| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2514 0| reményeit? ~De hátha meg nem értene,~S tanít szeretni bár,~Még 2515 0| is, nő, elég nemes,~Ah ha értenél, de - balga képzetek -~Inkább 2516 1| lépne. ~És a beszédet kezdi érteni, -~Lágy szellö suhan forró 2517 1| mehetni,~Aki úgy epedtem értetek,~Minden léptemnél erőm enyészni~ 2518 0| megeheti.~Már nem tudom, értették-é szavam,~De bár kigúnyoltak 2519 1| harang szavából~Csak gyönyört értettem én,~Mert tudám, hogy várakozva~ 2520 1| hogyan csalódtam, azt te értheted csak,~Aki szintúgy szenvedsz 2521 0| Mond mindhárom s összenéz;~Értik egymást. A vén áldást~Ad, 2522 1| mindezek felett.~Ti még értitek a nagyszerű zenét,~Melytől 2523 0| életemhez egyedűl még von. ~De értlek sors! az élet melyet ily~ 2524 1| izenjek?~Mind hiába, ő nem értne meg! -~Most tanulja még 2525 1| rabtársak is,~Egyenként jöttek értök s elvivék;~Olyankor kint 2526 0| képzetek -~Inkább meg ne érts, mert hogy megérts s szeress,~ 2527 0| bárki más,~Csak magad te értsd meg árva lelkemet,~S hogyha 2528 0| minden, mi örömet hoz,~Meg ne értsem szerelemnek hangját,~Csak 2529 0| megcsókollak homlokon,~Óh, nem érzed-e miként szellemkéz~Köztünk 2530 0| tán érzi mind,~Amit csak érzek, amit vágyok én. ~A nap 2531 0| tudja eszmél-é vagy álmodik,~Érzékeit varázs vevé körűl;~Azt véli 2532 0| ah angyal!~Fekszik az oly érzéketlenűl. ~"Hogy tágúl e szív, mi 2533 1| piros fiának.~De aki költő, érzelemmel~Egy ideált ölel szívéhez,~ 2534 3| Fölérne a szülő~Szentült érzelmivel. ~S mind e gyönyört, üdvöt~ 2535 1| Számoltam magammal~Bimbók voltak érzeményeim~Fejledezni kezdtek kelyhei -~ 2536 0| rejt egy-egy érzeményt.~Im érzeményeink hervadt füzére hát~Az egyetlen 2537 1| égben köttetett. ~Mind nem érzené, mint én nem érzem,~Mások 2538 2| drága képed,~Ha sorsodat nem érzeném, óh hon!~S mégis, e bú is 2539 0| felelt. ~Mindezt együtt érzénk~S jártunk szerte-szét,~Némán - 2540 1| Mi kötne össze, együtt érzenünk;~Hideg s döbbentő a tökélyesség,~ 2541 0| Aladárnak lelke összerendűl~Száz érzése vad csatára kél. ~Ajka mozdúl. - 2542 1| csillagot?~Kiöljem-é keblem érzéseit,~Hogy néma csend s megnyugvás 2543 0| A csapodár átka~Érzéseket cserélsz, mint a ruhát,~ 2544 1| visszajáró lelkek gyötrenek,~Érzéseknek hivják azt az emberek;~Elfüstölni 2545 0| szó, úgy rettegek,~Hogy érzésemmel megrettentelek. ~Ne olvasd 2546 0| gyáván odadjam~Önbecsem érzését érette cserében. ~Bírok 2547 0| Illatajkán napsugára játszik,~Érzésinek szót madárdal ád. ~"Lányka! 2548 1| költészet már a földön,~S érzésink ellen száz veszélyt fordít~ 2549 0| kín, ha~Választottunk oly érzéstelen. ~És mégsem lehetnék ily 2550 0| kebel elég,~S e neked nyíló érzésvilágot~Tán kár lenne elrombolni 2551 1| legott,~Gyászos rokonság érzetében~A hárfa húr is felzokog. ~ 2552 3| elvesztjük azt,~Szived virasszon érzeted egére;~Egy boldog, és örökkorú 2553 1| hévvel,~Nehéz küzdés kell érzetednek,~S mint gyöngyök a beteg 2554 1| Ne láttam volna sírján érzetemnek~Nászt ülni az idegen boldogságot.~ ~ 2555 0| a király szívében~Forró érzetének e szilaj gúnyára,~Megfeszíti 2556 1| tárházaiból~Választ renddel minden érzetet,~Mint ruhát, melyet egykor 2557 1| elmarad? ~Sajátjaul maradnak érzeti.~Eszmék, kapcsok, miket 2558 3| Utam virágjait,~Ezeknek érzetim~Tüz adta vágyait. ~Jövőmbe 2559 1| kötözve,~Nem mondók, de szűnk érzette híven~Mindenik hogy mit 2560 0| jajszó elkábított,~Csak midőn érzettem, hogy vállamra csapott,~ 2561 0| karcsu zerge~Látják őt és érzik, a pusztának~Ők, s a puszta 2562 1| tombol paripám.~Látom, látom, érzitek hiányom,~Óh, mi édes szűmnek 2563 3| Sehol kebelt, mely érte érzne, hajh! ~Virágokat ki sem 2564 0| Vadrózsák~(Erzsinek) ~I ~Vad öröm volt, amit 2565 3| imám e kőszobortól~Enyhe érztet sohse nyér.~ ~ 2566 3| esengve, vésztörött~Szív érzti szent imába leltek ott, ~ 2567 0| néztem legjobb hőseink,~Ők esdekeltek, és kacagtam én,~Ők őrjöngöttek, 2568 1| arcaimra,~Mintha hogy maradjak, esdekelve kérne. ~S messze elszalad 2569 0| epedő szerelmem!"~Ah, de esdeklése mostan is hiába,~Mosolyogva 2570 1| Mellette szőke kis leány~Nyújt esdeklő kezet. ~Reggeltől a kisded 2571 0| eső~Nőhangok kegyelemért esdenek. ~Végtére minden csendes, 2572 1| halottat~Rejte tőlem is a sír,~Esdettem, hogy más kimondja,~Amihez 2573 3| De jőni, jőni kell~Mit esdnek annyian,~S előjeled borong~ 2574 0| közé~S az ifjúhoz ekként esedez:~"Lovag, lovag! mindnyájan 2575 0| volt mit tenni, foglyokúl esénk~S az ellen táborába viteténk.