| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
10074 0| kérded,~Nincsen-é elég bú tenhazádban?~Nincsen-é ott tiprott népszabadság,~ 10075 1| szállal sem különb, mint tenmagad.~Ha szent ügy zászlaját 10076 0| Véle ily veszélyben mit tennének?~Kérdezné, és mégis néma 10077 1| elpirulsz előttük önmagad,~Hogy ténta csak mit szent harcokban 10078 1| ha oroszlánt vérben lát.~Tenyésszetek. Én küzdve bukhatom,~De 10079 1| árnya ért a völgybe,~Nyomor tenyészett rabság lánciban. ~Te eldűlél 10080 0| keble~Embereknek száz alakra tép,~Mert nem bírja a dicső 10081 3| felbőszült kinok~Kányája tépdeli. ~Fejemre hulltanak~Ezernyi 10082 1| kezet,~Kitől hosszú bűn átka tépe el,~S hogy szent csatán 10083 0| Őrült vagy költő, ki azzal tépelődik,~Szíve megszakad - és mosolygva 10084 0| bájidat,~Míg mint vihar sirok tépett kebellel,~Te másban leljed 10085 1| délibáb csak.~Amidőn legédesb tépi széjjel a dalt,~S elszakasztja 10086 0| lett csak még egésszé,~Nem tépik szét többé szűk sorompók,~ 10087 0| szemrehányás!~Könnyelműen csupán én téptem el~Az édes rózsaláncot köztünk, 10088 4| Éles gallérod, s tarka terajtad az ing.~ ~ 10089 0| leányka közeledve jő,~Rengő térddel holtaknak sorával~Futva, 10090 1| Buzgón hajolnak meg vén térdei:~Kacagj, mert amíg ajkai 10091 1| történtekről szól a jó házi gazda,~Térdein figyelve kis fiúcska fekszik. ~ 10092 0| oly kegyetlenűl?~Míg rengő térdekkel eszmél újolag,~Csilla ellebbent 10093 0| rózsaszál,~Ah, de lánya térdel ott,~Hinnéd angyallá leve~ 10094 0| Vagy hogyha nem pirúl már~Térdelni lábporánál,~Mit kér ily 10095 0| S feledd el Zákányt, ím térdelve kér." ~"Lovag, lovag, Zákányt 10096 1| S ime szivem szorul - térdem remeg. ~A tágas udvar jólétet 10097 0| légy kegyelmes, kérlek térdemen,~Hogyha rosszak is, hagyd 10098 0| nekibátorodva,~Egy csókot térdenállva~Kér Pál, a lány pirúl. ~ 10099 0| barna ifiú vitéz~A lány térdére hajtja homlokát. ~Ki hinné 10100 0| Rózsaszál vessződnek szinte térdet hajtott. ~Hajna volt szerelme, 10101 1| véres, iszonyú,~Harcuknak tére az emberkebel,~A harctér 10102 0| midőn éhes vagyok,~Hozzátok térek, kedves gyermekim,~S ti 10103 0| napsúgár tölt el minden téreket:~Nem az egyes fa, bérc, 10104 1| felejtenek. ~Belépünk a fényes terembe~Urat fogunk mutatni ott~ 10105 4| lelkesedés kis Nógrád nagy teremében!?~Ébred a korszellem; - 10106 1| övezze,~Keble drága bort teremjen,~Szívderítőt s hogyha úgy 10107 0| Viszonzá Jehova; vagy nem-é teremtém~A földnek királyát?" - s 10108 1| minőnek alkoták;~De az ember teremteni akart,~Kitépte földét s 10109 0| minden kis csepp, száz kis teremtésnek~Mindensége és boldog világa. ~ 10110 0| A nő teremtetése~Szerelem! te vagy az egész 10111 1| kincset ásnak,~Sok ezer teremtmény nyomorúságának. -~Délceg 10112 1| Boldog mindaz, ki földön bír teremtni,~Irígyletes lett az az épitész,~ 10113 0| végetlen ürben hogy földünk teremtse,~Játékáúl az ős szellemeknek 10114 0| jőjjetek, jőjjetek!~Mindenki teremtsen, mint szeszélye súgja,~Közösen 10115 1| mi csak szívünk vérével teremtünk. ~Hej, pedig ki tudja, marad-é 10116 3| Mohács terén~Ki sírja ez hüs bükknek 10117 4| szeled úgy zúg, mint a "tereskei kántor"~Ver, majd Rákóczit, 10118 1| és számolásnak~Mocskával terhesen~Ha látná önmagát a~Hajdan 10119 0| engemet,~Hogy vállaimra ilyen terhet vetsz.~Atlasszá lettem, 10120 0| mint gyászos nő. ~Szemfödőt terít ezüst szálakból~S fest reá 10121 1| halál, szelíden~Magadhoz téríted mindnyájokat,~S öledben 10122 1| míg a csendes éj~Szét nem teríti szárnyait fölébe; ~És a 10123 3| ügyét~Dicsőitsd hü fiját,~S téritsd meg ellenét!" ~Hol itt a 10124 1| Hogy lássuk, mily bizton terjed hatalma,~S hűven védjük, 10125 1| És az mégis vészt, halált terjesztett. ~Vagy ha láttad volna füstfellegben~ 10126 0| mosolygott,~Vágyó karját széjjel terjesztette,~Mintha rég várt kedvesét 10127 0| önkénytelen~Kedvem gyöngyeit ha termed! ~Ah, de balga én, ha tőled 10128 1| képzetemben állnak még a termek,~Bennök víg barátok dombérozva 10129 1| festék elmosódott,~Előtte terméketlen föld van.~Ha birod őt, kit 10130 1| szenvedésitől~Csak a dúsak termése gazdagúl. ~26 ~El, el, ne 10131 0| teremt többé az ég,~Csak ha a természetben tavasz van,~Vagy nőszívben 10132 1| köröm.~Te nem vagy bűnös, ez természeted,~De aki még neked hisz, 10133 1| Mely végtől-végig zeng a természeten,~S illat, fény, zene csak 10134 1| körmöt kérges jobbodon?~Természetétől ilyen mindenik.~Ki jobbjáról 10135 0| kibontom, s végigjártatom ~Szép termeted hullámalakjain,~Minőket 10136 0| jőjj át!" ~"Ejnye, sógor! termetem kicsinyled?"