| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1502 0| s elfordult arculattal~Dicsragyogva szárnycsattogva ott áll,~ 1503 1| kupa. ~Elhamvadt a nőnek dicssugára~S a pártával régen sírba 1504 1| csókjával a halál. ~Rejtélyes dicst von a rom homlokára,~Legendát 1505 1| velünk szembe lép. ~Megyünk a dícsvágy súlyos utján,~S vetélytársunk 1506 1| ágacskák megzokognak,~Mint didergő árva gyermekek,~Rájok éles 1507 3| Egy zárda-rom felett~Weilt die Melancholie im Vollmondschein,~ 1508 0| keresztűl~Hogyha halsz, díjad dicső babér."~Aladárnak 1509 0| perc meghozza a legszebb dijat,~Egy hosszu élet szenvedésiért. ~ 1510 1| számotokra is majd~Méltóbb dijul csillagkoszorút ad. ~Boldog 1511 0| S áldást küld rád az ég~Dijúl helyettem." ~"Itt van, kedves 1512 1| sírni fél s most őket hordja díszben,~Később elestök tapsolandja 1513 3| magányban itt,~De fölkeres, s díszedre vágy a kar,~A honni címer 1514 4| gyűlési teremben~Majdani díszedről, óh haza! - álmodozom.~ ~ 1515 1| árnyat vessen agg fejem diszére."~Kezével inte, arca elborongott~ 1516 0| Kis leány~Díszes leánysereg között~Áll egy 1517 0| rak az emlékkövekre,~Azok diszéül, akik eltemetve~Alattuk 1518 1| a tengervihart,~Szinpad diszitményén a regghajnalt.~Valódi vészt 1519 0| szól: ne bánts,~Élvezz, itt díszlek én,~Eldobsz, ha hervadok~ 1520 1| vérét szíva él~S legszebben díszlel szent romok felett. ~Kő 1521 0| bíboros lemente~Virág, mely díszlik, hogyha halni kél? -~Nem, 1522 1| szekérnek kerekét, mely~Díszmenetében eltapodja őt. ~Ha a valódi 1523 0| ordit a megtört király,~Dísztermemben engem bíborpárna vár.~És 1524 0| S menőben hosszú kopját díszül a~Kiirtott nemzetség sirjára 1525 0| keblemen, szivem~Vihardús dobbanásinál. ~Ott lent a völgy való 1526 1| helyett,~Érzem, érzem minden dobbanással~Éltem mi gyorsan elsiet. ~ 1527 1| ki szól velem,~Vagy te dobbantál meg csak, szivem?~Nincs 1528 0| rég elhagytanak. ~Miért dobnád sírokra koszorúdat?~Én sírfüzért 1529 0| tartva tart. ~"Ott meg zsákot dobnak vízbe!~Mond a lány, óh rettegek!"~ 1530 0| körben~S hallik súlyos léptek dobogása,~Bajnokok ravatalon halottat~ 1531 1| hogy szobor, ha keble nem ,dobogna,~S élet nem beszélne lángoló 1532 1| verjen már nincs miért,~Dobogni a közzel tanulni kezd.~És 1533 1| őrtoronynak kürtje harsan,~Dobogó hid csörren hirtelen,~Felriad 1534 1| pajzánabb, a vadabb fiu~Dobogva jő a tüsszögő lovakkal,~ 1535 1| tanyáztak. ~Pásztorsíp helyett dobok peregtek~S ösztökéjét a 1536 1| megszánt az Isten és lepelt dobott rád,~Eltakarva bünöd s szégyened 1537 0| s hullájára a~Természet dobta halvány fátyolát. ~Elváltozott 1538 1| ingere.~S te könnyelműen dobtad el cserébe~A nő porban csúszó 1539 1| együtt érzenünk;~Hideg s döbbentő a tökélyesség,~Minden mi 1540 0| sötét bokor zúg,~Messziről döbörgve hallik ló futása.~Néha-néha 1541 0| kívülről, ég a vár,~Tolongva döbörögnek seregek,~A fegyver csattog 1542 4| ügyvéd~Hogyha okoskodol, oly döcögőn rakod a szavakat, mint~Hogyha 1543 4| És egyenes nyelvünk rajta döcögve halad. -~ ~ 1544 0| hogy most erősebb sarkantyú döfése. ~"Lány, nem bántalak, nem, 1545 4| látod a varjút, már közel a dög,~Választás közelít, hogyha 1546 1| kinevet:~Mindegy, mindkettő dölyfnek gyermeke~És megvető felsőbbség 1547 1| tömjénnel vivjátok az eget,~Mit döngetéssel vívott a titán;~Ti fényleni 1548 0| sírokon,~De az utókor ítél, dönt s emel,~Míg szív dobog, 1549 0| hangja.~Máma is nem-é ő dönté el győzelmünk?~Önmagát érettünk 1550 1| Mint hogyha istenszobrot döntnek el,~Mit áhitat emelt, népek 1551 1| bírja vészthozó karát;~Ég dördülj meg, hogy feleszmélhesse,~ 1552 1| rám miljó szemével,~És ha dördült, az ég szent haragja,~Ha 1553 0| vadonba. ~Ing a föld alattam, dördűl a tűzakna,~S intő szózatának 1554 1| összenéz,~Mint hogyha távol dörgés hirdeti,~Hogy közelg már 1555 1| szűnk őszinte volt, azt dörgi le:~"Örülj! nem késő nyujtasz 1556 4| Rettege Karthágó, ha amaz dörgötte beszédit~Apponyi meg Bécsben, 1557 1| Láttam már én sok bölcs urat~Dolgát rendezni szépen,~Egy perc, 1558 0| szeretni is jó, - de ez a te dolgod." ~S Gábor angyal újra int, 1559 1| szónokszéken jár, ~Nagy dolgok színhelyévé alakul át~Annak, 1560 1| felvilágosodott kornak közepett,~Dolgom a hitetlen nép közt nem 1561 4| minő te~Vagy, be dicső dolgot mondana rólad a vers! -~ ~ 1562 0| rettegek!"~A vén nem való dologra,~Istenét meg nem tagadta~ 1563 1| templom látlak, látlak a dombélen,~Mely alatt a helység nyúlik 1564 0| gyönyör s rivalgó kedv között~Dombéroz a féktelen társaság. ~Tabánnak 1565 0| csarnokáról hangzik a zene,~S vad dombérozásnak hangja jön vele.