| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
9565 4| szerint, hogy rossz a megye szerkezete.~ ~ 9566 1| éljen. ~Zsibvásárra értem; szerte-széjjel~Korhadt házi bútorok hevertek.~ 9567 0| együtt érzénk~S jártunk szerte-szét,~Némán - mert helyettünk~ 9568 0| éjsötét lova,~Sörényét s szél szertekergeti,~Rajt a hős, mint ifjú hadisten 9569 1| megszeppensz~Már a szemtől oly szertelen,~Mit téssz majd, ha véletlen~ 9570 0| kiált utána;~A világ zománca szertemállik,~Elhagyottság sulyosúl reája. ~ 9571 0| S bundájából egykedvűn szertenéz,~Jól tudja, hogy felette 9572 0| őrjöngve bűvös gyöngyét szerteszórja,~S e gyöngyökből vált a 9573 1| néha kurjogat~Itt-ott egy szérű őr,~S nyugodtan a kazal~ 9574 1| messze fényt sugárzó karddal~Szerzett hazát, nem hagyja, hogy 9575 0| kedved?~Hol van a pajzánkodó szeszély?~Hisz te egykor egy kicsiny 9576 1| serdülő, a tiszta szerelem,~Szeszélyesen repül az ég felé,~Túlszárnyal 9577 1| is~Részegítő kéjét messze szétárasztja.~Álmodtam felőled, forró 9578 0| lett a lant éneke hevének,~Szétárjadt a hallgatók között,~Minden 9579 0| hanyatlott hátra,~Szellő játszott szétbomlott hajával. - - ~Ott állt a 9580 0| álmaim~Nehéz alakjai mind szétfolyának.~Eltűnt a tér - el a nehéz 9581 1| éltünk mint vad ének zeng,~Széthangzik minden, rémesen kereng,~ 9582 1| élvezem;~Hogyha hamvamat széthordja a szél,~Búm is elhagy, mindegy 9583 0| éltében~Legerősbjei mind széthullának. ~S a nehány is ott hagyná-e 9584 0| kacag Zákány furfangjain,~Szétküldvén országszerte híröket~A népdal 9585 1| korcsfaj hiú zaja eláll,~Akkor szétnéz s ünnepies világát~Megszenteli 9586 0| nyomában~Százados művei szerte szétomolnak. ~Megy, rohan s amint már 9587 1| Ottan minden pusztulási kép.~Szétoszolna tünde ideálom,~Mig így bírlak, 9588 1| segéli,~Áldását és báját szétosztani, mérni,~A nemtő mosolygóbb 9589 2| jutott,~Ki felhasználta, hogy szétporladott~Hitvány hamvát lábával rugta 9590 1| Megrészegített a dicsőség árja,~Mely szétsugárzott egy ország felett. ~Úgy 9591 0| szórnak barna fellegek,~Az éj széttárja holló szárnyait,~Jaj, kit 9592 1| vagyon még."~Ezzel egykedvűen széttekintve,~Az asztalfőn hosszan felkönyökle,~ 9593 1| kegyetlenebb mi van?~Ha széttépsz minden pántot zordonan,~ 9594 0| már ajakán ég a csók,~S szétterjeszti karját mátkaölelésre,~Szép 9595 1| Mint megláncolt oroszlán széttöri~Bilincseit, s a gúnyolók 9596 1| megváltónk korbácsa nálam,~Hogy szétverném ronda társaságod. ~Vagy 9597 1| mégis csak mulattat.~És szidjuk a hőst, ha megszabadúl,~ 9598 0| felfogva kedvesét~Kopár szigetre hág,~Egy perc még és a két~ 9599 0| megszennyeztél engem." ~E szigor befutja néma rémülettel~ 9600 0| egy percig ha feledém~A szigorú társas szabályokat. ~A költő 9601 0| Tabán, a várúr, halvány és szikár,~Fájó mosolygás reszket 9602 0| harcol benne még. ~"Kis sziklacsúcs a tenger árja közt!~Hogyan 9603 1| ráz már bú viharja,~Mint a sziklát - ámde fényözönnel~A mosolygó 9604 1| átlássa. ~Átlássa istensége szikraját,~A roppant tért és a nyügöt 9605 3| hull,~Amíg kiégve végső szikrajával,~Szivünk egére síri éj borúl! ~ 9606 0| a mén,~Utána a kelő por szikrát hány,~A vándor felhő tőle 9607 0| vén huszárnak kezd szeme szikrázni,~Majd kiolvad a szó nyelvének 9608 0| Megnőtt egy araszttal, szemei szikráztak,~Felhevült, mint harcmén 9609 0| Rólam is, ha úgy jő, élceket szikráztatsz.~Hej, hiába, a jó kalmár 9610 0| az ág felettünk, lovaink szilajan~Vágva, ágaskodva egyre tüsszögének. ~ 9611 0| ölelt,~S hogy nem ékesítitek színárral~A legszebb és legnemesb 9612 3| tiszta ég,~Vidám a völgy szine,~S dicső arannyal ébredez~ 9613 0| hajfürt gúnyjelül volt, színében maradt,~Midőn az esküszó 9614 0| sínle,~A jótékony nap fényes színei. ~Inkább ne is szeress tehát, 9615 2| Poézis~Csodálod a virágnak színeit,~Imádod a lányt eszménykép 9616 0| benn az ember, a világ,~Jó, színesb minden kicsiny virág,~S 9617 3| földteren. ~Az ég szemének kék szinét sugárza,~Isten veled te 9618 1| állnak.~Tán belé unál a gyáva színlelésbe,~Festéked lement, a ronda 9619 1| erényök, halvány bűnök,~Az színlés csak, nem feláldozás;~Sírnak 9620 1| vizben nézi a tengervihart,~Szinpad diszitményén a regghajnalt.~ 9621 1| kell lennie;~Aki az életnek színpadán~Nem szereplő már s műélvet 9622 1| Szép csillogó ruha, mely színpadon~Hol nincs baj, jó a bölcset 9623 0| izzad, tőrt ragad;~Lássuk szinről-szinre a rém-álmokat.~Hirnök jő 9624 0| rózsa illatát,~Lehullott szirma, oh, túlélte már magát.