| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2012 1| Ah, de vallomását amíg ellesem majd,~Szózatos szemedből, 2013 1| édes dalt rebegnek,~Sokszor ellesém azt tőle nyári este~Míg 2014 2| mester, hogyha árnyait~Birom ellesni, azzal is beérem."~ ~ 2015 1| Végtelenje, hogy már szinte ellök,~Félelem, szédűlet száll 2016 1| lelkét a kép betölté,~S ellöké, nem volt rá gondja többé.~ 2017 1| elhalt, halványult a lány.~Ellökém s hozzám volt bilincselve,~ 2018 0| előttem kincsemet,~Midőn ellöktem azt már mindörökre,~Most 2019 1| volna mint más, űzve élvet~S ellökve, ha hervadt a virág.~Balga 2020 1| szárnyait ki élte folyamán.~Ellökvén magától a természetet,~És 2021 0| és a darvak~Tőle messze elmaradnak,~Mert Istent s hont üdvezel. ~ 2022 4| hiszi, rózsa? - csalódik;~Elmaradott, anyagot mert epigrammra 2023 0| kedves nő karán,~Lassanként elmaradtak társaink,~Magam maradtam 2024 4| eszmeköröd tarkult s élesb leve elméd:~Éles gallérod, s tarka 2025 1| és búsan felsohajt:~"Ha elmegyek, nem lesz bajtárs, aki~E 2026 1| hullám~S új hab jő, a régi elmegyen,~Fényt, árnyat nem visz 2027 1| cserét tehetne?~Hisz nő elméje, vágya ingatag!~Kietlen 2028 0| Vándorbot van reszkető kezében,~Elméjében száz bús gondolat. ~És az 2029 0| a téli éjben pislogat -~Elmelegszünk nála, hajh de éltet~A pásztortűz 2030 1| 5. ELMÉLKEDÉSEK~ ~ ~ 2031 0| fölötte,~Az hódolva, ez meg elmélkedve.~A magasból Jehova lenézett,~ 2032 1| mostan lenne csak, hogy elmenék.~Ablakhoz futsz, mintha 2033 1| kiváncsiságnak kérdése kifárad,~Elmenének tőlem mindnyájan nyugodni,~ 2034 1| Mely a romoknak kúpjain elment,~Ezer csoda kél lengő árnyékukban,~ 2035 0| vívjanak ki a harc mezején. ~Elmentek mind, szó nélkül mentek 2036 1| kis család hallgatva,~S elmereng soká a csillagokban,~Pásztortűzben 2037 0| élet a halál -,~De ismét elmerengek a sohajtól,~Mely a virágot 2038 1| még~Amint a tündéri képen elmerengénk?~Akkor tértünk vissza a 2039 0| hogyha látlak. ~Ah, de hogyha elmerengsz az űrben~Kis kezed kezem 2040 1| mi a puszta képén búsan elmerengtünk. ~Oly jól összehangzott 2041 0| Andor, hűvös bükk alatt,~S elmerengve színes lombon által~Nézi 2042 0| képtelen~S bájaidnak tengerében elmerül~Mint a csillag, hogyha a 2043 1| e fehér zászló is~Végre elmerült a kéklő messzeségbe.~S mint 2044 0| szó szót igényelt,~Mígnem elmerültek a beszédben. ~Mit mondtak, 2045 0| halállal, és így jól tud elmesélni~Nemcsak egy furcsábbnál 2046 0| van virág, madárzene,~Vagy elmondjam, mindazt a szépet, jót,~ 2047 1| nem hivén alkalmatosnak~Elmondni, mit oly szépen rendezék. ~" 2048 1| nyugodtan,~A bűvös festék elmosódott,~Előtte terméketlen föld 2049 1| merengett képzelet világom,~S elmosódván ők is, megszakadt szivemnek~ 2050 0| bíborpárna vár.~És hű udvaronchad elmosolygja majd~Homlokomról mind e 2051 1| Minden kicsínyes érdeket~Elmosott már.~Héj, bár lenne a pohár 2052 0| pazartál,~Egy táncot is már elmulasztál!~Siess hölgy! - S most Isten 2053 1| bűn, hogy élvezni~Valaha elmulasztottunk. ~S bár elhangzott a dal, 2054 1| bája, szent egyszerűsége;~S elmulatva száraz galylugosban~Estve 2055 1| az egészet tréfára. ~Mind elmúlt az buborék módjára.~Mért 2056 1| sugár, mit osztályul nyere. ~Elmultak az idők, elvesztek véle~ 2057 1| Vagy tovább miért, miért is élne -~Óh, ha tudnád azt, mi 2058 0| a leány szemén. ~A lant elnémúlt, ő összeroskadt,~Arca bús 2059 1| madárka,~Kebleikre vágyott s elnémúlva bútól~Készűl messze útra. ~ 2060 2| sírod néked mennyet ad~Te is elnézed, hogy szemünkben könny áll.~ ~ 2061 0| benne engem is felejtesz,~Elnézem azt is, drága nő. - ~És 2062 1| trónról bukott,~Hogy így elnézi, amint ördögök~Bírják a 2063 0| mi röpke,~Ah, de véled élni-halni int a végzet,~S játszom 2064 1| eltemette-e,~Vagy mint a szél elnyargal a romok közt,~Elzúg-e a 2065 3| reményltem,~E szűk hant már elnyelé.~Kisfaludy Károly ~Álmodtam 2066 0| sír borúl is majd föléd~Elnyelve minden vágyat, szenvedést,~ 2067 0| szűlni rab hazában~A hon elnyomójának számára. ~Óh nő! hát ez-é 2068 1| születni,~Mellyel ébredsz s elnyugszol megint,~E kedves dalt durván 2069 0| halálangyal volt a neve? ~Elnyújtva fekszel puszta homokon,~ 2070 0| világ csak kell,~A lány előbb-utóbb meg úgyis vét,~S még jó, 2071 4| vagy maradó tábor katonája; előbbre~Nem jutsz már te, s azért 2072 1| vezéreink is,~Nem tűrtek előbbvalót a harcban~Ámde a tűznél 2073 1| édes bús dal is van,~S bút elölni, kéjt nevelni~Jó ha bor 2074 1| fa terjedt s lassanként elölte~Árnya a kertnek minden virágát. ~ 2075 0| trónod is már álla. ~A nagy Elohimok meghódoltak néked,~Közülök 2076 3| kell~Mit esdnek annyian,~S előjeled borong~A néma éjszakán. ~ 2077 1| rögtön véget vet. ~Elfut előle a mozgalmas élet,~S ha a 2078 0| minden, mi jó, mi szép,~És előled bűn, vakság, enyészet~Megrettenve 2079 1| Lelkem, míg hamvadozva~Eloltja a halál. ~Ha csúszva föld 2080 0| De a szivárvány futva fut előlünk~S deres füvet hagy csak 2081 1| hatalmasoknak itt is nagy előnyük:~Hova ők belépnek, míg mi 2082 3| Lőrincz ~Lányka! Lányka eloroztad~Érted érző szívemet,~Lányka, 2083 3| Talán a kedves életét~Elorzta e halom.