| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1001 3| Tevéd értékemet. ~Haragra bőszitéd~Szülőim ellenem,~S nincs 1002 0| rémkacaj felelget,~Légi úton a boszorka száll,~S merre elmegy a 1003 0| megzavarjad.~Mond Csatár, nekem boszú, halál kell."~Egy lövés 1004 0| amíg élnek özvegyek,~Új boszúlót s pártost, hogy neveljenek!"~" 1005 0| haraggal,~A lány nem sír, és boszút nem érez,~Ő csak földre 1006 1| nyári nap a szomszéd dombon~Botjára dűl a pásztor s andalog,~ 1007 0| Minden lépten sárga csontba botlanak;~Mellettök zörejjel hullnak 1008 1| küzdtérek~Hol lelkünk csak botránkozásra lel. ~Sáfárkodik közöttük 1009 1| aki istent szeret.~Mit oly bőven hintett szét a nagy ég,~ 1010 1| fészket rak a beomlott sírnak~Bozótos ormára a kis madár,~S ha 1011 1| féltelek hazám! ~Ameddig áll Branyiszkód kőrakása,~Mint órjás harcaid 1012 1| körrajzolt alakban. ~Majd a brekeke ébredez körűl,~Mindent betölt 1013 1| majd halvány Cassiust~Hű Brútusával új és szent csatára?~Óh, 1014 1| tőrbe hull,~A szív, mely Brútussá lehetne,~Kis szép kezek 1015 0| Halvány rémképe még,~Intő bú- s gyűlöletre,~Míg így majdan 1016 0| gyönyörbűl.~Hej de mind e bűbáj elsápad szerényen,~Mint 1017 1| meddőn lehulljon~S méze bűbáján csak meg se részegüljek,~ 1018 0| míg ki nem merítne~Minden bűbájt, varázslatot, ~Ha karjaidnak 1019 0| Elváláskor~A búcsu inte, szűm majd megrepedt,~ 1020 0| letette. ~Vagy eszébe jött bucsúbeszéde:~"Hogyha elhullsz Vilmád, 1021 0| Visszaadom, leányka,~E néma búcsúcsókba,~Ímé, szerelmedet. ~Engem 1022 1| kereste,~Nem hogy visszahívja, búcsúcsókját~Hozta el csak, melyet az 1023 0| remegő ajakkal~Esküt suttog, búcsúcsókot ád;~Ármán indul, zálogúl 1024 0| Búcsúérzetek~Álltam ősi háznak ajtajában,~ 1025 1| égen,~Gyászos nőtől jött búcsúgondolat,~Távol bús várnak ül le 1026 1| zászlónál,~Melyhez nő s agg búcsúképen jár,~Pazaran szórván reá 1027 0| köréből,~Ki a szabadba - búcsunkat ne lássa~Hideg kiváncsiság - 1028 1| barát!~Úgy mosolygsz, mint búcsuperceidben,~Bár azóta egy tél zúga 1029 0| Hisz jó az Isten, s ő vezet bucsúra. ~Ah, e megnyugvást én is 1030 1| fohász volt első létjele:~Ott búcsúszó, itt harcnak kezdete.~S 1031 0| lesz ismét nyugta, enyhe. ~Búcsúzám gyöngédszívű anyától,~Áldást 1032 2| az viszont neked~Utolsó búcsuzásaként megírta~Ágyúdörgésekkel - 1033 0| rettentő, a kuruc vezér.~Most búcsúzásra szókat nem talál. ~Ő, aki 1034 0| Búcsú Karolinától~Bucsúzni jöttem, lányka, hozzád.~ 1035 0| menny ajtaján,~Úgy álltam a bucsúzó csók után~És ő mosolyga 1036 1| harangja,~Mely szegények sírján búcsuzó gyanánt szól. ~És előttem 1037 0| jutalmam majd tőled veszem,~Nem bucsúzok, szívemet itt hagytam,~- 1038 1| csendes élet,~Mégegyszer bucsúzott el minden virágtól,~Melyet 1039 0| mint e nehány szót,~Mellyel búcsuzott szerelmese. - ~Megveretten, 1040 1| zúz, repülnek a vadlúdak~Bucsúzva ködlepett rónák felett:~ 1041 0| eltépett szerelme. ~Hát bucsúzzunk! Óh nő, ládd, e szív~Utadra 1042 4| DUBRAVICZKI ZS. főszámvevő~Hosszú bükkönyhöz, s hosszú kortyokhoz is 1043 1| És meghajolsz az emberek bünének.~Jaj, hogyha ugy van, vessed 1044 0| jogért vérzett,~Az lerótta bünét, annak oldalamnál~Készitettem 1045 1| menjen át,~De itten pártos és bünhődni fog!"~S a férfit a bú aggá 1046 1| lepelt dobott rád,~Eltakarva bünöd s szégyened világát,~És 1047 0| Tisztított meg, hogy ki volt bünös, hiú lány,~Most a naptündérnek 1048 1| küzdjön-é fel, s küzdjön büntelen?~S ki van, kinek nincs gondolatja, 1049 0| tiétek,~Hol gyakorta a bűn, büntelent itél el." ~Mond az Úr sötéten, " 1050 0| Magam szenvedjek érte büntetést!~És szenvedek, kebeledtől 1051 0| lépteidre nevemet ruházva? ~Büntettél nevemben gyarló fölfogással,~ 1052 1| Szemében látni arcomat~Még büszkébbé levék én. ~Csak egy a baj, 1053 1| is csak magányosok~Másnak búja, kéje kit sem érdekel,~Ezzel 1054 1| rázkodik a~Pitvarban és ásit bujában,~Én is szintúgy megkívánom,~ 1055 0| az zokog, sír, hogy saját bújára~Ismer a király s mond: " 1056 0| hogyha már elfárad, messze bujdokol el,~Hol maga marad csak 1057 0| A betyár~Bujdos az ezüst hold halvány fellegek 1058 1| tart köztünk a pohárnak~Bujdosása! ~*~Fel barátim, a pohárral~ 1059 1| Templomban hogy oda járt. ~Bújt szegényke eleget~Más leánytársak 1060 1| enyhadó árnyában,~Egy csomóba bújva, marhák delelének. ~Távolabb 1061 1| tudja azt is senki, hogy bukám.~ ~ 1062 1| Tenyésszetek. Én küzdve bukhatom,~De a sorssal sohasem alkuszom.~ 1063 0| Nem, nem alkuszom, hadd bukjék egyikünk meg."