| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
7533 1| és nem átok,~Hogy minden napunk egy örömöt tesz sirba,~Míg 7534 1| felkeverte,~Akkor jő fel napvilágra~Honfiszív és tenger gyöngye.~ ~ 7535 0| s vitéz török vezérnek násza,~Bús Csatár, mert benne 7536 1| Az élettenger egy mentő naszádja,~Hová még lelkünk szabadulni 7537 0| szél zúgva jár,~Míg véle a nászkoszorúra szánt~Virág hervadtan a 7538 0| Porfelleg közt tűnik a násznép el,~A leányka összedűl zokogva:~" 7539 1| lelkem virága! ~*~Megjövék, nászünnepet találtam,~Bokrétát nyujtottam 7540 0| így hívá ágyúját,~Hallod-e nászunknak nagyszerű zenéjét?~Most 7541 0| árnyékvíz habzott bús sötéten~Nedvesség nélkűl a végtelen mélységben. ~" 7542 0| S a tiszt mellén erdei nefelejts,~Minden érdemjelnél kedvesebb 7543 0| két virág, a szerelemnek~Nefelejtse s a hír vérrózsája. ~Ősz 7544 1| Ida ~Búcsuzásul ime, ime,~Nefelejtsnek szent virága,~Sárga és kék 7545 0| nélküle? lapda, melyet a~Negédes gyermek kényére dobál. ~ 7546 0| sugárt?"~"Nem ismerlek" mond negyedik fia. ~E súly alatt leroskad 7547 4| keveset gondolnak ezekkel,~Négyszáz kortese csak, tiszteletüknek 7548 1| milliók helyett.~De még nehezb embernek lenni, hogy~Ne 7549 0| ifjú,~Sorsnak sujtó karja nehezült a házra,~Külsején romlás 7550 0| s kövess te, mond aztán nejéhez,~Jehovának súlyos karja 7551 0| Kain sötéten néz Ábel nejére, -~Mint kigyóhoz, úgy kap 7552 3| Virítta a hazát,~Keblébe zárt nejét~Szerette magzatát. ~Föllelte 7553 0| be szűdet!~Mit tesz az, nejévé hogy azért levél csak,~Mert 7554 1| mert az szivem. ~4. H. I.-nek ~Külföldre mégy, öcsém,~ 7555 0| amarra~Nézének szótlanúl,~Míg nekibátorodva,~Egy csókot térdenállva~ 7556 0| S kivánnám, hogy szívem nekűl~Kevés legyen mindez neked 7557 0| vagy, Hazdrubál,~Mi léssz nélküle? lapda, melyet a~Negédes 7558 0| míg nem ösmer, könnyen nélkülöz.~Én elfeledtem minden boldogságot~ 7559 0| illető csatában,~Azt siker nélkűli fáradság emészti,~Ez kétségbesésből 7560 1| borda volt~Már a legelső némber is,~Tudjuk, hogy rossz bordának 7561 1| esnek. ~Abroszba burkolt némberek~Szaladnak végig a híg sáron.~ 7562 0| és így jól tud elmesélni~Nemcsak egy furcsábbnál furcsább 7563 0| gyarló fölfogással,~Kebledben nemednek minden gyöngéjével,~Más 7564 1| szentelt dicskörben állnak,~Ő nemesíti győztes homlokát~E kéjet 7565 1| küzdelmek elhaló zajából~Kél nemesülten a história. ~És Isten is 7566 0| mosolygással néz~Dalnokára s nemet int fejével,~S a hold hideg 7567 1| lányka~Játszi kedvteléssel némileg kárpótol.~Óh, ne félts, 7568 0| pazarla rád? -~Ládd, ha nemmel válaszolsz szavamra,~Vígaszt 7569 1| már igazán,~Midőn, hajh, nemsokára~Már nem lehet talán.~ ~ 7570 1| homlokára.~Azt, ki a természet nemtőjét segéli,~Áldását és báját 7571 1| lelked szomja ég." ~S a nemtőnek teljesült jóslata,~Vágyam 7572 1| Sirba szállt e kornak nemzedéke,~Csak te élted azt túl, 7573 0| még barnábbá leszen. ~*~Nemzedékek mentek ekközt sírba,~Férfiakká 7574 1| Nyugodjál békén, boldog nemzeted!~ ~ 7575 1| nem Cherub, de Hadúr. ~Ki nemzetéhez menydörögve szólt,~Ki néki 7576 1| homlokkal jár a harcmezőkön~És nemzeteknek ír ott végzetet,~Jár büszke 7577 3| A kőkemény magyart,~Kit nemzetével egy napon~A mély sír eltakart. ~ 7578 0| pártában maradt.~A megvetettek nemzetségei~Megesküdtek fényét megejteni,~ 7579 0| Szétküldvén országszerte híröket~A népdal tarka hímes szárnyain. ~ 7580 1| nagyszerű zenét,~Melytől a népdalnak szent visszhangja jő,~Mely 7581 1| szerelmet~Énekelve, egy népdalt teremtett~Jött a korcsmárosnak 7582 2| helyett,~Elhalt Mózes, de a népé lett Kanahán;~Célt csak 7583 2| uj Mózes hozod pusztákra népedet;~Szép szóval tartod azt 7584 0| szól Lót próféta Sodoma népéhez,~Haj, de a magasból suttogott 7585 1| végső gát lehullt vitéz népemmel,~És látván mily hálátlan 7586 0| dermed, csendesen ballag le,~Népével hallgatva elvonúl,~Áll a 7587 1| hogy~Ne szállja meg lelkünk népgyűlölet. ~Ti gyűlölet helyett szerettetek,~ 7588 1| és küzdelem~A közpiacnak néphullámain.~Az ifju öntudattal lépe 7589 1| végbástyája,~Kezedben volt a népjogok zászlója,~Melytől egész 7590 0| tudja,~Jobban, avagy védve népjogot? ~Ekközt megvetés sebével 7591 1| szent oltárhoz~Fegyveres néppel hajtatta. ~És azért a hálaének~ 7592 0| védszellem őt~És a felkelt népre szór villámokat,~S a nép 7593 1| fából faragva,~Számtalan népség körűle~Síri dalt zeng térden 7594 0| túszképen adja át. ~Egész várost népsége hagyja el,~Nehogy hamvából 7595 0| messze jár,~Ő sem jobb, mint népünk bármelyike,~Aztán nevettek, 7596 1| enyész el. ~Úgy egyenlőek hát Nero bűnsúlyával~Aristides minden 7597 1| Elhangzott, elhalt kisszerű nesze; ~Ott vész a sírban a bitorlott 7598 0| Szatmáron végig így kiált. ~E neszre a nép küszöbére lép,~S bundájából 7599 0| lombban a szél~Nem tett semmi neszt. ~A madár félhangon~Búsan 7600 1| lélek, mely bennünk éle;~Névben változott csak, lényben 7601 1| adja gyér filléreit~Isten nevében adja, attól vár~Jutalmat, 7602 1| Mik szivünknek legszentebb nevek.