| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
9044 0| éneket,~Elcsitítni véle azt a sírót,~Mint a dajka a kis gyermeket. ~ 9045 2| szolgáltatok egy árva hon volt,~Im sírotokra emlékkő se jut.~ ~ 9046 3| mind e gyönyört, üdvöt~Most sirporond fedi~S szűm felbőszült kinok~ 9047 1| palástban~Most kelnek fel a sírszellemek,~És én bennek régi cimborákra,~ 9048 1| S tündéri éltet költ a sírtanyára,~Mint dús szivünk, ha a 9049 1| Enclysionnászentelé.~S mint sírtetőkre éjjel csillag száll,~Keblébe 9050 0| nézitek, jól áll-e,~Hogyha sírtok, a könny megszámolva foly 9051 2| megírta~Ágyúdörgésekkel - sírversedet.~ ~ 9052 0| mint egykor a leány,~A sírvidék is, ahová temettem. ~S ha 9053 0| Vagy hervadnék veled, mint sírvirág. ~Körödbe helyze végzetem 9054 0| vitéz;~Kezében kard, arcán sisakrostély,~S bedőlt résen ki a vak 9055 0| érinthesse ajakát,~Föltolja a sisakrostélyt. De ím~Hogy fölsikolt, mi 9056 0| gyúrja s őrült istenül~Tesz sivár lakókul rá rémárnyakat. ~ 9057 1| Mintha porszem lenne roppant sivatagban,~Melynek dőre hire nem nagy 9058 1| bájvilág helyett~A puszta sivatagjait imádja? ~24 ~Önzővé szülé 9059 0| Ott hol a féléves éjnek sivatagját~Mint órjás lángkéve éjszakfény 9060 0| s kér,~Szavát elhordja a sivító szél. ~*~A várteremben, 9061 1| Elveink~Hűs őszi est, a szél sivítva jára,~S kocogni jött szobámnak 9062 0| meg!"~Így szól Lót próféta Sodoma népéhez,~Haj, de a magasból 9063 0| játszik~Szem elől elrejtett sodronyán vonatva. ~"Készen áll a 9064 1| nesz, mintha~Egy-egy követ söpör le vad madár,~A fórum, melyen 9065 1| kis gyermekével karján a söpört~Udvarra megy, hogy várja 9066 0| Éjsötét a ló, úsz lobogó sörénye,~Ámde még sötétebb a lovas 9067 0| Alatta tombol éjsötét lova,~Sörényét s szél szertekergeti,~Rajt 9068 0| nélküled hazád lesz a rémes sötétben." ~"Hábor, Hábor édes! hogy 9069 1| szikra mindinkább kiválik~A sötétből, mintha szinte nőve nőne,~ 9070 1| hantokat hánynának,~Mind sötétebbé lesz a télnek határa:~Az 9071 0| fénypalást alatt mi~Szörnyű sötétek, mily mélyek azok. ~Mind 9072 1| roppant terem,~Hogy szűknek, sötétnek látszik most nekem? ~S jött 9073 0| sír borúland,~Borul kopár sötéttel. -~De csak tudjam, hogy 9074 0| jóllakni jőjj át!" ~"Ejnye, sógor! termetem kicsinyled?"~Mond 9075 0| vérző, füstös arccal,~Ajkán sóhaj, győzelem szemében.~"Mit 9076 1| Szemébe könny gyül, feltör sóhaja. ~Te élvezéd mind éltünkben 9077 3| gerlicének~Dalára, kínja tompa sóhaján! ~Nehány könny ül szemed 9078 0| tegyem. ~S íme, íme hallom sóhaját már!"~Szőke leányka közeledve 9079 0| csillag tengerébe,~Külde sóhajt a vitéz után. ~Hah, de ím 9080 1| lánykám, közöttünk,~Elhal a sohajtás, míg hozzád elérhet~Mért 9081 0| Könyörűletért esd hozzád sóhajtásom,~Lányodat magadtól, alkotóm, 9082 3| repdesi körűl. ~S végig sohajtja néma öbleit~A mult időnek 9083 3| ellenem,~S nincs már, ki sohajtná:~"Jőjj szűmre gyermekem." ~ 9084 0| s Isten veled! ~Hisz nem sohajtni, sápadozni~Kötők mi frígyünket, 9085 3| árnyba sír fölött~Mi hölgy sohajtozik~Komoly ború takarja el~Halványos 9086 2| országnak!"~A lányka meg sohajtva mond: "Be kár,~Hogy mennek, 9087 0| vagy-é tökélyeknek te telje,~Sóhajunk trónod miért keresse?!~Aki 9088 1| küzdve bukhatom,~De a sorssal sohasem alkuszom.~ 9089 0| ez egy kegyet~Tán meg nem sokallja sorsom istene.~ ~ 9090 0| nem mer már kilépni,~Míg a sokaságból, hosszú úszó hajjal~Gábor 9091 1| küzködöm,~S ki tudja, a tolongó sokaságon~Felűlemelkedni lesz-e erőm? ~ 9092 1| A nagy percben mind nem sokba számol~És letörli végkép 9093 4| KUBINYI FERENC t. b.~Sokról sokfélét tuda hajdan szólani Kátó , -~ 9094 4| KUBINYI FERENC t. b.~Sokról sokfélét tuda hajdan szólani 9095 0| varjúsereg?~Halottkisérő sompolygó sakál,~Sirásodtól a puszta 9096 1| Itt imádságos könyv vár sorára,~A sajtárus nézi fütyörészve;~ 9097 0| Csak veszteségeid hosszú sorát?~Vagy mért a természet, 9098 0| De közte vannak a fehér sorok,~Rokonlélekhez szólanak 9099 1| Hajolva, hosszú, egyhangú sorokban,~Mint sors betűi, melyekkel 9100 0| Nem tépik szét többé szűk sorompók,~Mik közt oly soká sírt:~ 9101 0| hogy nem feledt.~A kárhozat sorsában az vala. ~Ládd, a világ 9102 0| magában a kurucvezér,~Ne fűzd sorsához drága létedet,~S feledd 9103 0| Számüzött hívének gondola sorsára,~Nagyszerű buktára, forró 9104 1| amit én sem értek,~Hogy ki sorscsapással bátran szembe szállok~S 9105 1| becsem le mégis,~Mint számé sorshuzás után?~Múlt évi naptáré, 9106 1| szegényebbé! ~Mostan számoltam már sorsommal,~Nincs öröm, mely meglephetne 9107 0| mint zokog -~Most már jöhet sorsomnak bármi vésze,~Nyugodtan várom, 9108 1| részvétlen vesz el.~Hát fiacskám? Sorsomról tanítsd meg,~Hogy míg él 9109 0| eszébe a viharkirálynak~Az a sorsvégzés mely árva lelkét nyomja.