~Mond a honvéd. " 10137 0| Harcra lép korlátozó mezével~Termetének minden moccanása,~A szellő 10138 0| cirógatásaikkal~Vissza-vissza térnek újolag. ~"Most, most megvagy" - 10139 1| vár.~Ha látsz haldoklót térni Istenéhez,~S elfogja lelked 10140 2| nyugodnunk, hogy sirodba tértél.~De aki már ugy elkényeztetél,~ 10141 1| képen elmerengénk?~Akkor tértünk vissza a messzelátóról,~ 10142 0| alatta a nyír csendesen terül el,~Itten árny, sugár ott, 10143 1| Üdvözölve légy, mely itt terülsz előttem,~Szép fehér világ 10144 1| dacoltak az idővel~Óh, de rád terűle szörnyü gyász. ~Védő szellemed 10145 1| szél lehordja~A vár alatt terűlő pusztaságra,~Hol árvák, 10146 1| Ha a zöld gyep hullámira terűlök~S eltölt körűlem mindent 10147 1| áll;~Rég forralt bosszú terve utat,~Hogy megmarhasson, 10148 1| kicsiny világom ez;~Messze tervek szomja, hír s aranynak,~ 10149 1| rokon lénynek hivél,~Hogy testben agg, lélekben halványúl~ 10150 0| mint a lélek, mely kikél a testből,~Egyesülve Isten szellemével~ 10151 1| dőre nem lesz álmom,~Egykor testesűl bizonnyal,~Jól tudom s nyugodtan 10152 0| gondolat, gyümölcstelen fa,~Testetlen lélek, árván, hontalan~A 10153 1| pap is,~Az áldott jó öreg,~Testével szellemét~A kor nem törte 10154 1| csillagok honáig s túl azon~A testnek nyűgétől már szabadon. -~ 10155 0| lehullanak,~És sáncúl holtak testrakása áll,~Minden ház egy vár, 10156 0| dalába. ~És mintha álmai~Testté lennének,~Mind úgy átszelleműl~ 10157 1| Legénység, óh rideg legénység,~Testtel lélekkel únlak tégedet,~ 10158 1| szabadságunk tanát?~Ki hirdetett testvér-szeretetet,~Hogy a nép hallá zengni 10159 1| sem hagyhatott. ~Fogj édes testvéreddel hű kezet,~Kitől hosszú bűn 10160 0| hatalmas vagy fiam,~Gonosz testvéreidnek ellene."~"Ah, mond ez, a 10161 0| tudott. ~Igéri, hogy ha kis testvéreim~Szabadba jőnek, vélek játszhatom,~ 10162 1| Mária testvérem emlékezete~Hiven követted 10163 0| égő hasábot,~Vad haraggal testvérére vágott.~Fekszik Ábel oltár 10164 1| és a szerelem honolnak;~Testvéreül csókolják a nyomort~A dús 10165 1| árva szűm leendne. ~Érezém, testvéri csók nem úgy ég,~Mint amelytől 10166 0| az, hajh?"~Mond a lány. Testvérid dalja,~Rabságukban meggyalázva~ 10167 1| édes nyúgalomra~Jól ismert testvéries karok. ~Halni halni hát! 10168 0| készítsetek nekem,~Anyám, testvérim nem látjátok-é,~Mi szent 10169 0| csillagocskák~Hadd álljanak őrt testvérök felett~És rezge árnyuk fátylával 10170 0| hátha a halál ez lenne,~Testvérvérben íme megszületve?!~Hogy míg 10171 0| vele, mondd, lányka, mit teszesz?~Levél az, hervadtan mely 10172 0| a ménnek új erőt ad,~Nem teszik báránnyá az oroszlánt~Vas 10173 1| kényszerítik~És kérdésre kérdést tesznek a világról,~Melynek vad 10174 1| Kinn a faluvégen bádog tetejéről~A toronynak kakas nézett 10175 0| ágaskodva egyre tüsszögének. ~Tétlen állni és nem látni ellenséget,~ 10176 1| bajjal~És borong cseres tetője,~A sík vigaszul feléje~Mosolyogjon 10177 3| Hozzá~Messze, messze, el tetőled~Égi bájú ideál,~Messze ott 10178 0| Ott állottunk végtére a tetőn,~Ő elfuladva rám nehezkedett,~ 10179 0| leányka,~Te nem tanultál, csak tetszelkedést,~Közted s szíved közt hízelgő 10180 1| senki többet,~Minden sürög, tetszélkedik,~Vajjon kedve miben telik,~ 10181 1| dőre gőg~Mely tapsokat és tetszést követel: ~Szép csillogó 10182 0| hívők zengő énekére. ~Úgy tetszett, mintha ez imák~Mind, mind 10183 1| szerelemszövő.~Tanácsban dús, tettben szegény Lázár,~Ebédhez gyors, 10184 0| tündéreknek,~S lábamhoz ha tetted, akkor majd megnézlek!"~ 10185 0| Feltűntek néki mind hős tettei,~Eszébe jött az élvezet, 10186 0| szó nélkül mentek el,~De tetteikről bajnok hír beszél,~Elestek 10187 1| lángjok élvezet vala;~Hálával tették le a poharat,~Ha forró szomjuk 10188 0| át.~"Kezemet sok és nagy tettekkel kinyerted, "~Óh, de legnagyobb, 10189 0| S véled-é, hogy aki ily tettekre képes,~Annak boldogsága 10190 0| Mondhatom, kardoddal szép tréfát tettél te!' ~Némán hallgatják még 10191 0| mellemre,~S meg köszönte hősi tettemet nagy szépen. ~Én ámúlva 10192 0| mosolyg csak,~Mely rám egykor tetterőt lehelt.~Hasztalan kérdem, 10193 0| mely akkor álmait hímezte,~Tettet költ most a harc piacán. ~ 10194 4| versbe füzélek;~Elvből ez, s tettleg lőn jezsuita amaz.~ ~ 10195 1| most rakott reája, ~Melléje téve szépen, rendesen~Mázos bögrékben 10196 3| férjemet:~Tüzláng harácsává~Tevéd értékemet. ~Haragra bőszitéd~ 10197 0| tiszted a jelentést?"~"Egy tévedt golyó találta szíven.