~S épen mostan nem csókolhatom 7603 1| Virágot is csak érdekből nevel~Hogy legszebb díszében törhesse 7604 0| És virágai közt, melyeket nevele,~Kis kertében alvá az örökös 7605 1| Benned mit veszíték és búmat nevelje,~Mint hajós előtt, ha köd 7606 0| boszúlót s pártost, hogy neveljenek!"~"Óh hát rajta, rajta, 7607 1| van,~S bút elölni, kéjt nevelni~Jó ha bor van a pohárban. ~ 7608 1| nyugodt, benne hisz. ~11. Egy nevelő ~A müvész, ki alkot s szépet 7609 0| Ki életében ugy ápolt, nevelt,~Sugj a tavaszról édes álmokat,~ 7610 1| arattak.~De tisztesség! ők neveltek~Szabadságnak, dicsőségnek,~ 7611 1| Ott a fácskák, melyeket neveltem,~Játszi árnyat vonva már 7612 0| nevemet ruházva? ~Büntettél nevemben gyarló fölfogással,~Kebledben 7613 0| hatalmam,~Gőgös lépteidre nevemet ruházva? ~Büntettél nevemben 7614 0| Hitelem, kik földön kérkednek nevemmel!" ~Most egy spáhi lép fel, 7615 1| tanítsd, tanítsd meg, nőm, nevemre,~És tanítsd meg, mint szeret 7616 3| gyász lepel. ~Ő boldog és nevén~Sugára oly dicső,~Porára 7617 1| És nem ismerők azt még nevéről,~Csak mint Istent százezer 7618 1| nyoszolyát vet anyád,~Hogy ne nevessen bélyegedért,~Melyet már 7619 1| sincs ott. ~Aki mással nem nevetgél,~Mással biztosan nem is 7620 0| rémeszmék fakadnak!~Végignéz a nevető világon~És borzadva áll 7621 0| Közömbösen állunk felette. ~Nevetséges, ki másképen teszen,~Mulassunk 7622 0| Majd meglátjátok, mi jót nevetünk rajta." ~S alkot minden 7623 0| Elveszett mind a bálvány nevével,~Istennek nem tölt mindebben 7624 0| S úgy lett, mit üdvének nevez~Szivünk csak két rosszból 7625 4| füleki fősz. bíró~Mért ne nevezzelek én, téged bölcsnek? hiszen 7626 1| marad-é belőlünk~Más egyéb a névnél, hogyha sírba szállunk?~ 7627 0| Elveszének a népek s királyok,~Nevöket is régen elfeledték,~Palotáik, 7628 0| Míg ő a szerelmet csak névről ismerte.~S így szólott hozzájok: " 7629 1| csontja a két ellenségnek~Névtelen halomban korhad összehordva. ~ 7630 4| Most liberális vagy, van nexusod és tudományod, -~Oly magasan 7631 1| ronda társaságod. ~Vagy nem néz-e már e dőre földre,~Aki nyúgodott 7632 0| párjáért~Hasztalan, hiában nézdel szét. ~Majd a bankát csalják 7633 1| Édes tarkaságuk elszorulva nézem,~Mint édes visszhangját 7634 0| balra,~Ez erre, az amarra~Nézének szótlanúl,~Míg nekibátorodva,~ 7635 1| Ámde mégsem gondolá,~Hogy nézése is megárt;~Hej, de most 7636 1| felett~Hogyha olykor keresé~Nézésével az eget, ~Annyi szem nézett 7637 0| játszhatom,~S ha hittel nézesz égre, jó anyám,~Arcádat 7638 1| S ha a vihart egykedvűn nézhetem,~A kéj s öröm kis ár lesz 7639 1| szeretlek.~Óh, bár csak nézhetnél szintén a szemembe,~És többet 7640 0| fog örömet szerezni;~Nem néznéd te fényes koszorúmat~Csak, 7641 0| melyet élvezénk,~Mért is néznénk a kétes jövőbe,~A jelen 7642 0| arca,~Mely most tükörbe néző~Magunkat adja vissza.~Amig 7643 0| messzi hon felé - a holdba nézsz~Mosolygva szendén, mintha 7644 1| küzdelemben,~Karod lankadt, néztél kétségbesetten,~Hol lelsz 7645 2| 6. Az aradi sírra~Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,~ 7646 1| is ily kapocs leszen.~Óh, néztétek-é már jól az állatot,~Benne 7647 0| azt csak a szerelem. ~Nem néztük, jó, rossz fog-e születni~ 7648 0| kéj rengette végig lelkét~Nézvén a merengő holdvilágba. ~ 7649 1| Mindennapiságodban az igát.~De nézzed, óh, hölgyednek báj-vonásit,~ 7650 0| Az, kit ott megöltenek. ~Nézzetek csak vissza-vissza,~Hogy 7651 0| mindent felejtenünk. ~Mit nézzük az üdvöt, melyet biránk,~ 7652 1| nyugodtan~Egymás mellett nézzünk a nagy égnek. ~Ott ülénk 7653 3| Verseghy ~Énekelve M. Ninának Madách Imre által 1839.~( 7654 0| nyílt lázadásban áll."~"Nincs-e hősi sergem, fel hát, fel 7655 1| mert szereted, ne legyen nőd. -~Ismérem lelked büszke 7656 0| tudom, ha álmod~Édes, akkor nődnek arca áll ott!"