| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
8040 1| jöttek értök s elvivék;~Olyankor kint a fegyver csattogott,~ 8041 1| virágszál, mely enyhít, de~Még olyat nem alkotott az ég,~Mely 8042 0| lánya, szép Piroska éle. ~Olykor-olykor vendég jött a házhoz~S estve 8043 3| reggelén. ~Szép szemében az Olympot~Orzva láttam ékivel,~Melyben 8044 0| Aki hallá, vért látott omolni,~S fentebb járt az ifjú 8045 4| Ajánlás B. VAY MIKLÓS őnagyméltóságának 1847-ben~A főhercegnek, 8046 1| részvéte és ezer~Érdeknek ónja rácsimpaszkodik.~"Várj, - 8047 0| szívárvány volt a folyónak árja,~Onnantól árnyékvíz habzott bús sötéten~ 8048 1| csak mit szent harcokban ontasz,~S míg a világon bűn, önkény 8049 0| Isten, hát miért, miért~Ontatál fiaddal értünk drága vért?~ 8050 1| szabadságért~Pazarolva ontsa a vért,~Vért, melyben keresztelkednek~ 8051 1| közt a szív~Mindvégig tűrve ontson drága vért.~ ~ 8052 1| Bűbájos körödnek üdvadó órái,~Messze válva tőled mindenik 8053 0| Jerta, Jerta! most az én órám jő!~Hosszú a nap örömeidnek,~ 8054 1| Hadd töltsem le e nehány órámat. - ~Sajka ring a part bozót 8055 0| leplezett titkába,~Míg mellette őrangyalként állott,~Enyelegve játszott 8056 0| kinos perc száz gyönyörtelt~Órával van kárpótolva már -~Minden 8057 1| gyíkok jőnek~Sütköződni ordas púpján a csertőnek;~Kelnek 8058 1| De értünk rengetegbe,~Orditott a szirt~És mintha néki fájna,~ 8059 4| FRIDECZKY LAJOS főjegyző~Orgona vagy, szeled úgy zúg, mint 8060 1| ablak bolygó napsugárnál,~Orgonája a szél, mely dallamba olvad,~ 8061 1| legjobb véréből áldozánk,~Orgyilkot nyerni hálaszó helyett,~ 8062 0| Töltött el minden tért,~Az őrhöz a hárem~Felől ily szózat 8063 0| felriadt~A féltés véres óriása; -~Fel kell keresnem a kedves 8064 3| menedék. ~Egy ős előkor óriásaként~Büszkén lenézve fellegek 8065 1| magát. ~Óh mi kín, mi kín az óriásnak~Látni, tudni mindezt körüle,~ 8066 3| gyermeked?~Kiben gyönyörrel őrizéd~Minden reményedet. ~Talán 8067 1| Mindenikre olyan büszke voltam. ~Őrizém őt szellőtől, sugártól,~ 8068 0| lány, megdermedve mint kő~S őrizetlen percét felhasználva~Odasuhant 8069 1| Mint börtönőr egymást mért őrizi?~Mért a miljó tűrő ember 8070 1| barna törzsök állnak,~Mint órjási rémek elnyujtott karokkal,~ 8071 1| mindenikünk. ~Az egyik szinte őrjöng,~Célja messze van,~S kétkedni 8072 0| esdekeltek, és kacagtam én,~Ők őrjöngöttek, én enyelgettem,~Hogy vívjanak 8073 0| Mond, s addig hatalmam őrként lesz feletted."~Zolna ment, 8074 0| fegyver vagy bilincs~S az őrkiáltás zúg tornyáról le. ~Nem látszik 8075 1| ostorpattogás és biztató szavak közt~Őrlék a homokot a kocsikerekkel. ~ 8076 1| fénylett csak a toronynak orma,~Messziről mosolygott, dőre 8077 0| kisérte.~Két szomszédos ormon áll az oltár,~Mindkettőről 8078 1| kongni hallom~Ajtómnál az őrnek lépteit.~Kis leánykám! néki 8079 1| Eljöhetne török, tatár~Vagy orosz,~Rác, oláh, szerb és kitudja~ 8080 1| viharral tüzes paripán,~Oroszlánnal játszik puszták fövényén,~ 8081 0| rózsaláncok~Vonnak álmot a hős oroszlánra. ~Mondod, hogy nem kesereg 8082 4| elved, s megmarad a magas orr. -~ ~ 8083 4| magasan hordod kis pisze orrod azért,~Várjunk csak kis 8084 0| kietlen ő is, mint minő országa, ~Tűzokádó hegynek ormán 8085 0| Haldokolva tér meg ősi országába~Hegyein végzendő örökös 8086 0| fejedelme látta~Mint járt országának legkedvesb lánya,~Megsajnálta 8087 0| Bé nem érte többé földi országával,~Úrrá kivánt lenni, ott 8088 1| Mint a tenger,~És egész egy országból így~Mosná azt el!~Forrna 8089 1| csak rossz göröngy van.~Országodon a nagyság és erény,~Mit 8090 0| képmásom vagy,~Menj, menj, országomban ketten nem férünk el.~Szégyentől 8091 0| szárnyán útas fellegének. ~*~Ér országot, egykoron virúlót,~Égbe 8092 0| furfangjain,~Szétküldvén országszerte híröket~A népdal tarka hímes 8093 1| rengetegben,~Nincs ki útam őrszemmel kiséri,~És ha összeroskadok, 8094 2| 3. Az őszinte ortodox~Tanaink oly szentek, oly 8095 1| melyet hivök letett. ~S ím az őrtoronynak kürtje harsan,~Dobogó hid 8096 1| marhanyájak,~Tábor volt e puszta őrtüzekkel~Csillogó s körül hősök tanyáztak. ~ 8097 1| hasznát vehetd,~Csak addig őrülésig bús az arca,~Amíg az ember 8098 0| Hozzám szorítom, s pörgő őrületben~Ég, föld enyész, őt ölelem 8099 0| Űzi őt világtalan világig~Őrülettel esd, kiált utána;~A világ 8100 1| S e szózat az, mely az őrültben forr,~Mit szerelem súg, 8101 0| akar szeretni,~Az szeressen őrülten, vadon,~Vessen az meg minden 8102 1| keritve, árnyas fák nem állnak~Őrűl a porladók nyugodalmának,~ 8103 0| magában!