| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3022 0| Reszket Zolna is, de nem féltében reszket,~Csak mert tudja, 3023 1| égen fergeteg is áll,~Mit féltek! Igy virul fel a vidék,~ 3024 1| nép gyávaságát~S a hatalom féltékeny gondjait. ~Hogy oly korban, 3025 1| Hogy te is, lányka, hozzá feltekintesz,~És a rajta eggyé olvadt 3026 0| Berendnek arca fölpiroslott,~Feltekintett rozsdaett kardjára~S még 3027 1| ahol én szerettem.~Hozzá feltekintve képzelem magamnak,~Hogy 3028 1| rest.~S miként anyját a méh~Feltétlen tiszteli,~Anyád is tőled 3029 0| eladó leányka.~Mások hozzá feltett kalapokkal lépnek,~Ami nékem 3030 0| egéről -~S én mégis féltve féltlek.~ ~ 3031 0| kárhoztass!~Nem is szeret, ki féltni nem tud.~A koldus jár csak 3032 1| vala,~Szemébe könny gyül, feltör sóhaja. ~Te élvezéd mind 3033 2| költő kebel,~Eltakarva híven feltörő szárnyával~Mint ökörszemecskét 3034 3| Fejér márvány nyakán: ~Feltünni szemléltem~Szép multam hajnalát,~ 3035 2| nép szava fenyítő üstökös,~Feltűnik olykor - elhalaványúl.~Kigúnyolják, - 3036 0| más üdébb terem. ~De csak feltűnni s télre válni újra,~Hogy 3037 0| Elvágtatott ez a puszták közé,~Feltűntek néki mind hős tettei,~Eszébe 3038 1| levették az érdemjelt~S feltűzék a rongyos atillára;~Szemeikben 3039 0| letörlé s enyhe szelletével~Felüdíté őket a ciprusnak árnya. ~ 3040 0| bérc így felel enyelgve~S felüdíti lankadt lelkemet. ~Jó barát, 3041 1| reményvilág,~Az égnek is talán félüdve az,~Hogy sejtelem. S a nyárnak 3042 1| itéllek,~Az ég itél az árulás felül.~És az lesz átkod, amiért 3043 0| Győztünk-é?" - mond Aladár s felűl.~,,Minden elveszett." "Mért 3044 1| tudja, a tolongó sokaságon~Felűlemelkedni lesz-e erőm? ~Vagy eltapodnak 3045 0| békűlés, féltés és enyelgés~Felváltva reng a tánc hullámiban. ~ 3046 1| összedűl~S kérdi újra hogy felvánszorog:~Nincsen-é kilesve a titok?~ 3047 1| Egy elnémult húrt szűmben felverend,~Talán egy eltévedt szép 3048 0| fel itt-ott egy madárka,~Felveretve a jég-ropogástól.~"Hogy 3049 0| Az oltárt meg vad haraszt felverte. ~S a gór bálvány lábához 3050 1| utánuk~Nyom, mig egy jő s felvési nagy nevét~A szent gúlára, 3051 0| szór bájvirágokat. ~Ilka felvesz a büvös virágból,~A nemtő 3052 0| s mint villám repül el. ~Felveti szemét a lány - mi érte?~ 3053 0| lányka, jól áll. ~Most újra felvevéd szerelmem is,~Ez egykor 3054 0| reszkető kezemben,~Ámde felvidultam, mert a férfi~Sorsa, hogy 3055 3| Mosolygva sírkövök borúiból~A felvilági dőre átkokat. ~Míg szellemek 3056 1| rémlátó hát csak a nevem.~S felvilágosodott kornak közepett,~Dolgom 3057 1| barna felhők jőnek,~S mint felvillanó bú férfiúi arcon~Árnyaik 3058 1| Te eldűlél és a völgy felvirúla,~Mosolygó szellem ott fészket 3059 1| nádasnak zenéje,~Míg a messze felvonúló felhő~Viharon jő, harci 3060 1| megnyugvásod.~A kéjhúrnak felzengő szava~Kell hogy szünjék; 3061 0| szivünknek jajját átkiáltsuk,~Felzengünk egy pajkos éneket,~Elcsitítni 3062 1| Méreggé lesz.~Mért nincs a fenék oly messze,~Mint a csillag,~ 3063 1| Nagy hiányt hagy szívünk fenekén,~Mintha a legszebb tőt kiszakítják~ 3064 1| nagynak anyja~Mámorban van. ~*~Fenekig most, mind éltesse~Akit 3065 0| vágya, enyhe,~Ha a hajó fenékre szállt. ~Óh, hogyha volna 3066 0| kárhozat kisér,~Hazátlan űzött fenevad vagyok. ~Leányka kedves, 3067 1| temető van néma hallgatásban,~Fennt miljó világok csillagfényü 3068 1| vérem elfogyott,~De keblemet fenntartja drága hit!~Hogy rám a sors 3069 1| Értem odafent az istenit,~S fentcsapongok amíg kongni hallom~Ajtómnál 3070 0| hallá, vért látott omolni,~S fentebb járt az ifjú kebele. ~Énekelt 3071 0| rab-hölgy még énekel;~Dalja fentszáll és a darvak~Tőle messze 3072 1| Fény- és árnyképek~(A török világból) ~ 3073 0| Az őr a várfokon, ~S még fényár, víg zene~Töltött el minden 3074 1| sugárzza,~De lelkünk az, mi fényárt rája vet.~Mit vesztettem 3075 0| mindenikből hulló csillag, fénybogár lett.~Fátyolát ereszti a 3076 1| jelent? Azt hinném nyáron, fénybogárka. ~S a kicsinyke szikra mindinkább 3077 1| képzeletként,~Ránk a délibábnak fényből szőtt világa. ~A vakító 3078 1| Ipar s boldogság most a fénybűl élnek,~Mit irigy tornyod 3079 0| nap,~Elhalványult minden fényeden,~Betöltéd a földet, s ámulattal~ 3080 0| őszi lomb-e,~Mely percnyi fényeért halált cserél - -~Az elbukó 3081 3| Nem érti korcs fiú~Mártíri fényeket. ~De jőni, jőni fog~A hajnal 3082 1| fogytán napjaimmal~S kopván fényesb mint kardvasa. ~Mért ment 3083 1| vezér az~Ha elhagyott, mi fényesebben ége. -~Ah, a boldogság lég 3084 0| Énekelt ő nagyszerű napokról,~Fényesekről, mint tündér rege,~Aki hallá, 3085 1| napsugár,~S mig elkábúlok fényétől, melegje~Mint új élet forrása 3086 1| Mint a napot, mely elvakít fényével~Árnyában látjuk, melyt a 3087 0| hiszed, hogy itt vész nem fenyít~A néma éjben velem egyedűl?