~Irígyen, és e kincsedért~ 2084 0| van, sok drága birtokom,~Elosztom azt, fiaim, köztetek,~Én 2085 1| Nektek még az mindegy, még előttetek~A kis csillag hit, a rózsa 2086 1| A lánynál ha gonoszabb,~Előzzük meg, rajtunk hogy ők~Ne 2087 0| Vígaszt nékem az a szikla ád. ~Elpanaszlom, hogy bizony leánykám~Azt 2088 4| lész Nógrádban alispán,~Elpárolog elved, s megmarad a magas 2089 1| csókomnál először~Ellenkezve elpirult szerényen,~Hangja elhalt 2090 0| szép Magócs is jól. ~És elpirulva nyújtá homlokát~Forró csókjának, 2091 1| virágot őszi szél, ha rontja,~Elporlik szivünk üde zománca. ~*~ 2092 1| Játszanak csak, ámde játékoktúl~Elpuhult korunk ma elijed. ~Pártás 2093 0| halálnak lelke, és utána minden~Elpusztul, lehervad, összedűl és meghal. ~ 2094 0| súlyos karja fekszik itten,~Elpusztúl e város, elvesz a hely is, 2095 0| dúlt tüzzel vassal,~Mígnem elpusztultak álmüveltségökkel,~S győzelem 2096 0| Mindent, ami örömöt szerez. ~Elrablád éltemnek csillagzatját,~ 2097 0| Hőshöz illő férfi harc-e ez?~Elrablál előbb mint éji tolvaj~Mindent, 2098 0| Megszűkültük házi kis körünket,~Elragadt a képzelet szele~Mint hajóst 2099 3| szívemet,~Lányka, lányka elragadtad~Egyedüli üdvömet. ~Benned 2100 1| legyőzött polgárháború~És őrült elragadtatásának~Színhelyévé lőn-e e falú? ~ 2101 1| szivemnek,~Mígnem a távolság elrejté irígyen~Tőlem, szemeid hogy 2102 0| elrejtenünk, de~A nagyot, ha elrejted, megöl;~Ily sebem van, s 2103 1| fellegről más~Fellegre hág;~S ha elrejtem bár~Kalitkába,~Kihat, elárul~ 2104 1| hogyha szűmbe~Száll az öröm,~Elrejteni bár-~Mint küzködöm,~Mint 2105 0| képtelen. ~Kis sebet könnyű elrejtenünk, de~A nagyot, ha elrejted, 2106 1| követ.~El, csak el, majd elrejtesz öledbe,~Természet, te rég 2107 1| visszafoly a szívbe, ott hogy~Elrejtőzzék drága titkúl. -~S ím lehull 2108 3| Róma~Elrejtve áll a sír, körötte csend~ 2109 1| teremt.~Nem fér kicsinyesen elrendezett~Földünkre ez sem, ront tehát 2110 0| hiába. ~A madár és pille elreppent előtte,~Földbe rejtezének 2111 0| végszavával~Ellenének lelke elrepűl. ~S ő lett az odúnak remetéje,~ 2112 1| húz csak búsan az ekében;~Elrettenve elmegy a dalos madárka,~ 2113 0| semmi jő elé.~S azonnal elriad -,~Bezárod nyíló kebledet~ 2114 1| Veszteség, madárként hogyha elriadna~Játszi kedved engem igéző 2115 0| dalt zengeni.~Tréfáira majd elriadnak tán~Az éjfélnek kísértő 2116 1| közöttük kisszerű faj~És elriaszt minden költészetet,~Mig 2117 1| gyász. ~Védő szellemed rég elriasztá~Kisszerű hitetlenség zaja;~ 2118 0| zajoddal, kalmár számolással~Elriasztád álomképeink,~S várod még, 2119 1| a költészetet számokkal~Elriasztják.~Volna mámorunk bár tenger~ 2120 0| mosolygó szemmel,~S végre elriasztott hitvány törpeségök. ~Dal, 2121 3| egy világ regén~A vaskor elrobog. ~Siromnak ormain~Hazám 2122 0| nem tűrheti,~Felsikolt, elröppen a varázslat -~"Élni, élni 2123 1| Bordal~Elröpülnék, olyan széles~Jó a kedvem,~ 2124 1| vesztett örömről. ~Könnyü elröpülni~Sejtéstől vezetve:~Hogy 2125 0| hagyja el, ~Mert hogyha elröpűl,~A rózsa szerelem,~Bús csalogányoddal,~ 2126 1| boldogítand a leányka. ~*~Elrohantam mégis; intve inte~Ragyogó 2127 0| érzésvilágot~Tán kár lenne elrombolni még. ~III ~Óh leányka, nem 2128 0| repűlő sárga lomb felel - -~Elsápadsz - tán a lombbal egyetemben~ 2129 1| dobbanással~Éltem mi gyorsan elsiet. ~Láthatatlan lelkek szítogatják~ 2130 0| utánuk,~Hasztalan, mind elsikamlanak,~Míg pajzán cirógatásaikkal~ 2131 1| mellette a szán gyorsan elsikamlik,~Súgár ágakat nyujt a bokor 2132 0| sikojt:~"Zászlónknak vége, elsodrá a vész."~Tabán és Dalma 2133 0| már régtől elállott,~Aztán elsompolygnak száz nagy gondolattal,~Mert 2134 1| enyém már e világ itt,~S elsompolyogtam - árva idegen.