~,, 9110 0| végzendő örökös életét. ~Ah, de sorsvégzéssel Isten, ember nem bír,~Örök 9111 0| nem mérte még fel~Azt a sorsvégzést, mely árva lelkét nyomta. ~ 9112 3| virága az!~A dalnok élte sorvad e virágon,~S mindennikében 9113 1| tanít. -~Az ifjú hallgat, bú sorvasztja el;~Kiolták napját, hogy 9114 1| isten jár,~S míg a testet sorvasztva rontja el,~Lelkét magával 9115 1| majd~S kicsiny kezében néki sós kenyért hoz. ~Mig a pajzánabb, 9116 1| eddig szívednek,~Óh, bár sose tudj a másik felől. ~7. 9117 0| karából futva fut,~De a sóstiszt s vámos pénztárait~Feledve, 9118 0| Kéjjel szivod a léget és sováran,~Mint messzi hon felé - 9119 1| Mosolyukban osztva harci bért;~És sovárgja azt a bajnok, aki~Nem könyörge 9120 1| a szorgos méh jő s mézet sovárgva,~A viráglánykákat körüldongicsálja,~ 9121 0| el nem feledhette. ~Néz sóvárgva a kék messzeségbe,~A felhő, 9122 1| boldogságba,~Óh hogy kiván, hogy sovárog szivem,~S ha önmagában többé 9123 1| hogyha kopogása hangzik,~Vagy sudar fák ormán a mókus cikázik;~ 9124 0| Ha lelkünk egy világa süllyed el,~Közömbösen állunk felette. ~ 9125 1| ragyogása~És megannyi kínhonává süllyedt,~Mely felett halál leng 9126 1| zavarja bár a gyáva pór,~Az süllyeszt, undorít, mig ez emel. ~ 9127 1| alakokat.~Most mély gödörbe süllyesztnek alá,~Hol nap nem ér, hol 9128 4| haszna merengeni holdhoz,~Nem sült meg málé még soha hold sugarán. ~ 9129 1| ajkán hős danák. ~Házias nők sürgenek körűlök~Osztva lángbort, 9130 0| Gyermek játszik, hölgyek sürgölődnek,~Nyugszik a férj, mert előbb 9131 1| A tüzet élesztik fürgén sürgölődve,~Most pillantják csak meg 9132 1| arra senki többet,~Minden sürög, tetszélkedik,~Vajjon kedve 9133 0| felett,~Mosolyogva búv ez a sürűbe,~Mert a másik pajkos cselt 9134 0| virágszál,~Hát inkább ne süssön-é a nap,~S mondjunk-é le inkább 9135 1| Szolga levél, hogy rád süte a nap~És a nyomor, bűn jegyesed."~ 9136 1| heverve,~Harmadik pajtásuk sütköződe,~Élvezé a nap meleg sugárát,~ 9137 1| felmelegszik, tarka gyíkok jőnek~Sütköződni ordas púpján a csertőnek;~ 9138 0| mosolygunk édesen~Dúló lángjánál sütköződve --~Ha lelkünk egy világa 9139 1| füsttől barna arcunk. ~Ott sütköztek hős vezéreink is,~Nem tűrtek 9140 1| Igen, mert bilincs van sütve a~Nép bölcsejére, sorsa 9141 0| legottan,~Hetykén félre tolja süvegét szemébe,~Lelkének viharját 9142 1| reszkető beszéde,~S levont süveggel mén a pór odább,~Úgy érzi, 9143 1| halvány lettem én is,~S most sugám először, hogy szerettem. ~ 9144 0| Mint a miljó csillag~Elvész súgárában a királyi napnak:~Akként 9145 0| néki,~Koszorút fon legszebb sugárából~S a lány halántékira keríti. ~ 9146 4| sült meg málé még soha hold sugarán. ~b)~Tudtad: a záporban 9147 1| szivébe rejtezik. ~11 ~A nap sugárának hét színe van,~A pénz fényének 9148 1| magába. ~Halvány hold ezüstös súgáránál~A harctérnek sírjai kinyilnak~ 9149 1| a mosoly kit illet,~Első súgarával megcsókolja őket;~S amint 9150 0| körébe~S visszaküzd az üdv sugárihoz. ~ ~ 9151 1| Összeszedve a nap eltévedt sugárit~Fenn virraszt az éjben, 9152 0| Bezárod nyíló kebledet~A sugárnak, mely éltetett,~Egy hűs 9153 0| Vonják, vonják őt ezüst sugárok~A magasba túlföldi erővel. ~ 9154 0| lombon által~Nézi a játszó sugárokat, ~S ím megnépesül körötte 9155 3| A szellem élni fog~Dicső sugárokon. ~És áldni fog, ki érz,~ 9156 0| megosztozunk, virágim,~S a sugáron is megosztozunk,~Minden 9157 4| köztünk mint mécs fényt sugarozva te állj. -~Most szelídebb 9158 0| virágszál -~Meteór, mely sugározva hal meg.~Egy-egy élet ára 9159 1| mely mint bimbó csak egy sugárra várt,~Hogy feltárhassa, 9160 0| Oly szerény most, egy kis súgárral beéri,~S érte illatát a 9161 1| voltam. ~Őrizém őt szellőtől, sugártól,~Féltem, hogyha másnak nyilni 9162 1| dalra, üdvre költ, nem ő sugárzza,~De lelkünk az, mi fényárt 9163 0| életében ugy ápolt, nevelt,~Sugj a tavaszról édes álmokat,~ 9164 0| szélvész míg elér,~Halkan sugó szellő leszen,~Virágról 9165 0| borostyán cserfa derekára,~Esdve súgod: gyönge lettem állni,~Óh 9166 0| halványan, bús éjfelen,~Súgván fülembe szörnyű jóslatot,~ 9167 1| kezdi érteni, -~Lágy szellö suhan forró homlokán el,~Felszárogatja 9168 1| peregtek~S ösztökéjét a suhanc eldobta,~Mintha hívta volna 9169 1| Parancsolá egy ácsorgó suhancnak,~A férjet felkeresni s bémenénk;~ 9170 3| kebledet. ~Kövek gyanánt suhintja messze el~A szent emlékű 9171 1| jár.~Érzed-é, nő, lelkem suhogását,~Mint rejtélyes, zokogó 9172 3| remegve puszta hantjain,~Neved suhogja mindenik zephirke,~Az elhagyott 9173 0| lezárva engem,~S titeket mért sujta gyönge nő?