~ 3088 2| 20. Nép szava~A nép szava fenyítő üstökös,~Feltűnik olykor - 3089 3| földi kincs,~Mely minden fényivel~Fölérne a szülő~Szentült 3090 0| Keblünket szentesítve~A hitnek fénykörével,~Mint színt ad a virágnak,~ 3091 1| mint régi jó barátom,~Aki fényle ott is, ahol én szerettem.~ 3092 3| enyésszen éltem, üdvöm~S fényljen ő - ki megvetett. ~II ~Nem 3093 0| Átengedem magam a bűvöletnek,~Fénymámor, illat, kéjjel élvezem,~ 3094 0| ívezetje,~Trombiták harsognak s fénynek özönében~Száll le angyaloknak 3095 1| népesíti szörnyű alakokkal. ~A fenyőágak közt búsan jajgat a szél,~ 3096 1| Sírom~Egyszerű fenyődeszkából~Adjatok nekem koporsót,~ 3097 1| boldog utazást kivánna. ~Most fenyőerdőbe visz magányos útam,~Zölden 3098 1| viharja,~Mint a sziklát - ámde fényözönnel~A mosolygó nap sem aranyozza, ~ 3099 0| örömhabok,~Jól látom én, a fénypalást alatt mi~Szörnyű sötétek, 3100 3| A kettes életet. ~Álmába fénysugár~Virítta a hazát,~Keblébe 3101 0| kirablott templom,~Pusztán, fénytelen, hangatlanúl. ~*~A várromnak 3102 1| gyanánt minden, mit alkota. ~Fénytermei csak büszke kőrakások,~Miket 3103 3| holdvilág,~Ezüst szegélyű fenyvek ormain,~Nehány rideg tűz 3104 0| Eljutott a Kárpátok aljáig~S fenyves rejtekében felkereste~A 3105 3| Természetes szavát,~Mely fényvirágra hoz~Egy boldogabb hazát. ~ 3106 0| köztünk minden kérdést. ~Nem ferdült volna tiszta érzetünk~Hideg 3107 1| emberét,~Világa ez, mint féregé a gaz,~Túl rajta nem viszi 3108 0| meg úgy kiáradt,~Hogy nem férek hozzád, barna lány.~ ~ 3109 1| Óh, a nő jobb, mint mi férfiak!~Kis világa a szív birodalma,~ 3110 0| Nemzedékek mentek ekközt sírba,~Férfiakká lőnek gyermekek,~És a szolgaság 3111 1| Felköszöntés~Férfiakkal harcra szállni,~A síkon 3112 1| ajkukon,~Nem gyilkolnak férfias nyiltsággal,~Gombostűkkel 3113 0| volna nékem is~Könnyem! de férfikönny kiszárad.~Nem enyhül többé 3114 0| halld mint mennydörög. ~Férfinál első a munka, a hon~Hív, 3115 1| virággal lelke, illata. ~Férfiszívben más érzések élnek,~Tetterő, 3116 0| Férfiszó~Az Aldunának szirtes partjain~ 3117 0| elég erős-e lelkem,~Hisz férfitől ez csak kötelesség.~Szerencse 3118 1| jőnek,~S mint felvillanó bú férfiúi arcon~Árnyaik a síkon úgy 3119 0| Hagyjátok azt a büszke férfiúnak,~Fellengő álmait hadd nyomja 3120 0| virágot, az meg a virágba férget,~Ez dalos madárkát, játszi 3121 0| tengernek nincsen már hulláma,~Fergetegje nincsen, símán, holtan fekszik. ~ 3122 0| körül már nem ragyogja,~Fergetegjeit sem ismeri. - ~Tűzvész volt 3123 1| család~Vigaszt hiába vár,~Míg fergetegnek szárnyain~Az alkonyat leszáll. ~ 3124 1| emlékezete~Hiven követted férjedet, Marim,~Balsors s szerencse 3125 0| fecske elszáll, mint szokott, férjéhez. ~Nap megy nap után, s hogy 3126 3| Hazátlanná tevél:~Elvetted férjemet:~Tüzláng harácsává~Tevéd 3127 0| kertében alvá az örökös álmot. ~Férjével volt hát most, ah de szíve 3128 0| Vissza, vissza szállt a férjhez messze földre;~Hamvából 3129 0| zsaroló?~Óh, hisz azt a rossz férjt hogyha érte baj,~Meghiszem, 3130 1| az majd mind szűk körödbe férni,~Vagy mint vad ár fölzajlik 3131 1| sem ismered. ~Vágyaim nem fértek kis körödbe,~Messze intett 3132 0| országomban ketten nem férünk el.~Szégyentől pirúlok, 3133 1| boldogan. ~Itt virágim gazdagon feselnek~S áldozatként illatot lehelnek,~ 3134 1| A lány báji mind inkább feseltek,~Mindenik bájt már születni 3135 1| hogyha érte megfizetnek;~Fesse be a könnyek utját és mosolygjon,~ 3136 1| Melyet oly epedve, vágyva feste le? ~S boldog volt-e akkor? 3137 4| ELEK fősz. bíró~Bús színnel festéd ezelőtt honi állapotinkat,~ 3138 1| unál a gyáva színlelésbe,~Festéked lement, a ronda váz kitűne,~ 3139 2| Mester! tanits, tanits meg festeni,~Képében a napot megdicsőitem."~" 3140 4| tehetünk arról, hogy hű festése megyénknek~Mindig csak torzkép 3141 1| tégedet, ki~Undok rémnek festett, szent anya vagy,~Kinek 3142 2| Hazád sorsát sötét színnel festetted,~Egy kegysugár hullt rád - 3143 1| müvész~Csak a gyomor tájáig festi le;~Azért angyal, onnan 3144 0| ott a messze róna~Alkony festi-e vagy drága vér?