~ 2576 0| ürjévé leszen,~Végtelen eséssel szállva véle át~A csillagtalan 2577 0| hogy azért levél csak,~Mert esetleg éppen nem jövének jobbak? -~ 2578 1| hajdan csínosnak mondtanak;~Esetlen bókom megnevették,~Most 2579 0| hord, a nő éjhaját. ~"Bírom esküdet, mond, zord tanyámra~Ez 2580 0| eltemet. ~Jól gondold meg esküdnek szentségét,~Zálogúl hajfürtöd 2581 0| Ezek nagy titkosan~Rá vészt esküdtenek,~S orvúl egy éjszaka~Váránál 2582 0| színében maradt,~Midőn az esküszó rég semmivé apadt.~Mit téssz 2583 0| kebled mit nem ért." -~"Esküszöm ma boldogítanom kell~Oly 2584 0| borzad s remegő ajakkal~Esküt suttog, búcsúcsókot ád;~ 2585 0| egykor, leány, neked,~Öröknek esküvéd akkor szerelmedet,~S a hajfürt 2586 0| követeli,~Melyet mosolyogva esküvél te nékem! ~Nem, mint e szív 2587 0| valék szerelmes,~S hűségi esküvésem -~Hogy is mondjam ki? - 2588 0| nincs haza. ~Mért álljon esküvésünk~Halvány rémképe még,~Intő 2589 4| kitűnik majd mindenik ágban: -~Esmerik érdemeit; a haza s irodalom.~ 2590 1| cimborák,~Végkép elázva földre esnek. ~Abroszba burkolt némberek~ 2591 0| kegymosolygás~Andalító bája esnék rája,~Csábos ének, gyönge 2592 1| liljomszállal,~Hogy lábukhoz esnél ájtatos imával.~Meg sem 2593 1| szél lengeti,~A fagylaló esőt sovány~Arcába kergeti. ~ 2594 1| magas! - mig a sohaj felér,~Esővé lesz, s az is, ha földre 2595 1| napok,~Talán csak hogy ne essenek kétségbe~Embernagyságon 2596 1| Úgy pocskol kint az őszi esső.~Az ég mint szürke remete,~ 2597 1| lakba nyit be a család,~Az estebéd már párologva várja,~A gazda 2598 1| rendesen~Mázos bögrékben a szűk estebédet,~S kis gyermekével karján 2599 1| Sírnak rajtad, hogyha bajba estél,~Imádkoznak s cselekedjék 2600 1| ostorpattogástól. ~Száll zsongva a sok esteli bogár~A tűz felé és egyre-egyre 2601 1| Nyári estén~A fáradalmas nap s a csendes 2602 0| gyáván könnyezem. ~Csatában estenek el ők,~Szentelt zászló alatt,~ 2603 0| mécses pislogat,~S zeng esténkint fonói ének. ~Ez élet, lány, 2604 0| Csak a tücsök tölté az estet el,~Mint a természet szívverése, 2605 1| jő már enyhe szelleten~Az estharangnak reszkető beszéde,~S levont 2606 0| S egy eltévedt sugár~Az estharmat könyűi közt~Még mosolyogva 2607 1| házfedelre. ~Puszta a völgy, észak~Zord követje jár itt,~S 2608 0| folytatja a huszár -~De aligha eszében más nem jár;~Attól tartott 2609 1| A tó és a felhő legyenek eszedben,~Hogyha szenvedénk és könyezénk 2610 0| vágj jobbra-balra,~A többit eszére bízzad a lovadnak.' ~,Hej, 2611 0| Szükségem lehetne rád, gyarló eszközre? ~Emberek kedvéért küldék 2612 0| még,~Téged Isten szentelt eszközűl választott,~Prófétája lettél, 2613 1| pártával régen sírba szállt,~Eszközzé silányodott szerelme,~Árú 2614 1| szerelmek? ~Hát a bölcsnek észlámpája is csak~Úgy aludt ki, mint 2615 4| ügyvéd, mellékút mindenik eszméd~És egyenes nyelvünk rajta 2616 1| fogad-e, vagy sohaj?~Minden eszmédet láttam születni,~Mellyel 2617 1| tudom, kicsiny csinos nő,~S eszméimet tovább ha követem,~Minő 2618 4| de te az vagy-e? - Nálad~Eszmekör és haladás, rákszerű, lomha 2619 4| rajtad a méz.~S mondatik: eszmeköröd tarkult s élesb leve elméd:~ 2620 0| lankadtan zárja le. ~Nem tudja eszmél-é vagy álmodik,~Érzékeit varázs 2621 0| párnájára roskad,~Érzéketlen, eszméletlenűl. - ~Szürke reg derűl a szörnyű 2622 0| öntudatlanúl bár,~Míg midőn eszmélnek, egymásnál vannak már~S 2623 0| magas ég, ~Egyszerre mint eszmélő felsikolt~A nő, s Tabán 2624 0| kínosan mint vész el. ~Végre eszmélt, ott feküdt gyepágyon,~Mintha 2625 1| messze van még?~Látod, látod eszmém mily sötét...~Szellememhez 2626 2| jóllakott. -~Igy jár karöltve eszmény és göröngy,~Nem szabad azt 2627 1| kétségbesést reánk. ~A népszabadság eszményképe volt~Zord éltetekben a vezérfonal,~ 2628 0| nélkülem Istennek édenében~Is észrevennél egy üres helyet!~ ~ 2629 0| És mint mezők virágát, észrevétlen~Mosolygó arccal ölj, tapodj 2630 1| csatáz~A nép javáért, milyen esztelen. ~Igen, mert bilincs van 2631 0| Látszik rajtad hét sovány esztendő,~Nem volt eső, amidőn születtél,~ 2632 1| terem. ~Megriaszt, mi túl eszünk határán,~Féket törve új 2633 1| fiútól illet hódolat! ~3. Etelke ~Ah, jól teszed, leány, 2634 0| Kertben Etelkéhez~Rózsakertben testvérek közt~ 2635 1| mind hamis. ~Ellenkezésből ett csupán~Almát az első ősanya,~ 2636 0| felett. ~Elváltunk - sok év folyt~Már azóta el,~Sok 2637 0| Mint akkor, úgy hullámzik Éva-kebled,~Azt látom, óh, hogy amidőn 2638 1| Tágúl a régi por~De óh, nem évei.