| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5524 0| szívében~S egymástól takarjuk kímélettel,~Mosolyogva, mint ha a sötét 5525 1| megy.~Csak halkan lépj fel, kíméljed a bút,~Fel ne rettentsd 5526 0| Ép azért nincs rajtok mit kiméljek;~Mig te a szép mezt s piros 5527 1| bántok ti vélem,~Én sem kiméllek s ismerek~Minden furfangot, 5528 0| pofádat~A harcban fogod kimélni, félek" - ~És a német kezd 5529 1| Amihez szűm szót nem bír. ~És kimondta a harangszó,~Mint egy résztvevő 5530 1| Ők a gyöngyök, melyeket kimos,~Sajnálhatni-é azt, a kinek 5531 0| velőtlen kéz. ~Árnyékbort kinál ez árnypohárból~Míg amaz 5532 0| tudományban atyja,~Ez bort kínál néki, míg amaz tüzet szít,~ 5533 0| kebelt. ~Nem mert pénzt kinálni néki senki,~Jól tudá, hogy 5534 1| szomját tölti be. ~Mint kincsásó bírvággyal~Csak aranyat 5535 0| gyermek durván kiűzi őt.~"Adj kincsedből te, ládd rongyos vagyok."~ 5536 3| Elorzta e halom.~Irígyen, és e kincsedért~Gyötör bú, fájdalom." ~" 5537 1| vagy. Az vagyok, mondd, kincsedet~Míg összegyüjtéd, őrze fegyverem.~ 5538 0| legyen, te munkabíró vagy~Te kincsemmel mint gondos iparos,~A gazdagúlás 5539 1| Hogy sejtelem. S a nyárnak kincsenél~Ezért vonzóbb a biztató 5540 0| becsét,~Lezárja a gazdag kincshalmokot. ~Feledtem, hogy nő s férfiú 5541 1| költő a világnak,~Halványan kincsrakásai között~Csak bánatot, csak 5542 1| könnyeket,~Az ember sajnál avagy kinevet:~Mindegy, mindkettő dölyfnek 5543 1| csillag ragyogása~És megannyi kínhonává süllyedt,~Mely felett halál 5544 0| meghalni jó, s csupán az érzi~Kínjait, ki a holtat tuléli." -~ 5545 3| Teremtve, nem aludni el~A kínnak áriban. ~Talán e sír anyád 5546 1| vár a gyermek, vár, amig kinő~Az iskolából, s hogy vehetne 5547 1| kötél,~Hadd őrüljek meg! kínom véget ér~S kacagva mondom 5548 1| meghagysz,~És ez egy által újra kínozasz. -~Ez egy mi volna más, 5549 0| hogy kínzzon, s a gyönyör~Kínozva öl meg, hogy kéjét ne érjem. ~ 5550 0| gyönge nő?~Oh, amaz, hogy kínozzon, gyötörjön,~S édes enyhet 5551 1| az, mely életre hív,~Hogy kínpad szenvedése közt a szív~Mindvégig 5552 0| társaság szent illemének~Kínpadján nyög szivünk s azt tisztelik~ 5553 3| börtönét,~Nyugottan élte át~Kínsújtott életét. ~Dacolt a kőkebel,~ 5554 0| arra, hogy tán egy kebel~Kíntól reped meg?~Én már tudom, 5555 0| s ördögnek csókjából~Lőn kinúl és üdvűl a leány teremtve. ~ 5556 0| lelkem gondolatja,~Kéjem kínvonagló emberek. ~Most egész világot 5557 0| látja a~Zászlót, melyet kinyert.~"Megállj, mond hirtelen,~ 5558 0| Kezemet sok és nagy tettekkel kinyerted, "~Óh, de legnagyobb, hogy 5559 1| vet,~És arcának sírja ím kinyíl,~Míg belőle régi ismerőként~ 5560 1| súgáránál~A harctérnek sírjai kinyilnak~S a haragvó hősök széltűl 5561 0| egyet,~Reá hajolva kínomat kinyögni -~De mostan óh hová, hová 5562 0| eltávozik sötéten. ~Mily kinzó kétség, minő előörs,~Csak 5563 0| trónomnak átkos, bíbor pamlagán~Kínzóbban mint ellen, öl meg a magány!"~" 5564 1| törli a könnyét le,~Hogy kínzója meg ne sejtse;~Gúnyának 5565 0| elviselnem?~Búm meg nem ölt, hogy kínzzon, s a gyönyör~Kínozva öl 5566 1| ne kívánja a csillagot?~Kiöljem-é keblem érzéseit,~Hogy néma 5567 1| hallgat, bú sorvasztja el;~Kiolták napját, hogy ne égessen~ 5568 0| kezd szeme szikrázni,~Majd kiolvad a szó nyelvének fagyából,~ 5569 1| állnak kék bérceknek ormán.~Kiomló vérök a gyors fellegek~Ezüstös 5570 1| bakó,~Még fel sem száradt a kiontott vér. ~S midőn üresen jő 5571 1| veszem.~Peng a sarkantyú kipördűl,~A bajusz.~Hozzá minden 5572 1| emberek jajára.~Elhervad, kipusztul Isten szent világa,~Jő helyébe 5573 4| SZENTIVÁNYI ANZELM kir. kamar.~a)~Másnak az érdemjelt 5574 0| nem-é teremtém~A földnek királyát?" - s amint mondta, úgy 5575 0| harcot kerülve~Igy szól a királyhoz: "Mit bolygatják egymást,~ 5576 0| csillag~Elvész súgárában a királyi napnak:~Akként halványulnak 5577 1| harc előttünk,~S a termet királyinak találtuk.~Összesorvadott-e 5578 0| Elveszének a népek s királyok,~Nevöket is régen elfeledték,~ 5579 0| szokatlan zajra a bagoly kireppen,~És víjog - csapúdik - kört 5580 0| Szivünk csak két rosszból a kisebb,~Mitől ma még borzadva retteg,~ 5581 1| tőle,~Annál halványabbá, kisebbé foly össze. ~25 ~Mit kérsz 5582 1| összenőnek,~A hiány fogy, kisebbűl a kár:~Míg a kedves hogyha 5583 4| jóakaró, - hogy ha fizetsz - kisegít.