~ 9625 1| tudományt;~Nem mely a virág szirmát olvassa,~S minden légynek 9626 0| tündérdanát,~Majd virágnak szirmával csiklandják,~Majd csókdossák 9627 0| virágfüzért~S mondád, minden szirom rejt egy-egy érzeményt.~ 9628 0| vagyok már, aki hajdanában,~Szirt-éleknek zúgó csermelye,~Benne forrongó, 9629 0| állt,~A tengereknek barna szirte~Lesz a hajósnak vágya, enyhe,~ 9630 1| Hegy vezérli küzdni őtet~Szirtélekkel. Dús mezőket~Csendesen élvezni 9631 0| Férfiszó~Az Aldunának szirtes partjain~Egymással szemben 9632 3| borús völgyekbe kél,~Remegve szirtje vad viharjait,~S borzadva 9633 0| vitt. -~Sötét bikkesben, szirttaréj felett,~Komor vár romja 9634 0| Tündérek királya Zolnát szirtté tette;~Ámde a szellő is 9635 1| elsiet. ~Láthatatlan lelkek szítogatják~Azt talán, mint ember a 9636 1| fú a hegyekről, -~Föl van szítva kandallónk tüze -~És körűle 9637 0| rám nehezkedett,~Kéjjel szivá fel az üde leget,~S az illatos 9638 1| Mely szíveinknek vérét szíva él~S legszebben díszlel 9639 0| melyet tündérek szövének,~Szivárványa lőn a földerűlő égnek.~" 9640 0| az új tavaszról. ~A rétet szivárványháló borítja,~Fent szellő játszik 9641 0| kelyhében ring ott a tündér,~Itt szivárványt sző a gyep felett,~Mosolyogva 9642 1| Keble drága bort teremjen,~Szívderítőt s hogyha úgy kell,~Részegítőt 9643 1| ismét sohajtól rendül meg szive,~A pót kétségbe esve sírba 9644 0| áldás s vágyai sietnek. ~És szivéből lesz dalos madárka,~Mely 9645 1| ismerlek hizelgő macskafaj,~Szivedbe húzva lappang a köröm.~Te 9646 0| talán,~Hogyha nem néznél szívedbe. ~És ha tükröd s szűd dacára 9647 1| nem, hisz jól tudom, hogy~Szivedhez egy sem ért. ~Ami rajtad 9648 1| lesz a természet~Minden szívedobbanása,~A madárdal - a ködös nap,~ 9649 0| jól áll kesergő, szerető szivéhez. ~Hol leljen hát tárgyat, 9650 1| érzelemmel~Egy ideált ölel szívéhez,~Igába hajló Pegasusként~ 9651 2| Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,~Látom játék nélkűl a gyermek 9652 1| kandallóban a hamu hideg,~S szívemből kihaltak a kegyeletek. ~ 9653 1| A hervadt rózsa most is szívemen volt,~S a képért pajkos 9654 1| Óh, ha most sokat probált szivemmel,~Melyet meg nem ráz már 9655 1| mondd, hódolásúl,~Hű, igaz szivemnél nem lelek egyébre,~S azt 9656 0| Egy tévedt golyó találta szíven.~S már alig suttogta: Semmi 9657 0| keres, csak keres,~Tündére szívére hogy legyen érdemes.~Mig 9658 1| hogy démon, üzzed el~Mely szívered kiszijja, sírba fektet~S 9659 0| Áldoznád bájadat egy megtörő szivért?~Oh, szent a könny, kíméld 9660 1| ember könyei. ~Nem kiégett szívért zeng e húr,~A szív önkínját 9661 1| férj nyugodt maradt, még szivesebb lett,~Tréfát vegyített üdvözlésibe;~ 9662 1| és hoz ünnepet a háznak,~Szivességet néz csak s lel kedvet magának.~ 9663 1| meg az árt,~Melyért eladta szivét, bájait.~Ha látsz anyának 9664 0| Rózsátok csinált, nem nő fel szívetekből.~Hogyha mosolyogtok, nézitek, 9665 1| természet véletek beszél~Sziveteken által elhat lelkembe.~ ~ 9666 0| borzadott magában,~Mily szivetlen, vad lehet a honvéd,~Dúló 9667 0| Nem, nem, hisz a nőnek szívétől~Nem vártam többet, mint 9668 2| Mert nem ha újat mond, ér szívhez a dal,~Csak hogyha azt, 9669 0| szemet, ~Egy csók mézét ne szívjam síromig,~Forduljon ajkamról 9670 0| Kebled keblemre dől,~Kéjjel szivod a léget és sováran,~Mint 9671 0| hívnál védelemre, ~Kéjjel szívod a napnak sugárát~S ifjú 9672 0| Mint a hősi elszántság szivökben,~Kérjenek segélyt!" mond 9673 0| míg tápot,~Tündérálmot szívtál emlőéből?~Most kell, most 9674 0| meglesi,~Láthatja őt, a szivtelent, amint~Könnyes szemét öklével 9675 1| ismerősök a faház lakói~Jó szivű áldással szánomig kísérnek. ~ 9676 1| Ámde Isten jól figyelmez~Szívük suttogó dalára. ~S midőn 9677 0| gazdálkodni int.~Nem maradt szivünkbe rejtve fullánk,~Mely érzést 9678 1| jól összehangzott az borús szivünkkel,~Távolról fénylett csak 9679 1| És kis madár ha zenge,~Szívünknek felelt. ~Az egyik azt hivé, 9680 1| hol a romok közt rengő szivvel~Jár, ki az elhunyt világot 9681 1| gyanánt oszol szét,~Amit vágyó szívvel esd, hazája képe.~Óh, de 9682 0| estet el,~Mint a természet szívverése, mely~Velünk dobog, velünk 9683 0| férjed egykor hóhalmára dűlve~Szívveréseidnek kéjében merűlve~Távolról 9684 0| viráglehelletet. ~Karomban érzém szívveréseit~Enyémmel együtt és úgy képzelém,~ 9685 1| minden kis fűszálat. ~S e szívverést csak egy hang zengi át,~ 9686 1| szerényen,~Hangja elhalt a nagy szívveréstől~S hosszabb volt a csók, 9687 0| függ minden, s számüzésben,~Szívvilága nélkül mit tegyen hát a 9688 1| kizengeni;~S ezzel halálból szívvilágának~Vajh mily csekélyke részét 9689 4| IMÁDI (olim SZMOLIK)~Szurkosi volt a neved tótul, 9690 1| viharjai helyett." ~Most lépe a szobába házi gazdám -~"Nézd, monda 9691 1| öreg,~Elballag, tűzhelye,~Szobája oly hideg.