~Mintha érintné őrűlet árnya~S értené, hogy abban 8104 0| S amint jőnek, felröppen orvmadár,~Csikasz sakál üvöltve csörtet 8105 1| élnek.~S ezenfelül a plágium~Orzásától se félek! ~S ha büszke az 8106 1| kincsedet~Míg összegyüjtéd, őrze fegyverem.~Ha kérd aztán 8107 1| virágát,~Csak népem nem őrzendi vad csapásit,~Ő nem lesz 8108 1| láttalak~Míg másnak benned őrző csillag kél. ~Vérző keblemre 8109 0| homlokán a lánynak~Félig orzott s mégis édes csók ég,~S 8110 3| Szép szemében az Olympot~Orzva láttam ékivel,~Melyben istenült 8111 1| ett csupán~Almát az első ősanya,~S ellenkezés lőn így a 8112 1| szegletben költi el maga,~Melyet őse forgatott, előtte~Most mesés 8113 0| Ohajtanám, egész világ~Hogy ossza hő szerelmemet,~Azt illatozza 8114 0| Istenem megáldjon,~Miért osszátok ádáz sorsomat. ~Nektek még 8115 1| Vétkezni renyhét, bűnre ostobát,~Az vitte volna néma türelemmel~ 8116 0| zárva látja,~Mindhiába, az ostor megcsörren, ~Porfelleg közt 8117 1| megszenvedt bűn megtestesűl~Imádja ostorát, a megszokást.~Mért fél 8118 0| enyém,~Megtartottál, hogy ostorod legyek,~Vihar legyek az 8119 1| legel,~A visszhang ébred ostorpattogástól. ~Száll zsongva a sok esteli 8120 0| fel a falon,~Ernő bán az ostromlók vezére,~Arcán láng, kezében 8121 1| oldalán~Telt bájú nőre lelt~Az őszben, és ölén~Felejti szívesen~ 8122 0| mint új vőlegénye,~Míg az őszből tél viharja lett,~S mátkaágyat, 8123 1| De ah, mért is teszek~Az őszhöz sírt, halált,~Hervadt virága 8124 1| ti, gyermekbánatok~Mily őszinték és mily semmik voltatok! ~ 8125 0| hivém,~Szerettél egykor őszintén, leányka,~S bár Isten rendelé, 8126 1| jégviharrá,~Mely csak akkor oszlik el, ha~A mezőket verte tarrá.~ 8127 1| gond közt.~Párázatként nem oszlik-é el? -~Hajósnak édenként 8128 3| virágait. ~Az elhagyott oltárok oszlopin,~Honnan sugárzva néztek 8129 1| Mindennap eldönt egy szent oszlopot,~Fut minden és ragad ki 8130 1| költői nemtője~A hallgatag oszlopsorok közt jár,~Az ámuló pásztornak 8131 1| honosulttá lett rég.~S míg dús oszlopzatja szentegyház gyanánt áll~ 8132 1| Fényes ködből épült órjás oszlopzatnak~Látszik az eső ott, melyre 8133 0| nem tartozik reám. ~De aki oszta vélem örömet,~Annak balsorsa 8134 1| barát,~Aki egykor örömünket~Osztá, mint most szűnk baját. ~ 8135 0| Az anya osztálya~Sok kincsem van, sok drága 8136 1| Néked egy világ jutott~Osztályba nép; ki zárt belőle ki?~ 8137 1| olvassa,~S minden légynek osztálynevet ad. ~Tudományt adj, mely 8138 2| harcol, érez,~Mindebből osztályrész jutand nekem. ~ 8139 1| barát veszett,~Nincsen ki osztályrészedet szükítse,~Magad vagy úr 8140 0| erősnek azt kezelni kell. ~Ez osztályrészetek. Még egy fiam~Él messze 8141 1| sok nemes kebelnek véletek~Osztályrészűl ez átkos sors maradt. ~Ha 8142 1| fényes~Volt a sugár, mit osztályul nyere. ~Elmultak az idők, 8143 1| Isten fény, illat és zenével~Osztotta azt a földön el. ~Hogy illat, 8144 0| ismerem~Dicsőségében sohsem osztozám,~Mi számadása a világgal 8145 1| Ahol üdvöt a jelen szerez. ~Ottkinn oly haszontalan csatázok,~ 8146 4| OTTLIK ÁKOS c. fősz. bíró~Mást 8147 4| DESŐFFI OTTÓ t. b.~a)~Mért állsz oly 8148 0| kereszten vérző képletében -~Óva áll ő mindkettőnk felett. ~ 8149 0| hol már az Isten itélt,~Óvakodjék ott a férfi kar. ~Dicséret 8150 4| szór szeme, szája tüzet. -~Óvd bőröd, s ne rohanj vaktában 8151 0| magzatát,~Keblök melegével óvják gondosan,~S rájok elterítve 8152 1| megmaradtam én. ~Talán hogy én is óvjam a sírlámpát,~Mit kegyelet 8153 1| Gondoljuk, óv a jó barát,~Tán óvna is, de meg nem ismer,~Nem 8154 1| vészben, kiket szeretél,~S óvnod, vezetned őket nem lehet,~ 8155 0| száz bájos alakot,~Rosszul óvott hókebelnek halmát~És ki 8156 0| Szőke Ipoly...~(P-hez) ~Szőke Ipoly kicsi barna 8157 0| szellemet. ~Téged nem költ fel a pacsirta-dal,~Engem fogadni lánykám nem 8158 0| lankadó szemek. ~Versengtél a pacsirták dalával,~S hangod sír most, 8159 0| tavasz volt,~Szerelmem a pacsirtaszó.~Felhő borít most engem 8160 1| hiszem, rám;~Hogyha hallom a pacsirtát,~Azt hiszem, dalom zengik 8161 0| S Gábor angyal újra int, padisah lép fel,~Vállán még bíbor 8162 1| enni?" -~"Hogyha tetszik a padlásra menni."~"Mindég jobban! 8163 1| könyv nélkül tudjuk bár,~A padra nem tehetni.