~ ~ 5584 1| Hit és törvény, ily kettes kíséret~Nyomor között is vígaszt 5585 0| látogatni,~Szende álom szűz kiséretében. -~S a leányka sokszor véli 5586 0| mint végső örökjét. ~Az kíséri őt el viharos éltében;~Védi 5587 1| követ - talán hogy a sirhoz kisérjen. ~S mintha a sírlakra hantokat 5588 3| ELSŐ KISÉRLETE~ 5589 1| szivű áldással szánomig kísérnek. ~S amidőn lovamnak kisded 5590 0| vezet,~Hideg sugára hűtelen kisérő,~Midőn vihar kél a hajó 5591 1| S a közelítést meg sem kisérők,~Úgy hittük, nincsen egy 5592 1| minden, a pásztor nótája~Kísért el csak minket kertünk kapujába.~ 5593 0| Sokszor, és nagy angyalhad kisérte.~Két szomszédos ormon áll 5594 0| De azt se féljed, hogy kísérteni~Jár fel talán majd megvetett 5595 0| mezőkön,~S mint halvány kísértet a légben tévedez.~Nem bánthatja 5596 1| Elárulál! - óh gyermekéveinknek~Kisértete, mondd, nem jött-é eléd?~ 5597 2| játsztak vélem napsugárban,~Kisértetekkel jártam sírmezőn. ~Sokan 5598 0| pásztorlányka~Eső pereg, eső pereg,~Kísértetes szellő zokog csak,~Ködárban 5599 1| Ezer hangú zöld édenét~S kisértetűl az elhagyott lány~Könyezve 5600 0| hit, új remény vár, -~Kit kísértni emléked jár,~S költészetnek 5601 0| elriadnak tán~Az éjfélnek kísértő rémei." ~S kinyil az ajtó, 5602 0| ismét~Vissza, vissza vágyott kisgyermekeihez,~Jehova fecskébe költöztette 5603 1| biztos út. ~Óh szolgalelkű, kishitű az élet,~Gyáván hajol meg 5604 1| Keblében fáj a szellemszó s kisír,~Félszeg földünkre szokni 5605 1| régente elfeledt. ~Menjünk kisírni bánatunkat~A kedveshez - 5606 0| már csak bú, hogyha azt kisírom,~Úgy végét szakítom örök 5607 1| valának~Szenvedtek velünk, kik kiskoruktól~Ültek bíborán dús uraságnak. ~ 5608 1| felfeszített~Az élet, e kislelkű uzsora,~Míg a halál keresztjének 5609 1| legyen, hogy nézzen az ki,~Kisül, hogy olyan mint szerelmesem. ~ 5610 1| fenekén,~Mintha a legszebb tőt kiszakítják~Dús virágágy kellő közepén.~ 5611 0| fagyával. ~Előtted hírnökűl kiszáll~A kis pacsirta, és dalára~ 5612 0| de hisz' hogy fészkéből kiszálljon~A fiú, ez vár minden szülőre,~ 5613 1| belőle~Ifjuságunk, a madár, kiszállt. ~Hát ez ablak? ezt is jól 5614 1| marhanyájt itatnak. ~Rég kiszáradt medret látok ott,~Míg amaz 5615 1| érted,~Mint istenfi, aki hűn kiszenvedé~A megváltott földért a keresztet. ~ 5616 1| Kétségbesetten jól tudom, hogy~Régen kiszenvedt volna már.~El hát, el a 5617 1| üzzed el~Mely szívered kiszijja, sírba fektet~S békés polgár, 5618 1| az erényes megelégedés. ~Kiszúrjam-é hát a vágyó szemet,~Hogy 5619 0| elhagyott, őt én is elhagyom,~Kitagadom a hűtlen gyermeket. ~"Most 5620 0| sem veszik?~Megmondjam-e, kitárjam-e~Szívem reményeit? ~De hátha 5621 1| Reszket a szív titkodat kitárni;~Látlak még minő voltál 5622 0| angyal,~És az égnek ajtaja kitárúl,~Gyors felhőn útjára tér 5623 1| mindenség dalába,~Mely mint kitépett hang magába sirt. ~S a délibáb, 5624 1| Vagy a hitványat én fognám kitépni.~Igy elmélkedtem mindég 5625 1| az ember teremteni akart,~Kitépte földét s elrontá a dalt. -~ 5626 0| Jobbról és balról messze mind kitért"~"Most elbeszélem, mond 5627 2| Huszárok mennek a falu alatt,~Kitódúl a nép, hogy bámulja őket,~ 5628 1| orosz,~Rác, oláh, szerb és kitudja~Milyen rossz,~Annak állna 5629 1| Festéked lement, a ronda váz kitűne,~Míg megszánt az Isten és 5630 4| Sok tudománnyal bír, s kitűnik majd mindenik ágban: -~Esmerik 5631 4| asztal mellett fogsz majd te kitűnni,~S léssz kancsók közepett 5632 4| mellőzhetnők: ami nagy és kitűnő? -~Nagy hasú s torkú vagy, 5633 1| sem magával,~Ott áll az a kitűzött helyen. - - ~El most innen 5634 1| szent ügy zászlaját látod kitűzve,~S alatta hangzik ihletett 5635 1| holnap és ma nincsen,~Hogy kitűzze a hajnal határát, ~Melyet 5636 4| legérdemesebb tagod az hát,~Mert kiülé neked azt; mit soha nem 5637 0| újra szenved. ~Mert habár kiűze kebeléből~S megtagadta is 5638 0| Mond, s a gyermek durván kiűzi őt.~"Adj kincsedből te, 5639 1| kicsinyke szikra mindinkább kiválik~A sötétből, mintha szinte 5640 1| ellenkezés lőn így a nő~Kiváló főtulajdona. ~Azért ha hallja, 5641 1| Gyümölcsös kertből a kis ház kivált. ~Fa-tornácán arany csövek 5642 0| történetet. ~Ül most is körűle kiváncsi ujonc had,~Melynek a tanácsban, 5643 0| Nem üldöz részvét, nem kíváncsiság. ~A boldogság, mi egyikünkben 5644 1| lassanként kialszik,~S a kiváncsiságnak kérdése kifárad,~Elmenének 5645 0| haragba hoz.