| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4023 0| katonája,~És sokáig nyugtalan harcvággyal,~Bár szó nélkül néznek át 4024 0| széllel jő honvédek vezére,~Harcvágy ég naptól barnított arcán,~ 4025 1| dúlta a csatát,~Nyúlat űz harcvágya, hogyha ébred,~Számolván 4026 1| Hull szép szemekből részvét harmata,~Megint csalódtam, a nő 4027 1| bémerítve a~Mosolygó búnak enyhe harmatába. ~A bérc lábánál messze 4028 0| Nap szemed, s ha részvét harmatárja~Nem hull rája, e kebel elég,~ 4029 0| hoz hírt, hogy keservünk~Harmatát szintúgy még megleli. ~A 4030 0| És a fiatal fát részvét harmatával. ~"Hát mindent szeretnek, 4031 1| kelyhén a virágnak. ~Vajh mi harmatcsepp az, drága lány, hisz~A virágot 4032 0| fel-le, fürgén, sebesen. ~Harmatcseppben, mely virágon állt meg,~ 4033 0| hevével el nem égeti,~Egy-egy harmatcseppet küld reája~És a lankadót 4034 0| gyöngyökből vált a zöld mező harmatja.~Messze, messzehányja a 4035 0| csókolám le,~Mint virágidnak harmatját~Forró napnak lángszerelme. ~ 4036 0| nyúl,~A rózsa eltörik,~És harmatkönnye hull. ~A kor rohan, virúl~ 4037 1| is át van szellemülve.~A harmaton, mely a pór lábait~Áztatja 4038 1| sebhelyét szűm mindeniknek érzi.~Harmatos virágid szénának kaszálja,~ 4039 0| angyal szárnyát,~Melyről harmatoz le égi áldás. ~S ím megszólal 4040 1| szerényen,~Nálad gyültek össze harmatülte pázs'ton~Táncra és dallásra 4041 1| s gyakran gondolám,~Ha harminc évvel kedvesem előtt~Meghalnék, 4042 1| teremte jókedvében,~Mint ígéző harmóniát. ~8. Cserny Ida ~Boldogságról 4043 1| Vigadni láthatott~S im a vén hárs előtt~Most is megállított,~ 4044 1| Midőn előttem a~Falu vén hársa állt.~Velem volt a pap is,~ 4045 1| ím az őrtoronynak kürtje harsan,~Dobogó hid csörren hirtelen,~ 4046 0| megdöbben, hogy szól hozzá harsány szó:~"Mielőtt tovább mégy, 4047 1| kárpótlásúl,~Karcsú virágos hársfa nő ki ott. ~Zengő fészket 4048 0| varázslat rengi őtet által. ~Hárslugasban összesímul az ág,~Közt egy 4049 0| a lelkes csapatnak~Égig harsog büszke harcdala. ~Melyet 4050 0| égnek ívezetje,~Trombiták harsognak s fénynek özönében~Száll 4051 0| éjtszakának. ~És a trombitának harsogó szavára~A sirok kiadnak 4052 0| rövid sohajtást,~Trombiták harsogtak, mentünk viadalra,~Én amint 4053 1| Indulóra pörg a dob, szól~A harsona.~El hát innen más vidékre,~ 4054 0| S ím megszólal a vész harsonája,~Fölzavarva bőg a tenger 4055 2| 35. Nagyok eszköze~Az a hasáb, mely Huszt elégeté,~Egyetlen 4056 0| percre boldogok. ~Hajnal hasad, feleszmél a lovag,~Sikoltva 4057 1| életfáinkon,~Melyet a sors haraga hasít;~Béheggedhet a seb, de mi 4058 1| rétet kicsinyes mesgyével hasítja,~Hogy elég tér nyiljon a 4059 1| a dússal~A szegényre is hason sors vár?~Szent misék könyörgenek 4060 0| ha vihar van,~Tán ahhoz hasonlít leginkább alakban.~Most 4061 4| ami nagy és kitűnő? -~Nagy hasú s torkú vagy, de mi benned 4062 1| naptáré, amelyet~Gyujtónak használunk csupán? ~Óh jaj, tudom, 4063 4| a záporban fordítva mi hasznos a bunda,~S fordítál bundát, 4064 1| ébred,~Számolván a bőr mi hasznot ád. ~Hogyha vígad, vesz 4065 0| nem tevé, mond, dícs- s haszonlesésből,~Távol volt szivétől a föld 4066 0| vasát,~A súlyos gondtól háta meghajol,~Néz hátra, újra 4067 1| könnyező gyönyör,~Érzém hatalmadat, mely mint varázsfű~Egyszerre 4068 0| mely reám ruházott~Szent hatalmadon még csorbát ejtni vágya!"~" 4069 0| kér enyészetet~Őt védik hatalmak, felsőbb végzetek. ~ ~ 4070 1| kút járja a bolondját. ~A hatalmasok játékaúl~Egykor oly rokon 4071 1| Thermopylae nem jöve utába! ~A hatalmasoknak itt is nagy előnyük:~Hova 4072 0| fognám elbírni szellemed hatalmát,~Elbukom galambként, mely 4073 0| börtönben búsan tengeni. ~Hatalomszó tart lezárva engem,~S titeket 4074 3| lengenek~Behorpadott lakok határain. ~Nincs vért, se kopja sírjaik 4075 1| nincsen,~Hogy kitűzze a hajnal határát, ~Melyet ébredő lelkünk 4076 1| Áhitattal lépek a szentelt határba,~Ott még nem dult ember, 4077 0| penész tenyészik hajdan dús határban;~A vén cser kifordul százados 4078 1| vándorol,~Uj ismeretlen hon határihoz,~Hol egy megfoghatatlan 4079 1| ha általlépi ember szent határod,~Eltörüli rólad mind e szűz 4080 3| veled te bús világ határa,~Határodon dacol az érzelem!~Mely véghetetlen, 4081 1| rokon,~Ott jár ámulva a határokon.~Megérti, az égről pokolba 4082 0| Hazdrubál~Határozott a harcok istene,~Ős Róma 4083 1| légyen,~Mély homály födi határukat.