| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5024 0| elfutott,~De még soká utána kandikált,~Midőn Zákány már messze 5025 0| halovány. ~Bizalmasan kap a kantár közé~S az ifjúhoz ekként 5026 1| Hát ki fogja meg lovam kantárát?"~"A cövekhez kösse csak 5027 1| Roskadoztam - forró nap felettem,~Kantáron vonszolva paripámot,~Im 5028 4| úgy zúg, mint a "tereskei kántor"~Ver, majd Rákóczit, majd 5029 3| S szűm felbőszült kinok~Kányája tépdeli. ~Fejemre hulltanak~ 5030 1| Mig körmeik porfelhőket kaparnak. ~S a porfelhőben fel-feltünedez~ 5031 1| maradnak érzeti.~Eszmék, kapcsok, miket kivíva itt,~S lelkünk 5032 0| lovas is,~Ámde sarkantyúba kapja s messze vágtat,~Hátra nézve 5033 1| a vihar hány, forgószél kapkod? ~Ellöktél, örökösen küzdeni~ 5034 0| Fésülködnek tündér alakok,~S ékül kapkodják a gyöngyöt, melyet~Partra 5035 1| Ám de amint sebhelyéhez kapna~Érzi melle ép, hogy álmodott 5036 0| másért ver szived talán,~Mi káprázat reng gyöngéid felett is? -~ 5037 1| mely száz izgatást ád,~A káprázatot, mit öndicsőségére,~Mint 5038 0| ütközetbe vittek,~Mielőtt még kaptam volna egy petákot. ~Fák 5039 0| S ím megnyílnak az ég kapui hirtelen,~Végig a világon 5040 1| Kísért el csak minket kertünk kapujába.~Óh, e bűvös körben magamat 5041 0| látta; s a fakó gyeplős ím~Kapujához fordúl egyenesen,~Ott megáll, 5042 1| Utána lassu caplatás -,~Kapumba, lám-e, kocsi hajt fel. ~ 5043 1| fénybogárkák égtek;~Ott álltunk kapunkban, nőm, emlékszel-é még~Amint 5044 1| Elveszett a mesgye, melyet kapzsiság vont,~Mit kicsinyes tervvel 5045 0| álmából fölriad,~És kedves karából futva fut,~De a sóstiszt 5046 0| szólni kezdenek:~"Márma van karácsony szentelt ünnepe,~A nép megváltója 5047 0| Karácsonykor~Zúgva nyargal a szél, hordja 5048 0| annak, aki nyer~Másoknak kárán; ~Ha látod, jó fiú,~Óh add 5049 0| Menekült köréből emberek karának. ~Sokszor meglesém őt, amint 5050 2| Napbarnított leányt tartván karánál.~"De hisz te többet érsz 5051 0| békességben,~Kössünk frigyet, kárát nem vallod majd meglásd. ~ 5052 0| vára,~Borzadállyal láták karavánok~Aranyos tornyát ki a pusztára. ~ 5053 0| királya,~Az oroszlán és a karcsu zerge~Látják őt és érzik, 5054 3| viraszt. ~Kiholt az éji kardal éneke,~A néma csendű síri 5055 0| törűl s letérdel,~A vezér kardjához kap haraggal,~A lány nem 5056 0| Feltekintett rozsdaett kardjára~S még egyszer megifiodni 5057 0| és holtját csókkal fedi,~Kardjával sírt váj, rá keresztet vág,~ 5058 0| kebléhez szorított:~,Mondhatom, kardoddal szép tréfát tettél te!' ~ 5059 0| Elhoztam - mond - honomnak kardomat,~S kardommal győz, vagy 5060 0| kapuján. ~Ott állott Zákány, kardon a keze,~S midőn portyázva 5061 0| őt,~Midőn némán a rozsdás kardra néz. ~Eközben Kartágó már 5062 1| napjaimmal~S kopván fényesb mint kardvasa. ~Mért ment hát így becsem 5063 0| halálra vár. ~Tihamér az első, kardvasán még~Megvert ellen vére párolog,~ 5064 0| éjsötét szemek.~Távolabb karének zeng, aztán eláll,~Mert 5065 1| Melynek mint istenség édenét~S kárhozatját is csak ő alkotja. ~Messze 5066 0| Gyülölj, mint angyal a kárhozatot,~Mint csendes éj a vadzajú 5067 0| búsan elbolyongott,~Átok s kárhozattal megtörött keblében,~Megveté 5068 1| testvér is, dűl egymásnak karjába. ~Az ég földünknek gyászát 5069 0| midőn fölébredt Lucifer karjában,~Az égből számüzve, itt 5070 1| csörögnek,~Mint a csontváz karjai. Felettek~A gyöngébb ágacskák 5071 0| lerónod. ~Vissza, vissza, karjaid erősek,~Ifjú élet lüktet 5072 0| bűbájt, varázslatot, ~Ha karjaidnak ölelése~Mennyország lenne, 5073 0| már mindörökre,~Most adja karjaimba kedvesem,~Midőn mély sír 5074 0| dühében.~Lankadtan dűlsz vágyó karjaimra,~Mint borostyán cserfa derekára,~ 5075 1| Rongyok fedik, békó van karjain~S részvétért hasztalan tekint 5076 0| merőn egész csapat;~Hafiz karjának súlya verte le,~S bibort 5077 0| Hasztalan védik fehér karocskák,~Hogyha csillagot csillag 5078 0| kísér velem."~"Mindegy, karodba majd~Megvéd a szerelem." ~" 5079 0| Ne mondd tovább, szelíd karodban is~Megborzad e képektől 5080 2| odahaza jóllakott. -~Igy jár karöltve eszmény és göröngy,~Nem 5081 1| eltemessen -~Barna varju károg még csak a ködárban~És követ - 5082 1| nyúgalomra~Jól ismert testvéries karok. ~Halni halni hát! s majd 5083 0| Búcsú Karolinától~Bucsúzni jöttem, lányka, 5084 4| KÁROLYI JÁNOS el. alisp.~Lesz követed 5085 1| fogta a kezem kezébe,~Míg én karom sem birva álltam ott. ~Parancsolá 5086 1| többit tüntesd el!"~S ím karomba lánykát ölelek.