnek.~Ami édes üdvként 589 2| még nem szült müvészet.~A bámulók közt egy cigány is ott áll,~ 590 0| egyikben éles vas,~S midőn még bámulsz s kérded, hogy mi az,~Midőn 591 0| Vagy szép Zulejka rejtett bánata,~Mely felragyog, hogy sírodhoz 592 1| virági;~Hogyha lány sír, bánatából~Is menyország mosolyog ki. -~ 593 0| Hullámzó kebelre hullni hagyja~Bánatának eredő könyét. ~Nézve néz 594 1| vágyik s nem mer,~Míg késő bánatával~Rádásúl gúnyt is nyer. ~ 595 0| és reményli. ~Résztvevő bánatként lengi őt körűl a~Ciprus 596 3| uralt,~Kiknek enyhűlést néma bánatok~Csak a remény sugáriban 597 3| embertársaikba még~Mord bánatokban esdve könnyeket,~S a külvilág 598 1| bizonnyal,~Mintha festve festem bánatom, reményem,~Sok halott betűnek 599 0| vezettem őt hazafelé,~De bánatomban is vigasz vala:~"Boldog 600 1| szememnek~Mutattál volna bánatosabb arcot,~Ne láttam volna sírján 601 0| sem érzél,~Sírsz és könyűd bánatredőt sem ás. ~Ah, rózsa vagy, 602 1| csak megcsalni, percnyi~Bánattal, hosszú bűnös út miatt.~ 603 1| is alig merészel. ~Rútúl bánik az élet velünk,~Porba dönti 604 1| dugva a fejek,~De lábikrájuk bánja meg,~A pap nekik már megbocsásson. ~ 605 1| helyett szerettetek,~S ne bánjátok meg csalódástokat,~Oly sok 606 1| a felejtés hág, ~Óh, ne bánjuk, illat úgyis a gyász,~Melyet 607 0| hiában nézdel szét. ~Majd a bankát csalják fáról-fára~S ugatással 608 1| felette? ~El veled, te ronda bankó,~Nálam nem penészedel meg,~ 609 4| nálunk a pénzügyi ágban;~Bankokról alaposb ismeretű ki vagyon?~ ~ 610 4| NAGY FERENC~Tán te nem is bánnád, ha szavunk hallgatna felőled? -~ 611 2| mondaná,~Mint eretnekkel bánnánk vele.~ ~ 612 0| sarkantyú döfése. ~"Lány, nem bántalak, nem, mormogá magában,~Hisz 613 1| féketlenűl,~S tűrte a szív bántalmaikat. ~Sőt elkényeztetett gyermekit~ 614 2| és a gaz nem él." -~"Ne bántd fiam, azon egérnek már~Nagyapja 615 0| kísértet a légben tévedez.~Nem bánthatja azt sem, szomorú ködfátyol~ 616 0| Állj leányka - mond - mi bántja kebled?~Nézz fel, ím én 617 0| király s mond: "Téged nem bántlak, bár~Véle vígadtál, mert 618 1| nős vagyok. ~De hogyha így bántok ti vélem,~Én sem kiméllek 619 0| Kit nehéz gond vad haragja bántott,~Míg parancsosztó szavát 620 2| szerettek és sokat szerettem,~Bántottak is, de szűmben nem maradt~ 621 0| áldozat. ~S a rózsa szól: ne bánts,~Élvezz, itt díszlek én,~ 622 1| nem mondám, hogy mint a bányarab~Míg kincset ás a költő a 623 0| tart igényt, jogot,~S mint bányarém, nem érti bár becsét,~Lezárja 624 1| Száll az öröm,~Elrejteni bár-~Mint küzködöm,~Mint a szegénynél~ 625 0| Némán hallgatják még jó soká Barangót,~Amidőn beszéde már régtől 626 0| ménnek új erőt ad,~Nem teszik báránnyá az oroszlánt~Vas kalitka 627 0| minőnek ő~Danolta most el. ~"Báránykám elveszett,~- Mond a kicsiny 628 1| díszében törhesse el,~A kis bárányt levágni rendeli,~De vérét 629 2| szűmben nem maradt~Fulánk. Baráti serleggel nevettem~És más 630 0| S meghallgatta hervadó barátját,~Kit nem hallgatott meg 631 1| Várva, várva, hol köszönt barátkéz,~Hol néz bajtárs ki az ablakon;~ 632 1| bajtársat keres,~S jő ismerős barátkozásra. ~Majd megered kérdés, beszéd,~ 633 0| Kérdezted multjáról, kedvesről, barátról,~Tompán mondta: "Nincsen 634 0| Megittuk hát a bort, mi illeti~Barátságát, mondám, megeheti.~Már nem 635 0| száműzöttnek örömpohár nincs,~A barátságnak meghaltam én. ~Ámde hogyha 636 0| inkább attól remeg,~Hogy több barátságnál, mit érezek. ~Azt kémleled, 637 1| Mint védencünk, mint jó barátunk,~Mint szűnk imádott kedvese; ~ 638 1| kor mint víz összesímúl ~A barázdán, mit vág a hajó.