~Elszenvedem. - Kivánd, és meghalok,~Vagy ami nehezebb 5646 0| A száműzött s a kivándorlott~Messze, messze, zúgó tengerparton~ 5647 1| Rózsafellegen hozzám leszáll. ~"Kívánj - mond - s mit kívánsz, 5648 0| nehezebb még, hallgatok,~Kívánjad, és kerüllek tégedet,~Csak 5649 1| merész terv hívott, hogy kivánjam,~Menni kell, merre a lélek 5650 1| mintha mégis boldog utazást kivánna. ~Most fenyőerdőbe visz 5651 0| veszed fel, holnap mást kívánnál,~Amint szeszélyed súgja, 5652 0| perc mámorában~Lelkünknek kivánni mit sem hágy. ~Ott álmodnak 5653 0| trónja bizton áll.~És nem mer kívánni, tudja minden vágy~Ép oly 5654 1| egy sugárt is hasztalan kivánok.~Tar a hímes mező, virága 5655 1| önző e szív, rád áldást kívánok,~Mert ha homlokodra áldást 5656 0| irigyeljetek, szivem magányát~Kívánom én csak elfelejteni. ~Kérek 5657 1| A betelt kivánságok~"Mért küzd keblem, gondolám 5658 1| Kívánj - mond - s mit kívánsz, teljesülend!"~És kivántam 5659 1| vívott a titán;~Ti fényleni kivántok s égni nem,~Mit a rothadt 5660 0| néki, míg amaz tüzet szít,~Kívánván a vénnek bár kedve szottyanna. ~ 5661 0| látszik lankadt lován;~Mellén kivarrva véres feszület~És véres 5662 1| hivjatok kiirtani, megyek~S kivégezem végűl enmagamat;~Hogy ujra 5663 0| Ez kétségbesésből önmagát kivégzi.~Igy pusztulnak mind el, 5664 0| jó, ha megválasztja, hogy kivel. ~De a labanc álmából fölriad,~ 5665 1| romladékiból~Hős Aeneas kivitte Istenit,~Rabságain keresztül 5666 1| Eszmék, kapcsok, miket kivíva itt,~S lelkünk folytatja, 5667 0| Kardommal kell legott,~Hogy nő kivívjalak." ~S felfogva kedvesét~Kopár 5668 0| Egyenkint kell mindannyiszor kivívnom~És minden engedmény új kegyelem. ~ 5669 0| Büszke bajnok, váramat kivívod!~Hőshöz illő férfi harc-e 5670 0| nyomja.~,,Mindegy - mond - kivivom őt vagy elenyészek~Örök 5671 1| les,~Mert az a vakmerőnek~Kivívott bére lesz, ~Ugy az ifjú 5672 1| földi gondok,~E küszöbnek kívüle maradtok,~Szent e hely, 5673 0| elfeledtem minden boldogságot~Kívüled - éltemhez más nem kötöz.~ 5674 0| minden kebel. ~Vad lárma zúg kívülről, ég a vár,~Tolongva döbörögnek 5675 0| mindenség körűlünk,~Nincsen élet kívülünk e földön,~Illem és hiú társas 5676 1| kér, mi balga - hol van az kivűled?~Nem tőled jön-e mind, amit 5677 0| elpirulsz - mitől? hiszen kívűlem~Pirosra arcod nem csókolja 5678 1| árnyképét~Lelkének bírja csak kizengeni;~S ezzel halálból szívvilágának~ 5679 1| remény. ~Hogy megnőttek, hogy kizöldülének~E még akkor oly kicsinyke 5680 1| oly némán merően,~Mintha kőből volna még az is faragva. ~ 5681 0| vár minden jobb kebelre,~Kóborló lett a magyar honában,~Csőcselék 5682 0| ordit messziről -~Hát kóborolnod éjjel illik-e?~Vagy itt 5683 0| Midőn kezemben izgatott koboz van,~Nem élvezem költői 5684 1| Kicsinyke képet rángattak, koboztak:~"Anyám, anyám, itélj e 5685 1| várur nevére habzó serleg koccan,~S rableány ajakról zeng 5686 1| iddogált az első,~Pajtásával koccintván, köszönt ő,~S széles jó 5687 0| Hozzá~Ha néha ilyes szót kockáztatok:~Hívebb barátod nincs mint 5688 1| lesz az ősz szele. ~S ha kocogtat olykor ablakinkra~Új hasábot 5689 0| egyben találkozott,~Hős Kocsárd tündéri magzatának~Mindkettő 5690 1| caplatás -,~Kapumba, lám-e, kocsi hajt fel. ~Gőzölgve áll 5691 1| szavak közt~Őrlék a homokot a kocsikerekkel. ~Útfelen ökörfark állt 5692 1| a házfedélen~S kerepelt kocsinknak szokatlan zajára,~A zárt 5693 1| pajzán gondolatját. ~Fényes ködből épült órjás oszlopzatnak~ 5694 1| Hol kezdődik a halvány ősz köde,~Csak azt tudom, hogy olyan 5695 0| pillantást annak hallgató ködébe.~De nem tágul a köd örökös 5696 0| látni~Fájó kéjjel a jövő ködében. ~Űzi őt világtalan világig~ 5697 1| gyanánt állott ki a látkör ködéből.~Ott pihent meg újra, s 5698 0| vélem sírsz utána." ~Ez meg ködfátyollá lőn a tar mezőkön,~S mint 5699 1| repülnek a vadlúdak~Bucsúzva ködlepett rónák felett:~Nem is tudom 5700 0| Lassan halványodál~El ködnek lepliben. ~És ámuló szemem~ 5701 1| szívedobbanása,~A madárdal - a ködös nap,~Rózsaár - levél hullása.~ 5702 1| kéklik a part, s part-e vagy ködoszlop,~Mit találni óhajt? ~Kis 5703 0| a huszárt ott át."~Ezzel köhint s megpödri bajuszát:~"Nem 5704 3| Szerelmem zálogát. ~Kinek kökényszemén,~Bibor-hullám ajkán,~Selyem 5705 3| ez hüs bükknek éjjelében?~Kölcsey ~Virág fedett vidék ölén~ 5706 1| is számítva azokat,~Kik kölcsön könyvvel élnek.~S ezenfelül 5707 2| egy-egy jobb kebelnek~Szót kölcsönözni tudna énekem~Valódi égi 5708 0| Ládd, mint amennyi~Szem köles fér egy igaz vékába." ~" 5709 1| S hát még te, aki nem költél, öcsém,~Burokban haladt 5710 1| rímelhetsz, dalolhatsz.~Avagy költesz magasztos érzeményt?