~ ~ 2135 1| nézd, nézd testvéredet,~Bár elsőszülött vagy s nékem Istenem,~Meg 2136 0| utána~Száz alakja régen elsüllyedt világnak,~Száz ábrándos 2137 0| homlokát. ~És amint szellőként elsuhognak,~Lát Andor száz bájos alakot,~ 2138 0| lesz a kedves szülőnek. ~Elszakadtam egyetlen baráttól,~Hej nehéz 2139 1| legédesb tépi széjjel a dalt,~S elszakasztja éltem lánykám életétől,~ 2140 0| számodra élet.~Hogyha mostan elszakítna a sors,~Lelkedet is elvinném 2141 1| bírták azt, kezed mint bánt? ~Elszállt-e a nagyság is a tömjénnel,~ 2142 0| lenne a baj,~Mint a hősi elszántság szivökben,~Kérjenek segélyt!" 2143 0| kezdődött a kétségbesés,~Elszáradt a könny, elhalt a sohaj,~ 2144 0| Végigreszketett egész valóján,~Elszédült, és a mélységbe hulla. ~*~ 2145 1| nagy bús gondolatja száll. ~Elszenderült a városnak mozgalma,~Napszámát 2146 0| zeng, aztán eláll,~Mert elszenderűle trónján a király. -~Ah de 2147 0| eredmény tán haragba hoz.~Elszenvedem. - Kivánd, és meghalok,~ 2148 1| lélek,~Hittem lesz erőm is elszenvedni épen.~Óh, hogyan csalódtam, 2149 0| vagy itt-ott egy lányt elszeret,~Még az mind nem fordítja 2150 1| közöttök,~A szabadságtól úgy elszokám~Végtelenje, hogy már szinte 2151 1| társasága, mellyel még mulat,~Elszórja őket, és mint kincs után~ 2152 1| végetlen sok szép szó után,~Mit elszórsz, szűdben is marad e még~ 2153 0| Szédűl, szédűl, - keble elszorúl,~Karja reszket s íme erkélyéről~ 2154 1| vesztve percnyi ragyogásunk? ~Elszorult kebellel lépek ablakomhoz,~ 2155 0| álomképekkel együvé vegyűl. ~Te elszunnyadtál, én féléberen~Még hallgatom 2156 0| halálnak árnya~Tégedet, lány, eltakarni merjen. - ~Szellem vagy 2157 3| nemzetével egy napon~A mély sír eltakart. ~De nem siratja vesztemet~ 2158 1| Habját, a távolság árnya eltakarta.~Óh, mi végtelen tér van, 2159 1| megmérgezed,~Im bűneidet eltanulja~Leghűségesb barátod is, - 2160 1| Felűlemelkedni lesz-e erőm? ~Vagy eltapodnak s nyom nélkűl enyészek,~ 2161 0| hogyha e csók forró léhe~Eltartana egy századot,~Melyet rejt, 2162 0| gúnyos hangon~S a honvéd eltávozik sötéten. ~Mily kinzó kétség, 2163 0| Hogy szelídebb úton vitt át élteden,~Mint minőn korbácsolt engem 2164 1| csak harcolni kell. ~Teljes éltemben mindég kerültem~Minden rossz 2165 0| S azután jössz karddal éltemért,~Jól tudod, könnyű lesz 2166 0| egytől-egyig,~Idegen honban hogy eltemesse,~Mindent túlélt, hont és 2167 1| Jőne a halál, hogy végkép eltemessen -~Barna varju károg még 2168 1| érhetne,~Hogyha a sors jókor eltemetne, -~Irígyelve boldog létemet;~ 2169 0| már messze, messze van,~Eltemetni a bút, mit szivén visz~Sorsa 2170 1| Egy perc még! s a tenger eltemette. ~Ott áll a szirt, mint 2171 1| tömjénnel,~S az eldült oltár eltemette-e,~Vagy mint a szél elnyargal 2172 0| emlékkövekre,~Azok diszéül, akik eltemetve~Alattuk a mély sírban fekszenek. ~ 2173 0| minden boldogságot~Kívüled - éltemhez más nem kötöz.~S ha meghalhatnék 2174 1| csendes lak vára;~S gondolok éltemre, melynek pusztaságán~Érek-e 2175 1| Óh nő, hogyha sorsunk eltép is egymástól,~A tó és a 2176 0| emléke lesz,~S benne a szív eltépett szerelme. ~Hát bucsúzzunk! 2177 1| pedig bájos volt, melytől eltépettem,~Melyben munkálkodtam, költöttem, 2178 0| És szenvedek, kebeledtől eltépve,~Mert a mennyből, mely ellen 2179 0| óvják gondosan,~S rájok elterítve egy rossz gúnya van.~Igy 2180 1| ember, hogy mint támad~Az az elterjedt faj, az asszonyi állat,~ 2181 1| felette. ~Illatos gyepágyon elterülve~Ül körűl a kis család hallgatva,~ 2182 1| van. ~*~Fenekig most, mind éltesse~Akit gondol,~Éltében ki 2183 1| népszabadság eszményképe volt~Zord éltetekben a vezérfonal,~Azért türétek 2184 0| kebledet~A sugárnak, mely éltetett,~Egy hűs szelet miatt. - ~ 2185 1| ott.~Habzó pohárral vigan éltetik~Szerencséjét s a bajnok 2186 3| összezúzatott,~Veszejtve minden éltetö reményt;~S kiégve keblek 2187 1| remegve fogja el,~Félvén eltéved avagy elmerűl. ~S harc támad 2188 0| kell,~S az illatát csupán~Éltével hagyja el, ~Mert hogyha 2189 0| üdíte egykor,~Midőn ledűlt, eltikkadott,~Nem lenne-é őrült örökre~ 2190 2| népszabadság, mely nyög eltíporva,~A bűn, mely ismét emelt 2191 1| mindvégig, mint a gladiátor,~Éltökért s ez élet harcuknál nem 2192 1| gyep hullámira terűlök~S eltölt körűlem mindent napsugár,~ 2193 0| kezd szörnyen recsegni,~Eltördelve hull alá az ág,~Ordít a 2194 3| át~Reménysugár nem int. ~Eltördezett a lant~Bretizla ódalán,~ 2195 0| Hévvel utána nyúl,~A rózsa eltörik,~És harmatkönnye hull. ~ 2196 0| csalódás lenne földi sorsod,~Eltörpülni látnád, amit képzetedben~ 2197 1| lángész, aki sírban nyugszik~Eltörpülve, éhen, alkalom hiányban? ~ 2198 1| Hogy sírt akkor játszere ha eltört,~Mintha most vesztett célját 2199 1| általlépi ember szent határod,~Eltörüli rólad mind e szűz zománcot;~ 2200 1| Még nyomom sehol sincs eltörülve,~S mostan lenne csak, hogy 2201 1| Pókháló függ a poros falakról,~Eltörülvék pálmafás vidéki~És egök, 2202 1| képzeletvilágát~A valónak ádáz újja eltörűli.