| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
8541 0| Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen~Végigtekintünk bájos táj 8542 0| fecskét,~Ez költé fel őket reggeli dalával~S vidáman viszonzák 8543 1| leány~Nyújt esdeklő kezet. ~Reggeltől a kisded család~Vigaszt 8544 1| Szinpad diszitményén a regghajnalt.~Valódi vészt nem bírna 8545 0| szeráf, most~Felrázni a réghúnytak álmait?~Hisz új lemondás 8546 1| mennyi volt.~Hej de itt is régiek helyébe~Minden sír kapott 8547 1| rab csak rab maradt~S a régiért új szenvedést cserélt. ~ 8548 0| vészterhes szavamra,~Új kín jő a réginek helyébe~Új gyalázat folyvást 8549 0| megpihenni,~Mint a hajós, ha régvárt partra jő,~S mint szellő, 8550 0| Lány keblében ág gyanánt~Rejlik a szűz szerelem. ~S a holt 8551 1| veszta lángja,~Amit keble rejteget.~Hogyha e szent láng kialszik~ 8552 1| amennyit nyom, annyit ér.~Ma rejtekben kél minden esemény,~A köztér 8553 3| Ledörgő átkait. ~Keblembe rejtelek~Magasztos indulat~Bimbód 8554 0| de balga én, ha tőled is~Rejtem, üdvöm mért fecsegni ki?~ 8555 0| Ily sebem van, s hogyha rejtenem kell,~Meghalok, hidd, szenvedésitől. ~ 8556 0| képe-e?~Vagy szép Zulejka rejtett bánata,~Mely felragyog, 8557 0| elreppent előtte,~Földbe rejtezének a félénk virágok,~A tündér 8558 0| Sorsunkat kezedbe rakjuk,~Rejtezénk, de az éhséget~Már tovább 8559 1| szülőtől~E vén bükk hűsébe rejtezett. ~A bükk zöldült, csalogányok 8560 1| azt,~Annak mélyen szivébe rejtezik. ~11 ~A nap sugárának hét 8561 0| melynek hullámai~Több élvet rejtnek, mint a magas ég, ~Egyszerre 8562 1| gyopárral himzett domb alá rejtőze,~Mintha szégyenelné, sajnálná, 8563 1| fényben, mint imádtalak. ~Hol rejtőztél az idők fagyától,~Mely fölöttem 8564 0| mit is keressz te itt,~Rejtőzzél hozzá, szállj a sírba le,~ 8565 0| int.~Nem maradt szivünkbe rejtve fullánk,~Mely érzést öl, 8566 0| Egy est emléke~Oly rekedt meleg volt,~Oly borús az 8567 1| E dal hazám, egy sashon rekviemje,~S az énekes nem Cherub, 8568 0| szivére, ~Nászt űl a hazának rekviemjén,~Ellenségének hajol csókjára,~ 8569 0| Lássuk szinről-szinre a rém-álmokat.~Hirnök jő vágtatva s mond: " 8570 1| gondolatja,~Előttem állt az inség rémalakja.~Hányan éheznek, fáznak 8571 0| istenül~Tesz sivár lakókul rá rémárnyakat. ~Látom, nő, mint reszketsz, 8572 1| Bilincseit, s a gúnyolók remegjék.~ ~ 8573 0| Mennyország lenne, kedvesem:~Remegnék, tán előbb telik le~Az is 8574 0| leplet von?" ~Jerta borzad s remegő ajakkal~Esküt suttog, búcsúcsókot 8575 0| partot kétkedve vár. ~Mért remegsz most, hogyha felkereslek,~ 8576 0| Szerelemmel átmelengetett? ~Nem remegsz-é, hogy megbánja, ennyi~Bájt 8577 1| Hát megtörtént az, mitől remegtem,~Hát látnom kelle téged 8578 0| tán~Az éjfélnek kísértő rémei." ~S kinyil az ajtó, dalnok 8579 0| holdvilágnál~Lelkének ezer rémeivel. ~ ~ 8580 0| Légy nyugodt, űzd szét a rémeket!"~"Ott nyugszom meg én csak - 8581 0| Mert a szomszéd ország rémeknek hazája. ~Itt-ott tűnnek 8582 1| Őrjöngve küzd, kételkedik, remél,~Míg eszmél s porban látja 8583 3| képzetek. ~Sírokban lele még remény-eget,~Lesujtva ott a földi láncokat~ 8584 1| gyöngye ez szűnk~Vágy- s reménydús korszakának.~S hogyha lánykönny 8585 3| gyönyörrel őrizéd~Minden reményedet. ~Talán a kedves életét~ 8586 3| mezőn~Virítnak egy világ reményei. ~Mosolyogva kél a véres 8587 3| Le véle képzetem,~Törött reményemet~A sírokon lelem. ~Fiadnak 8588 0| messze,~Mely törzsén függ, az reményen függ még,~S megfosztottságát 8589 0| hont és dicsőséget,~Csak reményét el nem feledhette. ~Néz 8590 0| nyíl dús reményben,~Engem reményim rég elhagytanak. ~Miért 8591 3| szivem egy érzete. ~Hol szent reményink lámpaként ragyognak,~S a 8592 3| el éltem,~Amit vágytam és reményltem,~E szűk hant már elnyelé.~ 8593 1| csodálva~Lelkem lemonda úgyis a reményről,~Ha már másnak nyílsz, úgy 8594 0| ajkadon olvadjon össze~Hit, reménység és szerelem!~ ~ 8595 3| körültekint,~S a rémes éjen át~Reménysugár nem int. ~Eltördezett a 8596 3| sugárzva néztek angyalok,~S reményszavát esengve, vésztörött~Szív 8597 1| nékem is jutott,~Hála hogy reményünk amiként fogy,~Emlékinknek 8598 1| boldog ki van?~A jövő kétes reményvilága~Még a mult sírormokon viraszt,~ 8599 3| áll,~Ki keble harcmezőn~Rémesre nem talál. ~Kiérzve szent 8600 0| hever csak,~Kain lelkében rémeszmék fakadnak!~Végignéz a nevető 8601 1| esső.