| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3522 0| Kis golyót, mely a nagy Góliátot~Jól ellátta utolsó kenettel. ~ 3523 1| nem volt ott élő lény. ~Gólya állt féllábon csak a házfedélen~ 3524 0| állottunk, állottunk sokáig~S a golyók egyszercsak sűrüen jövének,~ 3525 0| Láttam én nem egyszer~Kis golyót, mely a nagy Góliátot~Jól 3526 1| gyilkolnak férfias nyiltsággal,~Gombostűkkel szurkálnak agyon.~Lennének 3527 1| bírvággyal~Csak aranyat kutat~S gondatlan eltapodja~A kis virágokat, ~ 3528 1| véreze.~De a szülőknek féltő gondjai,~A külvilág részvéte és 3529 0| nap, s hölgyed és az oltár~Gondjaidra mind haszontalan vár!~Majd 3530 1| gyávaságát~S a hatalom féltékeny gondjait. ~Hogy oly korban, hol sírni 3531 1| s gond hétköznapján~Még gondját toldja perceidnek.~Nem léssz-e 3532 0| látja csak,~Hogy isteneknek gondjuk nincs reája,~S ha egy ember 3533 1| újak örökös forrása. ~III ~Gondolatkertemből küldenék virágot,~Mert szeretted 3534 1| már nem értem én,~S minden gondolatnak, melyet egykor~Én irék be, 3535 1| nékem inkább~Egyetlen egy gondolatod,~Bírjak életem könyvében~ 3536 1| Éjféli gondolatok~Éj van, síri csend lép a 3537 0| borúlata fog el - -~S a néma gondolatra, mely gyötör, vív,~Közénk 3538 0| elsompolygnak száz nagy gondolattal,~Mert látják a tűzzel ő 3539 1| neked hisz, gyűlölöm:~Hogyan gondolhat benned annyi jót,~Hogy a 3540 0| bömböl és süvölt golyója,~Gondolhatjátok, hogy nem legszebb kezdet 3541 1| dicsvágy sikamlós útján~Gondoljuk, óv a jó barát,~Tán óvna 3542 1| végre a bor a pohárból,~Gondolkodám a bor áldott honáról.~Hazámnak 3543 1| És nyája mintha szinte gondolkodnék,~Bámul, bámul, mig a kolomp 3544 1| hosszú éjjel~És reggelig azon gondolkodom:~Mi kellene nekem, hogy 3545 1| halvány lángu lámpa ége,~Én gondolkodva néztem bús szemébe,~És éjsötét 3546 4| Ám a tekintetesek keveset gondolnak ezekkel,~Négyszáz kortese 3547 0| küzdelem,~S nem bír lelkem gondolni sem magast, mi~Mint csillag 3548 0| csillogó erényi? ~Nem tudom, gondolta-é mind eztet~Hős Csatár, avagy 3549 0| fényes trón miatt vivott?~Mit gondoltak azzal hívei, kik~Gazdag 3550 1| sok bölcs jövőnkbe, ~Mi gondom rá, víg a jelen~Melyben 3551 1| a vén morog,~S a munkás gondot mind felejtik. ~Loncsos 3552 0| lányka,~Meglesést nem félő gondtalanság~Igézet gyanánt ömöl reája. ~ 3553 0| eltörvén vasát,~A súlyos gondtól háta meghajol,~Néz hátra, 3554 1| virággal rég lehervadt,~Gondűző borocska mellett~Emlékök 3555 1| saját fajunk~A lánynál ha gonoszabb,~Előzzük meg, rajtunk hogy 3556 1| szerethetném, vagy~Gyülöletre elég gonoszak,~És becsülni tudnám jóban, 3557 0| vad haraszt felverte. ~S a gór bálvány lábához ragasztva,~ 3558 4| mi csodás látvány! füst, gőz, zaj, tán jön a mozdony?~ 3559 2| Beszédedben még forr a gőzkazán,~Egyet nem tudsz még: merre 3560 1| lám-e, kocsi hajt fel. ~Gőzölgve áll meg a fogat,~Míg a kocsis 3561 3| Melancholie im Vollmondschein,~Wie Grab - - - - - Ichd hingelehnt.~ 3562 1| Óh hány Leonidás, hány Grachus megy sírba,~Senkitől nem 3563 2| 24. D. l. M. Grnő sírjára~I ~Mindig mások 3564 0| virúlót,~Égbe meredeztek fel gulái;~Szolganép véres verejtékével~ 3565 1| felvési nagy nevét~A szent gúlára, mely évezredeknek~Temetőjére 3566 1| kicsiny tűz,~A család betért a gulibába;~Nyugszik minden, még csak 3567 0| rájok elterítve egy rossz gúnya van.~Igy ülnek sokáig, némán, 3568 1| Hogy kínzója meg ne sejtse;~Gúnyának lenne csak tárgya~S más 3569 0| Forró érzetének e szilaj gúnyára,~Megfeszíti minden erejét, 3570 1| nem fogánk,~Hogy várban és gunyhóban egy a hon;~Áldása, átka 3571 0| szerelmedet,~S a hajfürt gúnyjelül volt, színében maradt,~Midőn 3572 0| utunk felett,~Mint sorstól gunykacaj. ~Szivem, mint elkényeztetett~ 3573 1| ajtaján ha kérnek enyhet,~Gúnymosolygó büszke arccal~Alamizsnát 3574 0| mondja újra a kegyes bérc.~Gúnyol-é vagy jobban ismeri~Édes 3575 0| is, hol~A próféta hangját gúnyolák merészen." ~"Jaj, mond ez, 3576 1| érzi~A bú mint mar.~Az csak gúnyolja~Szűnk érzetét,~S mivel könyűnkkel~ 3577 0| csússzon porán~A köznapiságnak, gúnyolják, azért~Vad harag kél benne - 3578 1| széttöri~Bilincseit, s a gúnyolók remegjék.~ ~ 3579 0| léptére álmából kikél.~"Gúnyolsz tán?" kiált az ingerült 3580 1| erény,~Mit az imént csak gúnyolt a tömeg még,~Mint megláncolt 3581 1| ő a számoló szülő,~Most gúnyolva nézi a szerelmet,~Akkor 3582 0| gyermekek,~És a szolgaság gyalázatának~Napjai végre beteltenek. ~ 3583 1| világot. ~Óh szentségtörő, gyalázatos faj~Sírokon vásárt nem félsz 3584 0| Mert még szolgahad hoz ránk gyalázatot!"