~S oly erősen függünk álomképeinken,~ 2203 0| Megy hát a hős, megy, eltörvén vasát,~A súlyos gondtól 2204 0| mint esti fény,~Már régen eltünél... ~Helyetted éj vagyon~ 2205 1| sóhaja. ~Te élvezéd mind éltünkben mi jó,~Csók közt alkottál 2206 0| fényes koszorúmat~Csak, hogy éltünkből mi sok lehervadt. ~Nem vigasztal, 2207 1| minden pántot zordonan,~Mely éltünkhöz kötött, egyet meghagysz,~ 2208 0| S kétes alakukkal újolag eltűnnek,~Nincsen ott tavasz, nincs 2209 0| bájleplével mindent eltakar.~Eltűr, de hogy hideg légy, lányka, 2210 3| szerez. ~Bretizla évekig~Eltűrte börtönét,~Nyugottan élte 2211 1| ujjával~És a látvány elvesz elülem. ~"Látom, tündér, tudomány, 2212 0| jobbrúl, balrúl, hátúl és elűl,~Mint minket az ellenség 2213 1| ne lássak emberalakot,~Elutálnám az Istent általa,~Kiről 2214 0| érzetével mind hiába vív,~Elutasitá a legjobbakat~És hidegen 2215 1| galylugosban~Estve volt hogy ismét elutaztam.~ ~ 2216 1| Melynek csendjét vad zajod elűzi? ~Minden vágyad pár fillért 2217 0| valóság. ~S míg itt minden élv csak unalmat s undort szül,~ 2218 0| mondta, minden úgy leve.~Elvadult megyéken ember nem lehel,~ 2219 1| csókod kárba menjen,~Míg mint elvadúlt mén, elszáguld az élet.~ 2220 0| Zákány már messze vágtatott. ~Elvágtatott ez a puszták közé,~Feltűntek 2221 0| Benne ketten, úgy-e, mégis elvagyunk. ~Elvonult a felleg, felsüt 2222 1| képét,~Mint a napot, mely elvakít fényével~Árnyában látjuk, 2223 0| Elváláskor~A búcsu inte, szűm majd 2224 0| hangos puszta lak! ~Így elválásod tőlem könnyű lesz,~Míg hogyha 2225 0| boldog levél nélkűlem.~S elválásunk kínja csak nekem jutott,~ 2226 0| volt-e minden szenvedés,~Mely elválasztott kedvesem szivétől? ~Csókod 2227 1| kebelébe szánta.~Amidőn elváltam tőled, drága lélek,~Hittem 2228 1| melyet kikoldulátok, béketek~Elváltozik halál nyugalmának?~Küzdés 2229 0| dobta halvány fátyolát. ~Elváltozott azóta szívem is,~Sok édes 2230 0| vágya~Mindkettőnk felett. ~Elváltunk - sok év folyt~Már azóta 2231 1| Az a kis világ, és most elválva tőle,~Van szüksége szűmnek 2232 1| fogadd be újra~Ősi ház a rég elvándoroltat!~Itten állok ajtód küszöbénél,~ 2233 4| Nógrádban alispán,~Elpárolog elved, s megmarad a magas orr. -~ ~ 2234 1| S a két fohász amint így elvegyült,~Isten trónjához hírnökül 2235 0| bizalmas szó, egy pillantás~Elvégzett volna köztünk minden kérdést. ~ 2236 1| Elveink~Hűs őszi est, a szél sivítva 2237 0| láttok is~Ha láttok is vad élvek tengerébe~Merülten olykor 2238 0| Pásztortűz volt minden üdvöm, élvem,~Mely a téli éjben pislogat -~ 2239 0| adtak s mondák: Kamarád,~Elvenni illik mástól, amit ád!~Megittuk 2240 1| kétségbeesett~Végső küzdésében elvéreze.~Hős szelleme még el sem 2241 3| e hely,~Hol szent jogért elvérezett a nő!~Míg érze fönlobogva 2242 0| fáról-fára~S ugatással ismét elverik,~Majd az elfogott méh kis 2243 1| néhány marad fel,~A tömeg elvérzik és nyugszik rakáson,~Örök 2244 0| szó, ily sok polgárerény~Elvesszen-é örökre hasztalan,~Hát hogyha 2245 0| a nő, a dalos kis állat,~Elvesz-é az is? Hejh, Isten őt mért 2246 0| szenvedek,~S inkább, hogysem elveszejtselek,~Verjen engem síromig vad 2247 0| Bogdány! az ajtón üldözőim,~Elveszek tehát." - "Nem, nem veszél" -~ 2248 0| Lovag, lovag! mindnyájan elveszénk,~Hahogy te még meg nem védelmezesz. ~ 2249 0| szűm borzadva látja. ~Elveszesz - nem hervadó virágszál -~ 2250 2| Célt csak te érj, a nép elveszhet a pusztán.~ ~ 2251 0| felejteni,~Kevés öröm az, amit elveszít,~És mennyivel kevesbek könnyei. ~ 2252 1| törpe századok. ~Miljók elvesznek s nem marad utánuk~Nyom, 2253 0| nagy kegyetlenűl. ~Péter elveszté a trónt, én voltam~Mindvégig 2254 1| nyere. ~Elmultak az idők, elvesztek véle~Bajnokai, lealkonyult 2255 0| nyugalmat ad. ~De sírok, mert elvesztenek~Hazámnak és nekem,~Anélkül 2256 0| mely naphoz repül fel,~Elvesztesz mint lepkét a tűznek hevével. ~ 2257 3| leányka!~Ha kék szemedben mink elvesztjük azt,~Szived virasszon érzeted 2258 1| a békeért~Odaadva minden elvet és szent vért. ~Nem féltek-é, 2259 0| fölötte leng majd.