~ ~ 8164 0| virányt. ~Hozzám hajol, majd pajkosan meg elhagy,~Körüllebeg epedve, 8165 1| Savanyú bort iddogált az első,~Pajtásával koccintván, köszönt ő,~S 8166 1| bundáján heverve,~Harmadik pajtásuk sütköződe,~Élvezé a nap 8167 1| sós kenyért hoz. ~Mig a pajzánabb, a vadabb fiu~Dobogva jő 8168 0| régi kedved?~Hol van a pajzánkodó szeszély?~Hisz te egykor 8169 0| gyermeke~Mert ketten már pajzsokon nyugszanak. ~Néz, néz és 8170 1| kissé fázni kezdtem.~Egy jó palack bort hát elémbe vettem,~ 8171 1| Fel, fel! - Sima deszkás palánkhoz értem,~Szerény akácok állták 8172 1| Hold fényéből szőtt halvány palástban~Most kelnek fel a sírszellemek,~ 8173 0| Száz kisértet reng fehér palástján,~Melyet a sötét éjre adott. ~ 8174 1| az alkonyat von még bibor palástot~Nyom nélkül sikamló szánomnak 8175 0| Végig a világon száll tüzes pallossal~A halálnak lelke, és utána 8176 1| poros falakról,~Eltörülvék pálmafás vidéki~És egök, mely bájos 8177 1| El, el veled vész ülte palota,~Kis uj tanya vár ránk, 8178 0| Istenéhez,~Mint hajdanta kelt a palotában. ~*~Száll az angyal s lát 8179 1| hol vagy innen? - Büszke palotádnak~Fűlepett sírhantján százados 8180 0| gőgnek áldozott munkái. ~Palotái márványtól ragyogtak,~Óriás 8181 0| Nevöket is régen elfeledték,~Palotáik, büszke síremlékik~Sárga 8182 0| Ahol esni kell a büszke palotának,~Ott a fecskefészek a sors 8183 1| Hervadnak körüle. ~Mint pályabér után a~Szerény hiába les,~ 8184 0| szenvedtem~Oly szívesen,~Hisz pályabérért,~Minő te vagy,~Nincsen fáradság~ 8185 0| tőled,~S nem vigasztal pályád ragyogása,~Hisz neked nélkülem, 8186 1| minden virágtól,~Melyet pályájáról a végzet letépett.~Eltűnt 8187 0| hírnök.~Lássuk, mit lát égi pályájárúl? ~*~Végtelen tenger terűl 8188 1| szavamra nem felelsz,~Mint aki pályázás közben leűl,~S vetélytársára 8189 1| vagyok szerény,~Amért más is pályázhat,~Mért ne legyen enyém? ~ 8190 0| Vagy trónomnak átkos, bíbor pamlagán~Kínzóbban mint ellen, öl 8191 0| Kandallómban ropogva ég a tűz,~Lágy pamlagon, dagadt párnák között~Magához 8192 1| jelen. ~Ah, de el veled hiú panasz!~A lemondás tudományában~ 8193 1| Leány panasza~A költőnek boldogsága~Hogy 8194 1| világit. ~S ím, amint ekkép panaszol a szirt,~Messze földről 8195 4| Szolgabíránk hanyag! ezt panaszolja a szécsényi járás:~A buta! 8196 0| Ámde most jőjjön már a pandúr előmbe,~Ha veszek, hát vesszek, 8197 0| Mindkettőt honérzet, rejtélyes pántjával. ~Egy percig könyű ég Lótnak 8198 0| anyjához~Még szelíd költői pántokkal csatolja; ~Onnan hozta e 8199 1| van?~Ha széttépsz minden pántot zordonan,~Mely éltünkhöz 8200 1| eladja,~Hadd vigyen hitvány papíros,~A bölcs élvez és kacagja. ~ 8201 2| óh mesterem,~Mond Izis papjához ifjú segéde,~Én is hibáztam, 8202 1| mindenkinek.~Jóízűn ezt tovább~Papom sem nézheti,~Egyszer tekintetét~ 8203 1| józan,~Csak lettek volna pappá mindezek,~Csupán azt néznék, 8204 2| 26. Egy papra~Ki mondja, hogy nem vagy 8205 1| elmélkedtem s egy kicsínyke pára~Fájó szurással a szemembe 8206 0| mellén selyem zubony,~Ajkán parancs helyett dal hangja kél. ~" 8207 0| egyben teljesítém mindég hűn parancsod,~Sőt tán kelleténél jobban, 8208 1| karom sem birva álltam ott. ~Parancsolá egy ácsorgó suhancnak,~A 8209 0| gyermekeket~S követnem kit sokszor parancsolál. ~Nem hallod-é, hogy játékúl 8210 1| népesíti be. ~Akkor aztán ő parancsoland~A szellemnek, melyet felidéz,~ 8211 0| minden ifiú és vén,~Ki sem parancsolt, és nem kérdezett,~De egy 8212 0| vad haragja bántott,~Míg parancsosztó szavát hallgatva~Ifjú honvéd 8213 0| jöttek népei~Megérték a parancst szemöldein~És meghunyászkodva 8214 1| laktak, élveztek~Isteneik, s parancsuk is ez volt,~E végett alkottak 8215 1| kéjet karddal megcserélt parasztnak.~Ő az, mi lánykánk homlokán 8216 0| az fordítsa azt meg,~És parasztosan csak az agyával." ~Úgy tett - 8217 1| megszokás és házi gond közt.~Párázatként nem oszlik-é el? -~Hajósnak 8218 1| hallgatás,~Csak néha perceg a parázs~És a tücsök ciripel halkan. ~ 8219 1| házi békét,~Kinek nehány parázsa van csak,~Az házasodjék 8220 1| Csillag helyett beéri jó parázzsal. ~Ki is gondol, függvén 8221 0| Folytatnák még tán a párbeszédet,~Ámde a dob vígan kezd peregni,~ 8222 0| verése ad nekik szavat. ~És párbeszédnek hittük a szelet,~Mely ágak 8223 0| száz német lovas!~Most csak pardón - de a huszár nevet~Más 8224 0| tudok.' ,Te vágd csak,~A parérozását bízd az ellenségre. ~A huszárt 8225 0| tartná, szóltam félre,~De én parérozni sem tudok.' ,Te vágd csak,~ 8226 0| szentély a véres oltárnál. ~Pária-családé a kicsiny lak;~Benne gyermek 8227 1| felhő~Viharon jő, harci paripáján~S meg-megbődül villámot 8228 1| asztalomnál,~Istállóban tombol paripám.