~Búsan tekint 9692 0| hajmeredve~Vérnyomot lát végig a szobán.~Fut mint őrült a havas 9693 0| kegyelem. ~Minden mosolyban, szóban, pillanatban~Kegyed egész 9694 0| csak a tavasz. ~Meglep a szobormű is, - csodáljuk,~Hogyha 9695 1| vad borzalommal,~És a kín szobrává változott. -~"Elhallgattál 9696 0| teljesíték az egek. ~Sírján szobrok nincsenek,~Nincsen büszke 9697 1| kis szikra egyik kisded szögletében. ~S itt is ezerekből csak 9698 0| harcmén a trombitaszóra. ~Egy szökéssel ott volt kedves ágyújánál,~ 9699 1| honn kedvesét is, és ez~Szökevényét táborban kereste,~Nem hogy 9700 0| haboktól~Örvények közt menten szökken át. ~Messze partot tűz az 9701 1| foly. - S társa ékesen~Mint szökő kút járja a bolondját. ~ 9702 0| mégis ládd lány, én vagyok~E szörnyeteg, kitől megborzadál.~Vedd, 9703 0| szalagja, melyet tündérek szövének,~Szivárványa lőn a földerűlő 9704 0| Zádornak~Szellemekkel van szövetkezése,~S a leány is kit magáénak 9705 3| éle csak reményem~Éltető szövétneke,~És szemedben a menyeknek~ 9706 1| meg-megjő, hogy tündér ujjal szőjjön~Egy-egy álmot a puszták 9707 0| mosoly leng ajkadon, - talán~Szokásos bóknak nézed azt csupán. ~ 9708 1| kisír,~Félszeg földünkre szokni hogy nem bír.~S e szózat 9709 0| csak, előre kedvesem,~Nem szoktam még meg a fegyver szavát." ~" 9710 1| Börtönömnek szűk körébe szokva,~Mint madár, mely szállni 9711 4| Sokról sokfélét tuda hajdan szólani Kátó , -~S "vesszen Karthágó", 9712 4| csakugyan, mert a "de" igéig~Szólásod szabad és az a "de" után 9713 4| Fordított Kátó, te csak egyet szólassz örökké~S cifra beszédidnek 9714 4| SZONTAGH PÁL sz. bíró~Szolgabíránk hanyag! ezt panaszolja a 9715 4| TÖRÖK BÉLA szolgabíró~Mondják a megye hogy törökül 9716 4| S hogy ne hazudjanak ím: szolgabírója: Török.~ ~ 9717 1| Mint a csillag oly hideg,~S szolgabűnnel lelkeikben~Születnek az 9718 0| Kincsem, váram tiéd~És én szolgád vagyok." ~Nehány nap tünt 9719 0| mondná: "Napszámom betelt,~Hű szolgádat, lovag, el ne feledd." ~ 9720 0| a rája~Kárörömmel rontó szolgahadra,~Hisz előtte áll most jó 9721 1| ér. ~5 ~Mért tanít a hit szolgája minket,~Hogy síron túl majdan 9722 0| a gúnyos megvetés,~Mely szolgájára nem csak láncot ver,~De 9723 1| a magasba biztos út. ~Óh szolgalelkű, kishitű az élet,~Gyáván 9724 4| ALAJOS aladószedő~Méltán szolgálhatsz nálunk a pénzügyi ágban;~ 9725 2| Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,~Ki fényesen majd jutalmazni 9726 1| napot,~E végett zúgott hab, szolgált a hold.~Ledönték lángoló 9727 2| majd jutalmazni tud,~Akit szolgáltatok egy árva hon volt,~Im sírotokra 9728 0| tisztelegni~A basának számos szolganépe,~Ott zenélnek, míg Csatár 9729 1| lehetsz. ~Az adót szedik csak szolganépek,~Ottan a dob ím azért pereg,~ 9730 0| Rajtok a harc nem segíte,~S szolgaságuk tartva tart. ~"Ott meg zsákot 9731 1| Míg a gyermek, kit előbb szólított~Felsohajtva szólt: "Óh bátya, 9732 0| leány sikojtva fogta őt fel,~Szólította édes lágy hangjával,~Atyja 9733 0| vezetni kell lovát.~"Vigan szóljon a kürt", mond s megcsendűl,~ 9734 1| rácsimpaszkodik.~"Várj, - szóllanak - míg férfivá leszesz,~A 9735 0| szent nyugalom,~Kezd halkan szóllani.~Hangjában egy hervadt tavasz~ 9736 2| védő támasz áll;~Ámde a szőlőnek súgár is kell -~S ezt szerető 9737 2| 17. Leányálom~Szőlőtő az agg szülő, mellette meg~ 9738 1| ebéd fől.~"Hej korcsmáros - szólottam megállva~Ő rám bámult s 9739 1| bükk zöldült, csalogányok szóltak,~A hold fénypalástot vont 9740 0| elvonult magába,~Hogyha hozzá szóltál, rád meredt, megborzadt,~ 9741 0| gyötrelem, -~E sok közt szóm tán kárba mégyen. ~Ah fáj, 9742 0| csupán. ~De nem, de nem, te szómat elhiszed,~Tudod, hogy aki 9743 1| Amazt emészti kincs utáni szomj. ~Tündéri ábránd az ifjú 9744 0| lány, neked,~Már vége a szomj- s tikkadásnak,~Tovább int 9745 1| tették le a poharat,~Ha forró szomjuk elmult általa.~Ma a lányt 9746 0| csak, szerelmet, nem halált~Szomjúzom én, im érezd csókomat~Nem-é 9747 1| kezet!~Sok századig valánk szomszédosok,~Lakunk fényes vár, szűk 9748 1| egy köz érzetünk,~Közös szónk egymást hogy megértenők.~ 9749 2| virágzó a leány.