~S 10198 1| lányt ideállá emelék,~Céllá tevék, azért silányult el,~Azért 10199 3| elhamvadt szén. ~Hazátlanná tevél:~Elvetted férjemet:~Tüzláng 10200 1| Kis dalos madárka,~Társ tevéled lelkem:~Zengtem mint te, 10201 0| e szerető kebeltől?~Hol tévelyeg rideg, sötét magányban~Világa 10202 0| lelél. - ~Most komoly vagy, tévelygő szemednek~Pillantása messze-messze 10203 1| mert ennek a forum,~Annak Thermopylae nem jöve utába! ~A hatalmasoknak 10204 0| kéri életem,~Hadd vesszen Tiboldnak híre, vára~Dűljön el, én 10205 0| Nyerjek bár a harcdúló Tiboldon,~Essék bár, hogy a sír eltemet. ~ 10206 0| Megborzadok, nem-é~Volt az, nő, a tied; ~S rólad, ki egykoron~Égő 10207 0| áldó istensége,~Vagy birom tiédet, Jehova, megrázni,~És ismét 10208 0| ég törvénye, mint földön tiétek,~Hol gyakorta a bűn, büntelent 10209 0| Kér társúl magának kígyót, tigrist kér,~Csakhogy bármit lásson, 10210 0| neked,~Már vége a szomj- s tikkadásnak,~Tovább int a lét vándorának;~ 10211 0| fakaszt szét,~A kicsiny tilinkót ablakon felejti~S nyalkábban 10212 1| lánnyal élünk benne,~Két fának tilos csak csábító gyümölcse. .~ 10213 2| embernek~Érintni, melyet tilt hitünk törvénye,~Mely a 10214 0| megtagadta is kegyét fiától,~Nem tilthatta el hogy véle sírjak,~Nem 10215 0| Istennek haragját hirdetem tinéktek,~A viharnak szárnyán jő 10216 0| El-eljönnek szunnyadó Andorhoz~Is, tipegve lépdesvén körűl,~Majd repülve 10217 1| nem talál. ~Vad harci mén tiporja majd le szét~A művelődés 10218 0| És mezőt, mit harci mén tiport el. ~S mindkét tábor zászlaján 10219 0| tenhazádban?~Nincsen-é ott tiprott népszabadság,~Melyért vívhatsz 10220 0| minden most kérdi csak. ~S ím Tirzájával ott jő Hazdrubál,~Még idegen 10221 1| lelkemnek énje,~A nagyot tisztábban élvezem;~Hogyha hamvamat 10222 0| szemeinkben. ~"S mért nem hozza tiszted a jelentést?"~"Egy tévedt 10223 0| hitével,~Rózsakoszorúban tiszteled,~Én kereszten vérző képletében -~ 10224 1| egyik azt hivé, hogy~Néki tiszteleg,~Én meg, hogy üdvözölve~ 10225 0| hazája. ~Égő fáklyákkal jő tisztelegni~A basának számos szolganépe,~ 10226 0| Vendégűl kéri fel,~A hála s tisztelet~Ezernyi jelivel. ~S átadván 10227 0| Hol szent hagyományként tiszteletben áll fenn~A lélekvándorlás 10228 1| köztisztelet lesz majd a bér.~A tiszteletnél a küzdő kebel~Bánat könyűje 10229 4| Négyszáz kortese csak, tiszteletüknek oka. ~b)~Éles ugyan nyelved, 10230 0| Kínpadján nyög szivünk s azt tisztelik~Örömek, kínok, szenvedélyek. - ~ 10231 3| szemléltem,~Ha mondám: "tiszteljed~Hazádat gyermekem! ~Szeresd, 10232 1| Pályabért még sem arattak.~De tisztesség! ők neveltek~Szabadságnak, 10233 1| kiséri senki sem,~Félvén a tisztességgel tán azoknak,~Kik most erősek, 10234 1| teszen,~Mert a mint igy dúl, tisztít és a sírból~Ifjultabb élet 10235 0| angyalarc~Megbírja a bűnöst tisztítani,~Megdermedt ajkamon a vallomás,~ 10236 1| medret látok ott,~Míg amaz tisztítva a csatornát~Föld alatt foly. - 10237 0| és alélva roskad~Szőke tisztnek fölfogó karára. ~Szörnyü 10238 1| mártir, aki vérkeresztelésben~Tisztúla meg, nyer csillagkoszorút,~ 10239 4| főpénztárnok~Jó férj vagy, jó tisztviselő, mert itten is, ott is, -~ 10240 1| Mit döngetéssel vívott a titán;~Ti fényleni kivántok s 10241 1| jég-golyó lett,~Mely tán egy Titánnak épült sirlakáúl. ~Árván 10242 0| Hatalomszó tart lezárva engem,~S titeket mért sujta gyönge nő?~Oh, 10243 0| fedelére,~Néze az éj leplezett titkába,~Míg mellette őrangyalként 10244 0| a kékellő partra,~Annak titkain függ lelke minden vágya, ~ 10245 1| virasztott,~S míg az éjnek titkait kutatta,~Élvezetlen hagyta 10246 1| nyiltság szivemnek drága titkán~Mint árulás oly szörnyen 10247 0| vetsz.~Atlasszá lettem, titkod a világ,~Enyém csak súlya, 10248 1| könnyeit letörlöd,~Leleplezed a titkok fátyolát,~S hiú törekvéseit 10249 0| tornyos lakába ére~S édes titkul tartá meg kalandját,~Bár 10250 1| ott hogy~Elrejtőzzék drága titkúl. -~S ím lehull a végső csepp 10251 0| vezetgetem fel,~Mint az erős tő a lengő virányt. ~Hozzám 10252 0| rémítően üvöltve~Harci nép tódul fel a falon,~Ernő bán az 10253 0| Jerta hallgat, könny tódúl szemébe,~Szédűl, szédűl, - 10254 4| TÖBBEN~Kit tövisünk nem szúrt, 10255 1| deáké a gúny s lelkesűlés,~A többieknek célja, elve száz.