~Látom, látom, érzitek hiányom,~ 8229 1| felettem,~Kantáron vonszolva paripámot,~Im előtted kisded csárda 8230 4| külföldről vissza jövél te, -~Párisi kéjhölgyek csókja, ha rajtad 8231 0| És kacagják, hogyha jön s párjáért~Hasztalan, hiában nézdel 8232 0| most lelék már lelkemnek párjára,~Hittem, nem leszek már 8233 0| szívedet hagyod majd~Útadban, s párját nem leled e fedélnek," ~ 8234 1| kis madárka felkel,~Fészke párkányára lép ki játszi kedvvel,~S 8235 0| erővel. ~És párkányról más párkányra hágva~Megy mindég feljebb, 8236 0| magasba túlföldi erővel. ~És párkányról más párkányra hágva~Megy 8237 4| KÁR.~Pap, Pongrácz, méltó párként egy versbe füzélek;~Elvből 8238 1| erény,~Ki a bőségnek lágy párnáin él,~De mondjatok le, s ím 8239 0| keblére dűl,~Míg ez szótlan párnájára roskad,~Érzéketlen, eszméletlenűl. - ~ 8240 0| tűz,~Lágy pamlagon, dagadt párnák között~Magához engem édes 8241 0| fényes, meleg szobában~Lágy párnákkal gazdag mátkaágy,~Melyen 8242 1| a család,~Az estebéd már párologva várja,~A gazda osztja ki 8243 1| Elpuhult korunk ma elijed. ~Pártás szűzek nézik ablakukból,~ 8244 1| Elhamvadt a nőnek dicssugára~S a pártával régen sírba szállt,~Eszközzé 8245 0| volt és meghallgatott. ~Pártdüh vérzé akkor is hazánkat,~ 8246 2| 27. Hivatlan párthiv~Nekünk vágyol szolgálni, 8247 0| szeret csak járni a folyónak partján,~Mely a két országnak zúg 8248 4| vele: -~Mert kérkedve lehet pártjának címe szerint most:~Amit 8249 3| Hazám egében állt,~Viharba partokat~Szívem tüzén talált. ~Leorzva 8250 1| vércseppek állanak.~A mocsáros parton fűzfaerdő~Nyujtja égnek 8251 0| vesszenek mind, mind ha pártosok,~Vérrel írom rájok, hogy 8252 0| özvegyek,~Új boszúlót s pártost, hogy neveljenek!"~"Óh hát 8253 1| Nem léssz-e mint hajós a parttal,~Mint az imádságban kifáradt,~ 8254 3| pazarlva gyermeki miatt,~S most pártütő e magzat ellene~Jégérzetével, 8255 0| irts ki, kérlek, minden pártütőt!"~Gúnymosollyal hallja a 8256 4| Jöttél, hogy lecsepüzd pártunkat, s mégha legyőznél,~Sem 8257 2| Rád bizton számolunk, hogy pártunkon leszesz,~Oly árut mint te, 8258 1| oszlopsorok közt jár,~Az ámuló pásztornak kurjongása~Szent borzalomnak 8259 1| körül hősök tanyáztak. ~Pásztorsíp helyett dobok peregtek~S 8260 1| kolomp konog; ~Vagy estve a pásztortüzek kigyúlnak,~Vijong a bíbic, 8261 1| futkosnak. ~A sík puszta száz pásztortüzével,~Mint táborhely újólag feléled.~ 8262 1| elmereng soká a csillagokban,~Pásztortűzben gazdag éjszakára. ~Míg egy 8263 0| Rónaságnak lettem most patakja,~Mely szelíden, lassan folydogál,~ 8264 1| 15 ~Ah, a világ egy nagy patkányfogó,~Ki benne van, rést mind 8265 0| Néha-néha csendül, szikra pattanik fel,~S mint fehér kisértet 8266 1| nő s agg búcsúképen jár,~Pazaran szórván reá fillérét,~Melytől 8267 0| megbánja, ennyi~Bájt hiába mért pazarla rád? -~Ládd, ha nemmel válaszolsz 8268 3| előkor vérét szentelé. ~Vérét pazarlva gyermeki miatt,~S most pártütő 8269 1| Dicsőségért, szabadságért~Pazarolva ontsa a vért,~Vért, melyben 8270 0| csipkéidet.~Mi sok időt reám pazartál,~Egy táncot is már elmulasztál!~ 8271 1| gyültek össze harmatülte pázs'ton~Táncra és dallásra nyári 8272 1| méltóság~Mártírok vérével pecsétele. ~Ti hát veszhettek, nektek 8273 0| arcod biztosít,~Nemes lelked pecsétes levele." ~*~Miként a szirtnek 8274 4| Hogyha igaz, kérjük, szólana pecsovicsul.~ ~ 8275 1| ölel szívéhez,~Igába hajló Pegasusként~Bírásában boldog sohsem 8276 0| Cseng a pohár, a sarkantyú peneg,~Nyerít a harcmén, pajzán 8277 0| minden termő csíra,~Moh s penész tenyészik hajdan dús határban;~ 8278 0| megszégyenít,~S míg könyveid penésze~Zavart hoz csak fejünkbe,~ 8279 1| te ronda bankó,~Nálam nem penészedel meg,~Örök ifjusága van a~ 8280 0| forrás elállott, s tó gyanánt penészlik,~A zajos tengernek nincsen 8281 1| máskor is, fel~Sem veszem.~Peng a sarkantyú kipördűl,~A 8282 1| messze rét terűl,~Kaszák pengése elhangzott felette;~Csak 8283 0| S ím egyszerre csak kezd pengni a sarkantyúm,~Merthogy a 8284 1| sugárának hét színe van,~A pénz fényének színe számtalan,~ 8285 0| szivének volt szent virága,~S pénzért nem virúl fel a tavasz. ~ 8286 4| most:~Amit előbb szégyelt, pénzire s észre szegény.