~S midőn a szónok úgy fellelkesít,~Előbb már 9750 1| leng,~S a szél felejtett szónokszéken jár, ~Nagy dolgok színhelyévé 9751 0| Elborítván tündértarka szőnyeg. ~És az estve újra béköszöntött,~ 9752 1| játsztok, nevettek a lágy szőnyegen,~Hallgattok vihart és lágy 9753 0| Gábor angyal int, a trónnál szőr ruhában~Mártir arculattal 9754 1| megcsókolja őket;~S amint a szorgos méh jő s mézet sovárgva,~ 9755 1| elkényeztetett gyermekit~Még szorgosabb gonddal őrizé,~Hej, mert 9756 0| csókot, nem bír mást~S tőrt szorít az ifjú kéz. - - ~A vár 9757 0| kigyúlt, miként a vér,~Kardját szorítá s hozzá mormogott,~Nem tudjuk 9758 0| az út, rá-rá rántja.~Most szorítja a leg is vigabbat,~Mert 9759 0| megfojtott oroszlán foghelye?~Szorítod-é még ősi kardodat,~Melynek 9760 0| karomra dűl a lány,~Hozzám szorítom, s pörgő őrületben~Ég, föld 9761 1| éltem nagyszerű időket,~Szorítottam nem egy martírkezet,~Megrészegített 9762 1| fel~Akaratlan.~Marokkal szórja~Azt szerte szét,~Kifogyhatlannak~ 9763 1| egykedvűn nézhetek,~Soha se szórjon fényt rám napsugár,~Virányt 9764 0| síri rém,~Arca halvány, szőrmez függ le róla,~Ősz hajzat 9765 1| rettegek.~Keblem elszorul, szorongva kérdem!~Mit lelek, nem ért-e 9766 0| álmot lát~Jertájáról, s szorosabban zárja~Mit keblén hord, a 9767 0| hideg légy, lányka, nem. ~Szorulj hozzám idább még, kedvesem,~ 9768 0| Társai fülelve mind odább szorulnak,~Amidőn Barangó végre eképpen 9769 0| mióta nő van, áldást, átkot szórva~A szívnek világán benne 9770 1| búcsúképen jár,~Pazaran szórván reá fillérét,~Melytől áldást 9771 1| azért, míg~A szegénynek szószólója nincs,~Véle vándorol a más 9772 0| néznek elmerülve~Gondolatban, szótalan,~A vén gondol Istenére,~ 9773 0| erre, az amarra~Nézének szótlanúl,~Míg nekibátorodva,~Egy 9774 1| ki van~Közöttetek, ki e szótól nem fél? ~Ki van közöttetek, 9775 0| épült gyors hajó,~Vitorlát szőttek a nők, kötelet~Csavarni 9776 0| Kívánván a vénnek bár kedve szottyanna. ~És a vén huszárnak kezd 9777 2| pusztákra népedet;~Szép szóval tartod azt az ó manna helyett,~ 9778 1| gyermekek robogtak~Be ekkor éles szóváltás között,~Kicsinyke képet 9779 0| elfeledve,~Napsúgarakból volt az szőve, és~Most lássam az idők 9780 0| dördűl a tűzakna,~S intő szózatának a fülem bezárom.~Ott rakok 9781 1| vallomását amíg ellesem majd,~Szózatos szemedből, elszakadva távol,~ 9782 0| természetes vagy, csak jól zárd be szűdet!~Mit tesz az, nejévé hogy 9783 1| szeretsz költői hévvel,~A szűdnek szent imádkozása,~S addig 9784 1| Nincsen ki osztályrészedet szükítse,~Magad vagy úr egész világ 9785 1| egymásnak szemében,~Érzők, mely szükséges e két szív egymásnak~És 9786 1| írva rajt, s felette~E szó "szükségesség" menydörög. ~"Óh, e szót, 9787 1| adható. ~De vígaszos eszméket szül-e most~A rab fejében a kis 9788 1| Mindenben, mit földünk nagyot szüle.~Azért megvetve ő is ellenét,~ 9789 0| vég,~Minden élet csak neki szülessék!~Óh de nem, nem - arca ily 9790 0| A nép megváltója márma születe;~Jó hogy ez egy emlék megmaradt 9791 0| Még miljó világink meg sem születének,~Jehováé mellett trónod 9792 0| vonulnak végig~Mint szél, születetlen gyermekek. ~A sírásra rémkacaj 9793 1| Síri hang volt e most született szó~És emléke mégis milyen 9794 1| elszenderűl~Óh ki van, ki szívesen születnék,~Ha nyugodni sír ölébe dűl. ~ 9795 0| Mért hagyál hát lélekkel születnem?~Jó ha elhagysz, én is elfeledlek,~ 9796 0| esztendő,~Nem volt eső, amidőn születtél,~És ruhádon, mint cigány 9797 0| földön minden, ami jó,~Alig születve már meghalni tér el. ~Egy 9798 1| bölcsője leszen. ~III ~Mit is szülhetne nagyszerűt, költőit~Az élet, 9799 3| értékemet. ~Haragra bőszitéd~Szülőim ellenem,~S nincs már, ki 9800 1| hatalma lépett,~Mely gondos szülőként kísér minden léptet.~S míg 9801 0| hogy sorsunk folyása,~Mint szülőmtől, tőled messze lenni;~Nem 9802 0| Mily öröm lesz a kedves szülőnek. ~Elszakadtam egyetlen baráttól,~ 9803 0| kiszálljon~A fiú, ez vár minden szülőre,~Gondolám, s ha fénnyel 9804 1| meg.~És szerelmünk számoló szülőtől~E vén bükk hűsébe rejtezett. ~ 9805 1| felzengő szava~Kell hogy szünjék; a kéj győzelem, mit~Sok 9806 0| kezében,~Furulyát keres ki a szüre ujjából,~Bétekint; - mi 9807 1| jó tanyára? ~S íme ujra szürkül már a téli hajnal,~Én nehéz 9808 0| győzné egy leány szívét." ~Szürkűl már a reg, eltűnt a kuruc,~ 9809 0| S felforralt lélekzetté szürődik,~Melynek édességét arcom 9810 1| Összesorvadott-e a roppant terem,~Hogy szűknek, sötétnek látszik most nekem? ~ 9811 1| csókkal jő elé,~Mögötte szűköl a házacska őre,~Az örvös 9812 0| az ember is kifárad,~S a szűktápú Jávor szarvas már nem él 9813 1| napnak,~Mert egy világnak szűli a tavaszt,~Hatását csak 9814 0| csókjára,~S gyermeket fog szűlni rab hazában~A hon elnyomójának 9815 1| édes szót adott~Ajkidra, szűmhöz tart méltó jogot. ~Ha nem 9816 3| már, ki sohajtná:~"Jőjj szűmre gyermekem." ~Ki velem érezzen,~ 