~Vajh mi 3145 0| csermelynek habzó tűkörénél~Fésülködnek tündér alakok,~S ékül kapkodják 3146 0| szakítva tőlünk a világ,~Nincs fesz közöttünk, nincs hideg szabály,~ 3147 1| Üreset most, mint a téli fészek;~Dalja tudja Isten hol barangol. ~ 3148 0| Döghalálos bűzt hord, mely egykor feszíté~A dalos madárnak eddig fürge 3149 0| hiába, emberét,~Ki idegét feszítse, nem leli. ~Ki ás számodra 3150 1| Megváltóját látom keresztre feszítve,~Ott a kérkedő bűn ül fényes 3151 0| folyt a harc, mint hogyha fészkében~Támadja az oroszlánt hős 3152 0| fejemre~Ah, de hisz' hogy fészkéből kiszálljon~A fiú, ez vár 3153 3| imába leltek ott, ~Madárfiak fészkelnek és körűl-~Virágza repkény 3154 0| ismert házának csarnokán fészkelt ez. ~Ott virrasztá kedves 3155 1| szabadba~Menekűl, és kis fészkére jár.~Érzed-é, nő, lelkem 3156 1| Kovályogva nyékén elhagyott fészköknek;~Hogy vagytok, hogy vagytok, 3157 0| a vén mind panaszkodik."~Feszűl e szóra a nő kebele. ~"Ah 3158 1| bájkörébe,~Mi az oltárnak ég feszűletén~S vigasztalást mosolyg a 3159 0| hát miért, miért~Ontatál fiaddal értünk drága vért?~Hogy 3160 3| reményemet~A sírokon lelem. ~Fiadnak életet~Adál te szent hazám,~ 3161 1| melyben keresztelkednek~Fiai a dicsőségnek,~Vért, melyről 3162 1| vesztette ím a vár ura,~Fiat vesztett a gunyhó embere;~ 3163 0| kebeléből~S megtagadta is kegyét fiától,~Nem tilthatta el hogy véle 3164 0| sem tudá.~Ámde dalját a figyelmes visszhang~Még soká, soká 3165 1| Hogy a létnek hullámi rá figyelnek~És a vad szenvedély elandalog. ~ 3166 0| lenne sírba menned, ~Mint figyelni vészterhes szavamra,~Új 3167 1| a jó házi gazda,~Térdein figyelve kis fiúcska fekszik. ~Fonva 3168 3| védd ügyét~Dicsőitsd hü fiját,~S téritsd meg ellenét!" ~ 3169 2| 38. Filiszter~Nem vagytok hidegek, nem 3170 2| lepke,~S te nagy szellem, filiszterré lehetsz-e?~ ~ 3171 1| segit,~S ha mégis adja gyér filléreit~Isten nevében adja, attól 3172 1| jár,~Pazaran szórván reá fillérét,~Melytől áldást a hazára 3173 1| elűzi? ~Minden vágyad pár fillért keresni,~S egy világnak 3174 4| mit írsz; - olvassa akárki~Firkád; - mondnia kell: hűbele 3175 1| lombcsomók~Víztelve már alig fityegnek,~Csak úgy hajol, görbűl 3176 1| ülnek a nők, míg nagyobb fiúcskák~A tüzet élesztik fürgén 3177 1| csak korlátolt honuk,~Vad fiúkként anyakéz alatt~Tombolának 3178 0| melyet átölel,~A szörnyű fiúnak nem anyakebel;~Megrendűl 3179 1| visszhangja ez.~Sok csíntalan fiút~S lányt láttak mint komát,~ 3180 1| oly hü lánya vagy,~A hű fiútól illet hódolat! ~3. Etelke ~ 3181 0| kelj fel - úgymond - jó fivérem!~Szörnyü kebled e nyugalma 3182 4| A sok jóakaró, - hogy ha fizetsz - kisegít.~ ~ 3183 1| Tán igen drágán is volt fizetve.~Óh, de nem drágán, egy 3184 4| MADÁCH IMRE főbiztos~Most liberális vagy, van 3185 0| sírt~Jó barát virágokkal födé el.~ ~ 3186 0| Ráborul, hogy keblével födözze~Eszmél, s ím kopár siron 3187 0| egyben,~Míg feleszmél és föláll sötéten:~"Óh vagy-é tökélyeknek 3188 1| Mély hallgatás - mint földalatti hang~Hallik csak a bölömbika 3189 0| pille elreppent előtte,~Földbe rejtezének a félénk virágok,~ 3190 1| kőemlék, melyet épít,~Lassan földdé porladoz szét,~Mint a zsarnokság 3191 3| földmüves~Müvelve vértakarta földeket,~Más nyelvű szó, más keblű 3192 0| azt meg nem tagadjátok. ~Földem hát, mely terem arany kalászt,~ 3193 0| messze, messze szép kelet földéről,~Honnan a nap jár el látogatni 3194 0| szövének,~Szivárványa lőn a földerűlő égnek.~"Most, óh most szeress 3195 1| de ah, helyette~A béke földjét tárta szűm elé. ~Teremtve 3196 3| ezrede. ~S im énekelve jár a földmüves~Müvelve vértakarta földeket,~ 3197 0| fölkacag,~Régtől elállott keble földobog,~Körűlök az egész föld elborúl~ 3198 1| ellened tör irigy szolgahad,~Földönfutó népek megostromolnak,~Mint 3199 0| megifiodni vágyott. ~Míg Piroska földrehajtott fejjel~Hallgatott és borzadott 3200 3| hatalma:~Mint az élet, túl e földteren. ~Az ég szemének kék szinét 3201 0| égből nyúlnak így alá, hogy~Földünket összekössék szebb honukkal. ~ 3202 1| Szivárvány csatolja az eget földünkhöz,~Zálogul, hogy még van Istennek 3203 1| egymásnak karjába. ~Az ég földünknek gyászát ölti fel~S ezen 3204 0| a pokol miként viaskodik~Földúlni mind, mi szent Istent dicsér,~ 3205 0| most megvagy" - mond Andor, fölébred~S kedvesének nyugszik kebelén.