| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
10574 0| kebled e nyugalma nékem.~Üss te is, tűröm habár hiába,~ 10575 0| dalnok méltósággal feláll. ~"Üssétek által tőrrel kebelét!"~Mond 10576 3| Sírhont magának ás. ~Megrázza üstökét,~Körül, körültekint,~S a 10577 4| dicsekszel -~Elhiszem: üstöködet hogyha cibálni hagyod. -~ ~ 10578 0| ragyogó csillag lett,~Hábor üstökössé vált az égi bolton,~Ott 10579 1| nyargal, hol legott~Vad üstökössel bizton társalog.~Majd még 10580 1| tartani mindent.~Gyéren hoz üstököst a föld s az ég,~S az is 10581 0| többé el nem száll". ~Éjfélt üt, reng még az érc visszhangja,~ 10582 0| S úgy esett, hogy engem ütközetbe vittek,~Mielőtt még kaptam 10583 1| lövellő. ~Szól az ágyú, ütközetre fel, fel,~Tombol a mén, 10584 0| világ helyett~Egy isten ütne pártot ellenembe,~A poklot 10585 0| élet lakott,~Most a halál ütött sötét tanyát,~Elszállt a 10586 0| Pusztítsák el mind, kik pártot üttenek."~És jő másik hirnök: "Irgalom 10587 1| istenek~Elhagytak, sőt villám ütvén belé,~Ez Enclysionnászentelé.~ 10588 3| hattyu éneket. ~S ha fellegek üvöltnek éjeken,~Keblekbe nincs a 10589 0| Azt ki a világba tetterő üzé el,~Ennek kebelében szunnyadó 10590 0| nem jő,~Elhervadtan szél üzendi messze,~Mely törzsén függ, 10591 0| új életet adok." ~"Óh, ne üzz játékot a keservvel~Halhatatlan 10592 1| Mért nem mondám hogy démon, üzzed el~Mely szívered kiszijja, 10593 0| kezd a hű ló is alatta. ~Ugatás köszönti, felnyerít fogadva,~ 10594 1| és virul körötte. ~Ebnek ugatása jő előmbe onnan,~Mint honosb 10595 0| bankát csalják fáról-fára~S ugatással ismét elverik,~Majd az elfogott 10596 0| feleszmél a lovag,~Sikoltva ugrik fekhelyéből fel,~Forró karában 10597 2| 25. Sírjánál ugyanannak~Szeretted egykor e csendes 10598 1| az ember.~Nem juta néked ugyis örökűl~Földi szerencse és 10599 0| részvét könnyeket áldozni úgyse jár~S porladjon fürtöm is 10600 1| javul, a korcs szül mindég ujabb átkot. ~Itt nyugosznak sorban 10601 1| enyém léssz,~Rózsatő te, újak örökös forrása. ~III ~Gondolatkertemből 10602 1| megkínoz, s hogyha békél,~Ujból érzem, hogy szíve mily nagy 10603 0| álmait?~Hisz új lemondás rám újból halált oszt. ~Tündér vagy-é, 10604 0| egy ember bukta, csak míg újiság,~Legfeljebb szűtlen élcre 10605 1| De óh, nem évei.~Méláz és ujja ír~Vén könyveknek porán,~ 10606 1| képzeletvilágát~A valónak ádáz újja eltörűli.~S oly erősen függünk 10607 0| Furulyát keres ki a szüre ujjából,~Bétekint; - mi lelte, hogy 10608 0| S mig kedvvel énekel,~Hó ujjai alatt -~Virág, virág után~ 10609 1| S meg-megjő, hogy tündér ujjal szőjjön~Egy-egy álmot a 10610 1| emberiség,~Nem vágom meg miatta ujjamat,~De hivjatok kiirtani, megyek~ 10611 1| örömem!"~A nemtő érint bűvös ujjával~És a látvány elvesz elülem. ~" 10612 1| Ó- és újkor~Mért nem imádunk most, mint 10613 0| lámpa csak,~Mely új olajjal ujolag föléled,~Hogy büszke termeken 10614 0| küzd fájdalmival. ~Csak az ujon felásott sír kopár,~Később 10615 0| Az ujoncok apja~Éj van, fent az égen 10616 1| láncban csak azért van,~Mert ujoncoz a török sereg. ~*~Óh de 10617 0| eke szarvától most került ujoncra. ~Vén hős volt szomszédom, 10618 1| Fel barátim, a pohárral~Újra-újra~A jégszivű józanoknak~Bosszújára,~ 10619 0| átaludja!