~"Kell dicsőség? 1064 0| te tarts fel, vagy veled bukom le.~Ábrándos szemed félig 1065 1| Egymást törik hullámi, mások buktán~Emelkedik, ki a felszínre 1066 0| gondola sorsára,~Nagyszerű buktára, forró szerelmére. ~Lucifer 1067 1| Megnyugtatásaul szerelmi búmnak,~Hazudtad volna, hogyha 1068 2| örömem,~Hisz e szentelt bún kívűl más örökség~Bukott 1069 1| tőle? Óh miben~Segített? s bűn-e hát, hogy ég adott~Létem 1070 2| ugy elkényeztetél,~Az első búnál, melyet most okoztál,~Bár 1071 1| Egykor örömnek embere,~Mostan bűnbánatos kesergő. ~A fákon sárga 1072 4| záporban fordítva mi hasznos a bunda,~S fordítál bundát, újra 1073 4| tudós akkuratessel~Fordítád bundád, zápor után vala már.~ ~ 1074 1| gondja többé.~Míg eközben bundáján heverve,~Harmadik pajtásuk 1075 0| Megsajnálta bármi súlyos volt is bűne,~Felkölté és aztán számüzésbe 1076 1| Környezetedet is megmérgezed,~Im bűneidet eltanulja~Leghűségesb barátod 1077 0| feletted."~Zolna ment, sírt bűnén, tudta, hogy hibázott,~Hej, 1078 0| nő, te is hiába,~A sors bűnét is reám vetéd, -~Aki hallott 1079 1| felett~Megértjük egymást, búnk megszentele;~S bár késő 1080 0| fényes napsugárt~Enyhítni búnkat alkotá az ég,~A hosszú téli 1081 1| az erényesek,~Gyalázat s bűnnel nékem veszni kell.~S mi 1082 1| Halovány erényök, halvány bűnök,~Az színlés csak, nem feláldozás;~ 1083 0| az angyalarc~Megbírja a bűnöst tisztítani,~Megdermedt ajkamon 1084 1| magadnak~Vétkezni renyhét, bűnre ostobát,~Az vitte volna 1085 1| Úgy egyenlőek hát Nero bűnsúlyával~Aristides minden ragyogó 1086 0| szégyentől meg,~Hogy nőmmel bűntelen~Haramja kéjeleg." ~A két 1087 0| nőhöz~Ha a szó érzeményünk burka csak,~Mért írjam én? hogy 1088 1| földre esnek. ~Abroszba burkolt némberek~Szaladnak végig 1089 1| aki nem költél, öcsém,~Burokban haladt köztünk lelked el,~ 1090 0| Énekelt ő elnyomott hazáról,~Búsabbról mint koldús útfelén,~Aki 1091 0| ah, csak felsohajtani. ~Busan vezettem őt hazafelé,~De 1092 0| folytatja az Úr: "Jól értem, mi búsít.~A jancsár égben sem válhat 1093 1| hozzád~Árva szűm telének búskomor hírével.~Hogyha e levélke, 1094 0| egymást végtelen,~S mégis csak búsohaj,~Mi játszi dal s rózsák 1095 1| húzd, hadd ne higyjék,~Hogy busúl~A magyar, hogy házában nem~ 1096 1| csitt, csitt, mit beszélünk,~Busuljon más helyettünk,~Nincs semmire 1097 0| Tövis sértett meg, mit búsulsz azon,~Előre csak, előre 1098 0| már kihalt~Ez öntudatnak bűszkesége,~Nem érdemes, hogy férfiú,~ 1099 0| halott~~~~~~Ifju volt a föld, és bútalan még,~Mint szű, melynek első 1100 1| szerte-széjjel~Korhadt házi bútorok hevertek.~Válogattak köztük, 1101 1| sír~És menyország titkát bűvarázs? ~Vidd el trónodat, tündér 1102 0| szent könnyelműség - lelkünk bűvirága,~Illatot lehelsz, hol megdöbben, 1103 1| S ha reng felette fényes bűvölet,~Mi dalra, üdvre költ, nem 1104 0| leány. ~Átengedem magam a bűvöletnek,~Fénymámor, illat, kéjjel 1105 0| szerelem volt,~Mely reád bűvölte akkor a tavaszt? ~Hej, nem 1106 0| arca bánatos,~Ámde dalja, bűvösen merengő,~Ifju, megható volt 1107 1| Mint a malomkő, hogyha búza nincs rajt,~Mint elvetett 1108 1| táborába,~Míg harci kürtök buzdíták csatára.~És sok vitéznek 1109 0| Szürke égbe száll a sirnak bűze fel,~Légi útjából a kis 1110 0| csak,~Ha csókot nyer, sír bűzét érezi. ~Arcán úgy ég, mint 1111 0| Szent imát rebegtek ajkid~Buzgalommal, hű reménnyel. ~Jöttem, 1112 0| lógó vitorlát,~Döghalálos bűzt hord, mely egykor feszíté~ 1113 4| OTTLIK ÁKOS c. fősz. bíró~Mást nem mondhatnék 1114 0| miért,~Mért ez egyet meg nem cáfolod?~ ~ 1115 3| Candida~Én szebb Julimnak lantolom,~ 1116 1| ostorpattogás -~Utána lassu caplatás -,~Kapumba, lám-e, kocsi 1117 1| Tán felköltöd majd halvány Cassiust~Hű Brútusával új és szent 1118 1| mért lesz a gyermek, ki Cato lehetne~S meghal torokgyíkban 1119 0| karokkal,~A szép Vilmát kétszer célba vette,~S mintha nem találná 1120 4| Meghalt Mózes az ó, de a nép céljához elére,~Csak Kánaánba te 1121 1| Csak az örökös sors nagy céljait végzi. ~Avagy él a lélek 1122 1| eltört,~Mintha most vesztett célját zokogja,~S mint most bájleplében 1123 1| a lányt ideállá emelék,~Céllá tevék, azért silányult el,~ 1124 0| fél, és semmit nem vár. ~Célom betelt, mely eddig feltartott."~ 1125 0| Hitted-é, hogy szentelt célomat kivívni~Szükségem lehetne 1126 1| zokogj gyerekem!~Hisz te a célra jutottál,~Melyhez a hosszú 1127 0| Messze partot tűz az ész ki célul~S vágyó gond közt foly le 1128 4| Pál vajh mi következetes!