~Ha látsz 10256 0| messze vágtat,~Hátra nézve többször, hogy vajjon felhő-e~Vagy 10257 1| mellett,~Általszőtte azt a tök lankadt indája,~Kinn a faluvégen 10258 0| föláll sötéten:~"Óh vagy-é tökélyeknek te telje,~Sóhajunk trónod 10259 4| Mert a szobor báb lesz, ha tökélyén bármi hiányzik~Tudd: csak 10260 1| érzenünk;~Hideg s döbbentő a tökélyesség,~Minden mi vonz, ami meleget 10261 0| Most érte már el, óh látom, tökélyét~A báj, melyet lehelhet nőkebel. ~ 10262 0| által nem hevűl. ~S midőn tökélyök gazdag érzete~Kéjmámorban 10263 1| fegyverrel ékített teremben~Tölgyasztalnál vidám társaság,~Órjás serleg 10264 1| szent egyszerűségében~Hadd töltsem le e nehány órámat. - ~Sajka 10265 1| Nincs vér s füst vakított tömegben,~De nyugodtan tiszta dombról 10266 1| tovább rohan mind, vélvén a tömegtől~Az ő ösvénye messze elszakad,~ 10267 2| sokat értem már életemben,~Tömérdek bút küldött reám az ég,~ 10268 1| Gondolom, ha látom, mint törekszik,~Fárad és küzd még az is, 10269 1| a titkok fátyolát,~S hiú törekvéseit elcsitítod~Dalolván néki 10270 1| nevel~Hogy legszebb díszében törhesse el,~A kis bárányt levágni 10271 0| hajolj át hozzám!~Én nem törhetek bé édenek határán,~Adj egy 10272 0| szép Hajna,~Csak néhány törhetlen volt még Luciferrel,~Amint 10273 1| te míg lehelsz,~Magasbra törj, kételkedjél, csatázz!~ ~ 10274 0| nyomja le -~Hogy meg ne törje zárját sírlakának. ~A gyönge 10275 1| Én vele sírtam, a jövőn törődtem.~Óh, aki érze honfibút a 10276 4| szolgabíró~Mondják a megye hogy törökül szolgál ki jogot csak;~S 10277 0| világa az,~Ne félj, szét nem töröm, tovább viszem.~ ~ 10278 1| kezében,~Anyja lopva könnyeket töről.~Óh a boldogság itt mind 10279 1| egyedűl nagy~S oly kicsik, törpék az emberek. ~Hogyha felmarad 10280 0| tanújeleűl,~Hogy szerelmünk törpén nem fogyott el,~Halvány 10281 1| lénynek tekinted áhitattal,~És törpének hiszed saját magad.~Hiszed, 10282 0| végre elriasztott hitvány törpeségök. ~Dal, virág s az élet mind 10283 1| embere~Szemében porszemmé törpülnek le~És rajta dőre égi képzetek~ 10284 1| fegyverünk éle~Lapot írt a történetbe.~Míg apáink megvénültek~ 10285 1| Ez tehát a büszke ember története!~Lelkem elszorul, hogy mért 10286 1| költészet fakaszt ki~Mult idők történeteiből.~ ~ 10287 1| szobámban;~Nyitva áll előttem a történeteknek~Könyve, vértől ázva mindenik 10288 1| bánat.~Gondoltam szívem bús történetére,~A zord halálra s a lány 10289 0| egy furcsábbnál furcsább történetet. ~Ül most is körűle kiváncsi 10290 2| 9. A történeti jog~"Apám! apám! mond a 10291 2| és tudás~"Szörnyű rablás történt, óh mesterem,~Mond Izis 10292 1| zsarátra,~És regélünk rég történteket: - - -~Hű szerelmet, bút, 10293 1| a család melegszik,~Rég történtekről szól a jó házi gazda,~Térdein 10294 0| Csak lopva, csak titkon törülheti~Könnyűit is a megalázott 10295 0| amint~Könnyes szemét öklével törüli.~ ~ 10296 0| őszi szelletet,~Hogy könyét törülje le, s titokban~Nyujtson 10297 0| vérrózsája. ~Ősz Berend könnyet törűl s letérdel,~A vezér kardjához 10298 0| kis leány,~Csipkés pókháló törűlközője,~És ruhája tarka lepkeszárny. ~ 10299 0| szivében hogyha nincs~E szent törvénynek öntudatja,~Szeresse lánytársát, 10300 0| a nehány is ott hagyná-e törzsét~Elszakadva legjobb erejével?~ 10301 1| Itt-ott félig égett, barna törzsök állnak,~Mint órjási rémek 10302 0| Gábor angyal egy szirtnek tövében~Kis gunyhót fedez fel bámulattal. ~ 10303 0| felett,~Sorsa, hogy vérző tövisfüzért~Hordjon átkos homloka felett;~ 10304 4| TÖBBEN~Kit tövisünk nem szúrt, már azt hiszi, 10305 1| őre,~Az örvös eb, és úgy tolakodik~A zajgó kis család vidám 10306 1| hétköznapján~Még gondját toldja perceidnek.~Nem léssz-e 10307 4| főjegyz.~Bármit hűn jegyez a toll, mert nincs elve magának;~ 10308 4| Méltán vagy te tehát a megye tolla, Veres!~ ~ 10309 0| hogy elámítsalak? ~Ha hű tolmács a szó, úgy rettegek,~Hogy 10310 0| tudom maig sem,~Csattogás, tolongás, jajszó elkábított,~Csak 10311 0| tábora. -~Kis tűz körül miért tolongnak ott,~És hallgatják három 10312 1| küzködöm,~S ki tudja, a tolongó sokaságon~Felűlemelkedni 10313 0| zúg kívülről, ég a vár,~Tolongva döbörögnek seregek,~A fegyver 10314 1| Vad fiúkként anyakéz alatt~Tombolának ott féketlenűl,~S tűrte 10315 0| s világát éli át. ~Most tombolhat már a dölyfös nyerő~Vad 10316 0| hajtsd reám fejed,~Hadd tomboljon a szél, rossz szűrünk felett,~ 10317 0| tetején. ~*~Téli éjjel, tomboló viharban~Andor ismét ott 10318 1| gyültek össze harmatülte pázs'ton~Táncra és dallásra nyári 10319 1| föld összeolvad,~A felhő a tónak dűl vágyó karába~S ott talál 10320 0| felriadva egyik cimbora,~És tőr után kap száz kéz hirtelen,~ 10321 1| Árnyában látjuk, melyt a tóra vét. ~És megnyugszunk, hogy 10322 1| még ki gondol erre a vig torban,~A várur nevére habzó serleg 10323 1| A hős oroszlán hitvány tőrbe hull,~A szív, mely Brútussá 10324 0| oly vérnyomot, mint rabló tőre hágy.