~S a trón mellett ím egy 3585 1| egymást s nyujt testvérkezet. ~Gyanakodás volt minden életünk,~S a 3586 0| nép kór hivét isméri,~És gyanú nem ébred senkiben,~Kegyelettel 3587 0| sikeres,~A négy fiú mind egyre gyarapúl,~És öröke virágzóabbá lesz. ~ 3588 0| min dühét könnyítse~Mély gyásszal csordultig megtelett szivének?~ 3589 1| gyermek még s hajadon már,~Gyászat ölte s vitték társaságba,...~ 3590 1| karjába. ~Az ég földünknek gyászát ölti fel~S ezen csillagként 3591 1| este~Míg a bükk borongó gyászban állt felette,~S míg felém 3592 0| Vagy sok mások között e gyászemlék neked~Hirdetni lesz csupán 3593 0| tolonganak,~Mint nap s föld közt gyászfellegi az éjnek, ~S táplálják a 3594 3| büszke, mint a sas,~És honja gyászhelyén~Sírhont magának ás. ~Megrázza 3595 1| gyermekében, -~Síromon meg gyászkönyűje lesz. ~Óh de el, de el a 3596 0| sírnál viraszt?~Ki az, ki gyásznemtő gyanánt~Könnyel borítja 3597 0| fátyolával -~Oly rokon szép gyászolónk bájával.~Égre néz és megnyugodva 3598 0| Magunkat adja vissza.~Amig gyászomra csak villámot öltöz,~Neked 3599 1| volt csak közötte;~Ennyi gyászon ily kevés öröm~Tán igen 3600 0| Átlátjuk - mondják - hogy gyávák valánk,~De többé ily szégyen 3601 1| Hogy helyrehozzam a nép gyávaságát~S a hatalom féltékeny gondjait. ~ 3602 1| erényetek csak kényelem~És gyávaságnak posványában nő. ~Óh, hisz 3603 1| melyet ejt reája,~Mint gyémántcsepp megfagy hirtelen.~"Hah! - 3604 0| Messze, messzehányja a gyémántköveket~S mindenikből hulló csillag, 3605 0| mond a királyfi, -~Gyöngy s gyémántnak gazdag halmazatja;~Mind 3606 1| már, mint föléled minden,~Gyémántoktól csillog az alföld rónája,~ 3607 0| visszaérkeztét meghallja.~Gyöngyöket, gyémántot, szalagot, fátyolt hoz~Tündér 3608 1| ad~Az ember keblében egy gyengeség. ~Te más lény lettél, voltad 3609 1| serdűlő~Gyermek méláz a gyepen magába. ~Halvány hold ezüstös 3610 0| Ah de látta; s a fakó gyeplős ím~Kapujához fordúl egyenesen,~ 3611 1| felidéz,~S mig kezében tartja gyeplüit,~El nem ragadhatja őt mint 3612 1| megettünk,~Kútágas nyujtózott a gyepről az égnek,~Mig néhány akácnak 3613 1| nem segit,~S ha mégis adja gyér filléreit~Isten nevében 3614 1| Óh ne zokogj, ne zokogj gyerekem!~Hisz te a célra jutottál,~ 3615 0| Mint bábot készítünk a gyermek-színpadra,~Melyen olyan furcsa méltósággal 3616 1| lelkeikben~Születnek az emberek. ~Gyermekálma jő eszébe~Hű anyáért néz 3617 1| képet - búsan csendesen,~A gyermekarc - a nő - mosolyga fényben,~ 3618 0| most a másnak helyette. ~Gyermekarcán a menny tükre látszik,~Tiszta 3619 1| csengetőcske.~Gyermekörömek ti, gyermekbánatok~Mily őszinték és mily semmik 3620 1| S kétkedő, komoly, míg a gyermekben egy~Születendő világ szunnyad 3621 1| talál." ~"Hagyjuk barátom a gyermekbeszédet,~A mámor elmult, s így kell 3622 1| Reszketek, ha látom kis, gyermekded arcod.~Értenéd, hogyan van: 3623 0| mutatál,~Mint hívja a játszó gyermekeket~S követnem kit sokszor parancsolál. ~ 3624 1| lehet,~Mult időkből, mellyel gyermekekként~Elcsitítjuk a keserveket.~ 3625 2| alkotál~Hálás szivében kedves gyermekeknek. ~S míg napfény és árnyék 3626 1| erényesek! - -~Hadd nyugodjam. gyermekemnél én is,~S ők reszkessenek!" - - -~ ~ 3627 1| boldog létemet;~S nézek gyermekemre nőm karában,~Benne egy megifjodott 3628 0| Egy virágszőnyeg lesz - gyermekész, de várom. ~Fákat ültetek, 3629 0| fecske, s újra útnak indúl,~Gyermekét, az ifjat, s a hűtlent keresni,~ 3630 1| vetélytárshoz~Elárulál! - óh gyermekéveinknek~Kisértete, mondd, nem jött-é 3631 1| sugárzik. ~Üdvöz légy, hölgy, gyermekévi társ!~Lelked ép forrás volt 3632 1| óh nem, óh nem!~Bár most gyermekfájdalmit kacagja,~Hogy sírt akkor 3633 1| jelen,~S keresztvizet a gyermekfőre hoz,~A nap kisüt s viz, 3634 1| A gyermekgyilkos~Zúg a téli éj hideg szele,~ 3635 1| kopott. ~Itt játszottuk gyermekharcainkat,~Várainkat székekből csináltuk,~ 3636 1| adta a hű állatot,~Mely a gyermekhez szít olyan szivesen,~S aki 3637 2| kert gyanánt áll,~Szeretted gyermekid, s körűlötted~Kigyult megannyi 3638 1| mégsem régi jó barátim,~Gyermekik vagy unokáik tán,~Kikben 3639 1| Gyermekimhez~Játsszatok körűlem, kedves 3640 0| százszor áldjon istenem,~Gyermekimnek anyja, szépem, kedvesem!~ ~ 3641 1| bántalmaikat. ~Sőt elkényeztetett gyermekit~Még szorgosabb gonddal őrizé,~ 3642 0| nem tanúl és szíve csak~Gyermekjátékra jár. ~Inkább szó nélkül 3643 0| istenség. ~S bár te azt gyermekkebled hitével,~Rózsakoszorúban 3644 1| hegy a férfi, róna a nő,~Gyermekök a szós patakcsa;~Hegy vezérli 3645 1| ebédhez hív, a csengetőcske.