| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6024 1| letett. ~S ím az őrtoronynak kürtje harsan,~Dobogó hid csörren 6025 1| gyülöngött táborába,~Míg harci kürtök buzdíták csatára.~És sok 6026 1| elvándoroltat!~Itten állok ajtód küszöbénél,~Tőled várva vigaszt és 6027 0| így kiált. ~E neszre a nép küszöbére lép,~S bundájából egykedvűn 6028 1| tőlem, dőre földi gondok,~E küszöbnek kívüle maradtok,~Szent e 6029 0| átkarolva vonja el magával.~Küszöbön vannak már s még egyszer 6030 0| Rettentő lett a harc,~Két órjás küzde ott,~Két fergeteg vala,~ 6031 1| 4. BENSŐ KÜZDÉ~ 6032 1| Szíved szent vére folyt a küzdelemben,~Karod lankadt, néztél kétségbesetten,~ 6033 1| volt halálod, szent végső küzdelmed.~Irigyelhetnek a föld népei. ~ 6034 1| nagyszerű tragédia,~Itt a küzdelmek elhaló zajából~Kél nemesülten 6035 1| Életemnek alkonyán. ~S hogyha küzdelmim korának~Hétköznapja telve 6036 1| űl;~Ott kezdete egy sziv küzdelminek,~Itt fájó harcot csendesíte 6037 1| szálljon~Kalmárkodása kis küzdelmivel. ~Hej, ilyen az élet, tán 6038 1| lakott,~Még tegnap együtt küzdénk, fáradánk~Megérteni az életcélokot. ~ 6039 0| Benne egy menny s egy pokol küzdése;~Melyik győzzön az csupán 6040 1| szabadság kétségbeesett~Végső küzdésében elvéreze.~Hős szelleme még 6041 1| érzések élnek,~Tetterő, küzdések vihara,~Ott a szerelem csak 6042 1| földet és vágytam könnyét,~Küzdésit, s ím a nemtő megszánt;~ 6043 1| nyugtató halál. ~Óh, ne küzdj tovább is ellenébe,~Makacsan 6044 1| akar~Mint Isten világot, küzdje le~Mind a szenvedélyt előbb, 6045 1| ki itt sem élvezett~Ott küzdjön-é fel, s küzdjön büntelen?~ 6046 1| S míg földünkön népek küzdnek vérben állva,~Földünk mint 6047 1| szós patakcsa;~Hegy vezérli küzdni őtet~Szirtélekkel. Dús mezőket~ 6048 1| más gyönyör,~Mint melyért küzdött, melyért véreze.~De a szülőknek 6049 1| hogy minek éltek;~Sokat küzdöttek, fáradtak,~Pályabért még 6050 1| nyomor emel,~Piarcai önérdekü küzdtérek~Hol lelkünk csak botránkozásra 6051 2| Életrózsáinkból halálfüzér,~Küzdtérre érte, óh, szívem sohsem 6052 1| ők belépnek, míg mi oda küzdünk,~Megtört keblünk. Nékik 6053 0| Csak hogyha az erőssel küzködik,~Vér s könny közt leng mosolygás 6054 4| a kebel érzete küzd. -~Kulcsod hátul lóg, - a legérdemesebb 6055 0| Éhenholtan, kétségbesve~Kulcsolt kézzel térdre hullnak~Ily 6056 0| ezt Magócs,~A szőke lány s kulcsolva kis kezét~Mond: "Istenem! 6057 0| szárnyain. ~S ha néha egy-egy kunyhót meg is gyujt~Zákány, vagy 6058 1| előtte~Most mesés a bujdosó kupa. ~Elhamvadt a nőnek dicssugára~ 6059 0| Sugár tornyu büszke vár, -~Kúpja csillog, dús arannyal,~Tűkörsíma 6060 1| szellő,~Mely a romoknak kúpjain elment,~Ezer csoda kél lengő 6061 0| zuhatag árjába vesz.~A bérc kúpjánál lombos bikk alatt~Vén pásztor 6062 1| szintén nyugszanak.~Csak néha kurjogat~Itt-ott egy szérű őr,~S 6063 1| tüzek,~Sir a furulya és kurjong a pásztor,~A nyáj kolompol, 6064 1| jár,~Az ámuló pásztornak kurjongása~Szent borzalomnak miatta 6065 0| végét már a falunak látja. ~Kurjongatva, ostorpattogás közt~Megy 6066 0| lelkeknek hosszú életútja~Kurta életedben ár gyanánt futott 6067 0| Zákány, Zákány jő s bősz kurucai!~A hír Szatmáron végig így 6068 0| után,~Akként törtek meg a kuruchadak~A vén adószedőnek kapuján. ~ 6069 0| veled,~Vesszen magában a kurucvezér,~Ne fűzd sorsához drága 6070 0| hideg hó.~A jégmedve ott kushad magában,~Jégtáblával úsz 6071 1| társa ékesen~Mint szökő kút járja a bolondját. ~A hatalmasok 6072 1| áldozat,~Vagy az ég titkát kutatá erősen. ~Nősültek volna 6073 1| S míg az éjnek titkait kutatta,~Élvezetlen hagyta a világot. ~ 6074 0| kicsiny lak;~Benne gyermek egy kutyát kötözget.~"Drága bajtárs, 6075 1| mind felejtik. ~Loncsos kuvasz rázkodik a~Pitvarban és 6076 2| 24. D. l. M. Grnő sírjára~I ~Mindig 6077 0| mintha ez imák~Mind, mind lábadhoz hullanának,~Hogy tisztább 6078 0| legszebb ékét tündéreknek,~S lábamhoz ha tetted, akkor majd megnézlek!"~ 6079 1| ájtatos sohajjal a~Kereszt lábára dűl. ~De a vén koldús felkacag,~ 6080 0| Majd az elfogott méh kis lábáról~A mézet rabolva eleszik. ~ 6081 2| szétporladott~Hitvány hamvát lábával rugta szét,~S a szél elhordta 6082 1| ne rövidítse,~Gondtalan lábbal tapodja azt szét. ~Nyoszolyát 6083 1| el van dugva a fejek,~De lábikrájuk bánja meg,~A pap nekik már 6084 0| fehérebb lett,~S minden reggel lábnyomok nélkűl a~Hóült sírhoz vérszalag 6085 0| hogyha nem pirúl már~Térdelni lábporánál,~Mit kér ily keveset!