~Vár alatt 1566 0| értünk drága vért?~Hogy dombérozásra több ünnep legyen,~S a nép 1567 1| termek,~Bennök víg barátok dombérozva ülnek,~Most készült el a 1568 1| űzve nyargal a katang. ~A dombhajláson néma temető,~Nincsen keritve, 1569 0| hogy sírodhoz jöve? ~A dombokon még tegnap két had állt,~ 1570 1| szép nyári nap a szomszéd dombon~Botjára dűl a pásztor s 1571 0| némán néz. ~A középen mostan domborult föl~Új sír, rajta ifjú lányka 1572 1| tömegben,~De nyugodtan tiszta dombról néz. ~S a költő ki alkotni 1573 1| életöröm, ittas érzelem? ~Ha dombtetőről nézek ifju hajnalt,~S virágkelyhekből 1574 0| lépdesvén körűl,~Majd repülve donganak fölötte,~Vidám kedvvel, 1575 0| Virágos lomb között~Méhek dongása, ~A csevegő patak~S a pajkos 1576 1| minden léptet.~S míg az ember dőrén és elbizakodva,~Sebhelyeket 1577 1| olvadt kristály ívezetje,~És dorgáló üstökös kering ott,~Hol 1578 1| Mi egy embernek bukta? dráma csak,~Bár sírunk rajta, 1579 4| DUBRAVICZKI ZS. főszámvevő~Hosszú bükkönyhöz, 1580 0| mint cigány hálóján,~Úgy dudolhat csak keresztűl a szél. ~ 1581 0| galamb nem ül már, kerte dudvát terem;~Minden elkerűli az 1582 0| Hogyha elfáradt a szél dühében.~Lankadtan dűlsz vágyó karjaimra,~ 1583 0| leljen hát tárgyat, min dühét könnyítse~Mély gyásszal 1584 1| Ördögnek nézi csalt kebel dühével.~Boldog, ki megbékélve a 1585 0| vadaknak tápjok elfogyott,~S dühhel támadják meg a vad zsarnokot.~ 1586 0| most egész más -~Mely dühöngve nyargal házakon,~És előtte 1587 0| vár felett,~S talapzatát dühös habok vivják,~Bent vad gyönyör 1588 0| A város már csak füstös düledék,~De a fellegvár áll, rongálva 1589 1| fölé,~Felássa a gyöngyöt a düledékből,~Helyheztetvén a csillagok 1590 0| ajtó föl,~Jerta félkönyökre dülve néz,~S ím a mátkaágy függönyredőit~ 1591 1| a híg sáron.~Jól el van dugva a fejek,~De lábikrájuk bánja 1592 0| Kain mennykőtől lesujtva~DűI a földre oltárában egyben,~ 1593 0| vesszen Tiboldnak híre, vára~Dűljön el, én nem védelmezem. ~ 1594 1| azt tudom, hogy itt cserek dűlnek csak,~És ez, és ez, hajh, 1595 1| fellege,~Csak azt tudom, hogy dúlni és enyészni~Szeretne e haragvó 1596 0| szél dühében.~Lankadtan dűlsz vágyó karjaimra,~Mint borostyán 1597 0| A hitetlenek közt mint dúlt tüzzel vassal,~Mígnem elpusztultak 1598 1| pillantásért~Önté vérét, dúlta a csatát,~Nyúlat űz harcvágya, 1599 0| levél hozzám bizonnyal;~Hogy dúltad volna fel a szép világot~ 1600 0| pajzán játékok közt~Elhevülve dűltek anyjuknak sírjára,~Homlokuk 1601 0| férjed egykor hóhalmára dűlve~Szívveréseidnek kéjében 1602 1| örűl; ~Ha ércjármát az ős Duna lerázta,~A vár ledűl s a 1603 1| vagyon. ~Hallom mint zúg le a Dunának árja,~Kelet s nyugotra tárván 1604 1| szellemed magasb körökbe lép,~A durvább lélek tőled elmarad? ~Sajátjaul 1605 0| valék, de hogyha százszor dúsabb~Lettem volna, kincsem halmaza~ 1606 1| nyomorúság szenvedésitől~Csak a dúsak termése gazdagúl. ~26 ~El, 1607 1| minden kincseit,~A napnak dúsgazdag meleg aranyát,~A hajnalnak 1608 1| dús zsákmány közt jár. ~A dúsra a hit is mint kéjleány~Mosolygóbb 1609 1| A szent egyenlőség és a dússal~A szegényre is hason sors 1610 0| jár csak gondtalan,~Míg a dústól a nyúgalom fut. ~II. Társaságban ~ 1611 0| sötéten ott alá?~Talán dzsinek, kiket felvert a zaj,~S 1612 1| Leghűségesb barátod is, - ebed;~S míg jó ruhához hízelegve 1613 1| Gondolám nekem már ott ebéd fől.~"Hej korcsmáros - szólottam 1614 1| Hogyha a lelkész itt volt ebéden,~És a jó ősz vélünk elenyelge,~ 1615 0| be~Véresen. Vonítnak az ebek,~Tibold alszik, Jerta megdermedve~ 1616 1| Felrugja az embert, mint az ebet,~De azt hiszi, hogy mindent 1617 1| melegszik és virul körötte. ~Ebnek ugatása jő előmbe onnan,~ 1618 0| oldalánál,~Várva várja: vajh ha ébred-é már.~A nap elhúny, a nap 1619 1| Óh, hagyd nyugodni, mért ébredjenek~A gyáva nép bilincsének 1620 0| elég hatalma.~Óh talán hogy ébredjünk fel újra.~És körűlünk vesszen 1621 1| Mintha a halottak újra ébrednének,~Száz nyelvű titkos szó 1622 1| kebled havának.~És midőn ébredtem bús rideg tanyámon,~Még 1623 0| keblén, amint nyugszanak,~S ébredvén ott lelnek szebb valóra,~ 1624 1| lassúdan kihamvadt~S engem még ébren tarta lelki bánat.~Gondoltam 1625 3| hölgyet érzni oly dicsőn,~Ébreszd elszunnyadott leányidat. ~ 1626 0| világát~Szerelem bűbája mostan ébreszté fel. ~Ott ültek merengve, 1627 1| barátomhoz~Mondod, hogy én ébresztém szellemét~A költészetnek 1628 0| leányt~Más karján lengni, édelegni,~Ah, aki így cseveg, ki 1629 1| el. ~Mért ültette Isten édenébe~A tudásnak széles águ fáját?