9817 0| poklot, mindegy már nekem,~Szűnjék a sors szörnyű vajudása, -~ 9818 0| olyan kellemes,~Csak a szó szűnkbe ne vezessen. ~S ha gladiátorként 9819 1| bűvarázsa~Együtt renghesse szűnket át - -~Isten téged teremte 9820 1| más, mint alaka. ~Mindegy, szunnyad-é vagy meghalt már~A szivnek 9821 1| zárva áll,~Sok szép daleszme szunnyadozva,~Mint a virág bimbója vár. ~ 9822 0| elszakadt,~Míg a halott szunnyadva édesen~Virágzóan, mosolygva 9823 0| kacér~S hódolatra vágyik szűntelen,~Érzéketlen szívének legott~ 9824 2| Csak hogyha azt, mi benne szúnyadoz,~Életre költi, vágyainkkal 9825 0| pásztor kis tűz mellett szúnyogat,~És a lovag zajára hogy 9826 0| Kiirtott nemzetség sirjára szúr.~ ~ 9827 1| egy kicsínyke pára~Fájó szurással a szemembe szálla.~Én feljajdultam, 9828 1| nyiltsággal,~Gombostűkkel szurkálnak agyon.~Lennének jók, hogy 9829 0| Hogy lőhessünk, még előbb szuronnyal~Kellett ágyuinkat visszavenni,~ 9830 1| zászló,~Ottan csillámlik a szuronyerdő." ~Ám de amint sebhelyéhez 9831 4| TÖBBEN~Kit tövisünk nem szúrt, már azt hiszi, rózsa? - 9832 0| tomboljon a szél, rossz szűrünk felett,~Szálljon a hó, itten 9833 0| csak míg újiság,~Legfeljebb szűtlen élcre hogyha jó. ~Óh, a 9834 1| korunk ma elijed. ~Pártás szűzek nézik ablakukból,~Mosolyukban 9835 0| nagyját~Leaprítjuk mind egész táborát."~E szókra a vezér mosolygni 9836 1| el akkor,~Hogyha végre a táborba szálltunk,~Békötöztük vérző 9837 1| száz pásztortüzével,~Mint táborhely újólag feléled.~S a vad 9838 0| TÁBORI KÉPEK~ 9839 0| mely a felhők, közt jár,~A tábornak vidám zaja kiáltja át. ~ 9840 0| csillagok ragyognak,~Lent tábortüzeknek látni pislogását~S a közelgető 9841 0| felemésztik,~Mind a hárman táborunkban vannak." ~Folytatnák még 9842 0| szív is a jónak szívén. ~Ne tagadd tehát meg egy kérésemet,~ 9843 0| S ti tőlem azt meg nem tagadjátok. ~Földem hát, mely terem 9844 4| PAP FERENC~Nem tagadom többé, jó pásztor az, aki 9845 0| dologra,~Istenét meg nem tagadta~Az, kit ott megöltenek. ~ 9846 1| szorul - térdem remeg. ~A tágas udvar jólétet lehellett~ 9847 0| tövénél~A tengerek szörnye tagjait nyugasztja; ~Ott hol küzdeni 9848 4| hátul lóg, - a legérdemesebb tagod az hát,~Mert kiülé neked 9849 0| erős oroszlán,~Reszkető tagokkal összebúj csomóba,~Megbékélve 9850 0| hallgató ködébe.~De nem tágul a köd örökös homálya,~Mert 9851 1| oltárképen a müvész~Csak a gyomor tájáig festi le;~Azért angyal, 9852 1| barát vár;~Pipafüsttel, tajtékzó pohárnál~Majd feledve lesz 9853 0| hazudhat,~Angyal-arc poklot takarhat,~S ily érzéssel gúnyt találok,~ 9854 0| És rezge árnyuk fátylával takarják! ~Majd a virághoz eljár 9855 0| mindkettőnk szívében~S egymástól takarjuk kímélettel,~Mosolyogva, 9856 3| büszke bércei,~S a honni-vér takarta gyász mezőn~Virítnak egy 9857 1| mit koldus nem adhat már.~Tál vizben nézi a tengervihart,~ 9858 0| országát~Valamely vidéken nem talál-e csorbát; ~S míg előtte bolygó 9859 0| csókot homlokomra, nő,~Írt találand benne az emlékezet~És pajzs 9860 0| Lerombolt védő bástyafal helyett~Találékony gond sáncokat rakott,~S 9861 1| teremnek,~Hogyha lépteink találkozának,~Arról csak madár s virág 9862 1| mindenektől.~Csak amidőn találkozánk, szememnek~Mutattál volna 9863 0| várerkélyen~Csillagokkal volt találkozása,~Fájó kéj rengette végig 9864 0| bele.~Tán érezték, hogy még találkozunk,~S náloknál mégis csak jobbak 9865 0| pusztaságban résztvevőt találna~Az árva szív,~Míg így azt 9866 0| célba vette,~S mintha nem találná érdemesnek~A halálra, újra 9867 1| Helyt bizonnyal ottan nem találnak,~Ahol üdvöt a jelen szerez. ~ 9868 1| Óh, ha ott is mindezt így találnám,~Hol szivem szeretteit hagyám!~ 9869 1| Olyan idegennek, oly másnak találom,~Attól ami lettem, hogy 9870 0| jelentést?"~"Egy tévedt golyó találta szíven.~S már alig suttogta: 9871 1| Megjövék, nászünnepet találtam,~Bokrétát nyujtottam az 9872 1| előttünk,~S a termet királyinak találtuk.~Összesorvadott-e a roppant 9873 0| Ott a város, ott mindent találunk,~Hogyha az ellenség nem 9874 0| halkan,~Kedves Ábelére így találván,~Friss füzért tesz halvány 9875 0| vihar süvölt a vár felett,~S talapzatát dühös habok vivják,~Bent 9876 1| Középen halad kisded taliga,~A taligában halvány férfi ül.~Rongyok 9877 1| most~A rab fejében a kis taligán?~Mig ez lassan zökög, a 9878 1| elhervadna,~Akkor is fájó talizmán~Szűmnek a kék szín maradna. ~ 9879 0| hívatott,~Mindenikünknek egy tallért adott,~S mondá: Vezértek 9880 1| mért is vérzünk, minden talpalatnyi~Földért végzetünkkel új 9881 0| harc, mint hogyha fészkében~Támadja az oroszlánt hős vadász,~ 9882 0| tápjok elfogyott,~S dühhel támadják meg a vad zsarnokot.