~ 3206 0| mégis olyan édes. ~És midőn fölébredt Lucifer karjában,~Az égből 3207 0| egykor sír borúl is majd föléd~Elnyelve minden vágyat, 3208 1| megleli virágit,~Még szebben fölélve. ~Ah, de mély a tenger,~ 3209 1| A hold fénypalástot vont fölém,~Minden úgy volt mint most, 3210 0| jelen, jövőm gyötör~S felhőt fölémbe hajt. ~Te meg, mint félénk 3211 2| csak az átkos merényre.~Fölemelém a leplet, embernek~Érintni, 3212 1| legszebb hála, amit egy fölemelt társ ad. ~12. A csibukcsihoz ~ 3213 3| kincs,~Mely minden fényivel~Fölérne a szülő~Szentült érzelmivel. ~ 3214 0| dalnok, mond egy cimbora~Föleszmélvén, pajzán dalt zengeni.~Tréfáira 3215 0| ördög, angyal lánya,~Fölfogák szülői, elvivék s letették~ 3216 0| Büntettél nevemben gyarló fölfogással,~Kebledben nemednek minden 3217 0| alélva roskad~Szőke tisztnek fölfogó karára. ~Szörnyü képek népesítik 3218 1| nyugodtan~Mulandóságunkat följegyezé; ~Nem hirdetvén reményt, 3219 0| Jolán zokog, majd ismét fölkacag,~Régtől elállott keble földobog,~ 3220 0| vérnyom vezet." ~Tibold fölkel s íme hajmeredve~Vérnyomot 3221 0| sugárt a lány a sírfenéken,~S fölkél a sír ormán kis virág képében.~ 3222 3| sötét magányban itt,~De fölkeres, s díszedre vágy a kar,~ 3223 0| mögűl,~És előbb mintsem fölkészülhetne~Már forróan öleli körűl. ~ 3224 3| nejét~Szerette magzatát. ~Föllelte üdveit,~Az elraboltakat,~ 3225 0| És a lovag zajára hogy fölnéz,~Jó estét kiván s mond: " 3226 0| sírt, tán a Számum,~Ha majd fölödbe porhegyet emel?~Ki fog virrasztni, 3227 0| élnek.~Agg Berendnek arca fölpiroslott,~Feltekintett rozsdaett 3228 0| köszöntést ime kedvesednek!" -~S fölragadva egy égő hasábot,~Vad haraggal 3229 0| kivel. ~De a labanc álmából fölriad,~És kedves karából futva 3230 0| fény közeleg~S megáll a fölriadt hőshöz közel. ~A fény mögött 3231 0| kiált a barna lányra,~Fölsikojt ez, és alélva roskad~Szőke 3232 0| sisakrostélyt. De ím~Hogy fölsikolt, mi az mit ottan lát? ~Ah 3233 0| megérzi a kis csepp lakója,~S föltódúl mind háládó imával. ~Csak 3234 0| csókkal érinthesse ajakát,~Föltolja a sisakrostélyt. De ím~Hogy 3235 0| angyaloknak dicsőült serege. ~Föltűn Jehovának trónja a magasban~ 3236 3| elszunnyadott leányidat. ~És fölvirúland általad hazád,~Mert érzni 3237 1| férni,~Vagy mint vad ár fölzajlik és kitör?~Csak addig jó 3238 0| megszólal a vész harsonája,~Fölzavarva bőg a tenger mélye,~A hajó 3239 3| elvérezett a nő!~Míg érze fönlobogva akkoron,~A hölgy; s honának 3240 1| ha a világba lép; ~Egy förgeteg jő s széjjeltépve hull~Foszlányokká 3241 1| habjára alapítál csendet,~Fövény alapra márványvárakat.~Mért 3242 1| Oroszlánnal játszik puszták fövényén,~Jégpalotát lakik a föld 3243 1| képzelet világa,~A kék eget fövényfelleg takarja,~Más nem marad, 3244 0| Átszállva a tengert, forró fövényt,~Hegyormokat, mint zúgó 3245 0| Nem néztük, jó, rossz fog-e születni~A jelenből, melyet 3246 1| életet, mely rajtok tündököl,~Fog-é az majd mind szűk körödbe 3247 1| abban másnak csak ne ázzék~A foga.~Húzd cigány, húzd, hadd 3248 0| arca~Kebelét erős szellem fogá el. ~Felment vára lapos 3249 4| Nógrád értelmét hűn te fogád fel; -~Ellenzéki vagy és 3250 1| házküszöbhöz értem,~Mosolyod fogad-e, vagy sohaj?~Minden eszmédet 3251 0| Békedíjul mostan mégsem fogadá el. ~"Nem, soha ne birjam 3252 0| reánk."~Három huszár tevé e fogadást,~S egész huszárság megtartotta 3253 1| Üdvünket - ah, most nem fogadhat,~Várjunk mig sor kerül reánk. ~ 3254 2| tömeget,~Ha ész kell, szívesen fogadjon engemet.~ ~ 3255 1| minden tengerben vannak.~Úgy fogadjuk, amint adta a sors~És lehetünk 3256 0| fel a pacsirta-dal,~Engem fogadni lánykám nem siet,~Nekem 3257 0| sugárt küld a nap, mint fogadta.~Érzi e sugárt a lány a 3258 0| Ugatás köszönti, felnyerít fogadva,~Míg gazdája egy kis mécs 3259 1| mert pokolról nincsen már fogalmunk,~A szív már a mennyben sem 3260 0| kihamvadt,~S úgy járt a fogam közt, mint az óra nyelve,~ 3261 1| Egymásnak nem hivénk, fel nem fogánk,~Hogy várban és gunyhóban 3262 1| gyönyör, mint ikrek nem fogannak~Többé egy anyának méhiben,~ 3263 1| fel. ~Gőzölgve áll meg a fogat,~Míg a kocsis nagy néha 3264 0| ezredévig ott feküdt. ~Ennek még fogát ajak borítja~Koponyáján 3265 1| ájtatos imával.~Meg sem foghatná az ember, hogy mint támad~ 3266 0| kebleden~A megfojtott oroszlán foghelye?~Szorítod-é még ősi kardodat,~ 3267 1| hát el sem hagyhatott. ~Fogj édes testvéreddel hű kezet,~ 3268 1| meg, rajtunk hogy ők~Ne fogjanak ki legalább. ~Mutassuk, 3269 1| percre ha mulattat,~De nem foglalja el a szellemet.