| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4523 0| még Luciferrel,~Amint a hűséget büszkén megtagadta. ~Folyt 4524 0| teremtve. ~S érzi szárnya hűsítő szelét a~Beduín is, vándor 4525 0| mosolygni kezd,~De hogy huszárjai ne lássák ezt,~Elfordul 4526 0| kedve szottyanna. ~És a vén huszárnak kezd szeme szikrázni,~Majd 4527 0| korcsok, veszély-e az~Három huszárra száz német lovas!~Most csak 4528 0| tevé e fogadást,~S egész huszárság megtartotta azt.~ ~ 4529 2| eszköze~Az a hasáb, mely Huszt elégeté,~Egyetlen eszmét 4530 0| sem áll nekem~Emlékeül a hűtelennek,~Nem érzem csókját szellemének,~ 4531 0| magadhoz,~Újabb magad tett hűtlenné legott,~Hivém, hogy ez összhangzatos 4532 0| várja azt mindenik ág el. ~A hűtlenre többé élet nem jő,~Elhervadtan 4533 0| Gyermekét, az ifjat, s a hűtlent keresni,~Hogyha visszahozza 4534 1| bizton terjed hatalma,~S hűven védjük, mit már adott keze.~ ~ 4535 0| hevében~Nyugszik Andor, hűvös bükk alatt,~S elmerengve 4536 1| a vidéken,~Jármos marha húz csak búsan az ekében;~Elrettenve 4537 0| Mint gyászos palást úgy húzódik utána~Száz alakja régen 4538 1| vályuján~Meg-megkinálja most huzott itallal. ~Szent egyszerűség, 4539 1| hizelgő macskafaj,~Szivedbe húzva lappang a köröm.~Te nem 4540 0| tervvel szivében,~Megy szép Ibolyához ő is kérőképen.~Nem méltatja 4541 0| Rege az ibolyáról~Csodaszép leány volt kékszemű 4542 3| Vollmondschein,~Wie Grab - - - - - Ichd hingelehnt.~Matthisson ~ 4543 0| lányka, nem. ~Szorulj hozzám idább még, kedvesem,~Hadd hallgatom 4544 0| Idához~I. Templomban ~Egyházba 4545 1| cimborákat,~Savanyú bort iddogált az első,~Pajtásával koccintván, 4546 0| állnak emberid~Gyilkolni hívd ide." ~,,Lovag, mond a basa,~ 4547 1| elmult általa.~Ma a lányt ideállá emelék,~Céllá tevék, azért 4548 1| visszatérnék,~Félne tán, mint idegent ha lát.~Óh tanítsd, tanítsd 4549 0| hever hiába, emberét,~Ki idegét feszítse, nem leli. ~Ki 4550 0| egy holt kedvesének~Egy időben lenni vajh mi sok!" ~"Milyen 4551 0| édes percet még lefolyt időből,~Vagy álom volt-e minden 4552 1| ily játékunk lehet,~Mult időkből, mellyel gyermekekként~Elcsitítjuk 4553 1| láttam, éltem nagyszerű időket,~Szorítottam nem egy martírkezet,~ 4554 1| ismerőként~Szellem kél s a mult időkről hír. ~Ő volt a lány, akit 4555 1| Szemeimbe visszagondolva~Az időre, melyben szívemnek~Vére 4556 0| köztük a kor, minden egy idős most,~Gazdag és szegény 4557 1| ház!~Köveid dacoltak az idővel~Óh, de rád terűle szörnyü 4558 1| ajtajában,~Láncon hurcolnak ifiakat. ~Hidraként fejet emelt-e 4559 0| nagylelkű vitézt,~A szerető ifiat ismerem." ~*~"Leányka kedves, 4560 1| találkozott,~Mindkettőben volt ifiúi szív,~Melynek lángjával 4561 0| lelke gyermekében él,~És ifiúlva van. ~Lelkébe száll szent 4562 0| harcfiak?~Hol Tirza és két ifjabb gyermeke~Mert ketten már 4563 0| Holnapok multával megtér az ifjakkal,~Ah, de alig ismér már az 4564 0| útnak indúl,~Gyermekét, az ifjat, s a hűtlent keresni,~Hogyha 4565 0| mosolyga csillagos szemével~Ifjodottan égni látszott arca~Kebelét 4566 0| keblemet!"~És szép Jolán az ifjuhoz simul,~S mosolygva vet reá 4567 0| Bizalmasan kap a kantár közé~S az ifjúhoz ekként esedez:~"Lovag, lovag! 4568 1| dúl, tisztít és a sírból~Ifjultabb élet bölcsője leszen. ~III ~ 4569 1| A kis virágokat, ~Ugy az ifjúnak fenn jár~Korlátlan képzete,~ 4570 0| megpróbált vasa,~Előtte négy ifjúnyi gyermeke,~Mögötte vérben, 4571 0| világa,~Hervadhatlan ott az ifjuság virága,~Örökös tavasz van, 4572 0| lány, e gyógyvizeknél~Dúsan ifjuság- és kellemekben,~Nem lehet, 4573 1| nem penészedel meg,~Örök ifjusága van a~Dalnak, bornak, vídám 4574 1| társam volt egykor a vén. ~Ifjuságából mi van még benne?~Vagy mi 4575 1| Mint a költő emberek közt~Ifjuságát a kebelnek.~Sírom kint álljon 4576 0| ettől, hogy legnemesebb~Ifjúságát túszképen adja át. ~Egész 4577 1| Ah, a boldogság lég az ifjuságnak,~Látatlan környez, öntudatlan 4578 0| mostan fejledeznek,~Védük ifjúságod, s a világ szelének~Még 4579 1| oly pusztítva kél,~Hogy ifjúságom hűtlen barátként~Emlékemben 4580 1| kalitka megmaradt s belőle~Ifjuságunk, a madár, kiszállt. ~Hát 4581 1| célja, elve száz.~Ha látsz ifjút, ki lángérzést lehelve~Leánykájáért, 4582 1| talán a sors jegyezte el. -~Ifjúvá fejlett a gyermek legott~ 4583 0| életem minek,~Hogy legyen igámat hordani kinek?