~A jelennek élvét hordom áldozatnak~Egy lidércért, 2260 1| győztesen kikél,~S midőn egészen elveté az embert,~Félistenképen 2261 1| hogyha búza nincs rajt,~Mint elvetett kard, hogyha nem vívhat 2262 0| ravatalon halottat~Hoznak, elvett zászlókba takarva. ~A vezér 2263 3| szén. ~Hazátlanná tevél:~Elvetted férjemet:~Tüzláng harácsává~ 2264 1| Harmadik pajtásuk sütköződe,~Élvezé a nap meleg sugárát,~Nézte 2265 0| boldog,~Én homályos csendben élvezek~A lány keblén és mosolygok.~ ~ 2266 1| kincse mind nagyobb.~Amit élvezék, mindaz sajátom,~Többé tőlem 2267 0| zálogképen,~Véle a megnyugvás élvezési járnak." ~A viharkirály 2268 0| világ,~Enyém csak súlya, élvezete nem,~De nyugodalmad szent 2269 1| az éjnek titkait kutatta,~Élvezetlen hagyta a világot. ~Óh szentségtörő, 2270 1| érdek ronda mocska,~Sem élvezetnek önző ingere.~S te könnyelműen 2271 1| Hogy a végetlen szépet élvezhesse~A korlátolt emberkebel,~ 2272 1| Hallgathatjátok a puszták szelét,~Élvezhetitek azt a híves árnyat,~Melyet 2273 1| Most élveznék csak~Mint annak aki szomjún~ 2274 1| Hittek, mert köztük laktak, élveztek~Isteneik, s parancsuk is 2275 0| nem művelék, csak áldásid élveztem,~S egyben teljesítém mindég 2276 0| a rózsa szól: ne bánts,~Élvezz, itt díszlek én,~Eldobsz, 2277 0| virágot, százhangú zenét,~Élvezze más a fényes napsugárt,~ 2278 1| mind nem kell mi nékünk!~Élvezzünk csak, s mi fő, szeressünk,~ 2279 0| elszakítna a sors,~Lelkedet is elvinném magammal~S te halott maradnál. - -~ 2280 1| kebelen,~Hallgatva némán~Elviselem.~Mért mondanám meg~Mit szenvedek,~ 2281 0| Vagy mért nem ád erőt azt elviselnem?~Búm meg nem ölt, hogy kínzzon, 2282 1| Zord követje jár itt,~S elvivé magával a ,mosolygó nyárnak~ 2283 0| olvas föl egy családfő,~Elvonultan űl egy szerető pár.~Mindnyájok 2284 1| már össze szűnk,~Magába elzárkozva~Ment mindenikünk. ~Az egyik 2285 1| fegyveres had~S a sírókat elzavarja,~Jő helyettük a tavasz, 2286 2| villám futá át~E szívet, elzengé azt énekem. ~Elzengte akaratlan 2287 1| életfáinkon megpihen;~Elröpül s elzengett daljával~Többé emlék, nyom 2288 0| hazáját látogatni eljár,~Ott elzengi bánatát, keservét~S szent 2289 2| Vajjon, hol e dalt ily módon elzengje,~Min ment keresztűl a költő 2290 2| szívet, elzengé azt énekem. ~Elzengte akaratlan mint madárka,~ 2291 1| elnyargal a romok közt,~Elzúg-e a dicsőség is vele? ~Nem, 2292 1| 26 ~El, el, ne lássak emberalakot,~Elutálnám az Istent általa,~ 2293 0| gyógyulok rá nézve, hogyha még~Emberbe egykoron tán hinni kezdenék.~ 2294 1| Kacagok, ha hallom mondani,~Emberben hogy égi szikra él,~S társadalma 2295 1| aranyt lel,~Kit még a dőre emberbölcseség~Mindent gyülölni s félni 2296 0| űr maradna ott,~Isten s emberektől elhagyottan~Mint egyházból 2297 1| egykor felrugottnak.~Az emberen mert ember nem segit,~S 2298 0| Melyet külde Isten a föld emberének -~Egyedül te vagy, mi mindenen 2299 0| mégy semmire,~Ott állnak emberid~Gyilkolni hívd ide." ~,, 2300 0| hegyszorosnak,~S ottan áll a végső emberig, míg~Holnap sergeim általvonulnak. ~ 2301 1| házi gond,~Meghült szivébe emberismeret,~S ha visszagondol, hogy 2302 1| Álfény, s nem riaszt meg emberkar,~Mondd, előtted vajjon melyik 2303 0| végtelen, mint istenek hatalma,~Emberkebellel egyedűl ki bír?~Egész keservem 2304 1| Járjon azt meglátogatni.~Emberkönny csak fájna nékem,~Bár valódi, 2305 1| nyer csillagkoszorút,~Úgy embermű is a romlásnak csókja~Által 2306 1| puszták homokját~És száz hiú emberműt eltemet. ~S csak ott, hol 2307 1| hogy ne essenek kétségbe~Embernagyságon törpe századok. ~Miljók 2308 1| szállni~Isten gondja és emberremények. ~Fényét vesztett csillag 2309 1| hizelkedel magadnak,~A jót emberségesnek hivod~És embertelen neve 2310 1| vérző harc s imádkozás közt~Emberszív meddig össze nem dűl,~Csak 2311 3| földi érzeményt. ~Kik bíztak embertársaikba még~Mord bánatokban esdve 2312 1| jót emberségesnek hivod~És embertelen neve a rossznak.~Hej, pedig 2313 1| megáldott,~Most a próba napján emberül megállott;~Aki a világot 2314 1| általa.~Ma a lányt ideállá emelék,~Céllá tevék, azért silányult 2315 1| simítva, csókot adva annak,~Emelkedett ki a csoport közűl, ~Mint 2316 1| törik hullámi, mások buktán~Emelkedik, ki a felszínre hág. ~Csusz 2317 1| ifiakat. ~Hidraként fejet emelt-e újra~A legyőzött polgárháború~ 2318 1| undorral köpöm ki őket,~Oly émelygően lágymelegek,~És kerűlöm 2319 1| hová lett nyomtalan?~Magát emészté fel, csatázva~A kisszerű 2320 0| van, s hogyha földi kínok~Emésztik, onnan hoz szelíd vigaszt,~ 2321 0| sem ért. ~Mint tűzvész, emésztve önmagára dűl~Percnyi fényéből 2322 2| fegyverben áll,~Amaz a veretett, emez meg ver.