~Centralizálni akar, s restségivel azt 1129 4| mégha legyőznél,~Sem lennél Cézár; gyáva csak a mi hadunk.~ ~ 1130 4| Elhiszem: üstöködet hogyha cibálni hagyod. -~ ~ 1131 0| bájidat,~Letörpűl a mesterség cifrasága~Melletted, óh - legszebb 1132 1| lakodalmi népet,~Kardját cifraságnak vélted volna~És az mégis 1133 1| sudar fák ormán a mókus cikázik;~S hol mormogva habzik a 1134 3| sírjok ormain,~S villámlatok cikázva lengenek~Behorpadott lakok 1135 1| ég felette, ~Ottan látom cimboráimat,~Lelkök mind megannyi tiszta 1136 1| sírszellemek,~És én bennek régi cimborákra,~Régi játszó társakra lelek. ~ 1137 0| S mondá: Vezértek régi cimborám,~Mondjátok néki, emlékezzék 1138 4| kérkedve lehet pártjának címe szerint most:~Amit előbb 1139 1| az ujonc író~Arcára, műve címén;~Szemében látni arcomat~ 1140 3| díszedre vágy a kar,~A honni címer áll fejed felett;~S a szent 1141 1| szégyenli nyomorú faját,~Száz címet vesz, lesz mindenféle úr,~ 1142 1| egyre-egyre koppan -~A denevér cincogva surran el~Mint sejtés félig 1143 1| perceg a parázs~És a tücsök ciripel halkan. ~Úgy látszik, hogy 1144 1| oltárra~A kis tücsök még ciripelni jár. ~S midőn szép nyári 1145 1| megszentesűl és dicshez jut. ~A cirkusz, melyen nincs egyéb nesz, 1146 0| elsikamlanak,~Míg pajzán cirógatásaikkal~Vissza-vissza térnek újolag. ~" 1147 1| meg lovam kantárát?"~"A cövekhez kösse csak a szárát."~"Aztán 1148 0| vágyott megnyerhetni~Jehova, s csábítá kedvese kezével,~Ámde az, 1149 1| keble csak addig meleg,~Amíg csábíthat általa. ~Míg kín s öröm 1150 1| kigyófajzatként sima nyelvvel~Csábítják a gyönge nőt el,~S hogyha 1151 0| nekem!~Kacér mosollyal mit csábítsz felette?~Nagy a világ győzedelmidnek, 1152 0| csak kötelesség.~Szerencse csábja nem győzött felettem,~Nem 1153 0| Andalító bája esnék rája,~Csábos ének, gyönge rózsaláncok~ 1154 1| felejti,~Mint hagyja el, csak csábszavára hajt. -~Ha látsz nőt, aki 1155 0| magának kígyót, tigrist kér,~Csakhogy bármit lásson, ami véle 1156 0| csak mulatnak,~Megérteni csakis rokonérzés bír. ~Nézd lány, 1157 1| mindenféle úr,~De senkit sem csal meg, csak önmagát. ~19 ~ 1158 1| Míg egy csonka ifjú a családból,~Kezd beszélni s hősies 1159 1| nyúgalom;~Hadd vesszenek családi istenink,~Amit hittünk mind 1160 0| máig él.~Habsírján a kis családnak,~Elpusztult helyén falvának,~ 1161 0| körében~Melegedni boldog kis családot;~Gyermek játszik, hölgyek 1162 1| emberek között~Gaznak, csalárdnak tartani mindent.~Gyéren 1163 1| amit szerettél,~Meg nem csalatkozál. ~10. Emma ~Jól tudom, bár 1164 0| amidőn hivék,~Hogy akkor is csalatkozám tebenned. - ~Miért nem hagytad 1165 0| hisz~A nemtő - de hajh, csalatkozik,~Mert az ágyon, melyet ő 1166 1| sirt. ~S a délibáb, ez édes csalfa kép,~Ha néha báját még itt 1167 1| azt el nem vehedd;~Hogyha csalfaság volt bér vagy álom~Emlékemben 1168 1| ott bármit találok. ~Telt csalfasággal jól tudom~Ez is, de két 1169 0| nézdel szét. ~Majd a bankát csalják fáról-fára~S ugatással ismét 1170 0| kedvesem?~Ő hivem tudom, nem csalnak ily szemek,~Nála egy világért 1171 1| ábrándúla ki,~Nem érték a sors csalódásai. ~S midőn betelni tudtad 1172 1| mint hisszük oly igaz,~Csalódástok hozzá közelebb vitt.~S a 1173 1| szerettetek,~S ne bánjátok meg csalódástokat,~Oly sok nemes kebelnek 1174 0| Jó barát, te! ah tudom, csalódol,~Sorsom oly bús, sorsom 1175 0| lány bútól nem hal meg."~És csalódott a nap, mert meghalt Ibolya,~ 1176 4| te vagy a nógrádi gyűlés csalogánya,~Elhiszem, a csalogány, 1177 0| elröpűl,~A rózsa szerelem,~Bús csalogányoddal,~Leány, mi lesz velem? - -~ ~ 1178 1| rejtezett. ~A bükk zöldült, csalogányok szóltak,~A hold fénypalástot 1179 0| a fának sudarán enyelgve~Csalogatják a kis gerlicét,~És kacagják, 1180 1| délibábként lesz szivednek~Csalókán intő ideálja. -~Óh, mondd 1181 0| Fejed felett mint mennykő csap le ő."~Sokat beszélle még 1182 1| egyszer villan fel sorsunk sok csapása, ~S jól ismert szavára a 1183 0| ragyog fel,~Míg durva kéz csapásai nem érék~Virág s léleknek 1184 1| Csak népem nem őrzendi vad csapásit,~Ő nem lesz rab, mert meghalni 1185 0| Istenként teremtél,~Igy egy csapásra?~Vagy nem melengetém el 1186 0| S mindezen túl a lelkes csapatnak~Égig harsog büszke harcdala. ~ 1187 1| Hol ő beszél, ott bércek csapnak össze,~Hol ő ítél, ott a 1188 0| költőnek,~Hogy éljen, kell csapongani. ~Kit a forrás üdíte egykor,~ 1189 0| visz tova,~Lelkemnek kell csapongni,~Számomra megnyugodni~Nincsen 1190 1| Mint madárdal szabadon csapongva,~Bár dalosa szűk fogságban 1191 0| érzettem, hogy vállamra csapott,~Mondá a vén bajnok: ,Tedd 1192 0| bagoly kireppen,~És víjog - csapúdik - kört írván felette. ~Horkol, 1193 0| haszontalan vagy.