| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6525 1| S az édennek leng tiszta levegője,~Melyben minden tárgy fényesebb, 6526 1| jöhetett:~A napnak melegét, levegőjét~A szabad égnek.~Vad bokor 6527 0| érzeménye~Írva van minden levélen. ~Egy-egy lomb minden dalocskám,~ 6528 0| titokban~Nyujtson át egy sárga levelet. ~Fellebbenté fátyolát a 6529 1| búskomor hírével.~Hogyha e levélke, mint széltől űzött lomb,~ 6530 1| messze földről küldöm e levelkét,~Mint Noé galambját zöld 6531 1| reménynek ágát.~Küldöm e levélkét mint szelíd galambot,~Mely 6532 0| vissza majd,~Ha elfeledt levélt, szivet, füzért,~Ha lelke 6533 1| van abban részem,~A honnak lévén én is gyermeke,~S nem irigylém 6534 0| Epedett miatta sok bajnok levente, ~Míg ő a szerelmet csak 6535 0| szívedet,~Melyet szerény leventédnek adál." ~"Nem, nem, ki e 6536 0| ezt, ékül fejére.~Mennek a leventék, mennek elbusultan,~Ez ledűl 6537 0| mosolygó és szelíd~Az én leventém, akit szeretek. -" ~"Óh 6538 1| lágymelegek,~És kerűlöm leverő unalmát~Egyhangú, kicsínyes 6539 1| volt, s amért szereténk,~Levetkezéd, nem ismernénk reád. ~Mi 6540 1| dús uraságnak. ~Keblükről levették az érdemjelt~S feltűzék 6541 1| estharangnak reszkető beszéde,~S levont süveggel mén a pór odább,~ 6542 0| Szép ajkaidról csendesen lezeng,~A poklot bírja rejteni 6543 2| szememből könny fakadt. ~Láttam lezúgni nagy napok viharját,~Dicsőség, 6544 1| az melegszik,~A tűz vigan libeg-lobog,~A lány kacsint, a vén morog,~ 6545 4| MADÁCH IMRE főbiztos~Most liberális vagy, van nexusod és tudományod, -~ 6546 0| élvét hordom áldozatnak~Egy lidércért, melyet szűm a jövőben hajt. ~ 6547 1| a hit~Mindannyiszor hiú lidércként~Sárban hagyott, hinárba 6548 0| harmadik hirnök sápadtan liheg:~"Sergünk tönkre verve semmisűle 6549 1| futunk, futunk,~S midőn lihegve összeroskadánk,~Mindig csak 6550 0| Elébe lány lép, ~Sötét haj, liljom arc~Hullámozó mell,~Épen 6551 0| Nem kell, csak kezedbe a liljomnak szála~És szentnek állítlak 6552 1| megannyi angyal, tiszta liljomszállal,~Hogy lábukhoz esnél ájtatos 6553 4| LISZNYAY KÁLMÁN t. b.~Szól, tüzel 6554 0| a basa~S száz cső utána lő. ~"Evezzetek fiúk!~Mond 6555 0| utána. ~Éjsötét a ló, úsz lobogó sörénye,~Ámde még sötétebb 6556 1| vele érze. ~Sárga lombot lök belőle sárba~Szebb napokból 6557 0| Lányodat magadtól, alkotóm, ne lökd el! ~Nem hivém az Istent, 6558 0| Boldogabb testvér te, el ne lökj tehát!~Oly régen vagyok 6559 1| köréből~Rég mint fekélyt úgy lökte volna el.~Ha híres férfit 6560 0| gyönyör között~Régen pihenni lökted a porondra. ~Ne bántsd, 6561 0| És bár egy-egy életsugárt~Lövel minden virágra,~Nem ég kevésbbé 6562 1| S meg-megbődül villámot lövellő. ~Szól az ágyú, ütközetre 6563 0| boszú, halál kell."~Egy lövés most, s a basa leroskad. ~ 6564 4| érzete küzd. -~Kulcsod hátul lóg, - a legérdemesebb tagod 6565 0| rózsaarcú lányka~Szempontja, logikája,~Agg bölcs, megszégyenít,~ 6566 0| A szél meg nem tölti a lógó vitorlát,~Döghalálos bűzt 6567 0| kerített meg véletlen. ~Hogy lőhessünk, még előbb szuronnyal~Kellett 6568 1| hittünk mind az már régi lom.~Megállj óh őrült nép, halld, 6569 0| e pir arcodon csak őszi lomb-e,~Mely percnyi fényeért halált 6570 0| felel - -~Elsápadsz - tán a lombbal egyetemben~E szél arcádról 6571 1| kesergő. ~A fákon sárga lombcsomók~Víztelve már alig fityegnek,~ 6572 3| beteg szív: itt az ősz,~Lombjaid lehullnak.~Bajza ~Te mégysz - 6573 0| idők emlékeűl csak~Sárga lombjaik maradnak. ~Összeszedjük 6574 0| hogy közös,~S fonnyadt lombod közt a szél zúgva jár,~Míg 6575 0| feléje~Pajkos szellem a lombok mögűl,~És előbb mintsem 6576 0| alatt,~S elmerengve színes lombon által~Nézi a játszó sugárokat, ~ 6577 0| minthogyha tündérszó beszélne~Lombotokból, én megértelek.~Tudjátok 6578 1| elragadtatásának~Színhelyévé lőn-e e falú? ~Zászló leng-e ismét 6579 1| nézheti.~Köszönt négy cifra lónak, s hogyha jő~Isten szamáron, 6580 1| munkás gondot mind felejtik. ~Loncsos kuvasz rázkodik a~Pitvarban 6581 0| ekközt sírba,~Férfiakká lőnek gyermekek,~És a szolgaság 6582 2| szárnyával~Mint ökörszemecskét lopja be magával~A kedves leánykát, 6583 1| nem is rabolnak vakmerően,~Lopnak csak mosollyal ajkukon,~ 6584 1| látja, hogy mocsár,~Miről lopott sugár reng gazdag ékben.~ 6585 0| hölgye egy fürt éjhaját. ~Lóra űl, s a várhidon amint megy~ 6586 0| kezed remeg,~Lesiklol a lóról, leány, leány.~Tán haldokolsz 6587 4| Nógrád, lovakat játszott ki Losoncon;~S országgyűlésén az marad, 6588 0| pántjával. ~Egy percig könyű ég Lótnak is szemében,~Nem szól és 6589 4| utasítását játszandja ki, a megye lóvá~Lesz - s a játékárt megfizetendi 6590 0| Gazdátlanúl száguld, nyerít lovad~A pusztaságon, nincs ki 6591 0| A többit eszére bízzad a lovadnak.' ~,Hej, ez mind jó volna, 6592 0| közelgő üldöző sereg."