~Kain sötéten 7657 1| küldöm e levelkét,~Mint Noé galambját zöld ágért te 7658 1| Melyben önbecsérzetünk növekszik~S a természet karját frígyre 7659 0| vad, s keserűségét csak~Növelé még a bor, mely másnak kedvet 7660 1| milliók~Csak az egyes értékét növelik,~Magokban mit sem számoló 7661 1| földön van. ~22 ~A lány büvös növény, virága oly deli,~De elrejtett 7662 4| csak kis időt, mig lész Nógrádban alispán,~Elpárolog elved, 7663 0| fegyver csattog s kétségbe eső~Nőhangok kegyelemért esdenek. ~Végtére 7664 0| védtelen. ~De Hazdrubálhoz nője Tirza jő~Lakván lelkében 7665 0| tökélyét~A báj, melyet lehelhet nőkebel. ~Leraktad ékességeid magadról,~ 7666 4| imént lőn: Imádi.~Mert hogy nőket imádsz, s Szurkosi is maradál.~ ~ 7667 0| Azon szégyentől meg,~Hogy nőmmel bűntelen~Haramja kéjeleg." ~ 7668 1| ég titkát kutatá erősen. ~Nősültek volna csak meg mindazok,~ 7669 0| Szép öcsém! - Vigan nézz, nosza itt a pipám." ~Kezdtem én 7670 0| lesüllyedt hát az éneklett nőszellem,~Hogy nemesb életcél már 7671 0| a férfi?~Óh, ezek hát a nőszerelemnek~Délibábként csillogó erényi? ~ 7672 0| természetben tavasz van,~Vagy nőszívben a szerelem ég. ~Óh igen, 7673 2| Közönséges ember~Világra lett, nőszült és elvesze,~Ezért kár volt 7674 1| használ.~Szomorú a magyar nóta~Eleje,~Sírva indúl a magyar 7675 1| Elnémul már minden, a pásztor nótája~Kísért el csak minket kertünk 7676 1| azért van~Hogy dalolhassa a nótám,~És azért lett mellem, mellem,~ 7677 1| száll végig az égen,~Gyászos nőtől jött búcsúgondolat,~Távol 7678 0| hallgatag,~Vonóhídját magas gaz nőtte be,~Csak éjjel zördül fegyver 7679 0| társaink,~Magam maradtam a nővel csupán. ~Gyérült szavunk, 7680 1| Vajjon kedve miben telik,~Nyaggatja, kémli a vendéget. ~A kandallóban 7681 1| vendéget,~S üdvözölve jőnek nyájasan elébe. ~A tűznél a legjobb 7682 0| Hajtja a még nem görbült nyakat.~S gúnyúl a legyőzöttek 7683 0| tilinkót ablakon felejti~S nyalkábban mint egykor üli újra nyergét. ~ 7684 0| te tanítod őtet,~S egy nyáréji álom, hogy szívemben is 7685 0| lassudan felállva,~Mint a nyárfa lombja, úgy remeg. ~S ím 7686 0| honának. ~S bár gyorsan nyargalnak, felhőként viharban~Léptöket 7687 1| Mit jelent? Azt hinném nyáron, fénybogárka. ~S a kicsinyke 7688 1| vándorlói jőnek,~Kovályogva nyékén elhagyott fészköknek;~Hogy 7689 0| ismerem már a világot,~Örvénye nyel s nem ad ki boldogságot. ~ 7690 1| hulló csillagot~Nyom nélkül nyelt el a halott lepel. ~Óh, 7691 0| fogam közt, mint az óra nyelve,~A huszár rám nézett és 7692 4| tiszteletüknek oka. ~b)~Éles ugyan nyelved, kár hogy nincs éle szemednek,~ 7693 1| feledi. ~9 ~Óh hiú ember, nyelvedben is~Szemtelen hizelkedel 7694 0| szikrázni,~Majd kiolvad a szó nyelvének fagyából,~Társai fülelve 7695 4| mindenik eszméd~És egyenes nyelvünk rajta döcögve halad. -~ ~ 7696 1| Kik kigyófajzatként sima nyelvvel~Csábítják a gyönge nőt el,~ 7697 3| kőszobortól~Enyhe érztet sohse nyér.~ ~ 7698 0| áll."~E szókra a hős már nyeregben űl,~S haragvó arccal a várnak 7699 1| sokszor érezé. ~Vagy mit nyerék már tőle? Óh miben~Segített? 7700 1| alapja lesz. ~Vitázhatlan nyereményül maradva~A haladás s szabadság 7701 0| nyalkábban mint egykor üli újra nyergét. ~Vigan fütyörészve vágtat 7702 0| hiven megőrzöd szívedet,~Nyerjek bár a harcdúló Tiboldon,~ 7703 1| véréből áldozánk,~Orgyilkot nyerni hálaszó helyett,~Ez, ez 7704 1| lesz keservem,~Melyet tőled nyertem ily árért cserébe.~Hisz 7705 0| hogy öljön,~Mint Isten nyila, ha istenházat gyujt meg. ~ 7706 0| pusztaságon, nincs ki megüli,~Nyilad hever hiába, emberét,~Ki 7707 0| reszketni, ingadozni,~Sírok nyiladoznak mindenütt,~És kilép, ki 7708 0| virágin, melyek~Oly dúsan nyílának, ahogy szeretél. ~Nem hagyott 7709 0| testet mely azért ölt,~Hogy nyilatkozhassék a világban.~És a test átszelleműle 7710 1| kis szellemének~Meg nem nyílik a sír ajtaja. ~Vész, gyönyör, 7711 1| mesgyével hasítja,~Hogy elég tér nyiljon a kalmáros utnak,~Százados 7712 0| férge rág. ~S hát inkább ne nyíljon-é virágszál,~Hát inkább ne 7713 3| meny élve vesztegel. ~Ajka nyilladó körébe~Egy világ hajnalja 7714 0| porföldre szállanék,~Itt nyílna nékem a boldogság benned,~ 7715 1| sírt rózsákkal takarja. ~S nyilnak zöld veres fehéren~Mindörökké, 7716 1| sugártól,~Féltem, hogyha másnak nyilni látom,~S mégsem tudtam semmit 7717 1| Egykor hívém, nekem fog nyílni kelyhe~S fájó tövis maradt 7718 0| teremte,~Minden fűszálnak nyílnia~A nap is megengedte. ~És 7719 0| között~A kis leányka áll,~Nyiló bimbócskaként~Hajnal sugárinál. ~ 7720 1| ákászok titkos rejtekében,~Nyiltan, védtelen, mert fel nem 7721 1| régi kedvesem!" -~Ah, e nyiltság szivemnek drága titkán~Mint 7722 1| Nem gyilkolnak férfias nyiltsággal,~Gombostűkkel szurkálnak 7723 0| Nyilvános titok~Mondanám, hogy nem 7724 0| maradjon szíveinknek ez~Nyilvánságos drága titka! ~Boldogíts 7725 1| Egy nyíri temetőn~Kopár homok ameddig 7726 1| természet karját frígyre tárja. ~Nyisd meg nékem vendégszeretettel~ 7727 0| Minden ház egy vár, melynek nyitja vér,~S a győztes benn csak 7728 3| hogy honának átka az,~Mely nyögve zúg a romba még felé,~Nem 7729 1| bélyegedért,~Melyet már születés nyoma rád,~Az erényes ember." - -~ 7730 0| a labanc had van mindég nyomán. ~Száguld a mén, előtte 7731 0| énekek fiára,~Idegen föld nyomasztó bilincse,~Hej, de ezt is 7732 4| REPECZKY FERENC t. b.