~Gyermekörömek ti, gyermekbánatok~Mily 3646 1| Csillag és a fűszál, állat, gyermekszív~Mind, mi a természet keblén 3647 1| mi fő, szeressünk,~Majd gyermekünk tán jobbá vál,~Mint elhibázott 3648 0| maradtam a nővel csupán. ~Gyérült szavunk, míg aztán néma 3649 1| Eközt felmelegszik, tarka gyíkok jőnek~Sütköződni ordas púpján 3650 0| hullanak a falak,~Bent éhség gyilkol a kis had között,~Kint elleneknek 3651 1| csak mosollyal ajkukon,~Nem gyilkolnak férfias nyiltsággal,~Gombostűkkel 3652 0| semmire,~Ott állnak emberid~Gyilkolni hívd ide." ~,,Lovag, mond 3653 1| szállt,~Melyért vivott, az gyilkolt agyon. ~Nem fáj elesni hóhér 3654 0| sohajtól,~Mely a virágot oly gyilkolva jár~Hadd, hadd tegyem be 3655 1| vílágol, melegít,~Közelről gyilkosan éget vagy megvakít. ~23 ~ 3656 1| virága oly deli,~De elrejtett gyöke méreggel van teli.~A lány 3657 2| S mégis, ha a virágnak gyökere~Nem lenne földben, hervadna 3658 1| csontváz karjai. Felettek~A gyöngébb ágacskák megzokognak,~Mint 3659 0| nyugta, enyhe. ~Búcsúzám gyöngédszívű anyától,~Áldást hinte s 3660 1| gúnymosollyal arcán~Kicsínyes gyöngéit keresgeti,~És mintha önmagát 3661 0| Kebledben nemednek minden gyöngéjével,~Más az ég törvénye, mint 3662 0| Hajfürteid behálózzák kezem,~Gyöngén kibontom, s végigjártatom ~ 3663 1| nem nyom~Sok volt e szív gyöngesége bár,~A nagy percben mind 3664 0| De az erdő bűbája vonja a~Gyöngét, s ez önkénytlen felé hajol,~ 3665 1| álmom már nem bánt. ~Érzém gyöngyből, hogyha nincs is tenger,~ 3666 0| érdemes.~Mig őrjöngve bűvös gyöngyét szerteszórja,~S e gyöngyökből 3667 0| elég ha sejted,~Mint a gyöngyház, oly önkénytelen~Kedvem 3668 0| gyöngyét szerteszórja,~S e gyöngyökből vált a zöld mező harmatja.~ 3669 0| visszaérkeztét meghallja.~Gyöngyöket, gyémántot, szalagot, fátyolt 3670 0| körülnéz s lány szemében~Tiszta gyöngyűl részvétkönnyre lel, ~Akkor 3671 0| gyönyör merűl fel ott minden gyönyörbűl.~Hej de mind e bűbáj elsápad 3672 0| le,~És amit fogsz látni, gyönyörködjél abban'. ~S ím alig végeztük 3673 1| a história. ~És Isten is gyönyörködni kezd bennök,~Hol a festék 3674 0| megkedvelé, s letépte, hogy~Gyönyörködtesse édes illatárja. ~VIII ~Néked 3675 3| leányka mely gyötör?~E szem gyönyörre van~Teremtve, nem aludni 3676 0| Mindenik kinos perc száz gyönyörtelt~Órával van kárpótolva már -~ 3677 0| barna lánya!~Eszem azt a gyönyörű szemed.~Megsebez, ha rám 3678 0| És nem volt előtte más gyönyörűsége,~Más reménye nem volt a 3679 3| szakaszt,~Rózsaszálak a gyönyörűségek,~Melyeket egy őszi szél 3680 4| PRÓNAY GYÖRGY sz. bíró~Hogyha fejedben 3681 0| Oh, amaz, hogy kínozzon, gyötörjön,~S édes enyhet küldni tette 3682 1| tudám, szeret - s mégis gyötörtem,~Lepergő könnye fájó kéjt 3683 1| boldogíta-e? ~Nem, nem, gyötörtük egymást bár szeretve,~Ön 3684 1| Megdöbben lelkének legmélyeig~Gyötörvén őt kicsinység érzete. ~Annak 3685 1| nyugodt lehetsz, nő, hisz nem gyötrelek~Többé boldogság után reménnyel,~ 3686 1| Gyakran visszajáró lelkek gyötrenek,~Érzéseknek hivják azt az 3687 1| kérkedéssel feldícsérve,~Mint gyözelmeset, hitvány magát. ~Óh mi kín, 3688 1| mint varázsfű~Egyszerre gyógyit, és egyszerre öl. ~Látom 3689 0| álmomból maradt.~Megtartom s gyógyulok rá nézve, hogyha még~Emberbe 3690 0| Mit keressz te, lány, e gyógyvizeknél~Dúsan ifjuság- és kellemekben,~ 3691 0| tavaszt~Éj csillagit, föld gyomra kincsét~S kivánnám, hogy 3692 0| árbocok körűl. ~Óh, de a hajó gyomrában~Láncra verve ifjú s lány,~ 3693 1| uralgó az egész vidéken,~Most gyopárral himzett domb alá rejtőze,~ 3694 1| visszajárt,~S bár viharnál a vágy gyorsabban vitt,~Szívemnek még mindég 3695 1| jár.~A szent ügy legszebb győzedelme ez,~Mely csillagként sötét 3696 0| csábítsz felette?~Nagy a világ győzedelmidnek, miért~Nyúltál szentségtörően 3697 0| hagyá,~S álmodik tán fényes győzelemről,~Míg önfészke orvúl dűl 3698 0| életet,~És Róma, mely nehéz győzelmében~Halálra fáradt, mostan engedett. ~ 3699 0| Jól tudod, könnyű lesz így győzelmed,~Mert hogy védjem azt, nincs 3700 0| Hirdetni lesz csupán egyik győzelmedet?~Sírok közt, oh leány, szerelmeskedni 3701 0| nép is fél,~Hogy meg ne győzné egy leány szívét." ~Szürkűl 3702 0| a vesztő lett vétkes~S a győzőé lőn az érdem koszorúja. ~ 3703 0| sorsnak végzését mégis én győzöm meg,~Életem már csak bú, 3704 0| Lemondás~Győztél hát felettünk, nagyvilág,~ 3705 0| átkarolsz ezerszer,~Ezerszer győztesnek hiszem magam.~ ~ 3706 0| úgymond aztán és letérdel.~"Győztünk-é?" - mond Aladár s felűl.