~"Emelj lovadra hát s menjünk, vitéz,~Ne 6593 0| nézi csak meg rejtélyes lovagját,~S szívén még nem érzett 6594 1| Egy lovaglás~Hárman lovagolánk ki,~Három 6595 0| elbámul, hogy kevés vártatva~A lovagnak visszaérkeztét meghallja.~ 6596 1| Egy lovaglás~Hárman lovagolánk ki,~Három jó barát,~Zengő 6597 4| alisp.~Lesz követed Nógrád, lovakat játszott ki Losoncon;~S 6598 1| fiu~Dobogva jő a tüsszögő lovakkal,~És a csikorgó gémnek vályuján~ 6599 1| szavamra -~Hát ki fogja meg lovam kantárát?"~"A cövekhez kösse 6600 0| Távolról jő, látszik lankadt lován;~Mellén kivarrva véres feszület~ 6601 0| a király nem szed adót. ~Lovának körmétől elég a fű,~Szavára 6602 0| előtte,~Mindinkább szelídűl a lovasnak arca,~S mintha a betyárnak 6603 0| nyughatatlan~A hős és vezetni kell lovát.~"Vigan szóljon a kürt", 6604 0| jancsár égben sem válhat meg lovától,~Hát futó csillaggá lesz 6605 0| néhány törhetlen volt még Luciferrel,~Amint a hűséget büszkén 6606 0| rá többé üdv nem vár. ~Lucifert ellenben megszentelte a 6607 1| lehel,~Hallja még az élet lüktetését,~S fél, feledve részvétlen 6608 0| Két kérő~Ősi vára kerti lúgosában~Szép Ilonka énekelve jár,~ 6609 0| Lujzához~Mit keressz te, lány, e 6610 0| hogy szívemben is kélt~Lujzáról, azért is hála, hála néked!~ ~ 6611 3| Legrémítőebb síri átka kélt, ~Lukrécia, óh hagyd e sírt el, óh,~ 6612 1| 10 ~Jól ismerlek hizelgő macskafaj,~Szivedbe húzva lappang 6613 1| jajgat a szél,~És a vad macskának átható sirása.~Hah, de hát 6614 3| szent imába leltek ott, ~Madárfiak fészkelnek és körűl-~Virágza 6615 2| ragyog-é a levél,~Ki gondol a madárra és a fára,~Ki a költőre, 6616 0| hall,~Társai siratják a madárt, virágot,~És a fiatal fát 6617 0| felől,~Hol mindég van virág, madárzene,~Vagy elmondjam, mindazt 6618 0| nőkebel. ~Leraktad ékességeid magadról,~S bámulva látom nőni bájidat,~ 6619 0| hozzád sóhajtásom,~Lányodat magadtól, alkotóm, ne lökd el! ~Nem 6620 0| szövetkezése,~S a leány is kit magáénak vall,~Tündéreknek legszebbik 6621 1| vigye.~Azt a csárdást! a magáét~Hadd vigye~A legény is, 6622 1| kapujába.~Óh, e bűvös körben magamat ha látom,~Olyan idegennek, 6623 1| boldogabb embernek adta át. ~Magamra néztem aztán s szűm virágit~ 6624 0| Kínzóbban mint ellen, öl meg a magány!"~"Késő, mond a szellem, 6625 0| Nincsen a földnek rideg magánya,~Elborítván tündértarka 6626 0| Ne irigyeljetek, szivem magányát~Kívánom én csak elfelejteni. ~ 6627 1| szentélybe,~Mig a kis lélek magányától fut. ~Amott a multak felidézett 6628 3| ideál,~Messze ott a vad magányba~Képed engem nem talál. ~ 6629 1| E nélkül miljók is csak magányosok~Másnak búja, kéje kit sem 6630 1| tekintetét. ~S ha foglya ekkor magasabbra int,~S a csillagok felé 6631 0| bír lelkem gondolni sem magast, mi~Mint csillag lenne utólérhetlen. ~ 6632 0| Életpálya nyílt a jóbarátnak,~Ez magasztal s könnyeim elálltak. ~Válnom 6633 0| nők, csak Zulejka nem,~S magasztosan szól: "Őt megbüntetéd,~Mint 6634 1| élte folyamán.~Ellökvén magától a természetet,~És menyet, 6635 1| dicsőség szent babérain.~Máglyáról láng közt szállt fel szellemünk,~ 6636 0| zsákmányt karddal kér,~Mostan Magócstól egy csókért eped~S a gyönge 6637 0| nem, minek leírnom,~Tán magok sem tudták a beszédet,~Ámde 6638 1| Lent addig a sebzett hősök magoknak,~Feldúlt falvakban, mankókat 6639 1| tárgya~Veszne bár emlékünk is magunkkal~S mit szerettünk, szűnk 6640 0| néhány percet éljük hát magunknak,~S az őszi est velünk mosolyg, 6641 2| jog~"Apám! apám! mond a mágus fia,~Szentségeink között 6642 0| embereknek~Egyszerű szent íge magva érik. ~*~Ér legottan a jégnek 6643 1| átölellek,~S így csak mindent magyarázni fog.~ ~ 6644 3| miatt,~S most pártütő e magzat ellene~Jégérzetével, míg 6645 0| találkozott,~Hős Kocsárd tündéri magzatának~Mindkettő szerelmet áldozott. ~ 6646 0| jártam, mit tettem, nem tudom maig sem,~Csattogás, tolongás, 6647 0| híre, fénye~Változatlan máig él.~Habsírján a kis családnak,~ 6648 4| heverek: s a gyűlési teremben~Majdani díszedről, óh haza! - álmodozom.~ ~ 6649 1| fegyverezve~Légyfullánkkal, majomgúnnyal jő. ~Majd bátrabb lesz, 6650 0| Május 24-én~Ki a hegyekbe ment 6651 1| küzdj tovább is ellenébe,~Makacsan még, ifiú kebel,~Óh, ne 6652 4| merengeni holdhoz,~Nem sült meg málé még soha hold sugarán. ~ 6653 1| Szűk mederbe zárva hajtni malmot,~Míg a másik poshad, mert 6654 1| szűk korlátiban.~Mint a malomkő, hogyha búza nincs rajt,~ 6655 0| ott szólt Rózsa hangja.