~ 1630 0| Hogy nélkülem Istennek édenében~Is észrevennél egy üres 1631 0| Isten?~Élvezénk egy percet édenéből,~Mely mint csillag hullt 1632 0| hozzám!~Én nem törhetek bé édenek határán,~Adj egy csókot 1633 1| Ha látsz nőt, aki keble édenével~Bűvös csókjával éltet, üdvözít,~ 1634 0| naptól. ~Egyik a tündérek édeni világa,~Hervadhatlan ott 1635 1| oszlik-é el? -~Hajósnak édenként int a part,~Kiköt s tapodja 1636 1| hol még erény honol,~S az édennek leng tiszta levegője,~Melyben 1637 0| számüzésbe visz,~Birásodért ki édenről letenne,~Nyugalmadért elhagy 1638 1| helyébe ember dőre alkotása.~S édenünk helyett, mit földön Isten 1639 0| előbb, mintsem megláttalak,~Édesarcú álomképeimben,~Tiszta lánggal 1640 0| alá földünkre, ~Zádor arca édesbben mosolygott,~Vágyó karját 1641 2| virágos fáidnak~Hamvaid édesebben pihenhetnek,~Emléket meg 1642 1| mind e szelíd keservre,~Édesebbre, mint az üdvnek álma, ~Ugy 1643 1| körüllebeg,~A pipafüsttel, s édesek~Az eszmék, melyek ekkor 1644 0| nézz rám, óh fordulj el, édesem,~Ha újra játék, mit velem 1645 1| Dalolván néki a halál dalát. ~Édesnek, szépnek kell e dalnak lenni,~ 1646 0| lélekzetté szürődik,~Melynek édességét arcom érzi.~Győzött hát 1647 1| a másik csepp lehullott~Edzett férfinak keblére,~Szirtet 1648 1| Őszi séta~Ősz volt és effelett~Vasárnap délután.~Ki a szabadba 1649 3| Jövőmbe csillagom~Hazám egében állt,~Viharba partokat~Szívem 1650 2| Szentségeink között jár egy egér,~Mindent bemocskol, megrág. 1651 1| s dal között~Játszottak egeret.~Jaj a lánynak, kit a~Legényhad 1652 2| Ne bántd fiam, azon egérnek már~Nagyapja is azt tette, 1653 0| lélek,~Nem hullsz le szűm egéről -~S én mégis féltve féltlek.~ ~ 1654 1| Kiolták napját, hogy ne égessen~És napja nélkűl élte megfagyott.~ 1655 1| szenvedélyeink~Könyve a szív, égessük el bár,~Elhamvadott lapjain 1656 0| mert most lett csak még egésszé,~Nem tépik szét többé szűk 1657 0| vészharang, mi jajgatás,~Az égéstől pirosló éjen át?~Zákány, 1658 0| Hivém, hogy ez összhangzatos egésznél~Dicsőbbet Isten még nem 1659 0| Azt tudom csak, a kedves egészre~Fényt az üdv legszebb sugára 1660 1| melegít,~Közelről gyilkosan éget vagy megvakít. ~23 ~Mért 1661 0| Lucifer átfogta, csókot égetett rá,~S ő nem tudta, álma 1662 0| virágot~Szül, hevével el nem égeti,~Egy-egy harmatcseppet küld 1663 1| világba ki. ~Ah, de olyan égető a nap~S a világnak szele 1664 1| legszebben ég,~Midőn szomszédos éggel,~Akkor hull szerteszét. ~ 1665 1| az éjnek? ~Én azt tartom eggyel akkor is több~Lesz ha tested, 1666 1| életünkben~Mely csak akkor éghet fénnyel igazán,~Hogyha barna 1667 0| mindezen túl a lelkes csapatnak~Égig harsog büszke harcdala. ~ 1668 0| csinálni~Szivárvány zászlókkal égiháborúkat~Ámde csak csínján, hogy 1669 1| Eltörülvék pálmafás vidéki~És egök, mely bájos fényben ragyogott,~ 1670 3| És szemedben a menyeknek~Égsugáru képzete. ~Égszemedbe leltem 1671 1| Szerelemmel tölt be már az égtől~Föld poráig a világ egészen,~ 1672 1| Mely csillagként sötét egünkön áll. ~II ~A mecsetben milyen 1673 0| hadisten ül,~Villám s mosolytól égvén szemei. ~S a szomszéd házból 1674 1| embernek lenni, hogy~Csak egy-kettő van milliók helyett.~De 1675 0| soká boldog lehetsz,~Mert egybe nem köt végzetem,~Mely vad 1676 1| a vár, a gunyhó vele,~S egybeomló hamvrakás felett~Közös búban 1677 0| szörnyű pokla lesz. ~S míg egybevetve sok rossz érdeket~Az összepántolt 1678 1| egymásnak~És egymáson kívül más egyébje nincsen. ~Hajh, de mily 1679 1| igaz szivemnél nem lelek egyébre,~S azt nem adhatom, mert 1680 3| Lányka, lányka elragadtad~Egyedüli üdvömet. ~Benned éle csak 1681 4| mellékút mindenik eszméd~És egyenes nyelvünk rajta döcögve halad. -~ ~ 1682 0| gyeplős ím~Kapujához fordúl egyenesen,~Ott megáll, nyerít, hogy 1683 1| tűznél csak bajtársakká,~Egyenlőekké váltak mindnyájan. ~Gyakran 1684 1| eltemet? ~Hisz azt mondják: egyenlők lelkeink,~S az ember itt 1685 1| bölcsejére, sorsa szolgaság,~Az egyesért van csak teremtve is,~Ki 1686 1| egymásért,~Szenvedés s könyű még egyesít jövőben. ~Nézd, a nap kisüt 1687 0| Elsápadsz - tán a lombbal egyetemben~E szél arcádról rózsaszirmot 1688 1| hát földön hivatását,~Csak egyetlenegy, a kérkedő ember, nem;~Vagy 1689 1| Ott beáll a végzet szent egyformasága. ~Csak az alkonyat von még 1690 1| reményem,~Sok halott betűnek egyhangu sorával. -~Értenéd szememből - 1691 0| zengjen sírom hantjain~Az egyház szent imát,~Ha érdemeltem, 1692 0| Idához~I. Templomban ~Egyházba mentem, ott valál,~Mint 1693 0| emberektől elhagyottan~Mint egyházból elpusztult romok. ~Óh, de 1694 0| homlokán.