~Vagy iskolában 3270 4| Légy melegebb, jobban foglalod úgy helyed el. -~Mert a 3271 1| viszi tekintetét. ~S ha foglya ekkor magasabbra int,~S 3272 1| az árny,~Melyet a börtön foglyára vét.~Súlyos az árny, rémek 3273 0| körülveszen.~Mit volt mit tenni, foglyokúl esénk~S az ellen táborába 3274 1| megváltozott kor csak mosolygni fogna,~Míg fehérlő csontja a két 3275 0| kiszakadna,~A költőt is síri éj fogná el. ~Igy él ő sokáig, mint 3276 0| piros pofádat~A harcban fogod kimélni, félek" - ~És a 3277 1| Ott ül magában némán a fogoly,~Sötét bár, mégis büszke 3278 1| örűl. ~Elgondolám, hogyan fogom találni,~Betoppanásom majd 3279 1| csapongva,~Bár dalosa szűk fogságban él.~Most értem már, oly 3280 1| Fogságomból~I ~Messze földnek gyászos 3281 1| élet~A végtelennel kezet fogva áll! - ~Vadon zajong az 3282 1| fáj,~Ki érettem zokog. ~Ne fogyjon, mint a mécses,~Mely elfeledve 3283 0| Hogy szerelmünk törpén nem fogyott el,~Halvány holdként észrevétlenűl,~ 3284 1| el a ragya,~Eszem nincs fogytán napjaimmal~S kopván fényesb 3285 0| Száguld a mén, előtte fogyva fogy~Az út, elsurran minden 3286 4| őnagyméltóságának 1847-ben~A főhercegnek, hogy tudd bemutatni megyénket,~ 3287 4| VERES PÁL m. főjegyz.~Bármit hűn jegyez a toll, 3288 4| FRIDECZKY LAJOS főjegyző~Orgona vagy, szeled úgy 3289 1| mert~Vetélytársán szebb főkötő volt. ~18 ~Az ember már 3290 0| egynehány forintért~Vagy főkötőt várva, mint legisnagyobb 3291 1| Gondolám nekem már ott ebéd fől.~"Hej korcsmáros - szólottam 3292 1| ki véle~Örül, ha egy-két foltját felfedi. ~Óh fáj, fáj látni 3293 1| szívemnek~Vére annyi harc között folya? - ~Látom, látom, szenvedélyeink~ 3294 1| merít, csak víz s nem a folyam,~Élő ér, ég tükre. Mindegy, 3295 1| emberkebel,~Melyet elkap a lét folyama;~E folyó kövesít s a lombból~ 3296 1| Tárja szárnyait ki élte folyamán.~Ellökvén magától a természetet,~ 3297 0| feltarthatlan.~Gáttörő folyamként zúdúl~A honvéd, - míg a 3298 0| vigasztal, hogy sorsunk folyása,~Mint szülőmtől, tőled messze 3299 1| veszteg tó lett sírja egy~Szép folyásra indult kis pataknak,~Mint 3300 1| levágni rendeli,~De vérét folyni mégsem nézheti.~Köszönt 3301 1| mindkét kebel,~S ha ülsz vele folyóid partjain,~Mint Bábel mellett 3302 0| nézze bár az ész,~Életünk folyóján révbe vinni~Egyedül szívünk 3303 0| kebelben elmult bús idő,~S ím a folyosón mindig közelgve~Súlyos léptek 3304 0| rá,~S ő nem tudta, álma folytatása-é ez,~Vagy való? azt érzé 3305 1| ifjú és egész kör~Gondolá folytatását szavának. ~Míg a gyermek, 3306 1| vár, mig az beáll,~Te is folytathadd kedves álmodat,~Melyből 3307 0| Alkotál. - Istennél most már folytathatod.~ ~ 3308 0| A dalra óh~Emlékszel-é? ~Folytatja-é azt, lány, szived még,~Mit 3309 0| hárman táborunkban vannak." ~Folytatnák még tán a párbeszédet,~Ámde 3310 0| Csodálni a virágot~S útját folytatni ment? ~Úgy-é kebled, leányka,~ 3311 4| Az voltál, s léssz: míg: folytatod a fülelést. -~ ~ 3312 0| megett,~Lelkünkben halkan folytatók a~Lágy éneket.~Emlékszel-é? ~ 3313 0| sem barátom,~S kedvesem? - folytatta, hirtelen felkelve,~Ah, 3314 0| lassudan álom veszen körűl~Folytatva a felséges képeket; ~Ha 3315 0| Oszt, mond az egyik, folytatván szavát,~Sohsem néztek még 3316 1| Nő a keresztek száma s folyton fogy~A börtön mélyében a 3317 0| réginek helyébe~Új gyalázat folyvást a magyarra. ~Sír és börtön 3318 0| Fent szellő játszik tünde fonalakkal.~Talán az égből nyúlnak 3319 0| gyász is, hogy közös,~S fonnyadt lombod közt a szél zúgva 3320 0| Mellette szép Magócs ül s fonogat,~Lábánál barna ifiú vitéz~ 3321 0| pislogat,~S zeng esténkint fonói ének. ~Ez élet, lány, veled 3322 1| hogy várja ott a férjet. ~A font kapun most tért be a tehén,~ 3323 0| Dallal árjadó szűm bokrétába fonta,~Szende vadvirágát a szabad 3324 0| szívünk szerelme kész. ~Fontol az ész, kételkedik, keresve~ 3325 1| mérnek egy vas sírkeresztet,~Fontra adják, míg hajdan ki tudja~ 3326 1| figyelve kis fiúcska fekszik. ~Fonva ülnek a nők, míg nagyobb 3327 4| SZERÉMI ANTAL hadi főpénztárnok~Jó férj vagy, jó tisztviselő, 3328 1| érzésink ellen száz veszélyt fordít~A kalmár számítás, kedves 3329 4| mivel míg tudós akkuratessel~Fordítád bundád, zápor után vala 3330 4| fordítva mi hasznos a bunda,~S fordítál bundát, újra meg újra; miért~ 3331 0| elszeret,~Még az mind nem fordítja tőle el,~Mit sok csínjával 3332 4| zárszava egy vala csak.~Fordított Kátó, te csak egyet szólassz 3333 0| puskával~Nem tud bánni, az fordítsa azt meg,~És parasztosan 3334 1| neve a rossznak.