~Máma is nem-é ő dönté el győzelmünk?~ 6656 1| a borral,~Nem látjátok-é mámorral~Úgyis hogy megtelt fejünk?~ 6657 1| számokkal~Elriasztják.~Volna mámorunk bár tenger~Vad viharja,~ 6658 0| és hangja reszketeg,~Míg mankóján lassudan felállva,~Mint 6659 1| magoknak,~Feldúlt falvakban, mankókat faragnak,~ ~ 6660 1| ott az úton~Hószakállal, mankóval kezén~Hajh teremtő Isten! 6661 0| Is rivalgunk: hordjon a manó,~S életünket áldoznók fel 6662 1| Óh, az nem érzi~A bú mint mar.~Az csak gúnyolja~Szűnk 6663 1| teremtünk. ~Hej, pedig ki tudja, marad-é belőlünk~Más egyéb a névnél, 6664 4| nőket imádsz, s Szurkosi is maradál.~ ~ 6665 4| te, s azért elv neked a maradás.~ ~ 6666 0| többé ő sem fér,~Nincs hát maradások égben vagy pokolban,~Csak 6667 0| Az élet elkísér megint,~S maradhatunk a tél fagyával. ~Előtted 6668 0| mond: "Uram vitéz!~Megállj, maradj tüzemnél reggelig!~Ládd 6669 1| hullat arcaimra,~Mintha hogy maradjak, esdekelve kérne. ~S messze 6670 0| elvinném magammal~S te halott maradnál. - -~Elborúl a mindenség 6671 0| állanak. ~Kegyelmet kér hát a maradtaknak,~Vad puszták közt száműzött 6672 0| drága lányka,~S tisztán maradtál, hála Istenem! ~És jobbnak 6673 1| gondok,~E küszöbnek kívüle maradtok,~Szent e hely, kicsiny világom 6674 0| minden elmaradt,~Ketten maradtunk életben csupán. ~A vallomás 6675 1| Vitázhatlan nyereményül maradva~A haladás s szabadság részire,~ 6676 1| többé a vidéken,~Jármos marha húz csak búsan az ekében;~ 6677 1| köznapiság,~S most vizéből marhanyájt itatnak. ~Rég kiszáradt 6678 0| Hódolat Máriának~Neked szentelt ifjú szívem~ 6679 1| Hiven követted férjedet, Marim,~Balsors s szerencse közt 6680 1| Csókja átrezegjen - mely máris soká vár.~Hányszor voltam 6681 0| vítt,~Mankó mostan elaggott markában. ~Túlélé bajtársit egytől-egyig,~ 6682 1| Megráztam bajtársim kérges markát.~Elfogott a puszták őrtündére,~ 6683 1| Napfényre jő fel~Akaratlan.~Marokkal szórja~Azt szerte szét,~ 6684 0| Lángot lát s fél, hogy martaléka lesz. ~Előtte a lég rothad, 6685 0| szavára~A sirok kiadnak minden martalékot,~Melyet ezredektől fukaron 6686 0| szemekkel,~Száz rém űl ott, martalékra várva,~S minden kis csepp, 6687 1| szellő sem jár e pusztaságon,~Martalékul esni félvén a halálnak. ~ 6688 1| és halál szül~Új halálnak martalékúl éltet. ~A kék ég igéretországának~ 6689 3| felett,~Nem érti korcs fiú~Mártíri fényeket. ~De jőni, jőni 6690 3| Porára béke hát,~A jog martírja ő.~ ~ 6691 1| időket,~Szorítottam nem egy martírkezet,~Megrészegített a dicsőség 6692 1| erősségűl emberi méltóság~Mártírok vérével pecsétele. ~Ti hát 6693 3| Selyem hajszálain,~Fejér márvány nyakán: ~Feltünni szemléltem~ 6694 0| dús arannyal,~Tűkörsíma a márványfal,~Benne tán az éden vár. ~ 6695 0| áldozott munkái. ~Palotái márványtól ragyogtak,~Óriás faj épitette 6696 1| alapítál csendet,~Fövény alapra márványvárakat.~Mért nem választál csúnya 6697 1| világba lép,~Azt tartja, Isten mása minden ember,~Míg végre 6698 0| hévvel tehozzád,~Mért fáj, ha másért ver szived talán,~Mi káprázat 6699 0| emberek közt~Véded ezt, a másikát hogy üldözd?~Vétettem talán 6700 0| melyhez egyik szegődik,~A másikban ellenségre lel. ~S mégis, 6701 1| a lány szívből~Vele jár,~Máskép együtt törni, rakni~Mit 6702 0| lány,~Ez sem érhet többet másnál, úgy gondolván,~És mond: " 6703 0| fecske is elszáll, száll másodmagával,~E házhoz már többé semmi 6704 0| föld, néma és kietlen;~S másodszor megnyíl az égnek ívezetje,~ 6705 1| élni meg nem unt.~Örült, ha másokat~Vigadni láthatott~S im a 6706 0| amíg boldogítál~Nem tudom, másoknál hátrább hogy mit állnál.~ 6707 1| Örüljünk, hogy mi élünk,~Másokra mi gondunk,~Igyunk, igyunk! ~ 6708 0| legtöbb fogy vesztegetve másra! ~E néhány percet éljük 6709 1| ifjú és lány~Hogy magyar,~S mássá lenni nem is tud, nem~Is 6710 1| valódi nagynak káromlás jut,~Maszlagpohár vagy véres feszület,~Tapsol 6711 0| őszből tél viharja lett,~S mátkaágyat, csillogó fehérre~Megfagyott, 6712 0| tündére a tájnak,~Őt adom mátkádúl, béke zálogképen,~Véle a 6713 0| hullva ízzé porlik el. ~Holt mátkájának sírt ás Latabár,~Melléje 6714 0| vőlegényre,~Néz utána boldog mátkájára,~Hej csak azt az édes ölelést 6715 0| S szétterjeszti karját mátkaölelésre,~Szép Virár elsurran tünde 6716 1| vitték társaságba,...~Bábja mától rá már hasztalan vár~Kis 6717 3| Ichd hingelehnt.~Matthisson ~A bérctetőbe, vad romok 6718 4| OKOLICSÁNYI MAX. füleki fősz. bíró~Mért 6719 1| Melléje téve szépen, rendesen~Mázos bögrékben a szűk estebédet,~ 6720 0| terem,~A fagyvirág Lujzám... mécsem lobog,~Ah, érzem szellemcsókod, 6721 1| sötét egünkön áll. ~II ~A mecsetben milyen pompa?