~Oh, amaz, hogy 9174 0| amellyel~A hidegség téged sujtana. ~Rab vagyok, rab, kétség 9175 3| részvevő barát. ~De bár így sujtának~Ezernyi átkaid:~Elgyőzte 9176 2| fejvakarva mond: "Be sok~Sujtás, zsinór, mi költség az országnak!"~ 9177 1| rázkódással le nem dobhatni,~Nem sujthatni egyet közibe. ~Ah, de lelke 9178 0| is? Hejh, Isten őt mért sujtja?"~"Ahol esni kell a büszke 9179 0| vándorúl az ifjú,~Sorsnak sujtó karja nehezült a házra,~ 9180 1| Az ősi bűn küldött ránk sujtoló kort,~A lánc helyét csak 9181 0| A hűtelen~Korán sujtott a sors keze,~Más gyermekek 9182 0| Óh hát rajta, rajta, sujtsd le őket is,~Látod, mond 9183 0| ismerlek" mond negyedik fia. ~E súly alatt leroskad az anya.~" 9184 2| 31. Helyes sulyarány~Ha kar kell, szívesen látom 9185 0| gyermekével házi gondok súlyát~Bízva rá s a sírnál gyászoló 9186 0| hófehér szakállal~Az idők súlyától meggörbedve,~Ingó lépteit 9187 1| megszentelt ereklyét,~S hogy súlyával meg ne rövidítse,~Gondtalan 9188 1| sem henyélnek,~Mert eléje sulyos gyári munkát vetnek.~A hegyet 9189 0| keserűen.~"Mert hogy nem volt súlyosabb még a baj,~Mint a bátorság 9190 0| szertemállik,~Elhagyottság sulyosúl reája. ~Végig sír a pusztán, 9191 1| koppan -~A denevér cincogva surran el~Mint sejtés félig körrajzolt 9192 1| terem,~Kisértetes denevér surran-é ott~Az éjen által vagy bús 9193 1| elfelejtheti,~S egy arra surranó~Pajkos lánygyermeket~Felfog, 9194 0| sokáig~S a golyók egyszercsak sűrüen jövének,~Tört az ág felettünk, 9195 1| ring a part bozót füzében~Susogó nádtenger leng körűle,~A 9196 0| néha-néha~Volt is egy szavunk,~Suttogánk, ugy érzők,~Sírok közt vagyunk. ~ 9197 1| sugára,~Lágyabb a szellőnek suttogása,~Telkemen - hogy lakja szeretet. ~ 9198 0| szellemek,~Hall zenét, hall suttogást a lombban~S táncot lát, 9199 0| bajára? ~Mért hallgatám meg suttogásukat~A közbenjárók vészes seregének~ 9200 0| vegyítve észrevétlenűl,~Míg suttogásunk olykor megszakad~S álomképekkel 9201 1| dicsőségért kárpótlásul suttogja:~Nyugodjál békén, boldog 9202 1| Isten jól figyelmez~Szívük suttogó dalára. ~S midőn jő fegyveres 9203 0| találta szíven.~S már alig suttogta: Semmi baj nincs~E ponton, 9204 0| enyhe álomkép, viraszt. ~Suttogva mondja: "Addig álmodol te~ 9205 1| néma csendesség. ~"Ismét szabaddá lőn ma egyikünk".~Mond a 9206 4| SOKAN~Im alakult új párt, szabadelvű s mégis azért tart~A pecsovics 9207 4| LACZAI KÁROLY t. b.~A szabadelvűség zászlóját tűzte ki Károly; -~ 9208 4| bíró~Felkötted te is a szabadelvűségi kolompot; -~Te - s szabad 9209 0| álltok, kedves kis virágim,~A szabadság- s napnak gyermeki,~Én is 9210 1| védelmezze,~Dicsőségért, szabadságért~Pazarolva ontsa a vért,~ 9211 2| 21. A szabadságháború~Mint villámlás valál, fényes, 9212 1| tisztesség! ők neveltek~Szabadságnak, dicsőségnek,~S most is, 9213 2| honnak keble lett. ~*~Te a szabadságot megüdvözölted~Még bölcsejében, 9214 1| Elkábulva tántorgok közöttök,~A szabadságtól úgy elszokám~Végtelenje, 9215 1| A megváltó~Ki hirdeté szabadságunk tanát?~Ki hirdetett testvér-szeretetet,~ 9216 1| tesz. ~III ~Eljött hát a szabadulás napja,~Végre, végre megnyilt 9217 1| szólni vágynék tán,~És nem szabadulhat varázs láncitól.~Nékem e 9218 1| naszádja,~Hová még lelkünk szabadulni bír,~Ha a mocskos hab majdnem 9219 0| fesz közöttünk, nincs hideg szabály,~Nem üldöz részvét, nem 9220 0| földön,~Illem és hiú társas szabályok~Kisszerű korlátai lehullnak,~ 9221 0| feledém~A szigorú társas szabályokat. ~A költő lelke olyan idegen,~ 9222 0| Ki jégkebellel a szívnek szabályt írsz,~Szénát kaszálsz lelkünk 9223 0| zeng minden sátora. ~Jó Szádinak csak hírét hordja szél,~ 9224 0| Mondod új kín jő még szakadatlan,~Új csúfság mindennap a 9225 0| várfokára egy sötét alak,~Fehér szakálát a szél lengeti~Szemében 9226 0| Vén volt Zádor, hófehér szakállal~Az idők súlyától meggörbedve,~ 9227 3| szenvedések,~Melyeket csak a halál szakaszt,~Rózsaszálak a gyönyörűségek,~ 9228 1| csengetyűcske félbe nem szakasztva~Vidám dalt tanuló visszhangok 9229 0| hogyha azt kisírom,~Úgy végét szakítom örök életemnek." ~Mond viharkirály 9230 0| egymásért vagyunk,~El van szakítva tőlünk a világ,~Nincs fesz 9231 0| puszták fényes délibábja.~Mig szalagja, melyet tündérek szövének,~ 9232 0| légtengeren,~Itt a napsugár fényes szalagján~Lejtnek fel-le, fürgén, 9233 0| Gyöngyöket, gyémántot, szalagot, fátyolt hoz~Tündér földről 9234 0| bús lépteinknek,~A fényes szálakat nem vonja földünk,~S ki 9235 0| Szemfödőt terít ezüst szálakból~S fest reá száz rémes alakot,~ 9236 1| mert a nagy férfiú, ah!~Egy szállal sem különb, mint tenmagad.