~Az ég mint szürke remete,~Egykor örömnek embere,~ 8602 0| elrepűl. ~S ő lett az odúnak remetéje,~Míg megszánta őtet is az 8603 0| lángtenger ez? ~A vár ég, rémítően üvöltve~Harci nép tódul 8604 0| Még hallom hangodat, a rémitőt. ~Vajh látszik-é még most 8605 0| születetlen gyermekek. ~A sírásra rémkacaj felelget,~Légi úton a boszorka 8606 0| Andorra néz,~Mig körűle kacagó rémkarból~Nyúl feléje száz velőtlen 8607 1| keresztűl életén.~Engem rémként korbáccsal kergete." ~Eközben 8608 0| álljon esküvésünk~Halvány rémképe még,~Intő bú- s gyűlöletre,~ 8609 1| Mint gyászos palást vagy rémkiséret.~Üldözik tán kósza szellemek,~ 8610 1| nincs szerem,~Ábrándos rémlátó hát csak a nevem.~S felvilágosodott 8611 0| sugár. ~S mi még előtte rémül állt,~A tengereknek barna 8612 0| szállott vissza szelleme,~Ki rémület s gyönyörtől részegen~Mostan 8613 0| E szigor befutja néma rémülettel~Az egész kört, senki nem 8614 0| mez, úsz aranyhaja,~S a rémülettől arca halovány. ~Bizalmasan 8615 0| Messzebb, messzebb már a rémvadászat,~S hallik sírás, fájó, reszketeg,~ 8616 1| vajjon melyik kedvesb~Ez új rend, vagy a régi zavar? –~ ~ 8617 1| féltünk, aki jártál néma rendben,~Mint erőmű a szülői házban,~ 8618 1| az ég,~S az is ki tudja rendbontó-e még? ~28 ~Ember! te nagyszerű 8619 1| Emlékének tárházaiból~Választ renddel minden érzetet,~Mint ruhát, 8620 0| őszintén, leányka,~S bár Isten rendelé, hogy elfelejts,~A csók, 8621 0| Rendelj s megleszen mind, amit rendelél!"~"Irts ki, irts ki, kérlek, 8622 0| bűn szeretni,~Istenünknek rendelése az,~Azt tanítja ég, föld, 8623 1| el,~A kis bárányt levágni rendeli,~De vérét folyni mégsem 8624 0| hangon ekképen beszél:~"Rendelj s megleszen mind, amit rendelél!"~" 8625 0| biztosabb utat,~Mely az Isten rendelő szavára,~Mindörökre mély 8626 1| ah de fájón. ~Hálaünnepet rendelt a~Basa, hogy győzelmet ére,~ 8627 0| Felejtsünk~Ha a végzet rendelte, hogy soha~Már egymáséi 8628 0| munkás hogyha megy nyugodni,~Rendén van az; nyugodjék csendesen!~ 8629 1| reája, ~Melléje téve szépen, rendesen~Mázos bögrékben a szűk estebédet,~ 8630 1| közötte,~És kis keze tartott rendet csupán. ~Meglátott végre 8631 1| Nem, nem, mind nincs itt e rendetlenség,~A basa bölcs működése ez,~ 8632 1| Elmondni, mit oly szépen rendezék. ~"Ön most is oly szép, 8633 1| én sok bölcs urat~Dolgát rendezni szépen,~Egy perc, s ledűlt 8634 1| az égen fent;~Ily biztos rendszer: emberek között~Gaznak, 8635 1| kereste. ~Árván bolygok a vad rengetegben,~Nincs ki útam őrszemmel 8636 0| küzdve a fiatal fán. ~S a rengetegre ím leszáll az éj,~A két 8637 0| anyjuknak sírjánál,~Rejtélyesen rengett a ciprusnak árnya,~Mintha 8638 0| volt találkozása,~Fájó kéj rengette végig lelkét~Nézvén a merengő 8639 1| zenének bűvarázsa~Együtt renghesse szűnket át - -~Isten téged 8640 0| ismeré jól; -~Más varázslat rengi őtet által. ~Hárslugasban 8641 1| csatáz. ~A gyáva test, mint renyhe börtönőr,~Le a göröngyhöz 8642 1| csúnya nőt magadnak~Vétkezni renyhét, bűnre ostobát,~Az vitte 8643 3| késértes éjeken~A vércse félve repdesi körűl. ~S végig sohajtja 8644 4| REPECZKY FERENC t. b.~Uj Mózes! nyomatott 8645 0| hogy tán egy kebel~Kíntól reped meg?~Én már tudom, mert 8646 3| fészkelnek és körűl-~Virágza repkény gyászos zöldje azt,~S a 8647 1| bömbölnek magokban,~Gyors repülésben hogy túl nem szárnyalhatják~ 8648 0| Mely ez édes percen túl repülne.~S mint a lélek, mely kikél 8649 1| lelkemben őszi dal terem,~Darvak repülnek-é a szürke égen,~Vagy messze 8650 0| Hagyd csak, hagyd tovább repülni~S ne is tudd, hogy merre, 8651 1| Isten trónjához hírnökül repült,~A föld folyását rajzolván 8652 0| tipegve lépdesvén körűl,~Majd repülve donganak fölötte,~Vidám 8653 0| mely gyötör, vív,~Közénk repűlő sárga lomb felel - -~Elsápadsz - 8654 0| arcán sisakrostély,~S bedőlt résen ki a vak éjbe néz. ~Elfáradt 8655 1| herét,~Mely munkálkodni rest.~S miként anyját a méh~Feltétlen 8656 4| következetes!~Centralizálni akar, s restségivel azt bizonyítja~Elve szerint, 8657 2| legyőzni naggyá tesz:~Müvednek része mind egymás bakója lesz.~ ~ 8658 0| belsejéből~S vad zenéje részeg örömöknek,~Kapujánál őr 8659 0| Ki rémület s gyönyörtől részegen~Mostan szemét lankadtan 8660 0| nem győzött felettem,~Nem részegített meg szép szemsugár,~De kétkedém, 8661 1| keblének akaratlanúl is~Részegítő kéjét messze szétárasztja.~ 8662 1| Szívderítőt s hogyha úgy kell,~Részegítőt szellemével,~Az valódi férfi, 8663 0| bánatunkat hogy feledjük,~Részegítve jár az áldomás, ~S hogy 8664 0| átölelném,~Üdvömben hogy részesem legyen.