~Méláz és ujja ír~Vén könyveknek 2639 1| szárnyain~Visszaszállok gyermek éveimbe,~Úgy hiszem, hogy más, hogy 2640 0| szülőknek sírját,~S gyermek éveimnek játékos vidékit? ~Itten 2641 0| szemben,~Mintha nézné egymás éveit,~Két várúr állott egymással 2642 3| fényt szerez. ~Bretizla évekig~Eltűrte börtönét,~Nyugottan 2643 0| kacagva~Harcra keltek ezered évekkel. ~Messze terjedt a király 2644 1| nevét~A szent gúlára, mely évezredeknek~Temetőjére büszke árnyat 2645 0| basa~S száz cső utána lő. ~"Evezzetek fiúk!~Mond és csolnakban 2646 1| számé sorshuzás után?~Múlt évi naptáré, amelyet~Gyujtónak 2647 1| aggastyán~Hosszú, hosszú évsor folyt azóta,~Kis falum hogy 2648 0| elnyomójának számára. ~Óh nő! hát ez-é költő világod,~Melyet kebeledben 2649 1| még akad bohó, ki~Érted ezeket eladja,~Hadd vigyen hitvány 2650 4| bíró~Bús színnel festéd ezelőtt honi állapotinkat,~Hogy 2651 1| kölcsön könyvvel élnek.~S ezenfelül a plágium~Orzásától se félek! ~ 2652 0| halált kacagva~Harcra keltek ezered évekkel. ~Messze terjedt 2653 1| kisded szögletében. ~S itt is ezerekből csak néhány marad fel,~A 2654 3| körűlüvölt~A vérező had síri ezrede. ~S im énekelve jár a földmüves~ 2655 0| hogy abban mennyi jaj van. ~Ezredévek múltak - néha-néha~Mostan 2656 0| állnak rajta a zöld ágak,~Ezredéves viharos éltében~Legerősbjei 2657 0| mint lepkét a tél eltemet. ~Ezredévet él neved keresztűl~Hogyha 2658 1| szirt nem panaszkodik már,~Ezredévre van vigasztalása:~Öröme 2659 0| meghalni kész vivó,~Elesnek ezren s nincsen senki is,~Rómának 2660 0| között,~Kint elleneknek ezri állanak. ~Kegyelmet kér 2661 0| holdvilágnak~A sírormon ragyogóbb ezüstje. ~Vágyó karját hasztalan 2662 0| lány! szerelmünk is ha ily ezüstszál,~Ilyen szivárvány a kopár 2663 1| kertből a kis ház kivált. ~Fa-tornácán arany csövek füzéri,~Baromfi 2664 1| hogy híven ápolom,~Ott a fácskák, melyeket neveltem,~Játszi 2665 3| könnyeket,~S a külvilág nehéz fagyába, hajh,~Sírokba szálla dőre 2666 0| kiolvad a szó nyelvének fagyából,~Társai fülelve mind odább 2667 0| Könnyel borítja azt? ~S míg a fagyasztó őszi szél~Részvétlen nyargal 2668 0| megint,~S maradhatunk a tél fagyával. ~Előtted hírnökűl kiszáll~ 2669 2| sugára!~S ím, hogy meg ne fagyjon a költő kebel,~Eltakarva 2670 1| mit tesz az,~Hisz virága a fagynak is van,~Hervadhatlanabb 2671 1| dús nyárnak csak halvány fagyvirága,~Kedvesebb nekem, mint minden 2672 0| Fagyvirágok felolvasása után~A Fagyvirágokat felolvasám~Előtted ép, te 2673 1| nyujt a bokor feléje;~Gyönge fagyvirágot hullat arcaimra,~Mintha 2674 1| intek;~Mint rég ismerősök a faház lakói~Jó szivű áldással 2675 1| kalmáros utnak,~Százados szent fáid bárd alatt lehullnak.~Többé 2676 2| Most árnyában virágos fáidnak~Hamvaid édesebben pihenhetnek,~ 2677 1| hez) ~I ~Vajjon jobban fáj-e egyik szív, mint a más,~ 2678 1| Szintúgy szégyenli nyomorú faját,~Száz címet vesz, lesz mindenféle 2679 1| édenébe~A tudásnak széles águ fáját?~A fa terjedt s lassanként 2680 0| egész teremtés~Legnagyobb fájdalma, legidősb leánya!~Még miljó 2681 0| vérszokott barát is,~Mintha fájdalmában felkiáltna. ~"Hej apám! 2682 1| könyörülni lát,~Enmagamnak fájdalmas csak látni~A nyomort a gazdag 2683 0| sírlakában,~Csak a haldokló küzd fájdalmival. ~Csak az ujon felásott 2684 0| föléled~Híven megosztott fájdalmunk felett. ~S szent lesz szivünknek 2685 1| ünnepel." ~És a gyermek fájdalommal~Anyjának karára dűl:~"Mért 2686 0| Aztán eldobjalak. ~Mint fájhatott sebed,~Csak mostan érezem -~ 2687 4| FAJNOR t. b. s ügyvéd~Hogyha okoskodol, 2688 1| ének,~Ah de tompán, ah de fájón. ~Hálaünnepet rendelt a~ 2689 1| szeret?~Hej, aki ily rossz fajt imád,~Bizony még rosszabb 2690 1| rossz bordának az~Egész fajtája mind hamis. ~Ellenkezésből 2691 1| lehet. ~De ifjak! Már saját fajunk~A lánynál ha gonoszabb,~ 2692 1| ronda odujából~Törpe mérges fajzat búv elő,~Sárt dobál arcára 2693 1| ül, kis fiú ölében,~Kis fakardot forgatván kezében,~Anyja 2694 0| gyermekész, de várom. ~Fákat ültetek, mint hittel ültet 2695 0| Mártir arculattal híres fakir lép fel,~S szinte megdöbben, 2696 0| s elbukott hazája. ~Égő fáklyákkal jő tisztelegni~A basának 2697 1| Mostan bűnbánatos kesergő. ~A fákon sárga lombcsomók~Víztelve 2698 1| mosolyg az élet,~Barna szűk fal a bús láthatár,~Ámde fenn 2699 1| Erős léptére roskadt szét falad:~A népszabadság, a közművelődés~ 2700 1| krónikája~Van felirva barna faladon,~Fájó érzelem, áhitatos 2701 1| ki,~Pókháló függ a poros falakról,~Eltörülvék pálmafás vidéki~ 2702 0| Kivánják, hogy lerombolja falát,~S a védő bástyák is lehullanak,~ 2703 0| zömök vagy,~Mi itt túl, oly falatokkal élünk. ~Látszik rajtad hét 2704 0| beírva~A rajta úszó sárga falevélke. ~Nekünk írá-e a természet 2705 1| kér,~Hogy éljen fel kell falni társait,~A legerősebb végre 2706 0| mosolyog rá ismét,~Hull, hull a falomb is és szalad utánok. ~A 2707 1| elragadtatásának~Színhelyévé lőn-e e falú? ~Zászló leng-e ismét kint 2708 0| egy kicsinyke háznál~A falucska végén önként hogy megállnak. ~ 2709 0| közt~Megy nyomában a nász, faluhosszan,~Büszkébb még a felkendőzött 2710 1| hosszú évsor folyt azóta,~Kis falum hogy tőled váltam én.