~ ~ 2323 0| Emlék-áldozat~Büszke gonddal ápolt kert 2324 1| mindinkább~Hanyatlani látod emlékedet; ~És látod a hont, a jogot 2325 0| Összeszedjük akkor őket~Édes bú emlékeképen -~Egy-egy napnak érzeménye~ 2326 1| fegyverem.~Ha kérd aztán hiú emlékeket,~Ha kérdi: mért halványak 2327 1| ragadhatja őt mint vész. ~Emlékének tárházaiból~Választ renddel 2328 0| sírhalom~Hű kedvesed fedi~És emlékére hullanak~Szemednek könnyei? ~ 2329 1| Hej, de nem tovább, el, el emléketekkel,~Aki tűrni bírok meg nem 2330 0| mind kihalnak,~S múlt idők emlékeűl csak~Sárga lombjaik maradnak. ~ 2331 1| Sirjoknál eldőlt nagyság emlékével~Kicsinységemben megmaradtam 2332 1| Emlékezés az első szerelemre~Ringass, 2333 1| Mária testvérem emlékezete~Hiven követted férjedet, 2334 1| játszik a kis csillag,~Engem emlékezetnek sző körül sugára. ~II ~Messze, 2335 0| cimborám,~Mondjátok néki, emlékezzék rám.~Im visszakűldlek néki 2336 1| Hogy rólad beszéljek, rólad emlékezzem.~Ah, de félre már most, 2337 1| Győzelmes lelkünkbe egy emlékgyöngyöt tesz. ~III ~Eljött hát a 2338 1| hogyha vége van,~Mindkettőből emlékink maradnak - -~Álmodnom hát 2339 1| reményünk amiként fogy,~Emlékinknek kincse mind nagyobb.~Amit 2340 1| kőrakása,~Mint órjás harcaid emlékjele,~Regét mond róla a Kárpát 2341 0| annak, akinél~Előbb szentelt emlékkönyekre lelt. ~Lerombolt védő bástyafal 2342 0| teszek,~Ki lámpákat rak az emlékkövekre,~Azok diszéül, akik eltemetve~ 2343 1| Emléklapokra~1. Mária ~Kérded, hogy sajnálnám-e,~ 2344 1| teszed, leány, hogy adsz emléklapot,~Melyről, ha feledél, olvashatod 2345 1| Gondűző borocska mellett~Emlékök még egyszer áthat.~ ~ 2346 1| Kis virág hajol siromra~Ő emlékszik, azt hiszem, rám;~Hogyha 2347 3| suhintja messze el~A szent emlékű hősi csontokat,~Míg századoknak 2348 1| gúny tárgya~Veszne bár emlékünk is magunkkal~S mit szerettünk, 2349 0| tápot,~Tündérálmot szívtál emlőéből?~Most kell, most a tartozást 2350 1| Meg nem csalatkozál. ~10. Emma ~Jól tudom, bár ah nem érzem,~ 2351 1| sőt villám ütvén belé,~Ez Enclysionnászentelé.~S mint sírtetőkre 2352 0| amelyben felélne. ~Sír borúl az énekek fiára,~Idegen föld nyomasztó 2353 0| virágon,~S a fejfáról madárka énekelget,~Mig lent halott van?~Mért 2354 0| A téli éj dicsérete~Hadd énekelje más a dús tavaszt,~Ezer 2355 0| csak mese, ~Amit költőink énekelnek,~Dícséretére epedő,~Eszményi, 2356 1| poklot illetne bére. ~S énekelni kell a népnek~Melyt békóba 2357 0| Meglesém, hogy nyári éjjel énekelte,~Bár zománca eltünt, amint 2358 3| szivemnek gyászos éneke,~És énekemnek mindenik szavával,~El-elreped 2359 1| mit hangicsál a rabmadár,~Énekével lopva a szabadba~Menekűl, 2360 1| éhezénk, fagyos eső vert~S éneklénk - vezérink ott valának~Szenvedtek 2361 0| Így lesüllyedt hát az éneklett nőszellem,~Hogy nemesb életcél 2362 1| nem tanulhat~Dalt, amint éneklik édes rózsa ajakak.~Mért 2363 1| zápor lesírt. ~Elnémult énekünk, nem~Vert már össze szűnk,~ 2364 0| szemedben szebb sugár van, -~Nem engeded - - - Kebled keblemre dől,~ 2365 2| megrág. Tűrjük ezt?~Adj engedelmet és a gaz nem él." -~"Ne 2366 0| győzelmében~Halálra fáradt, mostan engedett. ~Megy hát a hős, megy, 2367 1| maradnak - -~Álmodnom hát engedj boldogan! ~III ~Hát megtörtént 2368 0| mindannyiszor kivívnom~És minden engedmény új kegyelem. ~Minden mosolyban, 2369 0| véle élni és meghalni érted~Engedne engem a sorsnak kegye! ~ 2370 0| Tovább maradni hogy nem~Engedte végzete? ~Úgy-é bár, nem 2371 0| az élet melyet ily~Árért engedtél, többé nem enyém,~Megtartottál, 2372 0| szív játékos szelleteknek~Engedvén át kisded csolnakát,~Jobbra-balra 2373 1| Hogyha felmarad lelkemnek énje,~A nagyot tisztábban élvezem;~ 2374 1| tavaszt,~Hatását csak kicsiny énjéhez méri,~S ha szenvedett alatta, 2375 3| Rebegte: "jó anyám!"~Elbájolt énmagam~Mennyekbe álmodám. ~S midőn 2376 1| megyek~S kivégezem végűl enmagamat;~Hogy ujra Isten légyen 2377 1| Szeretem, ha könyörülni lát,~Enmagamnak fájdalmas csak látni~A nyomort 2378 1| szára. ~Sárga a féltés, ennélkűl~Ah, valódi szenvedély nincs.~ 2379 1| Aztán lesz-e majd neki mit enni?" -~"Hogyha tetszik a padlásra 2380 2| 36. Az entuziaszta~Mégy hát te is, előre! jelszavad,~ 2381 0| Azt hiszem, nem érzed, enyelegni,~Mosolyogni néha hogyha 2382 0| mellette őrangyalként állott,~Enyelegve játszott szende lánya. ~ 2383 0| int a végzet,~S játszom és enyelgek, mint kertén a lepke. ~Látom, 2384 0| Dac és békűlés, féltés és enyelgés~Felváltva reng a tánc hullámiban. ~ 2385 0| kacagtam én,~Ők őrjöngöttek, én enyelgettem,~Hogy vívjanak ki a harc 2386 0| mulassunk szépen,~Hiszen enyelgni olyan kellemes,~Csak a szó 2387 0| Karomban érzém szívveréseit~Enyémmel együtt és úgy képzelém,~ 2388 3| reményem elveszett.