~Majd ha a természet újraéled,~Vele hívem is mosolygva 10620 1| nép közé, melyen nagy átok űlt,~Hogy átszenvedjen minden 10621 0| Ámde várni, várni mégsem ún el. ~*~Fagylaló ész, férfi 10622 1| százados fák állnak.~Tán belé unál a gyáva színlelésbe,~Festéked 10623 1| szemedből, elszakadva távol,~Únalmas napokban egy mosolygó lányka~ 10624 0| míg itt minden élv csak unalmat s undort szül,~Új gyönyör 10625 1| lágymelegek,~És kerűlöm leverő unalmát~Egyhangú, kicsínyes körüknek. ~ 10626 0| Fél a hosszú béke kínos únalmától. ~Jól van, jól, fiúk, ti 10627 1| gond s munka közben~Ha únatkoztok - pongyolán; ~Akkor látják 10628 0| elaljasodása~S a jóllakásnak undora marad. ~Elsápad hát minden 10629 1| gyáva pór,~Az süllyeszt, undorít, mig ez emel. ~13 ~Legyek 10630 1| Erejeért akaratuknak.~Míg így undorral köpöm ki őket,~Oly émelygően 10631 0| minden élv csak unalmat s undort szül,~Új gyönyör merűl fel 10632 1| legénység,~Testtel lélekkel únlak tégedet,~Zsémbelve járok 10633 1| általmelegíti ágyamat. ~Míg hogyha únni kezdem üdvöm, vagy~Mert 10634 1| barátim,~Gyermekik vagy unokáik tán,~Kikben atyjok, mint 10635 1| harcok büszke bajnokának~Unokája rőföt forgat ott. ~S mig 10636 1| járnak~Hozzám sírni gyászos unokák,~S a sírokra, melyek nékünk 10637 1| bért a bűn és erény~Késő unokákban is bizton talál.~E nélkül 10638 1| síri jel. ~Majd ha egykor unokánk is meghal,~S minket is örök 10639 1| eddig is~Még élni meg nem unt.~Örült, ha másokat~Vigadni 10640 0| fegyverét is szívesen,~Vélvén urában ember szűt talál,~Ha látja 10641 1| míg a világon bűn, önkény uralg,~Nyugodt lélekkel rímelhetsz, 10642 1| romrakás előttem?~Hajdan vár, uralgó az egész vidéken,~Most gyopárral 10643 0| A szívnek világán benne uralkodnak.~ ~ 10644 1| vérzik s küzd a férfi keble,~Uralomvágy, hírszomj és erő~Ismeretlen 10645 0| korlátok,~Elmult fejedelmek uralomvágyása,~Népek versengése, kisszerű 10646 0| hajdan egy basa~Sok nép uralta őt,~De számolt ép ezért~ 10647 1| kiskoruktól~Ültek bíborán dús uraságnak. ~Keblükről levették az 10648 0| de hogyha elmerengsz az űrben~Kis kezed kezem között feledve -~ 10649 1| remény,~Megtörve most az Úrnak végzetén.~Mellette a kis 10650 0| szép Hermione volt a ház úrnője,~Kora özvegységre hagyta 10651 0| többé földi országával,~Úrrá kivánt lenni, ott fenn is 10652 1| ember együtt éltek,~S a nagy űrt tán át sem tudja szállni~ 10653 0| Istent dicsér,~S előtted az ut rengetegbe tér.~Nincs ott 10654 1| Annak Thermopylae nem jöve utába! ~A hatalmasoknak itt is 10655 0| honnan van, ki ő.~Távol utából hozta őt Tabán,~De hogyha 10656 0| erődet, szívedet hagyod majd~Útadban, s párját nem leled e fedélnek," ~ 10657 0| bucsúzzunk! Óh nő, ládd, e szív~Utadra áldást kérni nem hagy.