~Mindkettőben érzünk kéjt, 4084 1| föld és ég közt állott még határúl,~És egész világ egy órjás 4085 1| Betoppanásom majd hogy hatja meg;~Bú lészen-e arcán vagy 4086 1| Kiről azt mondják, hogy hatod napon~Saját képére embert 4087 1| végre szent honát elérte,~Hátrahagyva itten a pornak salakját,~ 4088 0| hát ily kegyetlenűl?" ~S hátraroskad, ámde a lányka~Izgatódva 4089 3| kiszenvedett kebel~Porára hozva hattyu éneket. ~S ha fellegek üvöltnek 4090 3| Hattyúdal~Rabláncok a földi szenvedések,~ 4091 4| kebel érzete küzd. -~Kulcsod hátul lóg, - a legérdemesebb tagod 4092 0| ernyedetlenűl~Úgy jobbrúl, balrúl, hátúl és elűl,~Mint minket az 4093 1| Forró hullámzását kebled havának.~És midőn ébredtem bús rideg 4094 0| szobán.~Fut mint őrült a havas vidéken~Ármán sírjáig a 4095 0| nyargal a szél, hordja a havat,~Mindenekre tiszta fénypalástot 4096 1| tengerében. ~Sűrűn kezd havazni, elborít mint hogyha~Jőne 4097 0| szél,~Pusztákról ha hangos ház-sorokhoz ér,~És hol a jólétnek csendes 4098 1| jő elé,~Mögötte szűköl a házacska őre,~Az örvös eb, és úgy 4099 1| Ülj csak mint Jób dűlt házad ajtaján,~S ha gúnymosollyal 4100 1| habok dühétől,~Lelkem is házadba menekűle, mely még~Szirt 4101 0| élet lüktet ereidben,~S hazádnak szüksége lehet még~Minden 4102 1| Hazaérkezéskor~Óh fogadd be, óh fogadd 4103 0| felsohajtani. ~Busan vezettem őt hazafelé,~De bánatomban is vigasz 4104 1| a végső csepp is~Bujdosó hazafi fejére;~Száraz ágnak nem 4105 0| Piroska~A magányos ösvényen hazáig! -~"Honvéd volt ez? óh nem 4106 3| Dicső! ha férfit sírba vitt~Hazájáért a vas. ~Nem bánom én egy 4107 0| lesz dalos madárka,~Mely hazáját látogatni eljár,~Ott elzengi 4108 0| Mely dühöngve nyargal házakon,~És előtte fény, utána romlás,~ 4109 1| Őszi érzés~Házam ajtajában~Ülök őszi estve,~ 4110 1| jobb meg azért terme,~Hogy hazámat védelmezze,~Dicsőségért, 4111 1| Választánk közűlök már hazamenőben.~Elnémul már minden, a pásztor 4112 0| kar és lelkem szerelme,~Házammal meglellek téged is, lány,~ 4113 0| Büszke lehetek hát még hazámra. ~Mert ne hidd, e csend 4114 2| kívűl más örökség~Bukott hazámtól nem maradt nekem.~ ~ 4115 0| szemében,~Nem szól és kis házán, kis kertén körűlnéz,~Aztán 4116 0| nemes szivére, ~Nászt űl a hazának rekviemjén,~Ellenségének 4117 0| költöztette lelkét~S jól ismert házának csarnokán fészkelt ez. ~ 4118 0| Pártdüh vérzé akkor is hazánkat,~Aba ellenében Péter állt,~ 4119 0| fészket, mond ez, a megtért házára." ~ ~ 4120 0| kebele. ~Énekelt ő elnyomott hazáról,~Búsabbról mint koldús útfelén,~ 4121 1| fája halhatatlanságnak;~~~Házasság a kigyó s e gyümölcsökből 4122 1| Ismérem lelked büszke röptét,~Házasságban te boldog nem lész~Szabad 4123 1| Megmondom e kor embere minő:~Házasságrontó, szerelemszövő.~Tanácsban 4124 0| lerázza~A költőnek szent hazaszerelme. ~És porából napraforgó 4125 3| Miként elhamvadt szén. ~Hazátlanná tevél:~Elvetted férjemet:~ 4126 0| mindenikén. ~Zajjal hulltak le a házfedelek,~Gerendáikból épült gyors 4127 1| Gólya állt féllábon csak a házfedélen~S kerepelt kocsinknak szokatlan 4128 1| útra készülőben,~A kis házfedelre. ~Puszta a völgy, észak~ 4129 1| Hegedősök ajkán hős danák. ~Házias nők sürgenek körűlök~Osztva 4130 1| tűzhelynél mesélnek.~Látom házikónkat csendesen, szerényen~Állani 4131 1| semmi baj?~S hogyha a kis házküszöbhöz értem,~Mosolyod fogad-e, 4132 1| Óh de el, de el a kis házküszöbről,~Csípős őszi szél fú a hegyekről, -~ 4133 0| megértik egymást, egy kicsinyke háznál~A falucska végén önként 4134 1| ifju élet,~Kísértetnek én a házokat.~A teremtő ember sírba szállott~ 4135 1| kincs a nő, mely szeret.~A házoltár veszta lángja,~Amit keble 4136 1| porfelhőben fel-feltünedez~Egy-egy háztűz vidám fellobbanása;~A tűz 4137 0| jobb a nőnél~Mert ha már hazud, hát büszkébb díjat is kér.~ 4138 0| bajára.~Oh, ha ily szem is hazudhat,~Angyal-arc poklot takarhat,~ 4139 4| ki jogot csak;~S hogy ne hazudjanak ím: szolgabírója: Török.~ ~ 4140 0| nézhetek,~Megőrülök, ha azok is hazudnak. ~Ki hitte volna, hogy ha 4141 0| tudtad, nem szerethetsz,~Mért hazudta szád, hogy érez?~Csillag 4142 1| Megnyugtatásaul szerelmi búmnak,~Hazudtad volna, hogyha már nem érzed.~ 4143 1| serleg bujdosik közöttük~Hegedősök ajkán hős danák. ~Házias 4144 1| Dáridóban~Van-e még a hegedűben?