~ ~ 8287 0| dalnok kebelt. ~Nem mert pénzt kinálni néki senki,~Jól 8288 0| fut,~De a sóstiszt s vámos pénztárait~Feledve, nézi merre visz 8289 4| Méltán szolgálhatsz nálunk a pénzügyi ágban;~Bankokról alaposb 8290 0| Éltemnek lehet sok édes perce,~Mindenről lemondok, életemnek~ 8291 0| dalommal felhagyok~Egy perceért megmentett életednek.~ ~ 8292 1| kedélyes hallgatás,~Csak néha perceg a parázs~És a tücsök ciripel 8293 1| hétköznapján~Még gondját toldja perceidnek.~Nem léssz-e mint hajós 8294 0| mindenkor rövid csak,~Legszebb perceink, mik legjobban rohannak.~ 8295 0| futók, oly boldogok -~Mert e percekben századoknak~Üdve s egész 8296 0| Szent villám, mely felragyog percekre,~És legott még barnábbá 8297 0| gondolat nincs,~Mely ez édes percen túl repülne.~S mint a lélek, 8298 1| szent leend örökké,~Mig percenként gördűlnek századok. ~Mint 8299 0| kárpótolva már -~Minden percért százszor áldjon istenem,~ 8300 0| megdermedve mint kő~S őrizetlen percét felhasználva~Odasuhant szelleme 8301 0| frígyünket, leány!~Minden percünk egy tölt pohár volt,~S hogy 8302 1| lesz,~Mely e keservtől egy percünket elvesz.~Igy elmélkedtem 8303 1| Pásztorsíp helyett dobok peregtek~S ösztökéjét a suhanc eldobta,~ 8304 0| Mielőtt még kaptam volna egy petákot. ~Fák alatt állottunk, állottunk 8305 2| 5. Petőfi sírján~Nem mondja kisded 8306 3| századoknak síri éjjele~Födi, Philippi, szent halottidat. ~Szánt, 8307 1| és itt melegedett,~Mint Phönix öltvén új alakokat.~Most 8308 0| hagyja el,~Nehogy hamvából Phőnix támadjon,~S a tengertől 8309 0| Tettet költ most a harc piacán. ~Dúl a harc, s ki az, ki 8310 1| közepette~Állok magamban csendes piacon,~Körűlem dudva nő, homok 8311 1| Miket hiúság és nyomor emel,~Piarcai önérdekü küzdtérek~Hol lelkünk 8312 0| virágon állt meg,~Mossa keblét pici kis leány,~Csipkés pókháló 8313 0| lánya!~Eszem azt a szós picinyke szád,~Fáj, ha nem hallom 8314 0| a nép: "Éljen!"~A honvéd pihegve és üldözve~Mosolyog, s köszöntve 8315 2| éltél,~Ha megkivántad már a pihenést~Meg kell nyugodnunk, hogy 8316 1| arra tartsak s a vándor pihenhet. ~A kisded vadászlak ajtajában 8317 2| fáidnak~Hamvaid édesebben pihenhetnek,~Emléket meg magadnak alkotál~ 8318 0| új veszélyre vár?"~"Nem pihensz meg, amíg élnek özvegyek,~ 8319 1| ki a látkör ködéből.~Ott pihent meg újra, s elvonult előtte~ 8320 0| újra néz, talán könyű~Függ pilláján, azért nem láthat jól. ~ 8321 0| Minden mosolyban, szóban, pillanatban~Kegyed egész világa benne 8322 1| e földön töltött néhány pillanatját. ~Akkor dőre minden küzdés 8323 1| róna sikság,~Ismered pár pillanatra,~Rajta dús kalászi lengnek~ 8324 1| csak megél. ~Ah, a világ pillangógyüjtemény,~Rendezve a szárnyak fénye 8325 0| Ez dalos madárkát, játszi pillangókat,~Az kietlen pusztát és lánggyomru 8326 0| Míg egy bizalmas szó, egy pillantás~Elvégzett volna köztünk 8327 0| hagyák az égnek csillagékét~Pillantásáért a lány szemének~Ott hagyák 8328 0| Elmerülten a magasba néze,~Pillantási a lányon tapadtak,~S pillantásiban 8329 0| Pillantási a lányon tapadtak,~S pillantásiban ott ége lelke. ~"Holdvilág! 8330 0| kérőképen.~Nem méltatja őt egy pillantásra a lány,~Ez sem érhet többet 8331 1| fürgén sürgölődve,~Most pillantják csak meg a bejött vendéget,~ 8332 0| álmod lesz rózsaszál,~És pilleszárnyu angyalok.~Velem - sötétség 8333 0| út. ~S a jó barátok vén pincéjöknek~Vérző kebellel búcsút mondanak,~ 8334 1| kandallóban tűz lobog,~A pipa vár s mit a ház adhat,~Mindennek 8335 1| nap meleg sugárát,~Nézte pipafüst ábránd-világát~S boldog 8336 1| Egész udvar konyhába gyűl,~Pipára gyujt ez, az melegszik,~ 8337 0| Nem tudom, mondám én, e pipát mi lelte. ~S ím egyszerre 8338 0| itt a pipám." ~Kezdtem én pipázni, de pipám kihamvadt,~S úgy 8339 0| mintha vétkes lenne,~Áruló pír, véletlen futá át. ~Ősz 8340 0| zománcát,~S hajnal arcod pirja rajta, lány,~Boldogság hajnalja, 8341 1| meleg aranyát,~A hajnalnak pirját, az éj gyöngyeit.~És társául 8342 0| fényesebb sugára~Édesb dalja, pirosabb rózsája~Mint miénk, mind 8343 0| mi jajgatás,~Az égéstől pirosló éjen át?~Zákány, Zákány 8344 0| mitől? hiszen kívűlem~Pirosra arcod nem csókolja más - -~ 8345 0| meg.~Egy-egy élet ára a pirosság,~Arcodon, s mely környez, 8346 0| álmot öntött,~Míg a hajnal pirral messze szállott. ~Óh, de 8347 0| nem férünk el.~Szégyentől pirúlok, látva mint veszítik~Hitelem, 8348 0| most, ha látom, ismét úgy pirulsz,~Mint akkor, úgy hullámzik 8349 1| fényesen égni?