~"Meg van 5087 1| gyenge,~Sírjunk-é hát s káromkodjunk~Vagy mosolygjunk csak felette? ~ 5088 0| könnyedet,~Ámde még Istent is káromoljuk~És szívünk mégis hozzá vezet.~ 5089 0| sajtolni,~Nem érzést, sorsot káromolni;~Csak egy csókért, - s Isten 5090 1| kandallóhoz,~Itt atyám ült nagy karos székében,~S míg beszélt, 5091 0| hittél, az nem nekem volt káros,~Csak magad voltál úgy a 5092 0| szárnyalása. ~Eljutott a Kárpátok aljáig~S fenyves rejtekében 5093 1| félve félek~Fellebbenteni a kárpitot,~Míg mindnyájatokat átölellek,~ 5094 1| általa,~Ámde érte gazdag kárpótlás gyanánt~Megzendül lelkemben 5095 0| szemek,~Nála egy világért kárpótlást lelek!"~Mond és Csillájának 5096 1| szeretett,~S dicsőségért kárpótlásul suttogja:~Nyugodjál békén, 5097 1| Hol az oszlop ledült, dús kárpótlásúl,~Karcsú virágos hársfa nő 5098 1| Játszi kedvteléssel némileg kárpótol.~Óh, ne félts, ne félts, 5099 0| hiányzanék,~S ezért az ég nem ád kárpótolást.~ ~ 5100 0| kaszálsz lelkünk virágiból.~De kárpótolni egy mosolygást sem bírsz. ~ 5101 0| száz gyönyörtelt~Órával van kárpótolva már -~Minden percért százszor 5102 0| hajnal a hazán,~Melyben hős karra még szüksége van?" ~Igy 5103 0| végre enged,~A bűn vágyó karral felrohan,~Már átfogja Bertát, 5104 1| szépen,~Egy perc, s ledűlt a kártyavár~A sors leheletében. ~És 5105 0| még. ~Jaj annak, aki más~Kárvallásán nyer,~Szivem nálad marad,~ 5106 1| hordja el,~Hazád legyen a kas,~Melyért munkálni kell.~ 5107 1| tapasztalál.~S miként mézét a méh~Kasába hordja el,~Hazád legyen 5108 1| fegyvert fog legottan~És a kastély bástyáján terem. ~Zúg az 5109 1| amint éle, érze~Lelke jár a kastélyban körűl. - - ~Sirba szállt 5110 2| pórgunyhóra,~Meg a magas kastélyfedélre. ~És hold a költő, mely, 5111 0| rejtekében felkereste~A tornyos kastélyt, hol ősz Berenddel~Barna 5112 0| vagy, de minket csak ne kaszabolj le!'~Felnéztem s nem láttam 5113 1| lábánál messze rét terűl,~Kaszák pengése elhangzott felette;~ 5114 1| Harmatos virágid szénának kaszálja,~A rétet kicsinyes mesgyével 5115 0| szívnek szabályt írsz,~Szénát kaszálsz lelkünk virágiból.~De kárpótolni 5116 1| Kévéken nyugodtak a fáradt kaszások,~S a lánykák mulattak koszorúkötéssel. ~ 5117 1| Míg széltől űzve nyargal a katang. ~A dombhajláson néma temető,~ 5118 2| Mi kéj,~Milyen dicsőség a katonaélet!"~De apja fejvakarva mond: " 5119 0| fel, roncsolt kacagányban,~Katonás léptekkel büszkén a középre,~ 5120 0| szavát hallgatva~Ifjú honvéd katonásan állt ott. ~"Melyet mondtam, 5121 0| tündéri ének,~A part tarka kavicsán. ~Fent az éj ezüst rózsája,~ 5122 1| szérű őr,~S nyugodtan a kazal~Vetett aljába dől.~Lement 5123 0| természet volt kertész helyében,~Kebeledbe érzést önte a nagy Isten~ 5124 0| ez-é költő világod,~Melyet kebeledben sejt a férfi?~Óh, ezek hát 5125 0| büntetést!~És szenvedek, kebeledtől eltépve,~Mert a mennyből, 5126 0| mint Bogdányt ölelte,~Ölelé kebeléhez a bút. ~Jött az éj, még 5127 1| érzete.~Kínjára is még büszke kebelem,~Azért ne szánjon soha senki 5128 1| és örömem~Ha bú rágódik~E kebelen,~Hallgatva némán~Elviselem.~ 5129 0| fölébred~S kedvesének nyugszik kebelén.~Hő csókkal hajol ez homlokára,~ 5130 0| elszakadva~Világától, e szerető kebeltől?~Hol tévelyeg rideg, sötét 5131 1| Fájó kéj reszketi által kebelünk.~És ez az, mit érzünk, hallgatván 5132 0| hát szeress,~Melengesd meg kebleddel keblemet!"~És szép Jolán 5133 0| arccal ölj, tapodj agyon, -~Kebledtől messze, megfagyott reményben~ 5134 1| szeretőjük~A dalos madárka,~Kebleikre vágyott s elnémúlva bútól~ 5135 3| éltetö reményt;~S kiégve keblek oly nehéz tüzén~Elátkozák 5136 3| fellegek üvöltnek éjeken,~Keblekbe nincs a sírra egy sohaj;~ 5137 0| szeretőt. ~Ráborul, hogy keblével födözze~Eszmél, s ím kopár 5138 0| átkarolva tartja magzatát,~Keblök melegével óvják gondosan,~ 5139 3| földeket,~Más nyelvű szó, más keblű nemzedék~Uralja hon! mi 5140 1| bíborán dús uraságnak. ~Keblükről levették az érdemjelt~S 5141 1| mi oda küzdünk,~Megtört keblünk. Nékik esemény már létök,~ 5142 1| a sírnak is vak éjjelén~Keblünkbe éltet olt, hogy a halált~ 5143 0| melyet istencsók szerez~Keblünket szentesítve~A hitnek fénykörével,~ 5144 0| csillag takar be,~Hogyha keccsel fedjük a kecset, hát~Ez 5145 0| lel. ~Minden ízeden újabb kecs éled,~S újat nem teremt 5146 0| leányka, mindenestől,~Minden kecsed még mindíg új nekem,~Egyenkint 5147 0| Hogyha keccsel fedjük a kecset, hát~Ez ragyog most a másnak 5148 1| Zsibvásáron~Megfáradt kedéllyel életúntan~A nyomor fog megbékítni 5149 1| tárgy tarka-barkán,~Míg lesz kedélyes hallgatás,~Csak néha perceg 5150 1| 3. KEDVCSAPONGÁSOK~ ~ 5151 0| szíve,~A kicsiny virágot kedvébe fogadja,~Kit minden salaktól 5152 1| köszönt ő,~S széles jó kedvében bút, szerelmet~Énekelve, 5153 2| fáradál,~Mindig csak másoknak kedveért éltél,~Ha megkivántad már 5154 0| gyarló eszközre? ~Emberek kedvéért küldék én prófétát,~Nem 5155 0| kebled, leányka,~Mely engem kedvele,~Nem fog átkozni most sem,~ 5156 0| Kit annyian megcsaltak, kedveled.