~Kedvesünk, 639 0| összeroskadoz,~Felkel újra, bárha minden ellene,~S ami bút 640 1| minden tájnak~Tán virága~Hogy bárhol pihen a bajnok~Ott találja.~ 641 0| Ő sem jobb, mint népünk bármelyike,~Aztán nevettek, hogy sírtak 642 0| nyer,~Szivem nálad marad,~Bármint űzd azt el, ~Add érte szívedet~ 643 0| percekre,~És legott még barnábbá leszen. ~*~Nemzedékek mentek 644 0| tiéd. - ~Nem tudom, hogy barnák-é a fürtök,~Kék-e a szem, 645 0| ismét, mint halál követje,~Barnán zúg el s részvétlen felette,~ 646 0| vezére,~Harcvágy ég naptól barnított arcán,~És midőn szól, apa 647 1| Fa-tornácán arany csövek füzéri,~Baromfi had zsibajgott ajtaján,~ 648 0| fáklyákkal jő tisztelegni~A basának számos szolganépe,~Ott zenélnek, 649 0| bán, ismerjed~Meg bennem a basát! - ~*~Tabán és Dalma még 650 0| zászló-őr~Zúg az ostrom, dűl a bástya~Mind előre, feltarthatlan.~ 651 0| emlékkönyekre lelt. ~Lerombolt védő bástyafal helyett~Találékony gond 652 0| zúg a nép dühe,~Már a vár bástyáit dönti, rontja le."~"Úgy 653 1| fog legottan~És a kastély bástyáján terem. ~Zúg az ostrom, a 654 0| nap,~Győztes zászló leng a bástyán,~Szerte zeng győzelmi ének,~ 655 0| súlyosabb még a baj,~Mint a bátorság volt szemeinkben. ~"S mért 656 1| majomgúnnyal jő. ~Majd bátrabb lesz, felmász kebelére~És 657 0| tisztított rést,~Melyen bátraink aztán haladtak. ~Hangja 658 1| Honnan a szem széles földet bebarangol,~És a gondolat mint sas 659 0| szállnak,~S míg magadhoz bébocsájtod,~Turbékolva ott kopognak, ~ 660 4| dörgötte beszédit~Apponyi meg Bécsben, hogyha te szólsz, kikacag.~ ~ 661 1| kiábrándít is,~A megcsalt szív becsében nem veszít,~Szégyelje a 662 1| kardvasa. ~Mért ment hát így becsem le mégis,~Mint számé sorshuzás 663 1| egy sem ért. ~Ami rajtad becses volt,~Az érintetlen áll,~ 664 0| mint bányarém, nem érti bár becsét,~Lezárja a gazdag kincshalmokot. ~ 665 4| majd Rákóczit, majd meg a bécsi danát,~ ~ 666 1| örökűl~Földi szerencse és becsület,~Szolga levél, hogy rád 667 1| szerető csak kell nékünk.~Hogy becsüljük a csók mézét,~Ismernünk 668 1| Gyülöletre elég gonoszak,~És becsülni tudnám jóban, rosszban,~ 669 1| fájó kéjt adott,~Ő csak becsűli - s hol poklot kerestem~ 670 1| többé~Ifjak mohó szomját,~Becsűlöm hát és ízlem~A lángbor zamatját. ~ 671 0| kard, arcán sisakrostély,~S bedőlt résen ki a vak éjbe néz. ~ 672 0| szárnya hűsítő szelét a~Beduín is, vándor sátorában~S tisztább 673 2| Birom ellesni, azzal is beérem."~ ~ 674 0| megszennyeztél engem." ~E szigor befutja néma rémülettel~Az egész 675 0| felforralom,~Hajfürteid behálózzák kezem,~Gyöngén kibontom, 676 1| általatok~Egy-egy kis sugára béhat lelkembe.~Óh, mi rejtélyes, 677 1| És a sebhelyeket lassan behegeszti.~ ~ 678 0| Értem nyert sebed majd csak behegged." ~Hálásan néz a fiúra az 679 1| Melyet a sors haraga hasít;~Béheggedhet a seb, de mi sem~Törli el 680 3| villámlatok cikázva lengenek~Behorpadott lakok határain. ~Nincs vért, 681 0| Talán halálhírrel vagyon beírva~A rajta úszó sárga falevélke. ~ 682 1| szilaj, mint a mén,~Mely bejárja végig a pusztákot. ~Halljak 683 0| siromba ez tett. ~Óh fiam! bejárom én is a világot,~S látod 684 1| Most pillantják csak meg a bejött vendéget,~S üdvözölve jőnek 685 0| volt üdve, csak e kéz -~Békedíjul mostan mégsem fogadá el. ~" 686 1| ott,~S ti alkudoztok már a békeért~Odaadva minden elvet és 687 0| gyanánt a~Szerelem nyujt édes békejelt. ~VI ~Látnom téged és szeretnem 688 1| Kissé megkínoz, s hogyha békél,~Ujból érzem, hogy szíve 689 0| Míg így majdan helyébe~Békélt emléke lép. - ~Úgy-é, szűd, 690 1| kárpótlásul suttogja:~Nyugodjál békén, boldog nemzeted!