~Most 2711 1| El most innen kis falumba beljebb,~Minden ház jó ismerő 2712 0| Falusi nász~Legelől hosszú szekér 2713 0| Szakadt a köd, megláttam a falut,~Eszembe jött minden pánt 2714 1| tök lankadt indája,~Kinn a faluvégen bádog tetejéről~A toronynak 2715 0| szemekkel,~Lát megettök falvakat leégve,~És mezőt, mit harci 2716 0| családnak,~Elpusztult helyén falvának,~Nyom nélkül sír el a szél. ~ 2717 1| lépeget,~Miért sietne, kis falvát ha látja. ~Eléje jő már 2718 0| Szellővel küzdve a fiatal fán. ~S a rengetegre ím leszáll 2719 2| Ki gondol a madárra és a fára,~Ki a költőre, hogy mi sorsban 2720 1| Még tegnap együtt küzdénk, fáradánk~Megérteni az életcélokot. ~ 2721 0| véges-végtelen?~Cél után fáradni, küzdeni dicső,~Elfeled 2722 1| éltek;~Sokat küzdöttek, fáradtak,~Pályabért még sem arattak.~ 2723 1| Feldúlt falvakban, mankókat faragnak,~ ~ 2724 1| elhagyottság a világba űz,~De fáraszt csak zaja, nem nyugtat~És 2725 0| száll,~S merre elmegy a farkas vonít rá~S a bagoly odván 2726 0| száll. ~A völgyfenékről farkashad vonít,~S távol kakasszó 2727 0| Ő ki már ezerszer nézett farkasszemet~A halállal, és így jól tud 2728 0| Melyről nem tudni már, mely fáról hulla le.~Mit álljon még 2729 0| Majd a bankát csalják fáról-fára~S ugatással ismét elverik,~ 2730 1| önte,~Kéjhölgy - s ronda fattyu gyermek~Hő szerelme bús 2731 0| ablakán ül Ilka,~Arca halvány, fátyla oly sötét,~Hullámzó kebelre 2732 0| testvérök felett~És rezge árnyuk fátylával takarják! ~Majd a virághoz 2733 1| Azt hinné az ember halvány fátyolában,~Hogy tán elfogyott már 2734 1| is jobb, nincs költségük~Fátyolokra,~Nekünk is jobb, mert miénk 2735 0| Csilla ellebbent már, mint fátyolszalag.~S áll búsan magában pusztaság 2736 1| rémalakja.~Hányan éheznek, fáznak most az éjben,~Mig én világom 2737 1| védője lettem,~S a kicsiny fázó hogy átmelengne~Szánakozva 2738 0| örömeidnek,~Míg én lent fázom hideg tanyámon,~Legalább 2739 0| Mind elcsépelt szalma, dőre fecsegés csak.~Őrült vagy költő, 2740 0| tőled is~Rejtem, üdvöm mért fecsegni ki?~Vagy nem-é fél boldogságom 2741 0| kisgyermekeihez,~Jehova fecskébe költöztette lelkét~S jól 2742 0| feledjék azt is, mint a fecskefészket,~Csak te élj és szenvedj, 2743 1| ajtajában~Ülök őszi estve,~Fecskék gyülekeznek, útra készülőben,~ 2744 0| tartja fel folyását." ~"Hát fecskénk, mond a nő, a dalos kis 2745 0| felírják a toronynak estét,~A fecskére nincs gond, az el van feledve.~ 2746 0| A fecskéről~Messze, messze, messze szép 2747 1| mosolygás, jöszte, jöszte!~Fedd rózsával a keservet,~Míg 2748 1| végzet letépett.~Eltűnt a fedél is, még csak a hegyeknek~ 2749 0| Útadban, s párját nem leled e fedélnek," ~De az ifjú és lány, csak 2750 3| éjjelében?~Kölcsey ~Virág fedett vidék ölén~A rózsagally 2751 0| szirtnek tövében~Kis gunyhót fedez fel bámulattal. ~Amint benéz, 2752 0| virágszál,~Hókendőtől van fedezve arca. ~Hosszan néz szegény 2753 1| halvány férfi ül.~Rongyok fedik, békó van karjain~S részvétért 2754 1| veszni kell,~Csak egy pajzs fedjen el hordván e mondatot:~Nem 2755 0| takar be,~Hogyha keccsel fedjük a kecset, hát~Ez ragyog 2756 2| Egy rész bakban van, más fegyverben áll,~Amaz a veretett, emez 2757 0| kezd peregni,~Szól az ágyú, fegyverek csörögnek,~És jő a szél 2758 1| kincsedet~Míg összegyüjtéd, őrze fegyverem.~Ha kérd aztán hiú emlékeket,~ 2759 1| könyörge még az életért. ~Bent fegyverrel ékített teremben~Tölgyasztalnál 2760 1| és csatáztunk,~Mindennap fegyverünk éle~Lapot írt a történetbe.~ 2761 0| át harclárma, ágyúdörgés,~Fegyvervillám tölté a vidéket,~Megzavarva, 2762 0| vendég véle,~Jerta a hónál fehérebb lett,~S minden reggel lábnyomok 2763 1| takarja. ~S nyilnak zöld veres fehéren~Mindörökké, míg tavasz kel,~ 2764 1| csak mosolygni fogna,~Míg fehérlő csontja a két ellenségnek~ 2765 0| S mátkaágyat, csillogó fehérre~Megfagyott, merev keblén 2766 1| regéi. ~Felette testvér fejdelmek gyanánt,~Az álom és a szerelem 2767 1| hódító~Ül a király magas fejdelmi széken,~Harag lobog fel 2768 4| PRÓNAY GYÖRGY sz. bíró~Hogyha fejedben is oly híres kocsis ülne, 2769 0| örvényébe. - ~A tündérek fényes fejedelme látta~Mint járt országának 2770 0| nincsenek korlátok,~Elmult fejedelmek uralomvágyása,~Népek versengése, 2771 0| majd~Homlokomról mind e fejedelmi bajt!"