~Összerogy, de a föld, 10325 4| és kitűnő? -~Nagy hasú s torkú vagy, de mi benned mindenesetre~ 10326 3| között,~Sötéten áll a zárda tornya még,~Harangtalan, lefosztva 10327 3| olykoron~Vitéz apái csonka tornyait. ~Nem értve, hogy honának 10328 0| bilincs~S az őrkiáltás zúg tornyáról le. ~Nem látszik ott ember, 10329 3| rém~Helyette ott a csonka tornyokon. ~S ha sirlepelbe néz a 10330 0| felette ártatlan~Zúg el, mely tornyosulni kezd a vész. ~Látványúl 10331 0| messze-messze jár,~Mint hajósé, aki tornyosúló~Felleget s partot kétkedve 10332 0| Tengerparti pálmafák közt~Sugár tornyu büszke vár, -~Kúpja csillog, 10333 1| ki Cato lehetne~S meghal torokgyíkban csecsemő korában,~Vagy megannyi 10334 0| utána fátyolával inte~A toronyról Berta végbucsút,~Aztán forrón 10335 0| holdsugár,~Bagoly huhog roskadt toronytetőn,~S a termen végig gyors 10336 0| feláll. ~"Üssétek által tőrrel kebelét!"~Mond felriadva 10337 4| megyénket,~Készült e csarnok, torz alakokkal ugyan.~Nem tehetünk 10338 4| festése megyénknek~Mindig csak torzkép és epigramma lehet. -~ ~ 10339 0| mesélhetnek nagyon;~Láthatni torzonborz bajuszokon. -~"Oszt, mond 10340 1| szinte sír -~Kedves komám a tőszomszédbúl. ~Hová lett most a rút idő?~ 10341 1| fenekén,~Mintha a legszebb tőt kiszakítják~Dús virágágy 10342 4| jártalan útra kerül.~Nem csoda! tót ügyvéd, mellékút mindenik 10343 4| SZMOLIK)~Szurkosi volt a neved tótul, az imént lőn: Imádi.~Mert 10344 1| tudja Isten hol barangol. ~Trágár élccel hordja el magával~ 10345 1| lelke~Zúg el mint nagyszerű tragédia,~Itt a küzdelmek elhaló 10346 0| Föleszmélvén, pajzán dalt zengeni.~Tréfáira majd elriadnak tán~Az éjfélnek 10347 0| mondaná meg, a tiszt nem tréfál-e?~Ő felkacagott és kebléhez 10348 1| Hogy elrontá könyekkel vett tréfánkat. ~17 ~Egyetlen egyszer hittem, 10349 1| volt~Fordítván az egészet tréfára. ~Mind elmúlt az buborék 10350 0| szól, apa is, vezér is,~Tréfásan szól, és mégis mogorván. ~" 10351 1| egymást, ha minden elhagyott. ~Trójának égő romladékiból~Hős Aeneas 10352 0| horkol,~Bőg az ágyú, zeng a trombita,~S mindezen túl a lelkes 10353 1| képzeletem? ~Ha megriad a vészek trombitája~És összefutnak barna fellegek,~ 10354 0| a vak éjtszakának. ~És a trombitának harsogó szavára~A sirok 10355 0| Felhevült, mint harcmén a trombitaszóra. ~Egy szökéssel ott volt 10356 1| amint így elvegyült,~Isten trónjához hírnökül repült,~A föld 10357 0| eláll,~Mert elszenderűle trónján a király. -~Ah de hát mi 10358 1| a nyügöt nyakán,~S mint trónjáról száműzött istenség~Sírnál 10359 0| Gábor angyal int, a trónnál szőr ruhában~Mártir arculattal 10360 1| titkát bűvarázs? ~Vidd el trónodat, tündér s helyébe~Adj nekem 10361 1| ott végzetet,~Jár büszke trónok eldült romladékin,~Jár elfelejtett 10362 0| csontüreggel néz ki a halál,~Trónom biztosan lesz, nem kél ellene~ 10363 0| hagyd őket meg nekem,~Vagy trónomnak átkos, bíbor pamlagán~Kínzóbban 10364 1| Értem, hogyha százszor trónra lép a rabló,~Míg egy Brutus 10365 1| akkoron,~S azóta Istenünk trónról bukott,~Hogy így elnézi, 10366 1| Volt ott egész sereg,~Kik trufa s dal között~Játszottak 10367 1| szárnyak fénye szerint,~De tű vagyon keresztül minden 10368 4| FERENC t. b.~Sokról sokfélét tuda hajdan szólani Kátó , -~ 10369 0| többet, mint ami;~S te is tudád, hogy az örömnek,~A szenvedélynek, 10370 1| ültette Isten édenébe~A tudásnak széles águ fáját?~A fa terjedt 10371 0| szende bús arcával~Hogy tudhatna vétni ellenének?~Istenem 10372 0| tévedez~A távolban, de nem tudhatni min. ~Csak hogyha zaj, vigasság 10373 1| magam hogy jól meguntam,~Mit tudhattam tenni okosabbat,~Nézni kezdtem 10374 1| szívednek,~Óh, bár sose tudj a másik felől. ~7. Lamott 10375 1| kedvetlent teszen. ~Nem tudják-é ezek, hogy egykor ők is~ 10376 1| Hogy majd egykor ő is tenni tudjon,~Úgy miként te, hogyha nagyra 10377 0| arca,~S mintha a betyárnak tudná gondolatját,~Csendesülni 10378 1| lelköket meg~Rázni bírja.~Tudnák meg, mi korcs az élet,~Hogyha 10379 1| elég gonoszak,~És becsülni tudnám jóban, rosszban,~Erejeért 10380 0| hervad, mint a rózsaszál!~S tudod-e nő, hogy csak szíved vérén~ 10381 0| német kezd fennen kacagni,~"Tudod-é - mond - mennyi katonája~ 10382 0| félre,~De én parérozni sem tudok.' ,Te vágd csak,~A parérozását 10383 1| egymásnak szemébe néztünk,~S nem tudók, hogy szem vagy napsugár-e,~ 10384 4| PULSZKY FERENC t. b.~a)~Sok tudománnyal bír, s kitűnik majd mindenik 10385 1| elülem. ~"Látom, tündér, tudomány, dicsőség~Boldogsághoz földön 10386 1| veled hiú panasz!