~ 9237 0| bár éheztek~Rút idő van, szállás is elkelne,~Ott a város, 9238 1| embernek lenni, hogy~Ne szállja meg lelkünk népgyűlölet. ~ 9239 1| Hogy vétkezzem s pokolra szálljak le? - ~Óh hit nemtője! kit 9240 0| elcsendesednek,~Oly néma lesz a szálló éj, felé~Csak a szél suttog - 9241 1| sorscsapással bátran szembe szállok~S még meg nem riasztott 9242 1| terem,~Arany felhőnek árnya szállt-e végig,~Vagy életöröm, ittas 9243 1| írigy a sors! amily zúgva szálltak~Bűbájos körödnek üdvadó 9244 1| Hogyha végre a táborba szálltunk,~Békötöztük vérző sebeinket~ 9245 1| egyéb a névnél, hogyha sírba szállunk?~Nem hullunk-e vissza, mint 9246 0| lélekrokonság~Mind elcsépelt szalma, dőre fecsegés csak.~Őrült 9247 0| Dicsőségében sohsem osztozám,~Mi számadása a világgal van~Mind nem 9248 1| megdermed mint kő,~Mert számadásba most az embernek~Nem súlya 9249 1| Gondolom, hogy népem ébred,~Számadást tart - és haragján~Multja 9250 1| honnan? ~Felretten szavokra a szamárkenyér is,~S hajlong, mintha régi 9251 1| állt portól lepetten~Kék szamárkenyérrel, búsan elkókkadva~Olyan 9252 1| lónak, s hogyha jő~Isten szamáron, megtagadja ő.~Felrugja 9253 1| így becsem le mégis,~Mint számé sorshuzás után?~Múlt évi 9254 1| hát várva várok;~De nem számítok s meg se lep,~Ha ott bármit 9255 1| Könyv nélkül élek~Csak hadd számítson a fukar~Száz évvel is előre,~ 9256 1| Egész vevő világnak. ~Nem is számítva azokat,~Kik kölcsön könyvvel 9257 1| földünkről feltarthatatlanúl,~Számok jőnek mindenütt nyomában~ 9258 1| hírt,~Csak kérlelhetlen számokban mutatva:~Hány élet folyt 9259 1| Megkacagják,~S a költészetet számokkal~Elriasztják.~Volna mámorunk 9260 1| minden régen mult napokból,~Számolás itt, ott érzés, sohaj. ~ 9261 1| Istentől kapott; ~Hogy bűn és számolásnak~Mocskával terhesen~Ha látná 9262 0| nagyvilág,~Vad zajoddal, kalmár számolással~Elriasztád álomképeink,~ 9263 0| hogy romjain virrasztva számold~Csak veszteségeid hosszú 9264 1| mond a nemtő, e képeknek~Számolhatlan, végtelen sora;~Hogy birhatnád 9265 1| mozognak,~A temetési díjt számolja ki.~Te komolyan veszed nagyon, 9266 0| basa~Sok nép uralta őt,~De számolt ép ezért~Még több irígyelőt. ~ 9267 2| Megvesztegethetlen~Rád bizton számolunk, hogy pártunkon leszesz,~ 9268 1| harcvágya, hogyha ébred,~Számolván a bőr mi hasznot ád. ~Hogyha 9269 0| jő tisztelegni~A basának számos szolganépe,~Ott zenélnek, 9270 1| lantomat,~Mig az enyészet számotokra is majd~Méltóbb dijul csillagkoszorút 9271 0| hol egynek élve, ah,~Más számtalannak szörnyű pokla lesz. ~S míg 9272 1| ajándékait,~Az istent tőlünk égbe számüzék,~És idegen lett szellemünk 9273 0| Amin e kebel függ minden, s számüzésben,~Szívvilága nélkül mit tegyen 9274 0| tengeren túl~Él a költő árván, számüzötten~És dalát a kalmárnép nem 9275 0| Lucifer karjában,~Az égből számüzve, itt földünkön volt már,~ 9276 0| ás számodra sírt, tán a Számum,~Ha majd fölödbe porhegyet 9277 1| alkot,~Emberkéz alkotja számunkra a poklot. -~Hah, de mit 9278 0| vétkezém,~Önakarat önkénytesen száműze. ~Óh drága hölgy! álbüszkeségből 9279 1| szárnyival,~Mert a világról rég száműzetett,~Talán az égben lel még 9280 0| érdem koszorúja. ~Lucifer száműzve búsan elbolyongott,~Átok 9281 1| állva. ~S míg mellette a szán gyorsan elsikamlik,~Súgár 9282 1| kicsiny fázó hogy átmelengne~Szánakozva e kebelbe vettem. ~*~Nőtt 9283 0| hivém az Istent, ámde rossz szándékkal~Bűnt nem művelék, csak áldásid 9284 3| Ki nyujtsa védkarát,~Ki szánja sorsomat,~Nincs részvevő 9285 1| is van helyem,~Mondd: ne szánjanak, könnyet, sohajtást,~Jól 9286 1| mondván: mi rossz, ravasz!~Szánjátok őt, de meg ne hallgassátok,~ 9287 1| büszke kebelem,~Azért ne szánjon soha senki sem.~Ha elbirom, 9288 1| S messze elszalad bár szánom a bokortól,~A bokor még 9289 1| lakói~Jó szivű áldással szánomig kísérnek. ~S amidőn lovamnak 9290 1| palástot~Nyom nélkül sikamló szánomnak körébe,~Nincs egyéb nesz, 9291 1| Hogyha Isten férfi kebelébe szánta.~Amidőn elváltam tőled, 9292 1| tánc! hogy volt hogy! most~Szaporán~A legvígabb hátra vagyon~ 9293 1| ékes,~Nézd, mi zöld lengőke szára. ~Sárga a féltés, ennélkűl~ 9294 1| Már csak a világon,~Mint a száradó lomb, s messze, szebb hazába~ 9295 1| bűnös és bakó,~Még fel sem száradt a kiontott vér. ~S midőn 9296 1| bérceket mos széjjel,~Tengert száraszt ki, megtölt völgyeket,~Felkerekíti 9297 1| A cövekhez kösse csak a szárát."~"Aztán lesz-e majd neki 9298 1| Mint a csillag,~Hogy míg szárazon marad majd,~Én meghaljak.~ 9299 1| pillangógyüjtemény,~Rendezve a szárnyak fénye szerint,~De tű vagyon 9300 0| Felkészül hát újra, és szilaj szárnyakkal~Zúgva megy nyomában a bájos 9301 1| repülésben hogy túl nem szárnyalhatják~A viz színén csuszó kis 9302 0| Fátyolát ereszti a szellő szárnyára,~S abból vált a puszták 9303 0| lámpafénye,~Félve, mint sas, mely szárnyat próbál,~S mindég jobban 9304 2| Eltakarva híven feltörő szárnyával~Mint ökörszemecskét lopja 9305 1| szelleme még el sem nyugodott,~Szárnycsattogása most is hallik ott,~S ti 9306 0| arculattal~Dicsragyogva szárnycsattogva ott áll,~Felsikolt a lány, 9307 1| Istenhez száll egy felhő szárnyival,~Mert a világról rég száműzetett,~ 9308 0| éjharangja~E vadonba rezgő szárnyon jő;~Megszűn a vész, s a 9309 0| szivének?