~Uj Mózes! nyomatott néped pusztákra kihoztad,~ 7733 0| völgyön messzebb száguld,~Nyomdokában kettes árnyat lát,~Néz, 7734 1| tudunk.~Derék fiúk lépendnek nyomdokunkba,~Kikben örömmel megujulhatunk.~ 7735 0| hibás magam, leány!~Téged ne nyomjon semmi szemrehányás!~Könnyelműen 7736 1| mint megszokta rég,~Még nyomom sehol sincs eltörülve,~S 7737 1| érzi csak szelét~És érzi nyomorát.~ ~ 7738 0| igát,~Csak hogy életemet nyomorogjam át,~S amelyet kiküzdök, 7739 0| Szedte-vette gyáva népe~Nyomorognotok, nem bízva~A magyar nagylelkűségbe!" ~ 7740 0| Az ember oly kicsinyke, nyomorult. ~II ~Hát itt vagyok megint, 7741 1| ásnak,~Sok ezer teremtmény nyomorúságának. -~Délceg őz sem jár már 7742 0| igen nagy,~S két percre ha nyomot hagy,~Még az nem a világ.~ 7743 0| sorsvégzést, mely árva lelkét nyomta. ~Nem szerette semmi, kerülte, 7744 1| megfagyhatott,~De az erő hová lett nyomtalan?~Magát emészté fel, csatázva~ 7745 0| ádáz végzetet,~És csókot nyomva lánykám~Szemérmes homlokára,~ 7746 1| szikraját,~A roppant tért és a nyügöt nyakán,~S mint trónjáról 7747 1| életednek sáros útján~Hozzád nyügözve mindég ott áll;~Nem akkor 7748 1| Tárul fel, benn rothadás nyüzsög,~"Születés" áll írva rajt, 7749 1| nyűgétől már szabadon. -~Mert nyűg a test, hol istenszikra 7750 0| fivérem!~Szörnyü kebled e nyugalma nékem.~Üss te is, tűröm 7751 0| meg! így beszéltek ők,~S nyugalmad még a sírban sem leszen,~ 7752 0| Birásodért ki édenről letenne,~Nyugalmadért elhagy még téged is.~ ~ 7753 1| béketek~Elváltozik halál nyugalmának?~Küzdés az élet, nyugvás 7754 0| hajnalja, s mégis a szív~Nyúgalmának alkonya talán. ~Bolygó fényt 7755 0| hadja űz. ~Jolán sírjában nyúgalmat talált,~De Latabárt bús 7756 1| felébreszt, este elcsitít,~És nyugalmatokba édes álmot sző.~Mely végtől-végig 7757 1| csak,~Felkél és egyhangú nyúgalomban~Áll előtte képe a pusztának. ~ 7758 1| vagyok.~Innen intnek édes nyúgalomra~Jól ismert testvéries karok. ~ 7759 0| tengerek szörnye tagjait nyugasztja; ~Ott hol küzdeni már az 7760 1| honáig s túl azon~A testnek nyűgétől már szabadon. -~Mert nyűg 7761 0| Menjünk, menjünk!" ordit, nyughatatlan~A hős és vezetni kell lovát.~" 7762 1| koszorújával várt. ~Ti már nyughattok fűves sír ölében,~Hallgathatjátok 7763 0| súlya, élvezete nem,~De nyugodalmad szent világa az,~Ne félj, 7764 0| rejtélyes szellem beszélget~Nyugodalmat és szerelmet~Fent az árbocok 7765 1| ott talál zajongó keble nyúgodalmat. - ~Óh nő, hogyha sorsunk 7766 1| el az erényesek! - -~Hadd nyugodjam. gyermekemnél én is,~S ők 7767 0| nyugodni,~Rendén van az; nyugodjék csendesen!~Ha ősszel a lomb 7768 2| már a pihenést~Meg kell nyugodnunk, hogy sirodba tértél.~De 7769 1| Hős szelleme még el sem nyugodott,~Szárnycsattogása most is 7770 1| néz-e már e dőre földre,~Aki nyúgodott a vas keresztnél?~S a könyv 7771 0| tenger, hogyha fergeteg kél,~Nyúgodt a szív, melyben önbecsérzet~ 7772 1| végtelen mezőt el,~Kévéken nyugodtak a fáradt kaszások,~S a lánykák 7773 0| bűvös világ fogad,~Mosoly, nyugodtság minden arcon.~Nem jő-e hát 7774 1| a Dunának árja,~Kelet s nyugotra tárván karjait,~Éjszakról 7775 3| évekig~Eltűrte börtönét,~Nyugottan élte át~Kínsújtott életét. ~ 7776 1| De fáraszt csak zaja, nem nyugtat~És vissza-visszaint a házi 7777 0| Mondsza, drága szellem, nyugtom lesz-e már,~Vagy megint 7778 0| Magócs is jól. ~És elpirulva nyújtá homlokát~Forró csókjának, 7779 0| volt-e, mindegy. ~S mit nyujtál dicső álmunk helyett?~Hej, 7780 1| dörgi le:~"Örülj! nem késő nyujtasz még kezet!"~ ~ 7781 0| Hogyha élvezéd, mit én nyujték, örűlök.~És szeretni is 7782 1| istene~Bár érdemetlenül, nyujthatja azt.