~Onnan a csárdából halld, mint mulatok ma,~ 1194 4| bemutatni megyénket,~Készült e csarnok, torz alakokkal ugyan.~Nem 1195 0| világításnak özönében áll,~Fényes csarnokáról hangzik a zene,~S vad dombérozásnak 1196 3| lenézve fellegek közűl,~Ha csarnokit késértes éjeken~A vércse 1197 0| hagyják őt magára. ~És a csarnokról a fecske is megszólalt:~" 1198 0| mond - mennyi katonája~Van császáromnak? Ládd, mint amennyi~Szem 1199 1| vezércsillaggal~Hévvel a csatába ront. ~Ah, de látja, lány 1200 1| zeng, mint a vihar, hős csatadalt,~De visszhangot ki tudja 1201 0| Újra felgyúlt a nemzet csatája~Kétségbeesve, Tihamér is 1202 1| élj: nem törtek meg véres csatákban~A balszerencse századévei.~ 1203 0| rendül,~Lágy olvadó bú és vad csatazaj. - ~Majd a zenére a tánc 1204 0| ki,~Aki mint oroszlán úgy csatázik. ~Az én ifjam szende bús 1205 1| Zúg az ostrom, a hősök csatáznak,~Nők ápolják, hogyha kap 1206 1| Ottkinn oly haszontalan csatázok,~Mindeneknek az utjában 1207 1| halunk,~Vigadtunk már és csatáztunk,~Mindennap fegyverünk éle~ 1208 1| Magasbra törj, kételkedjél, csatázz!~ ~ 1209 1| még egy szál multunkhoz csatol~S árnyat reá földünk emléke 1210 1| ezüst sugári azt összébb csatolják. ~A pór előtt áll most már 1211 1| Még tegnap egy vágy együvé csatolt,~S lelkünkben egy szent 1212 0| mozogni látni~Oldalvást egy csatornában. ~Két alak jő most elébe,~ 1213 1| ott,~Míg amaz tisztítva a csatornát~Föld alatt foly. - S társa 1214 1| de mind haszontalan,~Mert csatos könyve felett~Hogyha olykor 1215 1| egy dal zeng csupán ki,~A csattogányé utca-hosszan ím,~S a dalt 1216 0| tettem, nem tudom maig sem,~Csattogás, tolongás, jajszó elkábított,~ 1217 0| sem~Érzi szárnya büszke csattogását. ~"Itt nincs szent ügy, 1218 0| Szólana s szavai nincsenek. ~Csattogással tárul az ajtó föl,~Jerta 1219 0| Vitorlát szőttek a nők, kötelet~Csavarni gyermek s aggastyán is jó. ~ 1220 0| legszentebb tüzével.~Rongy csecsebecsékért, egynehány forintért~Vagy 1221 1| ne hallja?! - -~Im karján csecsemőt visz, a csecsemő sír~S elhal 1222 1| Van szüksége szűmnek nem csekély erőre.~Fel-feltűnedeznek 1223 1| szívvilágának~Vajh mily csekélyke részét menti ki. ~S hát 1224 1| bajba estél,~Imádkoznak s cselekedjék más.~De nem is rabolnak 1225 0| a tűz. ~Addig hódítgatál cselekkel,~Hogy meghódoltál, kis hamis,~ 1226 1| és hová hat.~Méltóságos csenddel jár az őz eközben~Olykor 1227 3| Szivén a béke szent halotti csende,~S a sírlepelbe kínja elvonúl! ~ 1228 0| Hah, de ím az éj szokott csendében~Mily zaj az, mely mostan 1229 1| küzdelminek,~Itt fájó harcot csendesíte meg.~Majd a pór sírján is 1230 1| más felett. ~Az nyugodtan, csendességben élhet,~Ah, de költő-kéjt 1231 1| tavasz reg,~Hőt mint nyár, csendest mint őszi est!"~S ím a nemtő 1232 0| betyárnak tudná gondolatját,~Csendesülni kezd a hű ló is alatta. ~ 1233 0| nyomát. - ~Jő az éj varázsoló csendével,~Jőnek véle a kis csillagok,~ 1234 1| elődbe a kisértet~Melynek csendjét vad zajod elűzi? ~Minden 1235 3| éji kardal éneke,~A néma csendű síri csarnokon,~S a vércse 1236 0| hallik ló futása.~Néha-néha csendül, szikra pattanik fel,~S 1237 1| függ némán most is még a csengető,~Mért is szólna? - messze 1238 1| szól,~Mely ebédhez hív, a csengetőcske.~Gyermekörömek ti, gyermekbánatok~ 1239 1| kisded csengetyűje. ~Szól a csengetyűcske félbe nem szakasztva~Vidám 1240 1| csűrök állanak,~Hangmértes csépeik~Most szintén nyugszanak.~ 1241 0| közt mutatni bút,~S egy cseppből végre is - ily bánatnak 1242 0| függ, azt a harmatot! ~E cseppen megosztozunk, virágim,~S 1243 1| A könnyek~Három cseppet külde Isten~Égből a szegény 1244 0| Önbecsem érzését érette cserében. ~Bírok én alkotni még egy 1245 1| De azt tudom, hogy itt cserek dűlnek csak,~És ez, és ez, 1246 0| szerelmet, lány, én nem cserélek. ~De azt se féljed, hogy 1247 0| minden boldogságért szívesen cserélne~Egy pillantást annak hallgató 1248 1| a régiért új szenvedést cserélt. ~Ha éhesen kivánja szent 1249 0| haltál meg, mondd, miért~Cseréltél e forró kebel helyett~Hideg 1250 1| bérc a bajjal~És borong cseres tetője,~A sík vigaszul feléje~ 1251 1| Vagy nem hiszed, hogy ily cserét tehetne?