~Engedd ég, hogy 8665 0| fog élni,~És egy világot részesemmé tenni~Bírnék te benned, 8666 1| maradva~A haladás s szabadság részire,~Mit erősségűl emberi méltóság~ 8667 1| gyermekemnél én is,~S ők reszkessenek!" - - -~ ~ 8668 1| riasztott a nagyok haragja,~Reszketek, ha látom kis, gyermekded 8669 1| Bokrétát nyujtottam az arának,~Reszketék és elsápadva láttam,~Harmat 8670 1| titkos hangjait,~Fájó kéj reszketi által kebelünk.~És ez az, 8671 0| Fent az égen csillagok reszketnek,~Lent a földön zokogó szél 8672 0| Neked, te gyönge rózsaszál,~Reszketnél keblemen, szivem~Vihardús 8673 0| éjre adott. ~Kezd a föld reszketni, ingadozni,~Sírok nyiladoznak 8674 0| mondhatatlanúl,~Míg érdektől reszketve így felel:~"S a büszke vár 8675 1| kedvemben~Még a pokol is~Hej, részt vegyen.~Felőle zengjen~A 8676 0| mintha a betegnek~Hogylétét résztvevőleg kérdené.~Halvány köd űl 8677 0| minden élet?~A pusztaságban résztvevőt találna~Az árva szív,~Míg 8678 1| féltő gondjai,~A külvilág részvéte és ezer~Érdeknek ónja rácsimpaszkodik.~" 8679 1| fedik, békó van karjain~S részvétért hasztalan tekint körül. ~ 8680 0| szemében~Tiszta gyöngyűl részvétkönnyre lel, ~Akkor fut végig egész 8681 1| A bérc lábánál messze rét terűl,~Kaszák pengése elhangzott 8682 1| S míg felém szállott a rétek illatárja,~Megcsendült a 8683 4| vége csak az mi nem egy.~Rettege Karthágó, ha amaz dörgötte 8684 1| zászlóddal,~S az önző népek ők rettegjenek. ~A zsarnokság rohan mint 8685 1| mely őr gyanánt áll,~S nem retten meg a sors viharától. ~Ámde 8686 0| Merészségét ki vérrel mosta le?" ~Rettennek a nők, csak Zulejka nem,~ 8687 1| kíméljed a bút,~Fel ne rettentsd álmából megint,~És ne mondd, 8688 0| az ész,~Életünk folyóján révbe vinni~Egyedül szívünk szerelme 8689 0| karában~Kebled, mint hajós a révben, megnyugodt. ~Újra látlak. 8690 0| képzelet szele~Mint hajóst révéből bűvarázzsal~Vonja a tenger 8691 1| tengerben a hajó,~Melyet révével sokszor sír fog el.~Minden 8692 1| Mint emlékünkben, ha már a révnél állunk,~Még egyszer villan 8693 1| foly itten -~És a cserfa rezdül: vártunk hólepelben.~Eközt 8694 1| zajnak helyébe,~Halvány rezegéssel ég a mécs szobámban;~Nyitva 8695 0| megbánás, halál-e e vég,~Üdv rezg-é át vagy bú férge rág. ~S 8696 0| őrt testvérök felett~És rezge árnyuk fátylával takarják! ~ 8697 1| körűl,~Mindent betölt és egy rezgésbe olvad,~Elkábít, mintha a 8698 1| veszteget meg~Álfény, s nem riaszt meg emberkar,~Mondd, előtted 8699 1| Melyből durván fel nem riasztatál.~Aludjál hát csak, boldog 8700 0| Bóldog az, ki messze nem riasztja,~Kő a szív, angyal melyhez 8701 1| szembe szállok~S még meg nem riasztott a nagyok haragja,~Reszketek, 8702 3| remény tavasz. ~Körülsuhog rideglett geniussa~Rebegve, élj örökre 8703 0| büszkén nézve rám.~Ez a ridegség a valódi széphez~Legjobban 8704 1| uralg,~Nyugodt lélekkel rímelhetsz, dalolhatsz.~Avagy költesz 8705 0| gazdag érzete~Kéjmámorban ringatja lelkemet,~Míg lassudan álom 8706 2| árnya,~Majd újra édes emlék ringatott,~S feláldozó rokon szívet 8707 0| rózsáknak kelyhén tündérek ringóznak~És virágharangok közt dalt 8708 1| bőgő marhanyájak,~Meg-meg ritkulva egy honos kapun,~Mig körmeik 8709 0| mindhiába, Tihamér,~Ellenség rivalg a győzelemre,~S tudja, hőse 8710 0| s elhaló dalára~Győzelem rivalgása felel. ~A harc megszünt 8711 0| a legkedvesebb fiúra~Is rivalgunk: hordjon a manó,~S életünket 8712 4| tán jön a mozdony?~Mely robog, eltűn? - Nem! nagyszavú 8713 1| Piros pofájú gyermekek robogtak~Be ekkor éles szóváltás 8714 1| zengik tán.~S fergeteg ha jő robogva,~Gondolom, hogy népem ébred,~ 8715 2| 37. Rögtönző~Nagy vagy, ha önmagát legyőzni 8716 1| Bor lángját, mámorát.~A röppentyű meg ott,~Mely az égen szalad,~ 8717 0| zúgása,~Alakot nyer a gyors röptű felleg,~Nincsen a földnek 8718 1| S hogy súlyával meg ne rövidítse,~Gondtalan lábbal tapodja 8719 1| büszke bajnokának~Unokája rőföt forgat ott. ~S mig nagyapja 8720 4| tüzet. -~Óvd bőröd, s ne rohanj vaktában utána hajós nép! -~ 8721 0| perceink, mik legjobban rohannak.~Hervad a tavasz is, ám 8722 1| a halál hideg arcába~És rohanni véres győzelemre. ~Óh, ha 8723 0| fából kis keresztet tűz,~S rohanva nyargal a várból alá,~Mint 8724 0| elmegy.~A lány mosolyogva rója fel: megint egy!~Hej, miként 8725 0| mulatnak,~Megérteni csakis rokonérzés bír. ~Nézd lány, mi tiszta, 8726 0| közte vannak a fehér sorok,~Rokonlélekhez szólanak azok. ~Hahogy megérted, 8727 0| feledt, a hűtlen~Egy más rokonlélekre vár.