~Jó, 9883 0| Nehogy hamvából Phőnix támadjon,~S a tengertől távol puszták 9884 0| Zákány Tamás~Mit zúg a vészharang, mi 9885 2| mellette meg~A jó fiú mint védő támasz áll;~Ámde a szőlőnek súgár 9886 0| mint véd az anyaáldás,~S támaszául áll még, amidőn elhagyta,~ 9887 0| voltam~Mindvégig leghűbb tanácsosa." -~Bogdány dermed, s tántorogva 9888 0| de a magasból suttogott tanácsot~Csak gúnnyal fogadja és 9889 2| 3. Az őszinte ortodox~Tanaink oly szentek, oly valók,~ 9890 0| ágyújánál,~Tombolt örömében és táncolt körűlte,~Száz édes szót 9891 0| ez árnypohárból~Míg amaz táncsorba vonja őt;~Andor szíve mozdul, 9892 0| halottak,~Daljok hörgés, táncuk csörtetés;~E tivornya a 9893 0| Egy táncvigalomban~Ismértem nálad szebbeket, 9894 1| már el is veszett,~Mint tánczene, pár percre ha mulattat,~ 9895 1| tudományában~Minden óra egy-egy tanitás,~S szűm már benne jól előre 9896 1| szeretnélek még tégedet,~Hazám tanítna, hogy szeresselek,~Ki bús 9897 0| Hogy mégis mosolyghat, te tanítod őtet,~S egy nyáréji álom, 9898 1| látszik most nekem? ~S jött tanítónk, elmult a varázslat,~Oktatott, 9899 1| Vért, melyről Krisztus tanított,~Hogy lemos százados átkot. ~ 9900 1| mezőket~Csendesen élvezni sík tanítsa.~ ~ 9901 2| 11. A mester és a tanitvány~"Mester! tanits, tanits 9902 0| lélekvándorlás egyszerű szép tanja,~És a büszke embert édes 9903 1| és élet csupán.~Elkábulva tántorgok közöttök,~A szabadságtól 9904 1| Minket tán ez csak el nem tántorít?~Míg van tavasz, ifjúság, 9905 0| tanácsosa." -~Bogdány dermed, s tántorogva suttog:~"Nézz, nem ismersz-e 9906 1| szivem?~Nincs körűlem áruló tanu;~Néma fák, vad bokrok és 9907 0| átok. ~Kedves lesz nékem, tanújeleűl,~Hogy szerelmünk törpén 9908 1| megreped,~De meghajolni nem tanul soha. ~Valának véle több 9909 0| tanít szeretni bár,~Még nem tanúl és szíve csak~Gyermekjátékra 9910 1| a visszhang, hogyha nem tanulhat~Dalt, amint éneklik édes 9911 1| de addig várj, gyermek s tanúlj!"~És vár a gyermek, vár, 9912 1| ő nem értne meg! -~Most tanulja még csak mondogatni,~Mik 9913 1| És erényt, bűnt mérni ne tanuljon~A siker hiú mértékivel.~ 9914 0| kevesbek könnyei. ~Én is tanullak majd felejteni,~S tanúlom 9915 3| általad hazád,~Mert érzni fog tanúlni a fiu~A hős anyába - míg 9916 0| Oh lány! ha rózsa vagy,~Tanulnod tőle kell,~S az illatát 9917 1| nem szakasztva~Vidám dalt tanuló visszhangok szavától,~Sir 9918 0| tanullak majd felejteni,~S tanúlom végig teljes éltemen,~Míg 9919 0| jó. ~Óh, a világtól majd tanulsz te is,~Jó annak, aki tud 9920 1| századon~Csak szenvedést tanult,~Mint mondá eddig is~Még 9921 0| átkod is, leányka,~Te nem tanultál, csak tetszelkedést,~Közted 9922 0| hamis bálványai,~Éretted tanultam még az Istent~Is hálásabban 9923 0| hiába,~Szívem új, több-több tanúra lel. ~Minden ízeden újabb 9924 2| néked az,~Csak arról tesz tanúságot, minő~Hitvány volt a tömeg 9925 1| vész ülte palota,~Kis uj tanya vár ránk, a nyúgalom;~Hadd 9926 1| Ércfényű acsáknak múlató tanyája,~Ott pihen meg végre biztosan, 9927 1| kell e dalnak lenni,~Melyet tanyáján a halál susog,~Hogy a létnek 9928 1| vesz ottan a kerítő,~Szent tanyáját szerelemnek egykor,~Üreset 9929 0| Bírom esküdet, mond, zord tanyámra~Ez hoz életet, hoz meleget." -~ 9930 3| zúg csak olykoron~A sas tanyázta puszta ősi vár. ~Körűl a 9931 1| őrtüzekkel~Csillogó s körül hősök tanyáztak. ~Pásztorsíp helyett dobok 9932 0| S a köznapiság mocskába tapad,~Minden kéjből csak elaljasodása~ 9933 0| néze,~Pillantási a lányon tapadtak,~S pillantásiban ott ége 9934 1| is megárt;~Hej, de most tapasztalá~Templomban hogy oda járt. ~ 9935 1| Méregből - méz lehet~Mind mit tapasztalál.~S miként mézét a méh~Kasába 9936 1| volt lakóhelye. ~S ha a tapasztalás kiábrándít is,~A megcsalt 9937 1| Hervadtak virágim, s a tapasztalásnak~Zúza jött helyette. ~És 9938 1| hallgatnak aztán a fiúk,~S ki mit tapasztalt az nap, elbeszéli;~Odább 9939 0| kezekkel~A barát utolsó tápját a baráttól,~Megtagadja szíve 9940 0| a falak.~Ámde a vadaknak tápjok elfogyott,~S dühhel támadják 9941 0| a legszebb láng soká,~Ha táplálékot nem találhat,~Bolond, ki 9942 0| szemében. ~Ámde ő a bút hiven táplálja,~S a hálás bú őt tartja 9943 0| gyászfellegi az éjnek, ~S táplálják a vak szörnyet gondosan,~ 9944 1| imádtak,~S most gúnyosan tapod hitlen kebel. ~A porban 9945 0| észrevétlen~Mosolygó arccal ölj, tapodj agyon, -~Kebledtől messze, 9946 1| Maszlagpohár vagy véres feszület,~Tapsol a pór, mert kárörömmel nézi~ 9947 1| díszben,~Később elestök tapsolandja meg. ~Kegyelet hát az elesett 9948 4| néped pusztákra kihoztad,~S tápul mézes szót adsz neki manna 9949 1| egymásért együtt születnek. ~Tárd ki kebled egyszer még előttem,~ 9950 0| porfellegben valami sárkány~Fején taréj - és négy szem homlokán.