~Hisz nő elméje, 1252 1| munkál erősen. ~Homlokát cserkoszorú övezze,~Keble drága bort 1253 1| természet,~Rózsa és nap, csermely, lombos árnyék~Rejtélyesen 1254 0| hajdanában,~Szirt-éleknek zúgó csermelye,~Benne forrongó, de vad 1255 0| forróan öleli körűl. ~A csermelynek habzó tűkörénél~Fésülködnek 1256 4| SÁNDOR gr. t. b.~Nagyszerű ős csernek nyomorú forgácsa! veled 1257 1| Mint ígéző harmóniát. ~8. Cserny Ida ~Boldogságról irjak 1258 1| is egy sugárzó lapot. ~9. Csernyusné ~Kis lelkek vígasztalnak~ 1259 0| felé hajol,~Mint izolag a cserre, így a hős~Vágyát megérté 1260 1| Sütköződni ordas púpján a csertőnek;~Kelnek már egyenkint, pirosan 1261 0| S vidáman viszonzák édes csevegését. ~S hogyha a kis kertben 1262 0| a szelet,~Mely ágak közt csevegve suttogott,~És a madárnak 1263 1| fölemelt társ ad. ~12. A csibukcsihoz ~Nem hitvány bírvágy, felforrt 1264 1| Mily kéjt lel gyöngyében a csiga?~Benső boldogságomnak még 1265 1| S mint gyöngyök a beteg csigában~Örömeid kínban teremnek~ 1266 0| jőnek, felröppen orvmadár,~Csikasz sakál üvöltve csörtet el,~ 1267 0| Majd virágnak szirmával csiklandják,~Majd csókdossák forró homlokát. ~ 1268 1| tüsszögő lovakkal,~És a csikorgó gémnek vályuján~Meg-megkinálja 1269 0| tündérek kertjébe;~Hajnal csillagáért ezt, ékül fejére.~Mennek 1270 1| kétkedni kezd szerencse~Csillagaiban. ~A másik meg vacogva~Szidja 1271 1| érzem én is~Éjnek mosolygó csillagárja,~Tündéri rózsakert a télben,~ 1272 1| sorsnak Istene. ~Fejét a csillagdús ég koszorúzza,~Inogva reszket 1273 0| le. ~Ott hagyák az égnek csillagékét~Pillantásáért a lány szemének~ 1274 1| Óh, de nem drágán, egy csillagért mi sok?~S az öröm ily csillag 1275 1| hallgatásban,~Fennt miljó világok csillagfényü képe. ~Köztetek hat e föld 1276 0| válhat meg lovától,~Hát futó csillaggá lesz az is; s a spáhi~Fél 1277 1| homok terűl el,~Felettem csillaghímes ég vagyon. ~Hallom mint 1278 0| dicsőség? válassz miljó csillagimból!"~"Nem, nem alkuszom, harc 1279 1| egy darabját~Látom, melyen csillagírat áll.~S értem, mit bír itt 1280 0| Lábaidhoz raknám a tavaszt~Éj csillagit, föld gyomra kincsét~S kivánnám, 1281 0| Megszűn a vész, s a halál csillagja~A halvány hold kél, mint 1282 0| S virágok, e kis földi csillagocskák~Hadd álljanak őrt testvérök 1283 0| szelíden, lassan folydogál,~Csillagocskát tükröz síma árja,~És mellettem 1284 0| búsan kérdezem~Óh, mert már csillagod~Is alig ismerem. ~S ha egy-egy 1285 1| hallgatva,~S elmereng soká a csillagokban,~Pásztortűzben gazdag éjszakára. ~ 1286 0| fent állt a várerkélyen~Csillagokkal volt találkozása,~Fájó kéj 1287 1| Csillagok~Csillagokra néz a gyermek:~"Adj közűlök 1288 0| éjfelen~Végignézünk a milljó csillagon,~S porszem-világunk és a 1289 1| alkoték. ~27 ~A nagy Kopernik csillagrendszere~Legbiztosabb vezér az égen 1290 0| És mégis - inkább, mint csillagszemekkel~Virulni lássam másnak bájidat,~ 1291 0| eséssel szállva véle át~A csillagtalan nem múló éjszakát.~S hasztalan 1292 3| Nem bánom én egy életem~Csillagzatát - veszett~Honomnak adta 1293 0| szerez. ~Elrablád éltemnek csillagzatját,~S azután jössz karddal 1294 0| kárpótlást lelek!"~Mond és Csillájának hő ölébe dűl - -~Hah! de 1295 0| nekem,~Ah de nincsen-é meg Csillám, kedvesem?~Ő hivem tudom, 1296 1| poharat. ~Rég kábit a remény csilláma,~Mig szivünk vére folydogál,~ 1297 0| Haldokló szerelmed csak csillámot adhat~S én mégis követlek, 1298 0| szellő is mézet lopni jő el~S csillan a báj egy-egy új világa. ~ 1299 0| szín,~Nézd ruhámnak ékes csillogását,~Vágd el azt a fegyvert, 1300 1| van tavasz,~De azt még sem csinálja. ~Én két betűből olvasom~ 1301 0| jól, fiúk, ti fogtok majd csinálni~Szivárvány zászlókkal égiháborúkat~ 1302 0| csak selyemből,~Rózsátok csinált, nem nő fel szívetekből.~ 1303 0| jártatok?~Az ellenségnél mit csináltatok?"~"Nem egyebet, de tegnap 1304 1| gyermekharcainkat,~Várainkat székekből csináltuk,~Nagyszerű volt a vár s 1305 0| zászlókkal égiháborúkat~Ámde csak csínján, hogy fel ne forgassátok~ 1306 0| fordítja tőle el,~Mit sok csínjával nyert, a nép kegyet. ~Hisz 1307 0| ideálja~Nem más, mint egy csínos eladó leányka.~Mások hozzá 1308 1| néznek már a leányok~S hajdan csínosnak mondtanak;~Esetlen bókom 1309 1| óh, kacagj fel,~Hiszen csínt tett, vagy játékszerre vár.~ 1310 0| elhagy,~Körüllebeg epedve, csintalan, -~Dac és békűlés, féltés 1311 1| Kedves visszhangja ez.~Sok csíntalan fiút~S lányt láttak mint 1312 0| kopognak, ~Gyöngéd játszi csipkedéssel~Símulnak fehér kebledre,~ 1313 0| félj csak,~Hogy elgyűröm csipkéidet.