~ ~ 691 0| Villámokat,~Most már midőn int~A békepart,~Lankadni készted~A vágyó 692 0| átkarolva~A hídról zuhanni. - Békesség hamvának,~Mindenével ami 693 0| Akik oly sokáig éltünk békességben,~Kössünk frigyet, kárát 694 1| S melyet kikoldulátok, béketek~Elváltozik halál nyugalmának?~ 695 1| maga csupán.~Örüljetek csak békéteknek hát~Mint féreg, ha oroszlánt 696 0| talán lekötve,~Hogy ne jőjj békétlen e kebelre!"~Ámde Ábel ott 697 1| énekelni kell a népnek~Melyt békóba vert hatalma;~Hálát adni 698 0| szőnyeg. ~És az estve újra béköszöntött,~Ázor elhozá megint a csókot;~ 699 1| végre a táborba szálltunk,~Békötöztük vérző sebeinket~Megtörültük 700 0| sír a pusztán, néha-néha~Békopogtat emberek lakánál,~Majd felordít - 701 1| minden csak úgy, mint van,~Új békót rá, ha tűri, tűrje azt.~ 702 0| epedve, csintalan, -~Dac és békűlés, féltés és enyelgés~Felváltva 703 4| TÖRÖK BÉLA szolgabíró~Mondják a megye 704 0| képet~Kényelemmel majd végig belátja. ~A hegynek csúcsán előörs 705 1| Kárpát idáig nyúl le,~Délről belátom alföld sikjait. ~S mint 706 0| itt hagytam el,~Mit szemem belátott, mind enyém volt,~S mindenem 707 0| bűvarázzsal~Vonja a láng, míg beléhal,~Vonz és öl szemed sugára,~ 708 1| Hit, remény és élet, mind beléjehull~S mégis mindig ott van megtölthetetlen~ 709 0| kicsinységünknek fájó érzete~Beléolvadni vágyik és remeg. ~Jól mondtad 710 0| Ünnep volt ott, ahová belépe;~Vidám gyermekek vevék körűl,~ 711 1| is nagy előnyük:~Hova ők belépnek, míg mi oda küzdünk,~Megtört 712 1| Szivembe nem fog az többé belépni,~Vagy a hitványat én fognám 713 1| Mígnem az éj árnya lassanként belepte.~Csillagok tüntek föl a 714 1| mások mindent felejtenek. ~Belépünk a fényes terembe~Urat fogunk 715 2| Még epigramma sem telik belőletek.~ ~ 716 1| pedig ki tudja, marad-é belőlünk~Más egyéb a névnél, hogyha 717 0| házra,~Külsején romlás van, belsejében a bú. ~Fű nő küszöbén, beroskadt 718 0| S míg pajzán dal hangzik belsejéből~S vad zenéje részeg örömöknek,~ 719 1| anyád,~Hogy ne nevessen bélyegedért,~Melyet már születés nyoma 720 0| láncot ver,~De homlokára bélyeget is vés. ~Ki áll nekem jót, 721 1| korcs maga,~Kalmár lelkének bélyegét hordozza~Átok gyanánt minden, 722 1| suhancnak,~A férjet felkeresni s bémenénk;~Hallgattam, nem hivén alkalmatosnak~ 723 1| holdsugára,~Vérző sebünket bémerítve a~Mosolygó búnak enyhe harmatába. ~ 724 2| között jár egy egér,~Mindent bemocskol, megrág. Tűrjük ezt?~Adj 725 0| virágszált,~Jehovának amit bemutasson.~ ~ 726 4| A főhercegnek, hogy tudd bemutatni megyénket,~Készült e csarnok, 727 4| MIKLÓS őnagyméltóságának 1847-ben~A főhercegnek, hogy tudd 728 0| fedez fel bámulattal. ~Amint benéz, lát tűznek körében~Melegedni 729 1| gyermekim,~Im megifiúlok én is bennetek,~Oly édes dal az, mit a 730 1| fed,~Él még a lélek, mely bennünk éle;~Névben változott csak, 731 0| eltemet. ~De óh, a bú már úgy benőtt szivembe,~Hogy a boldogság 732 1| hogy ez a sík hazája~S bényargalja mint a felleg árnya. -~Isten 733 1| 1. BENYOMÁSO~ 734 1| Minden rossz érzést, rossz bényomást,~Ámde hogyha már kerülhetlen 735 1| ott. ~Zengő fészket rak a beomlott sírnak~Bozótos ormára a 736 3| Magasra nyílnak büszke bércei,~S a honni-vér takarta gyász 737 0| Mely dörögve száll meg bérceinken,~Szent harag, mely álmainkból 738 0| királynak lelke mélyiben. -~Most bércekhez érnek, ott a visszhang él,~ 739 1| csendes éj~Csatában állnak kék bérceknek ormán.~Kiomló vérök a gyors 740 0| hajótörése,~Melyet jégkeblek bércén szenvedett. ~S nem zúgolódtam. 741 0| szirt közt tévedez,~Majd bérci zuhatag árjába vesz.~A bérc 742 1| oly nagy, oly mély. ~15 ~A bércnek, mit meg nem ingat a vihar,~ 743 3| hingelehnt.