~Ám hiú szavára a 2772 1| hajol meg, s áldást kér fejedre.~Áldást kér, mi balga - 2773 1| sáron.~Jól el van dugva a fejek,~De lábikrájuk bánja meg,~ 2774 1| Lassan haladának, elnyujtott fejekkel,~S ostorpattogás és biztató 2775 0| mérgesen beszél:~"Jaj ősz fejemnek, ilyen szégyen ér.~Hát nálatok 2776 3| ajkán,~Selyem hajszálain,~Fejér márvány nyakán: ~Feltünni 2777 0| Leng a fátyol a szélben fejéről,~A királyfi borzalommal 2778 1| hurcolnak ifiakat. ~Hidraként fejet emelt-e újra~A legyőzött 2779 0| néz~Dalnokára s nemet int fejével,~S a hold hideg mosolygással 2780 0| mint a kis virágon,~S a fejfáról madárka énekelget,~Mig lent 2781 4| Szalmán tartja a nyájt, s jól feji mégis azért.~ ~ 2782 0| Kebled érzeményi mostan fejledeznek,~Védük ifjúságod, s a világ 2783 1| Bimbók voltak érzeményeim~Fejledezni kezdtek kelyhei -~S vágyva 2784 1| lánykönny hull az arcra,~Szebben fejlenek virági;~Hogyha lány sír, 2785 0| Egy reggel kezdett ő is fejleni,~Míg az egekbe nyúlt fel 2786 1| sors jegyezte el. -~Ifjúvá fejlett a gyermek legott~S a vár 2787 0| nap, én meg alkonyúló,~Te fejlő rózsa, én már hervatag,~ 2788 0| penésze~Zavart hoz csak fejünkbe,~Ez élni megtanít. ~Pál 2789 1| csapást~Vad ellen méri s az fejünkre száll. ~Hiszen százszor 2790 2| dicsőség a katonaélet!"~De apja fejvakarva mond: "Be sok~Sujtás, zsinór, 2791 1| mindenség köréből~Rég mint fekélyt úgy lökte volna el.~Ha híres 2792 2| Miért halvány, piros vagy fekete. ~Csak azt hallgatják, hódító-e 2793 1| s a bajnok zsarnokot. ~A féketlen kedv már nem tud határt~ 2794 1| anyakéz alatt~Tombolának ott féketlenűl,~S tűrte a szív bántalmaikat. ~ 2795 0| ördög bármi légy,~Aki népet fékez és koronát véd,~Jőjj segits 2796 0| mindvégig méltóan viseltem. ~Fékezém a népet, mely reám ruházott~ 2797 0| a lovag,~Sikoltva ugrik fekhelyéből fel,~Forró karában csontváz 2798 0| volt a neve? ~Elnyújtva fekszel puszta homokon,~Egész nemzetség 2799 0| rivalgó kedv között~Dombéroz a féktelen társaság. ~Tabánnak arca 2800 1| szívered kiszijja, sírba fektet~S békés polgár, jó férj 2801 1| kilesve a titok?~Majd gödörbe fekteti fiát,~Csókot nyom sirója 2802 0| Drága bajtárs, csak nyugton feküdjél,~Értem nyert sebed majd 2803 0| szenvedésiért. ~III ~Még itt feküsznek feltárt könyvei,~Itt a füzér, 2804 1| hitlen kebel. ~A porban fekvő istenség képének~Nem vallja 2805 1| kebelben~Más érzés lakott,~Fel-fel rivalgó dalban~Mind találkozott. ~ 2806 0| sírból röpke kis virág kél~Fel-felkúszik a torony ormára~S bájillatját 2807 1| a fehér eb szunnyadt,~S fel-felmordult olykor megszakadt álmába. ~ 2808 1| kaparnak. ~S a porfelhőben fel-feltünedez~Egy-egy háztűz vidám fellobbanása;~ 2809 1| szűmnek nem csekély erőre.~Fel-feltűnedeznek képei előttem,~Édes tarkaságuk 2810 0| óhajtásim~Halni hívtanak. ~De ha fel-feltűnik,~E szemben könny ég,~Hogy 2811 0| kis leány enyelg,~S a nő fel-felvidúl,~Egy-egy sugár reng ajkain~ 2812 2| édes emlék ringatott,~S feláldozó rokon szívet talála~Kietlenben 2813 0| fájdalmival. ~Csak az ujon felásott sír kopár,~Később virágok 2814 1| Legendát sző a puszta kő fölé,~Felássa a gyöngyöt a düledékből,~ 2815 1| csengetyűje. ~Szól a csengetyűcske félbe nem szakasztva~Vidám dalt 2816 0| könyvei,~Itt a füzér, melyet félbenhagyott,~És a nekem szánt drága 2817 0| Többet, többet ohajt -~A félbírásnak kínja öl,~Fut a jelen, jövőm 2818 3| Most sirporond fedi~S szűm felbőszült kinok~Kányája tépdeli. ~ 2819 1| lány könyűje.~Éltető az s felderítő,~Enyhe hervadó virágnak,~ 2820 0| a csillag, hogyha a nap felderül? ~Vagy meleg volt tán, leányka, 2821 1| lakomát,~Gyáva kérkedéssel feldícsérve,~Mint gyözelmeset, hitvány 2822 1| Fél világ uralt, míg más felében~Rettegék nevem s hatalmamat. ~ 2823 0| vegyűl. ~Te elszunnyadtál, én féléberen~Még hallgatom lassú lélekzeted,~ 2824 0| egyetlen húrja~Mely még élt, felébredett e hangra,~Végigreszketett 2825 1| visszhangja jő,~Mely reggel felébreszt, este elcsitít,~És nyugalmatokba 2826 1| még, kinek fáj az, hogy feledé~A dalt, s lelke mélyén szent 2827 1| melyet én lassankint már-már feledek.~Néktek nem nyilt még meg, 2828 1| szemeidbe néztem,~S mindent feledék, csak azt nem, hogy szeretlek.~ 2829 0| szeliden,~Igy aludnod óh te feledékeny?!~Délen a nap, s hölgyed 2830 1| hánytad,~S rút dolog valóban - feledékenységem,~Kell tehát, hogy mindég 2831 0| Bocsásd meg, egy percig ha feledém~A szigorú társas szabályokat. ~ 2832 0| nevére,~Érzés, keserv, mind feledésbe dűl. ~VII ~Hová e kő, lánykám 2833 1| élni, ha minden perc~Csak a feledésnek szánt sírgödrünkön ás. ~ 2834 1| szál virágot oly könnyen feledhet~Leejtni a dús nyár kopár 2835 0| dicsőséget,~Csak reményét el nem feledhette. ~Néz sóvárgva a kék messzeségbe,~ 2836 1| A sok egyes, hogy miljó feledi. ~9 ~Óh hiú ember, nyelvedben 2837 0| tündér világnak,~Engemet feledj, kit más örömök várnak.