~Itt egy fiatal fát, szárnyszegett madárkát,~Ott meg egy elkésett 9310 1| szerelemre~Ringass, ringass pille szárnyú képzet,~Mult idők álmába 9311 0| kifárad,~S a szűktápú Jávor szarvas már nem él meg,~Hol földet 9312 0| legszebb kezdet volt~Az eke szarvától most került ujoncra. ~Vén 9313 0| Vendégűl a vidékre tartanak. ~Szatmárban is foly már a haddelhadd,~ 9314 0| jő s bősz kurucai!~A hír Szatmáron végig így kiált. ~E neszre 9315 0| seb gyanánt ég."~És megáll szavában, mert jancsár és spáhi~Nem 9316 1| hegyen. ~Egykor e harang szavából~Csak gyönyört értettem én,~ 9317 0| vigyázz, vigyázz, ifjú, szavadra!~Meg ne átkozd könnyelműn 9318 0| szerelmet"~S eltünt, míg Ibolya szavain merengett.~Majd eszmél, 9319 2| Fellelkesülsz a nagyság szavaira,~Költő vagy, minden hétköznapi 9320 1| ostorpattogás és biztató szavak közt~Őrlék a homokot a kocsikerekkel. ~ 9321 4| okoskodol, oly döcögőn rakod a szavakat, mint~Hogyha nemesb hintó 9322 1| Nem kötöttünk frígyet nagy szavakkal,~S öntudatlan már is frígyben 9323 1| dalt tanuló visszhangok szavától,~Sir árván magában, mint 9324 1| hova, honnan? ~Felretten szavokra a szamárkenyér is,~S hajlong, 9325 1| régi házra~Ősi ház! négy század krónikája~Van felirva barna 9326 0| itt ez áloé,~Mely egy-egy században virágzik egyszer,~És mint 9327 1| csatákban~A balszerencse századévei.~Nem féltelek hazám! ~Ameddig 9328 0| Ámde hogyha kell, egy századévig~Keblem e helyen nyugodtan 9329 1| Nyujtsunk kezet!~Sok századig valánk szomszédosok,~Lakunk 9330 1| sikertől van. ~S hogyha századokig tart az éj, nem hosszú,~ 9331 1| mért teremtél~Itten állni századokon által?~Korbácsolva a habok 9332 0| forró léhe~Eltartana egy századot,~Melyet rejt, míg ki nem 9333 0| földnek,~Mely mienk lett százéves csatában. ~S hogyha tenni 9334 1| nevéről,~Csak mint Istent százezer müvében. ~S szentségsértő 9335 1| imént még~Haraggal zúgott, százfelé szakadt. ~Óh, vajh mi rosszul 9336 0| dús tavaszt,~Ezer virágot, százhangú zenét,~Élvezze más a fényes 9337 0| kedvet ad. ~Azt hitted, százig se tud szegény olvasni;~ 9338 0| táncvigalomban~Ismértem nálad szebbeket, leányka,~Hajoltak hozzám 9339 2| bámul egy képet,~Ennél szebbet, mond, még nem szült müvészet.~ 9340 4| hanyag! ezt panaszolja a szécsényi járás:~A buta! Szontagh 9341 0| látogat,~Utána a király nem szed adót. ~Lovának körmétől 9342 1| nyugodt lehetsz. ~Az adót szedik csak szolganépek,~Ottan 9343 1| Ő virágbokrétát ment ki szedni,~Én madárzenét hallgatni 9344 1| A virágot nem hajnalban szedtem? -~Halvány lett ő, halvány 9345 0| felhőt ére~S felsikojtva szédült a vész örvényébe. - ~A tündérek 9346 1| már szinte ellök,~Félelem, szédűlet száll reám.~Börtönömnek 9347 3| sirlepelbe néz a holdvilág,~Ezüst szegélyű fenyvek ormain,~Nehány rideg 9348 1| vesztével~Ő lett volna csak szegényebbé! ~Mostan számoltam már sorsommal,~ 9349 1| mint halál harangja,~Mely szegények sírján búcsuzó gyanánt szól. ~ 9350 1| Templomban hogy oda járt. ~Bújt szegényke eleget~Más leánytársak mögé,~ 9351 1| könyörgenek azért, míg~A szegénynek szószólója nincs,~Véle vándorol 9352 1| bár-~Mint küzködöm,~Mint a szegénynél~Talált arany~Napfényre jő 9353 0| mint mosolygó szellem,~A szegénység s megelégedés jár. ~Gábor 9354 0| meghunyászkodva kerülték ki. ~Távol szegletből nézte ezt Magócs,~A szőke 9355 0| És az ügy, melyhez egyik szegődik,~A másikban ellenségre lel. ~ 9356 0| Kicsiny leányka, most hozzád szegődve~Kebledben egy új jobb világra 9357 1| szív becsében nem veszít,~Szégyelje a lány s a világ, ha oly 9358 4| szerint most:~Amit előbb szégyelt, pénzire s észre szegény.~ ~ 9359 1| dobott rád,~Eltakarva bünöd s szégyened világát,~És helyébe Isten 9360 0| még,~S megfosztottságát ne szégyenelje." ~ ~ 9361 1| hol lelsz bajtársakat. ~Ők szégyeneljék, kik nem jöttenek,~Elhagytak 9362 1| domb alá rejtőze,~Mintha szégyenelné, sajnálná, hogy éle.~Ámde 9363 1| hagyott csak ránk keze,~Szégyenelném, hogyha szent hazámnak~Én 9364 0| szív,~Gondolám, hogy szinte szégyeneltem.~Életpálya nyílt a jóbarátnak,~ 9365 1| gyermekem -~Óh de én, de én, ki szégyenemmel~Az anyaszívet nem temetém 9366 0| még. ~III ~Óh leányka, nem szégyenled-é, ha~Durva bérc kegyesb, 9367 1| ember, mitsem ér,~Szintúgy szégyenli nyomorú faját,~Száz címet 9368 1| tudom, engem,~Mert hogy a szégyent s annyi keservet~Véled e 9369 0| hozzám csókkal ajkadon,~Szégyenülten és kéjtől remegve,~Hogy 9370 1| aggá érleli,~Fejét a földre szegzi, mintha ott~Keresné, hogy 9371 1| mit lehel,~Egész világon széjjeláradozna~A föld és ég, e régen elszakadt~ 9372 2| göröngy,~Nem szabad azt széjjelszakítanod.