~Négy karja van, egyikben éles vas,~S midőn még bámulsz 1695 0| Melyen nem menekül, csak egyike. ~Folyt, folyt a harc, mint 1696 1| dús mezőket. ~Megtalálom egyikét megint~Szűk mederbe zárva 1697 0| kíváncsiság. ~A boldogság, mi egyikünkben él,~A másiknak valódi kéjt 1698 0| mint te, jó vevőt vár -~Egyitek sem adhat mennyet, csak 1699 1| az únalom~Az embernek így egymagában. ~Száz mértföld most szomszéd, 1700 0| rendelte, hogy soha~Már egymáséi úgyis nem leszünk.~Nincsen 1701 0| Vonja őket titkos érzemény egymáshoz,~Háborhoz erő és szende 1702 0| bár,~Míg midőn eszmélnek, egymásnál vannak már~S ott lebegnek 1703 1| Hogy mentve más legyen. ~S egymásután kidobja~Kincsét mind, míg 1704 0| Rongy csecsebecsékért, egynehány forintért~Vagy főkötőt várva, 1705 1| esteli bogár~A tűz felé és egyre-egyre koppan -~A denevér cincogva 1706 2| Míg köztünk szeretet s egység lakik,~Nálunk mulat, s viraszt 1707 0| S egy ily világot szent egységbe hoz,~S mit éjfél, nyári 1708 0| állottunk sokáig~S a golyók egyszercsak sűrüen jövének,~Tört az 1709 0| Ámde hogy megtudta Hábor, egyszeriben~Elhagyá országát s lett 1710 1| Ah, de kínos érzés bánt egyszersmind engem,~Látva életemnek hogy 1711 1| most huzott itallal. ~Szent egyszerűség, boldog kis világ~Hol együtt 1712 1| őrtündére,~Költő bája, szent egyszerűsége;~S elmulatva száraz galylugosban~ 1713 1| halászgulibádat,~Bibliás szent egyszerűségében~Hadd töltsem le e nehány 1714 0| harasztja, borzad a szív,~Együttérzés borúlata fog el - -~S a 1715 1| Melyért munkálni kell.~S amint együttesen~Munkál az úti társ,~Ne dicsvágy, 1716 1| férfiú erő~Érlelni vágyó éhe ölte meg.~A nyár gyümölcsözött, 1717 0| Két alak jő most elébe,~Éhenholtan, kétségbesve~Kulcsolt kézzel 1718 1| szegény Lázár,~Ebédhez gyors, éheshez késve jár.~Halottnál sír, 1719 1| Mindég jobban! Hát én mit ehetnék?"~"Ami a tarisznyában vagyon 1720 1| váltak mindnyájan. ~Gyakran éhezénk, fagyos eső vert~S éneklénk - 1721 1| bölcset játszani,~De, óh ki éhezett közöttetek?~Hányan tudják 1722 1| nem fog lopni, mert nem éhezik~S a gazdag is, ha majd hozzá 1723 1| inség rémalakja.~Hányan éheznek, fáznak most az éjben,~Mig 1724 0| Fiaim - mond - úgy-e bár éheztek~Rút idő van, szállás is 1725 0| hullva hullanak a falak,~Bent éhség gyilkol a kis had között,~ 1726 0| rakjuk,~Rejtezénk, de az éhséget~Már tovább el nem bírhatjuk." ~ 1727 1| vevé meg,~Melynél a bölcs éjeket virasztott,~S míg az éjnek 1728 0| leng mosolygás ajakán. ~De éjenként a puszták pásztora,~Ha a 1729 0| Igy merengett át ismét egy éjet,~Keleten már a hajnal derűle,~ 1730 0| vonít,~S távol kakasszó éjfelet jelel,~Midőn rezgő, halvány 1731 1| Éjféli gondolatok~Éj van, síri 1732 0| Tréfáira majd elriadnak tán~Az éjfélnek kísértő rémei." ~S kinyil 1733 0| boldogság többé el nem száll". ~Éjfélt üt, reng még az érc visszhangja,~ 1734 0| vár. ~Mostan távol falvak éjharangja~E vadonba rezgő szárnyon 1735 3| csontokat,~Míg századoknak síri éjjele~Födi, Philippi, szent halottidat. ~ 1736 1| Elfeledve könyrületlenűl,~Éjjelenkint, amint éle, érze~Lelke jár 1737 3| Míg szellemek áthágta éjjelét,~S az elnyomott láng bátran 1738 0| és jóllakni jőjj át!" ~"Ejnye, sógor! termetem kicsinyled?"~ 1739 1| romlásnak:~A mély sírnak örök éjszakája.~ ~ 1740 1| Táncra és dallásra nyári éjszakákon,~Ifjak és leányok, mellettök 1741 1| csillagokban,~Pásztortűzben gazdag éjszakára. ~Míg egy csonka ifjú a 1742 0| sivatagját~Mint órjás lángkéve éjszakfény virrasztja,~S fényében csillámló 1743 1| kedves zománca megmaradjon,~Éjszaknak kemény fagyától~Óvja a hegy, 1744 1| nyugotra tárván karjait,~Éjszakról a Kárpát idáig nyúl le,~ 1745 1| homlokára,~És a könyű, melyet ejt reája,~Mint gyémántcsepp 1746 0| Szent hatalmadon még csorbát ejtni vágya!"~"S hát te nem bitorlád-é 1747 0| közt~Leskelődik lelke a vak éjtszakának. ~És a trombitának harsogó 1748 0| hullnak~Ily kérelmes szókat ejtve: ~"Óh kegyelmezz, óh kegyelmezz,~ 1749 0| Minden érdemjelnél kedvesebb ék. ~Mily eszméket forralt 1750 0| legszebb kezdet volt~Az eke szarvától most került ujoncra. ~ 1751 1| marha húz csak búsan az ekében;~Elrettenve elmegy a dalos 1752 0| szorulnak,~Amidőn Barangó végre eképpen szól: ~"Régen volt, de mégis 1753 1| Föld alatt foly. - S társa ékesen~Mint szökő kút járja a bolondját. ~ 1754 0| puszta sírt virággal, ah,~Ki ékesíti fel? - ~Óh nő, talán e sírhalom~ 1755 0| szellő ölelt,~S hogy nem ékesítitek színárral~A legszebb és 1756 0| lehelhet nőkebel. ~Leraktad ékességeid magadról,~S bámulva látom 1757 0| lányszerelem lesz?