~Ím egy hit, egy remény 7783 1| nékünk üdvösséget~Itt lenn nyujtó s ez az élvezet. ~Adj nekem 7784 0| újra összeszedjék~A nékünk nyujtott bájvirágokat. ~Nem kétkedik 7785 1| nászünnepet találtam,~Bokrétát nyujtottam az arának,~Reszketék és 7786 0| Puszta halmot ér, ott nyujtozik sötéten~A bitófa kettes 7787 3| Ki velem érezzen,~Ki nyujtsa védkarát,~Ki szánja sorsomat,~ 7788 1| még, ifiú kebel,~Óh, ne nyujtsd a létet, melyben úgyis~A 7789 0| könyét törülje le, s titokban~Nyujtson át egy sárga levelet. ~Fellebbenté 7790 0| üldöző elé~Az üldözöttnek nyujtva védő kart. ~Zákány lova 7791 1| Önté vérét, dúlta a csatát,~Nyúlat űz harcvágya, hogyha ébred,~ 7792 1| dombélen,~Mely alatt a helység nyúlik el szerényen,~Nálad gyültek 7793 0| fonalakkal.~Talán az égből nyúlnak így alá, hogy~Földünket 7794 0| is fejleni,~Míg az egekbe nyúlt fel szép virága,~Isten megkedvelé, 7795 0| világ győzedelmidnek, miért~Nyúltál szentségtörően e kebelbe? - ~ 7796 1| Ó- és újkor~Mért nem imádunk 7797 1| Válogattak köztük, felrugák ezt,~Ócsárolták azt, avagy nevettek. ~Ottan 7798 1| alkudoztok már a békeért~Odaadva minden elvet és szent vért. ~ 7799 0| bírjam őt, de ily gyáván odadjam~Önbecsem érzését érette 7800 3| édenem~Szemedbe lestem én,~Odadni üdvömet~Tenéked, égi kény. ~ 7801 0| Önmagát érettünk hősien odadva. ~Láttam Dávidot még az 7802 1| itt lent a hatalmas,~Értem odafent az istenit,~S fentcsapongok 7803 0| az átkozott házat,~Minden odahagyja, csak a kis fecske nem. ~ 7804 2| úgy fellelkesít,~Előbb már odahaza jóllakott. -~Igy jár karöltve 7805 1| Hozzá minden lánynak ajka~Odahúz.~Igy mutatja ifjú és lány~ 7806 4| te érj, - veszhet a nép odakünn. - ~b)~Építnél hidakat s 7807 3| Eltördezett a lant~Bretizla ódalán,~Nem száll a gondolat~Magasra 7808 0| őrizetlen percét felhasználva~Odasuhant szelleme az éjnek~S eljegyzésűl 7809 0| hangatlanúl. ~*~A várromnak egyik odujában~Ott űl Bogdány mint a síri 7810 1| Nyugszik mint holt, s ronda odujából~Törpe mérges fajzat búv 7811 0| lelke elrepűl. ~S ő lett az odúnak remetéje,~Míg megszánta 7812 0| farkas vonít rá~S a bagoly odván huhogva vár. ~Mostan távol 7813 3| S végig sohajtja néma öbleit~A mult időnek síri szelleme,~ 7814 0| felhő előtt,~Arcád az élet, öklöd a halál,~Még hallom hangodat, 7815 1| kergeti. ~Dörögve mint órjás ököl~Eget földet megráz~És a 7816 1| kocsikerekkel. ~Útfelen ökörfark állt portól lepetten~Kék 7817 2| feltörő szárnyával~Mint ökörszemecskét lopja be magával~A kedves 7818 0| meglellek téged is, lány,~S majd öled lesz e kebelnek enyhe,~Óh 7819 1| csak el, majd elrejtesz öledbe,~Természet, te rég látott 7820 1| téríted mindnyájokat,~S öledben megbékél, mi az imént még~ 7821 0| forrón mint Bogdányt ölelte,~Ölelé kebeléhez a bút. ~Jött az 7822 1| el!"~S ím karomba lánykát ölelek.~"Meg van hát nyugalmam, 7823 0| őrületben~Ég, föld enyész, őt ölelem csupán. ~Ha az igézet végre 7824 0| vagy,~Minden csók, minden ölelés~Szivemre újabb láng gyanánt 7825 1| reája~S kedvesének érzi ölelését. ~Megnyugodva dűl a sír 7826 0| közömbös harctér. ~És az ölelésnek mennyek ajtajánál~Lányka 7827 0| változott viharrá~És vad öleléssel a szirtet megrázá. ~Zolna 7828 1| futnátok, minthogy ily hűn~Ölelitek a - bácsikát. -~ ~ 7829 1| azért nőtt a balkarom,~Hogy öleljem a galambom;~De a jobb meg 7830 0| Mintha rég várt kedvesét ölelné.~"Nézd lányom - mond - csillagom 7831 1| lehervad,~Meg van már ez is ölelve. ~Mert a lányka hevenyében~ 7832 1| kalpagomhoz,~Fürge lánykát az ölembe,~Édes bús dalt ajakamra,~ 7833 1| zsémbes. ~S míg hamis lány űl ölemben,~Addig édes bús dal is van,~ 7834 0| észrevétlen~Mosolygó arccal ölj, tapodj agyon, -~Kebledtől 7835 1| biró elébe tört kebellel,~Öljenek el az erényesek! - -~Hadd 7836 0| ottan; -~Ily szemek nem ölnek, csak szeretnek!" ~Eközben 7837 1| Az ég földünknek gyászát ölti fel~S ezen csillagként égnek 7838 0| gyászomra csak villámot öltöz,~Neked hajnalt, neked virágot 7839 1| melegedett,~Mint Phönix öltvén új alakokat.~Most mély gödörbe 7840 0| Ömlengés~Lennék bár csillag, égi 7841 0| gondtalanság~Igézet gyanánt ömöl reája. ~Harcra lép korlátozó 7842 0| őt, de ily gyáván odadjam~Önbecsem érzését érette cserében. ~ 7843 1| lelkünk szárnyalása,~Melyben önbecsérzetünk növekszik~S a természet 7844 1| bajt.~Ma az ifjú ha érzi önbecsét,~Kétségbeesve megdermed 7845 0| Piroska csakhamar megnyerte~Önbizalmát, elbeszélve híven~Sétáját, 7846 1| Visszatartóztatjuk árva szűnknek írúl~Öncsalódásunkat néhány percenetre.