~ ~ 9373 1| lép; ~Egy förgeteg jő s széjjeltépve hull~Foszlányokká a képzelet 9374 1| áll még most is az üres szék,~És megváltónk képe függ 9375 1| Itt atyám ült nagy karos székében,~S míg beszélt, én gondolám 9376 1| gyermekharcainkat,~Várainkat székekből csináltuk,~Nagyszerű volt 9377 1| fiacskám kérdi, hol apám?~Székem ott áll könyves asztalomnál,~ 9378 1| a király magas fejdelmi széken,~Harag lobog fel vad lángként 9379 0| Falusi nász~Legelől hosszú szekér cigány megy~S amint zökken 9380 0| a felkendőzött ló is,~A szekéren hogy szép menyasszony van. ~ 9381 1| bálványok előtt,~Csókdossa a szekérnek kerekét, mely~Díszmenetében 9382 0| Készitettem én már mindöröktől széket. ~Mind, mind menjetek hát 9383 0| mindenségben hová lesz. ~Óh, de szél-árát ki sírni hallja,~Megmeredve 9384 4| LAJOS főjegyző~Orgona vagy, szeled úgy zúg, mint a "tereskei 9385 1| Szent áhítattal lép sírja széléhez,~S vezércsillagja hős neve 9386 1| holdnak fényében.~Kertünknek széléig marhák legelének,~Szólott 9387 1| fellegek~Ezüstös szárnya szélein ragyogván. ~Mint hogyha 9388 0| a lány - mi érte?~Messze szélén a kék láthatárnak~Látja 9389 0| Védük ifjúságod, s a világ szelének~Még nem érezhették fagylaló 9390 1| sötét terhével a látkör széléről. ~Végre a felhő a tó fölébe 9391 1| Hétköznapja telve lesz,~Ismét e szelid harangszó~Nyugtot nékem 9392 0| Óh de nem, nem - arca ily szelíd-e,~Nyugalom von-é mosolyt 9393 0| Illik-é ez, mond a nő szeliden,~Igy aludnod óh te feledékeny?!~ 9394 0| helység áll előtte,~Mindinkább szelídűl a lovasnak arca,~S mintha 9395 0| szél zászlókat emelni. ~S a széllel jő honvédek vezére,~Harcvágy 9396 0| erkélyén mereng;~S ím a szellem-szó közűl feléje~Jól ismért 9397 1| őrült táncra menne. ~S a szellembeszédre az ég is figyelmez,~Gyors 9398 0| mécsem lobog,~Ah, érzem szellemcsókod, kedvesem. - ~V ~Kifáradt 9399 0| hitték, hogy tudós Zádornak~Szellemekkel van szövetkezése,~S a leány 9400 1| látod eszmém mily sötét...~Szellememhez volt ragadva az árny,~Melyet 9401 1| gondolkodni fog,~Lengetni zászlóit szellemetek~Lejő megint, s ti megbocsájtotok.~ ~ 9402 1| tekintet~Lelkeink között majd szellemhíd gyanánt lesz.~S eltűn a 9403 1| derengett. ~Vissza-visszavont szellemkarokkal,~Könnyet ejte az örömpohárba -~ 9404 0| Óh, nem érzed-e miként szellemkéz~Köztünk halvány, síri leplet 9405 1| sejtése van,~Keblében fáj a szellemszó s kisír,~Félszeg földünkre 9406 1| nemesb~És a göröngy is át van szellemülve.~A harmaton, mely a pór 9407 0| minden e világon~Oly dicsően szelleműle át. ~II ~Mért gyujtottál 9408 0| Más reménye nem volt a szellemvilágnak. ~Jehovának jött egy pajkos 9409 0| marad: ~Míg a szív játékos szelleteknek~Engedvén át kisded csolnakát,~ 9410 1| látja. ~Eléje jő már enyhe szelleten~Az estharangnak reszkető 9411 0| világa. ~Száll az angyal s szelletét megérzi~A mély szörnye rémes 9412 0| Homlokuk letörlé s enyhe szelletével~Felüdíté őket a ciprusnak 9413 1| bájának reng varázsa,~Ő súg a szellőben titkos danát,~Mely ellen 9414 1| beszédet kezdi érteni, -~Lágy szellö suhan forró homlokán el,~ 9415 0| forró homlokát. ~És amint szellőként elsuhognak,~Lát Andor száz 9416 0| rajta már, mint őszi lomb~Szellővel küzdve a fiatal fán. ~S 9417 1| száz alakú tündér te,~Hogy szellőztessem arcod fátyolát?~Midőn lelkem 9418 1| kinyilnak~S a haragvó hősök széltűl űzött~Tűzlidércek képében 9419 0| keríti. ~Lejjebb szállt ezüst szélű felhőkön,~Mosolyogva int 9420 0| Hadd légyen ott az ősz szélűzte levele~Melyről nem tudni 9421 0| völgy való neked,~Hová a szélvész míg elér,~Halkan sugó szellő 9422 1| amíg ellesem majd,~Szózatos szemedből, elszakadva távol,~Únalmas 9423 0| azután csak.~Húnyd be a szemedet, és vágj jobbra-balra,~A 9424 1| távolság elrejté irígyen~Tőlem, szemeid hogy érettem könyeznek.~ 9425 1| vádbeszédnek!~Harclihegve tiszta szemeidbe néztem,~S mindent feledék, 9426 1| feltűzék a rongyos atillára;~Szemeikben könyű és mosoly volt~Fordítván 9427 1| mégis - mért tolúl könyű~Szemeimbe visszagondolva~Az időre, 9428 0| baj,~Mint a bátorság volt szemeinkben. ~"S mért nem hozza tiszted 9429 0| élvezem,~E termen és e kedves szemeken túl~Idő, világ ne létezzék 9430 0| mosolygva~Zengem el - könyűs szemekke~ 9431 1| vizsla is~Gazdájáért fontos személy ma,~Tudtával van, hogy ünnep 9432 1| regéket.~Már pedig elégszer a szememre hánytad,~S rút dolog valóban - 9433 1| zord halálra s a lány szép szemére,~Óh, akit a sors ily vadul 9434 0| Karomban hagyd el szent szemérmedet! ~Itten hatalmasb istenség 9435 0| És csókot nyomva lánykám~Szemérmes homlokára,~Egy könny ragadt 9436 1| Jéghazába messze kedvesem szemétől.