~Hej, pedig forditva~Sokkal jobban volna. ~10 ~ 3335 4| b)~Tudtad: a záporban fordítva mi hasznos a bunda,~S fordítál 3336 1| Szemeikben könyű és mosoly volt~Fordítván az egészet tréfára. ~Mind 3337 0| ádáz sorsomat. ~Nektek még fordulhat jobb szerencse,~Engem, többé 3338 0| nékem. ~Ne nézz rám, óh fordulj el, édesem,~Ha újra játék, 3339 0| mézét ne szívjam síromig,~Forduljon ajkamról ki a pohár,~Vesszen 3340 1| kellene nekem, hogy jobbra~Fordulna e jajos állapotom. ~Megvan, 3341 0| igaz próféta!"~Ezzel hátra fordult, s iszonytól kővé lett. ~* 3342 4| számodra dicsőség?~Rossz forgács-eszköz, rossz hamu léssz te csupán!~ ~ 3343 4| Nagyszerű ős csernek nyomorú forgácsa! veled most~A maradó tábor 3344 0| csak csínján, hogy fel ne forgassátok~A most épitendő új világgolyókat. ~ 3345 1| költi el maga,~Melyet őse forgatott, előtte~Most mesés a bujdosó 3346 1| fiú ölében,~Kis fakardot forgatván kezében,~Anyja lopva könnyeket 3347 1| tekint szét oly ijedve,~Forgó szemmel jobbra, balra~És 3348 1| vissza-visszaint a házi tűz. ~Ágyamban forgok hosszú éjjel~És reggelig 3349 1| fa,~Melyet a vihar hány, forgószél kapkod? ~Ellöktél, örökösen 3350 0| csecsebecsékért, egynehány forintért~Vagy főkötőt várva, mint 3351 1| de mi sem~Törli el mély forradásait. ~Míg örömünk csak zengő 3352 0| Lomb árnyékban, csörgő kis forrásnál. ~Sebesültet ápol ott a 3353 1| boldogságom.~Látom a kis forrást lábánál a hegynek;~Siető 3354 1| országból így~Mosná azt el!~Forrna össze minden szív mint~Szíveink 3355 0| míg mosoly lebeg,~Könnyben forrnak a szép éjsötét szemek.~Távolabb 3356 0| mintsem fölkészülhetne~Már forróan öleli körűl. ~A csermelynek 3357 0| Szirt-éleknek zúgó csermelye,~Benne forrongó, de vad erő van,~Mely megdöbbent, 3358 1| nem sejtve, mert ennek a forum,~Annak Thermopylae nem jöve 3359 1| követ söpör le vad madár,~A fórum, melyen már csak bojtovány 3360 4| DUBRAVICZKI ZS. főszámvevő~Hosszú bükkönyhöz, s hosszú 3361 1| förgeteg jő s széjjeltépve hull~Foszlányokká a képzelet világa,~A kék 3362 1| ingva, hívják s űzik őt el.~Foszlik a mezőn is már az a hűs 3363 4| BÁSTI MIKLÓS cz. főszolgb.~Milyen lelkesedés kis Nógrád 3364 0| csak virulj;~Én meg nem fosztalak,~Hogy csókold keblemet~Aztán 3365 1| gyűlöl, nem csalódik,~S nem fosztja meg a szeretet.~El hát a 3366 1| ellenkezés lőn így a nő~Kiváló főtulajdona. ~Azért ha hallja, hogy 3367 0| voltam;~Akkortájban ép a francia hadállott,~S úgy esett, 3368 4| FRIDECZKY LAJOS főjegyző~Orgona vagy, 3369 1| lelkünk rokon még,~És hogy a frigy égben köttetett. ~Mind nem 3370 1| fénybogárkák,~A méla hold a frígy apostola,~S ezüst sugári 3371 1| féltelek hazám!~Bár ellened tör frígye zsarnokoknak,~Bár ellened 3372 0| csak s nem fél senki sem,~Frígyemben csak egy szent bűverő van,~ 3373 0| nincs;~Még ez lehet utolsó frígyesed,~Ki halni tud, annak nincsen 3374 1| kétségbesetten,~Hol lelsz frigyest, hol lelsz bajtársakat. ~ 3375 0| A poklot és bűnt hívnám frígyesül,~De rólad, óh nő, mégse 3376 0| éltünk békességben,~Kössünk frigyet, kárát nem vallod majd meglásd. ~ 3377 1| felmosolygánk;~Nem kötöttünk frígyet nagy szavakkal,~S öntudatlan 3378 1| hitt.~Óh, mi írigy a sors, frigyforrást mutat fel~A kietlen puszták 3379 1| viheted,~Tartsd hát mint frigykötést e szentelt szózatot:~Elhagytad 3380 0| szent marad. Ah, adj kezet e frigyre,~S szelíd mosoly váltandja 3381 1| növekszik~S a természet karját frígyre tárja. ~Nyisd meg nékem 3382 1| keresztül Izrael~Hiven megőrzé frigyszekrényeit.~S veszett honuk felélt 3383 2| ott virág,~Mi könnyhullás frissítené azt fel?~Mindenkit illet 3384 1| Ott ülénk az ingó puha fűben~Kis szerencse koszorút kötözve,~ 3385 1| világon~Vágyaim mi végett függjenek,~Melyen érzem Isten egyedűl 3386 1| játszi gyermekek,~Gyümölcsök függnek ott.~Az őszi alkonyat~Arany 3387 1| vágyunk utánok. ~Most úgy függök én is~Már csak a világon,~ 3388 0| dülve néz,~S ím a mátkaágy függönyredőit~Lassan vonja szét halotti 3389 1| újja eltörűli.~S oly erősen függünk álomképeinken,~Hogy bár 3390 1| Mind, mi a természet keblén függve él.~Csak a büszke ember, 3391 1| parázzsal. ~Ki is gondol, függvén a hókebel~Kéjhalmain, hogy 3392 4| Legkitűnőbb nagyság: az neved és - füleid.~ ~ 3393 4| OKOLICSÁNYI MAX. füleki fősz. bíró~Mért ne nevezzelek 3394 4| léssz: míg: folytatod a fülelést. -~ ~ 3395 0| nyelvének fagyából,~Társai fülelve mind odább szorulnak,~Amidőn 3396 0| tűzakna,~S intő szózatának a fülem bezárom.