~,, 3707 0| veszünk el, avagy együtt győzünk,~Hogyha egy világot kell, 3708 0| Melyet ezredektől fukaron gyüjtöttek,~S ím az ős meglátja a késő 3709 0| Mely érzést öl, s mérget gyüjtve vár,~Mindenik kinos perc 3710 1| minő vala,~Szemébe könny gyül, feltör sóhaja. ~Te élvezéd 3711 1| Ülök őszi estve,~Fecskék gyülekeznek, útra készülőben,~A kis 3712 1| hogy szerethetném, vagy~Gyülöletre elég gonoszak,~És becsülni 3713 0| szirtet a hajós utában,~Gyülölj, mint angyal a kárhozatot,~ 3714 1| beszéd,~Mig lelkesült csoport gyülöng alája,~És nőni érzed a nép 3715 1| országán a kardot.~Sok hősi nép gyülöngött táborába,~Míg harci kürtök 3716 1| nyúlik el szerényen,~Nálad gyültek össze harmatülte pázs'ton~ 3717 1| van a temető. ~Estve itt gyültünk a kandallóhoz,~Itt atyám 3718 1| vonva már felettem,~Állanak gyümölcsben gazdagon. ~És madárkák jőnek 3719 0| most tiszta napja,~Mely gyümölcsét híven érleli,~S bár a nyár 3720 1| Mint játszi gyermekek,~Gyümölcsök függnek ott.~Az őszi alkonyat~ 3721 1| halhatatlanságnak;~~~Házasság a kigyó s e gyümölcsökből hoz,~Elborúl az éden, únalom 3722 1| kútágas nyujtózott középett~Gyümölcsös kertből a kis ház kivált. ~ 3723 1| ragyogni van teremtve,~S gyümölcsöt hozva már el is veszett,~ 3724 1| vágyó éhe ölte meg.~A nyár gyümölcsözött, megfagyhatott,~De az erő 3725 0| Mint szótlan gondolat, gyümölcstelen fa,~Testetlen lélek, árván, 3726 1| Megszakadt a mindenség gyürűje,~Melyben Isten, ember együtt 3727 1| hó halmain.~A természet gyujtá meg lángjukat,~S tartott, 3728 0| mulatság. - Hát mért nem gyujtasz rá,~Szép öcsém! - Vigan 3729 0| az agg basa~Egy vészjelt gyújtatott,~S hű frígyes társa mint~ 3730 0| fekszenek. ~Bár csillagot gyujthatnék mécs helyett,~Bár zengenék 3731 1| hamvadozni,~Míg egy vulkánt gyujtnak más felett. ~Az nyugodtan, 3732 1| Múlt évi naptáré, amelyet~Gyujtónak használunk csupán? ~Óh jaj, 3733 0| szelleműle át. ~II ~Mért gyujtottál lángot e kebelben,~Hogyha 3734 1| vágytársnak,~Mit sirján gyujtunk, a mécs nékünk ég;~Itt győztünk, 3735 1| kehelyt,~Mit ér, ha meg nem gyújtva tán tovább tart~A fáklya - 3736 1| Ősszel~(Veres Gyula komámhoz) ~Tán már elázik 3737 0| Jehovának arcán~Szent harag gyulad ki s mond: "Hiú ember te,~ 3738 4| hogy te vagy a nógrádi gyűlés csalogánya,~Elhiszem, a 3739 4| azért most nem heverek: s a gyűlési teremben~Majdani díszedről, 3740 4| Választás közelít, hogyha gyűlésre te jössz!~ ~ 3741 0| mely enyém volt,~Azért nem gyűlölend,~Hogy a vándor megállott~ 3742 0| rémképe még,~Intő bú- s gyűlöletre,~Míg így majdan helyébe~ 3743 1| abban is~Kis méhedet kövesd,~Gyűlöljed a herét,~Mely munkálkodni 3744 0| szeretlek,~Bár kerüllek, bár gyűlöllek. -~Mint a lepkét bűvarázzsal~ 3745 1| De aki még neked hisz, gyűlölöm:~Hogyan gondolhat benned 3746 1| Vezessen, merre jársz.~Ha gyűlölsz, abban is~Kis méhedet kövesd,~ 3747 0| hamvrakás marad,~Új világgá gyúrja s őrült istenül~Tesz sivár 3748 1| veszni kell. ~Ha a sárból gyúrt börtönőr veszít,~Az istenszikra 3749 1| Összefolytak a sors örök gyűrűjében. ~Vérzettek mindvégig, mint 3750 0| Mégis mindég új minden habjában. ~Szörnyű a mély, csillogó 3751 0| tán az éden vár. ~Tenger habján úsz a gálya~A hajós nép 3752 1| Rábízván sorsodat,~Tenger habjára alapítál csendet,~Fövény 3753 1| volt, mint vad áradatnak~Habját, a távolság árnya eltakarta.~ 3754 0| Hogyan tartod fel e bősz habokat?~Eldűlsz, feletted a hab 3755 0| Jobbra-balra hányva gyors haboktól~Örvények közt menten szökken 3756 1| Melyben könyv nélkül élek,~Ne háborítson benne meg~Látása a jövőnek. ~ 3757 0| félelmében~A haragtól, mely ég Hábornak szemében,~Reszket Zolna 3758 1| ismert szavára a tó kezd habozni,~Mint a kedves keble viszonlát 3759 0| fénye~Változatlan máig él.~Habsírján a kis családnak,~Elpusztult 3760 1| cikázik;~S hol mormogva habzik a hegyi patakcsa,~Ércfényű 3761 0| árja,~Onnantól árnyékvíz habzott bús sötéten~Nedvesség nélkűl 3762 0| Akkortájban ép a francia hadállott,~S úgy esett, hogy engem 3763 0| Szatmárban is foly már a haddelhadd,~Zákány áll még csak kívűl 3764 4| SZERÉMI ANTAL hadi főpénztárnok~Jó férj vagy, 3765 0| szertekergeti,~Rajt a hős, mint ifjú hadisten ül,~Villám s mosolytól égvén 3766 0| alá,~Mint akit éjfél rémes hadja űz. ~Jolán sírjában nyúgalmat 3767 0| vérzik,~Zúg bár a török hadnak dühe,~Nem hall mást Csatár 3768 4| lennél Cézár; gyáva csak a mi hadunk.