~ ~ 8728 0| mesterkélt föld felett,~Hogy oly rokonlelket, minő tiéd,~Találni rajta 8729 1| ő mint agg követne csak,~Rokonnak érzené-e lelkem őt? ~21 ~ 8730 1| hólepelt visz,~Az benne már rokonra sem talál." ~"Hagyjuk barátom 8731 1| lombot hord legott,~Gyászos rokonság érzetében~A hárfa húr is 8732 0| mégis szívünk, hiába,~Mert rokonvilágra nem talál. ~Ládd, leányka, 8733 0| ezren s nincsen senki is,~Rómának irgalmáért kolduló. ~A sáncok 8734 0| 2. ROMÁNC ÉS BALLAD~ 8735 0| síremlékik~Sárga porban, romban fekszenek rég." ~Szól az 8736 1| föld, melyre hág,~Dűl és rombol minden tekinteténél,~S minden 8737 0| szirttaréj felett,~Komor vár romja ég felé mered;~Ki az, ki 8738 1| keresni,~S egy világnak romját árúsítod.~Mért nincs megváltónk 8739 1| ember, aki él még~És világa romladékban van. ~Eltemettem, aki vélem 8740 1| elhagyott. ~Trójának égő romladékiból~Hős Aeneas kivitte Istenit,~ 8741 1| Jár büszke trónok eldült romladékin,~Jár elfelejtett istenek 8742 0| Istent itten is dicsérik,~S romló művén dőre embereknek~Egyszerű 8743 1| emberek iránt?~A várost szent rommá teszed s azokkal~Kik egykor 8744 1| dalt susog a szellő,~Mely a romoknak kúpjain elment,~Ezer csoda 8745 1| Hah, de mit látok? mi romrakás előttem?~Hajdan vár, uralgó 8746 1| Gyémántoktól csillog az alföld rónája,~Szivárvány csatolja az 8747 1| vadlúdak~Bucsúzva ködlepett rónák felett:~Nem is tudom már, 8748 0| rózsája~Jerikónak fűves rónaságán~Állt tudós Zádornak büszke 8749 1| hazám! ~Ameddig látom alföld rónaságát,~Felette multak délibábja 8750 0| megdöbbent, útját futva le. ~Rónaságnak lettem most patakja,~Mely 8751 0| Most egy spáhi lép fel, roncsolt kacagányban,~Katonás léptekkel 8752 0| düledék,~De a fellegvár áll, rongálva bár~S kicsíny, de hős had 8753 0| ütni legszentebb tüzével.~Rongy csecsebecsékért, egynehány 8754 1| harcok zászlaja felett,~Hogy rongyai szentelt dicskörben állnak,~ 8755 1| taligában halvány férfi ül.~Rongyok fedik, békó van karjain~ 8756 1| vele. ~8 ~El a lángésszel - rontás lényege~Mint Istené, ki 8757 0| De amint örülne lelke a rontásnak,~Messze, messze földről 8758 1| lényege~Mint Istené, ki rontással teremt.~Nem fér kicsinyesen 8759 0| Csatár a rája~Kárörömmel rontó szolgahadra,~Hisz előtte 8760 0| a mén, száguld, fegyver ropog.~"Magócs! Magócs! mit borzadál 8761 1| Pusztaság előttem és megettem,~Roskadoztam - forró nap felettem,~Kantáron 8762 1| míg azt se tudja,~Hogy rosszá is lehet, ha úgy akar,~Ő 8763 0| kérlek térdemen,~Hogyha rosszak is, hagyd őket meg nekem,~ 8764 1| És becsülni tudnám jóban, rosszban,~Erejeért akaratuknak.~Míg 8765 0| üdvének nevez~Szivünk csak két rosszból a kisebb,~Mitől ma még borzadva 8766 1| mitsem ád.~Gúnyúl ragyog jó s rosszra egyaránt.~Véráldozat égett 8767 0| martaléka lesz. ~Előtte a lég rothad, vér a víz,~Fejét letenni 8768 0| kígyó űl üres szemében,~Rothadó bűz ajkán a sohaj. ~S kezdenek 8769 0| pajkos cselt vetett. ~Ott rovarszárny kisded csolnakában~Szállnak 8770 1| madárdal - a ködös nap,~Rózsaár - levél hullása.~Kis virág 8771 0| Felsülés~A rózsaarcú lányka~Szempontja, logikája,~ 8772 0| hagytad itt-ott bájaid,~Mint rózsabimbó félig eltakarva~A sejtelemnek 8773 1| Mit tesz az, ha néhány rózsácskám lehulla,~Amidőn tudom jól, 8774 1| szavamra egy hatalmas tündér~Rózsafellegen hozzám leszáll. ~"Kívánj - 8775 3| Virág fedett vidék ölén~A rózsagally között~Kecses fuvalmka lengedez~ 8776 1| a tavasz rózsája,~Arcom rózsái hová lettenek?~Azt nyár 8777 0| Újra látlak. Arcodnak rózsáin~Régi kedv helyett most hervadást 8778 0| keresem én úgy arcádnak~Rózsáit, de a gyászt, mely felette 8779 1| megráncosodtak s arcaiknak~Rózsájával elhervadt szerelmek? ~Hát 8780 0| bűverő van,~S minden lépted rózsákat terem." ~Mond a nemtő, - 8781 1| mosolygó csillagárja,~Tündéri rózsakert a télben,~Költőnek legszebb 8782 0| Kertben Etelkéhez~Rózsakertben testvérek közt~Ültél, lányka, 8783 1| helyettük a tavasz, mely~A sírt rózsákkal takarja. ~S nyilnak zöld 8784 0| él ember, természet; ~Hol rózsáknak kelyhén tündérek ringóznak~ 8785 0| azt gyermekkebled hitével,~Rózsakoszorúban tiszteled,~Én kereszten 8786 0| rája,~Csábos ének, gyönge rózsaláncok~Vonnak álmot a hős oroszlánra. ~ 8787 0| csupán én téptem el~Az édes rózsaláncot köztünk, nem más. ~Magam 8788 3| Őt a szent tavasz derűje~Rózsalepte reggelén. ~Szép szemében 8789 1| szél lenge csókja~Hoz rája rózsalevelet,~Megcsendűl ím a hárfa hangja~ 8790 0| s lett belőle szellő,~A rózsának kelyhén titkosan enyelgő. ~ 8791 1| amit írt,~Mint a lehervadt rózsáról viszen~A röpke illat még 8792 3| Melyeket csak a halál szakaszt,~Rózsaszálak a gyönyörűségek,~Melyeket 8793 0| büszke kő,~Ne hozzon ékül rózsaszált~A csendes temető. ~Ne zengjen 8794 0| Sejtelemként mely ha vele játszik,~Rózsaszinű álom száll reája. ~Ázor 8795 0| egyetemben~E szél arcádról rózsaszirmot ráz -~Meg elpirulsz - mitől? 