~Ott rakok tanyát - 3397 0| halványan, bús éjfelen,~Súgván fülembe szörnyű jóslatot,~Melytől 3398 1| jobbra, balra~És takarja el fülét, hogy~Rémes daljukat ne 3399 1| szellemek beszélnek. ~Most fülünkbe súgnak titkos édes sejtést,~ 3400 0| magával~Vívén hölgye egy fürt éjhaját. ~Lóra űl, s a várhidon 3401 0| és könnycsepp ragyog,~Ősz fürtinél idegen szél danol. ~De ott 3402 0| szellő enyelg két hulla fürtivel. ~ ~ 3403 0| így danolt az agg sokáig,~Fürtje ősz volt, arca bánatos,~ 3404 0| Jertának hajfürte van,~S a fürtnek mellette tátongó seb~Vérzik, 3405 0| Nem tudom, hogy barnák-é a fürtök,~Kék-e a szem, avagy éjsötét,~ 3406 0| áldozni úgyse jár~S porladjon fürtöm is az édes dal felett,~Melynek 3407 0| fagyos a szél.~Legjobb, tedd fürtömet a régi könyvbe el,~Melyből 3408 1| terjesztett. ~Vagy ha láttad volna füstfellegben~Menydörgő ágyúknak villanását,~ 3409 0| a hajdan erős vár~Most füstölgő barna kőrakás. ~"Itt vagyok 3410 0| Megnépesült a kis falu,~Vigan füstölnek a kémények,~Alóluk mécses 3411 0| csendes, néma lesz~Csak füstölő rom már a büszke vár,~Elállt 3412 1| ismert, üdvözlet,~Majd fehér füstoszlop a magas kéményből~Int, hogy 3413 3| éltemet,~Elhagyott a nap, füszál, én~Vesztve benne létemet. ~ 3414 3| zephirke,~Az elhagyott sír bús füszálain.~ ~ 3415 1| Annyit, mint amit rossz fütője~A jó gyomor tőle igénybe 3416 0| futva fut előlünk~S deres füvet hagy csak bús lépteinknek,~ 3417 1| Sajka ring a part bozót füzében~Susogó nádtenger leng körűle,~ 3418 4| méltó párként egy versbe füzélek;~Elvből ez, s tettleg lőn 3419 0| Im érzeményeink hervadt füzére hát~Az egyetlen való, mi 3420 0| füzért. ~Ha meg nem ért, füzérem úgy~Játékul lesz neki,~És 3421 1| Fa-tornácán arany csövek füzéri,~Baromfi had zsibajgott 3422 2| Borágot, rózsát vagy ciprust füzérnek,~Vegyen ha szíve dallal 3423 3| menyegződ reggelén virágot~Füzesz hajadra - sír virága az!~ 3424 1| fel a vidék,~S ha itt-ott fujt is, nem nagy veszteség. ~ 3425 1| élek~Csak hadd számítson a fukar~Száz évvel is előre,~És 3426 0| martalékot,~Melyet ezredektől fukaron gyüjtöttek,~S ím az ős meglátja 3427 2| is, de szűmben nem maradt~Fulánk. Baráti serleggel nevettem~ 3428 1| hajó védi ki benne ül,~De a fuldokló védjeül nem áll. ~Gúnyol 3429 1| kiváncsiság~Hogyha mézben fuldokolsz nem édes,~S imelgő ha nem 3430 1| innen? - Büszke palotádnak~Fűlepett sírhantján százados fák 3431 0| a hajnalnak már vak éjbe fúlni -~Óh jaj ki látta, jaj ki 3432 0| gyermek-színpadra,~Melyen olyan furcsa méltósággal játszik~Szem 3433 0| Nemcsak egy furcsábbnál furcsább történetet. ~Ül most is 3434 0| tud elmesélni~Nemcsak egy furcsábbnál furcsább történetet. ~Ül 3435 0| hallgatják három bajtársukot,~Kik furcsákat mesélhetnek nagyon;~Láthatni 3436 0| S jót-jót kacag Zákány furfangjain,~Szétküldvén országszerte 3437 1| kiméllek s ismerek~Minden furfangot, harci cselt, mit~Leány 3438 0| ábrándkép~Enyelg körötte. ~S ím furolyát ragad,~Megszólal hangja,~ 3439 1| itt-ott kis tüzek,~Sir a furulya és kurjong a pásztor,~A 3440 0| nincs fegyver a kezében,~Furulyát keres ki a szüre ujjából,~ 3441 1| Nem volt a reménynek egy fűszála rajta~S mi a puszta képén 3442 1| Felköltött volna minden kis fűszálat. ~S e szívverést csak egy 3443 1| zengenek. ~Zöldűl a gyep, bár fűszáli mások,~Gyermekek cikáznak 3444 0| szellemed teremte,~Minden fűszálnak nyílnia~A nap is megengedte. ~ 3445 3| nehéz, fagyos keze. ~Míg fűtakarta ablaki körűl~Az ízolag borús 3446 0| életvágytól. ~Ott meg a futamló zerge, síma kígyó,~A védetlen 3447 0| a ház kapuján áll. ~S ím futár jön vérző, füstös arccal,~ 3448 0| Messziről döbörgve hallik ló futása.~Néha-néha csendül, szikra 3449 1| S a vad ménes földrázó futását~Tarthatni huszárok seregének. ~ 3450 1| űzött~Tűzlidércek képében futkosnak. ~A sík puszta száz pásztortüzével,~ 3451 0| mindenik,~Jajgatással sírva futnak a nők,~Védelemhez senki 3452 1| sem vonja el magát.~Inkább futnátok, minthogy ily hűn~Ölelitek 3453 0| haldokolsz már s én gyáván futok,~Itt haljunk hát meg egymás 3454 0| perc birtokom csak,~Amily futók, oly boldogok -~Mert e percekben 3455 0| szerette semmi, kerülte, futotta,~Minden ami érzett, ami 3456 1| hogy elmenék.