~A lemondás tudományában~Minden óra egy-egy tanitás,~ 10387 0| had,~Melynek a tanácsban, tudományban atyja,~Ez bort kínál néki, 10388 4| liberális vagy, van nexusod és tudományod, -~Oly magasan hordod kis 10389 1| leheletében. ~És végre a tudósnak is~Könyvéből vajh mi haszna?~ 10390 0| minek leírnom,~Tán magok sem tudták a beszédet,~Ámde a beszédből 10391 1| menyasszony sírján~Hogy tudtál épen most meghalni, lány,~ 10392 0| Hogy ily hamar feledni tudtalak,~Hidd, hogy nem voltam hozzád 10393 1| Gazdájáért fontos személy ma,~Tudtával van, hogy ünnep ez,~Vadászó 10394 1| meg.~Ládd, így boldogítasz tudtodon kívül is,~Mert a boldogság, 10395 1| Ha már végkép élvezni nem tudunk.~Derék fiúk lépendnek nyomdokunkba,~ 10396 0| szívünk megnyugodva nézi~Jól tudván, hogy el nem éri. ~Oh de 10397 0| óh, ki hitte volna,~Hogy tükör előtt volt minden bétanulva~ 10398 1| patakcsa suttog halk zenét,~Ha tükörébe kis virág hajlik be. ~S 10399 3| imádom az egeknek~Kék sugáru tükörén,~Őt a szent tavasz derűje~ 10400 1| hideg.~Búsan tekint körűl,~Tükrét törülgeti,~Tágúl a régi 10401 0| néznél szívedbe. ~És ha tükröd s szűd dacára még~Nem tudod, 10402 1| egymástól,~Egymásnak alakját tükrözik csak vissza. ~A vészes felhő 10403 0| Tárgyak ábrándos bús árnyakat tükröznek: ~Ottan állott trónja a 10404 0| vágyu álma~Az, mely bájjal tükröződik ott? ~Ismerém lelked fehér 10405 0| neked virágot tükröz. ~S tükrözzön végig, - szín s illatja 10406 1| Ez mint az égnek kegyjele~Tün a kis lány elé. ~Ő már nem 10407 0| gyermeke?"~"Ne mondj se tündér-, sem vitéz regét,~Óh jó 10408 0| csak kedves, míg tápot,~Tündérálmot szívtál emlőéből?~Most kell, 10409 0| viráglevelkét,~Súgnak néki szép tündérdanát,~Majd virágnak szirmával 10410 0| mond a lány kesergve,~Látod tündérföldnek nem kell semmi éke,~Csak 10411 0| mint az éjnek árnya. ~A tündérkirály ezt nem türhette többet~ 10412 0| hajával megjelenik Zolna,~A tündérországnak legszebbik leánya.~Mért 10413 0| kedves gyermekem,~Aranyhajú tündérről szép regét~Vagy a hajdankor 10414 1| mocskos hab majdnem elragadja.~Tündérsziget, hol még erény honol,~S 10415 0| kebelt! ~Im, minthogyha tündérszó beszélne~Lombotokból, én 10416 0| rideg magánya,~Elborítván tündértarka szőnyeg. ~És az estve újra 10417 0| szálla~Vélem túl a földön a tündérvilágba,~Hittem, most lelék már 10418 0| csak mereng tovább is~Új tündérvilágért epedez, epedez,~S elbusultan, 10419 0| alkonyat. - ~Óh Szádi, Szádi, tündöklő valál,~Mint ifjú, sugár, 10420 1| alkonyat~Arany sugáriban~Tündöklött a liget~Sárgán és pirosan.~ 10421 1| Az életet, mely rajtok tündököl,~Fog-é az majd mind szűk 10422 0| s alászáll,~Mint játszi tünemény. ~És én, ki láttam útját,~ 10423 1| hogy egykor ők is~Le fognak tünni, s a hitvány tömeg,~Mely 10424 1| lassanként belepte.~Csillagok tüntek föl a setétkék égen,~Választánk 10425 1| Adj hát egyet, s a többit tüntesd el!"~S ím karomba lánykát 10426 1| Meg nem törve várok hosszú türelemben.~Óh, pedig bájos volt, melytől 10427 1| ostobát,~Az vitte volna néma türelemmel~Mindennapiságodban az igát.~ 10428 0| út nagyon,~Melyen népek türelme menni tud,~De jaj, ki azt 10429 0| jéghegyet halmoz fel annak türelmével,~Akinek előtte egy örök 10430 1| éltetekben a vezérfonal,~Azért türétek s a sír küszöbén~Szakadt 10431 0| A tündérkirály ezt nem türhette többet~És a szép Zolnából 10432 1| felküzdél öcsém!~Hogyan türöd majd örök éltedet?~Te, akinek 10433 0| szólna a rege. ~Míg így magam türök, jaj, egyedűl,~És vélem 10434 1| Melyet mint kietlen pusztát tüske ver fel,~S az öröm csak 10435 0| szilajan~Vágva, ágaskodva egyre tüsszögének. ~Tétlen állni és nem látni 10436 0| határán,~Adj egy csókot s tüstént nálam lesz az éden,~S nélküled 10437 0| dúl, óh mint forr az egek tüzárja,~Halld a nép őrjöngő, elhaló 10438 1| Föl van szítva kandallónk tüze -~És körűle néhány jó barát 10439 1| Kigyulnak e közt itt-ott kis tüzek,~Sir a furulya és kurjong 10440 4| LISZNYAY KÁLMÁN t. b.~Szól, tüzel a haladó pártnak szolgálni 10441 0| Uram vitéz!~Megállj, maradj tüzemnél reggelig!~Ládd a pokol miként 10442 0| A tüzér~Mily szokatlan élet e rongyos 10443 0| vásárt ütni legszentebb tüzével.~Rongy csecsebecsékért, 10444 3| tevél:~Elvetted férjemet:~Tüzláng harácsává~Tevéd értékemet. ~ 10445 0| hitetlenek közt mint dúlt tüzzel vassal,~Mígnem elpusztultak 10446 0| patakcsa!~Hajdan virágok néztek tűkörébe,~Talán halálhírrel vagyon 10447 0| körűl. ~A csermelynek habzó tűkörénél~Fésülködnek tündér alakok,~ 10448 0| Kúpja csillog, dús arannyal,~Tűkörsíma a márványfal,~Benne tán 10449 1| őket.