~Jaj istenem, be jól esik 5157 0| szélben tévedez.~Vesd el, bár kedveléd a rózsa illatát,~Lehullott 5158 1| Jól tudják ők, hogy nem kedvelem.~Tenger éltem, rajta most 5159 0| reng a föld, villám cikáz~Kedvelted árva homlokán. ~E hon rideg 5160 1| kincsét.~Kivánnám én is~Jó kedvemben~Még a pokol is~Hej, részt 5161 1| ünnepelni vígan!~- Mond a király kedvének mámorában -~Előttem bús 5162 0| Hej, hiába, a jó kalmár kedvére tesz~Mindennek, ki tudja, 5163 1| Mondd, előtted vajjon melyik kedvesb~Ez új rend, vagy a régi 5164 0| elfeledlek,~E köszöntést ime kedvesednek!" -~S fölragadva egy égő 5165 1| tó fölébe ére,~S rég vált kedvesekként bámulnak egymásra,~Nézd, 5166 0| Mit szó nem bíra, bírom kedvesemben,~S keblére hajtva forró 5167 0| Beteg kedvesemhez~Nyitott ablaknál álltam 5168 0| Nyitott ablaknál álltam kedvesemmel,~Az őszi nap utószor még 5169 0| melynek első lángja most ég,~S kedvesétől még nem éle válva;~Mert 5170 1| Menjünk kisírni bánatunkat~A kedveshez - hisz rá bizánk~Üdvünket - 5171 0| volna. ~Kérdezted multjáról, kedvesről, barátról,~Tompán mondta: " 5172 0| rózsaszál,~Előttem e virág~Nagy kedvességben áll. ~De százszor kedvesebb~ 5173 1| barázdán, mit vág a hajó.~Kedvesünk, ki messze válik tőlünk,~ 5174 1| azoknak,~Kik most erősek, kedvetlent teszen. ~Nem tudják-é ezek, 5175 0| ottan tart a tábor közepén,~Kedvünk kerűl és apraját nagyját~ 5176 0| azzal irgalom, nincs azzal kegy:~Vagy meghal ott szörnyű 5177 0| Engedne engem a sorsnak kegye! ~És mégis - inkább, mint 5178 1| homlokodra áldást küldne Isten,~E kegyében ismét csak szűm lenne boldog.~ 5179 0| mosolyban, szóban, pillanatban~Kegyed egész világa benne van,~ 5180 0| kivívnom~És minden engedmény új kegyelem. ~Minden mosolyban, szóban, 5181 0| s kétségbe eső~Nőhangok kegyelemért esdenek. ~Végtére minden 5182 1| S szívemből kihaltak a kegyeletek. ~Itten áll még most is 5183 0| gyanú nem ébred senkiben,~Kegyelettel nézi megtört testét,~S elvonúl 5184 0| És ismét csak Hajna lesz kegyelmem bére." ~Szólott Lucifer, 5185 0| megleled!" -~"Szellem, légy kegyelmes, kérlek térdemen,~Hogyha 5186 1| barátság, hon és szerelem?~Kegyelt váltó, mely készpénzül megyen,~ 5187 0| Szent zálogáúl végtelen kegyének? ~Miért? végetted tán, zsarnok 5188 0| felsőbb végzetek."~"Óh szörnyü kegyesség, óh jaj hát nekem,~Ah de 5189 1| Őrüljek meg~Óh sors! nálad kegyetlenebb mi van?~Ha széttépsz minden 5190 0| akkor látod által,~Hogy kegyetlenség volt amint vélem bántál.~ 5191 1| látja, hogy már rabja vagy,~Kegyetlenül ki is nevet. ~S kezdődik 5192 1| kőkereszt fölé~Ez mint az égnek kegyjele~Tün a kis lány elé. ~Ő már 5193 0| erőszak. ~Attól félnék, hogyha kegymosolygás~Andalító bája esnék rája,~ 5194 2| sötét színnel festetted,~Egy kegysugár hullt rád - derűl, ugy érzed.~ ~ 5195 1| fájó tövis maradt csak a kehelyben;~Ah, látom a virág úgy van 5196 1| Hogy üresen leljen minden kehelyt,~Mit ér, ha meg nem gyújtva 5197 1| néked, nemtő - szeretek!" ~"Kéjben - mond ő - nem lesz megnyugvásod.~ 5198 0| köznapiság mocskába tapad,~Minden kéjből csak elaljasodása~S a jóllakásnak 5199 0| hóhalmára dűlve~Szívveréseidnek kéjében merűlve~Távolról sem sejti: 5200 0| aztán Dalárnak,~S ennek égi kéjek mámorában~Érzeményi, vágyai 5201 0| nőmmel bűntelen~Haramja kéjeleg." ~A két csolnak repűl,~ 5202 0| lány,~Most a naptündérnek kéjeleghet csókján.~ ~ 5203 0| tengerébe~Merülten olykor még kéjelgeni:~Ne irigyeljetek, szivem 5204 1| nemesíti győztes homlokát~E kéjet karddal megcserélt parasztnak.~ 5205 1| gondol, függvén a hókebel~Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?~ 5206 0| újabb kellemet. ~Kebled kéjhalmihoz hajtom fejem,~S lélekzetem 5207 1| Mit szivébe Isten önte,~Kéjhölgy - s ronda fattyu gyermek~ 5208 4| vissza jövél te, -~Párisi kéjhölgyek csókja, ha rajtad a méz.~ 5209 1| nem lesz megnyugvásod.~A kéjhúrnak felzengő szava~Kell hogy 5210 1| A dúsra a hit is mint kéjleány~Mosolygóbb arccal néz, s 5211 0| vagy jobb, mondd, mondd, a kéjleánynál?