~Kacag 5711 1| A halál költészete~I ~Miben van olyan nagyszerü 5712 1| hát, hogy félénk madárként~Költészetem is messze menekűl~Az utcának 5713 0| téli éj a szerelem,~A perc költészetének honja még. ~Kint zúg a szél, 5714 1| végzetével,~Élvezni tud a perc költészetével.~ ~ 5715 0| érzéssel gúnyt találok,~Minden költészetre átok! ~III ~Rossz vagy, 5716 1| csendességben élhet,~Ah, de költő-kéjt csak ez talál,~Üdvözölve 5717 0| házoltáron áll; ~Ah, de mindezek költő-varázsa~Mégis, mégis az emlékezet,~ 5718 1| voltad elveszett,~Csak a költőből él az, amit írt,~Mint a 5719 0| füzért ad. ~Óh lány, ha költőd ismét én vagyok,~S örök 5720 0| Legszebb költészet~Nem akkor költök én legédesebbet,~Midőn kezemben 5721 1| eltépettem,~Melyben munkálkodtam, költöttem, szerettem,~Az a kis világ, 5722 0| kisgyermekeihez,~Jehova fecskébe költöztette lelkét~S jól ismert házának 5723 0| egykor oly hivő,~Lelkem költőhévvel ideált ölelt,~Összeforrtam 5724 0| körében csendes házi bék. ~Költőibb volt és nagyobbszerű a~Bömbölő 5725 1| is szülhetne nagyszerűt, költőit~Az élet, költőietlen korcs 5726 0| nem tünt el egészen,~S a költők dalában, nők szemeiben él; ~ 5727 2| madárra és a fára,~Ki a költőre, hogy mi sorsban él? ~Ez 5728 0| kebeléből kiszakadna,~A költőt is síri éj fogná el. ~Igy 5729 1| Letörlő róluk a költészetet,~Költővilágod síron túl kisér,~Mert, óh 5730 2| Be sok~Sujtás, zsinór, mi költség az országnak!"~A lányka 5731 1| csatában.~Nékik is jobb, nincs költségük~Fátyolokra,~Nekünk is jobb, 5732 1| Hogy dalok közt nyugton költsenek;~Szebben fénylik a napnak 5733 1| Visszapattan az imámszó. ~A kőemlék, melyet épít,~Lassan földdé 5734 0| lelke: a mosoly,~Vagy a könny-é az, ami többet ér? - ~Csendben 5735 0| megismerendjük,~Hogy egyesült könnyből keletkezett,~Mint a megnyugvás, 5736 0| vándorol,~Szemében láng ég és könnycsepp ragyog,~Ősz fürtinél idegen 5737 0| még ragyog~Az istencsók - könnyebben meghalok.~ ~ 5738 0| hiába,~S fájó kéjjel lestem könnyedet,~Ámde még Istent is káromoljuk~ 5739 0| jóbarátnak,~Ez magasztal s könnyeim elálltak. ~Válnom kéne, 5740 0| szavadra!~Meg ne átkozd könnyelműn hazádat",~Mond a bajnok, 5741 0| keblemben a bú, fájdalom. ~Higgy könnyelműnek, rossznak higgy, ha kell,~ 5742 1| állok, kedves Pál öcsém,~S könnyemre a sír néma, hallgatag,~Ki 5743 1| felett~Közös búban ki együtt könnyeze~Megérti egymást s nyujt 5744 0| hidd halálukon~Hogy gyáván könnyezem. ~Csatában estenek el ők,~ 5745 1| Megint csalódtam, a nő könnyezett, mert~Vetélytársán szebb 5746 0| örökké.~Hej pedig utánam nem könnyezne senki. ~Óh Virár! lemondtam 5747 1| szív búját tárjam-é fel?~Könnyeznél miattam, s ismét engem érne~ 5748 2| hisz nem nőne ott virág,~Mi könnyhullás frissítené azt fel?~Mindenkit 5749 0| leljen hát tárgyat, min dühét könnyítse~Mély gyásszal csordultig 5750 0| vissza-vissza~Tekintsek könnyre, néma sírra,~Mint üdv után 5751 0| benned, szent emlékezet! ~Könnyülne lelkem, mert Lujzám neve~ 5752 0| virrasztá kedves árváit, s könnyülten~Vissza, vissza szállt a 5753 0| jőjj, leányka,~S szent lesz könnyünk, mely együtt foly ki ott, ~ 5754 0| lopva, csak titkon törülheti~Könnyűit is a megalázott hon. ~És 5755 0| messze vágyó~Pillantása könnyűn által nézi, nézi,~Merre 5756 0| ámulatban~Nem beszél, s szemébe köny tolúl. ~"Életet hát, éltet 5757 1| hazát, nem hagyja, hogy könyárral~Mosódjék most is a vért 5758 1| nem sírtak még el ember könyei. ~Nem kiégett szívért zeng 5759 1| testvér szemekből~Őszinte könyek fakadnak. ~Lopva jöttek 5760 1| megszabadúl,~Hogy elrontá könyekkel vett tréfánkat. ~17 ~Egyetlen 5761 0| kezével~Haragos szemében egy könyet fakaszt szét,~A kicsiny 5762 1| eszedben,~Hogyha szenvedénk és könyezénk egymásért,~Szenvedés s könyű 5763 1| Tőlem, szemeid hogy érettem könyeznek.~S lelkemet egészen kendődön 5764 1| kisértetűl az elhagyott lány~Könyezve velünk szembe lép. ~Megyünk 5765 1| hason sors vár?~Szent misék könyörgenek azért, míg~A szegénynek 5766 1| S enyészetért fogsz csak könyörgeni.~ ~ 5767 1| felett védszárnyait,~Együtt könyörgjük Istennek kegyét~És szíveinkben 5768 1| égnek száraz ágait,~Mint könyörgő esdő karjait~És az ágak 5769 0| elfáradva összeroskad. ~S ha már könyörgve porba hull~A föld ura - 5770 0| merengett.~Majd eszmél, könyörög, sír, de mind hiába!~Mosolyogva 5771 0| csarnokán épített,~Mintha könyörögne, zengni kezd a fecske.~Távol 5772 0| zajtalan,~"Isten, mond, könyörülj rajtok!"