~ ~ 6086 1| tiszta liljomszállal,~Hogy lábukhoz esnél ájtatos imával.~Meg 6087 0| dobog, velünk érez, lehel. ~Lábunk előtt a völgyben köd feküdt,~ 6088 4| LACZAI KÁROLY t. b.~A szabadelvűség 6089 1| fénylik a napnak sugára,~Lágyabb a szellőnek suttogása,~Telkemen - 6090 0| én enyhülök,~Hogy téged lágyan foly körűl,~Mi itt körűlem 6091 1| köpöm ki őket,~Oly émelygően lágymelegek,~És kerűlöm leverő unalmát~ 6092 4| FRIDECZKY LAJOS főjegyző~Orgona vagy, szeled 6093 0| szeretnek!" ~Eközben tornyos lakába ére~S édes titkul tartá 6094 1| szebb csillagot.~Magas lakából a föld s embere~Szemében 6095 1| jól esik, hogy lelkemben lakál,~Nem is jó ember, aki nem 6096 0| néha-néha~Békopogtat emberek lakánál,~Majd felordít - és bömböl 6097 1| Tárva állott új kristály lakása. ~Boldog voltam, élettől 6098 0| kertének lennék virága,~S rideg lakásod lenne pusztaság,~Vagy vélem 6099 0| úgy kap a szivébe.~Fut lakatlan, messze pusztaságra~S a 6100 1| vidám körébe. ~Majd a kis lakba nyit be a család,~Az estebéd 6101 0| már nem él meg,~Hol földet lakó hófelhőkön nem látott~Tárgyak 6102 0| leszáll az éj,~A két kietlen lakodalmat tart,~Fátyolt borít az üldöző 6103 1| gyermek~A huszárt mint lakodalmi népet,~Kardját cifraságnak 6104 1| szív,~Mely mindezeknek volt lakóhelye. ~S ha a tapasztalás kiábrándít 6105 3| cikázva lengenek~Behorpadott lakok határain. ~Nincs vért, se 6106 0| őrült istenül~Tesz sivár lakókul rá rémárnyakat. ~Látom, 6107 1| mint benned halál?~Ki ott lakol, hol a korlátos élet~A végtelennel 6108 0| mind haszontalan vár!~Majd lakolsz, de hogy bajod ne essék,~ 6109 1| Minden sír kapott már új lakót. ~Hold fényéből szőtt halvány 6110 1| oltárain?~Hittek, mert köztük laktak, élveztek~Isteneik, s parancsuk 6111 0| éjszakát! ~Lennék virág bár lakva a mezőket,~És gyönge lépted 6112 0| Hazdrubálhoz nője Tirza jő~Lakván lelkében gyászos sejtelem:~" 6113 1| lassu caplatás -,~Kapumba, lám-e, kocsi hajt fel. ~Gőzölgve 6114 1| tudj a másik felől. ~7. Lamott R. ~Hogy a végetlen szépet 6115 0| Lassan gyúlt ki, mint a lámpafénye,~Félve, mint sas, mely szárnyat 6116 0| mint sírőrző teszek,~Ki lámpákat rak az emlékkövekre,~Azok 6117 3| érzete. ~Hol szent reményink lámpaként ragyognak,~S a lámpa fénye 6118 1| hódolat melengetett át. ~A lámpát meg egy tolvaj vevé meg,~ 6119 0| semmi sem.~Szerelem szent lánca a mindenség,~S benne mink 6120 1| azért pereg,~És az ifjú láncban csak azért van,~Mert ujoncoz 6121 1| És nem szabadulhat varázs láncitól.~Nékem e tekintet olyan 6122 3| remény-eget,~Lesujtva ott a földi láncokat~Mosolygva sírkövök borúiból~ 6123 1| pereg két viskó ajtajában,~Láncon hurcolnak ifiakat. ~Hidraként 6124 0| Óh, de a hajó gyomrában~Láncra verve ifjú s lány,~Velök 6125 0| gyermeke,~Mögötte vérben, lángban a haza. ~*~Most már nyugodtan 6126 1| Becsűlöm hát és ízlem~A lángbor zamatját. ~Én már hiú vággyal 6127 1| Nyúl tölt pohár után,~A lángbornak zamatja~Elvész haszontalan, ~ 6128 1| sürgenek körűlök~Osztva lángbort, lángoló kegyet,~És pajzánan 6129 1| száz.~Ha látsz ifjút, ki lángérzést lehelve~Leánykájáért, halni 6130 1| egyenlőek vele. ~8 ~El a lángésszel - rontás lényege~Mint Istené, 6131 0| Édesarcú álomképeimben,~Tiszta lánggal már imádtalak. ~És ne mondd 6132 0| pillangókat,~Az kietlen pusztát és lánggyomru bércet. ~Jehova teremtett 6133 0| Könnye kiszárad a szem lángiban. ~S im a várfokról egy hang 6134 1| komát,~Tőlük lesé el a~Bor lángját, mámorát.~A röppentyű meg 6135 1| volt ifiúi szív,~Melynek lángjával a sors átka vív,~Sohajt 6136 1| lángjukat,~S tartott, míg lángjok élvezet vala;~Hálával tették 6137 1| A természet gyujtá meg lángjukat,~S tartott, míg lángjok 6138 1| Társalmi erényünk a Cherub lángkarddal. ~* Genezis III. 22.~ ~ 6139 0| mint ég~Ifjú arc és ifjú lángkebel,~Csak midőn körülnéz s lány 6140 1| széken,~Harag lobog fel vad lángként szemében,~A szomszéd ország 6141 0| éjnek sivatagját~Mint órjás lángkéve éjszakfény virrasztja,~S 6142 0| kigyúl,~Szemébe vér gyűl, lángokat lehel. ~,,Hol jársz Zulejka? - 6143 0| két fiát~Vadon felnéz s a lángokba borúl. ~A hős távol pusztákon 6144 0| Tirza - mindenem~Én is", s lángolva négy fiára néz. ~*~Folyt, 6145 1| földet megráz~És a villám lángostorúl~A felhők közt cikáz. ~S 6146 1| nézte csak s követte~Mint lángoszlopot. ~A másiknak szivében~Ült 6147 0| a lány~Mosolygva néz fel lángszemeibe,~"Minderről - úgymond - 6148 1| könnyében áll. ~Néz az ifjú lángszemekkel,~Vágyva szívet, vágyva hont,~ 6149 0| csárdában?