~Rettentő 4584 1| Nézd az óra, melyet te igazgatál,~Most is még serényen egykedvűen 4585 1| győz a zsarnok erő,~Míg az igazság százszor megbukott;~Ki fogja 4586 1| ige,~Ez élvet kerget, amaz igazságot,~Mit fátyolával Isten elfede. ~ 4587 0| embereknek~Egyszerű szent íge magva érik. ~*~Ér legottan 4588 4| állsz csakugyan, mert a "de" igéig~Szólásod szabad és az a " 4589 1| fütője~A jó gyomor tőle igénybe vesz. -~És sokszor egy nap 4590 0| híven~Sétáját, és a szó szót igényelt,~Mígnem elmerültek a beszédben. ~ 4591 0| férj~Egész valódhoz tart igényt, jogot,~S mint bányarém, 4592 0| leány,~Fél gyermek, oly igénytelen~És olyan halavány. ~Tán 4593 0| Nem hallod-é, hogy játékúl igér~Lengő fűvet, sugárt és harmatot,~ 4594 0| veszteséget, -~Szerelmes lelked ígéret-országát. ~Nézd, hogy megcsendesült 4595 1| lánykánk homlokán ragyog,~S igéretet varázsol bájkörébe,~Mi az 4596 1| martalékúl éltet. ~A kék ég igéretországának~Léggé olvadt kristály ívezetje,~ 4597 0| mint jó anyám tudott. ~Igéri, hogy ha kis testvéreim~ 4598 1| fáradtan dűl belé;~De az igért reményvilág felett,~Ki tudja, 4599 1| elhagyasz. ~14 ~Kicsíny emléket igértél nekem,~De nem csodálom, 4600 1| szárnyait,~Letörli sorsa az igézetet~A nő arcáról, s űl rá házi 4601 1| elriadna~Játszi kedved engem igéző szeszélye. -~Nem, nem, inkább 4602 1| teremte jókedvében,~Mint ígéző harmóniát. ~8. Cserny Ida ~ 4603 1| inkább a helyemet,~Vigalomban igyanak helyettem,~És ha az idő 4604 0| S mégis, mégis, ha lenne ígyen,~Őrült kín, féltés, gyötrelem, -~ 4605 1| gazdánknak ilyen~Ó bora?~Hadd igyuk meg, ne maradjon~Holnapra.~ 4606 1| rémesen kereng,~S kinek szent ihletéstől ittasan~Az összhangzásról 4607 1| kitűzve,~S alatta hangzik ihletett beszéd,~Mig lelkesült csoport 4608 1| S az öröktartásnak rémes ijedelme~Űz ki a kertből, nem bírván 4609 0| Kérlek, kérlek, ne félj, ijedj!~Nem könnyeket jövék sajtolni,~ 4610 0| síron holdsugár,~A társaság ijedten összenéz~S a vén dalnok 4611 1| csak a véres kereszt maradt~Ijeszteni a jogkövetelőt.~ ~ 4612 1| szóltam végre mégis,~Mint az iker-galy, mely ablakban áll,~S amíg 4613 1| ajtaja. ~Vész, gyönyör, mint ikrek nem fogannak~Többé egy anyának 4614 2| 33. Kormányzási ildom~Dicsekedel, hogy száz elem 4615 2| hogy száz elem között~Mi ildomos békét tartasz te fel.~Egy 4616 4| de la MOTTE Ant. f. i. h.~Ildomosan tudod a békét feltartni: - 4617 1| le,~Mint virággal lelke, illata. ~Férfiszívben más érzések 4618 0| visel hímes tavaszruhát~Illatajkán napsugára játszik,~Érzésinek 4619 1| kedélyed leszakasztja~S illatánál megfrissűl megint;~A világ 4620 1| virágkelyhekből száll az illatár,~Mint áldozat, ragyog a 4621 1| az ég,~Mely örök friss, s illatával enyhít,~Valahányszor lelked 4622 1| széltől űzött lomb,~Fényben és illatban dús körödbe jő meg,~Megbocsájtasz 4623 1| szűmben dal terem,~Virág illatja-é ez édes mámor~Avagy te vagy 4624 0| De százszor kedvesebb~Illatjáért nekem,~Leánynál illatul~ 4625 0| rózsaszál -~Lelkeinkből illatod már úgyis~A boldogság többé 4626 0| ti enyhet, szép virágim,~Illatoztok s meghaltok bele,~Mint a 4627 0| ossza hő szerelmemet,~Azt illatozza a virág,~Azt hirdessék a 4628 0| Illatjáért nekem,~Leánynál illatul~Van tiszta szerelem. ~Oh 4629 0| élet kívülünk e földön,~Illem és hiú társas szabályok~ 4630 0| hasztalan~A társaság szent illemének~Kínpadján nyög szivünk s 4631 0| fűzte az okosság,~A világ illemtörvénye sem,~Önmagában, mint erős 4632 1| templomrabló,~Midőn a legszentebbet illetéd?~E legszentebb nem más, 4633 1| homlokával~S hős szellemnek érzi illetését.~A szellő virágot hajt reája~ 4634 1| egeknek áldoz~Bár poklot illetne bére. ~S énekelni kell a 4635 0| elbusultan,~Ez ledűl embert nem illető csatában,~Azt siker nélkűli 4636 0| messziről -~Hát kóborolnod éjjel illik-e?~Vagy itt is megkerested 4637 0| gyönge szelletet reája.~"Illik-é ez, mond a nő szeliden,~ 4638 0| váramat kivívod!~Hőshöz illő férfi harc-e ez?~Elrablál 4639 0| vára kerti lúgosában~Szép Ilonka énekelve jár,~Két kérő van 4640 1| természet~Suttog gyermekének íly megnyugtatón.~Játsszatok 4641 0| összecsődült szinte tábora.~Hát ilyen-é az a híres huszár,~Mondják, 4642 1| A hír, erény, dicsőség ilyenek. -~Hát a barátság, hon és 4643 0| Hozzá~Ha néha ilyes szót kockáztatok:~Hívebb 4644 3| vésztörött~Szív érzti szent imába leltek ott, ~Madárfiak fészkelnek 4645 0| az Istent~Is hálásabban imádani. - ~S megtudám, hogy amit 4646 1| van.