~Matthisson ~A bérctetőbe, vad romok között,~Sötéten 744 0| tornyos kastélyt, hol ősz Berenddel~Barna lánya, szép Piroska 745 3| csattogány nyögése,~Illatos szent berkeken. ~Keble mint Dianna szobra~ 746 1| volt,~E végett alkottak berket, napot,~E végett zúgott 747 1| Hangja elhal, míg hozzánk beront. ~Óh, csak egy van ami még 748 0| vesszője;~Kétségbesve néz rá a beroskadó föld~Végveszélye ellen daccal 749 0| belsejében a bú. ~Fű nő küszöbén, beroskadt fedelére~A galamb nem ül 750 0| karral felrohan,~Már átfogja Bertát, egy sikojtás -~S Berta 751 1| jó sziv, illeti komámat. ~Besompolyog a vizsla is~Gazdájáért fontos 752 0| tudták a beszédet,~Ámde a beszédből szíveikben,~Mint az illatos 753 2| terved kész, csak egy baja,~Beszédedben még forr a gőzkazán,~Egyet 754 4| szólassz örökké~S cifra beszédidnek vége csak az mi nem egy.~ 755 4| Karthágó, ha amaz dörgötte beszédit~Apponyi meg Bécsben, hogyha 756 0| átfordítám~A költőietlen emberi beszédre. ~Kedves kis hajlék állt 757 0| mosolygva megmarad. ~IV ~Hah! ő beszél-e, vagy kint sír a szél?~Koporsóját 758 0| Mielőtt tovább mégy, éltedet beszéld el." ~S elbeszéli, mily 759 2| ők tudják, kikhez dalom beszéle,~Mit tűr a kagyló, mely 760 0| díjat is kér.~Ah, de mit beszélek? - adhatsz még te üdvet,~ 761 0| örűl,~S rejtélyes szellem beszélget~Nyugodalmat és szerelmet~ 762 2| nincsen és mégis kiáltva~Beszéli, hogy nem élsz, hogy megbukál,~ 763 1| is tartsalak,~Hogy rólad beszéljek, rólad emlékezzem.~Ah, de 764 0| helyett dal hangja kél. ~"Beszéljek-é, lány, Zákányról regét,~ 765 0| Hullámozó kebled körül kerít. ~Beszéljünk halkan édes dolgokat,~Csókkal 766 0| mennykő csap le ő."~Sokat beszélle még a jó huszár,~De agg 767 4| bírja legyőzni;~Mert ha beszélsz, egymást vágja le minden 768 0| Pártában halsz meg! így beszéltek ők,~S nyugalmad még a sírban 769 1| szét;~Azt hivők temérdeket beszéltünk,~S hallgatók csak szíveink 770 1| foly,~Himes szőnyegével betakarta azt~Szerető anyátok: a természet, 771 0| tükör előtt volt minden bétanulva~És kit úgy imádtam, szűm 772 0| a szél suttog - mintha a betegnek~Hogylétét résztvevőleg kérdené.~ 773 0| gördülnek le könnyei,~Mig a betegre mosolyogva néz,~S verejtékes 774 0| keres ki a szüre ujjából,~Bétekint; - mi lelte, hogy megáll 775 1| sors csalódásai. ~S midőn betelni tudtad vágyadat,~A köznapiság 776 1| A világ lehervadt, sorsa bételt~És számodra messzebb pálya 777 0| gyalázatának~Napjai végre beteltenek. ~Lengő zászló buzdító árnyában~ 778 1| a kicsiny tűz,~A család betért a gulibába;~Nyugszik minden, 779 1| brekeke ébredez körűl,~Mindent betölt és egy rezgésbe olvad,~Elkábít, 780 0| nap utószor még megállt~S betölte mindent oly szelíd özönnel,~ 781 1| Egy percig lelkét a kép betölté,~S ellöké, nem volt rá gondja 782 1| kebelbe,~Úgy megnőtt, hogy bétölté egészen~És nélkűle árva 783 0| Elhalványult minden fényeden,~Betöltéd a földet, s ámulattal~Új 784 1| Egy lepkeszárny vágyát betöltené.~"Majd hogyha megnősz és 785 1| alkalom hiányban? ~Mind betölti-e hát földön hivatását,~Csak 786 0| nemtő merengve -~És szentűl betöltöm eskümet.~Ámde hátha, hátha 787 1| retteg avagy vár. ~Híven betöltötted napszámodat,~Szíved szent 788 0| nincs megnyugovása,~Mely betöltse, nincsen üdv elég nagy,~ 789 0| Úgy tett - A városba bétörének~Fut a német. Ordít a nép: " 790 1| Elgondolám, hogyan fogom találni,~Betoppanásom majd hogy hatja meg;~Bú 791 1| könyvben. ~És e két szép hamis betű~Oly fényes és enyém csak,~ 792 1| jól tudom~Ez is, de két betűben;~Lányé legyen bár, nem lehet~ 793 1| még sem csinálja. ~Én két betűből olvasom~Éltem jó, rossz 794 1| egyhangú sorokban,~Mint sors