~Tartsd meg ékességit a tündér világnak,~Engemet 1758 1| szózat,~Árván hagyta az ekét magára. ~Elhagyá honn kedvesét 1759 1| életért. ~Bent fegyverrel ékített teremben~Tölgyasztalnál 1760 3| Harangtalan, lefosztva ékitől,~Nehány bagolynak puszta 1761 3| az Olympot~Orzva láttam ékivel,~Melyben istenült mosolyba~ 1762 1| napsugár világit. ~S ím, amint ekkép panaszol a szirt,~Messze 1763 0| idegen~S túlvilági hangon ekképen beszél:~"Rendelj s megleszen 1764 1| rezdül: vártunk hólepelben.~Eközt felmelegszik, tarka gyíkok 1765 0| fegyverré~Kovácsolta a nő ékszerét,~Hidegül metszé el szép 1766 0| mézet rabolva eleszik. ~El-eljönnek szunnyadó Andorhoz~Is, tipegve 1767 3| énekemnek mindenik szavával,~El-elreped szivem egy érzete. ~Hol 1768 1| ágyat, e tündérvilágot,~Eladák mivel megéhezének;~Vagy 1769 1| akad bohó, ki~Érted ezeket eladja,~Hadd vigyen hitvány papíros,~ 1770 1| olvasá meg az árt,~Melyért eladta szivét, bájait.~Ha látsz 1771 1| És az lesz átkod, amiért eladtál,~A szerelem. Rábízván sorsodat,~ 1772 0| harcot vítt,~Mankó mostan elaggott markában. ~Túlélé bajtársit 1773 0| sötéten~És zokogva hangja elakad. -~Azraelnek arcán végreményben~ 1774 1| nézett rá~Útközben, hogy elakadt~És csak Isten őrizé~Sírva 1775 0| tapad,~Minden kéjből csak elaljasodása~S a jóllakásnak undora marad. ~ 1776 0| mámorában~Érzeményi, vágyai elállnak. ~Nincs számára föld és 1777 0| Ez magasztal s könnyeim elálltak. ~Válnom kéne, kedves lányka, 1778 0| tátong köztem s közötte. ~Elaltatám már szenvedélyimet,~Nyugodt 1779 1| a gondolat agyamban,~És elaludtam, mindent elfeledve.~Ah lám 1780 0| csak,~Mért írjam én? hogy elámítsalak? ~Ha hű tolmács a szó, úgy 1781 1| figyelnek~És a vad szenvedély elandalog. ~Csodáljam-é hát, hogy 1782 1| Egy vetélytárshoz~Elárulál! - óh gyermekéveinknek~Kisértete, 1783 3| kiégve keblek oly nehéz tüzén~Elátkozák a földi érzeményt. ~Kik 1784 0| bocsájtni tetteit,~Vagy elátkoznád, ami jobb még tán? ~Hagyd 1785 1| Gyula komámhoz) ~Tán már elázik a világ,~Úgy pocskol kint 1786 1| míg mint cimborák,~Végkép elázva földre esnek. ~Abroszba 1787 3| amidőn~Rebegte: "jó anyám!"~Elbájolt énmagam~Mennyekbe álmodám. ~ 1788 1| felsohajt~Az áldott jó öreg,~Elballag, tűzhelye,~Szobája oly hideg.~ 1789 0| megint egy!~Hej, miként elbámul, hogy kevés vártatva~A lovagnak 1790 0| messze mind kitért"~"Most elbeszélem, mond a más vitéz~És öntudattal 1791 0| ami jobb még tán? ~Hagyd elbeszélnem, hogy jaj a zene,~Tűzvész 1792 1| megbukik harcában,~Az ezt elbeszélő világtörténetben~Nem bűn, 1793 0| csakhamar megnyerte~Önbizalmát, elbeszélve híven~Sétáját, és a szó 1794 0| lelke~Amit a sors rámért, elbirandja. ~Melytől a por gyáva férge 1795 0| hajoljak én át?~Nem fognám elbírni szellemed hatalmát,~Elbukom 1796 1| szánjon soha senki sem.~Ha elbirom, mit a sors rám vezet,~Nem 1797 1| S míg az ember dőrén és elbizakodva,~Sebhelyeket vág ha alkotni 1798 0| Mond egy ifjú hetykén, elbizottan. ~"Hajh, magyar vagy, s 1799 0| Lucifer száműzve búsan elbolyongott,~Átok s kárhozattal megtörött 1800 1| tengerében. ~Sűrűn kezd havazni, elborít mint hogyha~Jőne a halál, 1801 1| zajgó lét ismeretlen élve~Elborított, mint tengernek árja. ~A 1802 0| a földnek rideg magánya,~Elborítván tündértarka szőnyeg. ~És 1803 1| diszére."~Kezével inte, arca elborongott~S körülhordozták országán 1804 0| sírni hallja,~Megmeredve elborzad magában!~Mintha érintné 1805 1| Az élő halott~Elbotolt világrázó csatában~S harcterére 1806 1| Ha jő az ősz, virágink elbucsúznak,~Fagyos szél sír madárdalok 1807 0| fényeért halált cserél - -~Az elbukó nap bíboros lemente~Virág, 1808 0| elbírni szellemed hatalmát,~Elbukom galambként, mely naphoz 1809 0| halott van:~Vilma képe s elbukott hazája. ~Égő fáklyákkal 1810 0| S ha gladiátorként majd elbukunk,~Ügyességünknek taps a bére;~ 1811 1| közt olykor megtörik,~S egy élc, a síremlék felette. ~3 ~ 1812 1| Isten hol barangol. ~Trágár élccel hordja el magával~Egy korcsmáros 1813 4| hagy a kő. - ~b)~Mért nincs élce a rád az imént készült epigrammnak?~ 1814 0| Ami nékem szentség, tárgya élceiknek.~És te vélek együtt mosolyogsz 1815 0| múlatsz,~Rólam is, ha úgy jő, élceket szikráztatsz.~Hej, hiába, 1816 1| bókom megnevették,~Most élcemen ásítanak. ~Óh honnan ez, 1817 0| újiság,~Legfeljebb szűtlen élcre hogyha jó. ~Óh, a világtól 1818 2| hittel hull a nép térdre.~Elcsábitott a dőre tudni vágy,~De óh 1819 0| áld~És mint körűle mind elcsendesednek,~Oly néma lesz a szálló 1820 0| szenvedélyek és lélekrokonság~Mind elcsépelt szalma, dőre fecsegés csak.~ 1821 1| reggel felébreszt, este elcsitít,~És nyugalmatokba édes álmot 1822 1| időkből, mellyel gyermekekként~Elcsitítjuk a keserveket.