8796 0| mennyet, csak selyemből,~Rózsátok csinált, nem nő fel szívetekből.~ 8797 1| mosolygás, jöszte, jöszte!~Fedd rózsával a keservet,~Míg találok 8798 0| fölpiroslott,~Feltekintett rozsdaett kardjára~S még egyszer megifiodni 8799 1| mert bogárszemü~Menyecske rőzsét most rakott reája, ~Melléje 8800 1| gyöngyöt még mint könyűt,~És a rubint vércseppnek seb felett. ~ 8801 2| szétporladott~Hitvány hamvát lábával rugta szét,~S a szél elhordta 8802 1| követel: ~Szép csillogó ruha, mely színpadon~Hol nincs 8803 0| eső, amidőn születtél,~És ruhádon, mint cigány hálóján,~Úgy 8804 1| barátod is, - ebed;~S míg jó ruhához hízelegve jő,~A rongyos 8805 0| pókháló törűlközője,~És ruhája tarka lepkeszárny. ~Vágytól 8806 0| Rút a külsőm és rongyos ruhám is,~Ép azért nincs rajtok 8807 0| már termet és szín,~Nézd ruhámnak ékes csillogását,~Vágd el 8808 1| higyjenek,~Midőn arcátok és ruhátok~Mind egyaránt ünnepiek. ~ 8809 0| Fékezém a népet, mely reám ruházott~Szent hatalmadon még csorbát 8810 0| Gőgös lépteidre nevemet ruházva? ~Büntettél nevemben gyarló 8811 1| köszönni is alig merészel. ~Rútúl bánik az élet velünk,~Porba 8812 1| csak botránkozásra lel. ~Sáfárkodik közöttük kisszerű faj~És 8813 1| durvább lélek tőled elmarad? ~Sajátjaul maradnak érzeti.~Eszmék, 8814 1| nagyobb.~Amit élvezék, mindaz sajátom,~Többé tőlem azt el nem 8815 1| arctól,~A vígasz meg úgy sajgott szívében;~Semmi jót sem 8816 1| gyöngyök, melyeket kimos,~Sajnálhatni-é azt, a kinek még~Balszerencse 8817 0| valódi csillag,~S engem sajnálj meg inkább,~Hogy hittem 8818 0| akármi végzete. ~Oh, ne sajnáljátok hát a kertet,~Melyben lepke 8819 1| vezet,~Nem kell hogy más sajnáljon engemet;~Ha nem birom, ha 8820 1| merengő.~Csak egy vonását a sajnálkozásnak,~Csak egy nyomát a titkos 8821 1| közben leűl,~S vetélytársára sajnálkozva néz~Mért fárad olyan ernyedetlenűl. ~ 8822 0| örvendezz, hogy tán bizon sajnállak. ~Ámde most jőjjön már a 8823 0| Isten - a tavaszt,~Hogyan sajnálna tőle - életet? ~De a hó 8824 1| rejtőze,~Mintha szégyenelné, sajnálná, hogy éle.~Ámde képzetemben 8825 1| Emléklapokra~1. Mária ~Kérded, hogy sajnálnám-e,~Leányka, vesztedet?~Nem! 8826 1| imádságos könyv vár sorára,~A sajtárus nézi fütyörészve;~Hajdan 8827 0| ijedj!~Nem könnyeket jövék sajtolni,~Nem érzést, sorsot káromolni;~ 8828 1| Hátrahagyva itten a pornak salakját,~Csillagos dicsében csak 8829 0| Felrettent szívem, hogy csak salakra lelt. ~Boldogabb testvér 8830 0| Megmászták csakhamar~Védetlen sáncait,~S koránti örömük~Mindent 8831 0| Rómának irgalmáért kolduló. ~A sáncok egyenként lehullanak,~És 8832 0| helyett~Találékony gond sáncokat rakott,~S a dölyfös ellen, 8833 0| egyenként lehullanak,~És sáncúl holtak testrakása áll,~Minden 8834 0| szivétől a föld hiusága,~Bőjt, sanyargatás közt élt hitvány odúban,~ 8835 0| veled! ~Hisz nem sohajtni, sápadozni~Kötők mi frígyünket, leány!~ 8836 1| vallja hivéűl ki sem magát,~Sarat dob rá s mondd: ím hogy 8837 1| Sárga lombot lök belőle sárba~Szebb napokból megszentelt 8838 1| Mindannyiszor hiú lidércként~Sárban hagyott, hinárba vitt.~El 8839 1| bajvivónak veszni kell. ~Ha a sárból gyúrt börtönőr veszít,~Az 8840 1| ember sírba szállott~És sárfészke mint váz megmaradt. ~Ím 8841 0| S a megváltó újra gunyhó sarja lesz. -~Hátha e bíró még 8842 2| visszatér~S kihányja a földet sarkaibúl.~ ~ 8843 1| Jégpalotát lakik a föld sarkán. ~Vulkánt hamvaszt el, bérceket 8844 0| szerte a világba,~Hétfejű sárkánnyal küldi azt csatára,~Az arany 8845 0| borzad a lovas is,~Ámde sarkantyúba kapja s messze vágtat,~Hátra 8846 0| egyszerre csak kezd pengni a sarkantyúm,~Merthogy a kengyelben a 8847 0| jő,~A porfellegben valami sárkány~Fején taréj - és négy szem 8848 0| közömbös~Kerülj, miként más sarkát a delej,~Mint szirtet a 8849 1| némberek~Szaladnak végig a híg sáron.