~Mi sok időt reám pazartál,~ 1314 0| Mossa keblét pici kis leány,~Csipkés pókháló törűlközője,~És 1315 1| de el a kis házküszöbről,~Csípős őszi szél fú a hegyekről, -~ 1316 0| földben megrothad minden termő csíra,~Moh s penész tenyészik 1317 0| Tűz! ordít a basa~S száz cső utána lő. ~"Evezzetek fiúk!~ 1318 0| Kóborló lett a magyar honában,~Csőcselék nép hoz törvényt a földnek,~ 1319 1| nyár kopár helyen.~Te se csodáld, hogy én el nem felejtém,~ 1320 0| önmagának jobb felét vele. ~Mit csodáljam most már, hogyha régen,~ 1321 1| vad szenvedély elandalog. ~Csodáljam-é hát, hogy félénk madárként~ 1322 0| Meglep a szobormű is, - csodáljuk,~Hogyha általlengi ideál,~ 1323 0| Hogy a vándor megállott~Csodálni a virágot~S útját folytatni 1324 0| szerelmet áldozott. ~Mit csodálnók, mérges dudva is ha~Mint 1325 2| 13. Próza és Poézis~Csodálod a virágnak színeit,~Imádod 1326 1| tudom, a csillag ragyogását~Csodálom-é vagy szűmben dal terem,~ 1327 0| győztes egy sem lett,~S csodálta mindkettő~A hős ellenfelet. ~" 1328 2| Nézné írígyen a tömeg, csodálván~A fényt, mit költő választottja 1329 0| Melyek oly fellengzőek, csodásak, ~Milyenek csak ős mesékben 1330 0| Rege az ibolyáról~Csodaszép leány volt kékszemű Ibolya,~ 1331 0| Sohsem néztek még vásáron csodát~Olyan mohón és ernyedetlenűl~ 1332 0| feltartja~Lomb árnyékban, csörgő kis forrásnál. ~Sebesültet 1333 0| útfelén,~Aki hallá láncot vélt csörögni,~S könnyek ültek a leány 1334 1| mint tengernek árja. ~A csörömpölő nap mámorában~Elfásultnak 1335 1| kürtje harsan,~Dobogó hid csörren hirtelen,~Felriad mind, 1336 0| orvmadár,~Csikasz sakál üvöltve csörtet el,~De ott terem Hafiz s 1337 0| halottak,~Daljok hörgés, táncuk csörtetés;~E tivornya a velőt fagyasztja~ 1338 1| sem hiszen. ~Gyári munka csörtetése hallik,~Hol hajdanta fegyver 1339 1| kivált. ~Fa-tornácán arany csövek füzéri,~Baromfi had zsibajgott 1340 1| fényes ruhában,~S vesszejét csókdosni dűl a nép elébe. ~Ez tehát 1341 1| hajol meg bálványok előtt,~Csókdossa a szekérnek kerekét, mely~ 1342 0| szirmával csiklandják,~Majd csókdossák forró homlokát. ~És amint 1343 0| hogy angyal s ördögnek csókjából~Lőn kinúl és üdvűl a leány 1344 0| minden nagyravágyát~A király, csókjáért megy, rohan a lánynak,~Még 1345 0| Vagy nem melengetém el csókjaimmal~Eléggé tőled a zordon halált?~ 1346 0| elpirulva nyújtá homlokát~Forró csókjának, aztán elfutott,~De még 1347 0| rekviemjén,~Ellenségének hajol csókjára,~S gyermeket fog szűlni 1348 0| a hűtelennek,~Nem érzem csókját szellemének,~Mely összekötné 1349 0| karán lelnek csak életet,~S csókjoknál mégis Dalma könnye reng,~ 1350 1| arathatunk~Hű ölelést, méz csókokat~Mikről oly sokszor álmodunk. ~ 1351 0| édes ajkaidnak~Szent imáját csókolám le,~Mint virágidnak harmatját~ 1352 0| meg nem fosztalak,~Hogy csókold keblemet~Aztán eldobjalak. ~ 1353 1| nevek.~S épen mostan nem csókolhatom meg,~Épen most nem látja 1354 0| ott,~Csak virágimról ne csókoljad le,~Mely rajtok függ, azt 1355 1| szerelem honolnak;~Testvéreül csókolják a nyomort~A dús szerencse 1356 1| szelet?~Érzed-é, ha homlokon csókollak~És utánad a két gyermeket?~ 1357 0| ölelj meg újolag,~Engedd csókolnom forró kebledet!~Mely emberek 1358 0| világa benne van,~S mégis, ha csókolsz, átkarolsz ezerszer,~Ezerszer 1359 1| Két édesebb a csók, érte~A csókolt ha kissé zsémbes. ~S míg 1360 0| S lázasan mint kedvest csókolta, ölelte. ~,Rózsa! Rózsa! 1361 0| sírt? -~Nem szívtam el - csókolva - lelkedet.~Hová lett most 1362 0| halált~Szomjúzom én, im érezd csókomat~Nem-é forró s erős? de tarts 1363 1| Habzó poharat előmbe. ~Mig csokor van kalpagomnál,~Van lány 1364 0| magába~Szeretet nélkül és csóktalan?" - ~"Aladár! - mond Azrael 1365 0| Ott rovarszárny kisded csolnakában~Szállnak által a légtengeren,~ 1366 0| szelleteknek~Engedvén át kisded csolnakát,~Jobbra-balra hányva gyors 1367 1| mind, míg magát~Is puszta csolnakával~Hullámsír fogja át. ~Vesszek 1368 0| Evezzetek fiúk!~Mond és csolnakban áll.~Tovább, tudjátok a~ 1369 0| szelleme,~Minden lépten sárga csontba botlanak;~Mellettök zörejjel 1370 1| mosolygni fogna,~Míg fehérlő csontja a két ellenségnek~Névtelen 1371 0| a velőt fagyasztja~Andor csontjában, ki némán néz. ~A középen 1372 0| pusztaság között~A király, csontokból épült trón fölött;~Kér társúl 1373 0| nyílt koporsó áll,~Melyből csontüreggel néz ki a halál,~Trónom biztosan 1374 0| üldözi,~Ha lányt ölel, a csontvázt látja csak,~Ha csókot nyer, 1375 1| hogy csontváz van alattok?~Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha 1376 0| áll és legott~A vérengző csorda halva összerogy.~Majd messzebb 1377 0| ellen, hol csak védtelen~Csordát várt, harcos tábort lele 1378 1| csatára.~És sok vitéznek csordul drága vére,~Míg a király 1379 1| keblet~Meghasítja, hogyha csordúl,~S visszafoly a szívbe, 1380 1| én;~Hagyd, megérte most csorduló könnyem.~Szent az, mint 1381 0| könnyítse~Mély gyásszal csordultig megtelett szivének?~Itt 1382 0| Kain borongva ott áll~S míg csorogva foly testvére vére,~Kárhozat 1383 0| huszár rám nézett és fejét csóválta.~Nem tudom, mondám én, e 1384 1| is, még csak a hegyeknek~Csúcsain merengett képzelet világom,~ 1385 0| szomszéd hegy legmagasb csúcsára,~Onnan, gondolá, a harci 1386 0| nem sok hasznát vettük,~Csüggeteg fővel járt, elvonult magába,~ 1387 0| De bár kigúnyoltak oly csúfosan,~Mégis midőn átlépdesők 1388 0| kín jő még szakadatlan,~Új csúfság mindennap a magyarra,~Ettől 1389 1| márványvárakat.~Mért nem választál csúnya nőt magadnak~Vétkezni renyhét, 1390 2| lányka csak menyasszony,~Még csupa menny az egész asszony,~ 1391 1| Tilinkó sír - odább~Telt csűrök állanak,~Hangmértes csépeik~ 1392 0| mert nemesebb, hogysem ott csússzon porán~A köznapiságnak, gúnyolják, 1393 1| Emelkedik, ki a felszínre hág. ~Csusz a nyomor, görbedve szidja 1394 0| szállt le lelked,~S porban csúsz vágyad, szerelmed.~Meg nem 1395 1| dobtad el cserébe~A nő porban csúszó szerelmeért,~Melynek még 1396 1| hamvadozva~Eloltja a halál. ~Ha csúszva föld porában~Egy hosszú 1397 4| BÁSTI MIKLÓS cz. főszolgb.~Milyen lelkesedés 1398 2| 24. D. l. M. Grnő sírjára~I ~Mindig 1399 0| Körüllebeg epedve, csintalan, -~Dac és békűlés, féltés és enyelgés~ 1400 0| beroskadó föld~Végveszélye ellen daccal küzdő népe. ~Sárga arccal 1401 1| azt túl, ősi ház!~Köveid dacoltak az idővel~Óh, de rád terűle 1402 0| hiányzott,~És ki Jehovával is dacolva hódolt,~Rózsaszál vessződnek 1403 0| rád meredt, megborzadt,~S dadogott, mint hogyha akkor ébredt 1404 0| ég a tűz,~Lágy pamlagon, dagadt párnák között~Magához engem 1405 3| Hol megtörik a sors nehéz dagálya,~Hol őt örök szerelmbe birhatom! ~ 1406 0| véle azt a sírót,~Mint a dajka a kis gyermeket. ~Pásztortűz 1407 0| tünt el egészen,~S a költők dalában, nők szemeiben él; ~Hol 1408 0| felhőkön,~Mosolyogva int aztán Dalárnak,~S ennek égi kéjek mámorában~ 1409 1| lakott,~Fel-fel rivalgó dalban~Mind találkozott. ~Oly szépnek 1410 1| magába zárva áll,~Sok szép daleszme szunnyadozva,~Mint a virág 1411 1| véletek~Elvész tán egy-két daleszmém általa,~Ámde érte gazdag 1412 1| Dalforrás~Ha a zöld gyep hullámira 1413 1| lép ki játszi kedvvel,~S dalgazdag kebellel most gondolja épen~ 1414 0| Nyugtot talál s felejti daljait.~Ah, megnyugodtam én is 1415 1| megpihen;~Elröpül s elzengett daljával~Többé emlék, nyom nincsen 1416 0| dalt, táncot a halottak,~Daljok hörgés, táncuk csörtetés;~ 1417 1| takarja el fülét, hogy~Rémes daljukat ne hallja?! - -~Im karján 1418 2| madárka,~Kit nem kérdünk, ha dall, mit éreze,~Nem kérdik, 1419 1| napsugárnál,~Orgonája a szél, mely dallamba olvad,~Száz hanggal mit 1420 1| harmatülte pázs'ton~Táncra és dallásra nyári éjszakákon,~Ifjak 1421 0| Túlizgatságtól, mely lelkében van,~Dalmának ajka kéjszomjtól pirúl,~ 1422 0| holdvilágba. ~Lent a kertben állt dalnok-királyfi,~Elmerülten a magasba néze,~ 1423 0| Dalár hideg mosolygással néz~Dalnokára s nemet int fejével,~S a 1424 0| falvakban~Ismerék a jó vén dalnokot,~Nem volt ott lány, nem 1425 0| harcdala. ~Melyet hajdan vén dalnoktól hallott,~Mostan érti csak 1426 1| állnak üldözéstől,~Hogy dalok közt nyugton költsenek;~ 1427 3| áldozik~Feléje a virág,~Magas dalokba hangzik el~Az ébredő világ. ~ 1428 0| Legszebb virágit hullámzó dalokban.~Csak vágy a dal, sejtés, 1429 1| van szám, azért van~Hogy dalolhassa a nótám,~És azért lett mellem, 1430 1| Nyugodt lélekkel rímelhetsz, dalolhatsz.~Avagy költesz magasztos 1431 1| hiú törekvéseit elcsitítod~Dalolván néki a halál dalát. ~Édesnek, 1432 0| minden ének,~Dicsőséggel, dalommal felhagyok~Egy perceért megmentett 1433 1| szabadon csapongva,~Bár dalosa szűk fogságban él.~Most 1434 4| is, éji dalos.~Bár bájol dalotok, de mi haszna merengeni 1435 0| lement, a hold sugáriban~Daltól ragyog, zeng minden sátora. ~ 1436 0| bérc visszhangja válaszol dalukra,~A sík délibábja kéjöket 1437 0| sejtelem gyanánt~Nehéz sorsnak Damokles kardja áll. ~Tabán, a várúr, 1438 1| közöttük~Hegedősök ajkán hős danák. ~Házias nők sürgenek körűlök~ 1439 1| vizekbe multad könnyeit~S danolj reményt, s ha mégis veszni 1440 1| Ámde fenn az égnek egy darabját~Látom, melyen csillagírat 1441 1| Dáridóban~Van-e még a hegedűben?