~Ablakhoz futsz, mintha várva várnál,~Kis 3457 0| az ifjú,~Messze, messze futván, űzve életvágytól. ~Ott 3458 3| virága él. ~Lépte mint zephir fuvalma~Ott a rózsa kelheken,~Hangja 3459 3| rózsagally között~Kecses fuvalmka lengedez~Tavasz zephir fölött. ~ 3460 0| hogy játékúl igér~Lengő fűvet, sugárt és harmatot,~Szellőt 3461 0| magában a kurucvezér,~Ne fűzd sorsához drága létedet,~ 3462 1| sugára sző,~Ott sötétlő fűzeknek tövénél~Gyászos a hab, mint 3463 1| hogyha nem nyíl is már több fűzér~Halántékimon, hát mit tesz 3464 0| Kétségbeesve, Tihamér is ott,~Fűzéréért harcol-e, ki tudja,~Jobban, 3465 1| ért meg;~Csalt érz, sír, fűzérért eseng,~És meghajolsz az 3466 1| olajfás partjain!? - -~Midőn fűzéres fejjel áldoztak~Mosolygó 3467 1| hoz világra,~Önmaga tesz fűzért fényes homlokára.~Azt, ki 3468 1| állanak.~A mocsáros parton fűzfaerdő~Nyujtja égnek száraz ágait,~ 3469 1| Az árva lantot meg akaszd fűzfára.~De nem, nemes szűd nem 3470 0| tánc is megindult,~Karomra fűzöm a kedves leányt,~Önérzettel, 3471 0| szerelem. ~Frígyünket sem fűzte az okosság,~A világ illemtörvénye 3472 0| Ott áll a vezér s karára fűzve~Áll mellette mosolygó arája,~ 3473 1| udvar jólétet lehellett~Ott gabna-kazlak, itt baboglya állt,~Magas 3474 1| szentelt templomot? ~Nem, nem, galambból nem lesz keselyű,~Az ember 3475 1| küldöm e levelkét,~Mint Noé galambját zöld ágért te hozzád.~Áradat 3476 0| szellemed hatalmát,~Elbukom galambként, mely naphoz repül fel,~ 3477 1| balkarom,~Hogy öleljem a galambom;~De a jobb meg azért terme,~ 3478 1| Küldöm e levélkét mint szelíd galambot,~Mely tavaszt keresni messze 3479 4| s élesb leve elméd:~Éles gallérod, s tarka terajtad az ing.~ ~ 3480 0| vár. ~Tenger habján úsz a gálya~A hajós nép zajg, örűl,~ 3481 0| holtan fekszik. ~Nem emel gályákat, mintha fáradt lenne,~A 3482 1| egyszerűsége;~S elmulatva száraz galylugosban~Estve volt hogy ismét elutaztam.~ ~ 3483 1| múlatoztak,~Árnyékában száraz galylugosnak.~Jó időt csak vártam, zugolódtam.~ 3484 1| Vagy ellöktél, mint száraz galyt a fa,~Melyet a vihar hány, 3485 1| rohan mint tengerár,~A végső gát lehullt vitéz népemmel,~ 3486 1| szenvedésitől~Csak a dúsak termése gazdagúl. ~26 ~El, el, ne lássak 3487 0| kincsemmel mint gondos iparos,~A gazdagúlás ösvényén haladj. ~Neked 3488 0| felnyerít fogadva,~Míg gazdája egy kis mécs világra néz 3489 1| Besompolyog a vizsla is~Gazdájáért fontos személy ma,~Tudtával 3490 0| múló borúra,~S életünkkel gazdálkodni int.~Nem maradt szivünkbe 3491 1| Most lépe a szobába házi gazdám -~"Nézd, monda a nő, régi 3492 1| rossz,~Annak állna házi gazdánk~Jó bora,~S abban másnak 3493 1| pördüljön~Az a lány.~Van-e még gazdánknak ilyen~Ó bora?~Hadd igyuk 3494 1| múló fénye a viharnak?~Ki gazdasszonyt keres magának,~Az lelhet 3495 0| szomjún, és el nem vered. ~Gazdátlanúl száguld, nyerít lovad~A 3496 1| rendszer: emberek között~Gaznak, csalárdnak tartani mindent.~ 3497 0| tettek öntudatja,~Melyeket gazság szül és erényűl ád el. ~ 3498 4| GELLÉN JÓZSEF fősz. bíró~Elvből 3499 1| lovakkal,~És a csikorgó gémnek vályuján~Meg-megkinálja 3500 3| tavasz. ~Körülsuhog rideglett geniussa~Rebegve, élj örökre boldogúl,~ 3501 0| hulltak le a házfedelek,~Gerendáikból épült gyors hajó,~Vitorlát 3502 3| És meg-megállsz, az árva gerlicének~Dalára, kínja tompa sóhaján! ~ 3503 0| enyelgve~Csalogatják a kis gerlicét,~És kacagják, hogyha jön 3504 1| vén házi eb fogad. ~Kertem giz-gazt terem virágúl,~És elhagyottság 3505 1| Vérzettek mindvégig, mint a gladiátor,~Éltökért s ez élet harcuknál 3506 0| szűnkbe ne vezessen. ~S ha gladiátorként majd elbukunk,~Ügyességünknek 3507 1| reszkető karokkal;~Nő a kis gödör, felreppen a por~Felhőként 3508 1| Hol árvák, özvegyek mély gödröt ásnak~Az elhullt bajnokok 3509 0| veréseit,~Míg bájgyűrűként gömbölyű karod~Hullámozó kebled körül 3510 1| teremtve is,~Ki önhittel görbedt nyakára hág. ~Az él csupán, 3511 1| felszínre hág. ~Csusz a nyomor, görbedve szidja sorsát,~Emelten jár 3512 0| piszkos igába~Hajtja a még nem görbült nyakat.~S gúnyúl a legyőzöttek 3513 1| fityegnek,~Csak úgy hajol, görbűl az ág~Alattuk, míg mint 3514 0| lelte, szörnyen felkiált,~Görcsösen hánykódik, verve homlokát,~ 3515 0| elmerülve,~Míg szeméből könny gördül vasára,~S megpendűl a vérszokott 3516 1| leend örökké,~Mig percenként gördűlnek századok. ~Mint Krisztus, 3517 1| Most megáll és ás, ás görnyedezve~Izgatástól reszkető karokkal;~ 3518 1| az új korány. ~Koldús jő görnyedve ott az úton~Hószakállal, 3519 1| mint renyhe börtönőr,~Le a göröngyhöz vonja emberét,~Világa ez, 3520 1| tán égi tüz,~Miként hiú gőggel dicsekedel.~Por lánya vagy, 3521 0| véres verejtékével~Önhitt gőgnek áldozott munkái. ~Palotái