~ ~ 3769 1| az énekes nem Cherub, de Hadúr. ~Ki nemzetéhez menydörögve 3770 0| had állt,~Ma egy vigad, Hafiznak tábora;~A nap lement, a 3771 0| Századok gördülnek, míg hágcsója készül~Egy lépés még s ott 3772 1| porba dőlt. ~A korszellem hágott merev nyakadra,~Erős léptére 3773 0| párkányról más párkányra hágva~Megy mindég feljebb, mint 3774 1| Választott eszköze hát el sem hagyhatott. ~Fogj édes testvéreddel 3775 0| tavasszal feljössz újolag,~Ne hagyjad ott legszebb testvéredet!~ 3776 0| S fájva kérné, hogy ne hagyják őt magára. ~És a csarnokról 3777 0| vágyainkról,~A vágyak hogy el ne hagyjanak? ~Szerelemnek is romlás 3778 0| kő, lánykám sírjára tán?~Hagyjátok azt a büszke férfiúnak,~ 3779 0| virág se jusson már síromra,~Hagyjon el minden, mi örömet hoz,~ 3780 0| széthullának. ~S a nehány is ott hagyná-e törzsét~Elszakadva legjobb 3781 1| talán, mint ember a tüzet,~S hagynak egy szűt lassan hamvadozni,~ 3782 1| tudja már, mert el bírt hagyni engem~És bennem a varázst, 3783 0| ösvényén haladj. ~Neked hagyok müvészet s tudományt,~A 3784 0| halhatatlanságnak dícsivel;~Neked hagyom hatalmamat, kezeld,~Mint 3785 0| szemeiben él; ~Hol szent hagyományként tiszteletben áll fenn~A 3786 1| silány,~Sorsát szenvedni hagytátok csak itt. ~De hogyha a nép 3787 1| hordván e mondatot:~Nem hagytuk el egymást, de Isten elhagyott.~ ~ 3788 3| sosem talál. ~Virágjaim hajába még,~De hajh, menyasszonyom~ 3789 3| Öröknek édenem. ~Virágjaim hajad között~Virulni láttam én,~ 3790 1| vendégként melegszem. ~S én a hajadonra gondolok s utamra,~Melynek 3791 3| reggelén virágot~Füzesz hajadra - sír virága az!~A dalnok 3792 0| zugában,~Hasztalan keresi hajdani lakója,~Mindenütt multjának 3793 0| tündérről szép regét~Vagy a hajdankor hős vitézinek~Viszontagsággal 3794 0| szemekkel,~Keblén Jertának hajfürte van,~S a fürtnek mellette 3795 0| lélekzetem köztük felforralom,~Hajfürteid behálózzák kezem,~Gyöngén 3796 0| esküdnek szentségét,~Zálogúl hajfürtöd add velem,~Isten véled aztán, - 3797 0| Ige a multból~Hajfürtömet adám egykor, leány, neked,~ 3798 0| amint kebelébe~Rejte egy hajfürtöt, az is osztja sírját,~S 3799 1| belé~A pajzán sors köveket hajított. ~Ott a veszteg tó lett 3800 0| sokaságból, hosszú úszó hajjal~Gábor angyal halvány bajadért 3801 0| Megbocsájtál, nő, te is, te hajlál~Első hozzám csókkal ajkadon,~ 3802 1| zenét,~Ha tükörébe kis virág hajlik be. ~S tovább siet, mert 3803 1| ideált ölel szívéhez,~Igába hajló Pegasusként~Bírásában boldog 3804 1| szavokra a szamárkenyér is,~S hajlong, mintha régi bajtárst üdvözölne,~ 3805 0| őszi szél előtt?~Bizalommal hajlottál szivemre~És mosolygó arccal 3806 0| vezet." ~Tibold fölkel s íme hajmeredve~Vérnyomot lát végig a szobán.~ 3807 0| egy szellem megjelen,~Arca hajmeresztő, olyan idegen~S túlvilági 3808 0| Üdvét elfeledte, csak szép Hajnáját nem. ~És midőn az éj jött 3809 3| Feltünni szemléltem~Szép multam hajnalát,~Felejtve sérveim -~Felejtve 3810 1| lány, hisz~A virágot nem hajnalban szedtem? -~Halvány lett 3811 1| csillámló röpke, mint álmunk hajnalkor,~Már csak az erdőben űl 3812 0| sírhoz vérszalag vezet. ~S a hajnallal többé föl sem ébred~Végre 3813 0| kicsiny kert~Harmat ékben, hajnalpirban állott. ~Reng üdén a lég, 3814 0| van,~Minden szív bizton hajnalra vár.~ ~ 3815 0| odadja kincseit,~Int és hajóhadát felégeti,~S míg fellobog 3816 3| sugáriban talált. ~Kiknek hajójok összezúzatott,~Veszejtve 3817 0| Zolna, Zolna édes! óh hajolj át hozzám!~Én nem törhetek 3818 1| mond a halottra,~Buzgón hajolnak meg vén térdei:~Kacagj, 3819 0| nálad szebbeket, leányka,~Hajoltak hozzám nálad jobbak is,~ 3820 0| készted~A vágyó kart.~S ki nem hajoltál~Meg bú miatt,~Üdvtől roskadsz 3821 0| ne mondd te se, könnyen hajolván~Kebeledre, hogy hűtlen leszek,~ 3822 1| Krisztus így szunnyadt a merülő hajón,~Szent lehet az a dal, mit 3823 4| és merre akarja, ragadja hajónkat;~Játszi konyítás közt, szór 3824 0| messze-messze jár,~Mint hajósé, aki tornyosúló~Felleget 3825 0| Mit megkimélt még szűm hajótörése,~Melyet jégkeblek bércén 3826 3| Bibor-hullám ajkán,~Selyem hajszálain,~Fejér márvány nyakán: ~ 3827 1| oltárhoz~Fegyveres néppel hajtatta. ~És azért a hálaének~Olyan 3828 0| szól a kürt~S fent a légben hajtnak a kutyák. ~Messzebb, messzebb 3829 1| megint~Szűk mederbe zárva hajtni malmot,~Míg a másik poshad, 3830 0| kellemet. ~Kebled kéjhalmihoz hajtom fejem,~S lélekzetem köztük 3831 0| vessződnek szinte térdet hajtott. ~Hajna volt szerelme, Hajna 3832 0| Jőjj, jőjj közelebb, így hajtsd reám fejed,~Hadd tomboljon 3833 1| édes sejtést,~Majd ismét hajunkkal játszanak pajzánan,~Megcsókolják 3834 1| madárka megpihenhet ormán~S háladalt mond, - fészkéhez legottan~ 3835 1| izzadt lovaink csak~Lassan haladának, elnyujtott fejekkel,~S 3836 0| iparos,~A gazdagúlás ösvényén haladj. ~Neked hagyok müvészet 3837 4| KÁLMÁN t. b.