~Aztán búsan néz 5773 1| hogy az embert~Szeretem, ha könyörülni lát,~Enmagamnak fájdalmas 5774 0| lettem, rosszabb a koldúsnál,~Könyörűlet enyhülést nem ad,~Menjetek 5775 0| hej, érdeműl erényt fel,~Könyörűletért esd hozzád sóhajtásom,~Lányodat 5776 0| vétkezett,~Jégkebellel, könyrületlenül,~Mint egy isten a világ 5777 1| veszve mindörökre,~Elfeledve könyrületlenűl,~Éjjelenkint, amint éle, 5778 0| örömet sem érzél,~Sírsz és könyűd bánatredőt sem ás. ~Ah, 5779 0| eltévedt sugár~Az estharmat könyűi közt~Még mosolyogva jár. ~ 5780 0| férfiú. - A nő temetni jött,~Könyűm övé, hisz a mosoly tiéd!" ~ 5781 1| gúnyolja~Szűnk érzetét,~S mivel könyűnkkel~Egyet nem ért,~Azt ami nékünk~ 5782 0| dalt mosolygva~Zengem el - könyűs szemekke~ 5783 0| Legjobb, tedd fürtömet a régi könyvbe el,~Melyből szerelmi dalt 5784 1| lehet~Oly annyi, mint egy könyvben. ~És e két szép hamis betű~ 5785 2| búnak könnyt ha hoz. ~E dőre könyvből is csak úgy lesz ének. -~ 5786 1| És végre a tudósnak is~Könyvéből vajh mi haszna?~Ha tudja 5787 0| Még itt feküsznek feltárt könyvei,~Itt a füzér, melyet félbenhagyott,~ 5788 0| bölcs, megszégyenít,~S míg könyveid penésze~Zavart hoz csak 5789 1| évei.~Méláz és ujja ír~Vén könyveknek porán,~Eszmél s leánynevet~ 5790 1| hol apám?~Székem ott áll könyves asztalomnál,~Istállóban 5791 1| én. ~Csak egy a baj, más könyvet el~Dobhatni hogyha régi,~ 5792 1| számítva azokat,~Kik kölcsön könyvvel élnek.~S ezenfelül a plágium~ 5793 1| akaratuknak.~Míg így undorral köpöm ki őket,~Oly émelygően lágymelegek,~ 5794 1| lágy kebellel,~E szent körbe nem fér semmi gond;~Messze 5795 0| meredjen s vesszen együtt kis körével,~Hadd feledjék azt is, mint 5796 1| ritkulva egy honos kapun,~Mig körmeik porfelhőket kaparnak. ~S 5797 0| nem szed adót. ~Lovának körmétől elég a fű,~Szavára átok, 5798 1| salak talán.~Mért nem néz körmöt kérges jobbodon?~Természetétől 5799 1| Ember! te nagyszerű méregfa,~Környezetedet is megmérgezed,~Im bűneidet 5800 0| Csak hogyha zaj, vigasság környezi,~Csak hogyha bujdosik habzó 5801 3| veled, te nagy világ határa!~Köröd nekem egy néma puszta sír;~ 5802 1| amily zúgva szálltak~Bűbájos körödnek üdvadó órái,~Messze válva 5803 1| Szivedbe húzva lappang a köröm.~Te nem vagy bűnös, ez természeted,~ 5804 3| Képed engem nem talál. ~És körömbe puszta csend ül,~És fölöttem 5805 1| surran el~Mint sejtés félig körrajzolt alakban. ~Majd a brekeke 5806 1| unalmát~Egyhangú, kicsínyes körüknek. ~14 ~Óh, ne higyje senki, 5807 1| sovárgva,~A viráglánykákat körüldongicsálja,~Már mosolygó arccal, játszi 5808 1| tudna élni nélkülem. ~S ha körülfon, mint egy bájgyürűvel,~Hó 5809 1| inte, arca elborongott~S körülhordozták országán a kardot.~Sok hősi 5810 0| mint szellő, lelked fog körüllebegni,~Mely jobb, nemesb, mint 5811 1| kivánja, mély pokolra száll,~Körülnézék, éltem volt csak enyém,~ 5812 2| mig reng dalom fénye -~Körülöttük zokogni szellemem. ~S ha 5813 2| Amelyen egy hon népe sír~S körülragyogja szellemed,~Egész e honnak 5814 3| mindennikében egy remény tavasz. ~Körülsuhog rideglett geniussa~Rebegve, 5815 0| hirtelen~Vagy száz német lovas körülveszen.~Mit volt mit tenni, foglyokúl 5816 1| hangja részvevő öröm.~Hogy körülzajong e gondtalan nép,~S ennyi 5817 0| Megszűkültük házi kis körünket,~Elragadt a képzelet szele~ 5818 3| Madárfiak fészkelnek és körűl-~Virágza repkény gyászos 5819 0| és kis házán, kis kertén körűlnéz,~Aztán összeborzad, s újra 5820 2| Szeretted gyermekid, s körűlötted~Kigyult megannyi békés házi 5821 0| Tombolt örömében és táncolt körűlte,~Száz édes szót mondott, 5822 3| ellene~Jégérzetével, míg körűlüvölt~A vérező had síri ezrede. ~ 5823 0| hordani kinek?~Rettentő körút ez, melynek vége nincs,~ 5824 0| Itten árny, sugár ott, éles körvonallal~Számtalan ábrándos alakot 5825 1| lovam kantárát?"~"A cövekhez kösse csak a szárát."~"Aztán lesz-e 5826 0| sokáig éltünk békességben,~Kössünk frigyet, kárát nem vallod 5827 1| hallja gáttörő szavam,~Még köszönni is alig merészel. ~Rútúl 5828 0| tűzött a mellemre,~S meg köszönte hősi tettemet nagy szépen. ~ 5829 1| lábához letennem.~Hódoló köszöntés, forró csók, leányka,~Téged 5830 1| lenne Isten,~Ki jelt még e köszöntésre sem ád. ~Nem mond hálát 5831 1| szellemét - úgy érzeni -~Köszöntésül hát a halálnak - - -~De 5832 1| jövőben a halál már~Ránk köszönthet,~El ne sírjuk hát hiába~ 5833 0| pihegve és üldözve~Mosolyog, s köszöntve mondja: "éhen".~ ~ 5834 1| előtt~Most is megállított,~Köszvényes lábait~Hogy megpihenteti,~ 5835 0| német végre,~Hát miért is kötekedtek vélünk?