~Csábít, mint te, ő is, 5212 0| midőn tökélyök gazdag érzete~Kéjmámorban ringatja lelkemet,~Míg lassudan 5213 0| dalukra,~A sík délibábja kéjöket lefesti. ~Rettentő harag 5214 1| S kebledben ébred tiszta kéjsugár~A természet szavára: óh, 5215 0| lelkében van,~Dalmának ajka kéjszomjtól pirúl,~Könnye kiszárad a 5216 0| hogy barnák-é a fürtök,~Kék-e a szem, avagy éjsötét,~Azt 5217 0| határán,~Átnéz, át, epedve a kékellő partra,~Annak titkain függ 5218 1| Szárnya bírja-e majd?~Messze kéklik a part, s part-e vagy ködoszlop,~ 5219 1| zászló is~Végre elmerült a kéklő messzeségbe.~S mint az áradattól 5220 0| ibolyáról~Csodaszép leány volt kékszemű Ibolya,~Hejh de nem kevésbbé 5221 0| szebb nap kél majd a hazára,~Kél-e arra is, ki érte tűrt?" ~ 5222 0| tengerparton~Áll ősz Mikes Kelemen magában,~Rozsdás kardja, 5223 0| merengett át ismét egy éjet,~Keleten már a hajnal derűle,~Kezdett 5224 0| Hogy egyesült könnyből keletkezett,~Mint a megnyugvás, mely 5225 0| lelkemnek." ~"Nézz hát, nézz keletre, legkedvesb leányom,~Szép 5226 3| ébredez~A hajnal élete. ~Kelhébe gyöngyöt áldozik~Feléje 5227 3| zephir fuvalma~Ott a rózsa kelheken,~Hangja csattogány nyögése,~ 5228 1| mitől remegtem,~Hát látnom kelle téged újolag, nő,~És látnom 5229 0| naphoz, - már ha itt nem kellek."~"Küldök, mond ez, ámde 5230 0| gyógyvizeknél~Dúsan ifjuság- és kellemekben,~Nem lehet, hogy a halálnak 5231 0| gondtalan~Leleplez egy-egy újabb kellemet. ~Kebled kéjhalmihoz hajtom 5232 0| mindég hűn parancsod,~Sőt tán kelleténél jobban, hogy szerettem." ~ 5233 0| tán fegyvert: ~"Hát igy kelletett-e, úgymond,~Szedte-vette gyáva 5234 1| kiszakítják~Dús virágágy kellő közepén.~Óh, de a virágok 5235 0| világot,~Hogy dicsérik-e kellően hatalmam~S mit lelsz többet, 5236 0| elszáguld a mén,~Utána a kelő por szikrát hány,~A vándor 5237 0| a halált kacagva~Harcra keltek ezered évekkel. ~Messze 5238 1| hívém, nekem fog nyílni kelyhe~S fájó tövis maradt csak 5239 0| melyben keringenek. ~Rózsa kelyhében ring ott a tündér,~Itt szivárványt 5240 1| le szét~A művelődés szent kelyhű virágát,~Csak népem nem 5241 1| zománca megmaradjon,~Éjszaknak kemény fagyától~Óvja a hegy, oldalánál~ 5242 1| fehér füstoszlop a magas kéményből~Int, hogy arra tartsak s 5243 0| falu,~Vigan füstölnek a kémények,~Alóluk mécses pislogat,~ 5244 0| barátságnál, mit érezek. ~Azt kémleled, ha néha mosolyogsz,~És 5245 1| miben telik,~Nyaggatja, kémli a vendéget. ~A kandallóban 5246 1| könyeznek.~S lelkemet egészen kendődön felejtém,~Mellyel kis kezed 5247 0| könnyeim elálltak. ~Válnom kéne, kedves lányka, tőled,~S 5248 0| Góliátot~Jól ellátta utolsó kenettel. ~Rút a külsőm és rongyos 5249 0| a sarkantyúm,~Merthogy a kengyelben a lábam reszketett,~,Látom 5250 3| Odadni üdvömet~Tenéked, égi kény. ~Leányka, elhagyál~De menyt 5251 1| önkényt, zsarnokot megátkoz, -~Kényednek hajol meg, s áldást kér 5252 1| Óh, hisz sokkal, sokkal kényelmesb ám~Nem tenni bűnt annak, 5253 0| mert baj fenyeget,~Ha kell kenyér, midőn éhes vagyok,~Hozzátok 5254 0| melyet a~Negédes gyermek kényére dobál. ~Fegyver nélkül a 5255 0| fecskefészek, szűk gunyhó áll,~Dús kenyérfa árnyékozza azt be,~Méltóbb 5256 1| kalászi lengnek~A mindennapi kenyérnek,~És mosolyg a kedv piros 5257 1| kicsiny kezében néki sós kenyért hoz. ~Mig a pajzánabb, a 5258 1| tűznél a legjobb helyre kényszerítik~És kérdésre kérdést tesznek 5259 3| csend,~Fölötte vígalom,~A kényúr terme áll~Az elnyomott honon. ~ 5260 4| NÓGRÁDI KÉPCSARNOK~ ~ 5261 0| Vágyó lelkednek halvány képe-e?~Vagy szép Zulejka rejtett 5262 0| mint éltél a földön?"~"Képedet mindvégig méltóan viseltem. ~ 5263 0| nékem! ~Nem, mint e szív képedtől puszta lett,~Ugy puszta 5264 1| erőre.~Fel-feltűnedeznek képei előttem,~Édes tarkaságuk 5265 0| körűl~Folytatva a felséges képeket; ~Ha istenek egébe szállanék,~ 5266 0| lelke tán. ~Megnépesül szent képekkel szobám,~S szivemben is egy 5267 1| Ember! mond a nemtő, e képeknek~Számolhatlan, végtelen sora;~ 5268 0| karodban is~Megborzad e képektől a kebel." ~"És mégis, mégis 5269 1| emlékszel-é még~Amint a tündéri képen elmerengénk?~Akkor tértünk 5270 1| fűszála rajta~S mi a puszta képén búsan elmerengtünk. ~Oly 5271 1| A porban fekvő istenség képének~Nem vallja hivéűl ki sem 5272 1| hogy hatod napon~Saját képére embert alkota. ~Avagy jobb 5273 1| most is szívemen volt,~S a képért pajkos gyermek birkozott. ~ 5274 1| Csak benne látjuk istenünk képét,~Mint a napot, mely elvakít 5275 0| mosolygással néz~A leányra halvány képével. ~"Van dús országom - mond 5276 1| nézi végig.