~Szól, tüzel a haladó pártnak szolgálni akarván~ 3838 0| lakója,~S föltódúl mind háládó imával. ~Csak az ember dacol 3839 1| költél, öcsém,~Burokban haladt köztünk lelked el,~Veled 3840 0| rést,~Melyen bátraink aztán haladtak. ~Hangja volt a kürt, melytől 3841 1| néppel hajtatta. ~És azért a hálaének~Olyan tompa, olyan fájó~ 3842 1| balviszonyba esve~Védenctől hálaérzetet,~Ámulva látjuk, hogy biz 3843 0| korább;~Mindegy, megbánás, halál-e e vég,~Üdv rezg-é át vagy 3844 0| még ősi kardodat,~Melynek halálangyal volt a neve? ~Elnyújtva 3845 1| az Isten ír a télben és halálban,~Ott beáll a végzet szent 3846 1| lengeni,~Minden nagy és szép a halálé,~S amint közénk is tolja 3847 2| hideg kép!~Életrózsáinkból halálfüzér,~Küzdtérre érte, óh, szívem 3848 0| virágok néztek tűkörébe,~Talán halálhírrel vagyon beírva~A rajta úszó 3849 1| szeressen majd,~Ki jő, kihez halálig kötve lesz,~Jő az ifjú, 3850 0| ezerszer nézett farkasszemet~A halállal, és így jól tud elmesélni~ 3851 3| mult időnek síri szelleme,~Halállepelben adva írt nekünk~Ez élt után 3852 1| feletted hősi nemzet,~Nagy volt halálod, szent végső küzdelmed.~ 3853 0| világon~És borzadva áll meg a halálon.~"Hátha, hátha a halál ez 3854 0| feltarthassa;~S kétségbeejtő és halálos~A vesztőknek gondolatja. ~*~ 3855 0| felégeti,~S míg fellobog halálszövétneke,~Gúnnyal kacagják győztes 3856 1| ifju vándorok, kik~A fagyos haláltól útközt meglepettek. ~Itt-ott 3857 0| Elfelejtett tán az Isten is,~S a haláltusában megmeredt szív~Semmit nem 3858 0| gyermekem,~De óh, ne hidd halálukon~Hogy gyáván könnyezem. ~ 3859 1| ér, hol rothadás lakik,~Halálunk büntetés egy vétekért,~Mely 3860 0| boldog valék, ~S most, hogy a halálvágy~Szűmből elveszett,~Élni 3861 1| nem nyíl is már több fűzér~Halántékimon, hát mit tesz az,~Hisz virága 3862 0| legszebb sugárából~S a lány halántékira keríti. ~Lejjebb szállt 3863 0| tanultam még az Istent~Is hálásabban imádani. - ~S megtudám, 3864 0| sebed majd csak behegged." ~Hálásan néz a fiúra az eb,~E hű 3865 1| vendégszeretettel~Nádfedésű halászgulibádat,~Bibliás szent egyszerűségében~ 3866 1| nádtenger leng körűle,~A halászlak feltárt ajtajánál~Tűz lobog 3867 1| áldozánk,~Orgyilkot nyerni hálaszó helyett,~Ez, ez hozhat kétségbesést 3868 0| Nyugszik a férj, mert előbb halászott. ~Szentirást olvas föl egy 3869 1| de tompán, ah de fájón. ~Hálaünnepet rendelt a~Basa, hogy győzelmet 3870 1| míg lángjok élvezet vala;~Hálával tették le a poharat,~Ha 3871 1| játékszerre vár.~Ha látsz haldoklót térni Istenéhez,~S elfogja 3872 0| lóról, leány, leány.~Tán haldokolsz már s én gyáván futok,~Itt 3873 0| Talán nevettem, amíg haldokoltál,~Talán vigadtam, amíg szenvedél,~ 3874 0| üzz játékot a keservvel~Halhatatlan kebled mit nem ért." -~" 3875 1| nő, ki csókkal életemben,~Halhatatlanit majd gyermekében, -~Síromon 3876 1| kedves eszköze,~Mely által halhatatlanságot oszt szét,~A mult örökségét 3877 0| kérdem, hogy éljek-é még,~Haljak-é érette, adjon jelt." ~Jerta 3878 0| már s én gyáván futok,~Itt haljunk hát meg egymás oldalán." ~" 3879 1| gyermekére hantot hány legott,~Halkabb lesz a sírás, mígnem elhal,~ 3880 0| sem gondolt,~Nem tudom, hallá-e a zenét is~Vagy csak a vészt, 3881 0| hervadt tavasz~Végdalját hallani: ~"Sírom felett, óh kedvesem,~ 3882 0| tábort,~Melynek félt már híre hallatától. ~Ellopózott erdei ösvényen~ 3883 1| kicsíny~Méhét adok veled.~Hallgasd s boldog leszesz:~Mint ő 3884 2| láttam, semmi sincs alatta."~"Hallgass fiam, mond a pap, ép azért~ 3885 1| Szánjátok őt, de meg ne hallgassátok,~Barátim, mert valódi vétek 3886 0| szívemnek bajára? ~Mért hallgatám meg suttogásukat~A közbenjárók 3887 0| két ifju tűzér,~Szótlan hallgatásba mélyen elmerülten,~Míg kancsója 3888 1| Lent a temető van néma hallgatásban,~Fennt miljó világok csillagfényü 3889 1| nyughattok fűves sír ölében,~Hallgathatjátok a puszták szelét,~Élvezhetitek 3890 0| boldogságot ~Mond az Úr, hallgatja Gábor angyal,~És az égnek 3891 1| ki szedni,~Én madárzenét hallgatni mentem. ~S mert madárkák 3892 0| cserélne~Egy pillantást annak hallgató ködébe.~De nem tágul a köd 3893 0| lelked a jövőbe nem jár,~Hallgatsz, hogyha én festem varázsát -~ 3894 1| nevettek a lágy szőnyegen,~Hallgattok vihart és lágy madárzenét,~ 3895 0| szerez. ~Jól mondtad óh, ha hallgatunk zenét,~S hullámzó árján 3896 1| bejárja végig a pusztákot. ~Halljak dalt, merészet mint magas 3897 0| villáma a felhő kezének. ~Nem halljátok-é, mint zúg szörnyű utában,~ 3898 1| természet velünk.