~Jól el van dugva a fejek,~ 8850 1| láttál~S majd életednek sáros útján~Hozzád nyügözve mindég 8851 1| Törpe mérges fajzat búv elő,~Sárt dobál arcára s fegyverezve~ 8852 0| Még idegen por fekszik saruján,~Még száműzöttnek könnye 8853 1| viselje,~E dal hazám, egy sashon rekviemje,~S az énekes nem 8854 0| Daltól ragyog, zeng minden sátora. ~Jó Szádinak csak hírét 8855 0| szelét a~Beduín is, vándor sátorában~S tisztább hálát küld föl 8856 3| bükknek~Bájillatú borongó sátorán,~És meg-megállsz, az árva 8857 1| kezdtem a víg cimborákat,~Savanyú bort iddogált az első,~Pajtásával 8858 0| A fagyos sírban tátongó sebbel~Fekszik Ármán s édes álmot 8859 0| hint le és ez írrá~Lesz a sebben, üdv a lány szivében. ~*~ 8860 0| S fájt félléte, kínzó sebében~Vágyó hévvel nyugtot nem 8861 1| szálltunk,~Békötöztük vérző sebeinket~Megtörültük füsttől barna 8862 0| ha elrejted, megöl;~Ily sebem van, s hogyha rejtenem kell,~ 8863 0| Mely, ha sebzesz, írt önt a sebembe~És mosolyg, ha kell, napom 8864 1| énekére~Harmat szívének sebére.~De a lánynak, de a lánynak~ 8865 0| arcodon most,~Míg szived sebesebben dobog?~Tán szivednek titkos 8866 0| csörgő kis forrásnál. ~Sebesültet ápol ott a lányka,~Hála 8867 0| szavát." ~"Magócs! Magócs! te sebesülve vagy,~Folyó véred melegét 8868 1| mint a más,~Vagy vérző sebét csak jobban eltakarja,~S 8869 0| népjogot? ~Ekközt megvetés sebével űzve~A nemtő is hervadozni 8870 0| véres feszület~És véres sebhely homloka felett.~Az ifjú 8871 1| szuronyerdő." ~Ám de amint sebhelyéhez kapna~Érzi melle ép, hogy 8872 1| egyenkint letépi~Bájad, sebhelyét szűm mindeniknek érzi.~Harmatos 8873 1| álljon a csatában.~Jól áll sebhez a virágszál~Szebb az ének 8874 0| Kardja kettétört már, s keble sebje vérzett. ~Láttam őt ágyúját 8875 1| rezgő holdsugára,~Vérző sebünket bémerítve a~Mosolygó búnak 8876 0| Ügyességünknek taps a bére;~Sebünkre honn majd tán a kőfalak~ 8877 0| pajzán szellemet,~Mely, ha sebzesz, írt önt a sebembe~És mosolyg, 8878 1| érdemlett jutalma,~Lent addig a sebzett hősök magoknak,~Feldúlt 8879 2| Mond Izis papjához ifjú segéde,~Én is hibáztam, ah, de 8880 1| ki a természet nemtőjét segéli,~Áldását és báját szétosztani, 8881 0| Hát miért nem küldtetek segélyért?"~A honvéd mosolyg rá keserűen.~" 8882 0| elszántság szivökben,~Kérjenek segélyt!" mond gúnyos hangon~S a 8883 1| Az emberen mert ember nem segit,~S ha mégis adja gyér filléreit~ 8884 0| bilincse,~Rajtok a harc nem segíte,~S szolgaságuk tartva tart. ~" 8885 1| nyerék már tőle? Óh miben~Segített? s bűn-e hát, hogy ég adott~ 8886 0| harcomban,~De az ellenséget se segítsd, csak nézz le,~És amit fogsz 8887 0| Mit is zenegjen?~Amit csak sejte, mindaz most valót ölt, -~ 8888 0| tovább,~És ne tudd - elég ha sejted,~Mint a gyöngyház, oly önkénytelen~ 8889 0| rózsabimbó félig eltakarva~A sejtelemnek is tért hogyha nyit. ~S 8890 1| dalt, s lelke mélyén szent sejtelme van,~Hogyha vonzza őtet, 8891 0| bánatát, keservét~S szent sejtelmét, mit minden szív táplál. ~ 8892 1| Mindnyájok közt, ki téged sejtene,~Ki e téren felkélsz, midőn 8893 1| ittasan~Az összhangzásról még sejtése van,~Keblében fáj a szellemszó 8894 0| Engem vándormadárként~Sejtésem visz tova,~Lelkemnek kell 8895 1| fülünkbe súgnak titkos édes sejtést,~Majd ismét hajunkkal játszanak 8896 1| szürke égen,~Vagy messze sejtésű képzeletem? ~Ha megriad 8897 0| ilyen mint én most, la!~Ez sejtett mit azt, mert ily szót ejte 8898 1| le,~Hogy kínzója meg ne sejtse;~Gúnyának lenne csak tárgya~ 8899 1| megy sírba,~Senkitől nem sejtve, mert ennek a forum,~Annak 8900 0| sem adhat mennyet, csak selyemből,~Rózsátok csinált, nem nő 8901 0| hidegebb, idegen nép lakja. ~Semmihez sem vonja ezt gyöngéd kegyelet,~ 8902 1| gyermekbánatok~Mily őszinték és mily semmik voltatok! ~Hogyha a lelkész 8903 0| hajh de éltet~A pásztortűz semminek nem ad -, ~Míg te jöttél, 8904 0| lélek, árván, hontalan~A semmiség örvényében bolyongva. ~Az 8905 0| liheg:~"Sergünk tönkre verve semmisűle meg!~Halld, óh halld király 8906 0| isméri,~És gyanú nem ébred senkiben,~Kegyelettel nézi megtört 8907 1| végszámadáskor nem kell senkinek. ~12 ~Megmondom e kor embere 8908 1| melyek ekkor jőnek. ~S bár senkisem szól, mindenik~Oly jól mulat 8909 1| lesz mindenféle úr,~De senkit sem csal meg, csak önmagát. ~ 8910 1| hány Grachus megy sírba,~Senkitől nem sejtve, mert ennek a 8911 0| közt élt hitvány odúban,~Senyvedő testét csak daróccal takarva. ~ 8912 3| Mennyekbe álmodám. ~S midőn a serdülőt~Hevülni szemléltem,~Ha mondám: " 8913 1| könny leszáradoz.~A gyermek serdűl, a sír felvirúl,~Virágja 8914 1| Nyugszik minden, még csak a serdűlő~Gyermek méláz a gyepen magába. ~ 8915 0| vár,~Tolongva döbörögnek seregek,~A fegyver csattog s kétségbe 8916 1| S néz még egyszer társi seregére,~Végső erejével int utánok~ 8917 4| nem nyer eszed. ~b)~Hogyha seregleni látod a varjút, már közel 8918 0| honvédtábor jelen meg,~S a seregnek hírhedett vezére~Lesz vendége 8919 1| mint ifjú oroszlán~Aranyos serénnyel erdős hegynek ormán,~S míg 8920 0| végső emberig, míg~Holnap sergeim általvonulnak. ~Hogyha mégis 8921 0| lázadásban áll."