~Ha birod őt, kit úgy imádasz,~Kit csak ragyogva, félve 4647 0| hisz azt~Eszményi tisztán imádhatja. ~Csak most szeretlek még 4648 0| volt,~Mert szerethetsz és imádhatlak. ~Vajh, mi az, mi igy hozzád 4649 0| a nő,~Vándor fiam értem imádkozál."~ ~ 4650 1| emészti.~Mondd, vérző harc s imádkozás közt~Emberszív meddig össze 4651 1| hévvel,~A szűdnek szent imádkozása,~S addig buzgó csak az imádság~ 4652 1| rajtad, hogyha bajba estél,~Imádkoznak s cselekedjék más.~De nem 4653 0| istenházat gyujt meg. ~Most imádkozzunk hát, mondd utánam gyermek,~ 4654 0| Óh talán bűn is, ahogy imádlak,~Keblem oltár, melyen képed 4655 0| könnyeit letörli?~Majd néz új imádót, aki akkor~Lesz győztes, 4656 1| hajós a parttal,~Mint az imádságban kifáradt,~Mint kagyló, mely 4657 1| kereszt világnyi súlya. ~Itt imádságos könyv vár sorára,~A sajtárus 4658 4| Imádi.~Mert hogy nőket imádsz, s Szurkosi is maradál.~ ~ 4659 1| Mit áhitat emelt, népek imádtak,~S most gúnyosan tapod hitlen 4660 1| Ó- és újkor~Mért nem imádunk most, mint hajdanán,~Hellasz 4661 3| mely üdvöt itt talált,~Imáiban előtte nem viraszt. ~Kiholt 4662 1| ajtajáról~Visszapattan az imámszó. ~A kőemlék, melyet épít,~ 4663 1| mézben fuldokolsz nem édes,~S imelgő ha nem őrzi fullánk. ~A 4664 1| Általszőtte azt a tök lankadt indája,~Kinn a faluvégen bádog 4665 0| És az angyal messze Indiákhoz,~Szent myrtusnak kérkedő 4666 0| mondtam, az előörs rögtön~Induland a vészes hegyszorosnak,~ 4667 1| vagy meghalt már~A szivnek indúlatserege,~Bölcsőn és koporsón egyiránt~ 4668 0| visszatérni. - ~Hogy megint induljon, küzdjön szép Virárért,~ 4669 1| Katona dala~Indulóra pörg a dob, szól~A harsona.~ 4670 0| Kezd a föld reszketni, ingadozni,~Sírok nyiladoznak mindenütt,~ 4671 1| A bércnek, mit meg nem ingat a vihar,~Napsugárban sem 4672 1| tehetne?~Hisz nő elméje, vágya ingatag!~Kietlen puszta szíve birodalma,~ 4673 1| felett szűnk nyer vala. ~Inger a kéj, epedés a célhoz.~ 4674 0| Gúnyolsz tán?" kiált az ingerült király.~A szellem legyint 4675 1| kedvteléssel,~Jobbra-balra ingva, hívják s űzik őt el.~Foszlik 4676 1| gondolatja,~Előttem állt az inség rémalakja.~Hányan éheznek, 4677 1| késve jár.~Halottnál sír, de inségnél siket,~Más örömén sír, más 4678 1| bokortól,~A bokor még mindég integet utána,~Mintha fájna néki, 4679 1| nehéz kebellel végbucsúkat intek;~Mint rég ismerősök a faház 4680 1| Intés~Dűl, dűl az ősi ház fejünk 4681 1| vászon lett, meredt, hideg,~Intési számomra többé nincsenek. ~ 4682 1| fértek kis körödbe,~Messze intett ragyogó reményem,~Egy világot 4683 1| Minden lombból angyalok intettek,~A pataknak megvolt őrtündére,~ 4684 1| lennie;~A vezér, ki harcokat intéz,~Nincs vér s füst vakított 4685 0| Térjetek meg, végszer intlek, térjetek meg!"~Így szól 4686 1| már idegen vagyok.~Innen intnek édes nyúgalomra~Jól ismert 4687 1| leányka. ~*~Elrohantam mégis; intve inte~Ragyogó harc izgató 4688 1| szellem ott fészket rakott,~Ipar s boldogság most a fénybűl 4689 0| Te kincsemmel mint gondos iparos,~A gazdagúlás ösvényén haladj. ~ 4690 1| folyását,~E két betűt égből írá~Szemébe egy leány át. ~Ha 4691 0| sárga falevélke. ~Nekünk írá-e a természet aztat?~Nem, 4692 1| kicsinyes tervvel emberkéz irányza;~Hol az Isten ír a télben 4693 0| szivesen látja így meg;~Irás se álljon sírján, csak neve,~ 4694 0| hulla le.~Mit álljon még írás a síron, melyre már~A részvét 4695 0| mindkét tábor zászlaján lát írást:~"Szent ügyünk s győzelmet 4696 1| gondolatnak, melyet egykor~Én irék be, más van már helyén.~ 4697 1| követ megdicsőited~Nincs-é irgalmad emberek iránt?~A várost 4698 0| nincsen senki is,~Rómának irgalmáért kolduló. ~A sáncok egyenként 4699 0| És fogyton fogy, míg az irgalmas sír~Megszánja végre kínját 4700 0| kedvesen.~Bájaidra sem lesz irígy, jól tudom,~Sőt miattuk 4701 1| sok ifjú a vérző baráttól~Irígyel ily ápoló kezet. ~Még a 4702 1| szent végső küzdelmed.~Irigyelhetnek a föld népei. ~Rohant a 4703 1| felejtett gyermeke.~Óh, ne írigyeljék azt barátim,~Pótolják inkább 4704 0| olykor még kéjelgeni:~Ne irigyeljetek, szivem magányát~Kívánom 4705 1| szél~Jő kocogni, mintha irígyelne engem,~S mondaná, hogy holnap 4706 0| számolt ép ezért~Még több irígyelőt. ~Ezek nagy titkosan~Rá 4707 0| minő az áldó napsugár,~Irigyelt maga a boldogság is~S most 4708 0| aki azt hiszi,~Hogy csak irigyelve boldog,~Én homályos csendben 4709 1| sors jókor eltemetne, -~Irígyelve boldog létemet;~S nézek 4710 2| arra, kit megénekel,~Nézné írígyen a tömeg, csodálván~A fényt, 4711 1| lévén én is gyermeke,~S nem irigylém mástól, akármi fényes~Volt 4712 1| fogja mégis a vérzők közűl~Irigyleni a győztes zsarnokot? ~De 4713 1| ki földön bír teremtni,~Irígyletes lett az az épitész,~Ki a 4714 1| mert fel nem költi vágyát~Irigynek, hiúnak; küszöbén nem lép 4715 1| melybe gondolatját~Isten írja, menten emberek mocskától. ~ 4716 1| Cserny Ida ~Boldogságról irjak én e~Lapra néked, azt kivánod -~ 4717 0| érzeményünk burka csak,~Mért írjam én? hogy elámítsalak? ~Ha 4718 1| mindég újat, újat~Mindég azt írnám csak, lányka, hogy szeretlek!