~Fegyveres 6722 1| imádkozás közt~Emberszív meddig össze nem dűl,~Csak a közömbös 6723 1| Hogy nehány virágom is meddőn lehulljon~S méze bűbáján 6724 1| Megtalálom egyikét megint~Szűk mederbe zárva hajtni malmot,~Míg 6725 1| egykoron~Látom mindenik mi szép medert ás. ~És tekintek újolag 6726 1| itatnak. ~Rég kiszáradt medret látok ott,~Míg amaz tisztítva 6727 1| mennek bőgő marhanyájak,~Meg-meg ritkulva egy honos kapun,~ 6728 3| Bájillatú borongó sátorán,~És meg-megállsz, az árva gerlicének~Dalára, 6729 1| Viharon jő, harci paripáján~S meg-megbődül villámot lövellő. ~Szól 6730 1| míg áll az ősi puszta!~S meg-megjő, hogy tündér ujjal szőjjön~ 6731 0| egy-két szép dalt nem tudott. ~Meg-megjött ő mint vándor madárka,~S 6732 1| csikorgó gémnek vályuján~Meg-megkinálja most huzott itallal. ~Szent 6733 1| templom is -~Szűz kedélyed azt megadja~S férjed nyugodt, benne 6734 0| szörnyű vajudása, -~Ami jő, megadva viselem. ~Mondd ki, lányka, 6735 0| törülheti~Könnyűit is a megalázott hon. ~És tűrt és várt, hosszú 6736 1| Elhallgattál hát, kicsinyem,~Óh te megáldnál, jól tudom, engem,~Mert 6737 1| természet, mellyel Istenem megáldott,~Most a próba napján emberül 6738 1| a vén hárs előtt~Most is megállított,~Köszvényes lábait~Hogy 6739 1| szállni,~A síkon bátran megállni,~Ez legyen dicsőségünk.~ 6740 1| megostromolnak,~Mint tengerár, megállsz, ha szikla vagy.~Nem féltelek 6741 0| Az őszi nap utószor még megállt~S betölte mindent oly szelíd 6742 0| Lélekerő~Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,~Nagyok 6743 1| Hej korcsmáros - szólottam megállva~Ő rám bámult s nem felelt 6744 1| gondolá,~Hogy nézése is megárt;~Hej, de most tapasztalá~ 6745 1| gyűlöl önkényt, zsarnokot megátkoz, -~Kényednek hajol meg, 6746 0| inte, szűm majd megrepedt,~Megátkozám az ádáz végzetet,~És csókot 6747 1| Vagy hol van, mely mint megbájolt maradna? ~Mely első csókján 6748 0| később vagy korább;~Mindegy, megbánás, halál-e e vég,~Üdv rezg-é 6749 0| átmelengetett? ~Nem remegsz-é, hogy megbánja, ennyi~Bájt hiába mért pazarla 6750 0| a szerelem." ~"Óh nő, ha megbánnád~Még egykor léptedet."~,, 6751 1| mondá az Úr már kezdetben:~Megbántam ím, hogy embert alkoték. ~ 6752 0| szerelmemet,~Hogy nem lészen-é az megbántó ajándék~Kebled oltárán, 6753 1| mindnyájokat,~S öledben megbékél, mi az imént még~Haraggal 6754 0| szerelmök tárgya~A sírban már megbékéltek rég.~ ~ 6755 1| kedéllyel életúntan~A nyomor fog megbékítni engem,~Gondolom, ha látom, 6756 0| néztem, és az angyalarc~Megbírja a bűnöst tisztítani,~Megdermedt 6757 0| szívünk mégis hozzá vezet.~Megbocsájtál, nő, te is, te hajlál~Első 6758 1| szellemetek~Lejő megint, s ti megbocsájtotok.~ ~ 6759 2| Én is hibáztam, ah, de megbocsáss,~Mert így jövék csak az 6760 1| bánja meg,~A pap nekik már megbocsásson. ~Egész udvar konyhába gyűl,~ 6761 0| jobb szavára,~Bizalmasan és megbocsátva hűn~Tőled kérvén írt szívemnek 6762 0| vagyok~E szörnyeteg, kitől megborzadál.~Vedd, vedd hát vissza tőlem 6763 0| csillagot~Látok, hogy elesett,~Megborzadok, nem-é~Volt az, nő, a tied; ~ 6764 0| hozzá szóltál, rád meredt, megborzadt,~S dadogott, mint hogyha 6765 0| S magasztosan szól: "Őt megbüntetéd,~Mint férfiú. - A nő temetni 6766 0| csak,~Mely égből szállt le, megbüvöl, de elszáll,~Mert nem való 6767 2| Beszéli, hogy nem élsz, hogy megbukál,~A népszabadság, mely nyög 6768 1| rabló,~Míg egy Brutus jő és megbukik harcában,~Az ezt elbeszélő 6769 1| vértanuság koszorúja vár,~Nem kín megbukni, hogyha a csapást~Vad ellen 6770 1| Míg az igazság százszor megbukott;~Ki fogja mégis a vérzők 6771 0| gondolok. - -~Óh, ki mindent megcáfolsz, miért,~Mért ez egyet meg 6772 0| Közelebb jutottak Istenükhöz;~Mégcsak egy kis lépés, s összefolynak~ 6773 1| Kacagj, Istent vágynék csak megcsalni, percnyi~Bánattal, hosszú 6774 0| amidőn elhagyta,~Amidőn megcsalta őt minden, minden más. ~ 6775 0| szeretsz, leányka,~Kit annyian megcsaltak, kedveled.~Jaj istenem, 6776 0| ígéret-országát. ~Nézd, hogy megcsendesült a szós patakcsa!~Hajdan 6777 1| itélte legkisebb fiának~S megcsendesülve állták mind körűl,~Mig ezt 6778 1| szállott a rétek illatárja,~Megcsendült a régi templom kis harangja.~ 6779 1| homlokát~E kéjet karddal megcserélt parasztnak.