~Ily szép emlék 1823 0| Felzengünk egy pajkos éneket,~Elcsitítni véle azt a sírót,~Mint a 1824 1| fátyolát,~S hiú törekvéseit elcsitítod~Dalolván néki a halál dalát. ~ 1825 1| mindég halványabban,~Mig elcsitult a gondolat agyamban,~És 1826 1| boldogsága~Hogy szerelmét eldanolja,~S a könny mely hull énekére~ 1827 1| tengeren,~Ki egy-egy árut eldob,~Hogy mentve más legyen. ~ 1828 0| Hogy csókold keblemet~Aztán eldobjalak. ~Mint fájhatott sebed,~ 1829 0| Élvezz, itt díszlek én,~Eldobsz, ha hervadok~Keblednek melegén. ~ 1830 1| peregtek~S ösztökéjét a suhanc eldobta,~Mintha hívta volna tündér 1831 1| fejünk felett,~Mindennap eldönt egy szent oszlopot,~Fut 1832 0| puszták királya, az oroszlán eldől. ~Térjetek meg, végszer 1833 1| lealkonyult a fény,~Sirjoknál eldőlt nagyság emlékével~Kicsinységemben 1834 1| vagy.~Nem féltelek hazám! ~Eldültél volna, mint cser a viharban,~ 1835 1| tenyészett rabság lánciban. ~Te eldűlél és a völgy felvirúla,~Mosolygó 1836 0| tartod fel e bősz habokat?~Eldűlsz, feletted a hab összecsap,~ 1837 0| dalocskám,~Mely a multban éle-nyíla -~Ez kertben, míg az vadonban,~ 1838 1| hogy vagytok, súg a szél elébök,~Rá a csattogány mond bűbájos 1839 1| van boldogabb haza,~Ki itt elégedetlen, menjen át,~De itten pártos 1840 1| oda járt. ~Bújt szegényke eleget~Más leánytársak mögé,~S 1841 2| eszköze~Az a hasáb, mely Huszt elégeté,~Egyetlen eszmét sem tett 1842 1| rólad regéket.~Már pedig elégszer a szememre hánytad,~S rút 1843 1| használ.~Szomorú a magyar nóta~Eleje,~Sírva indúl a magyar is~ 1844 4| HORVÁTH ELEK fősz. bíró~Bús színnel festéd 1845 2| ildom~Dicsekedel, hogy száz elem között~Mi ildomos békét 1846 1| a nap is,~Harangszó jött elém,~S e közben újra a~Kertekhez 1847 1| Mig én világom kényelemmel élem.~Igy elmélkedtem s kissé 1848 1| Egy jó palack bort hát elémbe vettem,~És ivogattam mindent 1849 1| Melynek dőre hire nem nagy éleményt ád. ~Hej, ki tudja hányszor 1850 1| sem vesszük, ha aggság~Lép elénk, nyugton mosolygunk,~Nem 1851 1| ebéden,~És a jó ősz vélünk elenyelge,~Oly nagy esemény volt az 1852 0| mond - kivivom őt vagy elenyészek~Örök életemnek és sorsnak 1853 0| csupán. ~Ha az igézet végre elenyészik,~Fény, illat és zene kihal, 1854 0| vésznek,~Lány, tavasz, ifjúság elenyésznek.~ ~ 1855 0| neked,~Hová a szélvész míg elér,~Halkan sugó szellő leszen,~ 1856 0| minden gyönyör előttem,~Mert elérésénél nincs küzdelem,~S nem bír 1857 1| Elhal a sohajtás, míg hozzád elérhet~Mért nyilt itt virág is, 1858 1| oly szép a csillag, ha~Ég elérhetetlenűl." ~Föltekint könnyes szemekkel,~ 1859 1| hogyha végre szent honát elérte,~Hátrahagyva itten a pornak 1860 4| mondatik: eszmeköröd tarkult s élesb leve elméd:~Éles gallérod, 1861 0| vagy meghalni kész vivó,~Elesnek ezren s nincsen senki is,~ 1862 1| gyilkolt agyon. ~Nem fáj elesni hóhér bárd alatt,~Ha vértanuság 1863 1| őket hordja díszben,~Később elestök tapsolandja meg. ~Kegyelet 1864 0| rideg, sötét,~Árván ülék elesttek árnyai. - ~De ím mi az? 1865 0| lábáról~A mézet rabolva eleszik. ~El-eljönnek szunnyadó 1866 1| nagyobb fiúcskák~A tüzet élesztik fürgén sürgölődve,~Most 1867 0| kétség dúl szívemben,~Sorsom élet-é avagy halál?~Mondd ki, mondd 1868 1| Életbölcseség~Az ifjú lélek ha világba 1869 0| éneklett nőszellem,~Hogy nemesb életcél már előtte nincsen?~Úgy 1870 1| küzdénk, fáradánk~Megérteni az életcélokot. ~Ma sír takar, szavamra 1871 0| vidítsd a drága lányt,~Ki életében ugy ápolt, nevelt,~Sugj 1872 1| fényes szellem őrt,~Míg életed a szépet nem lehelte~És 1873 0| lelkeknek hosszú életútja~Kurta életedben ár gyanánt futott le. ~Lányka, 1874 0| szörnyű igát,~Csak hogy életemet nyomorogjam át,~S amelyet 1875 1| Vesztve vesztettem, míg puszta életemtől~Megválok nyugodtan. ~Mert 1876 1| Szelíden visz keresztűl életén.~Engem rémként korbáccsal 1877 1| aki~Nem könyörge még az életért. ~Bent fegyverrel ékített 1878 0| Kebléhez szorított a halál,~S életes virágot hozva, íme,~Jött 1879 1| elszakasztja éltem lánykám életétől,~Napszokott virágot elhervadni 1880 1| honfi keble,~Egynek tartván életével.~Csak ha fergeteg a tengert~ 1881 0| Féltünk, kél szívünkben~Életgondolat. ~Óh pedig oly édes~Volt, 1882 1| Ezzel elmaradt a legvégső életkép,~Véghetlen homoktér nyult 1883 1| nincsen. ~Hajh, de mily életnesz támad most körűlünk,~Mintha 1884 1| árnya szállt-e végig,~Vagy életöröm, ittas érzelem? ~Ha dombtetőről 1885 0| hogy szinte szégyeneltem.~Életpálya nyílt a jóbarátnak,~Ez magasztal 1886 2| dicsőség! Óh hideg, hideg kép!