~Füsttől barna arcok, lángszemű vitézek.~Itt sebet kötöznek, 6150 0| virágidnak harmatját~Forró napnak lángszerelme. ~Így folyjon bár végig 6151 1| Szerény lány a tavasz,~Kit lángszivünk ölelt,~Ébredt, s ím oldalán~ 6152 0| senki sem,~Mögötte a vár lángtengerbe gyúl,~Fokán áll Tirza, tartván 6153 1| ablakára;~Szobámban halvány lángu lámpa ége,~Én gondolkodva 6154 1| kedves csak nékem, mert olyan lankadatlan~Mond a boldogságról és rólad 6155 0| már midőn int~A békepart,~Lankadni készted~A vágyó kart.~S 6156 0| ragyognak~A hajdan vidám, most lankadó szemek. ~Versengtél a pacsirták 6157 0| erős? de tarts lovag,~Mert lankadok a hosszú út miatt". ~Száguld 6158 0| harmatcseppet küld reája~És a lankadót felélteti. ~Nap szemed, 6159 1| lányokból nők.~Szerelem az éden, lánnyal élünk benne,~Két fának tilos 6160 1| nemes szűd nem kér tapsokat,~Lantodnak égből szállt alá varázsa.~ 6161 1| Könnyel szenteljem fel bús lantomat,~Mig az enyészet számotokra 6162 3| S eszedbe jut e percben lantosod,~És im e könnyben dalja 6163 0| csarnokán a háznak~S ím meglátja lányát a ciprus árnyában,~Mostan 6164 1| a gyermek legott~S a vár lányával hogy találkozott,~Mindkettőben 6165 1| tudom~Ez is, de két betűben;~Lányé legyen bár, nem lehet~Oly 6166 1| egy arra surranó~Pajkos lánygyermeket~Felfog, de óh jaj, ez~Menten 6167 0| hogyha hízelegni~Látsz, mint lanyha szellőt! - a szellő csevegni~ 6168 0| ébredt, titkos vágy voná a lányhoz,~Úgy érzé, mint hogyha oldalából 6169 1| középen a nap délen állott,~Lánykámmal utaztam alföld sík vidékén,~ 6170 0| magadhoz." ~És a hold a lánykának szavára~Megrendűl, mint 6171 1| megcserélt parasztnak.~Ő az, mi lánykánk homlokán ragyog,~S igéretet 6172 1| az első csepp lehullott~Lánykeblén virágfüzérre~S lett belőle 6173 1| reménydús korszakának.~S hogyha lánykönny hull az arcra,~Szebben fejlenek 6174 1| ifjak! Már saját fajunk~A lánynál ha gonoszabb,~Előzzük meg, 6175 0| Könyörűletért esd hozzád sóhajtásom,~Lányodat magadtól, alkotóm, ne lökd 6176 1| nem látnók, mint lesznek lányokból nők.~Szerelem az éden, lánnyal 6177 0| magasba néze,~Pillantási a lányon tapadtak,~S pillantásiban 6178 0| ki vagy?" kiált a barna lányra,~Fölsikojt ez, és alélva 6179 0| képes,~Annak boldogsága a lányszerelem lesz?~Tartsd meg ékességit 6180 1| ha nem őrzi fullánk. ~A lányszív megtelhetik érzéssel,~Lányt 6181 0| kertben, míg az vadonban,~Ez lányszűt, az sírt virasztva. ~S a 6182 0| törvénynek öntudatja,~Szeresse lánytársát, hisz azt~Eszményi tisztán 6183 0| csókért eped~S a gyönge lánytól csókot kérni fél. ~De az 6184 1| Melyen te vésve vagy, ha a lap elszakad,~Szükségem sincs 6185 0| Hazdrubál,~Mi léssz nélküle? lapda, melyet a~Negédes gyermek 6186 0| szellem fogá el. ~Felment vára lapos fedelére,~Néze az éj leplezett 6187 1| macskafaj,~Szivedbe húzva lappang a köröm.~Te nem vagy bűnös, 6188 1| Boldogságról irjak én e~Lapra néked, azt kivánod -~Ah 6189 1| bilincsének szavára.~Azt lássák-é csak, hogyha olykor egy~ 6190 1| gyermek beszél.~S melyet én lassankint már-már feledek.~Néktek 6191 1| mindenik rövid perc~Lomha lassusággal most pótolja azt ki.~Jó 6192 0| Holt mátkájának sírt ás Latabár,~Melléje fából kis keresztet 6193 0| sírjában nyúgalmat talált,~De Latabárt bús képzet üldözi,~Ha lányt 6194 0| büszke vára,~Borzadállyal láták karavánok~Aranyos tornyát 6195 0| illik tán, úgy gondolám. ~Látálak újra, hódításra mentél.~ 6196 1| Ne háborítson benne meg~Látása a jövőnek. ~Láttam már én 6197 1| boldogság lég az ifjuságnak,~Látatlan környez, öntudatlan éltet,~ 6198 0| Függ pilláján, azért nem láthat jól. ~Nehány agg s gyermek 6199 0| érte?~Messze szélén a kék láthatárnak~Látja még az angyalt percenetre,~ 6200 0| semmit, sík a mező,~A láthatáron messze felleg jő,~A porfellegben 6201 0| magányos sírnál meglesi,~Láthatja őt, a szivtelent, amint~ 6202 0| angyal nézi, nézi - végre~Láthatlan kéz vonja és letérdel,~Szárnya 6203 0| furcsákat mesélhetnek nagyon;~Láthatni torzonborz bajuszokon. -~" 6204 1| a végzet már az embert,~Látkörében mindég ő foglal középhelyt;~ 6205 1| halni kész volt ő. ~Hát ha látna, mostan ily alakban~Aki 6206 1| számolásnak~Mocskával terhesen~Ha látná önmagát a~Hajdan ifjú kebel: ~ 6207 0| földi sorsod,~Eltörpülni látnád, amit képzetedben~Alkotál. - 6208 1| cikáznak most is itt,~S mint ha látnék régi cimborákat,~Olyan ismerősök 6209 1| angyalból ördög,~Hogyha nem látnók, mint lesznek lányokból 6210 0| hát most melengess meg! ~Látod-é e hajfürt ép, enyém vagy,~ 6211 1| Egy látogatás~Csak egy pillantást még 6212 0| Legalább egy súgárt majd látogatóba!...