~S most 7847 1| és nyomor emel,~Piarcai önérdekü küzdtérek~Hol lelkünk csak 7848 0| vagyok,~Próbáljátok meg önerőtöket. ~Ha védelem kell, mert 7849 0| Karomra fűzöm a kedves leányt,~Önérzettel, büszkén vezetgetem fel,~ 7850 0| fényes győzelemről,~Míg önfészke orvúl dűl alá. ~Még csak 7851 1| van csak teremtve is,~Ki önhittel görbedt nyakára hág. ~Az 7852 0| Istenével~S a habok közt önhitten vitorláz,~És nem érzi Gábor 7853 0| fel,~Vállán még bíbor van, önhittség szemében;~"Mondd el, - szól 7854 0| szörnyet gondosan,~Mely önkeblén pusztít, a félreértést,~ 7855 0| háznál~A falucska végén önként hogy megállnak. ~A lovas 7856 1| ontasz,~S míg a világon bűn, önkény uralg,~Nyugodt lélekkel 7857 1| mi is lehetne,~Aki gyűlöl önkényt, zsarnokot megátkoz, -~Kényednek 7858 0| sejted,~Mint a gyöngyház, oly önkénytelen~Kedvem gyöngyeit ha termed! ~ 7859 0| bűbája vonja a~Gyöngét, s ez önkénytlen felé hajol,~Mint izolag 7860 0| bércet. ~Jehova teremtett önképére férfit,~Mint bábot készítünk 7861 0| Ádám most,~Kinek az Édent önkeze bezárá. ~Mit adhatsz még, 7862 1| szívért zeng e húr,~A szív önkínját önmaga viselje,~E dal hazám, 7863 1| érik.~És elpirulsz előttük önmagad,~Hogy ténta csak mit szent 7864 0| feletted,~Megszüntél, nő, élni önmagadban,~Szíved egy veréssel, egy 7865 0| Istenem! ~És jobbnak érzem önmagam keblét is,~Melyet, leányka, 7866 0| tágúl e szív, mi vágy uralja~Önmagamra alig ismerek,~Pusztítás 7867 0| Mint tűzvész, emésztve önmagára dűl~Percnyi fényéből egy 7868 1| Hajdan ifjú kebel: ~Borzadna önmagától,~S az ítéletnapon~Isten 7869 0| kor elveszett,~Mosolygunk önmagunk felett,~Hogy oly balgák 7870 0| Önmegtagadás~Ha csillag volnék Isten 7871 1| miért adád örökös átokúl~Az önmegtartás ösztönét, - miért? ~Mért 7872 1| sorsnak~S tenni semmit nem bír önnön erejével,~Győz, ha sors 7873 0| szellemet,~Mely, ha sebzesz, írt önt a sebembe~És mosolyg, ha 7874 1| nagyapja egy szép pillantásért~Önté vérét, dúlta a csatát,~Nyúlat 7875 1| gondolatban~És mint Isten te öntesz szellemet~Oda, hol nélküled 7876 0| Megszólal hangja,~Hogy lelkét önti be~Vágyó dalába. ~És mintha 7877 0| Szép arára bűvös álmot öntött,~Míg a hajnal pirral messze 7878 0| Zolnához. ~Közelednek mindég öntudatlanúl bár,~Míg midőn eszmélnek, 7879 0| Kinek lelkéből már kihalt~Ez öntudatnak bűszkesége,~Nem érdemes, 7880 1| egy percre világába,~Hogy öntudatra ébredezve, az~Örökkévalóságot 7881 0| Önvád~Én voltam a hibás magam, 7882 1| nem jöttenek,~Elhagytak önzőn, gyáva felfogással.~Te elbukál, 7883 0| az ember szenvedjen,~Mily önzőnek tart majd engem a föld népe.~ 7884 1| sivatagjait imádja? ~24 ~Önzővé szülé a végzet már az embert,~ 7885 1| Hogy így elnézi, amint ördögök~Bírják a neki szentelt templomot? ~ 7886 1| megbékélve a világgal~Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már. ~ 7887 0| mind egyre gyarapúl,~És öröke virágzóabbá lesz. ~Jő az 7888 0| oly rövid,~Három nap az örökhüségi szó,~S egy ember bukta, 7889 0| vándorbotnak, mint végső örökjét. ~Az kíséri őt el viharos 7890 1| öntudatra ébredezve, az~Örökkévalóságot átlássa. ~Átlássa istensége 7891 3| érzeted egére;~Egy boldog, és örökkorú tavaszt! ~Te mégysz, s lesír 7892 1| forgószél kapkod? ~Ellöktél, örökösen küzdeni~A társasággal hitvány 7893 2| e szentelt bún kívűl más örökség~Bukott hazámtól nem maradt 7894 1| halhatatlanságot oszt szét,~A mult örökségét ő óvja meg,~És a távol jövőbe 7895 1| éden, únalom árnyékoz,~S az öröktartásnak rémes ijedelme~Űz ki a kertből, 7896 1| ember.~Nem juta néked ugyis örökűl~Földi szerencse és becsület,~ 7897 1| gyöngyök a beteg csigában~Örömeid kínban teremnek~Te ha szeretsz 7898 0| én órám jő!~Hosszú a nap örömeidnek,~Míg én lent fázom hideg 7899 1| de inségnél siket,~Más örömén sír, más baján nevet.~Virágot 7900 0| hosszúdan egymásra,~Egymás örömére, egymásnak kínjára~Vonja 7901 0| felszínén~A nagyvilágnak szép örömhabok,~Jól látom én, a fénypalást 7902 0| Mond a bajnok, s most örömkönnyű az,~Mely szeméből fényesen 7903 0| veled! ~Ha rád derűlend új örömnap,~Tán a mult is eszedbe jő;~ 7904 0| Engemet feledj, kit más örömök várnak.~Válassz földi mátkát, 7905 0| belsejéből~S vad zenéje részeg örömöknek,~Kapujánál őr gyanánt Csatár 7906 1| aranyozza, ~Gondolok e csendes örömökre,~Mint a lepke hímes tünde 7907 0| harci mén,~A száműzöttnek örömpohár nincs,~A barátságnak meghaltam 7908 1| szellemkarokkal,~Könnyet ejte az örömpohárba -~Szemrehányás társult a 7909 1| partjain?!~Szender volt az örömrózsák felett,~Vagy a dicsőség 7910 0| egy küzdő szívnek világa,~Örömsikoltás, elhaló sohaj,~Egy jobb 7911 1| még, ami engem érne,~Egy örömsugár, vedd - kedves lesz keservem,~ 7912 0| megérted,~És életúntan és örömtelen~Nyugalmat esd, csendet kér 7913 0| Védetlen sáncait,~S koránti örömük~Mindent végzettnek hitt, ~ 7914 1| résztvevő barát,~Aki egykor örömünket~Osztá, mint most szűnk baját. ~ 7915 0| van, nő, a szerelemben,~Örülésnek nézze bár az ész,~Életünk 7916 1| magának,~Az házasodjék és örülhet~Jólétének, piros fiának.