~Csak a csillag pislog szünetlen,~Hideg keblét 8350 0| Lent tábortüzeknek látni pislogását~S a közelgető vészt, mely 8351 4| Oly magasan hordod kis pisze orrod azért,~Várjunk csak 8352 0| leszen. ~Élni hagyja hát, piszkos igába~Hajtja a még nem görbült 8353 1| Loncsos kuvasz rázkodik a~Pitvarban és ásit bujában,~Én is szintúgy 8354 1| könyvvel élnek.~S ezenfelül a plágium~Orzásától se félek! ~S ha 8355 1| már elázik a világ,~Úgy pocskol kint az őszi esső.~Az ég 8356 1| cigány,~Azt a csárdást, hadd pördüljön~Az a lány.~Van-e még gazdánknak 8357 1| Katona dala~Indulóra pörg a dob, szól~A harsona.~El 8358 0| lány,~Hozzám szorítom, s pörgő őrületben~Ég, föld enyész, 8359 2| 13. Próza és Poézis~Csodálod a virágnak színeit,~ 8360 0| Mig te a szép mezt s piros pofádat~A harcban fogod kimélni, 8361 1| tanyát bir lelni ott. ~Piros pofájú gyermekek robogtak~Be ekkor 8362 1| nevelni~Jó ha bor van a pohárban. ~Még az sem lehet jó ember,~ 8363 1| Kifogyván végre a bor a pohárból,~Gondolkodám a bor áldott 8364 1| Szíveink ma,~Míg tart köztünk a pohárnak~Bujdosása! ~*~Fel barátim, 8365 1| vár;~Pipafüsttel, tajtékzó pohárnál~Majd feledve lesz az ősz 8366 0| elfelejteni. ~Kérek habzó pohárt és kérek csókot,~Hogy részegüljek 8367 0| Más számtalannak szörnyű pokla lesz. ~S míg egybevetve 8368 0| Vonz és öl szemed sugára,~Poklát, üdvét ha kitárja.~ ~ 8369 1| határokon.~Megérti, az égről pokolba le~Hogy minden egy nagy 8370 0| hát maradások égben vagy pokolban,~Csak földünkön, köztök 8371 1| kinek nincs gondolatja, mely~Pokollá lenne örök üdvében? ~S te 8372 0| együtt tesz a nép,~S a pokollal és a zsarnoksággal~Harcot 8373 1| törve új uton megyen,~S mert pokolról nincsen már fogalmunk,~A 8374 1| kiszijja, sírba fektet~S békés polgár, jó férj ki lehetél,~Kis 8375 1| emelt-e újra~A legyőzött polgárháború~És őrült elragadtatásának~ 8376 1| II ~A mecsetben milyen pompa?~Fegyveres nép áll az ajtón,~ 8377 1| hogy felragyogjon minden pompájában,~Szüksége vagyon a csillagnak 8378 1| ki az ki ottan tántorog~Pongyolában haloványan?~Elszórt barna 8379 0| suttogta: Semmi baj nincs~E ponton, vezéremnek jelentem." ~ 8380 1| istenségének~Ne vond le a földnek porába~Átkául mind a kettőtöknek.~ ~ 8381 1| tölt be már az égtől~Föld poráig a világ egészen,~És nem 8382 0| Mert nem való e föld rideg porának!~ ~ 8383 1| porfelhőket kaparnak. ~S a porfelhőben fel-feltünedez~Egy-egy háztűz 8384 1| honos kapun,~Mig körmeik porfelhőket kaparnak. ~S a porfelhőben 8385 0| Mindhiába, az ostor megcsörren, ~Porfelleg közt tűnik a násznép el,~ 8386 0| láthatáron messze felleg jő,~A porfellegben valami sárkány~Fején taréj - 8387 0| trónja mellett,~Mégis csak e porföldre szállanék,~Itt nyílna nékem 8388 2| be,~Arany zománcot von a pórgunyhóra,~Meg a magas kastélyfedélre. ~ 8389 0| Számum,~Ha majd fölödbe porhegyet emel?~Ki fog virrasztni, 8390 3| gyászos zöldje azt,~S a porkebel, mely üdvöt itt talált,~ 8391 0| könnyeket áldozni úgyse jár~S porladjon fürtöm is az édes dal felett,~ 8392 1| árnyas fák nem állnak~Őrűl a porladók nyugodalmának,~Csak árvalány-haj, 8393 1| melyet épít,~Lassan földdé porladoz szét,~Mint a zsarnokság 8394 1| csak,~Nem jő hír, dicsőség porlakunkra tőle. ~S míg földünkön népek 8395 1| elérte,~Hátrahagyva itten a pornak salakját,~Csillagos dicsében 8396 1| Vad bokor áll őrt majd porodon,~S míg lent édesen álmodozol,~ 8397 3| pusztaság a néma láthatár,~Porokba hullva zúg csak olykoron~ 8398 0| között~Régen pihenni lökted a porondra. ~Ne bántsd, ne bántsd, 8399 1| embert s világát,~Mintha porszem lenne roppant sivatagban,~ 8400 0| Végignézünk a milljó csillagon,~S porszem-világunk és a végtelen~Közt állva, 8401 1| a föld s embere~Szemében porszemmé törpülnek le~És rajta dőre 8402 1| Útfelen ökörfark állt portól lepetten~Kék szamárkenyérrel, 8403 0| kardon a keze,~S midőn portyázva jöttek népei~Megérték a 8404 0| Közösen készítsük el a porvilágot,~Majd meglátjátok, mi jót 8405 1| hajtni malmot,~Míg a másik poshad, mert belé~A pajzán sors 8406 1| után mint órjás sírmezőben,~Poshadt mocsár lent, fent fehér 8407 1| kényelem~És gyávaságnak posványában nő. ~Óh, hisz sokkal, sokkal 8408 1| sohajtól rendül meg szive,~A pót kétségbe esve sírba dűl~ 8409 1| perc~Lomha lassusággal most pótolja azt ki.~Jó hogy még az emlék 8410 1| írigyeljék azt barátim,~Pótolják inkább a helyemet,~Vigalomban 8411 1| Istenem megáldott,~Most a próba napján emberül megállott;~ 8412 0| lelkem,~Ha a sorsnak súlyosb próbája vár.