~"Nincs-e hősi sergem, fel hát, fel velek!~Pusztítsák 8922 0| hirnök sápadtan liheg:~"Sergünk tönkre verve semmisűle meg!~ 8923 2| nem maradt~Fulánk. Baráti serleggel nevettem~És más ha sírt, 8924 0| A szelíd virágot meg nem sértené. ~Nem bánom, mit ítél rólam 8925 1| hányszor vérzett el egy Sertor~A csillagban, mely ott ég 8926 3| multam hajnalát,~Felejtve sérveim -~Felejtve szűm baját. ~ 8927 1| Őszi séta~Ősz volt és effelett~Vasárnap 8928 0| Önbizalmát, elbeszélve híven~Sétáját, és a szó szót igényelt,~ 8929 0| megírva végét várja ott. ~Sétálni ment talán csak asszonya,~ 8930 1| Csillagok tüntek föl a setétkék égen,~Választánk közűlök 8931 0| a napfény, fagy jött és setétség,~A forrás elállott, s tó 8932 1| tavasz, ifjúság, szerelem,~Siessetek örülni hát velem! ~Hisz 8933 1| De sebesen jő a halál - siessünk,~Hogy üresen leljen minden 8934 1| és erényt~Vérezve, s nem siethetsz védeni:~Örök léted örök 8935 1| pór lassan lépeget,~Miért sietne, kis falvát ha látja. ~Eléje 8936 0| Melyhez áldás s vágyai sietnek. ~És szivéből lesz dalos 8937 1| forrást lábánál a hegynek;~Siető hullámi édes dalt rebegnek,~ 8938 1| reánk. ~Vagy a dicsvágy sikamlós útján~Gondoljuk, óv a jó 8939 0| Mond az anya s áldása sikeres,~A négy fiú mind egyre gyarapúl,~ 8940 1| Mert magasztos fénye nem a sikertől van. ~S hogyha századokig 8941 1| Halottnál sír, de inségnél siket,~Más örömén sír, más baján 8942 1| le,~Délről belátom alföld sikjait. ~S mint hogyha mindez titkos 8943 1| Óvja a hegy, oldalánál~A siknak, mely őr gyanánt áll,~S 8944 0| a várfokról egy hang így sikojt:~"Zászlónknak vége, elsodrá 8945 0| Már átfogja Bertát, egy sikojtás -~S Berta ím a mélységbe 8946 0| most tűnt le." ~A leány sikojtva fogta őt fel,~Szólította 8947 0| ölébe dűl - -~Hah! de mit sikolt föl oly kegyetlenűl?~Míg 8948 0| hasad, feleszmél a lovag,~Sikoltva ugrik fekhelyéből fel,~Forró 8949 1| Légyen a nő lelke róna sikság,~Ismered pár pillanatra,~ 8950 1| sas,~Melynek árnya leng a síkságon le,~Andalítót, mint a nádasoknak~ 8951 1| régen sírba szállt,~Eszközzé silányodott szerelme,~Árú lett, mi istenségül 8952 1| emelék,~Céllá tevék, azért silányult el,~Azért találja gyakran 8953 0| hulláma,~Fergetegje nincsen, símán, holtan fekszik. ~Nem emel 8954 1| állták mind körűl,~Mig ezt simítva, csókot adva annak,~Emelkedett 8955 1| leányhoz,~Jól tudja már, hogy simogatja majd~S kicsiny kezében néki 8956 0| És szép Jolán az ifjuhoz simul,~S mosolygva vet reá könnyes 8957 0| Tibold ébred, csókkal ajakán~Símul Jertához, de visszaretten:~" 8958 0| Gyöngéd játszi csipkedéssel~Símulnak fehér kebledre,~Míg ismét 8959 0| között feledve -~Hozzám símulsz és megrendül ajkad,~Mintha 8960 0| mint fényes játékszer,~Úgy simult csak karcsú derekához; ~ 8961 0| szemet, mely mély börtönben sínle,~A jótékony nap fényes színei. ~ 8962 1| hullámi megfogyának~Érezzük a siralmas veszteséget. -~Én sem becsültem, 8963 1| Romon~Nem, nem siránkozom feletted, óh rom!~Nem állt 8964 1| És a vad macskának átható sirása.~Hah, de hát e fénypont, 8965 0| Halld a nép őrjöngő, elhaló sirását.~Lángtenger már minden, 8966 0| Halottkisérő sompolygó sakál,~Sirásodtól a puszta mit rezeg? ~Homokbuckák 8967 1| módjára.~Mért maradtam én meg sírásónak?"~Hallgatott az ifjú és 8968 0| születetlen gyermekek. ~A sírásra rémkacaj felelget,~Légi 8969 1| hervad korán,~Hogy kínosan sirassa a kebel. ~A szerelem: villámos 8970 0| végig teljes éltemen,~Míg síratatlan puszta sír alatt~Tán megtudom, 8971 0| húrja megrepedt,~Együtt sirathatják, mely elrepült,~A ránk mosolygó 8972 0| tompa zokogást hall,~Társai siratják a madárt, virágot,~És a 8973 0| ólomsúllyal a sír hantjai~Siratlan puszta kebeledre hullnak.~ ~ 8974 0| mindent szeretnek, hát mindent siratnak,~S általam mindennek meg 8975 0| álom,~Örök szín a virágon,~Siratnunk mit nem kell? ~Arcád a hulló 8976 0| A sirató~Ki az, ki néma éjen át~Kopár 8977 0| hogyha érte baj,~Meghiszem, sirattad - s titkon ölt a jaj. ~Megszűkültük 8978 1| Bábel mellett a rab Izrael,~Sírd a vizekbe multad könnyeit~ 8979 1| szelíd anya. ~Mindegy, ha sirdalúl egy édes dalt mond~Mindarról, 8980 1| csak mellé néma ajkkal,~Sirdogáltunk együtt s felmosolygánk;~ 8981 1| olykor megtörik,~S egy élc, a síremlék felette. ~3 ~Gyakran visszajáró 8982 0| Óriás faj épitette tán fel,~Síremléki a halált kacagva~Harcra 8983 0| elfeledték,~Palotáik, büszke síremlékik~Sárga porban, romban fekszenek 8984 0| vár,~Most szép Jolánnak siremlékűl áll."