~Mind enyésszen éltem, üdvöm~S fényljen 2389 1| eltapodnak s nyom nélkűl enyészek,~Felejtett sír dől rám mint 2390 1| léted örök keserv leend~S enyészetért fogsz csak könyörgeni.~ ~ 2391 0| madárdalt, fényes napsugárt~Enyhítni búnkat alkotá az ég,~A hosszú 2392 0| arcát törülgeti~E szent enyhítő, - az anyai kéz. ~"Meséljek-é, 2393 0| férfikönny kiszárad.~Nem enyhül többé tőle bánat,~S ki nem 2394 0| beszél~Neked, leány, én enyhülök,~Hogy téged lágyan foly 2395 3| nehéz ború uralt,~Kiknek enyhűlést néma bánatok~Csak a remény 2396 1| vágyva lég és napsugár után~Epedének a világba ki. ~Ah, de olyan 2397 1| nyer vala. ~Inger a kéj, epedés a célhoz.~Önbecsérzet és 2398 0| nehéz keserv van. ~Halvány epedéssel messze, messze vágyó~Pillantása 2399 0| kevésbbé nagy volt hiusága.~Epedett miatta sok bajnok levente, ~ 2400 1| Nem tűri ő, hogy lant epedjen ott,~Hol ő beszél, ott bércek 2401 1| jelen,~Mert hol csak vágy epedt,~Hol csak virág nyilott,~ 2402 1| vagyok mehetni,~Aki úgy epedtem értetek,~Minden léptemnél 2403 0| forrás, ami bíztat,~Hasztalan epeszt el e szív szörnyű szomja -~ 2404 1| 7. EPIGRAMMÁK~ ~ ~ 2405 4| élce a rád az imént készült epigrammnak?~Annyi amennyi neked, mindenesetre 2406 4| Elmaradott, anyagot mert epigrammra sem ád. -~ 2407 1| imámszó. ~A kőemlék, melyet épít,~Lassan földdé porladoz 2408 0| fel ne forgassátok~A most épitendő új világgolyókat. ~Most 2409 1| eget,~S hosszú fáradság, építés után~Oly messze az, mint 2410 1| teremtni,~Irígyletes lett az az épitész,~Ki a szívnek gunyhót, a 2411 4| b)~Építnél hidakat s építesz is; - ím a szegény had~Is, 2412 0| mely a próféta csarnokán épített,~Mintha könyörögne, zengni 2413 0| márványtól ragyogtak,~Óriás faj épitette tán fel,~Síremléki a halált 2414 0| tengertől távol puszták között~Építhet majd új fészket szabadon. ~ 2415 4| veszhet a nép odakünn. - ~b)~Építnél hidakat s építesz is; - 2416 0| borítsa bár;~S hogyha éj van, épp, mivelhogy éj van,~Minden 2417 0| himbálnak bolintva,~Tündér liget épűl és összedől,~Zördűl a fák 2418 0| Éjfélt üt, reng még az érc visszhangja,~Mint kebelben 2419 1| csatára szállva,~Hogyha ércbilincsen vonz a sírhoz, melyen~Már 2420 1| pillanat~Mindkettőjökre ércbilincset tesz. ~Mért nem foly a világ 2421 1| habzik a hegyi patakcsa,~Ércfényű acsáknak múlató tanyája,~ 2422 1| küzd, fárad és örűl; ~Ha ércjármát az ős Duna lerázta,~A vár 2423 0| szemét. ~Sírok adák ki az ércravatalt,~Miket áhitatos fiú emelt,~ 2424 1| játszogat,~És mindezen a sors ércszála megy:~Rabért - rab, bölcső 2425 1| baján nevet.~Virágot is csak érdekből nevel~Hogy legszebb díszében 2426 3| mindenki érzete,~És nem leend érdekletük hiú.~ ~ 2427 1| külvilág részvéte és ezer~Érdeknek ónja rácsimpaszkodik.~"Várj, - 2428 0| lelkét mondhatatlanúl,~Míg érdektől reszketve így felel:~"S 2429 0| vétkes~S a győzőé lőn az érdem koszorúja. ~Lucifer száműzve 2430 4| mindenik ágban: -~Esmerik érdemeit; a haza s irodalom.~Ám a 2431 4| vala tűzni, -~Mert szép érdemekért, a kebel érzete küzd. -~ 2432 0| Az egyház szent imát,~Ha érdemeltem, úgy az ég~Majd más jutalmat 2433 1| később bizonnyal,~Talán egy érdemetlenebb miatt.~Vagy nem hiszed, 2434 1| Mindkettőnknek csak a hegy istene~Bár érdemetlenül, nyujthatja azt.~Ím egy 2435 0| erdei nefelejts,~Minden érdemjelnél kedvesebb ék. ~Mily eszméket 2436 1| szálla,~Mint a vitézség érdemlett jutalma,~Lent addig a sebzett 2437 0| Én nem hozhatok, hej, érdeműl erényt fel,~Könyörűletért 2438 1| álmunk hajnalkor,~Már csak az erdőben űl az éj homálya,~Még egyszer 2439 0| mint zúg szörnyű utában,~Erdőket forgat ki százados gyökéből,~ 2440 1| oroszlán~Aranyos serénnyel erdős hegynek ormán,~S míg a kis 2441 0| ha néha mosolyogsz,~És az eredmény tán haragba hoz.~Elszenvedem. - 2442 0| hullni hagyja~Bánatának eredő könyét. ~Nézve néz a távol 2443 0| erősek,~Ifjú élet lüktet ereidben,~S hazádnak szüksége lehet 2444 1| Kórágyon~Vad láng ég arcámon, ereimben~Pusztító tűz lüktet vér 2445 0| gyökéből,~A szirt összeporlik ereje-hagyottan. ~Véres arccal néz csak 2446 1| tudnám jóban, rosszban,~Erejeért akaratuknak.~Míg így undorral 2447 0| gúnyára,~Megfeszíti minden erejét, előre~Nyargal. "Most megvagy 2448 0| Míg durva kéz csapásai nem érék~Virág s léleknek e legszebbik 2449 1| éltemre, melynek pusztaságán~Érek-e még ilyen csendes jó tanyára? ~ 2450 0| lelkem, mert Lujzám neve~Ereklyéül maradna a világnak,~Emlékeül 2451 1| azzal, ki ellen itt~Hiú erénnyel vértörvényt csinál.