betűi, melyekkel nyugodtan~Mulandóságunkat 795 1| ő ítél, ott a vér a sors betűje~És egy egész nagy nemzet 796 0| Írnók le oly rideg, hideg betűkben. ~Az ő jelképe itt ez áloé,~ 797 1| amit méltó lenne örökös betűkkel~Feljegyezni, eddig még semmit 798 1| bánatom, reményem,~Sok halott betűnek egyhangu sorával. -~Értenéd 799 1| jó, rossz folyását,~E két betűt égből írá~Szemébe egy leány 800 0| lovasnak arca,~S mintha a betyárnak tudná gondolatját,~Csendesülni 801 1| felkönyökle,~Mely körül betyárok múlatoztak,~Árnyékában száraz 802 1| lehetni, mily kevés kell.~S a betyároknak közébe ültem~Ott danoltam, 803 0| és kéjtől remegve,~Hogy bevallám, vétkezém nagyon.~Óh, de 804 0| Hegyeket lát templomúl bevésve,~Egy-egy szikla az istenség 805 0| most,~Kinek az Édent önkeze bezárá. ~Mit adhatsz még, mit adhatsz 806 0| elé.~S azonnal elriad -,~Bezárod nyíló kebledet~A sugárnak, 807 0| intő szózatának a fülem bezárom.~Ott rakok tanyát - és hogy 808 0| amint mondotta, a szemem bezártam,~És egész elszántan vágtam 809 1| pásztortüzek kigyúlnak,~Vijong a bíbic, hol a nyáj legel,~A hold 810 1| csak a bölömbika nyögése,~Bíbic-sirás - varangyok ümmögése,~Míg 811 1| Eszmél s leánynevet~Talál a - biblián.~ ~ 812 1| szép a gondolat,~Mely a bibliának szent lapjain áll,~S mely 813 0| ő az Istennek fia,~Kit bibliánkban sokszor mutatál,~Mint hívja 814 1| Nádfedésű halászgulibádat,~Bibliás szent egyszerűségében~Hadd 815 1| Csak az alkonyat von még bibor palástot~Nyom nélkül sikamló 816 3| zálogát. ~Kinek kökényszemén,~Bibor-hullám ajkán,~Selyem hajszálain,~ 817 1| velünk, kik kiskoruktól~Ültek bíborán dús uraságnak. ~Keblükről 818 0| cserél - -~Az elbukó nap bíboros lemente~Virág, mely díszlik, 819 0| király,~Dísztermemben engem bíborpárna vár.~És hű udvaronchad elmosolygja 820 0| karjának súlya verte le,~S bibort borított rá az alkonyat. - ~ 821 0| A bérc kúpjánál lombos bikk alatt~Vén pásztor kis tűz 822 0| rengetegbe vitt. -~Sötét bikkesben, szirttaréj felett,~Komor 823 1| megláncolt oroszlán széttöri~Bilincseit, s a gúnyolók remegjék.~ ~ 824 0| mindnyájok kara. ~Mi bűverő bilincselhette le?~A dalnak büszkén lép 825 1| gondtalan,~Mi kedves látvány bilincselte le,~Mi nagyság az, mely 826 1| lány.~Ellökém s hozzám volt bilincselve,~Sírtam ép hogy őtet választám. ~ 827 1| mért ébredjenek~A gyáva nép bilincsének szavára.~Azt lássák-é csak, 828 1| sírhantod felett;~S mely mint bimbó csak egy sugárra várt,~Hogy 829 0| A kis leányka áll,~Nyiló bimbócskaként~Hajnal sugárinál. ~S mig 830 3| rejtelek~Magasztos indulat~Bimbód e föld fagyán~Virágra nem 831 1| szunnyadozva,~Mint a virág bimbója vár. ~S ha illatos szél 832 1| Számoltam magammal~Bimbók voltak érzeményeim~Fejledezni 833 0| gyászt mutat sugára,~Egy árva bimbót létre nem derít. ~S ha zeng 834 1| mondd a villámnyargaló vész~Bír-e soká fényesen égni?~Csak 835 0| valót ölt, -~Mit szó nem bíra, bírom kedvesemben,~S keblére 836 0| nézzük az üdvöt, melyet biránk,~S örökre már lezárva ajtaja?~ 837 0| Minél tán nem több szűd bírása sem -~S menten marad mégis 838 1| Igába hajló Pegasusként~Bírásában boldog sohsem lesz.~Te aki 839 0| önakarat, ím, számüzésbe visz,~Birásodért ki édenről letenne,~Nyugalmadért 840 0| mégis minden salaktól,~Mi a bírást követni kénytelen.~ ~ 841 0| éhséget~Már tovább el nem bírhatjuk." ~S a honvéd legott elfordul,~ 842 1| Számolhatlan, végtelen sora;~Hogy birhatnád mind, gyarló kebellel,~Mit 843 3| dagálya,~Hol őt örök szerelmbe birhatom! ~Isten veled, te nagy világ 844 1| követi még;~Hogyha mind nem bírhatom, egy sem kell!~Mindegyik 845 1| de mély a tenger,~Szárnya bírja-e majd?