~Életrózsáinkból halálfüzér,~Küzdtérre érte, 1887 0| megengedte. ~És bár egy-egy életsugárt~Lövel minden virágra,~Nem 1888 1| költészet, mely égből jöve,~Az élettenger egy mentő naszádja,~Hová 1889 1| sok?~S az öröm ily csillag életünkben~Mely csak akkor éghet fénnyel 1890 0| Hideg kiváncsiság - hisz életünkből~Úgyis legtöbb fogy vesztegetve 1891 0| rivalgunk: hordjon a manó,~S életünket áldoznók fel érte;~Úgy-e 1892 0| Kedvesebb még a múló borúra,~S életünkkel gazdálkodni int.~Nem maradt 1893 0| Köznapi lelkeknek hosszú életútja~Kurta életedben ár gyanánt 1894 0| Messze, messze futván, űzve életvágytól. ~Ott meg a futamló zerge, 1895 1| csak egy hang zengi át,~Az életzajból egy dal zeng csupán ki,~ 1896 1| Hamis bálványt aki imád,~Elevenen pokolra száll.~ ~ 1897 0| kedves közelébe.~S hogyha már elfárad, messze bujdokol el,~Hol 1898 0| ki cél nélkül csatáz,~Míg elfáradva összeroskad. ~S ha már könyörgve 1899 0| Mert ne hidd, e csend hogy elfásúlás.~Sík a tenger, hogyha fergeteg 1900 1| Nem már midőn kifáradt,~Elfásult a kebel. ~Míg veszteség 1901 1| csörömpölő nap mámorában~Elfásultnak hittem már e keblet;~Ah, 1902 0| szerethetek még,~Rád ki mindent elfecsérlék, -~Mondod, új hit, új remény 1903 1| igazságot,~Mit fátyolával Isten elfede. ~S tovább rohan mind, vélvén 1904 0| fáradni, küzdeni dicső,~Elfeled minden bajt, aki célhoz 1905 0| le. ~S megérdemlem, hogy elfeledd te is~Érettem azt a nyomorú 1906 0| váradban~Jerta téged rég elfeledett. ~Ottan áll fényes, meleg 1907 0| születnem?~Jó ha elhagysz, én is elfeledlek,~E köszöntést ime kedvesednek!" -~ 1908 1| De nem csodálom, hogyha elfeledted,~Egy szál virágot oly könnyen 1909 0| királyok,~Nevöket is régen elfeledték,~Palotáik, büszke síremlékik~ 1910 0| jő tél,~Nélkülem ki élni elfeledtél. ~Nem vigasztal, hogy sorsunk 1911 0| ösmer, könnyen nélkülöz.~Én elfeledtem minden boldogságot~Kívüled - 1912 0| leszesz leányom, míg őt elfelejted,~Mond, s addig hatalmam 1913 0| magányát~Kívánom én csak elfelejteni. ~Kérek habzó pohárt és 1914 1| Egyszer tekintetét~Csak elfelejtheti,~S egy arra surranó~Pajkos 1915 0| bár Isten rendelé, hogy elfelejts,~A csók, mosoly igaz szívből 1916 0| lássák~Elfordúl, szemét meg elfödi. ~S míg a boldog pár, gondol 1917 1| haldoklót térni Istenéhez,~S elfogja lelked méla áhitat:~Kacagj, 1918 0| kínos szerelmével. ~Hol már elfogyának Istennek világi,~Hol éltet, 1919 0| hullnak társi,~Sok, mely elfolyt a szentelt vér.~Retteg minden, 1920 0| hogy könnyeit ne lássák~Elfordúl, szemét meg elfödi. ~S míg 1921 0| megingat. ~"Hát legyen", s elfordult arculattal~Dicsragyogva 1922 1| Érzéseknek hivják azt az emberek;~Elfüstölni őket, óh jaj, nincs szerem,~ 1923 0| állottunk végtére a tetőn,~Ő elfuladva rám nehezkedett,~Kéjjel 1924 1| hétköznapnak rögtön véget vet. ~Elfut előle a mozgalmas élet,~ 1925 3| sujtának~Ezernyi átkaid:~Elgyőzte dult szivem~Felfogni villámaid. ~ 1926 0| meg! Óh ne félj csak,~Hogy elgyűröm csipkéidet.~Mi sok időt 1927 1| öcsém,~Erényeid, gyöngéid elhagyád,~Mi a miénk volt, s amért 1928 1| Elvész a lepke, hogyha elhagyasz. ~14 ~Kicsíny emléket igértél 1929 2| is ha kiszakadna~Szűmből, elhagyna minden örömem,~Hisz e szentelt 1930 0| nem talál. ~S hogyha képed elhagyná e szívet,~Borzadok, mi űr 1931 1| Elhagytad istenid, ha e hont elhagyod. ~Ülj csak mint Jób dűlt 1932 0| vándoréletet,~Ő elhagyott, őt én is elhagyom,~Kitagadom a hűtlen gyermeket. ~" 1933 0| ott,~Isten s emberektől elhagyottan~Mint egyházból elpusztult 1934 1| épült sirlakáúl. ~Árván elhagyottnak, idegennek érzi~Itt magát 1935 0| lélekkel születnem?~Jó ha elhagysz, én is elfeledlek,~E köszöntést 1936 1| frigykötést e szentelt szózatot:~Elhagytad istenid, ha e hont elhagyod. ~ 1937 0| reményben,~Engem reményim rég elhagytanak. ~Miért dobnád sírokra koszorúdat?~ 1938 1| kergete." ~Eközben a taliga elhaladt,~A bámuló nép munkájára 1939 1| kín szobrává változott. -~"Elhallgattál hát, kicsinyem,~Óh te megáldnál, 1940 0| lerombol,~Messze földre elhallik zugása:~Úgy a honvédtábort 1941 0| tárgy lép elődbe,~S emlékem elhalványul közte majd,~De szent marad. 1942 1| a szív, égessük el bár,~Elhamvadott lapjain is még~Minden szó 1943 1| beszél~Sziveteken által elhat lelkembe.~ ~ 1944 1| felel, csak emberek jajára.~Elhervad, kipusztul Isten szent világa,~ 1945 1| sárga dacára~A zöld mégis elhervadna,~Akkor is fájó talizmán~ 1946 0| Istennek sem kellene világa.