~ 2838 1| tanítsd meg,~Hogy míg él sohse feledje el,~És erényt, bűnt mérni 2839 0| együtt kis körével,~Hadd feledjék azt is, mint a fecskefészket,~ 2840 0| Mint ha bánatunkat hogy feledjük,~Részegítve jár az áldomás, ~ 2841 1| nem tudnak feledni~S mások felednek hirtelen.~ ~ 2842 1| e szót, e látványt hadd felednem,~Vagy többé földön nincs 2843 1| meghal,~S minket is örök feledség fed,~Él még a lélek, mely 2844 0| nem jelent meg szelleme,~Feledt-e, vagy csak ő szerete tán,~ 2845 3| üdveit,~Az elraboltakat,~Feledte bájokon~A földi átkokat. ~ 2846 0| emlék megmaradt reánk,~Mert feledtük volna, hogy megváltatánk.~ 2847 0| kincseit,~Int és hajóhadát felégeti,~S míg fellobog halálszövétneke,~ 2848 0| nép,~Gábor angyal mosolyog feléjek;~A vész elhal, a hírnök 2849 1| megunt lány,~Vetélytárs nem felejt soha; ~Szép volna szép világod, 2850 1| Hozta el csak, melyet az felejte. ~Látta a falunak vén harangja,~ 2851 1| megunt lány,~Vetélytárs úgy felejtene,~Mint védencünk, mint jó 2852 1| feledni~S mások mindent felejtenek. ~Belépünk a fényes terembe~ 2853 0| alatt~Tán megtudom, mit kell felejtenem.~ ~ 2854 0| Aztán mindent, mindent felejtenünk. ~Mit nézzük az üdvöt, melyet 2855 1| szentek~Voltak egykor, a felejtés hág, ~Óh, ne bánjuk, illat 2856 0| lesz,~Hogy benne engem is felejtesz,~Elnézem azt is, drága nő. - ~ 2857 0| tudja, bűnös, és mégsem felejthet.~ ~ 2858 1| S a munkás gondot mind felejtik. ~Loncsos kuvasz rázkodik 2859 0| csókot,~Hogy részegüljek meg, felejtsek el,~De elsápad csókomnál 2860 0| hogy hibázott,~Hej, de hogy felejtsen, ahhoz még sem bízott. ~ 2861 0| Felejtsünk~Ha a végzet rendelte, hogy 2862 1| embert,~Félistenképen újólag felél, ~Menten minden salaktól, 2863 1| hogy már szinte ellök,~Félelem, szédűlet száll reám.~Börtönömnek 2864 1| S midőn az önző érdek s félelemnek~Elhangzott, elhalt kisszerű 2865 0| gyermekek. ~A sírásra rémkacaj felelget,~Légi úton a boszorka száll,~ 2866 0| Nem lelvén szűt, amelyben felélne. ~Sír borúl az énekek fiára,~ 2867 1| sír takar, szavamra nem felelsz,~Mint aki pályázás közben 2868 1| frigyszekrényeit.~S veszett honuk felélt új földön is,~A megmentett 2869 0| küld reája~És a lankadót felélteti. ~Nap szemed, s ha részvét 2870 0| kakasnak,~S a kakasok, akik felemésztik,~Mind a hárman táborunkban 2871 1| ég magas! - mig a sohaj felér,~Esővé lesz, s az is, ha 2872 1| miveltségünk Bábel torony,~Vágyunk felérni véle az eget,~S hosszú fáradság, 2873 0| Annak balsorsa is velem feles,~Hadd lássa, hogy az, akit 2874 1| karát;~Ég dördülj meg, hogy feleszmélhesse,~Több nem kell, hogy megmentse 2875 1| Győztünk, győztünk! mond a feleszmélő,~Ott lobog fel a háromszín 2876 0| ifjú, ámbár szerelmes pár.~Felettök kínzó sejtelem gyanánt~Nehéz 2877 1| Örül, ha egy-két foltját felfedi. ~Óh fáj, fáj látni a nagynak 2878 0| míg őrjöngő szemmel bámul felfele~Sírként tátong rá az ég 2879 1| Mint Krisztus, akit szintén felfeszített~Az élet, e kislelkű uzsora,~ 2880 1| surranó~Pajkos lánygyermeket~Felfog, de óh jaj, ez~Menten csókol 2881 0| mely lelkében tombolt. ~Felfogá a fegyvert vas karokkal,~ 2882 1| szivednek istenét,~Légy költő felfogásban, gondolatban~És mint Isten 2883 1| Tudományt adj, mely lelkét felfogja~A világnak, melyben ront, 2884 3| átkaid:~Elgyőzte dult szivem~Felfogni villámaid. ~Mert adtad vígaszul~ 2885 0| Hogy nő kivívjalak." ~S felfogva kedvesét~Kopár szigetre 2886 0| fejem,~S lélekzetem köztük felforralom,~Hajfürteid behálózzák kezem,~ 2887 1| csibukcsihoz ~Nem hitvány bírvágy, felforrt szenvedély,~Mit istenszikra 2888 0| koszorúzza meg. - ~*~Újra felgyúlt a nemzet csatája~Kétségbeesve, 2889 0| ének,~Dicsőséggel, dalommal felhagyok~Egy perceért megmentett 2890 0| zászlókba takarva. ~A vezér felhajtja a sírleplet,~Szőke ifjú 2891 0| tett semmi neszt. ~A madár félhangon~Búsan énekelt,~Távolról 2892 2| dicsőség sem jutott,~Ki felhasználta, hogy szétporladott~Hitvány 2893 0| mint kő~S őrizetlen percét felhasználva~Odasuhant szelleme az éjnek~ 2894 0| araszttal, szemei szikráztak,~Felhevült, mint harcmén a trombitaszóra. ~ 2895 0| nézve többször, hogy vajjon felhő-e~Vagy halvány kisértet, mit 2896 0| Lejjebb szállt ezüst szélű felhőkön,~Mosolyogva int aztán Dalárnak,~ 2897 0| győzelem egyesült a dicső félholddal. ~Mindezt nem tevé, mond, 2898 0| égnek ajtaja kitárúl,~Gyors felhőn útjára tér a hírnök.