~De ki embert képez, Istenként cselekszik,~Míg 5277 0| megmarad,~És álmaimnak tárgyát képezendi,~Ha majd a sírnak hantja 5278 0| tiszteled,~Én kereszten vérző képletében -~Óva áll ő mindkettőnk 5279 0| az Úr sötéten, "S most ha képmásom vagy,~Menj, menj, országomban 5280 2| többet érsz ám - mond - e képnél,~S ki mostan gúnyol, estve 5281 0| mert~Kebled e rettentő képtől megmeredne." ~"Hadd meredjen 5282 1| szerettem.~Hozzá feltekintve képzelem magamnak,~Hogy te is, lányka, 5283 0| szívveréseit~Enyémmel együtt és úgy képzelém,~Hogy a kedves lélek tán 5284 1| távolság végtelenje köztünk,~Képzeletben újra bírlak, drága lányka!~ 5285 1| égen,~Vagy messze sejtésű képzeletem? ~Ha megriad a vészek trombitája~ 5286 0| lennének,~Mind úgy átszelleműl~Képzeletének: ~A tiszta magas ég~És hő 5287 1| Messziről mosolygott, dőre képzeletként,~Ránk a délibábnak fényből 5288 1| Mert tudám, hogy álmom képzeletvilágát~A valónak ádáz újja eltörűli.~ 5289 0| Eltörpülni látnád, amit képzetedben~Alkotál. - Istennél most 5290 1| emléke ha ébredsz~Édesen reng képzeteden által,~Úgy a lélek édenrőli 5291 1| összegyüjtéd, őrze fegyverem.~Ha kérd aztán hiú emlékeket,~Ha 5292 1| néz, s ha mondja is,~Ne kérdd másét, még ez nem nagy dolog,~ 5293 1| barátkozásra. ~Majd megered kérdés, beszéd,~Komoly s vidám 5294 1| kialszik,~S a kiváncsiságnak kérdése kifárad,~Elmenének tőlem 5295 1| legjobb helyre kényszerítik~És kérdésre kérdést tesznek a világról,~ 5296 1| szól. ~Óh, csak egy nem kérdez, nem zajong körűlem,~A serdülő 5297 0| hölgy, a tiéd?~Én búsan kérdezem~Óh, mert már csillagod~Is 5298 0| Ki sem parancsolt, és nem kérdezett,~De egy szellem lengett 5299 0| veszélyben mit tennének?~Kérdezné, és mégis néma szája. ~Éjen 5300 0| hogyha akkor ébredt volna. ~Kérdezted multjáról, kedvesről, barátról,~ 5301 0| hosszú harccal keres. ~Nem kérdeztem én, ki vagy, mi sorsod?~ 5302 2| akaratlan mint madárka,~Kit nem kérdünk, ha dall, mit éreze,~Nem 5303 1| sokáig s jött a tündér,~Ujra kérdvén: "Boldog vagy-e már?"~"Nem, 5304 1| alatt az útfelen~Vén koldús kéreget,~Mellette szőke kis leány~ 5305 1| Fel-le fordúl a szerencse~Kereke,~Aki mit nyert, hogy ha 5306 1| Mintha a vénségnek kedve kerekednék,~Bár lelkében a bú honosulttá 5307 1| előtt,~Csókdossa a szekérnek kerekét, mely~Díszmenetében eltapodja 5308 0| Kérelem egy nőhöz~Ha a szó érzeményünk 5309 0| kézzel térdre hullnak~Ily kérelmes szókat ejtve: ~"Óh kegyelmezz, 5310 0| áll~És agyában zord eszmék kerengnek. ~Vídám a vár, bent győzelmi 5311 1| féllábon csak a házfedélen~S kerepelt kocsinknak szokatlan zajára,~ 5312 1| könyve felett~Hogyha olykor keresé~Nézésével az eget, ~Annyi 5313 0| szégyentől ősz fejed,~Majd keresed tán, s elhagyott az is,~ 5314 1| Én már hiú vággyal nem~Keresek aranyat,~Minden virág illatja~ 5315 0| akkor a tavaszt? ~Hej, nem keresem én úgy arcádnak~Rózsáit, 5316 0| Ne tagadd tehát meg egy kérésemet,~Adj egyetlen csókot homlokomra, 5317 1| arcán~Kicsínyes gyöngéit keresgeti,~És mintha önmagát mentné 5318 1| földre szegzi, mintha ott~Keresné, hogy majd álma teljesűl.~ 5319 0| telje,~Sóhajunk trónod miért keresse?!~Aki első testvér emberek 5320 1| tárgyát,~Kiesebb tanyát hogy keressen magának,~Tán még a szellő 5321 1| véginségre már,~Kincset keresvén, ahol semmi sincsen;~Legtöbb 5322 1| falra keresztet vág,~Nő a keresztek száma s folyton fogy~A börtön 5323 1| ontsa a vért,~Vért, melyben keresztelkednek~Fiai a dicsőségnek,~Vért, 5324 0| Rózsakoszorúban tiszteled,~Én kereszten vérző képletében -~Óva áll 5325 1| kislelkű uzsora,~Míg a halál keresztjének szent oltárt,~Magának Isten 5326 0| sírba le,~Meleg van ott, keresztjét éri csak~És engem a tél 5327 1| földre,~Aki nyúgodott a vas keresztnél?~S a könyv asszonyának szent 5328 1| elfelejtett istenek felett. ~Keresztülnyargal a széles világon,~Zúgó viharral 5329 1| holtnál sírva van jelen,~S keresztvizet a gyermekfőre hoz,~A nap 5330 1| Engem rémként korbáccsal kergete." ~Eközben a taliga elhaladt,~ 5331 1| fagylaló esőt sovány~Arcába kergeti. ~Dörögve mint órjás ököl~ 5332 0| Téli éjjel, hófelhőt kergetve~Nyargal a szél halvány holdsugárral,~ 5333 1| ívezetje,~És dorgáló üstökös kering ott,~Hol szűm a menyországot 5334 0| lombban~S táncot lát, melyben keringenek. ~Rózsa kelyhében ring ott 5335 0| karod~Hullámozó kebled körül kerít. ~Beszéljünk halkan édes 5336 0| éji harci lárma?"