~Mond a lány a naphoz, - 6213 1| elmerülten. - ~Óh leányka, látom-e még egyszer arcod? -~Éltem 6214 1| találkozott. ~Oly szépnek látsza az út,~Mint tündéri kert,~ 6215 0| hangodat, a rémitőt. ~Vajh látszik-é még most is kebleden~A megfojtott 6216 1| Sok csíntalan fiút~S lányt láttak mint komát,~Tőlük lesé el 6217 1| Kit csak ragyogva, félve láttál~S majd életednek sáros útján~ 6218 1| is mind,~De lessenek meg láttalan~A tűz körül, gond s munka 6219 0| sugároz és szeme szerelmet. ~Láttán elfelejti minden nagyravágyát~ 6220 0| Összeszámolók magunkat s láttuk,~Ellenünk hogy ép jókor 6221 1| még, hogy arcain~Ragyogni látunk mennyei korányt.~Nincs földi 6222 0| tornyosulni kezd a vész. ~Látványúl várja csak, mi jőni fog,~ 6223 0| Legszebb országod nyílt lázadásban áll."~"Nincs-e hősi sergem, 6224 1| szerteszét?~Az Isten nem jár lázadt koldusúl."~S keresztre vonták 6225 1| Tanácsban dús, tettben szegény Lázár,~Ebédhez gyors, éheshez 6226 0| száz hízelgést néki,~S lázasan mint kedvest csókolta, ölelte. ~, 6227 1| elvesztek véle~Bajnokai, lealkonyult a fény,~Sirjoknál eldőlt 6228 0| Leányka kedves, Istenem veled,~Lealkonyultak a boldog napok,~Velem átok 6229 2| 17. Leányálom~Szőlőtő az agg szülő, mellette 6230 0| kit mint a hon leghűbb leányát~A szabadság legdelibb vitéze~ 6231 3| dicsőn,~Ébreszd elszunnyadott leányidat. ~És fölvirúland általad 6232 0| mondja: "Addig álmodol te~Leánykádról, míg kebleden leled,~De 6233 0| Egy leánykához~Ah, látom, látom, hogy szeretsz, 6234 1| ifjút, ki lángérzést lehelve~Leánykájáért, halni esd, ohajt,~Kacagj, 6235 1| nagyok.~Megsugjam-é hamis leánykák?~Úgy-é bár hogy az: nős 6236 0| jobban ismeri~Édes titkát a leánykebelnek,~S szebb jövőmet jósszó 6237 0| kedvesebb~Illatjáért nekem,~Leánynál illatul~Van tiszta szerelem. ~ 6238 1| könyveknek porán,~Eszmél s leánynevet~Talál a - biblián.~ ~ 6239 0| hideg mosolygással néz~A leányra halvány képével. ~"Van dús 6240 0| Kis leány~Díszes leánysereg között~Áll egy kicsiny leány,~ 6241 0| Lujza leánytársához~Ím itt a sir, szent mindkettőnk 6242 1| Bújt szegényke eleget~Más leánytársak mögé,~S a jó lányok szívesen~ 6243 0| kopár,~Hű szerelmem a hideg leánytól~Viszonzásra többé nem talál. ~" 6244 0| kerűl és apraját nagyját~Leaprítjuk mind egész táborát."~E szókra 6245 1| oltárod és jövőd~Itt van leásva, azt el nem viheted,~Tartsd 6246 1| Nem lesz hon, mely fiát lebilincselje,~Melyért hevüljön, s folyjon 6247 4| ANTAL gr. t. b.~Jöttél, hogy lecsepüzd pártunkat, s mégha legyőznél,~ 6248 1| zúgott hab, szolgált a hold.~Ledönték lángoló oltárukat~És jött 6249 3| korlátait,~Megvetve szolganép~Ledörgő átkait. ~Keblembe rejtelek~ 6250 0| Vidd tovább még, és keblem ledől. ~V ~Merre, merre, lányka, 6251 1| teremt mohot,~Hol az oszlop ledült, dús kárpótlásúl,~Karcsú 6252 1| szeretve,~Ön a könnyet csókkal leégeté,~Férjem letörli csak, de 6253 1| emel, mint közvagyon. -~Leégett a vár, a gunyhó vele,~S 6254 0| szemekkel,~Lát megettök falvakat leégve,~És mezőt, mit harci mén 6255 1| virágot oly könnyen feledhet~Leejtni a dús nyár kopár helyen.~ 6256 1| Látva életemnek hogy felét leéltem,~S amit méltó lenne örökös 6257 0| árva homlokán. ~E hon rideg leendene~Neked, te gyönge rózsaszál,~ 6258 1| egészen~És nélkűle árva szűm leendne. ~Érezém, testvéri csók 6259 0| hagyd a szörnyet, hagyd lefestenem,~S mondd, hogyha kedvesed 6260 0| A sík délibábja kéjöket lefesti. ~Rettentő harag gyúl a 6261 1| szemén,~Benne egy világa van lefestve,~Vedd el tőle azt is, összeroskadoz;~ 6262 0| rántja.~Most szorítja a leg is vigabbat,~Mert végét 6263 0| van, hogy hozzája képest~Legbájosabb tavaszunk őszi borongó est. ~ 6264 1| Kopernik csillagrendszere~Legbiztosabb vezér az égen fent;~Ily 6265 1| Azért is és azért is, ah,~Legcsintalanabbá leszen. ~S mégis hol van, 6266 0| leghűbb leányát~A szabadság legdelibb vitéze~Tartott érdemesnek 6267 3| könnyben dalja bánatára,~A legdicsőebb áldzatot hozod. ~És ha menyegződ 6268 0| Ó, szent könnyelműség, legdrágább ajándok,~Melyet külde Isten 6269 0| mely ledűl~A viharban, legdúsabb díszében.~ ~ 6270 0| keblére hajtva forró homlokom,~Legédesebb regéit hallgatom. ~ 6271 0| költészet~Nem akkor költök én legédesebbet,~Midőn kezemben izgatott 6272 1| Kertünknek széléig marhák legelének,~Szólott a tilinkó, fénybogárkák 6273 0| Falusi nász~Legelől hosszú szekér cigány megy~ 6274 1| mily rossz borda volt~Már a legelső némber is,~Tudjuk, hogy 6275 1| pásztortűz ége akkor itten,~Nem legeltek csendes marhanyájak,~Tábor 6276 1| hát bíz ő csak a~Szemét legelteti.