~Ellentállottam nőnek, 8413 0| mint sas, mely szárnyat próbál,~S mindég jobban terjedt, 8414 1| lángoló kegyet,~És pajzánan próbálják emelni~A fegyvert, melyet 8415 0| öreg, erőtlen nő vagyok,~Próbáljátok meg önerőtöket. ~Ha védelem 8416 0| férfi~Sorsa, hogy csatát próbálni menjen.~Hisz ha karja lankad, 8417 1| Óh, ha most sokat probált szivemmel,~Melyet meg nem 8418 0| hatalma,~Mert volt néki próbált harci népe,~És kegyelmet 8419 1| közöttetek, ki keblet tár,~Ha a próbának vészes napja jő,~Halvány 8420 0| szentelt eszközűl választott,~Prófétája lettél, s hogy hirdesd az 8421 0| küldék én prófétát,~Nem hogy prófétámért az ember szenvedjen,~Mily 8422 0| Emberek kedvéért küldék én prófétát,~Nem hogy prófétámért az 8423 2| 13. Próza és Poézis~Csodálod a virágnak 8424 2| földben, hervadna korán,~Ha a prózába sohse szállna le,~Nem lenne 8425 1| égnek. ~Ott ülénk az ingó puha fűben~Kis szerencse koszorút 8426 0| sírlakának. ~A gyönge hölgyre púha gyep való,~S virágok, e 8427 1| Nem féltek-é, nem féltek-é pulyák,~Hogy a halottak átkot mondanak,~ 8428 1| gyíkok jőnek~Sütköződni ordas púpján a csertőnek;~Kelnek már 8429 0| akarjuk.~Hát előre! aki a puskával~Nem tud bánni, az fordítsa 8430 1| győzzön, Mózses elhalt~A pusztában s egy nemzedék vele.~Nem 8431 0| Pusztai temetés~Miért kovályog fent 8432 1| suttogott zenéje. ~Érezzem pusztáid végtelenjét~Melyen büszkébb 8433 0| lángokba borúl. ~A hős távol pusztákon bujdosik,~Hol a világ a 8434 1| mén,~Mely bejárja végig a pusztákot. ~Halljak dalt, merészet 8435 0| ének, zúgva sír a szél,~Pusztákról ha hangos ház-sorokhoz ér,~ 8436 0| gyászol vele minden élet?~A pusztaságban résztvevőt találna~Az árva 8437 0| él. ~A messze szent sír pusztaságiról~Mind visszatért egyenként 8438 0| gondosan,~Mely önkeblén pusztít, a félreértést,~Míg egy 8439 0| Önmagamra alig ismerek,~Pusztítás volt lelkem gondolatja,~ 8440 1| talál,~Üdvözölve légy hát, pusztitó tüz,~Üdvözölve nyugtató 8441 1| láng ég arcámon, ereimben~Pusztító tűz lüktet vér helyett,~ 8442 0| sergem, fel hát, fel velek!~Pusztítsák el mind, kik pártot üttenek."~ 8443 0| felel:~"S a büszke vár miért pusztúla el?"~"Igaz, mond a vén, 8444 1| viharzott,~Ottan minden pusztulási kép.~Szétoszolna tünde ideálom,~ 8445 0| kétségbesésből önmagát kivégzi.~Igy pusztulnak mind el, épen a legjobbak,~ 8446 1| másik felől. ~7. Lamott R. ~Hogy a végetlen szépet 8447 0| megy~S amint zökken az út, rá-rá rántja.~Most szorítja a 8448 0| A vár hárem ablakában~A rab-hölgy még énekel;~Dalja fentszáll 8449 1| Nem váltotta azt meg a vér rabbilincsből~Nem javul, a korcs szül 8450 1| mindezen a sors ércszála megy:~Rabért - rab, bölcső és koporsó 8451 1| mindenik sorában. ~Itten rabigára termett nép körében~Megváltóját 8452 1| amiért eladtál,~A szerelem. Rábízván sorsodat,~Tenger habjára 8453 3| Hattyúdal~Rabláncok a földi szenvedések,~Melyeket 8454 2| 10. Hit és tudás~"Szörnyű rablás történt, óh mesterem,~Mond 8455 0| vagyok~Tán a legrosszabb a rablók közűl." ~Mond Zákány meglepetve 8456 0| De halvány, szenvedő. ~Rablott rózsája tán~Ott hervad arcain,~ 8457 1| gyönyörrel~Hogy mit hangicsál a rabmadár,~Énekével lopva a szabadba~ 8458 1| becsültem többre, mint ezen~Rabok nyakára épült templomot? ~ 8459 1| cselekedjék más.~De nem is rabolnak vakmerően,~Lopnak csak mosollyal 8460 0| látszott, nincs már mit rabolni több,~Nincs áldozat, mely 8461 0| méh kis lábáról~A mézet rabolva eleszik. ~El-eljönnek szunnyadó 8462 0| felejtett régi szeretőt. ~Ráborul, hogy keblével födözze~Eszmél, 8463 0| legottan~S Aladárra hévvel ráborúl.~Azrael felettek ámulatban~ 8464 1| völgybe,~Nyomor tenyészett rabság lánciban. ~Te eldűlél és 8465 1| Aeneas kivitte Istenit,~Rabságain keresztül Izrael~Hiven megőrzé 8466 0| a lány. Testvérid dalja,~Rabságukban meggyalázva~Isten s honhoz 8467 0| gúnyúl a legyőzöttek kezébe~Rabszolgák sorában fegyvert ad. ~*~ 8468 0| vészes az~Kétségbesőnek és rabszolgának. ~S melyen még ellen vére 8469 1| soha. ~Valának véle több rabtársak is,~Egyenként jöttek értök 8470 0| szívesen~Szent ügyért azt, míg rabúl az élet~A legsúlyosb büntetés 8471 1| török, tatár~Vagy orosz,~Rác, oláh, szerb és kitudja~ 8472 1| részvéte és ezer~Érdeknek ónja rácsimpaszkodik.~"Várj, - szóllanak - míg 8473 1| mer,~Míg késő bánatával~Rádásúl gúnyt is nyer. ~Én már nem 8474 1| tartja gyeplüit,~El nem ragadhatja őt mint vész. ~Emlékének 8475 4| szól, - és merre akarja, ragadja hajónkat;~Játszi konyítás 8476 0| Szemérmes homlokára,~Egy könny ragadt szememből~Piros kicsiny 8477 1| sötét...