~ 7917 1| tavasz, ifjúság, szerelem,~Örülhettek, szerethettek velem! ~De 7918 1| őszinte volt, azt dörgi le:~"Örülj! nem késő nyujtasz még kezet!"~ ~ 7919 1| hát, csitt, mit beszélünk,~Örüljünk, hogy mi élünk,~Másokra 7920 0| virágot öl meg. ~De amint örülne lelke a rontásnak,~Messze, 7921 1| is~Még élni meg nem unt.~Örült, ha másokat~Vigadni láthatott~ 7922 0| Ragad, ragad, s lelkünk örülve fél. ~De azt nem mondtad, 7923 2| lesz már, ki vélem sírt s örűle,~Ha nem lesz már többé kit 7924 1| a végtelenbe, nem nagyon örűlend~Hangyaboly világunk múlandó 7925 0| élvezéd, mit én nyujték, örűlök.~És szeretni is jó, - de 7926 0| megnyugszom abban is,~Ha örvendezteti.~ 7927 0| mint mulatok ma,~És ne örvendezz, hogy tán bizon sajnállak. ~ 7928 1| kedves gyermekim,~A rettentő örvény, melyen éltünk foly,~Himes 7929 0| mert ismerem már a világot,~Örvénye nyel s nem ad ki boldogságot. ~ 7930 0| felsikojtva szédült a vész örvényébe. - ~A tündérek fényes fejedelme 7931 0| árván, hontalan~A semmiség örvényében bolyongva. ~Az édes házi 7932 0| Jobbra-balra hányva gyors haboktól~Örvények közt menten szökken át. ~ 7933 0| Nyugalmat sem túl a sír örvényén. ~"Élj örökké, lány, nehogy 7934 1| és oly hallgatag.~Köztük örvényképen az okoskodás~Végtelenje 7935 1| a rózsa szeretet,~A mély örvénynek csak fényes tükre van~És 7936 1| szűköl a házacska őre,~Az örvös eb, és úgy tolakodik~A zajgó 7937 0| más világot?~Az, míg nem ösmer, könnyen nélkülöz.~Én elfeledtem 7938 1| is, de meg nem ismer,~Nem ösmeri csak önmagát. ~Ha a hitelező, 7939 1| sem számoló jelek,~Miket összadnak vagy letörülik. ~Nehéz lehet 7940 1| apostola,~S ezüst sugári azt összébb csatolják. ~A pór előtt 7941 0| kis kertén körűlnéz,~Aztán összeborzad, s újra menni indúl,~Mintha 7942 0| oroszlán,~Reszkető tagokkal összebúj csomóba,~Megbékélve híven 7943 0| Eldűlsz, feletted a hab összecsap,~S léssz hasztalan felejtett 7944 0| ellenség néz vala,~Hogy összecsődült szinte tábora.~Hát ilyen-é 7945 0| bolintva,~Tündér liget épűl és összedől,~Zördűl a fák harasztja, 7946 0| Vészben elhagyál kacagva.~Összedűle elhagyatva,~Veszve útam; 7947 0| zászló buzdító árnyában~Összeérez, együtt tesz a nép,~S a 7948 0| Mégcsak egy kis lépés, s összefolynak~A világ lelkével. -~Mért 7949 1| eltünt, el a kor közöttük,~Összefolytak a sors örök gyűrűjében. ~ 7950 0| költőhévvel ideált ölelt,~Összeforrtam véle, és mint szenvedő,~ 7951 1| megriad a vészek trombitája~És összefutnak barna fellegek,~Mint harcosok, 7952 1| vagyok, mondd, kincsedet~Míg összegyüjtéd, őrze fegyverem.~Ha kérd 7953 0| nappal tivornya, vígalom;~Ott összegyűl mi örömet keres,~Ottan lakik 7954 1| búsan elmerengtünk. ~Oly jól összehangzott az borús szivünkkel,~Távolról 7955 1| Névtelen halomban korhad összehordva. ~És mért lesz a gyermek, 7956 0| így alá, hogy~Földünket összekössék szebb honukkal. ~De a szivárvány 7957 0| csókját szellemének,~Mely összekötné még velem. ~S hol vígaszt 7958 1| esni félvén a halálnak. ~Összenéztünk s lelkünk a kéjtől megújult,~ 7959 1| közepén.~Óh, de a virágok összenőnek,~A hiány fogy, kisebbűl 7960 1| Sűrűn hull a zápor, ég föld összeolvad,~A felhő a tónak dűl vágyó 7961 1| halál,~Itt ég föld gyászol összeolvadottan,~Természet s ember csillámló 7962 0| egybevetve sok rossz érdeket~Az összepántolt szív csak tönkre jut,~Te 7963 0| bírja?~Vonz a láng s a pille összeporlad." -~"Óh arám, arám, nem 7964 0| százados gyökéből,~A szirt összeporlik ereje-hagyottan. ~Véres 7965 0| babér."~Aladárnak lelke összerendűl~Száz érzése vad csatára 7966 1| futunk,~S midőn lihegve összeroskadánk,~Mindig csak a kis pont 7967 1| őrszemmel kiséri,~És ha összeroskadok, nincs angyal,~Ki reám szent 7968 0| szemén. ~A lant elnémúlt, ő összeroskadt,~Arca bús lőn, mint a sírhalom,~ 7969 0| őtet által. ~Hárslugasban összesímul az ág,~Közt egy tünde sugár 7970 1| jó!~Óh, de a kor mint víz összesímúl ~A barázdán, mit vág a hajó.~ 7971 1| termet királyinak találtuk.~Összesorvadott-e a roppant terem,~Hogy szűknek, 7972 0| Elfutott a legvadabb futással. ~Összeszámolók magunkat s láttuk,~Ellenünk 7973 0| Kell hogy siron tul újra összeszedjék~A nékünk nyujtott bájvirágokat. ~ 7974 0| Sárga lombjaik maradnak. ~Összeszedjük akkor őket~Édes bú emlékeképen -~ 7975 1| emlék halvány holdvilága~Összeszedve a nap eltévedt sugárit~Fenn 7976 1| megint,~E kedves dalt durván összetépni~Küldte a sors a válási kínt.