~S mégis hogyha halljuk titkos hangjait,~Fájó kéj 3899 0| mert így hívá ágyúját,~Hallod-e nászunknak nagyszerű zenéjét?~ 3900 0| sokszor parancsolál. ~Nem hallod-é, hogy játékúl igér~Lengő 3901 1| keble viszonlát percében,~Hallva kedvesének átélt szenvedését,~ 3902 0| beszél Dalár, és a királyfi~Hallván őtet így felel szavára:~" 3903 1| mást,~Az ifju élvezett hó halmain.~A természet gyujtá meg 3904 0| Rosszul óvott hókebelnek halmát~És ki tudja mit nem láthatott? ~ 3905 0| dúsabb~Lettem volna, kincsem halmaza~Mind letörpűl egy virágom 3906 0| Gyöngy s gyémántnak gazdag halmazatja;~Mind tiéd, a nép porban 3907 0| barna szeme párja. ~Puszta halmot ér, ott nyujtozik sötéten~ 3908 0| is az égen. ~S jéghegyet halmoz fel annak türelmével,~Akinek 3909 0| Azrael felállva -~Élned, halnod egyaránt lehet~Mézet ád 3910 0| És ruhádon, mint cigány hálóján,~Úgy dudolhat csak keresztűl 3911 3| kedves életét~Elorzta e halom.~Irígyen, és e kincsedért~ 3912 1| két ellenségnek~Névtelen halomban korhad összehordva. ~És 3913 0| S féltünk felrettentni~A halottakat.~Féltünk, kél szívünkben~ 3914 3| éjjele~Födi, Philippi, szent halottidat. ~Szánt, s nem gyanítja 3915 0| világról,~Kinek szivében szent halottja van,~Lehull előtte a sötét 3916 0| melyet tőle kap. ~S ha szűm halottjai közt angyalul lész,~Örülni 3917 1| szent halma még kopár,~Halottjának még vérzik kebele,~Ki a 3918 0| hová száll a varjúsereg?~Halottkisérő sompolygó sakál,~Sirásodtól 3919 0| délibáb~Mint röpke, csillogó halottlepel? ~Óh vajh mi is, mi is e 3920 1| gyors, éheshez késve jár.~Halottnál sír, de inségnél siket,~ 3921 1| keserghet otthon a kedves halotton. -~Óh csábitó arcú, rettentő 3922 1| jő a pap, áldást mond a halottra,~Buzgón hajolnak meg vén 3923 1| ottan tántorog~Pongyolában haloványan?~Elszórt barna hajzat leng 3924 0| kesergnem! -~Oh lány, miért haltál meg, mondd, miért~Cseréltél 3925 0| a mén, mindég nehezebb,~Halványabb lesz Zákány keblén a lány,~ 3926 1| valamely tárgy tőle,~Annál halványabbá, kisebbé foly össze. ~25 ~ 3927 1| emlékeket,~Ha kérdi: mért halványak arcaid?~Mondd: emlékem sír, 3928 0| Arcád, felhőtelen -~Lassan halványodál~El ködnek lepliben. ~És 3929 3| sohajtozik~Komoly ború takarja el~Halványos arcait. ~"Mi kín leányka 3930 0| a királyi napnak:~Akként halványulnak el egyéb leányok -~Ott, 3931 1| jóslata,~Vágyam elhalt, halványult a lány.~Ellökém s hozzám 3932 0| van. ~"Nem gyalázza meg hamvában!"~Mond mindhárom s összenéz;~ 3933 1| hagynak egy szűt lassan hamvadozni,~Míg egy vulkánt gyujtnak 3934 1| elfeledve áll,~Lelkem, míg hamvadozva~Eloltja a halál. ~Ha csúszva 3935 2| árnyában virágos fáidnak~Hamvaid édesebben pihenhetnek,~Emléket 3936 0| minden, mi él,~A pásztortűz hamváig ége. ~Megnépesült a kis 3937 1| tisztábban élvezem;~Hogyha hamvamat széthordja a szél,~Búm is 3938 0| holt nő ott fenn mosolyg,~Hamván lent áldás lebeg,~Mert helyette 3939 0| hídról zuhanni. - Békesség hamvának,~Mindenével ami kedves volt 3940 1| a föld sarkán. ~Vulkánt hamvaszt el, bérceket mos széjjel,~ 3941 1| éltet keresnem~A mostan oly hangatlan udvaron,~Tövis helyett virág 3942 0| templom,~Pusztán, fénytelen, hangatlanúl. ~*~A várromnak egyik odujában~ 3943 1| fájó gyönyörrel~Hogy mit hangicsál a rabmadár,~Énekével lopva 3944 1| S mert madárkák ottan hangicsálnak,~Hol virágok gazdagon teremnek,~ 3945 0| nyugalom,~Kezd halkan szóllani.~Hangjában egy hervadt tavasz~Végdalját 3946 1| illat, fény, zene csak egyes hangjai,~Mely a nyári légen végig 3947 1| szavát,~Melynek minden kedves hangjain beszél:~Csillag és a fűszál, 3948 1| odább~Telt csűrök állanak,~Hangmértes csépeik~Most szintén nyugszanak.~ 3949 0| öklöd a halál,~Még hallom hangodat, a rémitőt. ~Vajh látszik-é 3950 1| pusztulás szól s gyászos síri hangok~A vesztett örömről. ~Könnyü 3951 3| borong~A néma éjszakán. ~S ha hangom elrezeg~E puszta csarnokon,~ 3952 0| Mely még élt, felébredett e hangra,~Végigreszketett egész valóján,~ 3953 1| mely legnagyobb fényében~Hangtalan sírt önmagának ás. ~S bár 3954 3| száll a gondolat~Magasra hangzatán, ~Megvetve börtönét~És szűk 3955 1| nem versenyezhet~Kedves hangzatával bűbájos szavadnak.~Tán azért, 3956 1| ülöm,~Hol Isten ünnepel~A hangzatos mezőn~S hogy lelkemet a 3957 3| vágytam és reményltem,~E szűk hant már elnyelé.~Kisfaludy Károly ~ 3958 1| keservet~Véled e kisded hantba temettem!