~ ~ 2452 1| nincs a szívben,~Szeretet erénye sincs ott. ~Aki mással nem 2453 0| a világgal is kibékülök~Erényedre hogyha gondolok. ~Óh de 2454 1| többé nem vagy már öcsém,~Erényeid, gyöngéid elhagyád,~Mi a 2455 1| erényes ember.~Őket átkozd, az erényeseket~Kik kigyófajzatként sima 2456 1| vészes napja jő,~Halvány erényetek csak kényelem~És gyávaságnak 2457 1| sohsem is vala. ~13 ~Halovány erényök, halvány bűnök,~Az színlés 2458 1| se vezessen már,~Társalmi erényünk a Cherub lángkarddal. ~* 2459 0| Melyeket gazság szül és erényűl ád el. ~Hogyha nem hittél, 2460 0| fénybogár lett.~Fátyolát ereszti a szellő szárnyára,~S abból 2461 2| ellenkezőjét mondaná,~Mint eretnekkel bánnánk vele.~ ~ 2462 0| Szűm hiú, hamis bálványai,~Éretted tanultam még az Istent~Is 2463 0| te is sírhoz közelgesz,~Érettnek kell lenni a halálra~Az 2464 0| dönté el győzelmünk?~Önmagát érettünk hősien odadva. ~Láttam Dávidot 2465 0| halált~Szomjúzom én, im érezd csókomat~Nem-é forró s erős? 2466 2| nem kérdünk, ha dall, mit éreze,~Nem kérdik, az ősz búcsúzó 2467 0| Hogy több barátságnál, mit érezek. ~Azt kémleled, ha néha 2468 0| a világ szelének~Még nem érezhették fagylaló hatását.~Tisztán 2469 0| Ha csókot nyer, sír bűzét érezi. ~Arcán úgy ég, mint túlvilági 2470 1| öntudatlan üdvben,~Hej, de mi nem érezők folyását!~Ifju szívnek holnap 2471 0| nevettek, hogy sírtak bele.~Tán érezték, hogy még találkozunk,~S 2472 2| gyöngyöt terem,~Csak ők érezzék, - mig reng dalom fénye -~ 2473 1| szellőtől suttogott zenéje. ~Érezzem pusztáid végtelenjét~Melyen 2474 3| szűmre gyermekem." ~Ki velem érezzen,~Ki nyujtsa védkarát,~Ki 2475 1| midőn hullámi megfogyának~Érezzük a siralmas veszteséget. -~ 2476 0| pillantásra a lány,~Ez sem érhet többet másnál, úgy gondolván,~ 2477 1| Óh, csak egy van ami még érhetne,~Hogyha a sors jókor eltemetne, -~ 2478 1| földön nincs örömem!"~A nemtő érint bűvös ujjával~És a látvány 2479 2| csillagom is volt elég.~Érinte elválás, halálnak árnya,~ 2480 1| Ami rajtad becses volt,~Az érintetlen áll,~S abban, amit szerettél,~ 2481 0| bús sejtelem. ~A halálnak érintett meg szárnya,~S ím hogy megcsókollak 2482 0| általfogja őt,~S hogy csókkal érinthesse ajakát,~Föltolja a sisakrostélyt. 2483 0| elborzad magában!~Mintha érintné őrűlet árnya~S értené, hogy 2484 2| Fölemelém a leplet, embernek~Érintni, melyet tilt hitünk törvénye,~ 2485 0| ellenének?~Istenem csak baj ne érje ottan; -~Ily szemek nem 2486 0| Kínozva öl meg, hogy kéjét ne érjem. ~Most tárja fel előttem 2487 0| olyan vonzó, -~Jerta is még erkélyén mereng;~S ím a szellem-szó 2488 0| Néz csak, néz csak a vár erkélyére. ~Ott áll a vezér s karára 2489 0| elszorúl,~Karja reszket s íme erkélyéről~A dalnok lábához rózsa hull. ~ 2490 0| ott merengett~A toronynak erkélyes fokán,~Nézett az éj csillag 2491 1| közben újra a~Kertekhez érkezém.~A harmat lassudan~Ép a 2492 1| nyár heve, ezt férfiú erő~Érlelni vágyó éhe ölte meg.~A nyár 2493 0| eddig feltartott."~Ezzel Ernőnek karára dűl~Borzad ez látván, 2494 0| homloka felett.~Az ifjú ernyedetlenül halad,~Villám deríti csak 2495 0| ajtóba lépve~Arca, karja új erőben él. ~A győztes nép kór hivét 2496 0| visszatérek,~El ne menj, erődet, szívedet hagyod majd~Útadban, 2497 1| zajong az élet működése,~Erőlködik és küzd a sokaság,~Egymást 2498 1| Küzdeni a sorssal, vesztem az erőmet,~Hogyha ábrándozni kezd 2499 1| indult kis pataknak,~Mint erőnknek a köznapiság,~S most vizéből 2500 1| szüksége szűmnek nem csekély erőre.~Fel-feltűnedeznek képei 2501 1| mert alkotmánytok~Ha dült, erősbnek szent alapja lesz. ~Vitázhatlan 2502 1| s szabadság részire,~Mit erősségűl emberi méltóság~Mártírok 2503 0| kőszíve van,~Csak hogyha az erőssel küzködik,~Vér s könny közt 2504 2| aradi sírra~Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,~Ki fényesen 2505 0| oroszlánt~Vas kalitka és durva erőszak. ~Attól félnék, hogyha kegymosolygás~ 2506 0| élvezet, mit itt~S amott erőszakosan víva ki. ~De olyan édes 2507 2| karánál.~"De hisz te többet érsz ám - mond - e képnél,~S 2508 1| szememből - amit én sem értek,~Hogy ki sorscsapással bátran 2509 3| Tüzláng harácsává~Tevéd értékemet. ~Haragra bőszitéd~Szülőim 2510 1| utána milliók~Csak az egyes értékét növelik,~Magokban mit sem 2511 0| Fagyos szellő sír - óh lány, értelek.~ ~ 2512 0| titoknak fátyola lelebben. ~Értelmet nyer a szelek zúgása,~Alakot 2513 4| a)~Légy követünk! Nógrád értelmét hűn te fogád fel; -~Ellenzéki