~Messze kéklik a part, 846 1| Egyetlen egy gondolatod,~Bírjak életem könyvében~Én is egy 847 1| így elnézi, amint ördögök~Bírják a neki szentelt templomot? ~ 848 0| fogadá el. ~"Nem, soha ne birjam inkább szeretőmet,~És bolyongjak 849 0| lélekként az éjben,~Mint hogy bírjam őt, de ily gyáván odadjam~ 850 1| dicsőségünk.~Ámde hogy majd győzni bírjunk,~Kell hogy légyen kikkel 851 1| a képért pajkos gyermek birkozott. ~A nő itélte legkisebb 852 1| regghajnalt.~Valódi vészt nem bírna lelke el,~Szabadban meg 853 0| világot részesemmé tenni~Bírnék te benned, szent emlékezet! ~ 854 1| terméketlen föld van.~Ha birod őt, kit úgy imádasz,~Kit 855 1| álmom? Óh nem!~Több gyönyört birok-é el mint más? ~Fellebbenti-é 856 1| teszed s azokkal~Kik egykor bírták azt, kezed mint bánt? ~Elszállt-e 857 1| alkottál fellegvárakat,~Bírtál imádott vőlegényt, kiről~ 858 3| adá mit orza aztán,~Tőle birtam éltemet,~Elhagyott a nap, 859 1| Nehány kavics most minden birtoka~És társasága, mellyel még 860 0| Lányka! véres kard nincs birtokomban,~Engem áld csak s nem fél 861 0| is,~Amit még az élettől birunk. ~E kicsiny csepp hoz hírt, 862 1| kezébe,~Míg én karom sem birva álltam ott. ~Parancsolá 863 0| visszhanggá vált, így is bírva őtet,~Majd ismét Zolnából 864 1| tölti be. ~Mint kincsásó bírvággyal~Csak aranyat kutat~S gondatlan 865 1| csibukcsihoz ~Nem hitvány bírvágy, felforrt szenvedély,~Mit 866 1| ijedelme~Űz ki a kertből, nem bírván ember keble.~S hogy vesztett 867 1| esemény,~A köztér puszta, csak bitó van rajt,~Hiúz szem néz 868 0| ott nyujtozik sötéten~A bitófa kettes ága meredezve.~A 869 0| ejtni vágya!"~"S hát te nem bitorlád-é az én hatalmam,~Gőgös lépteidre 870 1| Hogy megpihenteti,~De hát bíz ő csak a~Szemét legelteti.~ 871 0| a félreértést,~Míg egy bizalmas szó, egy pillantás~Elvégzett 872 0| virág az őszi szél előtt?~Bizalommal hajlottál szivemre~És mosolygó 873 1| bánatunkat~A kedveshez - hisz rá bizánk~Üdvünket - ah, most nem 874 0| vágd csak,~A parérozását bízd az ellenségre. ~A huszárt 875 0| nők,~Védelemhez senki sem bizik. ~Nincs erő, mely Ernő bánt 876 0| És ne örvendezz, hogy tán bizon sajnállak. ~Ámde most jőjjön 877 4| akar, s restségivel azt bizonyítja~Elve szerint, hogy rossz 878 0| más nem jár;~Attól tartott bizonyosan szegény,~Ha ottan tart a 879 1| Az ég helyettesül meg nem bizott~Nagyok, népem bitorló isteni." ~ 880 0| Atlas~Miért biztad rám, óh nő, titkodat,~Mért 881 3| a földi érzeményt. ~Kik bíztak embertársaikba még~Mord 882 0| délibáb, nem forrás, ami bíztat,~Hasztalan epeszt el e szív 883 0| keresve~Halvány gonddal biztosabb utat,~Mely az Isten rendelő 884 0| Minderről - úgymond - arcod biztosít,~Nemes lelked pecsétes levele." ~*~ 885 0| jobbra-balra,~A többit eszére bízzad a lovadnak.' ~,Hej, ez mind 886 1| önmagában érzi;~Életemnek üdvét bízzam-é kezedre,~Arról szíved tudna 887 1| Télben van a tavasz reménye,~Bizzunk hát, higgyünk a jövőbe:~ 888 0| volna, lány,~Megtudnád-e bocsájtni tetteit,~Vagy elátkoznád, 889 0| kedvesének csókja.~Rá többé bocsánat, rá többé üdv nem vár. ~ 890 1| bűnt magamnak én meg nem bocsátom.~Mért nem mondám hogy démon, 891 1| téve szépen, rendesen~Mázos bögrékben a szűk estebédet,~S kis 892 2| szabadságot megüdvözölted~Még bölcsejében, az viszont neked~Utolsó 893 1| bilincs van sütve a~Nép bölcsejére, sorsa szolgaság,~Az egyesért 894 1| Oktatott, mint mondák, bölcseségre~Mink izzadtunk s hallgatók, 895 1| színpadon~Hol nincs baj, jó a bölcset játszani,~De, óh ki éhezett 896 1| ércszála megy:~Rabért - rab, bölcső és koporsó egy.