~Húzd cigány,~Azt a csárdást, 4145 0| Haldokolva tér meg ősi országába~Hegyein végzendő örökös életét. ~ 4146 0| myrtusnak kérkedő honába,~Hegyeket lát templomúl bevésve,~Egy-egy 4147 1| Eltűnt a fedél is, még csak a hegyeknek~Csúcsain merengett képzelet 4148 1| házküszöbről,~Csípős őszi szél fú a hegyekről, -~Föl van szítva kandallónk 4149 1| áhitattal~Hallgatom meg a hegyen. ~Egykor e harang szavából~ 4150 0| kellett nekem most,~Neked hegyesb nyíl kelletett~Így folyt 4151 1| sulyos gyári munkát vetnek.~A hegyet megnyitják, benne kincset 4152 1| S hol mormogva habzik a hegyi patakcsa,~Ércfényű acsáknak 4153 0| tengert, forró fövényt,~Hegyormokat, mint zúgó fergeteg. ~És 4154 0| rögtön~Induland a vészes hegyszorosnak,~S ottan áll a végső emberig, 4155 1| Sárgán és pirosan.~A szőlős hegytetőn~Pajkos dal zengedez,~Nehéz 4156 0| A viharkirály lenéz a hegytetőről,~Szép Virár enyelgve lent 4157 1| kicsínyes érdeket~Elmosott már.~Héj, bár lenne a pohár nagy,~ 4158 1| kivánt felkarolni~Magasan héjázó szenvedélyem,~Most mit visszahoztam: 4159 1| által megszentelt hely a Helleneknél~ ~ 4160 1| Ábrándképednek nem maradt helye!~A síron túl van boldogabb 4161 0| a természet volt kertész helyében,~Kebeledbe érzést önte a 4162 4| melegebb, jobban foglalod úgy helyed el. -~Mert a szobor báb 4163 0| elégedett ha léssz te is helyeddel,~Ez árva szív leginkább 4164 1| mint eddig, most is van helyem,~Mondd: ne szánjanak, könnyet, 4165 1| barátim,~Pótolják inkább a helyemet,~Vigalomban igyanak helyettem,~ 4166 2| 31. Helyes sulyarány~Ha kar kell, szívesen 4167 1| ránk sujtoló kort,~A lánc helyét csak szent vér mossa le:~ 4168 1| ki zárt belőle ki?~Az ég helyettesül meg nem bizott~Nagyok, népem 4169 1| a sírókat elzavarja,~Jő helyettük a tavasz, mely~A sírt rózsákkal 4170 1| a gyöngyöt a düledékből,~Helyheztetvén a csillagok közé. ~S mint 4171 1| néktek félve vitt,~Hogy helyrehozzam a nép gyávaságát~S a hatalom 4172 1| majd jövend más nemzedék helyünkre,~Ha már végkép élvezni nem 4173 0| mint sírvirág. ~Körödbe helyze végzetem szeszélye.~S önakarat, 4174 1| Addig rágodnak rajta a henyék~Korcs felfogással, míg átoknak 4175 1| Többé a pataknak árji sem henyélnek,~Mert eléje sulyos gyári 4176 1| méhedet kövesd,~Gyűlöljed a herét,~Mely munkálkodni rest.~ 4177 1| szűn,~És szárnya nélkül rút hernyó lesz mind. ~Ah, a világ 4178 2| 15. Egy barátomhoz~A hernyóból lesz mindég tünde lepke,~ 4179 0| rózsáin~Régi kedv helyett most hervadást lelek,~Boldogság helyett 4180 1| virága a fagynak is van,~Hervadhatlanabb mint a tavasz. - ~Zöldülő 4181 0| eltarolt mezőket~S bútól hervadjak lassanként utánok? -~Átok 4182 0| lábához rohan.~,,Anikód meg hervadjon magába~Szeretet nélkül és 4183 2| gyökere~Nem lenne földben, hervadna korán,~Ha a prózába sohse 4184 1| képzete,~Míg az öröm virági~Hervadnak körüle. ~Mint pályabér után 4185 0| boldogsága~Volt, hogy nélkűlem hervadnál korán. ~Hittem, hogy én 4186 0| jőne éden illatárja,~Vagy hervadnék veled, mint sírvirág. ~Körödbe 4187 0| díszlek én,~Eldobsz, ha hervadok~Keblednek melegén. ~De a 4188 0| sebével űzve~A nemtő is hervadozni kezd,~Minden nappal egy-egy 4189 1| vérünkkel~Mint illat a virággal hervadsz el. ~Szerettem én is, s 4190 1| szél,~A világnak lelke.~Hervadtak virágim, s a tapasztalásnak~ 4191 0| Minden óra új gyönyört ad -~A hervadtat porba vetjük,~Míg az ősz 4192 0| mezőket,~És gyönge lépted ott hervasztna le,~Csak véle élni és meghalni 4193 0| Te fejlő rózsa, én már hervatag,~Előtted egy világ nyíl 4194 0| szeretőit szerte a világba,~Hétfejű sárkánnyal küldi azt csatára,~ 4195 2| szavaira,~Költő vagy, minden hétköznapi bánt,~S mégis, ha a virágnak 4196 1| hogyha küzdelmim korának~Hétköznapja telve lesz,~Ismét e szelid 4197 1| meg,~S az únalom s gond hétköznapján~Még gondját toldja perceidnek.~ 4198 1| romlás nehezkedik fölébe~S a hétköznapnak rögtön véget vet. ~Elfut 4199 1| Pajkos dal zengedez,~Nehéz hétköznapok~Kedves visszhangja ez.~Sok 4200 1| hová lettenek?~Azt nyár heve, ezt férfiú erő~Érlelni 4201 0| éj~Nyári napnak ragyogó hevében~Nyugszik Andor, hűvös bükk 4202 0| S szűk lett a lant éneke hevének,~Szétárjadt a hallgatók 4203 1| is ölelve. ~Mert a lányka hevenyében~Megcsókolva kétszer édes,~ 4204 4| én.~Ámde azért most nem heverek: s a gyűlési teremben~Majdani 4205 1| fáklya - de poros zugban hevert.~Míg tart tavasz, ifjúság, 4206 1| szerte-széjjel~Korhadt házi bútorok hevertek.~Válogattak köztük, felrugák 4207 1| többé.