~Ilyen 10658 1| én a hajadonra gondolok s utamra,~Melynek pusztaságán e csendes 10659 1| örömről,~Amazt emészti kincs utáni szomj. ~Tündéri ábránd az 10660 3| siratja vesztemet~Szemem te jó utas,~Dicső! ha férfit sírba 10661 4| az marad, aki vala.~Majd utasítását játszandja ki, a megye lóvá~ 10662 1| ez óra járja még mindég utát,~S mint midőn elmentem, 10663 1| Alföldi utazás~Forró nyár középen a nap 10664 0| csatát áll. ~És az átokverte útazásban~Nem marad csak hangja, többi 10665 1| hagytam~S mintha mégis boldog utazást kivánna. ~Most fenyőerdőbe 10666 1| áldását nem érti,~Vándor utazó nyugodt lehetsz. ~Az adót 10667 1| délen állott,~Lánykámmal utaztam alföld sík vidékén,~Falunak 10668 1| kedves hogyha visszatérne,~Útban lenne s helyt sem lelne 10669 1| Hosszú nádkerités nyult az utca mellett,~Általszőtte azt 10670 1| csupán ki,~A csattogányé utca-hosszan ím,~S a dalt az ifju nép 10671 1| Falunak menénk el széles utcáján, de~Nem járt benne ember, 10672 1| Költészetem is messze menekűl~Az utcának zajától, s megpihenni~A 10673 1| puszta s bérc él,~De én az utcazajban küzködöm,~S ki tudja, a 10674 0| hazáról,~Búsabbról mint koldús útfelén,~Aki hallá láncot vélt csörögni,~ 10675 0| hangja jön vele.~Vár alatt útfélen űl kolduscsalád,~Férj s 10676 4| hévvel te is, és már kész uti terved;~Még csak egyet nem 10677 0| multból.~Adj hát egy könnyet útitársamul,~Hogy álmodjam rólad s elmult 10678 1| A rab utolsó útja~Mi bámuló, mi zajgó sokaság,~ 10679 1| csatázok,~Mindeneknek az utjában állok,~Itt teremtek, alkotok 10680 0| a sirnak bűze fel,~Légi útjából a kis madár lehull,~Mérges 10681 0| ajtaja kitárúl,~Gyors felhőn útjára tér a hírnök.~Lássuk, mit 10682 1| megfizetnek;~Fesse be a könnyek utját és mosolygjon,~Majd keserghet 10683 1| látván balgatag,~Csalóka az, utközben félre áll~S szemén könny 10684 1| eget, ~Annyi szem nézett rá~Útközben, hogy elakadt~És csak Isten 10685 1| vándorok, kik~A fagyos haláltól útközt meglepettek. ~Itt-ott félig 10686 1| elég tér nyiljon a kalmáros utnak,~Százados szent fáid bárd 10687 0| Látja ezt a fecske, s újra útnak indúl,~Gyermekét, az ifjat, 10688 1| hitetlenség zaja;~A korcsult utód kis szellemének~Meg nem 10689 3| óh,~Lengd édesen körűl utódidat,~Tanítsd a hölgyet érzni 10690 1| nyugosznak sorban hősök s rab utódik,~Ablakom előtt a csendes 10691 1| Szent halott a hon, mi az utódok,~Szenvedést hagyott csak 10692 0| Utóhang~Mint nap derült reám~Arcád, 10693 0| Isten véled aztán, - tán utolszor,~Igy int rejtélyes bús sejtelem. ~ 10694 1| határán,~Féket törve új uton megyen,~S mert pokolról 10695 1| messzebb árván, hontalan,~Mint utósó ember, aki él még~És világa 10696 0| s él lelketekben,~Míg az utóvilágnak hasztalan~Írnók le oly rideg, 10697 2| Útravaló verseimmel~Sokat, sokat 10698 0| rózsák helyett~Végigzokog utunk felett,~Mint sorstól gunykacaj. ~ 10699 1| Jobbra-balra ingva, hívják s űzik őt el.