~ ~ 897 1| a sírból~Ifjultabb élet bölcsője leszen. ~III ~Mit is szülhetne 898 1| A szivnek indúlatserege,~Bölcsőn és koporsón egyiránt~Leng 899 1| Óh jaj, hogy így van, bölcsőnk és a sír~Egy pont csak, 900 1| földalatti hang~Hallik csak a bölömbika nyögése,~Bíbic-sirás - varangyok 901 1| lebegnek. ~Szégyen bosszujában bömbölnek magokban,~Gyors repülésben 902 0| Költőibb volt és nagyobbszerű a~Bömbölő ár, tűzvész és vihar,~Mint 903 1| miként templomba szokta,~Most bömbölve hívta szent csatára. ~Óh, 904 1| Messze földnek gyászos börtönéből~Jő hozzátok e kicsiny levél,~ 905 1| napja,~Végre, végre megnyilt börtönöm,~Arcom illatos szellő csókolja,~ 906 0| a nap,~Melegebben néz be börtönömbe,~S mosolyán e szív is boldogabb. ~ 907 1| Száll zsongva a sok esteli bogár~A tűz felé és egyre-egyre 908 1| A tűz fellobbant, mert bogárszemü~Menyecske rőzsét most rakott 909 0| végbucsút,~Aztán forrón mint Bogdányt ölelte,~Ölelé kebeléhez 910 1| már a falu,~Előtte mennek bőgő marhanyájak,~Meg-meg ritkulva 911 1| kedvnek. ~Hogyha még akad bohó, ki~Érted ezeket eladja,~ 912 0| szivétől a föld hiusága,~Bőjt, sanyargatás közt élt hitvány 913 1| illatát, szél hordja,~S bojtorvány tenyészik a hősnek felette,~ 914 1| A fórum, melyen már csak bojtovány leng,~S a szél felejtett 915 0| ajkadon, - talán~Szokásos bóknak nézed azt csupán. ~De nem, 916 1| csínosnak mondtanak;~Esetlen bókom megnevették,~Most élcemen 917 1| messze elszalad bár szánom a bokortól,~A bokor még mindég integet 918 0| virágait ha~Dallal árjadó szűm bokrétába fonta,~Szende vadvirágát 919 1| mellem, mellem,~Hogy rajt, bokrétám viseljem;~De a mellben szív 920 1| Az utat csak olykor egy bokrocska jegyzi,~Szép fehér ruhában, 921 1| áruló tanu;~Néma fák, vad bokrok és kövek,~Úgy mint az erényes 922 0| jő még angyal le hozzánk.~Bóldog az, ki messze nem riasztja,~ 923 1| másnak fényt szerezzen,~Avagy boldogitá-é tán az utódot?~Nem váltotta 924 1| szívet,~S szerelmünk egykor boldogíta-e? ~Nem, nem, gyötörtük egymást 925 1| én is lehetnék,~Kit majd boldogítand a leányka. ~*~Elrohantam 926 0| nem ért." -~"Esküszöm ma boldogítanom kell~Oly nagy boldogság, 927 1| sem értenéd meg.~Ládd, így boldogítasz tudtodon kívül is,~Mert 928 1| édes!~Kínja is ha már ily boldogító,~Mily végetlen üdvre lenne 929 1| viszont szeretne, éltem boldogságát~Üdvösségem volna lábához 930 0| minden vágya, ~S minden boldogságért szívesen cserélne~Egy pillantást 931 1| tündér, tudomány, dicsőség~Boldogsághoz földön nem vezet.~Egy van, 932 0| Egy-egy sugár reng ajkain~Múlt boldogságibúl. ~Mint hogyha a nap már 933 0| mult is eszedbe jő;~De ha boldogságod oly nagy lesz,~Hogy benne 934 0| kebellel,~Te másban leljed boldogságodat, ~És mint mezők virágát, 935 1| gyöngyében a csiga?~Benső boldogságomnak még jobban~Érzem a trónon 936 1| hogy szivem soha~E világon boldogságra nem lel.~S még csak azt 937 3| geniussa~Rebegve, élj örökre boldogúl,~Szivén a béke szent halotti 938 0| Ábrándos rémek himbálnak bolintva,~Tündér liget épűl és összedől,~ 939 0| táplálékot nem találhat,~Bolond, ki cél nélkül csatáz,~Míg 940 1| ékesen~Mint szökő kút járja a bolondját. ~A hatalmasok játékaúl~ 941 1| jó ember,~Aki sohse tett bolondot,~Hogyha hóbort nincs a szívben,~ 942 0| A várteremben, roskadt bolt alatt,~Kőpárnán nyugszik 943 0| Kígyó fészkel a templom boltjában,~Az oltárt meg vad haraszt 944 0| Hábor üstökössé vált az égi bolton,~Ott barangol végig végtelen 945 0| Lennék bár csillag, égi boltra tűzve,~S epedve néznék onnan, 946 0| Igy szól a királyhoz: "Mit bolygatják egymást,~Akik oly sokáig 947 1| menyországot kereste. ~Árván bolygok a vad rengetegben,~Nincs 948 0| birjam inkább szeretőmet,~És bolyongjak kósza lélekként az éjben,~ 949 0| bús, oly rideg alak,~Mint bolyongni ítélt átkos, kósza rém: ~ 950 0| hontalan~A semmiség örvényében bolyongva. ~Az édes házi kör helyett 951 1| azt~Hideg kebellel végig boncolátok.