~Legény és szép leány~Volt 6277 1| egyes hangjai,~Mely a nyári légen végig árjadoz,~S zeng, ha 6278 1| dicst von a rom homlokára,~Legendát sző a puszta kő fölé,~Felássa 6279 1| Legénygazdaság~Legénység, óh rideg legénység,~ 6280 1| egeret.~Jaj a lánynak, kit a~Legényhad elfogott,~Jó, hogy nem hal 6281 1| kigondol, elkövet. ~Elmondom a legényseregnek~Elmondom, hogy ne higyjenek,~ 6282 1| Legényszabály~Jól tudjuk, mily rossz borda 6283 4| Kulcsod hátul lóg, - a legérdemesebb tagod az hát,~Mert kiülé 6284 0| Ezredéves viharos éltében~Legerősbjei mind széthullának. ~S a 6285 1| fel kell falni társait,~A legerősebb végre csak megél. ~Ah, a 6286 0| Kéjjel szivá fel az üde leget,~S az illatos viráglehelletet. ~ 6287 0| keblemre dől,~Kéjjel szivod a léget és sováran,~Mint messzi 6288 1| legel,~A hold felkél, és legfényesb sugára~Reng a romon mint 6289 2| útat választál magadnak,~Legfényesbek a legsárosabbak.~ ~ 6290 1| kék ég igéretországának~Léggé olvadt kristály ívezetje,~ 6291 1| megmérgezed,~Im bűneidet eltanulja~Leghűségesb barátod is, - ebed;~S míg 6292 0| teremtés~Legnagyobb fájdalma, legidősb leánya!~Még miljó világink 6293 1| a ház adhat,~Mindennek a legis java,~S mi a kevés borsa-sava,~ 6294 0| Vagy főkötőt várva, mint legisnagyobb bért. --~Így lesüllyedt 6295 0| lányok sorában voltál a legisszebb,~Nem volt arc mosolygóbb, 6296 0| pusztulnak mind el, épen a legjobbak,~Egy szeszélye végett a 6297 0| mind hiába vív,~Elutasitá a legjobbakat~És hidegen szűz pártában 6298 1| falunak vén harangja,~Hogy legjobbjai mind elhagyák már~És szavára 6299 0| többé fájna már,~És mégis a legkeserűbb kehely~Nem vesztesége volt, 6300 0| virágánál~Holdas éjjel zeng legkeservesbet.~ ~ 6301 1| birkozott. ~A nő itélte legkisebb fiának~S megcsendesülve 6302 4| de mi benned mindenesetre~Legkitűnőbb nagyság: az neved és - füleid.~ ~ 6303 0| ösvényen~A szomszéd hegy legmagasb csúcsára,~Onnan, gondolá, 6304 1| körüle,~Megdöbben lelkének legmélyeig~Gyötörvén őt kicsinység 6305 0| színárral~A legszebb és legnemesb kebelt! ~Im, minthogyha 6306 0| szavát,~S kívánja ettől, hogy legnemesebb~Ifjúságát túszképen adja 6307 3| Elkorcsosúlt, s átkában: a haza~Legrémítőebb síri átka kélt, ~Lukrécia, 6308 0| hogy nem-é vagyok~Tán a legrosszabb a rablók közűl." ~Mond Zákány 6309 2| magadnak,~Legfényesbek a legsárosabbak.~ ~ 6310 0| azt, míg rabúl az élet~A legsúlyosb büntetés leszen. ~Élni hagyja 6311 1| a templomrabló,~Midőn a legszentebbet illetéd?~E legszentebb nem 6312 0| csolnakában~Szállnak által a légtengeren,~Itt a napsugár fényes szalagján~ 6313 0| megritkult ellentábor~Elfutott a legvadabb futással. ~Összeszámolók 6314 1| kezén~Hajh teremtő Isten! legvidámabb~Játszó társam volt egykor 6315 1| volt hogy! most~Szaporán~A legvígabb hátra vagyon~Még talán.~ 6316 1| dobál arcára s fegyverezve~Légyfullánkkal, majomgúnnyal jő. ~Majd 6317 1| szirmát olvassa,~S minden légynek osztálynevet ad. ~Tudományt 6318 4| lecsepüzd pártunkat, s mégha legyőznél,~Sem lennél Cézár; gyáva 6319 1| Hidraként fejet emelt-e újra~A legyőzött polgárháború~És őrült elragadtatásának~ 6320 0| görbült nyakat.~S gúnyúl a legyőzöttek kezébe~Rabszolgák sorában 6321 0| legnagyobb, hogy szívemet legyőzted.~Mond a lány, de a nap mosolyog 6322 1| láng szivében,~S kőhéjában léha, gyáva,~Hogy arany van, 6323 0| Óh, hogyha e csók forró léhe~Eltartana egy századot,~ 6324 1| ledűlt a kártyavár~A sors leheletében. ~És végre a tudósnak is~ 6325 0| tökélyét~A báj, melyet lehelhet nőkebel. ~Leraktad ékességeid 6326 0| bájillatját holdvilágos éjjel~Leheli, - a Jerikó rózsája. ~A 6327 0| álmunk helyett?~Hej, fagyos lehelleted, világ te!~S hogyha valami 6328 0| százados gyökéből,~Láng lehelletétől a tenger kiszárad,~S a puszták 6329 0| érte illatát a nap felé lehelli.~Ő köszönti első a tavasz 6330 1| feselnek~S áldozatként illatot lehelnek,~Amiért hogy híven ápolom,~ 6331 1| Mint virág él, illatot lehelni,~Ő szeret, mert kell neki 6332 1| Míg életed a szépet nem lehelte~És nem volt nagyszerűn, 6333 1| látsz ifjút, ki lángérzést lehelve~Leánykájáért, halni esd, 6334 0| Hála Istennek érte,~Büszke lehetek hát még hazámra. ~Mert ne 6335 1| békés polgár, jó férj ki lehetél,~Kis tűzhelyedtől mély örvénybe 6336 2| nagy szellem, filiszterré lehetsz-e?