~Foszlik a mezőn is 10700 1| így kell jőnie -~Örvénybe űzné, megtörné a szívet,~S szerelmünk 10701 0| más,~Mint pusztaság s az űzők serege. ~Száguld a mén, 10702 1| felfeszített~Az élet, e kislelkű uzsora,~Míg a halál keresztjének 10703 0| ti bajtárstokkal tréfát űztök, látom." ~Hívtad őt vigadni, 10704 1| Csillagaiban. ~A másik meg vacogva~Szidja a napot,~Mosolygva, 10705 1| olvadva, - óh jaj, mennyi vád!~Hogy mindazt, amit szívem 10706 0| hullnak a falak.~Ámde a vadaknak tápjok elfogyott,~S dühhel 10707 0| Támadja az oroszlánt hős vadász,~Ott már az élet s győzelem 10708 1| Regét mond róla a Kárpát vadásza~S viharként leng rajt hősök 10709 1| vándor pihenhet. ~A kisded vadászlak ajtajában állok,~Bent a 10710 1| Tudtával van, hogy ünnep ez,~Vadászó bajtársat keres,~S jő ismerős 10711 1| Mennyi kínt nem raktam össze vádbeszédnek!~Harclihegve tiszta szemeidbe 10712 1| volt csak enyém,~Mint a vadé, ki dús zsákmány közt jár. ~ 10713 1| hátra vagyon~Még talán.~Vadkéjén ha megdöbben az~Idegen,~ 10714 1| Pereg a zúz, repülnek a vadlúdak~Bucsúzva ködlepett rónák 10715 0| kövesd-e,~Hogy később ne vádolj engemet! ~Aki engemet akar 10716 1| virágnak megmaradt emléke~Éltem vadonára még soká varázst hoz.~ ~ 10717 0| Vadrózsák~(Erzsinek) ~I ~Vad öröm 10718 1| szemére,~Óh, akit a sors ily vadul lesujta,~Hogyan lehetne 10719 0| bokrétába fonta,~Szende vadvirágát a szabad mezőnek,~Pásztorlányka, 10720 0| kárhozatot,~Mint csendes éj a vadzajú napot:~Közömbös csak ne 10721 1| lángbor zamatját. ~Én már hiú vággyal nem~Keresek aranyat,~Minden 10722 0| Húnyd be a szemedet, és vágj jobbra-balra,~A többit eszére 10723 1| az egész emberiség,~Nem vágom meg miatta ujjamat,~De hivjatok 10724 0| Vad haraggal testvérére vágott.~Fekszik Ábel oltár zsámolyánál,~ 10725 0| bezártam,~És egész elszántan vágtam jobbra-balra. ~Hol jártam, 10726 0| Midőn Zákány már messze vágtatott. ~Elvágtatott ez a puszták 10727 0| a rém-álmokat.~Hirnök jő vágtatva s mond: "Uram király!~Legszebb 10728 0| felettünk, lovaink szilajan~Vágva, ágaskodva egyre tüsszögének. ~ 10729 1| kínos gyöngye ez szűnk~Vágy- s reménydús korszakának.~ 10730 1| S midőn betelni tudtad vágyadat,~A köznapiság nem zavarta 10731 1| felette,~Hozzá jártam titkos vágyaimmal~S ő mosolygott rám vagy 10732 2| szúnyadoz,~Életre költi, vágyainkkal áthat,~Mosolyt a kedvnek, 10733 0| S mondjunk-é le inkább vágyainkról,~A vágyak hogy el ne hagyjanak? ~ 10734 0| le inkább vágyainkról,~A vágyak hogy el ne hagyjanak? ~Szerelemnek 10735 1| nemtőnek teljesült jóslata,~Vágyam elhalt, halványult a lány.~ 10736 0| Vesszek aztán, hogyha kell, e vágynak~Kínja öl meg így - úgy hő 10737 1| gyermek, s a védett haza,~Mért vágynátok még élni, véletek~Van mind, 10738 0| állok.~És ezért kezemre vágyni ki merészel,~Annak végbevinni 10739 0| dúl,~S szebb jövő felé még vágyódás ég. ~Óh de nem, oly néma, 10740 0| lehelt,~Holtan roskadt össze vágyódó csókjától,~Amit meglepett 10741 1| vég. ~Én a kedves leányhoz~Vágyódtam csupán,~Ha meglát mint örül 10742 0| mind,~Amit csak érzek, amit vágyok én. ~A nap lement már, minden 10743 1| mégsem tudtam semmit is a vágyról,~A lánykát hogy bírni én 10744 0| szavára a szellem nevet:~"Amit vágysz, aligha ottan megleled!" -~" 10745 0| szép Piroska is jól,~Látni vágyta a rettentő tábort,~Melynek 10746 0| von kardot vad haraggal,~Vágytársára a hold mosolyog csak. ~És 10747 1| Kegyelet hát az elesett vágytársnak,~Mit sirján gyujtunk, a 10748 0| letették~Az alvó Ádámnak vágyteljes karába. ~Ádám ébredt, titkos 10749 0| ruhája tarka lepkeszárny. ~Vágytól égő szemmel les feléje~Pajkos 10750 0| dobog?