~Boldog, ki megbékélve végzetével,~ 952 0| vas vagyon. ~Vad zavarba bonyolúl egész vár,~Álmából most 953 2| Vegyen hát minden, ami illeti~Borágot, rózsát vagy ciprust füzérnek,~ 954 0| Borbálához~I ~Ohajtanám, egész világ~ 955 1| Legényszabály~Jól tudjuk, mily rossz borda volt~Már a legelső némber 956 1| Bordal~Elröpülnék, olyan széles~ 957 1| némber is,~Tudjuk, hogy rossz bordának az~Egész fajtája mind hamis. ~ 958 3| Gyötör bú, fájdalom." ~"Borist takarja hajh e sír,~A kőkemény 959 1| Távolabb aranyzott dús kalász borítá~A félig levágott végtelen 960 0| súlya verte le,~S bibort borított rá az alkonyat. - ~Óh Szádi, 961 0| Istent,~Sorsunkat felhő borítsa bár;~S hogyha éj van, épp, 962 0| Szív és ész~(Borkához) ~Bölcseség van, nő, a szerelemben,~ 963 1| Örök ifjusága van a~Dalnak, bornak, vídám kedvnek. ~Hogyha 964 1| Úgyis hogy megtelt fejünk?~Bornál erősebb a szép szem,~Barna 965 1| virággal rég lehervadt,~Gondűző borocska mellett~Emlékök még egyszer 966 1| Hogyha vígad, vesz messzely borocskát,~S egy szegletben költi 967 4| szeme, szája tüzet. -~Óvd bőröd, s ne rohanj vaktában utána 968 0| mondod: hős élted kis ára~A borostyánnak, mely zöldel a halálból. ~ 969 1| ellenségünk! ~Egyet még és el a borral,~Nem látjátok-é mámorral~ 970 1| legis java,~S mi a kevés borsa-sava,~A jó sziv, illeti komámat. ~ 971 3| láncokat~Mosolygva sírkövök borúiból~A felvilági dőre átkokat. ~ 972 0| Óh igen, látom, szemed borúja~Nem fellegzi már be e kebelt,~ 973 0| Míg rám ha sír borúland,~Borul kopár sötéttel. -~De csak 974 0| hint el,~Míg rám ha sír borúland,~Borul kopár sötéttel. -~ 975 0| borzad a szív,~Együttérzés borúlata fog el - -~S a néma gondolatra, 976 0| hol van a nép, mely térdre boruljon?~Hol van a pap, aki itt 977 0| Borura derü~Sokszor meggyötörtelek 978 0| megint,~Kedvesebb még a múló borúra,~S életünkkel gazdálkodni 979 1| Mint szivárvány törte a borút át. ~Tudnád, milyen kéj 980 0| ropog.~"Magócs! Magócs! mit borzadál úgy át?"~"Előre csak, előre 981 1| mondd, nem jött-é eléd?~Nem borzadál-e, mint a templomrabló,~Midőn 982 0| tudós Zádornak büszke vára,~Borzadállyal láták karavánok~Aranyos 983 1| önmagát a~Hajdan ifjú kebel: ~Borzadna önmagától,~S az ítéletnapon~ 984 0| képed elhagyná e szívet,~Borzadok, mi űr maradna ott,~Isten 985 0| földrehajtott fejjel~Hallgatott és borzadott magában,~Mily szivetlen, 986 1| pásztornak kurjongása~Szent borzalomnak miatta eláll. ~IV ~Romlás! 987 0| Piroska némán hallja mindezt,~Borzalomtól halványúl arcája,~Gondolván, 988 0| Nem biz én, csak a hideg borzongat,~Mondtam én. ,Úgy jól van, 989 1| nem nagy dolog,~Annál kit bőség vágy felé sem visz. ~A hittel 990 0| Sárga lomb~Gazdag bőségén a nyárnak~A virágot fel 991 1| még nem nagy erény,~Ki a bőségnek lágy párnáin él,~De mondjatok 992 0| nincs senki, aki ellenáll. ~Bosszankodál, hogy egyedűl én~Maradtam 993 1| előnkbe áll;~Rég forralt bosszú terve utat,~Hogy megmarhasson, 994 1| végig lebegnek. ~Szégyen bosszujában bömbölnek magokban,~Gyors 995 1| Újra-újra~A jégszivű józanoknak~Bosszújára,~Kik szivünknek mámorát 996 0| még,~El nem érte keblem bosszuját. - ~El veled, nem akarok 997 0| párolog,~Homlokán még szomjú bosszuláng ég,~De szemén a szerelem 998 0| üstökös le,~Mint haragvó Isten bosszuló vesszője;~Kétségbesve néz 999 0| vagy miért is élek;~Hej, de bosszut állok e hitvány világon,~ 1000 0| el,~De ott terem Hafiz s bőszen kigyúl,~Szemébe vér gyűl,