~ ~ 6337 1| fogadjuk, amint adta a sors~És lehetünk itt is boldogak!~ ~ 6338 1| a vad öröm zaját a szél lehordja~A vár alatt terűlő pusztaságra,~ 6339 0| Mert a láng, melyet közénk lehoz,~Nem fér e földnek gyarló 6340 1| az, ha néhány rózsácskám lehulla,~Amidőn tudom jól, hogy 6341 1| nehány virágom is meddőn lehulljon~S méze bűbáján csak meg 6342 1| szikra áll a mindenségben,~A lehulló hősök híre itten él csak~ 6343 1| együtt vele~A rab hibái is lehulltanak. ~Hogy nem fog lopni, mert 6344 0| mondtak, mit nem, minek leírnom,~Tán magok sem tudták a 6345 1| Lengetni zászlóit szellemetek~Lejő megint, s ti megbocsájtotok.~ ~ 6346 1| égett oltárain,~Midőn olykor lejött, mivel megszánt. ~Az ég 6347 3| virúl! ~S ha játszi kedvben lejtesz ott a bükknek~Bájillatú 6348 0| napsugár fényes szalagján~Lejtnek fel-le, fürgén, sebesen. ~ 6349 1| ilyen mindenik.~Ki jobbjáról leköszörűli azt,~Annak mélyen szivébe 6350 0| Aki most is tart talán lekötve,~Hogy ne jőjj békétlen e 6351 0| egy pohár vízért cserébe~Leláncoltan maradni ott? ~Ily forrás 6352 1| pusztaságba téved,~Csak ő lelé meg az igaz utat. - ~S ímé 6353 0| lesz,~A titoknak fátyola lelebben. ~Értelmet nyer a szelek 6354 1| hivél,~Hogy testben agg, lélekben halványúl~S a köznapiság 6355 0| Lélekerő~Bátran megálltam fegyver 6356 0| hányszor mondjuk el,~Ha a lélekharang konogva szól, -~Ki gondol 6357 0| szeretőmet,~És bolyongjak kósza lélekként az éjben,~Mint hogy bírjam 6358 0| csapásai nem érék~Virág s léleknek e legszebbik ékét. - ~S 6359 0| Küzdő szenvedélyek és lélekrokonság~Mind elcsépelt szalma, dőre 6360 0| tiszteletben áll fenn~A lélekvándorlás egyszerű szép tanja,~És 6361 0| féléberen~Még hallgatom lassú lélekzeted,~Még élvezem, ha álmod gondtalan~ 6362 0| kéjhalmihoz hajtom fejem,~S lélekzetem köztük felforralom,~Hajfürteid 6363 0| szíve gyorsuló verésit,~Lélekzetét, - karomra dűl a lány,~Hozzám 6364 0| költői álmát,~S felforralt lélekzetté szürődik,~Melynek édességét 6365 0| virágban,~Lepkeszárnyban örömet lelél. - ~Most komoly vagy, tévelygő 6366 2| Valódi égi kéjt csak úgy lelendek,~S örök ifjúság akkor jut 6367 0| élvezem, ha álmod gondtalan~Leleplez egy-egy újabb kellemet. ~ 6368 1| s te könnyeit letörlöd,~Leleplezed a titkok fátyolát,~S hiú 6369 1| Más világ lép fel, ha mi leléptünk,~Ami nekünk szent volt, 6370 0| Ki idegét feszítse, nem leli. ~Ki ás számodra sírt, tán 6371 0| tépett kebellel,~Te másban leljed boldogságodat, ~És mint 6372 0| gyermekében él,~És ifiúlva van. ~Lelkébe száll szent nyugalom,~Kezd 6373 0| mutasd meg hogy szivem~Nemes lelkedbe nem hiába hitt." ~"S miért 6374 0| hévvel nyugtot nem lele,~Míg lelkedben azt most feltalálta,~S önmagának 6375 1| lányt, kit szerettél itt,~S lelkeddel oly rokon lénynek hivél,~ 6376 0| mi is e délibáb,~Vágyó lelkednek halvány képe-e?~Vagy szép 6377 0| mindegy, kedves rózsaszál -~Lelkeinkből illatod már úgyis~A boldogság 6378 0| bánatot, gyönyört te,~Köznapi lelkeknek hosszú életútja~Kurta életedben 6379 0| verve homlokát,~Majd meg lelkendezve izzad, tőrt ragad;~Lássuk 6380 0| trombita,~S mindezen túl a lelkes csapatnak~Égig harsog büszke 6381 4| MIKLÓS cz. főszolgb.~Milyen lelkesedés kis Nógrád nagy teremében!?~ 6382 1| tivornya van~Győzelmi mámor lelkesít fel ott.~Habzó pohárral 6383 1| súg, a költő danol,~Mely lelkesített, jóslott, vezete~Mindenben, 6384 1| madárdalok.~Egy van csak, ami lelkesíti még:~A népszabadság. Szíve, 6385 1| hangzik ihletett beszéd,~Mig lelkesült csoport gyülöng alája,~És 6386 2| hogy bámulja őket,~Az ifju lelkesülve mond: "Mi kéj,~Milyen dicsőség 6387 1| sír eltemet. ~Ő csatáz és lelkesűl helyettem,~Nem kidölt fa, 6388 1| ámitás,~Nehány deáké a gúny s lelkesűlés,~A többieknek célja, elve 6389 1| semmik voltatok! ~Hogyha a lelkész itt volt ebéden,~És a jó 6390 0| s összefolynak~A világ lelkével. -~Mért nem tesz most semmivé 6391 1| S engem még ébren tarta lelki bánat.~Gondoltam szívem 6392 1| Ottan látom cimboráimat,~Lelkök mind megannyi tiszta forrás;~ 6393 1| Vad viharja,~Hogy kőszikla lelköket meg~Rázni bírja.~Tudnák 6394 1| midőn multtá lesz~Győzelmes lelkünkbe egy emlékgyöngyöt tesz. ~ 6395 1| Útban lenne s helyt sem lelne már.~Óh, de e nap úgy-e, 6396 1| ott rám~Vagy hideg telet lelnék csupán?~Óh, ki tudja? Az 6397 1| Én, ő csendes tanyát bir lelni ott. ~Piros pofájú gyermekek 6398 3| vésztörött~Szív érzti szent imába leltek ott, ~Madárfiak fészkelnek 6399 1| embere!~Keserveinkben hol lelünk vigaszt?