~"Túlerő kerített meg véletlen. ~Hogy lőhessünk, 5337 0| sugárából~S a lány halántékira keríti. ~Lejjebb szállt ezüst szélű 5338 1| Nyoszolyát vesz ottan a kerítő,~Szent tanyáját szerelemnek 5339 1| dombhajláson néma temető,~Nincsen keritve, árnyas fák nem állnak~Őrűl 5340 0| hősi elszántság szivökben,~Kérjenek segélyt!" mond gúnyos hangon~ 5341 4| szolgálni akarván~Hogyha igaz, kérjük, szólana pecsovicsul.~ ~ 5342 1| megmarhasson, most talál. ~De kérjünk balviszonyba esve~Védenctől 5343 1| tart undok lakomát,~Gyáva kérkedéssel feldícsérve,~Mint gyözelmeset, 5344 0| veszítik~Hitelem, kik földön kérkednek nevemmel!" ~Most egy spáhi 5345 1| ingere;~Az szülé, mivel csak kérkedünk,~S társadalmunk ennek gyermeke. ~ 5346 4| sok katonája vele: -~Mert kérkedve lehet pártjának címe szerint 5347 1| reményt, sem földi hírt,~Csak kérlelhetlen számokban mutatva:~Hány 5348 1| hogy maradjak, esdekelve kérne. ~S messze elszalad bár 5349 0| féltve félti őket,~S fájva kérné, hogy ne hagyják őt magára. ~ 5350 1| gyümölcse.~S ajtaján ha kérnek enyhet,~Gúnymosolygó büszke 5351 0| némán szemlesütve~Másik kérőjének int legott,~Mintha mondaná: " 5352 0| Megy szép Ibolyához ő is kérőképen.~Nem méltatja őt egy pillantásra 5353 1| kisebbé foly össze. ~25 ~Mit kérsz Istent, ő szóra mitsem ád.~ 5354 0| barátként,~Mit régtől epedve kért - halála. ~S a szép Vilma, 5355 1| látnám,~Mint ki reggel kis kertébe lép,~S ottan éjjel fergeteg 5356 0| közt, melyeket nevele,~Kis kertében alvá az örökös álmot. ~Férjével 5357 0| az eb,~E hű társ, ki éden kertéből már~Számüzött apánkat elkisérte~ 5358 1| emlékét e könnyben,~Üdvem kérted egykor és lemondtam én;~ 5359 1| minden ág. ~Itt a gyep a kertek lába mellett,~Itt játszottunk 5360 1| elém,~S e közben újra a~Kertekhez érkezém.~A harmat lassudan~ 5361 1| csak vén házi eb fogad. ~Kertem giz-gazt terem virágúl,~ 5362 0| félrehívtam a vén bajtárst,~S kértem, mondaná meg, a tiszt nem 5363 1| helyett virág terem majd~Kertemben és szivemben, jól tudom. ~ 5364 0| mást nem ád az ég. ~Ha éden kertének lennék virága,~S rideg lakásod 5365 0| Néked a természet volt kertész helyében,~Kebeledbe érzést 5366 0| Oh, ne sajnáljátok hát a kertet,~Melyben lepke s lágy szellő 5367 0| Két kérő~Ősi vára kerti lúgosában~Szép Ilonka énekelve 5368 0| Az arany almáért tündérek kertjébe;~Hajnal csillagáért ezt, 5369 1| lassanként elölte~Árnya a kertnek minden virágát. ~Elporlott 5370 1| nótája~Kísért el csak minket kertünk kapujába.~Óh, e bűvös körben 5371 1| temető a holdnak fényében.~Kertünknek széléig marhák legelének,~ 5372 0| vár ott a bérc felett. -~Kerüld ifjú, mert aki bele megy,~ 5373 1| bényomást,~Ámde hogyha már kerülhetlen lett~Elszántan fogadtam 5374 0| Ne légy közömbös~Kerülj, miként más sarkát a delej,~ 5375 0| volt~Az eke szarvától most került ujoncra. ~Vén hős volt szomszédom, 5376 0| nyomta. ~Nem szerette semmi, kerülte, futotta,~Minden ami érzett, 5377 0| szemöldein~És meghunyászkodva kerülték ki. ~Távol szegletből nézte 5378 0| Látja ezt Jehova, s a harcot kerülve~Igy szól a királyhoz: "Mit 5379 0| a tábor közepén,~Kedvünk kerűl és apraját nagyját~Leaprítjuk 5380 1| émelygően lágymelegek,~És kerűlöm leverő unalmát~Egyhangú, 5381 0| és megbocsátva hűn~Tőled kérvén írt szívemnek bajára? ~Mért 5382 1| nem, galambból nem lesz keselyű,~Az ember olyan, amilyen 5383 0| oroszlánra. ~Mondod, hogy nem kesereg a nemzet,~Nem sír sértett 5384 0| tenni nem bír, legalább csak~Keseregni látnám a magyart még,~Látnám, 5385 0| vagyok;~Ugy-e, ugy-e kedvesed keserged,~Szólj s reá új életet adok." ~" 5386 1| utját és mosolygjon,~Majd keserghet otthon a kedves halotton. -~ 5387 1| lenne,~S lelkem sírban sem kesergne,~Ámde életet szeretne.~S 5388 0| hajoljak,~Midőn ép érte kellene kesergnem! -~Oh lány, miért haltál 5389 0| Értem, mi kín az egyedűl kesergni,~Midőn zokogjuk: ő többé 5390 3| Bajza ~Te mégysz - az ég késérjen ah leányka!~Ha kék szemedben 5391 3| fellegek közűl,~Ha csarnokit késértes éjeken~A vércse félve repdesi 5392 0| segélyért?"~A honvéd mosolyg rá keserűen.~"Mert hogy nem volt súlyosabb 5393 0| fagyos volt, oly vad, s keserűségét csak~Növelé még a bor, mely 5394 1| vár ura, óh gunyhó embere!~Keserveinkben hol lelünk vigaszt?~Mindkettőnknek 5395 1| képzetek~Lesznek minden keservek, örömek. -~Hadd őrüljek 5396 1| gyermekekként~Elcsitítjuk a keserveket.~Ily szép emlék boldogabb 5397 1| Gondolok mind e szelíd keservre,~Édesebbre, mint az üdvnek 5398 1| édes szenvedés lesz,~Mely e keservtől egy percünket elvesz.