~És én balga tűröm e szegény 9437 1| tövénél~Gyászos a hab, mint a szemfedő. ~S egymást űzi bár mindég 9438 0| hold kél, mint gyászos nő. ~Szemfödőt terít ezüst szálakból~S 9439 0| harmat ott ragyog~Veres szemhéjain. ~"Hej rózsa csak virulj;~ 9440 0| tűrt?" ~A leányka némán szemlesütve~Másik kérőjének int legott,~ 9441 1| van csupán,~A gyomor s a szemnek ingere;~Az szülé, mivel 9442 0| népei~Megérték a parancst szemöldein~És meghunyászkodva kerülték 9443 0| Kartágó lehull,~S urának szempilláiról lesi,~Mit adjon még fájó 9444 0| Felsülés~A rózsaarcú lányka~Szempontja, logikája,~Agg bölcs, megszégyenít,~ 9445 1| Talán egy eltévedt szép szemsugártól~A mult reám halvány árnyat 9446 1| hiú ember, nyelvedben is~Szemtelen hizelkedel magadnak,~A jót 9447 1| lány, ha megszeppensz~Már a szemtől oly szertelen,~Mit téssz 9448 2| mennyet ad~Te is elnézed, hogy szemünkben könny áll.~ ~ 9449 3| rideg,~Miként elhamvadt szén. ~Hazátlanná tevél:~Elvetted 9450 1| mindeniknek érzi.~Harmatos virágid szénának kaszálja,~A rétet kicsinyes 9451 0| a szívnek szabályt írsz,~Szénát kaszálsz lelkünk virágiból.~ 9452 0| a holdba nézsz~Mosolygva szendén, mintha intne onnan~Jól 9453 1| napos, olajfás partjain?!~Szender volt az örömrózsák felett,~ 9454 0| Sírfenéken ifjú nő~Szép álmokkal szendereg,~Mert imáját hallgaták~S 9455 0| lelkemből vonsz elő;~Mi ott szenderge titkos sejtelemként,~Vonód 9456 1| egykor~E város végálomra szenderűl,~S elvész mint buborék minden 9457 1| rég.~S míg dús oszlopzatja szentegyház gyanánt áll~A lomb színes 9458 0| láthatár.~Kis falunknak szentegyháza.~Legalább meg nem gyalázza~ 9459 1| odább,~Úgy érzi, mintha szentegyházba lépne. ~És a beszédet kezdi 9460 0| illatot,~Színt, harmatot szenteljek.~ ~ 9461 1| sírni is erő kell,~Könnyel szenteljem fel bús lantomat,~Mig az 9462 0| árnyékozza azt be,~Méltóbb szentély a véres oltárnál. ~Pária-családé 9463 1| lép belé, mint rejtélyes szentélybe,~Mig a kis lélek magányától 9464 0| istencsók szerez~Keblünket szentesítve~A hitnek fénykörével,~Mint 9465 0| mert előbb halászott. ~Szentirást olvas föl egy családfő,~ 9466 4| SZENTIVÁNYI ANZELM kir. kamar.~a)~Másnak 9467 1| Melyet minden ért, mint szentlélek szavát,~Melynek minden kedves 9468 0| kezedbe a liljomnak szála~És szentnek állítlak a szentelt oltárra.~ 9469 0| kalapokkal lépnek,~Ami nékem szentség, tárgya élceiknek.~És te 9470 2| apám! mond a mágus fia,~Szentségeink között jár egy egér,~Mindent 9471 2| törvénye,~Mely a legszentebb szentséget fedi,~És mely előtt hittel 9472 0| Jól gondold meg esküdnek szentségét,~Zálogúl hajfürtöd add velem,~ 9473 1| Istent százezer müvében. ~S szentségsértő nyelv ha tán kimondja~E 9474 1| szent,~Kicsinyli csak mint~Szentségtelent.~De hogyha szűmbe~Száll 9475 0| győzedelmidnek, miért~Nyúltál szentségtörően e kebelbe? - ~Ha szívednek 9476 3| fényivel~Fölérne a szülő~Szentült érzelmivel. ~S mind e gyönyört, 9477 0| úgymond a nemtő merengve -~És szentűl betöltöm eskümet.~Ámde hátha, 9478 0| csak újra, s ismét újra szenved. ~Mert habár kiűze kebeléből~ 9479 1| Kiért e szív oly annyit szenvede, ~Pedig tudám, szeret - 9480 0| homlokán. ~E pár egymáson szenvedéllyel függ,~Egymás karán lelnek 9481 1| folya? - ~Látom, látom, szenvedélyeink~Könyve a szív, égessük el 9482 1| felkarolni~Magasan héjázó szenvedélyem,~Most mit visszahoztam: 9483 0| földét éri, életét és~Ezzel szenvedélyét érzi visszatérni. - ~Hogy 9484 0| közötte. ~Elaltatám már szenvedélyimet,~Nyugodt valék, mért jöttél 9485 0| tudád, hogy az örömnek,~A szenvedélynek, a költőnek,~Hogy éljen, 9486 1| világot, küzdje le~Mind a szenvedélyt előbb, mellyel~Új világát 9487 1| legyenek eszedben,~Hogyha szenvedénk és könyezénk egymásért,~ 9488 1| várni kell nyugodtan,~Minden szenvedésben egy vigasztalás van:~A tudat, 9489 1| életre hív,~Hogy kínpad szenvedése közt a szív~Mindvégig tűrve 9490 3| Hattyúdal~Rabláncok a földi szenvedések,~Melyeket csak a halál szakaszt,~ 9491 1| Hallva kedvesének átélt szenvedését,~Azután egy percre csendes 9492 0| legszebb dijat,~Egy hosszu élet szenvedésiért. ~III ~Még itt feküsznek 9493 1| Csak egy nyomát a titkos szenvedésnek~Megnyugtatásaul szerelmi 9494 3| ott dicső, azúr sugárain~A szenvedésre üdvsugárt talál.~ ~ 9495 0| fecskefészket,~Csak te élj és szenvedj, mint igaz próféta!"~Ezzel 9496 1| halált~Is élő holtakként szenvedjük át. -~El hát veled, ne üldözz 9497 0| szeretem,~S ha megtudná, szenvedne általa."~ ~ 9498 0| lehetnék ily kegyetlen,~És szenvednék ismét általa~És szenvedném 9499 0| szenvednék ismét általa~És szenvedném mind a kínt, amellyel~A 9500 1| S vigasztalást mosolyg a szenvedőre. -~A költő Isten kedves 9501 1| értheted csak,~Aki szintúgy szenvedsz elszakadva tőlem.