~Míg eközben bundáján heverve,~Harmadik pajtásuk sütköződe,~ 4208 1| szárnyait fölébe; ~És a heves nap nyomdokába jő~Szelíd 4209 1| fiát lebilincselje,~Melyért hevüljön, s folyjon szíve vére,~S 4210 3| álmodám. ~S midőn a serdülőt~Hevülni szemléltem,~Ha mondám: " 4211 1| intő cél után, melyért~Ő is hevült, de látván balgatag,~Csalóka 4212 1| Távolból~(-hez) ~I ~Vajjon jobban fáj-e 4213 1| kegyes istenkéz újra magához hí,~És a sebhelyeket lassan 4214 1| jobban~Érzem a trónon mi sok hia. ~Vagy bájosb-é vajha álmom? 4215 0| jön s párjáért~Hasztalan, hiában nézdel szét. ~Majd a bankát 4216 1| a virágok összenőnek,~A hiány fogy, kisebbűl a kár:~Míg 4217 1| nem felejtém,~Kopár helyen hiánya oly nagy, oly mély. ~15 ~ 4218 1| Eltörpülve, éhen, alkalom hiányban? ~Mind betölti-e hát földön 4219 1| paripám.~Látom, látom, érzitek hiányom,~Óh, mi édes szűmnek ez, 4220 0| S hogy végre ne legyen~Hiányos a kép~A sűrű lomb közűl~ 4221 1| messze válik tőlünk,~Nagy hiányt hagy szívünk fenekén,~Mintha 4222 0| változást. -~De óh igen, csókod hiányzanék,~S ezért az ég nem ád kárpótolást.~ ~ 4223 0| Közülök Lucifer maga sem hiányzott,~És ki Jehovával is dacolva 4224 1| hogy együtt vele~A rab hibái is lehulltanak. ~Hogy nem 4225 1| tudom, mi szörnyü vétkem,~Hibáim mért olyan nagyok.~Megsugjam-é 4226 1| világod, Isten,~Csak egy hibája rontja meg,~Sokan hogy nem 4227 0| hold, csillag, lány nem hibásak,~Csak az hibás, ki bennök 4228 0| csillag hull~Le, és egy sem hibázik;~Szívemben is az érzés~Egész 4229 0| sírt bűnén, tudta, hogy hibázott,~Hej, de hogy felejtsen, 4230 2| papjához ifjú segéde,~Én is hibáztam, ah, de megbocsáss,~Mert 4231 1| őrtoronynak kürtje harsan,~Dobogó hid csörren hirtelen,~Felriad 4232 0| harcra szomjú népem,~S a vonó híd halld mint mennydörög. ~ 4233 4| nép odakünn. - ~b)~Építnél hidakat s építesz is; - ím a szegény 4234 0| fényesebb, virágzóbb~És mégis hidegebb, idegen nép lakja. ~Semmihez 4235 2| 38. Filiszter~Nem vagytok hidegek, nem vagytok melegek,~Még 4236 0| mind a kínt, amellyel~A hidegség téged sujtana. ~Rab vagyok, 4237 0| hirdeti? ~IV ~Lány, ha oly hidegséget mutatnék,~Mint minőt te 4238 0| Kovácsolta a nő ékszerét,~Hidegül metszé el szép haját,~S 4239 4| Is, csak nagyságod rárósi hídja leszen,~ ~ 4240 1| Láncon hurcolnak ifiakat. ~Hidraként fejet emelt-e újra~A legyőzött 4241 0| ágyúját végre átkarolva~A hídról zuhanni. - Békesség hamvának,~ 4242 0| nemzetség ott hever veled,~Jön a hiéna, varjú, saskesely~Véredre 4243 0| Aki hallott volna, azt hiendé,~Rosszabb férj nincs is 4244 1| némberek~Szaladnak végig a híg sáron.~Jól el van dugva 4245 1| érzéssel ő sem bir. ~Pedig higgyétek, barátim,~Az ember nem rossz, 4246 1| tavasz reménye,~Bizzunk hát, higgyünk a jövőbe:~Mert márma rossz, 4247 1| kicsínyes körüknek. ~14 ~Óh, ne higyje senki, hogy az embert~Szeretem, 4248 1| Húzd cigány, húzd, hadd ne higyjék,~Hogy busúl~A magyar, hogy 4249 1| legényseregnek~Elmondom, hogy ne higyjenek,~Midőn arcátok és ruhátok~ 4250 0| tárgyat átbüvöl~Ábrándos rémek himbálnak bolintva,~Tündér liget épűl 4251 1| virág. ~De mint a lepke híme szárnyait,~Letörli sorsa 4252 1| örvény, melyen éltünk foly,~Himes szőnyegével betakarta azt~ 4253 0| előtte,~Véle kis virágok, hímespillék szállnak. ~S hogy végkép 4254 0| igazán,~És mely akkor álmait hímezte,~Tettet költ most a harc 4255 1| vidéken,~Most gyopárral himzett domb alá rejtőze,~Mintha 4256 1| minden,~Mit hajdanta képzetem hímzett ki,~Pókháló függ a poros 4257 1| lidércként~Sárban hagyott, hinárba vitt.~El hát a hittel, félre 4258 3| Wie Grab - - - - - Ichd hingelehnt.~Matthisson ~A bérctetőbe, 4259 1| ötlött,~Mit jelent? Azt hinném nyáron, fénybogárka. ~S 4260 0| gyöngédszívű anyától,~Áldást hinte s könnyeket fejemre~Ah, 4261 0| bájaidra~Még több ragyogványt hintenek. ~Erősebb vért kellett nekem 4262 1| istent szeret.~Mit oly bőven hintett szét a nagy ég,~Élvezni 4263 4| szavakat, mint~Hogyha nemesb hintó jártalan útra kerül.~Nem 4264 2| mindenik dalocskám,~Fényt hintve arra, kit megénekel,~Nézné 4265 0| Prófétája lettél, s hogy hirdesd az ígét,~Melyet a sors rád 4266 0| Azt illatozza a virág,~Azt hirdessék a gyors szelek;~A napsugár, 4267 1| sok balga szív~Oly fennen hirdet, hozzám mint jövél?~Első 4268 1| A megváltó~Ki hirdeté szabadságunk tanát?~Ki hirdetett 4269 0| gonosz nép,~Istennek haragját hirdetem tinéktek,~A viharnak szárnyán 4270 0| között e gyászemlék neked~Hirdetni lesz csupán egyik győzelmedet?~ 4271 1| vesz -~A szép virradatnak hirdetője ő lesz.