~Igy 5399 0| kicsiny csepp hoz hírt, hogy keservünk~Harmatát szintúgy még megleli. ~ 5400 2| menny az egész asszony,~Későbben amint lesz menyecske,~Fogyton 5401 0| bünét, annak oldalamnál~Készitettem én már mindöröktől széket. ~ 5402 0| lelek. ~Csak szép ruhát készítsetek nekem,~Anyám, testvérim 5403 0| szeszélye súgja,~Közösen készítsük el a porvilágot,~Majd meglátjátok, 5404 0| önképére férfit,~Mint bábot készítünk a gyermek-színpadra,~Melyen 5405 1| szerelem?~Kegyelt váltó, mely készpénzül megyen,~S végszámadáskor 5406 0| int~A békepart,~Lankadni készted~A vágyó kart.~S ki nem hajoltál~ 5407 1| Fecskék gyülekeznek, útra készülőben,~A kis házfedelre. ~Puszta 5408 1| vágyott s elnémúlva bútól~Készűl messze útra. ~Könnyü néki 5409 1| lehelsz,~Magasbra törj, kételkedjél, csatázz!~ ~ 5410 1| és szeretet,~S helyette kétely, gyűlölet, meg~Kétségbesés 5411 1| megyek nyugodtan -~Mert nem kétkedem,~Egy angyal szent imája~ 5412 2| És míg öröm, bú, hit, meg kétkedés lesz,~Tél és tavasz, ifjúság, 5413 1| őrjöng,~Célja messze van,~S kétkedni kezd szerencse~Csillagaiban. ~ 5414 1| ragyogván. ~Mint hogyha ember kétkedőleg áll,~Remény, lemondás lesz-e 5415 2| bús elhagyott. ~Hittem, kétkedtem, vágytam és lemondtam,~Mosolygtam, 5416 0| tornyosúló~Felleget s partot kétkedve vár. ~Mért remegsz most, 5417 1| vérzik kebele,~Ki a szabadság kétségbeesett~Végső küzdésében elvéreze.~ 5418 1| útjait? ~Ez is szörnyű, kétségbejtő ez is,~Enyészni jobb mint 5419 0| nélkűli fáradság emészti,~Ez kétségbesésből önmagát kivégzi.~Igy pusztulnak 5420 0| végtelen,~Jaj, hogyha a kétségbesésig jut. ~Úgy látszott, nincs 5421 1| hálaszó helyett,~Ez, ez hozhat kétségbesést reánk. ~A népszabadság eszményképe 5422 0| fegyverét, mert vészes az~Kétségbesőnek és rabszolgának. ~S melyen 5423 0| nyúgalom fut. ~II. Társaságban ~Kétségtül űzve szűmben felriadt~A 5424 0| halála. ~S a szép Vilma, a kétszerte özvegy,~Mit tesz ő, ha könnyeit 5425 0| feltalálja egymást~E világon, ketté vált legott. ~S fájt félléte, 5426 0| nem volt menekvés,~Kardja kettétört már, s keble sebje vérzett. ~ 5427 0| sötétebb a lovas alakja,~Csak kettő ragyog rajt: a fegyver kezében,~ 5428 1| földnek porába~Átkául mind a kettőtöknek.~ ~ 5429 1| levágott végtelen mezőt el,~Kévéken nyugodtak a fáradt kaszások,~ 5430 0| Ez kevés, mond a honvéd kevélyen,~Nem soká tart az három 5431 0| amit elveszít,~És mennyivel kevesbek könnyei. ~Én is tanullak 5432 0| éltemen, halál te,~Hányszor kezded újra a csatát?~Mind hiába, 5433 1| férjnek jutott,~De lám alig kezdek beszélni,~Csókkal már majd 5434 0| alkotott szerelmed,~Szeretni kezdél, s új báj önte el,~Most 5435 1| ágyamat. ~Míg hogyha únni kezdem üdvöm, vagy~Mert ember szivnek 5436 0| Emberbe egykoron tán hinni kezdenék.~Ne sírj, leány, szemed 5437 0| Gondolhatjátok, hogy nem legszebb kezdet volt~Az eke szarvától most 5438 1| rég,~Azért mondá az Úr már kezdetben:~Megbántam ím, hogy embert 5439 1| szentegyházba lépne. ~És a beszédet kezdi érteni, -~Lágy szellö suhan 5440 0| melynél a türelem~Megtört, s kezdődött a kétségbesés,~Elszáradt 5441 1| voltak érzeményeim~Fejledezni kezdtek kelyhei -~S vágyva lég és 5442 1| Életemnek üdvét bízzam-é kezedre,~Arról szíved tudna csak 5443 1| Brútussá lehetne,~Kis szép kezek közt olykor megtörik,~S 5444 0| Neked hagyom hatalmamat, kezeld,~Mint az erősnek azt kezelni 5445 0| kezeld,~Mint az erősnek azt kezelni kell. ~Ez osztályrészetek. 5446 0| érzett vonzalom hevűl át.~"Kezemet sok és nagy tettekkel kinyerted, "~ 5447 0| közöttök állok.~És ezért kezemre vágyni ki merészel,~Annak 5448 1| úton~Hószakállal, mankóval kezén~Hajh teremtő Isten! legvidámabb~ 5449 0| És halál villáma a felhő kezének. ~Nem halljátok-é, mint 5450 1| dermed, elhalaványúl. ~Kihull kezökből a habzó pohár,~Szorult kebellel 5451 0| Éhenholtan, kétségbesve~Kulcsolt kézzel térdre hullnak~Ily kérelmes 5452 1| lakóhelye. ~S ha a tapasztalás kiábrándít is,~A megcsalt szív becsében 5453 0| birtokodra,~Mi, jól tudom, kiábrándulni visz. ~Mi vonz hát mégis 5454 1| mint a puszták délibábja,~S kiábrándult szűnk bájvilág helyett~A 5455 0| harsogó szavára~A sirok kiadnak minden martalékot,~Melyet 5456 0| Mely szeméből fényesen kiárad. ~"Mondod új kín jő még 5457 0| Jó, hogy az Ipoly meg úgy kiáradt,~Hogy nem férek hozzád, 5458 1| megcsalt kebel.~Vár a leány, kibe szeressen majd,~Ki jő, kihez 5459 1| Hogy teljes gyönyörrel a kibékülésnek~Csókja átrezegjen - mely 5460 3| fedi~Szerette gyermeked?