~Húzd 1442 0| zene,~Tűzvész a fáklya, éji dáridót~Hol ő tart. Véle Isten látogat,~ 1443 0| odúban,~Senyvedő testét csak daróccal takarva. ~S ím, amint elnémul, 1444 0| érettünk hősien odadva. ~Láttam Dávidot még az utolsó percben,~Amint 1445 1| csak vastag ámitás,~Nehány deáké a gúny s lelkesűlés,~A többieknek 1446 1| csak hátra hasztalan.~Óh, dehát vesztéssel aki nem lép~A 1447 0| Kerülj, miként más sarkát a delej,~Mint szirtet a hajós utában,~ 1448 1| s virág tehetnek. ~Mint delejtű vágy és öntudatlan~Vonja 1449 1| Egy csomóba bújva, marhák delelének. ~Távolabb aranyzott dús 1450 1| büvös növény, virága oly deli,~De elrejtett gyöke méreggel 1451 1| dőre képzeletként,~Ránk a délibábnak fényből szőtt világa. ~A 1452 1| Lássak lányt, szépet mint délibábod,~Férfiút, ki oly szilaj, 1453 1| dalt zengjen.~Fent a légben délnek vándorlói jőnek,~Kovályogva 1454 1| a Kárpát idáig nyúl le,~Délről belátom alföld sikjait. ~ 1455 1| volt és effelett~Vasárnap délután.~Ki a szabadba vont~Kettős 1456 2| 29. Egy demagóghoz~Mint uj Mózes hozod pusztákra 1457 1| bocsátom.~Mért nem mondám hogy démon, üzzed el~Mely szívered 1458 0| mostan is még,~Az ragyogó dér, az csak ily virágszál. ~ 1459 0| Úgy simult csak karcsú derekához; ~Hogy Piroska csakhamar 1460 0| karjaimra,~Mint borostyán cserfa derekára,~Esdve súgod: gyönge lettem 1461 1| S benne a lány arca ott derengett. ~Vissza-visszavont szellemkarokkal,~ 1462 3| lakát,~Mert öntudat csak ott~Deritheté agyát. ~Álmában üdvre lelt~ 1463 0| vész,~S a dicsőség ágyán dermedetten,~Álom nélkűl alszik sok 1464 0| Borura derü~Sokszor meggyötörtelek hiába,~ 1465 3| tükörén,~Őt a szent tavasz derűje~Rózsalepte reggelén. ~Szép 1466 0| éjet,~Keleten már a hajnal derűle,~Kezdett már a harmat is 1467 0| leány, Isten veled! ~Ha rád derűlend új örömnap,~Tán a mult is 1468 3| fog~A hajnal élete,~Piros derűt hozand~A népek Istene. ~ 1469 1| vetend. ~Fel, fel! - Sima deszkás palánkhoz értem,~Szerény 1470 1| danolni látom,~Legszebb diadalmam, tiszta boldogságom.~Látom 1471 3| szent berkeken. ~Keble mint Dianna szobra~Oly magasztos, oly 1472 0| Mindezt nem tevé, mond, dícs- s haszonlesésből,~Távol 1473 1| pornak salakját,~Csillagos dicsében csak mosolygni fogja~Itt 1474 0| hát, ah de síromra~Te adsz dicsedből úgy-e egy sugárt?"~"Nem 1475 2| milliókat meghódoltatál,~Dicsedre még nem szolgál néked az,~ 1476 4| tudod a békét feltartni: - dicsekszel -~Elhiszem: üstöködet hogyha 1477 0| Földúlni mind, mi szent Istent dicsér,~S előtted az ut rengetegbe 1478 0| Óvakodjék ott a férfi kar. ~Dicséret hát s áldás szent nevére~ 1479 0| A téli éj dicsérete~Hadd énekelje más a dús 1480 0| Amit költőink énekelnek,~Dícséretére epedő,~Eszményi, tiszta 1481 0| Látja, Istent itten is dicsérik,~S romló művén dőre embereknek~ 1482 0| egy kissé a világot,~Hogy dicsérik-e kellően hatalmam~S mit lelsz 1483 1| Isten keze, ember keze~Hadd dicsérje más a város tarkaságát,~ 1484 1| csókja~Által megszentesűl és dicshez jut. ~A cirkusz, melyen 1485 0| tudományt,~A halhatatlanságnak dícsivel;~Neked hagyom hatalmamat, 1486 1| felett,~Hogy rongyai szentelt dicskörben állnak,~Ő nemesíti győztes 1487 1| közt cikáz. ~S míg fénye dicskört von legott~A kőkereszt fölé~ 1488 4| S léssz kancsók közepett dicskoszorúzta király!~ ~ 1489 0| ez összhangzatos egésznél~Dicsőbbet Isten még nem alkotott. ~ 1490 0| Képzetemben minden e világon~Oly dicsően szelleműle át. ~II ~Mért 1491 1| világtörténetben~Nem bűn, de erénynek dicsőítése van. ~Ah, de kínos érzés 1492 3| második~Anyádat: védd ügyét~Dicsőitsd hü fiját,~S téritsd meg 1493 0| lovag, Zákányt nem ismerem~Dicsőségében sohsem osztozám,~Mi számadása 1494 0| S ím társim! szivének és dicsőségének~E rossz csárda hallja csak 1495 0| Mindent túlélt, hont és dicsőséget,~Csak reményét el nem feledhette. ~ 1496 0| dicsőség lenne minden ének,~Dicsőséggel, dalommal felhagyok~Egy 1497 0| is, hogyha harcotoknak~És dicsőségteknek menetét megértem."~ 1498 1| bátran megállni,~Ez legyen dicsőségünk.~Ámde hogy majd győzni bírjunk,~ 1499 0| özönében~Száll le angyaloknak dicsőült serege. ~Föltűn Jehovának 1500 1| itt,~S lelkünk folytatja, dicsőülve bár~Az életben megkezdett 1501 3| sír ölén,~S veszve véle a dicsővel,~Mit kivűle bírtam én. ~