~Lássuk, 2899 0| Mint nap derült reám~Arcád, felhőtelen -~Lassan halványodál~El 2900 0| Még az nem a világ.~Mit féli hát a lányka,~Attól virúl 2901 1| parancsoland~A szellemnek, melyet felidéz,~S mig kezében tartja gyeplüit,~ 2902 1| magányától fut. ~Amott a multak felidézett lelke~Zúg el mint nagyszerű 2903 0| sors áldozatja. ~És midőn felírják a toronynak estét,~A fecskére 2904 1| négy század krónikája~Van felirva barna faladon,~Fájó érzelem, 2905 1| egészen elveté az embert,~Félistenképen újólag felél, ~Menten minden 2906 0| Három feljajdulás~I ~Hogyha tudtad, nem szerethetsz,~ 2907 1| szurással a szemembe szálla.~Én feljajdultam, mindent elfeledve.~Ah lám 2908 0| nem cserélek. ~De azt se féljed, hogy kísérteni~Jár fel 2909 1| méltó lenne örökös betűkkel~Feljegyezni, eddig még semmit nem tettem. ~ 2910 1| Zajgjatok jól bátran, óh ne féljetek;~Alkalmatlanokká hogy lesztek 2911 0| kelt. ~S midőn tavasszal feljössz újolag,~Ne hagyjad ott legszebb 2912 0| körűlünk~Mint hogyha kárörömmel felkacagná,~Hogy néma tél ül a kebelben. -~ 2913 0| a tiszt nem tréfál-e?~Ő felkacagott és kebléhez szorított:~, 2914 1| reményem,~Egy világot kivánt felkarolni~Magasan héjázó szenvedélyem,~ 2915 1| És ki van, ki szívesen felkelne,~Hogyha fáradtan elszenderűl~ 2916 1| téged sejtene,~Ki e téren felkélsz, midőn lenyúgodt~A város, 2917 0| kedvesem? - folytatta, hirtelen felkelve,~Ah, ti bajtárstokkal tréfát 2918 0| faluhosszan,~Büszkébb még a felkendőzött ló is,~A szekéren hogy szép 2919 1| száraszt ki, megtölt völgyeket,~Felkerekíti a puszták homokját~És száz 2920 0| Mért remegsz most, hogyha felkereslek,~Mint virág az őszi szél 2921 1| ácsorgó suhancnak,~A férjet felkeresni s bémenénk;~Hallgattam, 2922 0| aljáig~S fenyves rejtekében felkereste~A tornyos kastélyt, hol 2923 0| életemnek és sorsnak dacára." ~Felkészül hát újra, és szilaj szárnyakkal~ 2924 1| félkettőt mutat. ~Hátha még az a félkettő lenne,~Mely akkor volt, 2925 1| S mint midőn elmentem, félkettőt mutat. ~Hátha még az a félkettő 2926 1| tengert~S vész a szent hont felkeverte,~Akkor jő fel napvilágra~ 2927 0| barát is,~Mintha fájdalmában felkiáltna. ~"Hej apám! rosszúl mehet 2928 0| kedvesem szivétől? ~Csókod felkölte most, és álmaim~Nehéz alakjai 2929 0| bármi súlyos volt is bűne,~Felkölté és aztán számüzésbe küldte. ~" 2930 1| kínt szerez magának.~Tán felköltöd majd halvány Cassiust~Hű 2931 1| mintha a föld szelleme~Felköltött volna minden kis fűszálat. ~ 2932 0| volna is tán,~Nincs aki felköltse a megdermedt pusztán.~Hábor 2933 1| széttekintve,~Az asztalfőn hosszan felkönyökle,~Mely körül betyárok múlatoztak,~ 2934 0| tárul az ajtó föl,~Jerta félkönyökre dülve néz,~S ím a mátkaágy 2935 1| Felköszöntés~Férfiakkal harcra szállni,~ 2936 1| legkedvesebb~Tünde mámor.~Ime én is felköszöntlek,~Aki értesz,~S hogyha nincsen 2937 4| HORVÁTH ISTVÁN sz. bíró~Felkötted te is a szabadelvűségi kolompot; -~ 2938 1| üdvében? ~S te is, ki itt már felküzdél öcsém!~Hogyan türöd majd 2939 1| ott élő lény. ~Gólya állt féllábon csak a házfedélen~S kerepelt 2940 0| Nyujtson át egy sárga levelet. ~Fellebbenté fátyolát a szellő,~S olyan 2941 1| állok végre s félve félek~Fellebbenteni a kárpitot,~Míg mindnyájatokat 2942 1| gyönyört birok-é el mint más? ~Fellebbenti-é előttem a sír~És menyország 2943 1| végződik,~Hol kezdődik a vészek fellege,~Csak azt tudom, hogy dúlni 2944 1| est!"~S ím a nemtő röpke fellegekben~Száz meg száz bájos alakot 2945 0| valóján,~Mint vihardús barna fellegen~Szent villám, mely felragyog 2946 0| tűkörén a víznek,~Rózsás fellegén a forró szerelemnek. ~Ép 2947 0| száll,~Büszke szárnyán útas fellegének. ~*~Ér országot, egykoron 2948 0| Mint hajósé, aki tornyosúló~Felleget s partot kétkedve vár. ~ 2949 0| keserve~S a keservvel élte fellegként oszol szét,~Haldokolva tér 2950 1| boldogság,~Mely fellegről más~Fellegre hág;~S ha elrejtem bár~Kalitkába,~ 2951 1| pacsirta~A boldogság,~Mely fellegről más~Fellegre hág;~S ha elrejtem 2952 0| csak füstös düledék,~De a fellegvár áll, rongálva bár~S kicsíny, 2953 1| mi jó,~Csók közt alkottál fellegvárakat,~Bírtál imádott vőlegényt, 2954 0| látom, szemed borúja~Nem fellegzi már be e kebelt,~Mert belőle 2955 2| leány.