~Ő az, mi lánykánk 6780 0| Boldog óra~Megcsitult arcád küzdelme végre,~S 6781 0| látja,~Mindhiába, az ostor megcsörren, ~Porfelleg közt tűnik a 6782 1| hajunkkal játszanak pajzánan,~Megcsókolják újra forró homlokunkat,~ 6783 1| hogy minél előbb megérjük,~Megcsókoljuk, átöleljük,~Éljen akit szeretünk! ~ 6784 0| érintett meg szárnya,~S ím hogy megcsókollak homlokon,~Óh, nem érzed-e 6785 0| szem. - ~És mint hogyha megcsókoltad volna~E kebel vadon zengő 6786 1| danoltam, ittam, elmélkedtem,~Megcsókoltam a kis barna lánykát,~Megráztam 6787 1| érzi önbecsét,~Kétségbeesve megdermed mint kő,~Mert számadásba 6788 1| szerelemnek,~Elbájol ez, az megdermeszt, megöl,~Enyelgő társa volt 6789 1| IV ~Romlás! ki a követ megdicsőited~Nincs-é irgalmad emberek 6790 2| festeni,~Képében a napot megdicsőitem."~"Én, mond a mester, hogyha 6791 0| van a vezér, ki halni tud?~Megdöbbenten minden most kérdi csak. ~ 6792 1| ha tán kimondja~E nevet; megdöbbenünk reája,~S mint virágot őszi 6793 1| vészes felhő most még egyszer megdördűl,~Végignyargal rajta a harag 6794 1| átélt boldog csendes élet,~Mégegyszer bucsúzott el minden virágtól,~ 6795 0| illeti~Barátságát, mondám, megeheti.~Már nem tudom, értették-é 6796 1| tündérvilágot,~Eladák mivel megéhezének;~Vagy megráncosodtak s arcaiknak~ 6797 0| nemzetségei~Megesküdtek fényét megejteni,~S mit hősiesen védett, 6798 1| A legerősebb végre csak megél. ~Ah, a világ pillangógyüjtemény,~ 6799 1| gyanánt kiséri léptemet~A megelégedésnek őszi fénye,~A szenvedély 6800 1| túlságos!~Most látom, hogy megelégedéssel~Boldognak lehetni, mily 6801 0| zugása:~Úgy a honvédtábort megelőzte~Hírnevének büszke szárnyalása. ~ 6802 0| Akárminőt, s nélkűlem is megélsz,~Hold vagy, s ha küldesz 6803 0| méltó, ha dalt vár~S őt megénekelni a pacsirta eljár.~Szép tavasznapom 6804 0| fűszálnak nyílnia~A nap is megengedte. ~És bár egy-egy életsugárt~ 6805 0| nő, mégse mondanék le. ~S megérdemlem, hogy elfeledd te is~Érettem 6806 1| ismerős barátkozásra. ~Majd megered kérdés, beszéd,~Komoly s 6807 1| végig árjadoz,~S zeng, ha megerednek vad viharjai,~Melyet minden 6808 1| csendes néma minden. ~Mostan megeredt a felhőnek könyűje,~Sűrűn 6809 1| örömünk.~S hogy minél előbb megérjük,~Megcsókoljuk, átöleljük,~ 6810 0| megérti azokat,~Úgy engem is megért~S hervadni látom estve majd~ 6811 1| és lemondtam én;~Hagyd, megérte most csorduló könnyem.~Szent 6812 0| midőn portyázva jöttek népei~Megérték a parancst szemöldein~És 6813 0| beszélne~Lombotokból, én megértelek.~Tudjátok ti, szentebb hívatás 6814 1| Közös szónk egymást hogy megértenők.~S fiát vesztette ím a vár 6815 0| szép, oly hivem vala,~És megértheted szivem keserve,~Mily nagy, 6816 0| világra néz csak;~S úgy megértik egymást, egy kicsinyke háznál~ 6817 1| ért s a kettős sír felett~Megértjük egymást, búnk megszentele;~ 6818 1| szintén a szemembe,~És többet megértnél, és jobban bizonnyal,~Mintha 6819 0| Hangja volt a kürt, melytől megértők,~Merre menjen aki győz, 6820 0| Inkább meg ne érts, mert hogy megérts s szeress,~Kell, hogy általéld 6821 0| hirére,~S a nap tündérének is megesik szíve,~A kicsiny virágot 6822 0| megvetettek nemzetségei~Megesküdtek fényét megejteni,~S mit 6823 0| dalát~S midőn eltűnt felhők megett,~Lelkünkben halkan folytatók 6824 1| Csárdában~Pusztaság előttem és megettem,~Roskadoztam - forró nap 6825 0| vért vágyó szemekkel,~Lát megettök falvakat leégve,~És mezőt, 6826 1| Elmaradt lassanként a falu megettünk,~Kútágas nyujtózott a gyepről 6827 1| reája,~Mint gyémántcsepp megfagy hirtelen.~"Hah! - kiált 6828 1| meg.~A nyár gyümölcsözött, megfagyhatott,~De az erő hová lett nyomtalan?~ 6829 1| szerelem,~E kis házban könnyen megférnek velem. ~Mily üres, mi néma 6830 0| itt földünkön volt már,~Megfertőzteté őt kedvesének csókja.~Rá 6831 1| mindent hall és lát,~Lelke megfeszített erejével~Fel nem bírja vészthozó 6832 0| érzetének e szilaj gúnyára,~Megfeszíti minden erejét, előre~Nyargal. " 6833 4| lóvá~Lesz - s a játékárt megfizetendi hazánk! -~ ~ 6834 1| Mulattasson hogyha érte megfizetnek;~Fesse be a könnyek utját 6835 1| ismeretlen hon határihoz,~Hol egy megfoghatatlan istenség~Reánk, ki tudja, 6836 0| megrázá. ~Zolna mostan röpke, megfoghatlan hang lett,~S Hábor visszhanggá 6837 1| Midőn lelkem már sejt, megfogni nem bír,~Mert elkábulva 6838 1| csak már, midőn hullámi megfogyának~Érezzük a siralmas veszteséget. -~ 6839 0| szerelmese. - ~Megveretten, megfogyottan állnak~A hazáért küzdő bajnokok,~ 6840 1| mely~Amint kéjt szül, úgy megfojtja azt,~Játékául a sötét sírőrnek;~ 6841 1| beszélni,~Csókkal már majd megfojtotok. ~De óh jaj, egyik sem pirúl 6842 0| látszik-é még most is kebleden~A megfojtott oroszlán foghelye?~Szorítod-é 6843 1| házasodjék s óvja őket.