~És dalára a sok 4272 1| vérben, zordonon. ~Lemondást hirdetsz, mondod, aki a~Másét kivánja, 4273 1| Mulandóságunkat följegyezé; ~Nem hirdetvén reményt, sem földi hírt,~ 4274 1| sivatagban,~Melynek dőre hire nem nagy éleményt ád. ~Hej, 4275 1| Hangyaboly világunk múlandó hirének. ~Melyet, mint virágnak 4276 0| Ő köszönti első a tavasz hirére,~S a nap tündérének is megesik 4277 0| elnyeli. ~Soká zeng még hiréről a vidék,~Azt tartja a nép, 4278 0| közűlünk,~Aki jőjjön győzelmünk hirével." ~Szép Piroska némán hallja 4279 1| Árva szűm telének búskomor hírével.~Hogyha e levélke, mint 4280 0| jelen meg,~S a seregnek hírhedett vezére~Lesz vendége az öreg 4281 0| a honvédtábort megelőzte~Hírnevének büszke szárnyalása. ~Eljutott 4282 1| elvegyült,~Isten trónjához hírnökül repült,~A föld folyását 4283 0| a tél fagyával. ~Előtted hírnökűl kiszáll~A kis pacsirta, 4284 1| előtt a csendes temetőben,~Hírök, jármok eltünt, el a kor 4285 0| Szétküldvén országszerte híröket~A népdal tarka hímes szárnyain. ~ 4286 0| Nem vidítja-é győzelmi hírrel? ~Vagy csak ismét, mint 4287 1| férfi keble,~Uralomvágy, hírszomj és erő~Ismeretlen zúgván 4288 1| maradt. ~Ha Isten van, mint hisszük oly igaz,~Csalódástok hozzá 4289 1| zajából~Kél nemesülten a história. ~És Isten is gyönyörködni 4290 1| feldúlt templom, mint ti hiszitek~Az őrült, melyet minden 4291 0| el nem éri. ~Oh de nő, te hitegettél.~S éltem bolygó lángja lettél.~ 4292 0| pirúlok, látva mint veszítik~Hitelem, kik földön kérkednek nevemmel!" ~ 4293 1| mutatni ott~S előnkbe lép hitelezőnk, ki~Feledni, óh jaj, nem 4294 0| hirdetett szent ígét,~A hitetlenek közt mint dúlt tüzzel vassal,~ 4295 1| szellemed rég elriasztá~Kisszerű hitetlenség zaja;~A korcsult utód kis 4296 0| Csak gúnnyal fogadja és hitetlenűl ez. ~"Jőjj hát, jőjj, s 4297 0| bár te azt gyermekkebled hitével,~Rózsakoszorúban tiszteled,~ 4298 1| imádtak,~S most gúnyosan tapod hitlen kebel. ~A porban fekvő istenség 4299 0| jobb a holt, mert nem lesz hitszegő. ~Mindkettő a jövőben visszatér,~ 4300 0| S nem kivánt az álnok hitszegővel~Nyugalmat sem túl a sír 4301 1| mindazt, amit szívem óhajtott, hítt,~Egy boldogabb embernek 4302 0| ki s mond: "Hiú ember te,~Hitted-é, hogy szentelt célomat kivívni~ 4303 1| Mosolygó istenek oltárain?~Hittek, mert köztük laktak, élveztek~ 4304 0| ki a pusztára. ~Mert azt hitték, hogy tudós Zádornak~Szellemekkel 4305 0| erényűl ád el. ~Hogyha nem hittél, az nem nekem volt káros,~ 4306 2| embernek~Érintni, melyet tilt hitünk törvénye,~Mely a legszentebb 4307 1| az többé belépni,~Vagy a hitványat én fognám kitépni.~Igy elmélkedtem 4308 1| nem költi vágyát~Irigynek, hiúnak; küszöbén nem lép át,~Csak 4309 1| büszke kőrakások,~Miket hiúság és nyomor emel,~Piarcai 4310 1| csak tárgya~S más boldogabb hiúsága.~Virágot hát a fejemre,~ 4311 0| gyúlt értem szenvedély,~S hiúságom miatt mind elvesze. ~Játékúl 4312 1| puszta, csak bitó van rajt,~Hiúz szem néz a házi tűz mögé,~ 4313 0| Rózsa! Rózsa! mond, mert így hívá ágyúját,~Hallod-e nászunknak 4314 4| Hogy nem akad kormány mely hivatalra emel. -~ ~ 4315 0| megértelek.~Tudjátok ti, szentebb hívatás az~Mindezeknél, mely van 4316 1| Mind betölti-e hát földön hivatását,~Csak egyetlenegy, a kérkedő 4317 1| Hogy rám a sors ura nagy hivatást bízott~Választott eszköze 4318 2| 27. Hivatlan párthiv~Nekünk vágyol szolgálni, 4319 0| viteténk.~Ott a vezér magához hívatott,~Mindenikünknek egy tallért 4320 0| állnak emberid~Gyilkolni hívd ide." ~,,Lovag, mond a basa,~ 4321 1| Szívünknek felelt. ~Az egyik azt hivé, hogy~Néki tiszteleg,~Én 4322 1| imádott vőlegényt, kiről~Hivéd hogy párja nincs az ég alatt,~ 4323 0| soká valál e bús világon~Híved nélkül te árván szenvedő." ~ 4324 0| hatalmam,~Aminő van néked híveden,~Megtanítanálak, hogy mi 4325 0| vivott?~Mit gondoltak azzal hívei, kik~Gazdag díjat, zsákmányt 4326 1| mellette hű harangozója,~S híveit miként templomba szokta,~ 4327 1| lelkeddel oly rokon lénynek hivél,~Hogy testben agg, lélekben 4328 0| természet újraéled,~Vele hívem is mosolygva ébred".~S jő 4329 0| vak éjbe néze;~Számüzött hívének gondola sorsára,~Nagyszerű 4330 1| lelke el,~Szabadban meg hives szél fú reggel.~De egy szivemnek 4331 1| szelét,~Élvezhetitek azt a híves árnyat,~Melyet reátok a 4332 0| erőben él. ~A győztes nép kór hivét isméri,~És gyanú nem ébred 4333 1| istenség képének~Nem vallja hivéűl ki sem magát,~Sarat dob 4334 0| bibliánkban sokszor mutatál,~Mint hívja a játszó gyermekeket~S követnem 4335 1| lelkek gyötrenek,~Érzéseknek hivják azt az emberek;~Elfüstölni 4336 1| kedvteléssel,~Jobbra-balra ingva, hívják s űzik őt el.