~Tán szivednek titkos vágyu álma~Az, mely bájjal tükröződik 10751 0| csókkal fedi,~Kardjával sírt váj, rá keresztet vág,~Aztán 10752 1| sok hia. ~Vagy bájosb-é vajha álmom? Óh nem!~Több gyönyört 10753 0| Szűnjék a sors szörnyű vajudása, -~Ami jő, megadva viselem. ~ 10754 1| fényből szőtt világa. ~A vakító fényben izzadt lovaink csak~ 10755 1| intéz,~Nincs vér s füst vakított tömegben,~De nyugodtan tiszta 10756 1| más.~De nem is rabolnak vakmerően,~Lopnak csak mosollyal ajkukon,~ 10757 1| Szerény hiába les,~Mert az a vakmerőnek~Kivívott bére lesz, ~Ugy 10758 1| kortársi~Elismerének, óh jaj a vakok,~De szíveinkben szent leend 10759 0| mi szép,~És előled bűn, vakság, enyészet~Megrettenve gyászos 10760 4| Óvd bőröd, s ne rohanj vaktában utána hajós nép! -~Nézd 10761 0| A nemtő is halvány őszre vála,~Az elhalt dalja csak zokogva 10762 1| nyom a bűn, hogy élvezni~Valaha elmulasztottunk. ~S bár 10763 1| friss, s illatával enyhít,~Valahányszor lelked szomja ég." ~S a 10764 0| Nem mozdul, mint hogyha valamit várna még. ~Most folytatja 10765 1| összetépni~Küldte a sors a válási kínt.~Hogy kötöm meg és 10766 1| úgymond. "Óh, hogyan válasszak,~A legszebbet szebb követi 10767 0| út felől,~Sötét felhő a válasz homlokán. ~E pár egymáson 10768 0| pazarla rád? -~Ládd, ha nemmel válaszolsz szavamra,~Vígaszt nékem 10769 0| a nap mosolyog szavára,~Válaszolván: "Óh te föld hiú leánya!~ 10770 1| bilincselve,~Sírtam ép hogy őtet választám. ~Vágytam a földet és vágytam 10771 0| még néked e kebel!~S miért választanád a más világot?~Az, míg nem 10772 1| tüntek föl a setétkék égen,~Választánk közűlök már hazamenőben.~ 10773 4| varjút, már közel a dög,~Választás közelít, hogyha gyűlésre 10774 0| hátha ébredezve~A halált választja lét helyett?" ~,,Akkor, 10775 0| napot? -~A nap a virágot választotta,~Bogdány bán volt és meghallgatott. ~ 10776 2| csodálván~A fényt, mit költő választottja lel. ~Csak ők tudják, kikhez 10777 0| Megtanítanálak, hogy mi kín, ha~Választottunk oly érzéstelen. ~És mégsem 10778 0| Válaszul~Jól mondtad óh, ha tiszta 10779 1| De a nagyok azt mondák válaszúl:~"Minden pánt hulljon-e 10780 0| búsít.~A jancsár égben sem válhat meg lovától,~Hát futó csillaggá 10781 0| a leány is kit magáénak vall,~Tündéreknek legszebbik 10782 0| erősnek tartasz engemet,~Hogy vállaimra ilyen terhet vetsz.~Atlasszá 10783 0| Csak midőn érzettem, hogy vállamra csapott,~Mondá a vén bajnok: , 10784 0| újra int, padisah lép fel,~Vállán még bíbor van, önhittség 10785 0| Kössünk frigyet, kárát nem vallod majd meglásd. ~Több ország 10786 1| csak nekem beszélni.