~ 4719 4| ANTAL m. aljegyző~Kár neved írnod alá, ha mit írsz; - olvassa 4720 0| az utóvilágnak hasztalan~Írnók le oly rideg, hideg betűkben. ~ 4721 1| félek! ~S ha büszke az ujonc író~Arcára, műve címén;~Szemében 4722 4| Esmerik érdemeit; a haza s irodalom.~Ám a tekintetesek keveset 4723 0| Gábor áldást hint le és ez írrá~Lesz a sebben, üdv a lány 4724 1| Visszatartóztatjuk árva szűnknek írúl~Öncsalódásunkat néhány percenetre.~ 4725 0| víjog - csapúdik - kört írván felette. ~Horkol, tüsszög 4726 1| foglalja el a szellemet.~Vagy iskolában él csak barátság~S az életnek 4727 1| gyermek, vár, amig kinő~Az iskolából, s hogy vehetne már~Játékot, 4728 0| az ifjakkal,~Ah, de alig ismér már az ősi házra.~Oly egészen 4729 0| földön, zajtalan falvakban~Ismerék a jó vén dalnokot,~Nem volt 4730 0| állok, kicsinyke ház!~Jól ismerélek egykor, s most miért~Egész 4731 0| látjuk Istennek nevét.~Ti ismerétek őt, s él lelketekben,~Míg 4732 4| ágban;~Bankokról alaposb ismeretű ki vagyon?~ ~ 4733 1| az ítéletnapon~Isten sem ismerné fel,~Hogy képe volt azon.~ ~ 4734 1| öröm legyen bár, ami éltet,~Ismernéd kiégett szív kietlenét,~ 4735 1| szereténk,~Levetkezéd, nem ismernénk reád. ~Mi kötne össze, együtt 4736 1| becsüljük a csók mézét,~Ismernünk kell a lét mérgét,~Éljen 4737 1| falumba beljebb,~Minden ház jó ismerő velem,~A holdfénynél ablakik 4738 1| a világ egészen,~És nem ismerők azt még nevéről,~Csak mint 4739 1| kinyíl,~Míg belőle régi ismerőként~Szellem kél s a mult időkről 4740 0| nálad, mint régi kedves~Ismerősnél, meglepetve állt. ~És valóban, 4741 0| tántorogva suttog:~"Nézz, nem ismersz-e vonásaimra?" ~"Hah Bogdány! 4742 0| szellem-szó közűl feléje~Jól ismért hang ilyen szókat zeng: ~" 4743 0| a szerelmet csak névről ismerte.~S így szólott hozzájok: " 4744 0| soká, nőtt a fiú és a lány,~Ismerték, szerették a kis házi fecskét,~ 4745 0| Egy táncvigalomban~Ismértem nálad szebbeket, leányka,~ 4746 4| SRÉTER LÁSZLÓ m. a. isp.~Méltán mondatom én a játszi 4747 1| áll könyves asztalomnál,~Istállóban tombol paripám.~Látom, látom, 4748 1| S mellette a halál nem istenasszony~Gyanánt viraszt, csak mint 4749 1| lángésszel - rontás lényege~Mint Istené, ki rontással teremt.~Nem 4750 1| köztük laktak, élveztek~Isteneik, s parancsuk is ez volt,~ 4751 1| földünkről szent tanát,~Az istenember mennybe visszatért;~Az úr 4752 1| Nekem hát élvet ad. ~És hála Istenemnek~Nem is vagyok szerény,~Amért 4753 1| tűrjem-é - mond - nem, nem Istenemre!~Hogy árnyat vessen agg 4754 0| szótalan,~A vén gondol Istenére,~A leányka szerelmére~És 4755 0| imával. ~Csak az ember dacol Istenével~S a habok közt önhitten 4756 1| kell szépen érted,~Mint istenfi, aki hűn kiszenvedé~A megváltott 4757 0| öljön,~Mint Isten nyila, ha istenházat gyujt meg. ~Most imádkozzunk 4758 1| mindkettő és a két sohaj~Istenhez száll egy felhő szárnyival,~ 4759 1| bizott~Nagyok, népem bitorló isteni." ~De a nagyok azt mondák 4760 1| szentelt szózatot:~Elhagytad istenid, ha e hont elhagyod. ~Ülj 4761 1| általkarolta,~Megcsókolva istenigazába.~Egy percig lelkét a kép 4762 1| Hadd vesszenek családi istenink,~Amit hittünk mind az már 4763 1| alkotni akarna,~A kegyes istenkéz újra magához hí,~És a sebhelyeket 4764 1| mint égi szellem,~Ha lelked Istennel telik meg,~S az únalom s 4765 0| vampír~"Esküdjél nő, esküdjél Istenre,~Hogy hiven megőrzöd szívedet,~ 4766 1| bírsz,~Tartsd meg szived istenségének~Ne vond le a földnek porába~ 4767 1| silányodott szerelme,~Árú lett, mi istenségül állt. ~A költészet bájtündére 4768 1| nagynak bukását,~Mint hogyha istenszobrot döntnek el,~Mit áhitat emelt, 4769 1| Veszejté szent zománcát,~Mit Istentől kapott; ~Hogy bűn és számolásnak~ 4770 0| egyesülve~Közelebb jutottak Istenükhöz;~Mégcsak egy kis lépés, 4771 0| Új világgá gyúrja s őrült istenül~Tesz sivár lakókul rá rémárnyakat. ~ 4772 3| Orzva láttam ékivel,~Melyben