~Mindkettőnknek 6400 0| semmiségbe foly szét,~Nem lelvén szűt, amelyben felélne. ~ 6401 0| Az elbukó nap bíboros lemente~Virág, mely díszlik, hogyha 6402 1| vétkes hatalom,~Dicsőségért lemond ez az örömről,~Amazt emészti 6403 1| ragyogj, csodálva~Lelkem lemonda úgyis a reményről,~Ha már 6404 1| arccal vérben, zordonon. ~Lemondást hirdetsz, mondod, aki a~ 6405 0| sok édes perce,~Mindenről lemondok, életemnek~Vesszen el reménye 6406 1| Krisztus tanított,~Hogy lemos százados átkot. ~Hej, azért 6407 0| elmélkedve.~A magasból Jehova lenézett,~S hogy megérté, mindenik 6408 1| arcát;~Majd ivószobára fog lenézni,~Melyet hódolat melengetett 6409 3| előkor óriásaként~Büszkén lenézve fellegek közűl,~Ha csarnokit 6410 1| Színhelyévé lőn-e e falú? ~Zászló leng-e ismét kint az utcán,~Mely 6411 3| óh hagyd e sírt el, óh,~Lengd édesen körűl utódidat,~Tanítsd 6412 3| rózsagally között~Kecses fuvalmka lengedez~Tavasz zephir fölött. ~Mosolygva 6413 3| ormain,~S villámlatok cikázva lengenek~Behorpadott lakok határain. ~ 6414 1| Gonosz szél kezd kinn lengeni,~Minden nagy és szép a halálé,~ 6415 0| zászlóját~Igy szólt: "Akármi ér,~Lengesd zászlómat és~Míg van szívemben 6416 1| emberré lesz, gondolkodni fog,~Lengetni zászlóit szellemetek~Lejő 6417 1| pillanatra,~Rajta dús kalászi lengnek~A mindennapi kenyérnek,~ 6418 0| látom a leányt~Más karján lengni, édelegni,~Ah, aki így cseveg, 6419 1| van, nékünk üdvösséget~Itt lenn nyujtó s ez az élvezet. ~ 6420 1| Szűm a régi körben boldog lenne-e,~Melyet oly epedve, vágyva 6421 0| ledűlt, eltikkadott,~Nem lenne-é őrült örökre~Az egy pohár 6422 4| s mégha legyőznél,~Sem lennél Cézár; gyáva csak a mi hadunk.~ ~ 6423 1| hogy lesztek talán.~Hogy lennétek? én is játszom véletek~Elvész 6424 1| Névben változott csak, lényben egy. ~ ~ 6425 1| El a lángésszel - rontás lényege~Mint Istené, ki rontással 6426 1| e téren felkélsz, midőn lenyúgodt~A város, mult napok nagy 6427 1| hogy tehessek?~Óh hány Leonidás, hány Grachus megy sírba,~ 6428 1| hálátlan volt az ember,~Új Leonidást a föld nem talál. ~Vad harci 6429 3| partokat~Szívem tüzén talált. ~Leorzva most a hon,~Le véle képzetem,~ 6430 1| De nem számítok s meg se lep,~Ha ott bármit találok. ~ 6431 1| vásárt nem félsz ütni?~Nem lép-é elődbe a kisértet~Melynek 6432 0| szunnyadó Andorhoz~Is, tipegve lépdesvén körűl,~Majd repülve donganak 6433 1| Míg megszánt az Isten és lepelt dobott rád,~Eltakarva bünöd 6434 1| élvezni nem tudunk.~Derék fiúk lépendnek nyomdokunkba,~Kikben örömmel 6435 0| űz!~Veszélyes az, mint a lepének,~Melyet körülrepűl, a tűz. ~ 6436 1| szeret - s mégis gyötörtem,~Lepergő könnye fájó kéjt adott,~ 6437 1| helyébe Isten szent hatalma lépett,~Mely gondos szülőként kísér 6438 1| Útfelen ökörfark állt portól lepetten~Kék szamárkenyérrel, búsan 6439 0| megjelen,~Tündér fátyol lepi s nekünk~Még fáj, de fáj 6440 1| szellem szárnya lehull,~A lepkéből csuszó féreg lesz és~A por 6441 1| hogy vehetne már~Játékot, lepkeszárnyat: nem mosolyg~Ez rája többé, 6442 0| egykor egy kicsiny virágban,~Lepkeszárnyban örömet lelél. - ~Most komoly 6443 1| Vehetsz magadnak tarka lepkeszárnyt,~- Mondják - de addig várj, 6444 1| titoknak őrtündére~Csillag leplével mint kisértet jár:~Nem is 6445 1| házi tűz mögé,~S mosolygás leplez tőle minden bajt.~Ma az 6446 0| lapos fedelére,~Néze az éj leplezett titkába,~Míg mellette őrangyalként 6447 1| érzi, mintha szentegyházba lépne. ~És a beszédet kezdi érteni, -~ 6448 0| hozzá feltett kalapokkal lépnek,~Ami nékem szentség, tárgya 6449 1| igaz utat. - ~S ímé eléjök lépsz, halál, szelíden~Magadhoz 6450 3| Szent tavasz virága él. ~Lépte mint zephir fuvalma~Ott 6451 0| ha megbánnád~Még egykor léptedet."~,,Ki a jövőre néz~És számol, 6452 1| közművelődés~Világot rázó léptei alatt. ~Ott álltál hosszú 6453 0| bitorlád-é az én hatalmam,~Gőgös lépteidre nevemet ruházva? ~Büntettél 6454 1| gazdagon teremnek,~Hogyha lépteink találkozának,~Arról csak 6455 0| deres füvet hagy csak bús lépteinknek,~A fényes szálakat nem vonja 6456 0| roncsolt kacagányban,~Katonás léptekkel büszkén a középre,~S előbb 6457 1| benne,~Áldás gyanánt kiséri léptemet~A megelégedésnek őszi fénye,~ 6458 0| megy védő szelleme,~Minden lépten sárga csontba botlanak;~ 6459 1| magad.~Hiszed, hogy minden léptén bölcseség van,~S ki fel 6460 1| gondos szülőként kísér minden léptet.~S míg az ember dőrén és 6461 0| viharban~Léptöket nem hallod, léptök oly zajatlan.~Végre megnyugodnak 6462 0| nyargalnak, felhőként viharban~Léptöket nem hallod, léptök oly zajatlan.