~Ah, de vallomását amíg ellesem majd,~Szózatos 10787 0| rám, óh nő, titkodat,~Mért vallottad meg nékem, hogy szeretsz?~ 10788 0| magasztal s könnyeim elálltak. ~Válnom kéne, kedves lányka, tőled,~ 10789 1| Sírja ormán ott viraszt.~Óh való-e most, vagy újra~Egy könyű 10790 1| akinek tett volt egész valód,~A nyugalom halál leend 10791 0| férjed van, és a férj~Egész valódhoz tart igényt, jogot,~S mint 10792 0| egykor, s most miért~Egész valódnak arculatja más? ~Hisz egykor 10793 1| Korhadt házi bútorok hevertek.~Válogattak köztük, felrugák ezt,~Ócsárolták 10794 2| Tanaink oly szentek, oly valók,~Hogyha Krisztus szállna 10795 1| álmom képzeletvilágát~A valónak ádáz újja eltörűli.~S oly 10796 1| más voltam én. ~Hah mi ez? valóság-é vagy álom?~A vén bükk árnyában 10797 0| csak sejte, mindaz most valót ölt, -~Mit szó nem bíra, 10798 1| természet zománca,~Rothadt bűz váltá fel a szerelmet;~Csak halált 10799 1| bajtársakká,~Egyenlőekké váltak mindnyájan. ~Gyakran éhezénk, 10800 1| azóta,~Kis falum hogy tőled váltam én.~Most emlékek könnye 10801 0| frigyre,~S szelíd mosoly váltandja fel a jajt. ~Nálam meg arcod, 10802 1| hon és szerelem?~Kegyelt váltó, mely készpénzül megyen,~ 10803 1| boldogitá-é tán az utódot?~Nem váltotta azt meg a vér rabbilincsből~ 10804 1| most a visszatért találni?~Változál-e úgy te is, mint gyermeked?~ 10805 0| Tán észre sem venném a változást. -~De óh igen, csókod hiányzanék,~ 10806 0| A szeraljnak híre, fénye~Változatlan máig él.~Habsírján a kis 10807 0| mondanom~Mindenről életem váltságaúl,~Mi életemhez egyedűl még 10808 1| bírlak, aminő valál;~Tegnap váltunk, azt hiszem magamban,~S 10809 0| Vagy nagy ég, megvolnánk váltva általad,~És igába tart csak 10810 1| lovakkal,~És a csikorgó gémnek vályuján~Meg-megkinálja most huzott 10811 0| futva fut,~De a sóstiszt s vámos pénztárait~Feledve, nézi 10812 0| A vampír~"Esküdjél nő, esküdjél Istenre,~ 10813 1| Szép fehér világ a távol vándorától~Nagyszerű fehér könyv, melybe 10814 0| hamvából nőtt ciprust~Vágja vándorbotnak, mint végső örökjét. ~Az 10815 0| egy fiam~Él messze tőlem vándoréletet,~Ő elhagyott, őt én is elhagyom,~ 10816 1| minden bú, csalódás,~Mit vándorlásim között szenvedtem!~Szűm 10817 1| zengjen.~Fent a légben délnek vándorlói jőnek,~Kovályogva nyékén 10818 1| S földünkön csak mint a vándormadár lép fel. ~Akkor, hogyha 10819 0| Ímé, szerelmedet. ~Engem vándormadárként~Sejtésem visz tova,~Lelkemnek 10820 1| Mint mosolygó arcú ifju vándorok, kik~A fagyos haláltól útközt 10821 0| Jaj, mond ez, hazátlan vándoroljak-é el,~És egész világom veszni 10822 1| legottan~Új erővel messzebb vándorolván. ~S a kopár szirt nem panaszkodik 10823 0| fészkéhez~Messze földön jár már vándorúl az ifjú,~Sorsnak sujtó karja 10824 1| hagyám!~Vajh a nyárnak kéje vár-e ott rám~Vagy hideg telet 10825 1| drága vére,~Míg a király várából nézve nézte. -~Lent a mezőkön 10826 0| Óh ha tudnád, hogy magas váradban~Jerta téged rég elfeledett. ~ 10827 1| játszottuk gyermekharcainkat,~Várainkat székekből csináltuk,~Nagyszerű 10828 1| értettem én,~Mert tudám, hogy várakozva~Hő kebel dobog felém. ~S 10829 1| márma senki,~Vagy aki az, váramban elfelejti."