~Ki megfontol minden tulajdont~S mint 6844 0| jövőben. ~Villámsujtott, megfosztott fa a hon,~Gyéren állnak 6845 0| az reményen függ még,~S megfosztottságát ne szégyenelje." ~ ~ 6846 1| ragyogással játszik~Délibáb a megfrissült vidéken. ~"Hála Isten, hogy 6847 1| leszakasztja~S illatánál megfrissűl megint;~A világ lehervadt, 6848 0| szakállal~Az idők súlyától meggörbedve,~Ingó lépteit mankó gyanánt 6849 0| állott egymással szemben,~Meggyalázni vágyva ellenét. ~Bogdány 6850 0| Testvérid dalja,~Rabságukban meggyalázva~Isten s honhoz szent sohaj! ~" 6851 0| légy, rejts el, rejts el, meggyilkol~Másként a nép nagy kegyetlenűl. ~ 6852 0| Borura derü~Sokszor meggyötörtelek hiába,~S fájó kéjjel lestem 6853 4| hogy lecsepüzd pártunkat, s mégha legyőznél,~Sem lennél Cézár; 6854 1| kiégett szív kietlenét,~Meghagynád nekem e végső könnyet.~Hisz 6855 1| éltünkhöz kötött, egyet meghagysz,~És ez egy által újra kínozasz. -~ 6856 0| vasát,~A súlyos gondtól háta meghajol,~Néz hátra, újra néz, talán 6857 1| a villámtól megreped,~De meghajolni nem tanul soha. ~Valának 6858 1| sír, fűzérért eseng,~És meghajolsz az emberek bünének.~Jaj, 6859 0| éltemhez más nem kötöz.~S ha meghalhatnék véled - óh, hisz akkor~Halál 6860 1| szárazon marad majd,~Én meghaljak.~Hej, mert hogyha e bor 6861 0| választotta,~Bogdány bán volt és meghallgatott. ~Pártdüh vérzé akkor is 6862 0| olvasá amit nemtője írt. ~S meghallgatta hervadó barátját,~Kit nem 6863 0| lovagnak visszaérkeztét meghallja.~Gyöngyöket, gyémántot, 6864 0| örömpohár nincs,~A barátságnak meghaltam én. ~Ámde hogyha kell, egy 6865 0| szép virágim,~Illatoztok s meghaltok bele,~Mint a lélek, mely 6866 1| Férfikönnyé, mely a keblet~Meghasítja, hogyha csordúl,~S visszafoly 6867 0| bűvösen merengő,~Ifju, megható volt és zajos. ~Lassan gyúlt 6868 0| rossz férjt hogyha érte baj,~Meghiszem, sirattad - s titkon ölt 6869 1| Világos jó meleg szobában~Meghitt kisded társaság van,~Emlékét 6870 1| Ellenkezésből szembe száll. ~Hogy meghódítson mindent elkövet~Mindent, 6871 0| lelkek megnyugodtak benne,~A meghódolók közt első volt szép Hajna,~ 6872 0| hódítgatál cselekkel,~Hogy meghódoltál, kis hamis,~S ez nékem olyan 6873 2| és gyalázat~Ha milliókat meghódoltatál,~Dicsedre még nem szolgál 6874 0| türelem azért:~Egy perc meghozza a legszebb dijat,~Egy hosszu 6875 1| arcáról, s űl rá házi gond,~Meghült szivébe emberismeret,~S 6876 0| a parancst szemöldein~És meghunyászkodva kerülték ki. ~Távol szegletből 6877 0| rozsdaett kardjára~S még egyszer megifiodni vágyott. ~Míg Piroska földrehajtott 6878 1| körűlem, kedves gyermekim,~Im megifiúlok én is bennetek,~Oly édes 6879 1| szülő a gyermek örömében~Megifiúlva örömet talál,~Csak egyszer 6880 1| gyermekemre nőm karában,~Benne egy megifjodott világ van,~S nem félek, 6881 0| szerelem? ~Hol van dal, mely megígéz~S aztán nem hangzik el?~ 6882 0| reng gyöngéid felett is? -~Megígézél bizonnyal, kis leány. ~Átengedem 6883 0| kigúnyolál,~Azt hitted, ez adó megillet,~S nincs senki, aki ellenáll. ~ 6884 0| Majd a zenére a tánc is megindult,~Karomra fűzöm a kedves 6885 0| Lány könyűje angyalt is megingat. ~"Hát legyen", s elfordult 6886 0| szenvedél,~S nem jött el, hogy megintsen, szellemed.~Van-é, van-é 6887 2| neked~Utolsó búcsuzásaként megírta~Ágyúdörgésekkel - sírversedet.~ ~ 6888 0| S ha nő virág, mi majd megismerendjük,~Hogy egyesült könnyből 6889 1| vagy másnak hangja szól,~Megisméri a természetet. ~Igy van 6890 1| Ha ember volt, ah úgy megistenűlt,~Ha Isten volt, le kellett 6891 0| Elvenni illik mástól, amit ád!~Megittuk hát a bort, mi illeti~Barátságát, 6892 0| égen, ~Ha arany hajával megjelenik Zolna,~A tündérországnak 6893 0| körűl;~Azt véli a múlt újra megjelent,~Míg a jelennek kénytelen 6894 0| mint zúgó fergeteg. ~És megjelentek egyenként nekem~Vérezve, 6895 1| jövök lelkem virága! ~*~Megjövék, nászünnepet találtam,~Bokrétát 6896 1| szivünknek mámorát csak~Megkacagják,~S a költészetet számokkal~ 6897 0| szókra a lovag szeme kigyúl,~Megkapja lelkét mondhatatlanúl,~Míg 6898 0| nyúlt fel szép virága,~Isten megkedvelé, s letépte, hogy~Gyönyörködtesse 6899 0| újra,~A táncot, már úgy megkedveléd zenénket. ~Vagy félsz?' , 6900 0| kis virágim,~És anyátok megkeres, a nap,~Melegebben néz be 6901 0| csak a kis fecske nem. ~Megkeresi fészkét csarnokán a háznak~ 6902 0| éjjel illik-e?~Vagy itt is megkerested hősödet,~Merészségét ki 6903 0| ismertem nála jobbat!~Ez megkettőzteté a veszteséget, -~Szerelmes 6904 0| nyugton minden kincsemet,~Mit megkimélt még szűm hajótörése,~Melyet 6905 1| megnyugvása nincs,~Kissé megkínoz, s hogyha békél,~Ujból érzem, 6906 1| bujában,~Én is szintúgy megkívánom,~Oly átkozott az únalom~ 6907 2| másoknak kedveért éltél,~Ha megkivántad már a pihenést~Meg kell 6908 0| fekszik a bástyák alatt.