~ 7977 0| végzetem,~Mely vad viharként összetör~Mindent, amit ölel kezem. ~ 7978 0| még és a két~Vetélytárs összevág. ~Rettentő lett a harc,~ 7979 3| talált. ~Kiknek hajójok összezúzatott,~Veszejtve minden éltetö 7980 1| szeme,~Melyet mint dal, mint összhang foly körűl~Az Isten lelke 7981 1| szent ihletéstől ittasan~Az összhangzásról még sejtése van,~Keblében 7982 0| valánk,~És minden oly szép összhangzással~Mosolyga ránk,~Emlékszel-é? ~ 7983 0| hűtlenné legott,~Hivém, hogy ez összhangzatos egésznél~Dicsőbbet Isten 7984 1| társa alkot ott~Magának összhangzóbb, szebb csillagot.~Magas 7985 1| vélvén a tömegtől~Az ő ösvénye messze elszakad,~S míg minden 7986 0| gondos iparos,~A gazdagúlás ösvényén haladj. ~Neked hagyok müvészet 7987 1| helyett dobok peregtek~S ösztökéjét a suhanc eldobta,~Mintha 7988 1| örökös átokúl~Az önmegtartás ösztönét, - miért? ~Mért nem nézett 7989 1| fénypont, mely szemembe ötlött,~Mit jelent? Azt hinném 7990 0| nő temetni jött,~Könyűm övé, hisz a mosoly tiéd!" ~És 7991 1| erősen. ~Homlokát cserkoszorú övezze,~Keble drága bort teremjen,~ 7992 0| betölte mindent oly szelíd özönnel,~Mint a szülő, ha haldokolva 7993 0| szép Vilma, a kétszerte özvegy,~Mit tesz ő, ha könnyeit 7994 0| volt a ház úrnője,~Kora özvegységre hagyta férje őtet,~Két kis 7995 0| Borbálához~I ~Ohajtanám, egész világ~Hogy ossza 7996 0| Él az este csak,~Melyben óhajtásim~Halni hívtanak. ~De ha fel-feltűnik,~ 7997 1| Hogy mindazt, amit szívem óhajtott, hítt,~Egy boldogabb embernek 7998 0| hogy még lesz idő,~Melyből óhajtva vissza-vissza~Tekintsek 7999 4| kortese csak, tiszteletüknek oka. ~b)~Éles ugyan nyelved, 8000 4| egymást vágja le minden okod.~ ~ 8001 4| OKOLICSÁNYI MAX. füleki fősz. bíró~Mért 8002 1| férfivá leszesz,~A férfi majd okosabban szeret."~Szeretni s okosan, 8003 1| meguntam,~Mit tudhattam tenni okosabbat,~Nézni kezdtem a víg cimborákat,~ 8004 1| hallgatag.~Köztük örvényképen az okoskodás~Végtelenje tátong mindég 8005 4| FAJNOR t. b. s ügyvéd~Hogyha okoskodol, oly döcögőn rakod a szavakat, 8006 0| Frígyünket sem fűzte az okosság,~A világ illemtörvénye sem,~ 8007 2| első búnál, melyet most okoztál,~Bár tudjuk, sírod néked 8008 1| tanítónk, elmult a varázslat,~Oktatott, mint mondák, bölcseségre~ 8009 1| tatár~Vagy orosz,~Rác, oláh, szerb és kitudja~Milyen 8010 0| szerelme lámpa csak,~Mely új olajjal ujolag föléled,~Hogy büszke 8011 0| lányhoz,~Úgy érzé, mint hogyha oldalából lenne,~Nem tudá, hogy angyal 8012 0| Az lerótta bünét, annak oldalamnál~Készitettem én már mindöröktől 8013 0| Embert vél mozogni látni~Oldalvást egy csatornában. ~Két alak 8014 4| IMÁDI (olim SZMOLIK)~Szurkosi volt a 8015 0| halottjait leled a multnak,~Míg ólomsúllyal a sír hantjai~Siratlan puszta 8016 1| éjjelén~Keblünkbe éltet olt, hogy a halált~Is élő holtakként 8017 0| ím itt fekszenek,~Téged oltalmaznak felsőbb végzetek."~"Óh szörnyü 8018 3| Siromnak ormain~Hazám oltára lesz,~S a véres áldozat~ 8019 0| mennykőtől lesujtva~DűI a földre oltárában egyben,~Míg feleszmél és 8020 1| sírba egy világ dőlt,~S oltárának elporlott zománca,~Itt, 8021 1| hatalma;~Hálát adni szent oltárhoz~Fegyveres néppel hajtatta. ~ 8022 1| gyermeke. ~7 ~Az angyalt oltárképen a müvész~Csak a gyomor tájáig 8023 1| varázsol bájkörébe,~Mi az oltárnak ég feszűletén~S vigasztalást 8024 0| Méltóbb szentély a véres oltárnál. ~Pária-családé a kicsiny 8025 1| oltár felett,~Neked magyar oltárod és jövőd~Itt van leásva, 8026 3| virágait. ~Az elhagyott oltárok oszlopin,~Honnan sugárzva 8027 1| a hold.~Ledönték lángoló oltárukat~És jött helyébe vérző feszület,~ 8028 0| sír, az vigaszt se hisz. ~Oltárul sír sem áll nekem~Emlékeül 8029 0| játszi csendben,~S ajkadon olvadjon össze~Hit, reménység és 8030 0| visszhangja rendül,~Lágy olvadó bú és vad csatazaj. - ~Majd 8031 1| vonásival láttam vonásit~Eggyé olvadva, - óh jaj, mennyi vád!~Hogy 8032 0| előbb halászott. ~Szentirást olvas föl egy családfő,~Elvonultan 8033 0| érzésemmel megrettentelek. ~Ne olvasd hát, ha hozzád írok én,~ 8034 1| Színén. - Ah, de vigaszúl [Olvashatatlan szó]~Mégis amint egy arcban 8035 1| emléklapot,~Melyről, ha feledél, olvashatod nevem,~Melyen te vésve vagy, 8036 1| lapjain is még~Minden szó olvashatón áll. - ~Óh, a bú seb életfáinkon,~ 8037 0| hitted, százig se tud szegény olvasni;~S megszólalt az ágyú, akkor 8038 1| lassan zökög, a békó cseng,~Olvassuk meg redőzött homlokán: ~" 8039 0| el,~Melyből szerelmi dalt olvastam néha fel,~Hadd légyen ott