istenült mosolyba~Egy meny élve vesztegel. ~ 4773 0| hogy lehetne bűn szeretni,~Istenünknek rendelése az,~Azt tanítja 4774 1| bennem él és veszve vélem,~Istenűlve élek boldogan. ~Itt virágim 4775 4| HORVÁTH ISTVÁN sz. bíró~Felkötted te is 4776 0| Ezzel hátra fordult, s iszonytól kővé lett. ~* Genezis XIX. 4777 1| harc támad köztük, véres, iszonyú,~Harcuknak tére az emberkebel,~ 4778 1| Meg-megkinálja most huzott itallal. ~Szent egyszerűség, boldog 4779 1| most vizéből marhanyájt itatnak. ~Rég kiszáradt medret látok 4780 0| kósza rém: ~Óh, de el ne ítéld őtet hirtelen,~Mint a gyáva 4781 0| Az utolsó itélet~(Török legenda) ~Elfogyott 4782 0| Mondd ki, mondd ki, bármi az ítélet,~Benne lelkem megnyugvást 4783 1| Borzadna önmagától,~S az ítéletnapon~Isten sem ismerné fel,~Hogy 4784 1| koboztak:~"Anyám, anyám, itélj e kép fölött!" ~Én rajzolám 4785 2| egyéb mi lenne más?~Most itéljétek meg, ki köztünk a hibás.~ ~ 4786 1| Mindegy, barátom, én el nem itéllek,~Az ég itél az árulás felül.~ 4787 0| másként is, hol már az Isten itélt,~Óvakodjék ott a férfi kar. ~ 4788 0| rideg alak,~Mint bolyongni ítélt átkos, kósza rém: ~Óh, de 4789 1| gyermek birkozott. ~A nő itélte legkisebb fiának~S megcsendesülve 4790 1| közébe ültem~Ott danoltam, ittam, elmélkedtem,~Megcsókoltam 4791 1| szállt-e végig,~Vagy életöröm, ittas érzelem? ~Ha dombtetőről 4792 1| lepliben,~S ha a bámuló késő ivadékok~Előtt alakja ekként megjelen: ~ 4793 0| Itt sebet kötöznek, ottan ivogatnak~S a harcról mesélve zajjal 4794 1| bort hát elémbe vettem,~És ivogattam mindent elfeledve.~Ah lám 4795 1| bájos hölgynek arcát;~Majd ivószobára fog lenézni,~Melyet hódolat 4796 0| több-több tanúra lel. ~Minden ízeden újabb kecs éled,~S újat 4797 1| Kis leánykám! néki mit izenjek?~Mind hiába, ő nem értne 4798 1| kalmár világot, mely száz izgatást ád,~A káprázatot, mit öndicsőségére,~ 4799 1| megáll és ás, ás görnyedezve~Izgatástól reszkető karokkal;~Nő a 4800 1| intve inte~Ragyogó harc izgató varázsa,~A zajgó lét ismeretlen 4801 0| hátraroskad, ámde a lányka~Izgatódva lábához rohan.~,,Anikód 4802 0| legédesebbet,~Midőn kezemben izgatott koboz van,~Nem élvezem költői 4803 2| történt, óh mesterem,~Mond Izis papjához ifjú segéde,~Én 4804 0| ajk,~Kifordul a már-már ízlelt kehely. ~Óh, mert ha ott 4805 1| szomját,~Becsűlöm hát és ízlem~A lángbor zamatját. ~Én 4806 0| Csak néz, néz sokáig, míg izmos kezével~Haragos szemében 4807 0| önkénytlen felé hajol,~Mint izolag a cserre, így a hős~Vágyát 4808 3| fűtakarta ablaki körűl~Az ízolag borús sohajt rebeg,~Ezernyi 4809 0| szived,~Akit Isten is már ízről-ízre~Szerelemmel átmelengetett? ~ 4810 0| homlokát,~Majd meg lelkendezve izzad, tőrt ragad;~Lássuk szinről-szinre 4811 1| mondák, bölcseségre~Mink izzadtunk s hallgatók, mikor szól,~ 4812 0| meredez,~S a földre hullva ízzé porlik el. ~Holt mátkájának 4813 1| Véghetlen homoktér nyult izzón előttünk,~Nem volt a reménynek 4814 1| nem felel, csak emberek jajára.~Elhervad, kipusztul Isten 4815 0| Mit gondolt ő a népnek jajával,~Ő, ki fényes trón miatt 4816 1| A fenyőágak közt búsan jajgat a szél,~És a vad macskának 4817 0| Mit zúg a vészharang, mi jajgatás,~Az égéstől pirosló éjen 4818 0| Álmából most ébred mindenik,~Jajgatással sírva futnak a nők,~Védelemhez 4819 0| áldomás, ~S hogy szivünknek jajját átkiáltsuk,~Felzengünk egy 4820 1| hogy jobbra~Fordulna e jajos állapotom. ~Megvan, tudom, 4821 0| hullát ölel,~És felkiált, de jajszavára csak~Magócs jég keblén vérző 4822 0| szelíd mosoly váltandja fel a jajt. ~Nálam meg arcod, mint 4823 4| sz. b.~A zöld asztalnál jámbor, közrendű legény vagy,~Hagyj 4824 4| JANKOVICH LÁSZLÓ f. sz. b.~A zöld 4825 4| KÁROLYI JÁNOS el. alisp.~Lesz követed 4826 1| őszi est, a szél sivítva jára,~S kocogni jött szobámnak 4827 4| ezt panaszolja a szécsényi járás:~A buta! Szontagh Pál vajh 4828 4| hajós nép! -~Nézd szeme járását, nem oda vág, hova néz.~ ~ 4829 1| Nap sugára, éj viharja~Járjon azt meglátogatni.~Emberkönny 4830 1| csendes temetőben,~Hírök, jármok eltünt, el a kor közöttük,~ 4831 1| jár már többé a vidéken,~Jármos marha húz csak búsan az 4832 0| nem lel? ~Ott szeret csak járni a folyónak partján,~Mely 4833 0| oly nyugodt ő,~Mintha a járomba termett volna,~Tűrjön hát, 4834 0| után szokatlan élet kelt,~Járt-kelt, tett minden ifiú és vén,~ 4835 1| szerettünk,~S féltünk, aki jártál néma rendben,~Mint erőmű 4836 4| mint~Hogyha nemesb hintó jártalan útra kerül.