~ 6463 1| valánk,~Mi a vének nyomdokába léptünk,~Akiket rég föld alá rakánk. ~ 6464 0| melyet lehelhet nőkebel. ~Leraktad ékességeid magadról,~S bámulva 6465 1| Ha ércjármát az ős Duna lerázta,~A vár ledűl s a termeken 6466 0| Hej, de ezt is győztesen lerázza~A költőnek szent hazaszerelme. ~ 6467 1| jó az Isten, itt se hágy lerogyni,~Itt is őrszemekkel csillag 6468 0| még egyszer visszanéz~S lerogyva felnyerít bucsú helyett,~ 6469 0| Mint viharnak, mely mindent lerombol,~Messze földre elhallik 6470 0| elleni. ~Kivánják, hogy lerombolja falát,~S a védő bástyák 6471 0| szentelt emlékkönyekre lelt. ~Lerombolt védő bástyafal helyett~Találékony 6472 0| Most kell, most a tartozást lerónod. ~Vissza, vissza, karjaid 6473 1| A hatalmas törvényt lát, lerontja,~Mint egy Isten, tesz amit 6474 0| szivedben,~Akármelyik győz is, leroskadasz,~A néma ajk mozgása súgja 6475 0| aki a jogért vérzett,~Az lerótta bünét, annak oldalamnál~ 6476 1| láttak mint komát,~Tőlük lesé el a~Bor lángját, mámorát.~ 6477 0| S urának szempilláiról lesi,~Mit adjon még fájó áldozatúl. ~ 6478 0| jobban. Hajh! kezed remeg,~Lesiklol a lóról, leány, leány.~Tán 6479 1| mintha néki fájna,~A zápor lesírt. ~Elnémult énekünk, nem~ 6480 0| villámterhes barna fellegek közt~Leskelődik lelke a vak éjtszakának. ~ 6481 1| akkor s szépek is mind,~De lessenek meg láttalan~A tűz körül, 6482 1| gondját toldja perceidnek.~Nem léssz-e mint hajós a parttal,~Mint 6483 1| A lány lány volt, nem lestek benne mást,~Az ifju élvezett 6484 0| legisnagyobb bért. --~Így lesüllyedt hát az éneklett nőszellem,~ 6485 1| Óh, akit a sors ily vadul lesujta,~Hogyan lehetne annak földi 6486 1| ibolya. ~Megfáradt kedélyed leszakasztja~S illatánál megfrissűl megint;~ 6487 1| általmelegedtünk. ~Végre a leszálló est űzött szét;~Azt hivők 6488 1| A nap kisüt s viz, könny leszáradoz.~A gyermek serdűl, a sír 6489 1| majd hogy hatja meg;~Bú lészen-e arcán vagy kedv sugári -~ 6490 0| tettem szerelmemet,~Hogy nem lészen-é az megbántó ajándék~Kebled 6491 4| most már~Országgyűlésén jós leszesz-é te? - Alig! -~ ~ 6492 1| féljetek;~Alkalmatlanokká hogy lesztek talán.~Hogy lennétek? én 6493 0| soha~Már egymáséi úgyis nem leszünk.~Nincsen más hátra, mint 6494 1| vesztett csillag néz az égről,~Letarolva a mező zománca - - -~Egy 6495 1| nem siethetsz védeni:~Örök léted örök keserv leend~S enyészetért 6496 0| Nincs ott hajlék, hová fejed letedd,~És átkos a vár ott a bérc 6497 0| Ne fűzd sorsához drága létedet,~S feledd el Zákányt, ím 6498 1| bűn-e hát, hogy ég adott~Létem becsültem többre, mint ezen~ 6499 1| küzdeni~A társasággal hitvány létemért,~Vagy miért adád örökös 6500 0| visz,~Birásodért ki édenről letenne,~Nyugalmadért elhagy még 6501 1| Üdvösségem volna lábához letennem.~Hódoló köszöntés, forró 6502 0| rothad, vér a víz,~Fejét letenni nem talál hazát,~Igy jár, 6503 1| Melyet pályájáról a végzet letépett.~Eltűnt a fedél is, még 6504 1| Mintha látnám amint egyenkint letépi~Bájad, sebhelyét szűm mindeniknek 6505 0| virága,~Isten megkedvelé, s letépte, hogy~Gyönyörködtesse édes 6506 1| a létet, melyben úgyis~A létért már csak harcolni kell. ~ 6507 1| A fegyvert, melyet hivök letett. ~S ím az őrtoronynak kürtje 6508 0| érdemesnek~A halálra, újra csak letette. ~Vagy eszébe jött bucsúbeszéde:~" 6509 0| Fölfogák szülői, elvivék s letették~Az alvó Ádámnak vágyteljes 6510 0| szemeken túl~Idő, világ ne létezzék nekem! ~Húzd, húzd, cigány! 6511 1| szintén fohász volt első létjele:~Ott búcsúszó, itt harcnak 6512 1| keblünk. Nékik esemény már létök,~Milyet mi csak szívünk 6513 0| anyjuknak sírjára,~Homlokuk letörlé s enyhe szelletével~Felüdíté 6514 1| elődbe halvány házi gond,~Letörlő róluk a költészetet,~Költővilágod 6515 1| Kebledre dűl, s te könnyeit letörlöd,~Leleplezed a titkok fátyolát,~ 6516 3| elhagyatva zúg a messze légbe~Letört szivemnek gyászos éneke,~ 6517 1| jelek,~Miket összadnak vagy letörülik. ~Nehéz lehet embernek lenni, 6518 0| sugára,~Egy árva bimbót létre nem derít. ~S ha zeng dalom, 6519 0| életemben,~Ah, de olyan önző lett-e e szív,~Gondolám, hogy szinte 6520 1| rózsája,~Arcom rózsái hová lettenek?~Azt nyár heve, ezt férfiú 6521 1| mindenütt nyomában~Kisszerű létünknek átkaúl.~ ~ 6522 1| Mint aki pályázás közben leűl,~S vetélytársára sajnálkozva 6523 1| törhesse el,~A kis bárányt levágni rendeli,~De vérét folyni 6524 1| dús kalász borítá~A félig levágott végtelen mezőt el,~Kévéken