~Foszlik a 4337 1| vágom meg miatta ujjamat,~De hivjatok kiirtani, megyek~S kivégezem 4338 0| az is,~Vagy hogyha egykor hívna a haza,~Védjére Hazdrubál 4339 0| megrendül ajkad,~Mintha némán hívnál védelemre, ~Kéjjel szívod 4340 0| ellenembe,~A poklot és bűnt hívnám frígyesül,~De rólad, óh 4341 0| sírjába tette,~Érző szív és nő hívő szavára~Szállott lelkünk 4342 1| magadnak,~A jót emberségesnek hivod~És embertelen neve a rossznak.~ 4343 1| ábránd az ifjú világa,~Míg a hivőé lemondás, ige,~Ez élvet 4344 1| emelni~A fegyvert, melyet hivök letett. ~S ím az őrtoronynak 4345 1| leszálló est űzött szét;~Azt hivők temérdeket beszéltünk,~S 4346 0| Áhítat fogta keblem el~A hívők zengő énekére. ~Úgy tetszett, 4347 0| után~És ő mosolyga mégis~Hívőn tekintve égnek,~Könnyében 4348 1| szépnek szobrot~Emel, vagy a hivőnek oltárt vés. ~Mig szív, müvészet 4349 0| mindenik mit érzett,~A hivőre jó kedvvel mosolyga,~Kétkedő 4350 1| lehellett. ~Már merész terv hívott, hogy kivánjam,~Menni kell, 4351 0| bajtárstokkal tréfát űztök, látom." ~Hívtad őt vigadni, kacagott s ment 4352 0| Melyben óhajtásim~Halni hívtanak. ~De ha fel-feltűnik,~E 4353 0| velem ne játsszál, hogyha hízelegni~Látsz, mint lanyha szellőt! - 4354 1| ebed;~S míg jó ruhához hízelegve jő,~A rongyos koldúst megugatja 4355 0| édes szót mondott, száz hízelgést néki,~S lázasan mint kedvest 4356 1| látsz anyának gyermeket hizelgni,~S kebledben ébred tiszta 4357 1| volna. ~10 ~Jól ismerlek hizelgő macskafaj,~Szivedbe húzva 4358 0| tetszelkedést,~Közted s szíved közt hízelgő had álla: ~Ha majd lehullnak 4359 1| nyelvedben is~Szemtelen hizelkedel magadnak,~A jót emberségesnek 4360 1| is, s vélünk min a szív~Hőbb vágya függ - mind pereat,~ 4361 1| sohse tett bolondot,~Hogyha hóbort nincs a szívben,~Szeretet 4362 0| gondolám. ~Látálak újra, hódításra mentél.~Ragyogni hagytad 4363 0| körülrepűl, a tűz. ~Addig hódítgatál cselekkel,~Hogy meghódoltál, 4364 1| A hódító~Ül a király magas fejdelmi 4365 2| fekete. ~Csak azt hallgatják, hódító-e hangja,~Csak azt nézik, 4366 1| kincset adjak hát, mondd, hódolásúl,~Hű, igaz szivemnél nem 4367 0| hallom, a szépség kacér~S hódolatra vágyik szűntelen,~Érzéketlen 4368 0| Mind tiéd, a nép porban hódoljon,~Csak szeress, szeress, 4369 0| Kain állanak fölötte,~Az hódolva, ez meg elmélkedve.~A magasból 4370 0| A család helyén csak kis hódombot ér.~ ~ 4371 0| indul, zálogúl magával~Vívén hölgye egy fürt éjhaját. ~Lóra 4372 0| feledékeny?!~Délen a nap, s hölgyed és az oltár~Gondjaidra mind 4373 1| az igát.~De nézzed, óh, hölgyednek báj-vonásit,~Az életet, 4374 0| Hogy a vendéglovag,~Ki hölgyeért viva. ~S mellette látja 4375 0| neje,~Utána gyászos sorban hölgyei. ----~Hová, hová a vigadók 4376 0| családot;~Gyermek játszik, hölgyek sürgölődnek,~Nyugszik a 4377 0| zárját sírlakának. ~A gyönge hölgyre púha gyep való,~S virágok, 4378 0| táncot a halottak,~Daljok hörgés, táncuk csörtetés;~E tivornya 4379 0| lánya. ~Vén volt Zádor, hófehér szakállal~Az idők súlyától 4380 0| él meg,~Hol földet lakó hófelhőkön nem látott~Tárgyak ábrándos 4381 0| fegyvert ad. ~*~Téli éjjel, hófelhőt kergetve~Nyargal a szél 4382 0| suttog - mintha a betegnek~Hogylétét résztvevőleg kérdené.~Halvány 4383 0| nézik.~Boldog férjed egykor hóhalmára dűlve~Szívveréseidnek kéjében 4384 1| gyilkolt agyon. ~Nem fáj elesni hóhér bárd alatt,~Ha vértanuság 4385 1| Ki is gondol, függvén a hókebel~Kéjhalmain, hogy csontváz 4386 0| bájos alakot,~Rosszul óvott hókebelnek halmát~És ki tudja mit nem 4387 0| hótól a hervadó virágszál,~Hókendőtől van fedezve arca. ~Hosszan 4388 0| is legkedvesebb virágánál~Holdas éjjel zeng legkeservesbet.~ ~ 4389 0| Mint messzi hon felé - a holdba nézsz~Mosolygva szendén, 4390 0| Holdfénynél ragyog csak, holdfény a szerelmed.~Hogyha megcsalsz, 4391 4| de mi haszna merengeni holdhoz,~Nem sült meg málé még soha 4392 0| nem fogyott el,~Halvány holdként észrevétlenűl,~Ám miként 4393 1| jő~Szelíd emlékek rezgő holdsugára,~Vérző sebünket bémerítve 4394 0| kergetve~Nyargal a szél halvány holdsugárral,~Téli éjjel fényárban ragyogva~ 4395 1| hogy még az emlék halvány holdvilága~Összeszedve a nap eltévedt 4396 0| lelkét~Nézvén a merengő holdvilágba. ~Lent a kertben állt dalnok-királyfi,~ 4397 0| mellette,~Arca halvány, míg a holdvilágnak~A sírormon ragyogóbb ezüstje. ~ 4398 0| hever,~Téli éjjel, halvány holdvilágnál~Lelkének ezer rémeivel. ~ ~ 4399 0| torony ormára~S bájillatját holdvilágos éjjel~Leheli, - a Jerikó 4400 1| a cserfa rezdül: vártunk hólepelben.