~Elhervadnál, mint virág, ha jő tél,~ 1947 1| életétől,~Napszokott virágot elhervadni ültet~Jéghazába messze kedvesem 1948 1| megráncosodtak s arcaiknak~Rózsájával elhervadt szerelmek? ~Hát a bölcsnek 1949 0| menny, melyet álmodtanak. ~"Elhervadtál, mond Tibold álmában,~Ah 1950 0| hűtlenre többé élet nem jő,~Elhervadtan szél üzendi messze,~Mely 1951 1| nyugodtan, csendességben élhet,~Ah, de költő-kéjt csak 1952 0| kertben pajzán játékok közt~Elhevülve dűltek anyjuknak sírjára,~ 1953 1| gyermekünk tán jobbá vál,~Mint elhibázott nemzedék mi,~S jobb sorsot 1954 0| De nem, de nem, te szómat elhiszed,~Tudod, hogy aki ismer, 1955 1| Tar a hímes mező, virága elholt,~Csak arcod az, min még 1956 2| lábával rugta szét,~S a szél elhordta jótevőn nevét.~ ~ 1957 0| újra béköszöntött,~Ázor elhozá megint a csókot;~Szép arára 1958 0| fogja a golyó, ha bátor,~Aki elhull, mind csak félelmében hal 1959 1| mindnyájan~Egytől-egyig elhullottunk~A csatában.~Nékik is jobb, 1960 1| özvegyek mély gödröt ásnak~Az elhullt bajnokok nyugodalmának.~ 1961 0| vajh ha ébred-é már.~A nap elhúny, a nap újra felkél,~S benne 1962 1| rengő szivvel~Jár, ki az elhunyt világot látta,~Csak ez óra 1963 0| Nem osztja meg, s világát éli át. ~Most tombolhat már 1964 1| játékoktúl~Elpuhult korunk ma elijed. ~Pártás szűzek nézik ablakukból,~ 1965 1| mondják majd, kit kortársi~Elismerének, óh jaj a vakok,~De szíveinkben 1966 1| nyakára épült templomot? ~Elítélének az erényesek,~Gyalázat s 1967 1| a földrázó vész. ~Biró s elitélt szerepet cserél,~Ez reszket, 1968 0| minden ember itt egy-egy elítélt,~Hogy mégis mosolyghat, 1969 0| Odasuhant szelleme az éjnek~S eljegyzésűl lopva megcsókolta. ~Rászövődött 1970 0| szeress,~Csak adj sugárt, hogy éljek,~S neked virágként illatot,~ 1971 0| Hasztalan kérdem, hogy éljek-é még,~Haljak-é érette, adjon 1972 1| meg, ne maradjon~Holnapra.~Eljöhetne török, tatár~Vagy orosz,~ 1973 0| századok múltával hogyha eljön újra~Nézni ott van-é még 1974 0| másra! ~E néhány percet éljük hát magunknak,~S az őszi 1975 0| Hírnevének büszke szárnyalása. ~Eljutott a Kárpátok aljáig~S fenyves 1976 1| betölt és egy rezgésbe olvad,~Elkábít, mintha a föld szelleme~ 1977 0| Csattogás, tolongás, jajszó elkábított,~Csak midőn érzettem, hogy 1978 1| mindent napsugár,~S mig elkábúlok fényétől, melegje~Mint új 1979 1| lomb az emberkebel,~Melyet elkap a lét folyama;~E folyó kövesít 1980 0| Rút idő van, szállás is elkelne,~Ott a város, ott mindent 1981 2| sirodba tértél.~De aki már ugy elkényeztetél,~Az első búnál, melyet most 1982 0| kerte dudvát terem;~Minden elkerűli az átkozott házat,~Minden 1983 0| szárnyszegett madárkát,~Ott meg egy elkésett kis virágot öl meg. ~De 1984 0| ő sokáig, mint a pusztán~Elkiáltott fájdalom nyögése,~Mely lassanként 1985 1| napokról,~Melyeket sírjokba elkisére. ~"Nem pásztortűz ége akkor 1986 0| kertéből már~Számüzött apánkat elkisérte~S oldalánál bú s szerencse 1987 0| tölt pohár volt,~S hogy elköszöntők a nemes bort,~Hogy elfogyott, 1988 1| Kék szamárkenyérrel, búsan elkókkadva~Olyan mozdulatlan, oly némán 1989 3| annyi szép reménye élt,~Elkorcsosúlt, s átkában: a haza~Legrémítőebb 1990 0| mely a nagy Góliátot~Jól ellátta utolsó kenettel. ~Rút a 1991 0| térdekkel eszmél újolag,~Csilla ellebbent már, mint fátyolszalag.~ 1992 0| S ki tudja, merre, újra ellebegnek. - ~Óh lány! szerelmünk 1993 0| megillet,~S nincs senki, aki ellenáll. ~Bosszankodál, hogy egyedűl 1994 0| többé üdv nem vár. ~Lucifert ellenben megszentelte a csók,~Pártos 1995 0| vérzé akkor is hazánkat,~Aba ellenében Péter állt,~S a német császár, 1996 0| gyilkol a kis had között,~Kint elleneknek ezri állanak. ~Kegyelmet 1997 0| helyett~Egy isten ütne pártot ellenembe,~A poklot és bűnt hívnám 1998 0| csodálta mindkettő~A hős ellenfelet. ~"Basa! mond a lovag,~Igy 1999 0| Gúnnyal kacagják győztes elleni. ~Kivánják, hogy lerombolja 2000 1| Almát az első ősanya,~S ellenkezés lőn így a nő~Kiváló főtulajdona. ~ 2001 2| Krisztus szállna újra le,~És ellenkezőjét mondaná,~Mint eretnekkel 2002 1| amint csókomnál először~Ellenkezve elpirult szerényen,~Hangja 2003 0| űl a hazának rekviemjén,~Ellenségének hajol csókjára,~S gyermeket 2004 1| Míg fehérlő csontja a két ellenségnek~Névtelen halomban korhad 2005 0| mond - hol jártatok?~Az ellenségnél mit csináltatok?"~"Nem egyebet, 2006 0| S győztünk, a megritkult ellentábor~Elfutott a legvadabb futással. ~ 2007 0| sorsnak súlyosb próbája vár.~Ellentállottam nőnek, hogy könyörge,~Szerettemet 2008 1| ember csillámló zajában~Ellentétet vérző szűnk nem talál.~ ~ 2009 0| Összeszámolók magunkat s láttuk,~Ellenünk hogy ép jókor futott el,~ 2010 4| SÁNDOR~Bizton számol az ellenzék rád, Muzslay látván~Hogy 2011 4| értelmét hűn te fogád fel; -~Ellenzéki vagy és mégse meleg se hideg. - ~