~Szellememhez volt ragadva az árny,~Melyet a börtön 8478 0| hogy üdvöt adj nekem,~S rágalmazó nyelv vegye fel neved,~Inkább, 8479 0| S a gór bálvány lábához ragasztva,~Mint kis fecskefészek, 8480 1| Búm és örömem~Ha bú rágódik~E kebelen,~Hallgatva némán~ 8481 1| méltóan cselekszik,~Addig rágodnak rajta a henyék~Korcs felfogással, 8482 1| még,~Nem verte azt el a ragya,~Eszem nincs fogytán napjaimmal~ 8483 2| hangja,~Csak azt nézik, ragyog-é a levél,~Ki gondol a madárra 8484 1| Nem is tudom, a csillag ragyogását~Csodálom-é vagy szűmben 8485 1| tengerbe, vesztve percnyi ragyogásunk? ~Elszorult kebellel lépek 8486 0| holdvilágnak~A sírormon ragyogóbb ezüstje. ~Vágyó karját hasztalan 8487 1| akarja, mint én,~Egykor véled ragyogok az égen." ~Elhamvadt lassúdan 8488 1| egök, mely bájos fényben ragyogott,~Most már olyan szürke és 8489 0| munkái. ~Palotái márványtól ragyogtak,~Óriás faj épitette tán 8490 1| Ezüstös szárnya szélein ragyogván. ~Mint hogyha ember kétkedőleg 8491 0| tanácsban a vén, a leány~Rajonga érted, rettegett a hős. - ~ 8492 0| Most gyermekim, áldásom rajtatok!"~Mond az anya s áldása 8493 1| itélj e kép fölött!" ~Én rajzolám azt egykor - ismerém jól,~ 8494 1| most, vagy újra~Egy könyű rajzolja azt?~ ~ 8495 1| repült,~A föld folyását rajzolván le ott~S szó nélkül mindent, 8496 1| léptünk,~Akiket rég föld alá rakánk. ~Gyors folyó az élet, mely 8497 1| tömeg elvérzik és nyugszik rakáson,~Örök koszorúért adhatni 8498 0| fátyolt hoz~Tündér földről s rakja a leány lábához.~Mostan 8499 0| kegyelmezz,~Sorsunkat kezedbe rakjuk,~Rejtezénk, de az éhséget~ 8500 0| kérdi: "Merre lányom?"~"Rakjunk fészket, mond ez, a megtért 8501 0| meglesett báj. ~Lábaidhoz raknám a tavaszt~Éj csillagit, 8502 4| tereskei kántor"~Ver, majd Rákóczit, majd meg a bécsi danát,~ ~ 8503 4| Hogyha okoskodol, oly döcögőn rakod a szavakat, mint~Hogyha 8504 0| szózatának a fülem bezárom.~Ott rakok tanyát - és hogy nyugodt 8505 4| Nálad~Eszmekör és haladás, rákszerű, lomha gyalog! ~b)~A két 8506 1| szépet,~Mennyi kínt nem raktam össze vádbeszédnek!~Harclihegve 8507 0| ifju lelke~Amit a sors rámért, elbirandja. ~Melytől a 8508 0| Ha majd a sírnak hantja rámszakad.~ ~ 8509 1| között,~Kicsinyke képet rángattak, koboztak:~"Anyám, anyám, 8510 0| amint zökken az út, rá-rá rántja.~Most szorítja a leg is 8511 4| szegény had~Is, csak nagyságod rárósi hídja leszen,~ ~ 8512 0| eljegyzésűl lopva megcsókolta. ~Rászövődött a holdnak sugára~S elhalványult 8513 2| mostan gúnyol, estve szinte rátér".~ ~ 8514 1| tetszik mondván: mi rossz, ravasz!~Szánjátok őt, de meg ne 8515 0| léptek dobogása,~Bajnokok ravatalon halottat~Hoznak, elvett 8516 1| tudni mindezt körüle,~S egy rázkódással le nem dobhatni,~Nem sujthatni 8517 1| felejtik. ~Loncsos kuvasz rázkodik a~Pitvarban és ásit bujában,~ 8518 0| indúl,~Mintha mély álomból rázná föl erős kéz. ~S ím, mely 8519 1| Hogy kőszikla lelköket meg~Rázni bírja.~Tudnák meg, mi korcs 8520 1| a közművelődés~Világot rázó léptei alatt. ~Ott álltál 8521 1| hogyha a nagy elesett. ~Reáhajol és gúnymosollyal arcán~Kicsínyes 8522 1| azt a híves árnyat,~Melyet reátok a szomszéd bérc vét. ~Ti 8523 1| Siető hullámi édes dalt rebegnek,~Sokszor ellesém azt tőle 8524 3| baját. ~S először amidőn~Rebegte: "jó anyám!"~Elbájolt énmagam~ 8525 0| nyári reggel.~Szent imát rebegtek ajkid~Buzgalommal, hű reménnyel. ~ 8526 0| rohan a lánynak,~Még csak recsegést sem hall, amint nyomában~ 8527 1| üdvözölne,~Míg a népes nádas recsegő zenével~Futni indul, mintha 8528 1| békó cseng,~Olvassuk meg redőzött homlokán: ~"Isten, vagy 8529 1| gyermeknek jó lehet,~Ki redves fát vesz el csillag helyett,~ 8530 0| harmadik bajtársuk~Ekként szól, régebbtől megkezdett beszédben: ~" 8531 1| Melyben még élnek tündérhon regéi. ~Felette testvér fejdelmek 8532 0| forró homlokom,~Legédesebb regéit hallgatom. ~ 8533 1| Kezd beszélni s hősies regéje~Kezd beszélni nagyszerű 8534 1| édes visszhangját a tündér regéknek,~Melyeket télestén tűzhelynél 8535 0| szállanak a darvak~S bizton regélnek már az új tavaszról. ~A 8536 1| hasábot hányunk a zsarátra,~És regélünk rég történteket: - - -~Hű 8537 3| mindki fog,~Mert egy világ regén~A vaskor elrobog. ~Siromnak 8538 1| látjuk, hogy biz ő már~Réges régente elfeledt. ~Menjünk kisírni 8539 1| Ámulva látjuk, hogy biz ő már~Réges régente elfeledt. ~Menjünk 8540 1| nőnek arcán~Önmagát már régesrég túlélte? - - ~Más világ