~ 9951 0| lakó hófelhőkön nem látott~Tárgyak ábrándos bús árnyakat tükröznek: ~ 9952 1| őt mint vész. ~Emlékének tárházaiból~Választ renddel minden érzetet,~ 9953 1| én mit ehetnék?"~"Ami a tarisznyában vagyon még."~Ezzel egykedvűen 9954 0| magyar nagylelkűségbe!" ~S a tarisznyából e szóra~Feltálalja, amije 9955 1| mindég csak e szív búját tárjam-é fel?~Könnyeznél miattam, 9956 1| beszéd,~Komoly s vidám tárgy tarka-barkán,~Míg lesz kedélyes hallgatás,~ 9957 1| Fel-feltűnedeznek képei előttem,~Édes tarkaságuk elszorulva nézem,~Mint édes 9958 4| S mondatik: eszmeköröd tarkult s élesb leve elméd:~Éles 9959 1| oszlik el, ha~A mezőket verte tarrá.~Férfikönnyé, mely a keblet~ 9960 1| Emberben hogy égi szikra él,~S társadalma viszonyaiból~Művelődéséből 9961 1| mivel csak kérkedünk,~S társadalmunk ennek gyermeke. ~7 ~Az angyalt 9962 0| megszentelte a csók,~Pártos társaihoz már többé ő sem fér,~Nincs 9963 0| karán,~Lassanként elmaradtak társaink,~Magam maradtam a nővel 9964 1| Hogy éljen fel kell falni társait,~A legerősebb végre csak 9965 1| cimborákra,~Régi játszó társakra lelek. ~Itt van, itt az 9966 1| üdvünkhöz út se vezessen már,~Társalmi erényünk a Cherub lángkarddal. ~* 9967 1| legott~Vad üstökössel bizton társalog.~Majd még magasb körökbe 9968 1| Isten! legvidámabb~Játszó társam volt egykor a vén. ~Ifjuságából 9969 1| mely ablakban áll,~S amíg társára a tél hólepelt visz,~Az 9970 1| kavics most minden birtoka~És társasága, mellyel még mulat,~Elszórja 9971 0| dústól a nyúgalom fut. ~II. Társaságban ~Kétségtül űzve szűmben 9972 1| Ellöktél, örökösen küzdeni~A társasággal hitvány létemért,~Vagy miért 9973 1| nálam,~Hogy szétverném ronda társaságod. ~Vagy nem néz-e már e dőre 9974 0| haza~Közűlök egy sem tért. ~Társát most a basa~Vendégűl kéri 9975 0| csatolja.~S amint száll társától kérdi: "Merre lányom?"~" 9976 1| pirját, az éj gyöngyeit.~És társául adta a hű állatot,~Mely 9977 0| világom veszni hagyjam-é itt,~Társnéim, virágim, a szülőknek sírját,~ 9978 0| mögötte áll,~És néz a három társra mérgesen,~Hogy földre néz 9979 1| lányok szívesen~Álltak kis társuk elé. ~Jaj, de mind haszontalan,~ 9980 1| örömpohárba -~Szemrehányás társult a mosollyal.~Óh jövök, jövök 9981 1| alföldön~Óh szép alföld, tárt s rejtélyes könyv te,~Ős 9982 1| kihamvadt~S engem még ébren tarta lelki bánat.~Gondoltam szívem 9983 0| lakába ére~S édes titkul tartá meg kalandját,~Bár gyakorta 9984 1| helyette~A béke földjét tárta szűm elé. ~Teremtve járok 9985 1| kedves~Emlékben oly hűn tartana,~Mint a hitelező, megunt 9986 0| kurucok~Vendégűl a vidékre tartanak. ~Szatmárban is foly már 9987 1| között~Gaznak, csalárdnak tartani mindent.~Gyéren hoz üstököst 9988 1| vad ménes földrázó futását~Tarthatni huszárok seregének. ~Harci 9989 0| ellenség~A kezét zsebében tartná, szóltam félre,~De én parérozni 9990 1| mint a lány,~Mért oly muló, tartós szerelmünk tárgya?~Nem szűnk 9991 0| emlőéből?~Most kell, most a tartozást lerónod. ~Vissza, vissza, 9992 0| van~Mind nem tudom, s nem tartozik reám. ~De aki oszta vélem 9993 1| kéményből~Int, hogy arra tartsak s a vándor pihenhet. ~A 9994 1| hogy mindég szemmel is tartsalak,~Hogy rólad beszéljek, rólad 9995 0| nem segíte,~S szolgaságuk tartva tart. ~"Ott meg zsákot dobnak 9996 1| fölötte csillag szőnyegével~Tárva állott új kristály lakása. ~ 9997 1| Dunának árja,~Kelet s nyugotra tárván karjait,~Éjszakról a Kárpát 9998 1| Holnapra.~Eljöhetne török, tatár~Vagy orosz,~Rác, oláh, szerb 9999 0| szebb valóra kelt. ~S midőn tavasszal feljössz újolag,~Ne hagyjad 10000 0| megénekelni a pacsirta eljár.~Szép tavasznapom volt kebled, drága lányka,~ 10001 1| leány át. ~Ha mosolyog, van tavaszom,~Ha bús, hát várva várok;~ 10002 0| másik,~Most visel hímes tavaszruhát~Illatajkán napsugára játszik,~ 10003 0| hozzája képest~Legbájosabb tavaszunk őszi borongó est. ~A madárdal 10004 0| szeméből vad láng tévedez~A távolban, de nem tudhatni min. ~Csak 10005 1| Távolból~(-hez) ~I ~Vajjon jobban 10006 0| Mind egyre megy: halott, távollevő?~Ez és az emlékünkben él 10007 3| Én szebb hazába, jobba távozom;~Hol megtörik a sors nehéz 10008 4| BALOGHI LÁSZLÓ tbíró~Nagy vagy, hogyha nagy az, 10009 0| Hogy akkor is csalatkozám tebenned. - ~Miért nem hagytad e 10010 1| anyaszívet nem temetém el,~Mit tegyek én?