~Kiben gyönyörrel őrizéd~Minden 5461 1| kocsis nagy néha mordúl,~Kibontakozni alig bír~Bundájából, s ez 5462 0| behálózzák kezem,~Gyöngén kibontom, s végigjártatom ~Szép termeted 5463 1| a napot,~Mosolygva, hogy kicsalt és~Aztán meg elhagyott. ~ 5464 4| tűzte ki Károly; -~Mert kicsapongásban volt, s marad egyre szabad. -~ ~ 5465 1| Isten egyedűl nagy~S oly kicsik, törpék az emberek. ~Hogyha 5466 1| változott. -~"Elhallgattál hát, kicsinyem,~Óh te megáldnál, jól tudom, 5467 1| Érezém, hogy akit oly kicsínyen,~Árván vettem egykor e kebelbe,~ 5468 1| rontással teremt.~Nem fér kicsinyesen elrendezett~Földünkre ez 5469 1| elvesz.~Igy elmélkedtem s egy kicsínyke pára~Fájó szurással a szemembe 5470 0| Ejnye, sógor! termetem kicsinyled?"~Mond a honvéd. "Láttam 5471 1| nékünk~Oly nagy, oly szent,~Kicsinyli csak mint~Szentségtelent.~ 5472 1| csak egy fényes pont,~S oly kicsinynek érzem az embert s világát,~ 5473 1| legmélyeig~Gyötörvén őt kicsinység érzete. ~Annak legjobb minden 5474 1| eldőlt nagyság emlékével~Kicsinységemben megmaradtam én. ~Talán hogy 5475 0| felettek mely lebeg,~S kicsinységünknek fájó érzete~Beléolvadni 5476 1| távolról ájtatos nép jő. ~Kicsinyszerű az élet, ritkán jőnek~Mint 5477 1| más legyen. ~S egymásután kidobja~Kincsét mind, míg magát~ 5478 1| lelkesűl helyettem,~Nem kidölt fa, hulló csillag éltem,~ 5479 1| lépek ablakomhoz,~Megnyitom, kidűlök az éj tengerébe,~Lent a 5480 0| Nem, nem, ki e szivet kiérdemlé,~Attól azt többé vissza 5481 1| nem is félti a hölgyet,~Kiért e szív oly annyit szenvede, ~ 5482 3| harcmezőn~Rémesre nem talál. ~Kiérzve szent ügyét~Oly büszke, 5483 1| is elhagyá itt tárgyát,~Kiesebb tanyát hogy keressen magának,~ 5484 2| feláldozó rokon szívet talála~Kietlenben a bús elhagyott. ~Hittem, 5485 1| szórja~Azt szerte szét,~Kifogyhatlannak~Hivén kincsét.~Kivánnám 5486 1| ember ilyen gyenge, gyenge! ~Kifogyván végre a bor a pohárból,~ 5487 1| harci cselt, mit~Leány kigondol, elkövet. ~Elmondom a legényseregnek~ 5488 0| leányka,~S te mindenkit kigúnyolál,~Azt hitted, ez adó megillet,~ 5489 2| Feltűnik olykor - elhalaványúl.~Kigúnyolják, - de egyszer visszatér~ 5490 0| értették-é szavam,~De bár kigúnyoltak oly csúfosan,~Mégis midőn 5491 1| halhatatlanságnak;~~~Házasság a kigyó s e gyümölcsökből hoz,~Elborúl 5492 1| átkozd, az erényeseket~Kik kigyófajzatként sima nyelvvel~Csábítják 5493 1| a sok kacagásban~Szíved kigyógyul avagy megreped.~ 5494 0| néz Ábel nejére, -~Mint kigyóhoz, úgy kap a szivébe.~Fut 5495 0| fölött;~Kér társúl magának kígyót, tigrist kér,~Csakhogy bármit 5496 1| úgy ég,~Mint amelytől így kigyúla arca,~És a boldog tán én 5497 0| S mint az ég vihar után, kigyúladt,~Kebled reng csak, amint 5498 1| ismét illatot ragad fel. ~Kigyulnak e közt itt-ott kis tüzek,~ 5499 1| Vagy estve a pásztortüzek kigyúlnak,~Vijong a bíbic, hol a nyáj 5500 0| elenyészik,~Fény, illat és zene kihal, eláll,~S a köznapi világ 5501 2| néma fájdalom,~Ha lelkemből kihalna drága képed,~Ha sorsodat 5502 0| szelével,~A virágok mind kihalnak,~S múlt idők emlékeűl csak~ 5503 1| hamu hideg,~S szívemből kihaltak a kegyeletek. ~Itten áll 5504 2| de egyszer visszatér~S kihányja a földet sarkaibúl.~ ~ 5505 1| elrejtem bár~Kalitkába,~Kihat, elárul~Zengő dala.~ ~ 5506 3| homlokán~Szent öntudatja él,~S kihólt szivébe még~A hon imája 5507 4| nyomatott néped pusztákra kihoztad,~S tápul mézes szót adsz 5508 1| kör dermed, elhalaványúl. ~Kihull kezökből a habzó pohár,~ 5509 1| miatta ujjamat,~De hivjatok kiirtani, megyek~S kivégezem végűl 5510 0| menőben hosszú kopját díszül a~Kiirtott nemzetség sirjára szúr.~ ~ 5511 4| Bécsben, hogyha te szólsz, kikacag.~ ~ 5512 0| vagyok."~S a más gyermek kikacagja a nőt. ~"Te védj hát, hisz 5513 2| választottja lel. ~Csak ők tudják, kikhez dalom beszéle,~Mit tűr a 5514 1| bírjunk,~Kell hogy légyen kikkel vívnunk,~Éljen hát ellenségünk! ~ 5515 1| Hajósnak édenként int a part,~Kiköt s tapodja azt nyugodtan,~ 5516 1| átkot mondanak,~S melyet kikoldulátok, béketek~Elváltozik halál 5517 0| nyomorogjam át,~S amelyet kiküzdök, életem minek,~Hogy legyen 5518 0| kört, senki nem mer már kilépni,~Míg a sokaságból, hosszú 5519 2| Valál szivembe nőve,~Amint kiléptél onnan,~Utánad foly ki vére.~ ~ 5520 0| madárdal néhány hangját, mit kilesnek,~Zengik el költőink a bámúló 5521 1| felvánszorog:~Nincsen-é kilesve a titok?~Majd gödörbe fekteti 5522 1| menhelyet. ~Reszket a kéz, mely kilincseden van,~Reszket a szív titkodat 5523 1| Lelkemnek istenségét is kilöktem~S kihalt világom, egyedűl