~Jó neked ott lent, 3959 0| multnak,~Míg ólomsúllyal a sír hantjai~Siratlan puszta kebeledre 3960 3| áldza rája élte álmait,~Hantjára csak az éji fergeteg~Virítja 3961 1| kisérjen. ~S mintha a sírlakra hantokat hánynának,~Mind sötétebbé 3962 1| jegyesed."~S gyermekére hantot hány legott,~Halkabb lesz 3963 0| némán mereng,~Mig az utolsó hanttal küzd a szél. -~Talán azt 3964 4| PÁL sz. bíró~Szolgabíránk hanyag! ezt panaszolja a szécsényi 3965 0| Melle vérzik, búsan eszmél~Hányat vittek temetőre. - - ~S 3966 1| napról-napra mindinkább~Hanyatlani látod emlékedet; ~És látod 3967 1| Szárnya lankad és lejjebb hanyatlik, -~Egy perc még! s a tenger 3968 0| hangjával,~Atyja hidegen hanyatlott hátra,~Szellő játszott szétbomlott 3969 0| szörnyen felkiált,~Görcsösen hánykódik, verve homlokát,~Majd meg 3970 0| vad vihar s szirtek közt hánykodó:~Nem az egyes hang az, mi 3971 1| mintha a sírlakra hantokat hánynának,~Mind sötétebbé lesz a télnek 3972 1| pedig elégszer a szememre hánytad,~S rút dolog valóban - feledékenységem,~ 3973 1| olykor ablakinkra~Új hasábot hányunk a zsarátra,~És regélünk 3974 0| csolnakát,~Jobbra-balra hányva gyors haboktól~Örvények 3975 3| Elvetted férjemet:~Tüzláng harácsává~Tevéd értékemet. ~Haragra 3976 1| életfáinkon,~Melyet a sors haraga hasít;~Béheggedhet a seb, 3977 0| mosolyogsz,~És az eredmény tán haragba hoz.~Elszenvedem. - Kivánd, 3978 1| ébred,~Számadást tart - és haragján~Multja vesz - jövője éled.~ 3979 0| megrögzött gonosz nép,~Istennek haragját hirdetem tinéktek,~A viharnak 3980 0| fegyver fegyver ellen,~Nagyok haragjától nem rettegék,~De kétkedém, 3981 0| sokáig, míg izmos kezével~Haragos szemében egy könyet fakaszt 3982 3| harácsává~Tevéd értékemet. ~Haragra bőszitéd~Szülőim ellenem,~ 3983 0| a bokréta kebleden;~Tán haragszik, hogy szépítni képtelen~ 3984 0| csillag kínos félelmében~A haragtól, mely ég Hábornak szemében,~ 3985 0| Nem tudjuk mit, csak hogy haragudott.~Ezt mondta ő - folytatja 3986 0| meg,~Hogy nőmmel bűntelen~Haramja kéjeleg." ~A két csolnak 3987 1| ágyúvá lett,~Állt mellette hű harangozója,~S híveit miként templomba 3988 1| hét után,~Esdve várom a harangszót~Életemnek alkonyán. ~S hogyha 3989 3| áll a zárda tornya még,~Harangtalan, lefosztva ékitől,~Nehány 3990 0| boltjában,~Az oltárt meg vad haraszt felverte. ~S a gór bálvány 3991 0| és összedől,~Zördűl a fák harasztja, borzad a szív,~Együttérzés 3992 0| kivívod!~Hőshöz illő férfi harc-e ez?~Elrablál előbb mint 3993 1| egy Brutus jő és megbukik harcában,~Az ezt elbeszélő világtörténetben~ 3994 1| Branyiszkód kőrakása,~Mint órjás harcaid emlékjele,~Regét mond róla 3995 0| világon~Üdvöt csak hosszú harccal keres. ~Nem kérdeztem én, 3996 0| csapatnak~Égig harsog büszke harcdala. ~Melyet hajdan vén dalnoktól 3997 0| szívedet,~Nyerjek bár a harcdúló Tiboldon,~Essék bár, hogy 3998 0| adott,~A basa ott terem,~Harcedzett népe gyűl~Körűle hirtelen. ~ 3999 0| Hol vannak ők, a bátor harcfiak?~Hol Tirza és két ifjabb 4000 0| köztünk, így folyt sokáig~A harcjáték, az ütközet. ~De jaj, ki 4001 0| mégis néma szája. ~Éjen át harclárma, ágyúdörgés,~Fegyvervillám 4002 1| raktam össze vádbeszédnek!~Harclihegve tiszta szemeidbe néztem,~ 4003 1| Emelt homlokkal jár a harcmezőkön~És nemzeteknek ír ott végzetet,~ 4004 3| dalja könnye áll,~Ki keble harcmezőn~Rémesre nem talál. ~Kiérzve 4005 1| létjele:~Ott búcsúszó, itt harcnak kezdete.~S a két fohász 4006 1| kell lennie;~A vezér, ki harcokat intéz,~Nincs vér s füst 4007 1| Hogy ténta csak mit szent harcokban ontasz,~S míg a világon 4008 0| Tihamér is ott,~Fűzéréért harcol-e, ki tudja,~Jobban, avagy 4009 1| úgyis~A létért már csak harcolni kell. ~Teljes éltemben mindég 4010 0| birtokodra~Küzd e szív, e fáradt harcoló. ~Általad dülének el, leányka,~ 4011 0| nem kérlek, hogy segits harcomban,~De az ellenséget se segítsd, 4012 1| S lesz a világszabadság harcosa.~ 4013 1| összefutnak barna fellegek,~Mint harcosok, a villámok cikáznak,~Ordít 4014 0| Vigadok majd én is, hogyha harcotoknak~És dicsőségteknek menetét 4015 1| mellén~S haldokolva hull a harcpiacra. ~Szellő játszik izzadt 4016 0| kötöznek, ottan ivogatnak~S a harcról mesélve zajjal jőnek, mennek. ~ 4017 0| döghalálos városokba,~Vérázott harctéreket keres,~Ott van a szerencse 4018 1| Elbotolt világrázó csatában~S harcterére dűlt az óriás,~Mint villám, 4019 1| hold ezüstös súgáránál~A harctérnek sírjai kinyilnak~S a haragvó 4020 0| mintha két óriás~Küzd, s harcuk bére a világteke,~S ez sajka 4021 1| köztük, véres, iszonyú,~Harcuknak tére az emberkebel,~A harctér 4022 1| gladiátor,~Éltökért s ez élet harcuknál nem volt más;~Óh hát érdemes-e