~Nem csoda! tót 4837 0| szedte-vette - mond - hol jártatok?~Az ellenségnél mit csináltatok?"~" 4838 0| Mindezt együtt érzénk~S jártunk szerte-szét,~Némán - mert 4839 1| lesz gyermek játékaúl;~Első játéka már halotti jel,~Mellyel 4840 4| a megye lóvá~Lesz - s a játékárt megfizetendi hazánk! -~ ~ 4841 1| mint agg, ki gyermekének~Játékát könnyel s mosolygva nézi,~ 4842 0| ürben hogy földünk teremtse,~Játékáúl az ős szellemeknek és ím~ 4843 0| oly bájoló,~S örömet már játékban sem lelek. ~Csak szép ruhát 4844 1| korai~Sír, sír a gyermek, játékért eseng,~Egy lepkeszárny vágyát 4845 2| gyermek nem lehet.~Az álgyöngy játéknál egyéb mi lenne más?~Most 4846 0| hogyha a kis kertben pajzán játékok közt~Elhevülve dűltek anyjuknak 4847 1| hősöket,~Játszanak csak, ámde játékoktúl~Elpuhult korunk ma elijed. ~ 4848 0| És a kard is mint fényes játékszer,~Úgy simult csak karcsú 4849 1| Hiszen csínt tett, vagy játékszerre vár.~Ha látsz haldoklót 4850 0| meg nem ért, füzérem úgy~Játékul lesz neki,~És én megnyugszom 4851 1| sírőrnek;~S jó ha még ily játékunk lehet,~Mult időkből, mellyel 4852 4| aki vala.~Majd utasítását játszandja ki, a megye lóvá~Lesz - 4853 1| kacagja,~Hogy sírt akkor játszere ha eltört,~Mintha most vesztett 4854 0| testvéreim~Szabadba jőnek, vélek játszhatom,~S ha hittel nézesz égre, 4855 0| arcodon, kis bájgödrében~Játszni látok pajzán szellemet,~ 4856 1| A várgyermek meg azzal játszogat,~És mindezen a sors ércszála 4857 0| mutatnék,~Mint minőt te játszol szüntelen,~Tán jobban szeretnél, 4858 1| Kik trufa s dal között~Játszottak egeret.~Jaj a lánynak, kit 4859 1| szürke és olyan kopott. ~Itt játszottuk gyermekharcainkat,~Várainkat 4860 1| kertek lába mellett,~Itt játszottunk pajzán gyermekek~S hallgatók 4861 2| multon és jövőn,~Tündérek játsztak vélem napsugárban,~Kisértetekkel 4862 1| anyátok: a természet, jól.~Ti játsztok, nevettek a lágy szőnyegen,~ 4863 4| fiának,~Mert amiért más küzd, játszva levék meg az én.~Ámde azért 4864 1| adhat,~Mindennek a legis java,~S mi a kevés borsa-sava,~ 4865 1| hogy aki még csatáz~A nép javáért, milyen esztelen. ~Igen, 4866 2| sírjára~I ~Mindig mások javára fáradál,~Mindig csak másoknak 4867 0| is kifárad,~S a szűktápú Jávor szarvas már nem él meg,~ 4868 1| a vér rabbilincsből~Nem javul, a korcs szül mindég ujabb 4869 1| És egész világ egy órjás jég-golyó lett,~Mely tán egy Titánnak 4870 0| egy madárka,~Felveretve a jég-ropogástól.~"Hogy vagytok?" mond a 4871 3| pártütő e magzat ellene~Jégérzetével, míg körűlüvölt~A vérező 4872 1| virágot elhervadni ültet~Jéghazába messze kedvesem szemétől.~ 4873 0| virrasztja,~S fényében csillámló jéghegyek tövénél~A tengerek szörnye 4874 0| ott fenn is az égen. ~S jéghegyet halmoz fel annak türelmével,~ 4875 0| leszen,~Míg a rideg ágyon jégkebledet~Fel nem melengeti hő szerelem. ~ 4876 0| szűm hajótörése,~Melyet jégkeblek bércén szenvedett. ~S nem 4877 0| éjszak fénye és hideg hó.~A jégmedve ott kushad magában,~Jégtáblával 4878 0| magva érik. ~*~Ér legottan a jégnek honába,~Szürke égről halvány 4879 1| játszik puszták fövényén,~Jégpalotát lakik a föld sarkán. ~Vulkánt 4880 1| a pohárral~Újra-újra~A jégszivű józanoknak~Bosszújára,~Kik 4881 0| jégmedve ott kushad magában,~Jégtáblával úsz a tengeri ló. ~Gyéren 4882 1| melegnek~A sötét enyészet jegült tengerében. ~Sűrűn kezd 4883 1| legottan,~Lett legottan jégviharrá,~Mely csak akkor oszlik 4884 0| Arcán úgy ég, mint túlvilági jegy,~Szemével a holt mátkát 4885 0| oh kedves leányka,~Hogy jegyese vagy már a Halálnak,~Azt 4886 1| süte a nap~És a nyomor, bűn jegyesed."~S gyermekére hantot hány 4887 4| PÁL m. főjegyz.~Bármit hűn jegyez a toll, mert nincs elve 4888 1| jel,~Mellyel talán a sors jegyezte el. -~Ifjúvá fejlett a gyermek 4889 1| csak olykor egy bokrocska jegyzi,~Szép fehér ruhában, mellékében 4890 0| világink meg sem születének,~Jehováé mellett trónod is már álla. ~ 4891 0| maga sem hiányzott,~És ki Jehovával is dacolva hódolt,~Rózsaszál 4892 1| Magokban mit sem számoló jelek,~Miket összadnak vagy letörülik. ~ 4893 0| S távol kakasszó éjfelet jelel,~Midőn rezgő, halvány fény 4894 0| emléke mindörökké,~Mint égi jelenésé,~Oly szent marad nekem.~ ~ 4895 0| nincs~E ponton, vezéremnek jelentem." ~Csendesség lőn a kicsinyke 4896 0| mért nem hozza tiszted a jelentést?"