~S midőn a szónok úgy fellelkesít,~Előbb már odahaza jóllakott. -~ 2956 2| lányt eszménykép gyanánt,~Fellelkesülsz a nagyság szavaira,~Költő 2957 0| azt a büszke férfiúnak,~Fellengő álmait hadd nyomja le -~ 2958 0| hős regéket,~Melyek oly fellengzőek, csodásak, ~Milyenek csak 2959 0| ketté vált legott. ~S fájt félléte, kínzó sebében~Vágyó hévvel 2960 1| fel-feltünedez~Egy-egy háztűz vidám fellobbanása;~A tűz fellobbant, mert 2961 1| vidám fellobbanása;~A tűz fellobbant, mert bogárszemü~Menyecske 2962 0| hajóhadát felégeti,~S míg fellobog halálszövétneke,~Gúnnyal 2963 1| velünk,~Porba dönti ami felmagaslik~Színén. - Ah, de vigaszúl [ 2964 1| törpék az emberek. ~Hogyha felmarad lelkemnek énje,~A nagyot 2965 1| jő. ~Majd bátrabb lesz, felmász kebelére~És ottan tart undok 2966 1| vártunk hólepelben.~Eközt felmelegszik, tarka gyíkok jőnek~Sütköződni 2967 0| Kebelét erős szellem fogá el. ~Felment vára lapos fedelére,~Néze 2968 0| enyelgve lent áll lába mellett,~Felmosolyg kacéran a viharkirályra,~ 2969 1| ajkkal,~Sirdogáltunk együtt s felmosolygánk;~Nem kötöttünk frígyet nagy 2970 0| S íme, Jehovának arca felmosolygott,~S mond: "Kelj fel leányom, 2971 0| és durva erőszak. ~Attól félnék, hogyha kegymosolygás~Andalító 2972 0| minket csak ne kaszabolj le!'~Felnéztem s nem láttam ellenség nyomát 2973 1| Hadd, ne tudjam, hogy mely felnyitott könyv~Volt nekem, szűd már 2974 0| szőke lányka,~Meglesést nem félő gondtalanság~Igézet gyanánt 2975 0| fáj oly édesen. ~S ha majd felőlem is beszél~Neked, leány, 2976 0| felolvasása után~A Fagyvirágokat felolvasám~Előtted ép, te felsohajtva 2977 0| A Fagyvirágok felolvasása után~A Fagyvirágokat felolvasám~ 2978 0| Békopogtat emberek lakánál,~Majd felordít - és bömböl haragja~Tengerekkel 2979 1| meg kezét róla el,~Amidőn félősen a világba lép.~Védül adta 2980 1| míg a kedves jelre lánykám~Felpirúl s előmbe néz,~Nékem a kétes 2981 1| fel benne végre,~Mert hogy felragyogjon minden pompájában,~Szüksége 2982 0| Szent harag, mely álmainkból felráz,~S melyre a bitorló bűn 2983 0| jöttél mint szeráf, most~Felrázni a réghúnytak álmait?~Hisz 2984 0| Mely önkeblén pusztít, a félreértést,~Míg egy bizalmas szó, egy 2985 0| nagy szépen. ~Én ámúlva félrehívtam a vén bajtárst,~S kértem, 2986 1| karokkal;~Nő a kis gödör, felreppen a por~Felhőként az éji viharral.~ 2987 1| merre, hova, honnan? ~Felretten szavokra a szamárkenyér 2988 0| véle, és mint szenvedő,~Felrettent szívem, hogy csak salakra 2989 0| elhal, mintha félne, a szó~Felrettenti szűd költői álmát,~S felforralt 2990 0| közt vagyunk. ~S féltünk felrettentni~A halottakat.~Féltünk, kél 2991 0| Kétségtül űzve szűmben felriadt~A féltés véres óriása; -~ 2992 0| által tőrrel kebelét!"~Mond felriadva egyik cimbora,~És tőr után 2993 0| rejteni. ~S amint jőnek, felröppen orvmadár,~Csikasz sakál 2994 0| enged,~A bűn vágyó karral felrohan,~Már átfogja Bertát, egy 2995 1| hevertek.~Válogattak köztük, felrugák ezt,~Ócsárolták azt, avagy 2996 1| szamáron, megtagadja ő.~Felrugja az embert, mint az ebet,~ 2997 1| szobrot rak~Sirjára az egykor felrugottnak.~Az emberen mert ember nem 2998 0| veszen körűl~Folytatva a felséges képeket; ~Ha istenek egébe 2999 0| pusztaság testvér virága. ~Felserken a visszhang s figyel,~Ha 3000 1| megszakadt húr, felsikolt utószor~Felsikojta lelkem veszve volt világa,~ 3001 0| vihardús zúgó felhőt ére~S felsikojtva szédült a vész örvényébe. - ~ 3002 1| hold hegyek mögűl,~A nő felsikoltva összedűl~S kérdi újra hogy 3003 1| dölyfnek gyermeke~És megvető felsőbbség érzete.~Kínjára is még büszke 3004 0| vallomás,~Nem bírtam, ah, csak felsohajtani. ~Busan vezettem őt hazafelé,~ 3005 2| mely semmiségbe vész,~És felsohajtnom, veszhet már a kagyló,~A 3006 0| Felsülés~A rózsaarcú lányka~Szempontja, 3007 0| elvagyunk. ~Elvonult a felleg, felsüt a nap,~Szép világ van, boldogság 3008 1| suhan forró homlokán el,~Felszárogatja azt, majd harmatot~Hullat, 3009 1| fáj a szellemszó s kisír,~Félszeg földünkre szokni hogy nem 3010 0| mert ha ott ragyognak is felszínén~A nagyvilágnak szép örömhabok,~ 3011 1| mások buktán~Emelkedik, ki a felszínre hág. ~Csusz a nyomor, görbedve 3012 0| S a tarisznyából e szóra~Feltálalja, amije van,~Ellenének, s 3013 1| azt szivedben~Lányka úgyis feltalálod. ~Ird le, ird le nékem inkább~ 3014 0| Míg lelkedben azt most feltalálta,~S önmagának jobb felét 3015 1| csak egy sugárra várt,~Hogy feltárhassa, amit méhe zárt. ~Mi édesebb, 3016 0| nincs erő, mely~A győzelmet feltarthassa;~S kétségbeejtő és halálos~ 3017 1| bájtündére gyorsan~Fut földünkről feltarthatatlanúl,~Számok jőnek mindenütt 3018 0| dűl a bástya~Mind előre, feltarthatlan.~Gáttörő folyamként zúdúl~ 3019 4| Ildomosan tudod a békét feltartni: - dicsekszel -~Elhiszem: 3020 0| Célom betelt, mely eddig feltartott."~Ezzel Ernőnek karára dűl~ 3021 0| Nincs erő, mely Ernő bánt feltartsa,~A sas fészkét üresen hagyá,~