~Ki megfontol minden tulajdont~S mint árut választ nőt 10450 0| mostan elaggott markában. ~Túlélé bajtársit egytől-egyig,~ 10451 0| érzi~Kínjait, ki a holtat tuléli." -~S im Zenő jő, lassan 10452 0| hogy eltemesse,~Mindent túlélt, hont és dicsőséget,~Csak 10453 0| jelent az éji harci lárma?"~"Túlerő kerített meg véletlen. ~ 10454 0| Tabánnak arca lassanként kigyúl~Túlizgatságtól, mely lelkében van,~Dalmának 10455 1| Jóléttel hogy nem voltál túlságos!~Most látom, hogy megelégedéssel~ 10456 0| határon,~Zolna épen ott áll a tulsó vízparton. ~Néznek elmerülve 10457 1| Szeszélyesen repül az ég felé,~Túlszárnyal rajta és túl a napon~Alkot 10458 0| Két hatalmas ország áll a túlvilágon,~S bár határt közöttük egyetlen 10459 0| Minden nappal egy-egy bája tűn le,~Egy-egy sugárt minden 10460 1| íme a végső jel is le is tűne lassan,~Mely a föld és ég 10461 0| rémeknek hazája. ~Itt-ott tűnnek csak fel óriási képek,~S 10462 0| mond - csillagom most tűnt le." ~A leány sikojtva fogta 10463 0| míg magadhoz bébocsájtod,~Turbékolva ott kopognak, ~Gyöngéd játszi 10464 1| visszaint,~Akkor a jövőre vágyva tűre kínt.~ 10465 1| alatta, szidja azt. ~De tűrelem csak, míg jő az enyészet,~ 10466 0| határzat? -~Anikó tovább nem tűrheti,~Felsikolt, elröppen a varázslat -~" 10467 1| van,~Új békót rá, ha tűri, tűrje azt.~S ha rég megszenvedt 10468 1| mint saját határa.~"Hát tűrjem-é - mond - nem, nem Istenemre!~ 10469 2| Mindent bemocskol, megrág. Tűrjük ezt?~Adj engedelmet és a 10470 0| Melyet a sors rád mért, tűrnöd kell a sorsot. ~Óh de engem 10471 1| mért őrizi?~Mért a miljó tűrő ember között~A sok egyes, 10472 1| Tombolának ott féketlenűl,~S tűrte a szív bántalmaikat. ~Sőt 10473 1| sütköztek hős vezéreink is,~Nem tűrtek előbbvalót a harcban~Ámde 10474 0| Meg titkodat?~Ki nyugton tűrtél~Villámokat,~Most már midőn 10475 1| szenvedése közt a szív~Mindvégig tűrve ontson drága vért.~ ~ 10476 0| hogy legnemesebb~Ifjúságát túszképen adja át. ~Egész várost népsége 10477 0| a föld alattam, dördűl a tűzakna,~S intő szózatának a fülem 10478 0| asztal végén ül két ifju tűzér,~Szótlan hallgatásba mélyen 10479 1| fogja át. ~Vesszek mint tűzgolyó, mely~Midőn legszebben ég,~ 10480 1| látszik, hogy zeng éneke~A tűzhely játszi tündérének,~Száz 10481 1| áldott jó öreg,~Elballag, tűzhelye,~Szobája oly hideg.~Búsan 10482 1| jó férj ki lehetél,~Kis tűzhelyedtől mély örvénybe kerget.~Mért 10483 0| nyugalmat óhajt,~Azt az árva ősi tűzhelyet.~Kéjjel tér meg, mint mi 10484 0| Hogyha visszahozza őket a tűzhelyhez,~Felvirúl még háza, titkon 10485 1| regéknek,~Melyeket télestén tűzhelynél mesélnek.~Látom házikónkat 10486 1| lész~Szabad tengerre, nem tűzhelyre~Való a villámnyargaló vész. -~ 10487 0| vidékit? ~Itten hagyjam-é a tűzhelyt, csendes házat,~Vesszen-e 10488 1| haragvó hősök széltűl űzött~Tűzlidércek képében futkosnak. ~A sík 10489 0| Pásztorlányka, mért ne tűznélek közéjek?~Néked a természet 10490 4| érdemjelt mellére szokás vala tűzni, -~Mert szép érdemekért, 10491 0| Jött a tiszt, érdemjelt tűzött a mellemre,~S meg köszönte 10492 0| is, mint minő országa, ~Tűzokádó hegynek ormán ha vihar van,~ 10493 4| szabadelvűség zászlóját tűzte ki Károly; -~Mert kicsapongásban 10494 0| bár csillag, égi boltra tűzve,~S epedve néznék onnan, 10495 0| hervad a virág oly hirtelen?~Tűzz kebledre más bokrétát, úgy, 10496 0| gondolattal,~Mert látják a tűzzel ő is elszunnyadott.~ ~ 10497 0| vén, e vár büszke volt~Mig udvarában szép Jolán honolt,~De kebelében 10498 0| vissza-visszavág,~Míg az udvarból utána rémes~Jóslattal vonítnak 10499 0| Énekes madárkák lesznek udvarlói,~S míg a bérc visszhangja 10500 1| ha olvasom - - - ~Látom udvarodban a sorompót~S benne vívni 10501 1| tégedet,~Zsémbelve járok udvaromban,~Haszontalan keresve életet. ~ 10502 1| keresnem~A mostan oly hangatlan udvaron,~Tövis helyett virág terem 10503 0| engem bíborpárna vár.~És hű udvaronchad elmosolygja majd~Homlokomról 10504 1| gyermekével karján a söpört~Udvarra megy, hogy várja ott a férjet. ~ 10505 1| lel kedvet magának.~Látom udvarunkban mint munkál serényen~A cseléd 10506 0| Hulljon - helyette más üdébb terem. ~De csak feltűnni 10507 0| hajnalpirban állott. ~Reng üdén a lég, a csalogány szól,~ 10508 0| csapongani. ~Kit a forrás üdíte egykor,~Midőn ledűlt, eltikkadott,~ 10509 1| szálltak~Bűbájos körödnek üdvadó órái,~Messze válva tőled 10510 1| Folyt a kor ez öntudatlan üdvben,~Hej, de mi nem érezők folyását!