~Megkönnyült kebellel néz szét a király,~ 6909 0| még, hogy felvert szíveink~Megköszönjék, amért megraboltál. ~Óh, 6910 0| Férje áll ott, s keblében~Megkövült a fájdalom. ~Nincs felette 6911 1| Harangszó~Megkondul a völgy harangja~Alkonyatkor 6912 1| gúnyolt a tömeg még,~Mint megláncolt oroszlán széttöri~Bilincseit, 6913 0| frigyet, kárát nem vallod majd meglásd. ~Több ország kell? vedd 6914 1| leányhoz~Vágyódtam csupán,~Ha meglát mint örül majd,~Úgy elgondolám. ~ 6915 0| készítsük el a porvilágot,~Majd meglátjátok, mi jót nevetünk rajta." ~ 6916 1| ohajt,~Kacagj, kacagj, s meglátod, mint felejti,~Mint hagyja 6917 1| Azért megvetve ő is ellenét,~Meglátogatja régi menhelyét,~S mint isteneknek 6918 1| sugára, éj viharja~Járjon azt meglátogatni.~Emberkönny csak fájna nékem,~ 6919 1| tartott rendet csupán. ~Meglátott végre és előmbe lépe,~Arcán 6920 0| régen,~Még előbb, mintsem megláttalak,~Édesarcú álomképeimben,~ 6921 0| ajkamon vala,~Szakadt a köd, megláttam a falut,~Eszembe jött minden 6922 0| Isten még nem alkotott. ~És meglehet, - de alkotott szerelmed,~ 6923 0| Amit vágysz, aligha ottan megleled!" -~"Szellem, légy kegyelmes, 6924 0| lelkem szerelme,~Házammal meglellek téged is, lány,~S majd öled 6925 0| más hon, melyre ő vár,~Míg meglelvén a tenger árjait~Nyugtot 6926 0| bájol, az csak a tavasz. ~Meglep a szobormű is, - csodáljuk,~ 6927 1| A fagyos haláltól útközt meglepettek. ~Itt-ott félig égett, barna 6928 0| csapat, mely őt követte,~Meglepetten, bámulattal néz. ~Feldúlt 6929 1| sorsommal,~Nincs öröm, mely meglephetne még,~S mely nyugalmam megzavarhassa,~ 6930 0| tünde sugár szőke lányka,~Meglesést nem félő gondtalanság~Igézet 6931 0| hiszem,~Minden mosoly és meglesett báj. ~Lábaidhoz raknám a 6932 0| pásztora,~Ha a magányos sírnál meglesi,~Láthatja őt, a szivtelent, 6933 0| ekképen beszél:~"Rendelj s megleszen mind, amit rendelél!"~"Irts 6934 1| S hogy kedves zománca megmaradjon,~Éjszaknak kemény fagyától~ 6935 1| emlékével~Kicsinységemben megmaradtam én. ~Talán hogy én is óvjam 6936 1| bosszú terve utat,~Hogy megmarhasson, most talál. ~De kérjünk 6937 0| éjszaka~Váránál termenek. ~Megmászták csakhamar~Védetlen sáncait,~ 6938 0| Kebled e rettentő képtől megmeredne." ~"Hadd meredjen s vesszen 6939 0| Isten is,~S a haláltusában megmeredt szív~Semmit nem fél és semmit 6940 0| szél-árát ki sírni hallja,~Megmeredve elborzad magában!~Mintha 6941 1| méregfa,~Környezetedet is megmérgezed,~Im bűneidet eltanulja~Leghűségesb 6942 0| ott~Még észre sem veszik?~Megmondjam-e, kitárjam-e~Szívem reményeit? ~ 6943 1| nem kell senkinek. ~12 ~Megmondom e kor embere minő:~Házasságrontó, 6944 1| itt. ~De hogyha a nép is megnemesűl,~Ha emberré lesz, gondolkodni 6945 1| mondtanak;~Esetlen bókom megnevették,~Most élcemen ásítanak. ~ 6946 0| lábamhoz ha tetted, akkor majd megnézlek!"~A napnak tündére erre 6947 1| betöltené.~"Majd hogyha megnősz és kedved telik,~Vehetsz 6948 1| fénylett a remény. ~Hogy megnőttek, hogy kizöldülének~E még 6949 0| harc. Csupán őt vágyott megnyerhetni~Jehova, s csábítá kedvese 6950 0| Hogy Piroska csakhamar megnyerte~Önbizalmát, elbeszélve híven~ 6951 0| és kietlen;~S másodszor megnyíl az égnek ívezetje,~Trombiták 6952 0| közromlás napján. ~S ím megnyílnak az ég kapui hirtelen,~Végig 6953 1| szabadulás napja,~Végre, végre megnyilt börtönöm,~Arcom illatos 6954 1| munkát vetnek.~A hegyet megnyitják, benne kincset ásnak,~Sok 6955 1| kebellel lépek ablakomhoz,~Megnyitom, kidűlök az éj tengerébe,~ 6956 0| léptök oly zajatlan.~Végre megnyugodnak a végső határon,~Zolna épen 6957 0| kell csapongni,~Számomra megnyugodni~Nincsen rév, nincs haza. ~ 6958 0| Szállt boldogságot keresni,~Megnyugodott ablakodban,~Hagyd csak, 6959 0| Kebled, mint hajós a révben, megnyugodt. ~Újra látlak. Arcodnak 6960 0| lett. ~A szelídebb lelkek megnyugodtak benne,~A meghódolók közt 6961 0| talál s felejti daljait.~Ah, megnyugodtam én is kebleden, hölgy.~Elhallgatott 6962 0| Óh, de szűnknek nincs megnyugovása,~Mely betöltse, nincsen 6963 1| végezetnek~Végtelenje - szent megnyúgovása.~ ~ 6964 1| látjuk, melyt a tóra vét. ~És megnyugszunk, hogy mint hű szolga által~ 6965 1| nyomát a titkos szenvedésnek~Megnyugtatásaul szerelmi búmnak,~Hazudtad 6966 1| gondolám magamban,~Óh mi az, mi megnyugtatna már?"~S im szavamra egy 6967 1| természet~Suttog gyermekének íly megnyugtatón.~Játsszatok hát velem, kedves 6968 1| vagy~Mert ember szivnek megnyugvása nincs,~Kissé megkínoz, s 6969 1| Kéjben - mond ő - nem lesz megnyugvásod.