~"Egy tévedt golyó találta 4897 0| hála s tisztelet~Ezernyi jelivel. ~S átadván zászlóját~Igy 4898 0| rideg, hideg betűkben. ~Az ő jelképe itt ez áloé,~Mely egy-egy 4899 1| 2. JELLEMZÉSEK~ ~ 4900 0| előre,~S a vak éjben útat az jelölt csak,~Kapitányunk kardja 4901 1| dobog felém. ~S míg a kedves jelre lánykám~Felpirúl s előmbe 4902 2| entuziaszta~Mégy hát te is, előre! jelszavad,~Már úti terved kész, csak 4903 0| Jerikó rózsája~Jerikónak fűves rónaságán~Állt tudós 4904 0| ébred, csókkal ajakán~Símul Jertához, de visszaretten:~"Hah! 4905 0| Fekszik Ármán s édes álmot lát~Jertájáról, s szorosabban zárja~Mit 4906 0| csillogó szemekkel,~Keblén Jertának hajfürte van,~S a fürtnek 4907 4| Elvből ez, s tettleg lőn jezsuita amaz.~ ~ 4908 4| itten is, ott is, -~A sok jóakaró, - hogy ha fizetsz - kisegít.~ ~ 4909 0| szégyeneltem.~Életpálya nyílt a jóbarátnak,~Ez magasztal s könnyeim 4910 3| határa!~Én szebb hazába, jobba távozom;~Hol megtörik a 4911 1| Természetétől ilyen mindenik.~Ki jobbjáról leköszörűli azt,~Annak mélyen 4912 1| Mért nem néz körmöt kérges jobbodon?~Természetétől ilyen mindenik.~ 4913 0| midőn átlépdesők a tért,~Jobbról és balról messze mind kitért"~" 4914 0| mohón és ernyedetlenűl~Úgy jobbrúl, balrúl, hátúl és elűl,~ 4915 1| szűdben is marad e még~A jóból némi kis salak talán.~Mért 4916 0| hallgattam, mint zokog -~Most már jöhet sorsomnak bármi vésze,~Nyugodtan 4917 1| is érzed~Ami reád még jó jöhetett:~A napnak melegét, levegőjét~ 4918 0| hasztalan küzdelme~Zolnának jöhetni kedves közelébe.~S hogyha 4919 0| tündér pajzánan válaszol: "Jöjj érte." ~"Jó van jó, gúnyolj 4920 1| van az kivűled?~Nem tőled jön-e mind, amit árva szűm kap,~ 4921 0| Vissza, vissza kell tavasznak jönni,~S törzsén várja azt mindenik 4922 0| virúl-e még a hősi nemzet,~Jött-e már a megváltásnak napja,~ 4923 1| gyermekéveinknek~Kisértete, mondd, nem jött-é eléd?~Nem borzadál-e, mint 4924 1| Ők szégyeneljék, kik nem jöttenek,~Elhagytak önzőn, gyáva 4925 1| örülni hát velem! ~Hisz majd jövend más nemzedék helyünkre,~ 4926 0| Vesszen-e múltammal a jelen s jövendő,~Amin e kebel függ minden, 4927 1| Neked magyar oltárod és jövőd~Itt van leásva, azt el nem 4928 0| melyben önbecsérzet~S nagy jövőhöz még elég erő él. ~S mostan 4929 1| és haragján~Multja vesz - jövője éled.~S álmodom tán igy 4930 0| ott a visszhang él,~S a jövők léptére álmából kikél.~" 4931 0| félbírásnak kínja öl,~Fut a jelen, jövőm gyötör~S felhőt fölémbe 4932 3| érzetim~Tüz adta vágyait. ~Jövőmbe csillagom~Hazám egében állt,~ 4933 0| emlékezet~És pajzs lesz jövőmben, vélem hogyha jő. ~Látom, 4934 0| a leánykebelnek,~S szebb jövőmet jósszó hirdeti? ~IV ~Lány, 4935 1| háborítson benne meg~Látása a jövőnek. ~Láttam már én sok bölcs 4936 1| kínosan~Nézzen sok bölcs jövőnkbe, ~Mi gondom rá, víg a jelen~ 4937 1| erőm enyészni~Érzem, s a jövőtől rettegek.~Keblem elszorul, 4938 1| nyugodtan~Nem fél és nem vár a jövőtűl.~S az ideál, mely délibábként~ 4939 0| jelen virága míg miénk? ~A jövővel megjő vége úgyis~Mindeneknek, 4940 2| hogy legyen hozzá magasb joga,~Ilyen merész bűnt másképen 4941 1| Ha éhesen kivánja szent jogát,~Megváltójához küldik menten 4942 1| kereszt maradt~Ijeszteni a jogkövetelőt.~ ~ 4943 1| visszaád~Mindent, mindenkinek.~Jóízűn ezt tovább~Papom sem nézheti,~ 4944 1| Isten téged teremte jókedvében,~Mint ígéző harmóniát. ~ 4945 0| a büszke vár,~Most szép Jolánnak siremlékűl áll."~E szókra 4946 1| Az házasodjék és örülhet~Jólétének, piros fiának.~De aki költő, 4947 1| térdem remeg. ~A tágas udvar jólétet lehellett~Ott gabna-kazlak, 4948 0| ház-sorokhoz ér,~És hol a jólétnek csendes fészke állt,~Most 4949 1| áldjon meg, te jó korcsmáros,~Jóléttel hogy nem voltál túlságos!~ 4950 0| kéjből csak elaljasodása~S a jóllakásnak undora marad. ~Elsápad hát 4951 0| agyonnyom,~Melyhez nem tudsz, és jóllakni jőjj át!" ~"Ejnye, sógor! 4952 2| fellelkesít,~Előbb már odahaza jóllakott. -~Igy jár karöltve eszmény 4953 0| Lám, mivé lett - kisded jóltevő tűz,~Mely a szentelt házoltáron 4954 0| S jobbá lesz a szív is a jónak szívén. ~Ne tagadd tehát 4955 0| Óh de engem hagyj itt!" "Jőnöd kell" felel Lót,~S a nőt 4956 1| S a nemtőnek teljesült jóslata,~Vágyam elhalt, halványult 4957 0| Súgván fülembe szörnyű jóslatot,~Melytől lehervadt árva 4958 0| az udvarból utána rémes~Jóslattal vonítnak a kutyák. ~"Menjünk, 4959 1| danol,~Mely lelkesített, jóslott, vezete~Mindenben, mit földünk 4960 0| leánykebelnek,~S szebb jövőmet jósszó hirdeti? ~IV ~Lány, ha oly 4961 0| várja csak, mi jőni fog,~S jót-jót kacag Zákány furfangjain,~ 4962 0| mély börtönben sínle,~A jótékony nap fényes színei. ~Inkább 4963 1| szelíd anyának~Magához inte jótevő keze,~Villámot szór most 4964 2| szét,~S a szél elhordta jótevőn nevét.