~Fel! biró elébe tört 10011 0| számüzésben,~Szívvilága nélkül mit tegyen hát a nő? ~Nem, nem, menj 10012 1| helyettem,~És ha az idő jön, tegyenek. ~II ~Jó természet, mellyel 10013 1| font kapun most tért be a tehén,~Vidáman menve a nagyobb 10014 1| tudja: jő-e még kor, hogy tehessek?~Óh hány Leonidás, hány 10015 1| hiszed, hogy ily cserét tehetne?~Hisz nő elméje, vágya ingatag!~ 10016 1| Arról csak madár s virág tehetnek. ~Mint delejtű vágy és öntudatlan~ 10017 1| tudjuk bár,~A padra nem tehetni.~ ~ 10018 4| torz alakokkal ugyan.~Nem tehetünk arról, hogy hű festése megyénknek~ 10019 0| vonz hát mégis oly hévvel tehozzád,~Mért fáj, ha másért ver 10020 1| arcokat,~Magasb lénynek tekinted áhitattal,~És törpének hiszed 10021 1| mindenik mi szép medert ás. ~És tekintek újolag körűl,~Hol lelek 10022 0| a kőfalak~Részvéttel is tekintenek le.~ ~ 10023 1| hág,~Dűl és rombol minden tekinteténél,~S minden rom ismét egy-egy 10024 0| ellopózott a menny ajtajára,~Egy tekintetért a szép Hajna szeméből,~Egy 10025 4| a haza s irodalom.~Ám a tekintetesek keveset gondolnak ezekkel,~ 10026 0| jőjj, kövess nő, s hátra ne tekints, mert~Kebled e rettentő 10027 0| Melyből óhajtva vissza-vissza~Tekintsek könnyre, néma sírra,~Mint 10028 1| vidékre,~Fel katona!~Úgy tekintsék itt a lányok,~Hogy mindnyájan~ 10029 0| És ő mosolyga mégis~Hívőn tekintve égnek,~Könnyében is szivárvány~ 10030 1| Cimborák közt, kik közűl a~Tele pohár~Minden kicsínyes érdeket~ 10031 1| Télen~Üdvözölve légy, mely itt 10032 1| lányka, hozzád~Árva szűm telének búskomor hírével.~Hogyha 10033 1| tündér regéknek,~Melyeket télestén tűzhelynél mesélnek.~Látom 10034 0| Szívemben is az érzés~Egész teljben virágzik. -~Ami lehullt, 10035 0| Óh vagy-é tökélyeknek te telje,~Sóhajunk trónod miért keresse?!~ 10036 0| Mert imáját hallgaták~S teljesíték az egek. ~Sírján szobrok 10037 0| áldásid élveztem,~S egyben teljesítém mindég hűn parancsod,~Sőt 10038 0| leszek,~Nincs korán azt teljesítni, amit~Rég végeztek a nagy 10039 1| mond - s mit kívánsz, teljesülend!"~És kivántam trónt, országokat,~ 10040 1| szomja ég." ~S a nemtőnek teljesült jóslata,~Vágyam elhalt, 10041 1| Keresné, hogy majd álma teljesűl.~Kinyil a sír, fáradtan 10042 0| mennynek is lehull varázsa,~Teljesűletlen vágyat ha nem hagy. ~"Teljes 10043 1| Lágyabb a szellőnek suttogása,~Telkemen - hogy lakja szeretet. ~ 10044 0| győztes, ha gyásza ki fog telni.~ ~ 10045 0| terem. ~De csak feltűnni s télre válni újra,~Hogy veszte 10046 0| ország egymástól,~Mint nyár a téltől, mint az éj a naptól. ~Egyik 10047 1| küzdelmim korának~Hétköznapja telve lesz,~Ismét e szelid harangszó~ 10048 1| est űzött szét;~Azt hivők temérdeket beszéltünk,~S hallgatók 10049 1| szégyenemmel~Az anyaszívet nem temetém el,~Mit tegyek én?~Fel! 10050 0| Pusztai temetés~Miért kovályog fent a saskesely?~ 10051 1| mert amíg ajkai mozognak,~A temetési díjt számolja ki.~Te komolyan 10052 0| boldogok. ~Nem látják a hon temetkezését,~Győzelem reménye van velek,~ 10053 1| megmaradt. ~Ím most látom temetőbe értem,~Fejfa annyi csak, 10054 1| gúlára, mely évezredeknek~Temetőjére büszke árnyat vét. ~Én láttam, 10055 1| Egy nyíri temetőn~Kopár homok ameddig lát 10056 0| Keblemben is halott van bár temetve,~Arcámon elvonúl egy-egy 10057 3| nem kerültem~Itt van égi temploma,~Ő ad éltet, ő lehel bájt~ 10058 1| harangozója,~S híveit miként templomba szokta,~Most bömbölve hívta 10059 1| Nem borzadál-e, mint a templomrabló,~Midőn a legszentebbet illetéd?~ 10060 0| kérkedő honába,~Hegyeket lát templomúl bevésve,~Egy-egy szikla 10061 0| fogunk most~E börtönben búsan tengeni. ~Hatalomszó tart lezárva 10062 0| vagy, s ha küldesz a vad tengerárnak~Gyászt vagy mosolyt, csak 10063 0| Mely fénypalástot ölt a tengerárra,~S ha elborúl, vele minden 10064 0| csillámló jéghegyek tövénél~A tengerek szörnye tagjait nyugasztja; ~ 10065 0| felordít - és bömböl haragja~Tengerekkel hogyha zord csatát áll. ~ 10066 0| még előtte rémül állt,~A tengereknek barna szirte~Lesz a hajósnak 10067 0| magában,~Jégtáblával úsz a tengeri ló. ~Gyéren száll fel itt-ott 10068 0| Szárnya suttog csendesen. ~Tengerparti pálmafák közt~Sugár tornyu 10069 0| kivándorlott~Messze, messze, zúgó tengerparton~Áll ősz Mikes Kelemen magában,~ 10070 1| te boldog nem lész~Szabad tengerre, nem tűzhelyre~Való a villámnyargaló 10071 0| hamvából Phőnix támadjon,~S a tengertől távol puszták között~Építhet 10072 1| habok dühétől,~És csatázva a tengerviharral! ~Vészredőzött homlokom 10073 1| adhat már.~Tál vizben nézi a tengervihart,~Szinpad diszitményén a