~A kéjhúrnak felzengő szava~ 6970 0| Amit meglepett és erővel megölelt. ~S a viharkirály, hogy 6971 0| hő szív ha vérzik,~Ah s megölni egyet mégse bír:~Átka az 6972 0| nem tagadta~Az, kit ott megöltenek. ~Nézzetek csak vissza-vissza,~ 6973 1| És mégis haragszol, hogy megőrizém~E néhány perc emlékét e 6974 0| szép szemedbe nézhetek,~Megőrülök, ha azok is hazudnak. ~Ki 6975 1| Rabságain keresztül Izrael~Hiven megőrzé frigyszekrényeit.~S veszett 6976 0| esküdjél Istenre,~Hogy hiven megőrzöd szívedet,~Nyerjek bár a 6977 0| keble édenét~Ez is legott megossza véle. ~Kinek lelkéből már 6978 1| szolgahad,~Földönfutó népek megostromolnak,~Mint tengerár, megállsz, 6979 0| mely szintén föléled~Híven megosztott fájdalmunk felett. ~S szent 6980 0| szeméből könny gördül vasára,~S megpendűl a vérszokott barát is,~Mintha 6981 1| zengő madár~Mely életfáinkon megpihen;~Elröpül s elzengett daljával~ 6982 1| állt ezredévig,~A madárka megpihenhet ormán~S háladalt mond, - 6983 1| öntudatlan~Vonja egymást s együtt megpihennek,~Vágyunk sem volt más, minthogy 6984 0| büszke volt az, melyben megpihent,~Szívből jött szó és egy 6985 1| Köszvényes lábait~Hogy megpihenteti,~De hát bíz ő csak a~Szemét 6986 0| ott át."~Ezzel köhint s megpödri bajuszát:~"Nem látsz - úgymond - 6987 0| hű neje,~És oldalán függ megpróbált vasa,~Előtte négy ifjúnyi 6988 0| szíveink~Megköszönjék, amért megraboltál. ~Óh, ha üdvünk álom is 6989 2| egér,~Mindent bemocskol, megrág. Tűrjük ezt?~Adj engedelmet 6990 1| mivel megéhezének;~Vagy megráncosodtak s arcaiknak~Rózsájával elhervadt 6991 1| mint órjás ököl~Eget földet megráz~És a villám lángostorúl~ 6992 0| vad öleléssel a szirtet megrázá. ~Zolna mostan röpke, megfoghatlan 6993 0| Vagy birom tiédet, Jehova, megrázni,~És ismét csak Hajna lesz 6994 1| Megcsókoltam a kis barna lánykát,~Megráztam bajtársim kérges markát.~ 6995 0| ajtó, dalnok jő be rajt,~Megrázva ősz fejét a húrba nyúl,~ 6996 3| gyászhelyén~Sírhont magának ás. ~Megrázza üstökét,~Körül, körültekint,~ 6997 0| feledve -~Hozzám símulsz és megrendül ajkad,~Mintha némán hívnál 6998 1| Szorítottam nem egy martírkezet,~Megrészegített a dicsőség árja,~Mely szétsugárzott 6999 0| S melyre a bitorló bűn megretten.~ ~ 7000 0| rettegek,~Hogy érzésemmel megrettentelek. ~Ne olvasd hát, ha hozzád 7001 1| sejtésű képzeletem? ~Ha megriad a vészek trombitája~És összefutnak 7002 0| Térj meg, térj meg végre, megrögzött gonosz nép,~Istennek haragját 7003 0| fürge szárnyát. ~A földben megrothad minden termő csíra,~Moh 7004 0| országának legkedvesb lánya,~Megsajnálta bármi súlyos volt is bűne,~ 7005 0| Eszem azt a gyönyörű szemed.~Megsebez, ha rám néz, s hogyha nem 7006 0| hozzád mi érdemes vagyok,~Tán megsiratnának e szép szemek.~ ~ 7007 0| ottan lát? ~Ah ő az, ő, akit megsiratott,~S kinek nem szállott vissza 7008 0| de ő volt egyedűl,~Kit megsirattam, menni hogy hagyám. ~Óh 7009 1| Hibáim mért olyan nagyok.~Megsugjam-é hamis leánykák?~Úgy-é bár 7010 1| mulattat.~És szidjuk a hőst, ha megszabadúl,~Hogy elrontá könyekkel 7011 1| mindennek hogy megjő a vége,~A megszabadulás, a megnyugvás véle,~S ami 7012 0| Hogyha sírtok, a könny megszámolva foly le,~S hogyha egykoron 7013 1| szíveinkben ha erős a hit:~Talán megszán még és szent szelleme~Leszáll 7014 0| fogy, míg az irgalmas sír~Megszánja végre kínját s elnyeli.~ ~ 7015 0| az odúnak remetéje,~Míg megszánta őtet is az ég,~S a két ellen 7016 0| Szempontja, logikája,~Agg bölcs, megszégyenít,~S míg könyveid penésze~ 7017 0| Menj, menj el szememből, megszennyeztél engem." ~E szigor befutja 7018 1| Megértjük egymást, búnk megszentele;~S bár késő tán, nyujtsunk 7019 1| szétnéz s ünnepies világát~Megszenteli csókjával a halál. ~Rejtélyes 7020 0| vár. ~Lucifert ellenben megszentelte a csók,~Pártos társaihoz 7021 1| a romlásnak csókja~Által megszentesűl és dicshez jut. ~A cirkusz, 7022 1| tűri, tűrje azt.~S ha rég megszenvedt bűn megtestesűl~Imádja ostorát, 7023 1| fakadt. ~Hej kis lány, ha megszeppensz~Már a szemtől oly szertelen,~ 7024 1| imádod vágyva, hévvel,~A megszokás és házi gond közt.~Párázatként 7025 1| megtestesűl~Imádja ostorát, a megszokást.~Mért fél egymástól, és 7026 1| körödben~Minden úgy megy, mint megszokta rég,~Még nyomom sehol sincs 7027 0| lenne,~Testvérvérben íme megszületve?!~Hogy míg éri a végetlenet 7028 0| rivalgása felel. ~A harc megszünt és ő összeroskad,~Arca oly 7029 0| hát a természet feletted,~Megszüntél, nő, élni önmagadban,~Szíved 7030 0| sirattad - s titkon ölt a jaj. ~Megszűkültük házi kis körünket,~Elragadt 7031 0| vadonba rezgő szárnyon jő;~Megszűn a vész, s a halál csillagja~ 7032 0| állottunk, mint vízözön fokán,~Megszűne minden, minden elmaradt,~