~Nézz magadra, amilyen 5836 1| Szakadj te is meg legvégső kötél,~Hadd őrüljek meg! kínom 5837 0| Vitorlát szőttek a nők, kötelet~Csavarni gyermek s aggastyán 5838 1| nem ismernénk reád. ~Mi kötne össze, együtt érzenünk;~ 5839 1| sors a válási kínt.~Hogy kötöm meg és értem meg ismét~Ezt 5840 1| zordonan,~Mely éltünkhöz kötött, egyet meghagysz,~És ez 5841 1| kalpagomnál,~Van lány is, ki azt kötötte,~És előbb mint az lehervad,~ 5842 1| együtt s felmosolygánk;~Nem kötöttünk frígyet nagy szavakkal,~ 5843 0| Benne gyermek egy kutyát kötözget.~"Drága bajtárs, csak nyugton 5844 1| Semmit sem lelek, mi együvé kötözne.~Hej, de nem tovább, el, 5845 0| lángszemű vitézek.~Itt sebet kötöznek, ottan ivogatnak~S a harcról 5846 1| fűben~Kis szerencse koszorút kötözve,~Nem mondók, de szűnk érzette 5847 0| nem sohajtni, sápadozni~Kötők mi frígyünket, leány!~Minden 5848 1| még,~És hogy a frigy égben köttetett. ~Mind nem érzené, mint 5849 1| majd,~Ki jő, kihez halálig kötve lesz,~Jő az ifjú, s egy 5850 1| is, és ha műve elporlott,~Kövei még mondják: Isten teremtett,~ 5851 1| élted azt túl, ősi ház!~Köveid dacoltak az idővel~Óh, de 5852 1| mert belé~A pajzán sors köveket hajított. ~Ott a veszteg 5853 1| alatt~Kis pásztortűz lobog,~Kövér juhnyáj között~Vidám kolomp 5854 0| gondold meg, szűd, eszed kövesd-e,~Hogy később ne vádolj engemet! ~ 5855 1| elkap a lét folyama;~E folyó kövesít s a lombból~Nem marad meg 5856 0| hatalma nagy,~Aztán akármi is kövesse bár,~Egy átélt üdvösséges 5857 4| KÁROLYI JÁNOS el. alisp.~Lesz követed Nógrád, lovakat játszott 5858 1| Mely tapsokat és tetszést követel: ~Szép csillogó ruha, mely 5859 0| Mely száz csatában híven követett,~Mely azzá tett, mi most 5860 0| Élj örökké, lány, nehogy követhess,~S megbékélt lelkem lent 5861 1| lehervad addig,~Míg édes követként küldeném tenéked.~Mért él 5862 4| buta! Szontagh Pál vajh mi következetes!~Centralizálni akar, s restségivel 5863 0| csillámot adhat~S én mégis követlek, lányka, a vadonba. ~Ing 5864 1| Meghalnék, s ő mint agg követne csak,~Rokonnak érzené-e 5865 0| hívja a játszó gyermekeket~S követnem kit sokszor parancsolál. ~ 5866 0| minden salaktól,~Mi a bírást követni kénytelen.~ ~ 5867 4| DESŐFFI JÓB t. b.~a)~Légy követünk! Nógrád értelmét hűn te 5868 1| hozzon homlokomra nyár,~Kövült kebellel én boldog leszek. ~ 5869 0| Ott zenélnek, míg Csatár kövülten~Néz csak, néz csak a vár 5870 0| hallgatám meg suttogásukat~A közbenjárók vészes seregének~Kik két 5871 1| kevés kell.~S a betyároknak közébe ültem~Ott danoltam, ittam, 5872 0| Pásztorlányka, mért ne tűznélek közéjek?~Néked a természet volt 5873 0| azért nem voltál tán való közéjök,~Néked fájt, amit más néz 5874 0| nem ér." - -~S ím leszáll közéjük enyhadó tündér,~Édes álomképet 5875 1| lelkünk égből hozta le,~És közelébb áll Istenéhez a szív,~Mely 5876 0| Zolnának jöhetni kedves közelébe.~S hogyha már elfárad, messze 5877 0| és szende báj Zolnához. ~Közelednek mindég öntudatlanúl bár,~ 5878 0| sóhaját már!"~Szőke leányka közeledve jő,~Rengő térddel holtaknak 5879 1| távol dörgés hirdeti,~Hogy közelg már a földrázó vész. ~Biró 5880 0| Hogyha már te is sírhoz közelgesz,~Érettnek kell lenni a halálra~ 5881 0| tábortüzeknek látni pislogását~S a közelgető vészt, mely a felhők, közt 5882 0| hallod mint üvölt~Már a közelgő üldöző sereg."~"Emelj lovadra 5883 0| S ím a folyosón mindig közelgve~Súlyos léptek hangos zaja 5884 4| már közel a dög,~Választás közelít, hogyha gyűlésre te jössz!~ ~ 5885 1| volt minden életünk,~S a közelítést meg sem kisérők,~Úgy hittük, 5886 1| Angyal és ember közt ő tán a közép.~Isten sem voná meg kezét 5887 1| Magas kútágas nyujtózott középett~Gyümölcsös kertből a kis 5888 1| Látkörében mindég ő foglal középhelyt;~S mentől távolabb van valamely 5889 0| Katonás léptekkel büszkén a középre,~S előbb mint szólna, jól 5890 1| Mindakettő halovány alak lett~S a középszerűségben terem. ~Megriaszt, mi túl 5891 1| Van szivünknek, mert van közérzete.~Elszállt felettünk a halál 5892 1| tartott fel eddig,~Hogy lelkem közétek visszajárt,~S bár viharnál 5893 1| Nyilt volt előtte száz közhasznu tér,~Tudá, hogy a polgárerény 5894 1| dobhatni,~Nem sujthatni egyet közibe. ~Ah, de lelke minden erejével~ 5895 1| falad:~A népszabadság, a közművelődés~Világot rázó léptei alatt. ~ 5896 0| hogysem ott csússzon porán~A köznapiságnak, gúnyolják, azért~Vad harag 5897 0| lelkünk egy világa süllyed el,~Közömbösen állunk felette. ~Nevetséges, 5898 2| 12. Közönséges ember~Világra lett, nőszült 5899 1| szelleme~Leszáll közénk s a közoltár felett~Ha szűnk őszinte 5900 1| le az élet és küzdelem~A közpiacnak néphullámain.