~Vissza-visszanéztem, 9502 1| vérző feszület,~Egy isten szenvedt rajta, s vérzeni~Kell annak 9503 1| éneklénk - vezérink ott valának~Szenvedtek velünk, kik kiskoruktól~ 9504 1| hogy álomkép csak az,~Miért szenvedtetek oly hősien,~Ott láttátok, 9505 1| ünnepiek. ~Jók vagytok akkor s szépek is mind,~De lessenek meg 9506 1| Külföldre mégy, öcsém,~Tanulni szépeket.~Én társúl egy kicsíny~Méhét 9507 0| istenem,~Gyermekimnek anyja, szépem, kedvesem!~ ~ 9508 0| Ez a ridegség a valódi széphez~Legjobban illik tán, úgy 9509 0| kebleden;~Tán haragszik, hogy szépítni képtelen~S bájaidnak tengerében 9510 0| emlékezem~Hogyha hallom, a szépség kacér~S hódolatra vágyik 9511 0| színt ad a virágnak,~Mely szépségben ragyog fel,~Míg durva kéz 9512 0| a világgal is kibékülök,~Szépségedre hogyha gondolok. ~Hogyha 9513 1| síron túl,~Mert az anyaggal, szépséggel alélt.~Mely mint virág, 9514 0| valék, mért jöttél mint szeráf, most~Felrázni a réghúnytak 9515 0| Ládd, ládd itt van a szerail már~S ablakán mi lant az, 9516 0| elfelejti csakhamar. ~A szeraljnak híre, fénye~Változatlan 9517 1| tatár~Vagy orosz,~Rác, oláh, szerb és kitudja~Milyen rossz,~ 9518 0| Borkához) ~Bölcseség van, nő, a szerelemben,~Örülésnek nézze bár az 9519 1| Emlékezés az első szerelemre~Ringass, ringass pille szárnyú 9520 1| embere minő:~Házasságrontó, szerelemszövő.~Tanácsban dús, tettben 9521 3| nehéz dagálya,~Hol őt örök szerelmbe birhatom! ~Isten veled, 9522 1| arcaiknak~Rózsájával elhervadt szerelmek? ~Hát a bölcsnek észlámpája 9523 3| azoknak érzte, kiknek itt~Szerelmeken nehéz ború uralt,~Kiknek 9524 0| borzalommal látja,~S őrjöngő szerelmének hangjával~Kétségbesve a 9525 0| szót,~Mellyel búcsuzott szerelmese. - ~Megveretten, megfogyottan 9526 1| Kisül, hogy olyan mint szerelmesem. ~Akkor nem kell éltet keresnem~ 9527 0| győzelmedet?~Sírok közt, oh leány, szerelmeskedni félj,~Mely hervadt lomb 9528 0| Hol maga marad csak kínos szerelmével. ~Hol már elfogyának Istennek 9529 0| az ég,~S a két ellen és szerelmök tárgya~A sírban már megbékéltek 9530 0| az egész föld elborúl~S szerelmükben egy percre boldogok. ~Hajnal 9531 1| Elfüstölni őket, óh jaj, nincs szerem,~Ábrándos rémlátó hát csak 9532 4| SZERÉMI ANTAL hadi főpénztárnok~ 9533 1| Habzó pohárral vigan éltetik~Szerencséjét s a bajnok zsarnokot. ~A 9534 1| szent lapjain áll,~S mely szerént méltó bért a bűn és erény~ 9535 0| mosolygóbb, nem volt szem szerényebb,~És midőn mélyében arcom 9536 1| földrázó vész. ~Biró s elitélt szerepet cserél,~Ez reszket, míg 9537 1| az életnek színpadán~Nem szereplő már s műélvet les~Tarka 9538 0| szent törvénynek öntudatja,~Szeresse lánytársát, hisz azt~Eszményi 9539 1| ifjúság, szerelem,~Örüljetek, szeressetek velem! ~Ha mondják, nincs 9540 1| Élvezzünk csak, s mi fő, szeressünk,~Majd gyermekünk tán jobbá 9541 0| szelleme,~Feledt-e, vagy csak ő szerete tán,~Azt nem tudom, de ő 9542 1| költői kebeledre,~De mert szereted, ne legyen nőd. -~Ismérem 9543 1| Mi a miénk volt, s amért szereténk,~Levetkezéd, nem ismernénk 9544 1| meg a szeretet.~El hát a szeretettel végre,~Fel, fel, kiáltsuk: 9545 1| mi gúny, mi gúny!~Csak az szerethet, aki tiszta még,~Mint a 9546 0| előttem. ~II ~Mondod, mást szerethetek még,~Rád ki mindent elfecsérlék, -~ 9547 1| agyon.~Lennének jók, hogy szerethetném, vagy~Gyülöletre elég gonoszak,~ 9548 1| ifjúság, szerelem,~Örülhettek, szerethettek velem! ~De sebesen jő a 9549 0| játszol szüntelen,~Tán jobban szeretnél, ah, de ilyen~Lángoló szív 9550 1| tart méltó jogot. ~Ha nem szeretnélek még tégedet,~Hazám tanítna, 9551 0| békejelt. ~VI ~Látnom téged és szeretnem egy volt,~Óh leányka, honnan, 9552 0| csoda dolgokat kell!"~S űzi szeretőit szerte a világba,~Hétfejű 9553 1| Eltévedt virágit. ~Látta szeretőjük~A dalos madárka,~Kebleikre 9554 0| Nem, soha ne birjam inkább szeretőmet,~És bolyongjak kósza lélekként 9555 0| védni indul~A felejtett régi szeretőt. ~Ráborul, hogy keblével 9556 1| így találnám,~Hol szivem szeretteit hagyám!~Vajh a nyárnak kéje 9557 2| jártam sírmezőn. ~Sokan szerettek és sokat szerettem,~Bántottak 9558 0| fiú és a lány,~Ismerték, szerették a kis házi fecskét,~Ez költé 9559 0| színt tőle nyer csupán;~Szerettelek, s szerelmem boldogsága~ 9560 0| Ellentállottam nőnek, hogy könyörge,~Szerettemet hallgattam, mint zokog -~ 9561 1| népgyűlölet. ~Ti gyűlölet helyett szerettetek,~S ne bánjátok meg csalódástokat,~ 9562 1| nem, gyötörtük egymást bár szeretve,~Ön a könnyet csókkal leégeté,~ 9563 0| koszorúval~Megjövök, fog örömet szerezni;~Nem néznéd te fényes koszorúmat~ 9564 1| szám, hogy másnak fényt szerezzen,~Avagy boldogitá-é tán az