~ ~ 4965 1| azt hiszi, hogy mindent jóvá tett,~Ha öndicsőségére szobrot 4966 1| pohárral~Újra-újra~A jégszivű józanoknak~Bosszújára,~Kik szivünknek 4967 0| egy csókot nyere,~Mely nem Júdás-csók volt. Óh, ez egy kegyet~ 4968 1| pásztortűz lobog,~Kövér juhnyáj között~Vidám kolomp konog.~ 4969 0| van, kedves leány,~Veszett juhocskád,~Te mondád: Áldást küld~ 4970 0| és emléke. ~Egy virág se jusson már síromra,~Hagyjon el 4971 4| Célt ér tán, - de azért jut-e majd számodra dicsőség?~ 4972 1| nyomorúság közt jut az ember.~Nem juta néked ugyis örökűl~Földi 4973 0| első a munka, a hon~Hív, jutalmam majd tőled veszem,~Nem bucsúzok, 4974 2| szolgáljátok,~Ki fényesen majd jutalmazni tud,~Akit szolgáltatok egy 4975 1| érzené-e lelkem őt? ~21 ~Sokan jutának véginségre már,~Kincset 4976 2| érez,~Mindebből osztályrész jutand nekem. ~ 4977 0| ekként egyesülve~Közelebb jutottak Istenükhöz;~Mégcsak egy 4978 1| gyerekem!~Hisz te a célra jutottál,~Melyhez a hosszú életen 4979 4| tábor katonája; előbbre~Nem jutsz már te, s azért elv neked 4980 1| vágjuk falhoz a poharat. ~Rég kábit a remény csilláma,~Mig szivünk 4981 0| még,~Csak a haldokló ősz kábíta el.~Az veszhet - fénye, 4982 0| volt, amit eddig éltem,~Kábulás és mámor, semmi más,~Mint 4983 0| spáhi lép fel, roncsolt kacagányban,~Katonás léptekkel büszkén 4984 0| kacagott s ment véled;~Ah de kacagása elrontá vigalmad~Oly fagyos 4985 1| Kacagj velem, míg a sok kacagásban~Szíved kigyógyul avagy megreped.~ 4986 0| meg forrón szeretni,~Hogy kacagjad kínomat csupán? ~Oh, mosolygj, 4987 0| Andorra néz,~Mig körűle kacagó rémkarból~Nyúl feléje száz 4988 0| világ,~De balgaságát aki kacagom,~Ez egyszer nem tűröm, rajtad 4989 0| látom." ~Hívtad őt vigadni, kacagott s ment véled;~Ah de kacagása 4990 0| hőseink,~Ők esdekeltek, és kacagtam én,~Ők őrjöngöttek, én enyelgettem,~ 4991 1| van teremtve,~Hogy csak kacérkodjék a tarka kertben.~Ragyogj 4992 0| néma és hideg.~Több-több kacérság bájaidra~Még több ragyogványt 4993 0| harcmén, pajzán dal zeneg,~Kackis leány és zordon katona;~ 4994 1| vigan libeg-lobog,~A lány kacsint, a vén morog,~S a munkás 4995 4| KACSKOVICS KÁROLY t. bíró~a)~Mondják, 4996 1| el a hálátlan élet,~Hír, kajánság, megcsalt szenvedélyek~Hangja 4997 1| bádog tetejéről~A toronynak kakas nézett a pusztára. ~Elmaradt 4998 0| Nem soká tart az három kakasnak,~S a kakasok, akik felemésztik,~ 4999 0| tart az három kakasnak,~S a kakasok, akik felemésztik,~Mind 5000 0| farkashad vonít,~S távol kakasszó éjfelet jelel,~Midőn rezgő, 5001 0| S édes titkul tartá meg kalandját,~Bár gyakorta mintha vétkes 5002 0| leányka.~Mások hozzá feltett kalapokkal lépnek,~Ami nékem szentség, 5003 1| Szent vér hizlalja lengő dús kalászát~És tápot a test, lélek benne 5004 1| pár pillanatra,~Rajta dús kalászi lengnek~A mindennapi kenyérnek,~ 5005 0| Földem hát, mely terem arany kalászt,~Tiéd legyen, te munkabíró 5006 1| Fellegre hág;~S ha elrejtem bár~Kalitkába,~Kihat, elárul~Zengő dala.~ ~ 5007 4| LISZNYAY KÁLMÁN t. b.~Szól, tüzel a haladó 5008 1| új erővel szembe szálljon~Kalmárkodása kis küzdelmivel. ~Hej, ilyen 5009 0| számüzötten~És dalát a kalmárnép nem érti,~Honfibúját könnyező 5010 1| Hogy elég tér nyiljon a kalmáros utnak,~Százados szent fáid 5011 1| előmbe. ~Mig csokor van kalpagomnál,~Van lány is, ki azt kötötte,~ 5012 4| SZENTIVÁNYI ANZELM kir. kamar.~a)~Másnak az érdemjelt 5013 0| Aztán bort adtak s mondák: Kamarád,~Elvenni illik mástól, amit 5014 4| nép céljához elére,~Csak Kánaánba te érj, - veszhet a nép 5015 2| Elhalt Mózes, de a népé lett Kanahán;~Célt csak te érj, a nép 5016 0| hallgatásba mélyen elmerülten,~Míg kancsója mellől harmadik bajtársuk~ 5017 4| majd te kitűnni,~S léssz kancsók közepett dicskoszorúzta 5018 1| beszélne lángoló szemében. ~A kandalló végre lassanként kialszik,~ 5019 1| temető. ~Estve itt gyültünk a kandallóhoz,~Itt atyám ült nagy karos 5020 0| szél, kicsiny szobám meleg,~Kandallómban ropogva ég a tűz,~Lágy pamlagon, 5021 0| házhoz~S estve lángjánál a kandallónak~Mondott a honvédről hős 5022 1| ajtajában állok,~Bent a kandallónál a család melegszik,~Rég 5023 1| hegyekről, -~Föl van szítva kandallónk tüze -~És körűle néhány