~Az ifju öntudattal 5901 4| A zöld asztalnál jámbor, közrendű legény vagy,~Hagyj fel hát 5902 0| csomóba,~Megbékélve híven a közromlás napján. ~S ím megnyílnak 5903 0| tanultál, csak tetszelkedést,~Közted s szíved közt hízelgő had 5904 1| rejtekben kél minden esemény,~A köztér puszta, csak bitó van rajt,~ 5905 1| csontváz felett;~S ezért köztisztelet lesz majd a bér.~A tiszteletnél 5906 1| társ,~Ne dicsvágy, csak közügy~Vezessen, merre jársz.~Ha 5907 1| legszebb gondolatja. -~Lányok közül szép szőke csillag~Akit 5908 0| Elohimok meghódoltak néked,~Közülök Lucifer maga sem hiányzott,~ 5909 1| szolganép alkotta,~Sok közűle éltét a munkában hagyta.~ 5910 0| Mert különben nem marad közűlünk,~Aki jőjjön győzelmünk hirével." ~ 5911 1| Együtt sujt és emel, mint közvagyon. -~Leégett a vár, a gunyhó 5912 1| már nincs miért,~Dobogni a közzel tanulni kezd.~És elébe lép 5913 0| Sebünkre honn majd tán a kőfalak~Részvéttel is tekintenek 5914 0| nincsenek,~Nincsen büszke kőhalom,~Férje áll ott, s keblében~ 5915 1| zordon, láng szivében,~S kőhéjában léha, gyáva,~Hogy arany 5916 3| Kínsújtott életét. ~Dacolt a kőkebel,~S szerette mord lakát,~ 5917 3| Borist takarja hajh e sír,~A kőkemény magyart,~Kit nemzetével 5918 1| fénye dicskört von legott~A kőkereszt fölé~Ez mint az égnek kegyjele~ 5919 0| senki is,~Rómának irgalmáért kolduló. ~A sáncok egyenként lehullanak,~ 5920 0| vele.~Vár alatt útfélen űl kolduscsalád,~Férj s nő átkarolva tartja 5921 0| Koldús lettem, rosszabb a koldúsnál,~Könyörűlet enyhülést nem 5922 1| hízelegve jő,~A rongyos koldúst megugatja ő. ~29 ~Mit nékem 5923 1| Az Isten nem jár lázadt koldusúl."~S keresztre vonták a nép 5924 1| kurjong a pásztor,~A nyáj kolompol, tüsszög és legel,~A visszhang 5925 4| Felkötted te is a szabadelvűségi kolompot; -~Te - s szabad elv! - 5926 1| s ez szinte sír -~Kedves komám a tőszomszédbúl. ~Hová lett 5927 1| borsa-sava,~A jó sziv, illeti komámat. ~Besompolyog a vizsla is~ 5928 1| Ősszel~(Veres Gyula komámhoz) ~Tán már elázik a világ,~ 5929 1| fiút~S lányt láttak mint komát,~Tőlük lesé el a~Bor lángját, 5930 0| bikkesben, szirttaréj felett,~Komor vár romja ég felé mered;~ 5931 1| istenit,~S fentcsapongok amíg kongni hallom~Ajtómnál az őrnek 5932 0| mondjuk el,~Ha a lélekharang konogva szól, -~Ki gondol arra, 5933 1| megbocsásson. ~Egész udvar konyhába gyűl,~Pipára gyujt ez, az 5934 4| ragadja hajónkat;~Játszi konyítás közt, szór szeme, szája 5935 1| Vészredőzött homlokom kopáran~Áll, nem érzem a tavasz 5936 0| várteremben, roskadt bolt alatt,~Kőpárnán nyugszik az ifjú vitéz;~ 5937 1| embert alkoték. ~27 ~A nagy Kopernik csillagrendszere~Legbiztosabb 5938 0| szótlan úr,~S menőben hosszú kopját díszül a~Kiirtott nemzetség 5939 1| fenéken,~A zsolnának hogyha kopogása hangzik,~Vagy sudar fák 5940 0| bébocsájtod,~Turbékolva ott kopognak, ~Gyöngéd játszi csipkedéssel~ 5941 0| Ennek még fogát ajak borítja~Koponyáján leng még ritka haj,~Annak 5942 3| nem fél az idők mohától,~A koporsóból kitör és eget kér.~Berzsenyi ~ 5943 0| beszél-e, vagy kint sír a szél?~Koporsóját verik, vagy szűm dobog?~ 5944 1| indúlatserege,~Bölcsőn és koporsón egyiránt~Leng a béke védő 5945 1| már olyan szürke és olyan kopott. ~Itt játszottuk gyermekharcainkat,~ 5946 1| tűz felé és egyre-egyre koppan -~A denevér cincogva surran 5947 1| nincs fogytán napjaimmal~S kopván fényesb mint kardvasa. ~ 5948 0| Hermione volt a ház úrnője,~Kora özvegységre hagyta férje 5949 1| meghal torokgyíkban csecsemő korában,~Vagy megannyi lángész, 5950 0| Mindeneknek, később vagy korább;~Mindegy, megbánás, halál-e 5951 1| Életünk korai~Sír, sír a gyermek, játékért 5952 0| vár~Most füstölgő barna kőrakás. ~"Itt vagyok honn", - szólott 5953 1| Ameddig áll Branyiszkód kőrakása,~Mint órjás harcaid emlékjele,~ 5954 1| Fénytermei csak büszke kőrakások,~Miket hiúság és nyomor 5955 1| alkonyán. ~S hogyha küzdelmim korának~Hétköznapja telve lesz,~ 5956 0| csakhamar~Védetlen sáncait,~S koránti örömük~Mindent végzettnek 5957 1| virágszál,~Megujult, ha jő az új korány. ~Koldús jő görnyedve ott 5958 3| kincs.~Mért virúl a nyár koránya,~Szép virága néki nincs. ~ 5959 0| mostan vissza, gyermek, kóranyádhoz,~Addig volt-e csak kedves, 5960 1| keresztűl életén.~Engem rémként korbáccsal kergete." ~Eközben a taliga 5961 1| árúsítod.