~Eközt felmelegszik, tarka 4401 1| áll,~S amíg társára a tél hólepelt visz,~Az benne már rokonra 4402 0| fellegek,~Az éj széttárja holló szárnyait,~Jaj, kit most 4403 0| midőn az éj jött gyászos hollószárnnyal,~Vissza, ellopózott a menny 4404 0| háza, titkon úgy reményli. ~Holnapok multával megtér az ifjakkal,~ 4405 1| Hadd igyuk meg, ne maradjon~Holnapra.~Eljöhetne török, tatár~ 4406 0| egyenként lehullanak,~És sáncúl holtak testrakása áll,~Minden ház 4407 1| olt, hogy a halált~Is élő holtakként szenvedjük át. -~El hát 4408 0| közeledve jő,~Rengő térddel holtaknak sorával~Futva, míg az éjnek 4409 0| csupán az érzi~Kínjait, ki a holtat tuléli." -~S im Zenő jő, 4410 0| most áldozok~Utószor" - és holtját csókkal fedi,~Kardjával 4411 1| szép csendesen,~Az ég a holtnál sírva van jelen,~S keresztvizet 4412 1| látni a nagynak bukását,~Holttestét nem kiséri senki sem,~Félvén 4413 1| boldogít és bármi légyen,~Mély homály födi határukat.~Mindkettőben 4414 1| mind sötétebb - s a sűrű homályát~Lelkem népesíti szörnyű 4415 1| előmbe néz,~Nékem a kétes homályból~Csókot int a drága kéz. ~ 4416 0| csak irigyelve boldog,~Én homályos csendben élvezek~A lány 4417 1| Szellő játszik izzadt homlokával~S hős szellemnek érzi illetését.~ 4418 1| egy-egy új világ. ~Emelt homlokkal jár a harcmezőkön~És nemzeteknek 4419 1| áldást kívánok,~Mert ha homlokodra áldást küldne Isten,~E kegyében 4420 0| udvaronchad elmosolygja majd~Homlokomról mind e fejedelmi bajt!"~ 4421 0| dűltek anyjuknak sírjára,~Homlokuk letörlé s enyhe szelletével~ 4422 1| Megcsókolják újra forró homlokunkat,~S nyom nélkül repülnek - 4423 0| Sirásodtól a puszta mit rezeg? ~Homokbuckák közt kisded völgyfenék -~ 4424 1| völgyeket,~Felkerekíti a puszták homokját~És száz hiú emberműt eltemet. ~ 4425 0| Elnyújtva fekszel puszta homokon,~Egész nemzetség ott hever 4426 1| biztató szavak közt~Őrlék a homokot a kocsikerekkel. ~Útfelen 4427 1| legvégső életkép,~Véghetlen homoktér nyult izzón előttünk,~Nem 4428 0| kebelre,~Kóborló lett a magyar honában,~Csőcselék nép hoz törvényt 4429 1| elragadja, fel~A csillagok honáig s túl azon~A testnek nyűgétől 4430 0| régi vendég véle,~Jerta a hónál fehérebb lett,~S minden 4431 0| messzeségbe,~A felhő, mely szép honán vonult el,~Nem hoz-é számára 4432 1| Gondolkodám a bor áldott honáról.~Hazámnak halvány képe állt 4433 1| Akkor, hogyha végre szent honát elérte,~Hátrahagyva itten 4434 0| ott s mi édesen~Hív a szép honba, hogy menjek vele? ~Ah ő 4435 0| bajtársit egytől-egyig,~Idegen honban hogy eltemesse,~Mindent 4436 0| egyszer lezárja~Mindkettőt honérzet, rejtélyes pántjával. ~Egy 4437 2| 23. Honfibú~Nem volna életemben bánatos 4438 0| dalát a kalmárnép nem érti,~Honfibúját könnyező szemében. ~Ámde 4439 1| jövőn törődtem.~Óh, aki érze honfibút a férfi,~Azt már nagyobb 4440 1| Akkor jő fel napvilágra~Honfiszív és tenger gyöngye.~ ~ 4441 0| Rabságukban meggyalázva~Isten s honhoz szent sohaj! ~"Hát az milyen 4442 3| s díszedre vágy a kar,~A honni címer áll fejed felett;~ 4443 3| nyílnak büszke bércei,~S a honni-vér takarta gyász mezőn~Virítnak 4444 3| égbe szól~Egyszerre szent honokkal esve el. ~S a korcs fiú 4445 1| gyanánt,~Az álom és a szerelem honolnak;~Testvéreül csókolják a 4446 0| Mig udvarában szép Jolán honolt,~De kebelében nem volt női 4447 1| kell,~És a földön szinte honosabbá vál~A lélek, hogy rajta 4448 1| ugatása jő előmbe onnan,~Mint honosb világból jól ismert, üdvözlet,~ 4449 1| kerekednék,~Bár lelkében a bú honosulttá lett rég.~S míg dús oszlopzatja 4450 1| A lélek, hogy rajta örök honra lel.~Játsszatok körűlem, 4451 0| halkan a beteg,~Ne szólj a honról, mely oly bájoló,~S örömet 4452 0| Földünket összekössék szebb honukkal. ~De a szivárvány futva 4453 0| emelni. ~S a széllel jő honvédek vezére,~Harcvágy ég naptól 4454 1| láttad volna, gyermek,~A honvédet víg dalt énekelve~Nézni 4455 0| a kandallónak~Mondott a honvédről hős regéket,~Melyek oly 4456 0| nagy-véletlen,~Mint vihar, honvédtábor jelen meg,~S a seregnek 4457 0| földre elhallik zugása:~Úgy a honvédtábort megelőzte~Hírnevének büszke 4458 4| SRÉTER HORÁC~Bátyád árnyékát Nógrád még 4459 0| minek,~Hogy legyen igámat hordani kinek?