~E szókra a hős már 8985 1| csendet, enyhet~Éjjelén a sírfenéknek -~S majd ha visznek a legények,~ 8986 0| a börtön mécse bár,~Kit sírfenékre élve tettek,~Jutalma mindkét 8987 0| dobnád sírokra koszorúdat?~Én sírfüzért adhatnék csak neked;~Nyugodjál 8988 1| Csak a feledésnek szánt sírgödrünkön ás. ~Érdemes-e vívni eszmékért, 8989 1| hamar~Hervadni hagytál, sírhantod felett;~S mely mint bimbó 8990 3| sas,~És honja gyászhelyén~Sírhont magának ás. ~Megrázza üstökét,~ 8991 1| És követ - talán hogy a sirhoz kisérjen. ~S mintha a sírlakra 8992 0| egykoron tán hinni kezdenék.~Ne sírj, leány, szemed veres lesz, 8993 0| keble~Volt, mely az embert sírjába tette,~Érző szív és nő hívő 8994 0| éjfél rémes hadja űz. ~Jolán sírjában nyúgalmat talált,~De Latabárt 8995 0| Tarka lepke száll Ábel sírjához csak~És Zenő mosolyg, könnyes 8996 1| ezüstös súgáránál~A harctérnek sírjai kinyilnak~S a haragvó hősök 8997 0| őrült a havas vidéken~Ármán sírjáig a vér után. ~Jön más éj, 8998 3| határain. ~Nincs vért, se kopja sírjaik felett~S a hon nemtője: 8999 0| Nem tilthatta el hogy véle sírjak,~Nem vehette el részem bajából." - ~" 9000 0| vigadók közűl?~- A hősöket sirjokba rejteni. ~S amint jőnek, 9001 1| nagyszerű napokról,~Melyeket sírjokba elkisére. ~"Nem pásztortűz 9002 1| Bajnokai, lealkonyult a fény,~Sirjoknál eldőlt nagyság emlékével~ 9003 1| jogért, hazáért vívtak,~Sírjokon testvér szemekből~Őszinte 9004 1| már~Ránk köszönthet,~El ne sírjuk hát hiába~Ezt a percet.~ 9005 0| nemes bort,~Hogy elfogyott, sírjunk talán? ~Nem, nem, hisz a 9006 1| ember nem rossz, de gyenge,~Sírjunk-é hát s káromkodjunk~Vagy 9007 0| őrjöngő szemmel bámul felfele~Sírként tátong rá az ég végetlene.~" 9008 1| nevettek. ~Ottan mérnek egy vas sírkeresztet,~Fontra adják, míg hajdan 9009 0| szánt~Virág hervadtan a sírkertbe száll. ~Csak szállj virág, 9010 3| földi láncokat~Mosolygva sírkövök borúiból~A felvilági dőre 9011 0| Hiszen nyugodt a holt is sírlakában,~Csak a haldokló küzd fájdalmival. ~ 9012 0| Hogy meg ne törje zárját sírlakának. ~A gyönge hölgyre púha 9013 1| Mely tán egy Titánnak épült sirlakáúl. ~Árván elhagyottnak, idegennek 9014 1| sirhoz kisérjen. ~S mintha a sírlakra hantokat hánynának,~Mind 9015 1| Talán hogy én is óvjam a sírlámpát,~Mit kegyelet ti néktek 9016 3| anyába - míg örökre vész~A sírlehelte átkozott ború. ~Nem lesz 9017 0| Van a Dunán, mint halvány sírlepel,~Közötte kormányzatlan sajka 9018 3| csonka tornyokon. ~S ha sirlepelbe néz a holdvilág,~Ezüst szegélyű 9019 3| szent halotti csende,~S a sírlepelbe kínja elvonúl! ~Ha sír fokára 9020 0| takarva. ~A vezér felhajtja a sírleplet,~Szőke ifjú tiszt szunnyad 9021 1| Domb domb után mint órjás sírmezőben,~Poshadt mocsár lent, fent 9022 2| napsugárban,~Kisértetekkel jártam sírmezőn. ~Sokan szerettek és sokat 9023 0| lehel,~Szürke égbe száll a sirnak bűze fel,~Légi útjából a 9024 3| átkozott ború. ~Nem lesz sirod sötét magányban itt,~De 9025 2| most okoztál,~Bár tudjuk, sírod néked mennyet ad~Te is elnézed, 9026 2| Meg kell nyugodnunk, hogy sirodba tértél.~De aki már ugy elkényeztetél,~ 9027 0| bánata,~Mely felragyog, hogy sírodhoz jöve? ~A dombokon még tegnap 9028 1| Pál öcsém sírjánál~Sirodnál állok, kedves Pál öcsém,~ 9029 2| míg napfény és árnyék reng sírodon,~Gyümölcsfa áll, virágot 9030 3| hazám,~Ez éltet oly dicső~Sirodra áldozám. ~Leányka! édenem~ 9031 0| minden vágyat, szenvedést,~Sírodra még a szent csók~Bűvös virágot 9032 1| fekteti fiát,~Csókot nyom sirója homlokára,~És a könyű, melyet 9033 1| midőn jő fegyveres had~S a sírókat elzavarja,~Jő helyettük 9034 3| Sírokba szálla dőre képzetek. ~Sírokban lele még remény-eget,~Lesujtva 9035 1| világ te,~Ragyogó tivornya síroknak felette,~Hol vagy - hol 9036 0| kínja öl, ládd engem is siromba ez tett. ~Óh fiam! bejárom 9037 3| regén~A vaskor elrobog. ~Siromnak ormain~Hazám oltára lesz,~ 9038 1| hogyha elhordja is a szél~Síromnál lány sír, virág kél. ~Hej, 9039 1| hullása.~Kis virág hajol siromra~Ő emlékszik, azt hiszem, 9040 1| reményvilága~Még a mult sírormokon viraszt,~E két testvér csókja 9041 0| halvány, míg a holdvilágnak~A sírormon ragyogóbb ezüstje. ~Vágyó 9042 1| megfojtja azt,~Játékául a sötét sírőrnek;~S jó ha még ily játékunk 9043 0| S ha zeng dalom, mint sírőrző teszek,~Ki lámpákat rak