~Mért nincs megváltónk korbácsa nálam,~Hogy szétverném ronda 5962 0| vitt át élteden,~Mint minőn korbácsolt engem kárhozat. ~Mert megtörni 5963 1| állni századokon által?~Korbácsolva a habok dühétől,~És csatázva 5964 1| féltékeny gondjait. ~Hogy oly korban, hol sírni is erő kell,~ 5965 1| a mozgalmas élet,~S ha a korcsfaj hiú zaja eláll,~Akkor szétnéz 5966 1| népdalt teremtett~Jött a korcsmárosnak barna lánya,~Bort vivén 5967 0| szégyen ér.~Hát nálatok korcsok, veszély-e az~Három huszárra 5968 0| Tűrjön hát, én elhagyám a korcsot~Fészket rakni idegen hazába." ~" 5969 1| Kisszerű hitetlenség zaja;~A korcsult utód kis szellemének~Meg 5970 1| ellenségnek~Névtelen halomban korhad összehordva. ~És mért lesz 5971 1| Zsibvásárra értem; szerte-széjjel~Korhadt házi bútorok hevertek.~Válogattak 5972 0| Lelkeink közt is lehullt a korlát,~S boldogok, hogy ekként 5973 0| társas szabályok~Kisszerű korlátai lehullnak,~Nincsen vágy 5974 3| Megvetve börtönét~És szűk korlátait,~Megvetve szolganép~Ledörgő 5975 0| engemet~S vissza vágyol vinni korlátim közé;~Óh ne félj, ha mindent 5976 0| és szegény közt nincsenek korlátok,~Elmult fejedelmek uralomvágyása,~ 5977 1| halál?~Ki ott lakol, hol a korlátos élet~A végtelennel kezet 5978 0| ömöl reája. ~Harcra lép korlátozó mezével~Termetének minden 5979 4| Muzslay látván~Hogy nem akad kormány mely hivatalra emel. -~ ~ 5980 0| Készen áll a föld, most kormányozzuk együtt!"~Szólott Lucifer. - " 5981 2| 33. Kormányzási ildom~Dicsekedel, hogy száz 5982 0| halvány sírlepel,~Közötte kormányzatlan sajka úsz,~S szellő enyelg 5983 4| már minden előtted ,~Új kormányzóink napja deríti e fényt.~ ~ 5984 1| nevére,~S míg homlokára új korona szálla,~Mint a vitézség 5985 0| légy,~Aki népet fékez és koronát véd,~Jőjj segits te, hogyha 5986 1| szűnk~Vágy- s reménydús korszakának.~S hogyha lánykönny hull 5987 1| föld porában~Egy hosszú korszakot,~Veszejté szent zománcát,~ 5988 1| bűn küldött ránk sujtoló kort,~A lánc helyét csak szent 5989 1| ez ő, mondják majd, kit kortársi~Elismerének, óh jaj a vakok,~ 5990 4| gondolnak ezekkel,~Négyszáz kortese csak, tiszteletüknek oka. ~ 5991 4| Hosszú bükkönyhöz, s hosszú kortyokhoz is értesz,~Egy van csak 5992 1| ámde játékoktúl~Elpuhult korunk ma elijed. ~Pártás szűzek 5993 1| tenger~Vad viharja,~Hogy kőszikla lelköket meg~Rázni bírja.~ 5994 0| Azt tartja a nép, hogy kőszíve van,~Csak hogyha az erőssel 5995 3| oly fehér,~Ah, s imám e kőszobortól~Enyhe érztet sohse nyér.~ ~ 5996 0| elhagytanak. ~Miért dobnád sírokra koszorúdat?~Én sírfüzért adhatnék csak 5997 1| és nyugszik rakáson,~Örök koszorúért adhatni cserébe~Percnyi 5998 1| örök életnek~Hervadhatlan koszorújával várt. ~Ti már nyughattok 5999 1| kaszások,~S a lánykák mulattak koszorúkötéssel. ~Ezzel elmaradt a legvégső 6000 0| szerezni;~Nem néznéd te fényes koszorúmat~Csak, hogy éltünkből mi 6001 0| Nem vigasztal, hogy ha koszorúval~Megjövök, fog örömet szerezni;~ 6002 1| hogy kedves halottjait~Koszorúzta a megbékélt szű.~ ~ 6003 0| minden férfi, fegyverré~Kovácsolta a nő ékszerét,~Hidegül metszé 6004 0| Pusztai temetés~Miért kovályog fent a saskesely?~Hová, 6005 1| délnek vándorlói jőnek,~Kovályogva nyékén elhagyott fészköknek;~ 6006 1| házra~Ősi ház! négy század krónikája~Van felirva barna faladon,~ 6007 4| KUBINYI FERENC t. b.~Sokról sokfélét 6008 0| eszközre? ~Emberek kedvéért küldék én prófétát,~Nem hogy prófétámért 6009 1| III ~Gondolatkertemből küldenék virágot,~Mert szeretted 6010 1| addig,~Míg édes követként küldeném tenéked.~Mért él itt a visszhang, 6011 0| megélsz,~Hold vagy, s ha küldesz a vad tengerárnak~Gyászt 6012 1| nékem is világom,~S csak te küldheted meg a reménynek ágát.~Küldöm 6013 1| szent jogát,~Megváltójához küldik menten őt,~Közöttünk csak 6014 1| Mert ha homlokodra áldást küldne Isten,~E kegyében ismét 6015 0| gyötörjön,~S édes enyhet küldni tette ő. ~Hoztok is ti enyhet, 6016 0| már ha itt nem kellek."~"Küldök, mond ez, ámde lány bútól 6017 0| beszélnek. ~"Hát miért nem küldtetek segélyért?"~A honvéd mosolyg 6018 1| az szivem. ~4. H. I.-nek ~Külföldre mégy, öcsém,~Tanulni szépeket.~ 6019 4| a. j.~Megterhelt méhként külföldről vissza jövél te, -~Párisi 6020 2| 8. Külömböző világnézlet~Huszárok mennek 6021 1| férfiú, ah!~Egy szállal sem különb, mint tenmagad.~Ha szent 6022 0| karja nehezült a házra,~Külsején romlás van, belsejében a 6023 0| utolsó kenettel. ~Rút a külsőm és rongyos ruhám is,~Ép