~Rettentő körút ez, 4460 4| tudományod, -~Oly magasan hordod kis pisze orrod azért,~Várjunk 4461 1| Kalmár lelkének bélyegét hordozza~Átok gyanánt minden, mit 4462 1| vonták a nép istenét. ~Szél hordta el földünkről szent tanát,~ 4463 1| Csak egy pajzs fedjen el hordván e mondatot:~Nem hagytuk 4464 0| s újra várva-várnak,~A hősben kél száz nagy gondolat,~ 4465 0| Játékúl néztem legjobb hőseink,~Ők esdekeltek, és kacagtam 4466 0| melyet ő vetett is,~Ilka csak hőséről álmodik.~ ~ 4467 1| családból,~Kezd beszélni s hősies regéje~Kezd beszélni nagyszerű 4468 0| fényét megejteni,~S mit hősiesen védett, a büszke vár,~Most 4469 1| S bojtorvány tenyészik a hősnek felette,~S míg egy-egy emlékkő 4470 0| Vagy itt is megkerested hősödet,~Merészségét ki vérrel mosta 4471 0| hír beszél,~Elestek mind, hősökként nyugszanak,~De mindnyájok 4472 1| elhalt a nagy szívveréstől~S hosszabb volt a csók, mint volt különben. ~ 4473 0| meghozza a legszebb dijat,~Egy hosszu élet szenvedésiért. ~III ~ 4474 0| vízparton. ~Néznek elmerülve hosszúdan egymásra,~Egymás örömére, 4475 0| nem volt oly büszke egy hőstettben is,~Minthogy mostan lemondani 4476 1| jő görnyedve ott az úton~Hószakállal, mankóval kezén~Hajh teremtő 4477 1| szépet, mint tavasz reg,~Hőt mint nyár, csendest mint 4478 0| néz ki a leányka,~S mint hótól a hervadó virágszál,~Hókendőtől 4479 0| reggel lábnyomok nélkűl a~Hóült sírhoz vérszalag vezet. ~ 4480 0| szép honán vonult el,~Nem hoz-é számára hű köszöntést,~Nem 4481 3| hajnal élete,~Piros derűt hozand~A népek Istene. ~De jőni, 4482 0| úgy gondolván,~És mond: "Hozd el legszebb ékét tündéreknek,~ 4483 1| hálaszó helyett,~Ez, ez hozhat kétségbesést reánk. ~A népszabadság 4484 0| csengő szavával:~"Én nem hozhatok, hej, érdeműl erényt fel,~ 4485 0| adhatsz most nekem?~Nem hozhatsz vissza egy sugárt a multból.~ 4486 0| bántsd, ne bántsd, mért hoznád újra fel?~Jobb annak ott 4487 0| Bajnokok ravatalon halottat~Hoznak, elvett zászlókba takarva. ~ 4488 0| enyhet küldni tette ő. ~Hoztok is ti enyhet, szép virágim,~ 4489 4| Firkád; - mondnia kell: hűbele dőre Balázs!~ ~ 4490 3| Mohács terén~Ki sírja ez hüs bükknek éjjelében?~Kölcsey ~ 4491 1| szerelmünk tárgya?~Nem szűnk hütlen, de ideálja az -~Vagy hol 4492 0| kél a holdsugár,~Bagoly huhog roskadt toronytetőn,~S a 4493 0| vonít rá~S a bagoly odván huhogva vár. ~Mostan távol falvak 4494 0| tanyát,~Elszállt a szellem, s hullájára a~Természet dobta halvány 4495 0| nincs szem talán könnyet hullajtani? -~A völgyfenék olyan rideg, 4496 0| vér,~S a győztes benn csak hullákat talál. ~Hat nap foly a harc 4497 0| zajos tengernek nincsen már hulláma,~Fergetegje nincsen, símán, 4498 0| Ha függ a szűn, melynek hullámai~Több élvet rejtnek, mint 4499 0| végigjártatom ~Szép termeted hullámalakjain,~Minőket művész legszebb 4500 0| enyelgés~Felváltva reng a tánc hullámiban. ~Majd érzem szíve gyorsuló 4501 1| Dalforrás~Ha a zöld gyep hullámira terűlök~S eltölt körűlem 4502 0| kebel két renge halma~Hévvel hullámoz még akkor is,~S hogyha nem 4503 1| nyúgalom közt~Kell mindkettőnek hullámoznia.~Nem is tudom, a csillag 4504 1| magát~Is puszta csolnakával~Hullámsír fogja át. ~Vesszek mint 4505 1| gyorsuló verését,~Forró hullámzását kebled havának.~És midőn 4506 0| rajta is bánatnak fátyola~Hullámzék, mint felhő a nap felett. ~ 4507 0| pirulsz,~Mint akkor, úgy hullámzik Éva-kebled,~Azt látom, óh, 4508 1| ködös nap,~Rózsaár - levél hullása.~Kis virág hajol siromra~ 4509 0| hogy~Forró kebléhez is hullát ölel,~És felkiált, de jajszavára 4510 0| kedvvel, ernyedetlenűl. ~S hullatnak rá friss viráglevelkét,~ 4511 0| lomb sárgán hull a földre,~Hulljon - helyette más üdébb terem. ~ 4512 1| mondák válaszúl:~"Minden pánt hulljon-e hát szerteszét?~Az Isten 4513 0| sötét,~Hullámzó kebelre hullni hagyja~Bánatának eredő könyét. ~ 4514 0| Csillag vagy, drága lélek,~Nem hullsz le szűm egéről -~S én mégis 4515 0| lengett mindenikén. ~Zajjal hulltak le a házfedelek,~Gerendáikból 4516 1| hogyha sírba szállunk?~Nem hullunk-e vissza, mint a zuhanó csepp~ 4517 0| van, hát majd azután csak.~Húnyd be a szemedet, és vágj jobbra-balra,~ 4518 3| nagy ég el és szakadj le.~Hunyt napod s a dőre kincs.~Mért 4519 0| rajt,~Megrázva ősz fejét a húrba nyúl,~Végigfut rajta, mint 4520 1| viskó ajtajában,~Láncon hurcolnak ifiakat. ~Hidraként fejet 4521 1| a multból,~Egy elnémult húrt szűmben felverend,~Talán 4522 1| számoló szülőtől~E vén bükk hűsébe rejtezett. ~A bükk zöldült,