~ 10511 1| mely~Pokollá lenne örök üdvében? ~S te is, ki itt már felküzdél 10512 0| Jutalma mindkét életének~Üdvéért lenne ily sugár. ~S mi még 10513 3| Szerette magzatát. ~Föllelte üdveit,~Az elraboltakat,~Feledte 10514 1| perc emlékét e könnyben,~Üdvem kérted egykor és lemondtam 10515 0| szenvedő... ~S úgy lett, mit üdvének nevez~Szivünk csak két rosszból 10516 0| beszélek? - adhatsz még te üdvet,~Oly természetes vagy, csak 10517 0| elmaradnak,~Mert Istent s hont üdvezel. ~S három csillagot lát 10518 0| bámúló földnek.~Ami édes üdvként száll le olykor hozzánk~ 10519 0| egész világot átölelném,~Üdvömben hogy részesem legyen.~Engedd 10520 0| drágán,~Melyben a menny üdvössége van!~ ~ 10521 1| szeretne, éltem boldogságát~Üdvösségem volna lábához letennem.~ 10522 0| is kövesse bár,~Egy átélt üdvösséges perc után~A többi lét küzdelme 10523 1| Egy van, egy van, nékünk üdvösséget~Itt lenn nyujtó s ez az 10524 1| édenével~Bűvös csókjával éltet, üdvözít,~Kacagj, kacagj, most olvasá 10525 0| Szent, de veszedelmes, kéje üdvözítő~S kínja öl, ládd engem is 10526 1| szivesebb lett,~Tréfát vegyített üdvözlésibe;~Óh jaj, még csak nem is 10527 1| honosb világból jól ismert, üdvözlet,~Majd fehér füstoszlop a 10528 1| ragyog a játszi harmat,~S üdvözletet danol a kis madár:~Nem is 10529 1| hajlong, mintha régi bajtárst üdvözölne,~Míg a népes nádas recsegő 10530 3| azúr sugárain~A szenvedésre üdvsugárt talál.~ ~ 10531 0| nem hajoltál~Meg bú miatt,~Üdvtől roskadsz le~Egy csók alatt.~ ~ 10532 0| amért megraboltál. ~Óh, ha üdvünk álom is vala,~Mért nem, 10533 1| kedveshez - hisz rá bizánk~Üdvünket - ah, most nem fogadhat,~ 10534 1| ember keble.~S hogy vesztett üdvünkhöz út se vezessen már,~Társalmi 10535 0| ördögnek csókjából~Lőn kinúl és üdvűl a leány teremtve. ~Ámde 10536 0| fogadja szívesen~Szent ügyért azt, míg rabúl az élet~A 10537 0| gladiátorként majd elbukunk,~Ügyességünknek taps a bére;~Sebünkre honn 10538 0| Mintha mondaná, hogy szent ügyével~Bajnokát is a hon elfeledte. ~ 10539 0| zászlaján lát írást:~"Szent ügyünk s győzelmet Istenünk ád."~ 10540 0| nincs hideg szabály,~Nem üldöz részvét, nem kíváncsiság. ~ 10541 0| Véded ezt, a másikát hogy üldözd?~Vétettem talán ha elmélkedtem,~ 10542 1| földről,~Menten itten állnak üldözéstől,~Hogy dalok közt nyugton 10543 0| De Latabárt bús képzet üldözi,~Ha lányt ölel, a csontvázt 10544 1| palást vagy rémkiséret.~Üldözik tán kósza szellemek,~Avégett 10545 1| vígadt,~Eltemettem, aki üldözött,~Eltemettem azt is, aki 10546 0| Fátyolt borít az üldöző elé~Az üldözöttnek nyujtva védő kart. ~Zákány 10547 0| Hah Bogdány! az ajtón üldözőim,~Elveszek tehát." - "Nem, 10548 0| Éljen!"~A honvéd pihegve és üldözve~Mosolyog, s köszöntve mondja: " 10549 1| szenvedjük át. -~El hát veled, ne üldözz már tovább,~Legyen körűlem 10550 1| nézzünk a nagy égnek. ~Ott ülénk az ingó puha fűben~Kis szerencse 10551 0| S nyalkábban mint egykor üli újra nyergét. ~Vigan fütyörészve 10552 1| istenid, ha e hont elhagyod. ~Ülj csak mint Jób dűlt házad 10553 4| fejedben is oly híres kocsis ülne, minő te~Vagy, be dicső 10554 1| sírján érzetemnek~Nászt ülni az idegen boldogságot.~ ~ 10555 1| ünnepét~Méltón hogy ott ülöm,~Hol Isten ünnepel~A hangzatos 10556 1| már mindkét kebel,~S ha ülsz vele folyóid partjain,~Mint 10557 1| lel ott.~El, el veled vész ülte palota,~Kis uj tanya vár 10558 0| Rózsakertben testvérek közt~Ültél, lányka, nyári reggel.~Szent 10559 0| gyermekész, de várom. ~Fákat ültetek, mint hittel ültet az agg,~ 10560 1| mosolygása fogott el. ~Mért ültette Isten édenébe~A tudásnak 10561 1| Bíbic-sirás - varangyok ümmögése,~Míg széltől űzve nyargal 10562 0| Márma van karácsony szentelt ünnepe,~A nép megváltója márma 10563 0| már a dölyfös nyerő~Vad ünnepek közt a szent sírokon,~De 10564 0| nyugodtan tombol a nyerő,~Vad ünnepekkel a szent sírokon,~Csak lopva, 10565 1| fejére.~"Fel most barátim ünnepelni vígan!~- Mond a király kedvének 10566 0| virasztni a halott... ~És ez ünnepély alatt~Ott van az ég is jelen,~ 10567 1| sejtés talán,~A nyugvás ünnepét~Méltón hogy ott ülöm,~Hol 10568 1| és ruhátok~Mind egyaránt ünnepiek. ~Jók vagytok akkor s szépek 10569 1| zaja eláll,~Akkor szétnéz s ünnepies világát~Megszenteli csókjával 10570 0| pajkos gondolatja,~A végetlen ürben hogy földünk teremtse,~Játékáúl 10571 0| vigaszt,~Börtönömnek néma üregében~Oh, mi édes kéjjel érzem 10572 1| tanyáját szerelemnek egykor,~Üreset most, mint a téli fészek;~ 10573 0| nagy hirtelen~Óriás koporsó ürjévé leszen,~Végtelen eséssel