~S a vad öröm 10830 0| esküdtenek,~S orvúl egy éjszaka~Váránál termenek. ~Megmászták csakhamar~ 10831 1| bölömbika nyögése,~Bíbic-sirás - varangyok ümmögése,~Míg széltől űzve 10832 0| Hallgatsz, hogyha én festem varázsát -~Látom, érzed, az nem a 10833 1| Érzém hatalmadat, mely mint varázsfű~Egyszerre gyógyit, és egyszerre 10834 0| nem merítne~Minden bűbájt, varázslatot, ~Ha karjaidnak ölelése~ 10835 0| követi nyomát. - ~Jő az éj varázsoló csendével,~Jőnek véle a 10836 1| elveszének,~S már többé varázsukat sem érti.~ ~ 10837 0| Szép Dalár fent állt a várerkélyen~Csillagokkal volt találkozása,~ 10838 3| Borongva csendben áll~A várfenéki űr,~Álmatlan éjjelén~Az 10839 0| ott ember, csak néha jő~A várfokára egy sötét alak,~Fehér szakálát 10840 0| sokszor rögtön feláll. ~Fut a várfokra, halványan mint rém,~Merően 10841 0| a szem lángiban. ~S im a várfokról egy hang így sikojt:~"Zászlónknak 10842 1| sírján is virág fakad,~A várgyermek meg azzal játszogat,~És 10843 1| szívében;~Semmi jót sem várhatott azoktól~Kik testvérét most 10844 0| fürt éjhaját. ~Lóra űl, s a várhidon amint megy~Horkol a ló, 10845 1| végkép eltemessen -~Barna varju károg még csak a ködárban~ 10846 0| hever veled,~Jön a hiéna, varjú, saskesely~Véredre szomjún, 10847 0| szellő zokog csak,~Ködárban varjúhad kereng,~Nincs híre dalnak, 10848 0| saskesely?~Hová, hová száll a varjúsereg?~Halottkisérő sompolygó 10849 4| Hogyha seregleni látod a varjút, már közel a dög,~Választás 10850 0| mozdul, mint hogyha valamit várna még. ~Most folytatja az 10851 1| Ablakhoz futsz, mintha várva várnál,~Kis fiacskám kérdi, hol 10852 1| gyakran ördögnek~Az ideált váró megcsalt kebel.~Vár a leány, 10853 0| király,~Amint védnökével a várormon áll:~"Mondsza, drága szellem, 10854 0| agyával." ~Úgy tett - A városba bétörének~Fut a német. Ordít 10855 0| viharaiban. ~Elszáll döghalálos városokba,~Vérázott harctéreket keres,~ 10856 0| még csak kívűl egyedűl,~A városvégén egy domb tetején~S az éj 10857 0| fénytelen, hangatlanúl. ~*~A várromnak egyik odujában~Ott űl Bogdány 10858 0| Gazdag díjat, zsákmányt vártak ott? ~Köztük állott Ernő 10859 0| miként elbámul, hogy kevés vártatva~A lovagnak visszaérkeztét 10860 0| elhordja a sivító szél. ~*~A várteremben, roskadt bolt alatt,~Kőpárnán 10861 1| dalt, mint a rab madár~S a vártetőn rá a galamb felel,~Majd 10862 1| le tetején;~De a búcsú a vártömlöcbe hat. ~Ott ül magában némán 10863 1| itten -~És a cserfa rezdül: vártunk hólepelben.~Eközt felmelegszik, 10864 1| gondol erre a vig torban,~A várur nevére habzó serleg koccan,~ 10865 0| százszor szebb is~Volt a vén várúrnak barna lánya. ~Vén volt Zádor, 10866 0| Mond a nemtő, - s újra várva-várnak,~A hősben kél száz nagy 10867 0| oldalán függ megpróbált vasa,~Előtte négy ifjúnyi gyermeke,~ 10868 0| fény csillámlik könnyében, vasán. ~"Elhoztam - mond - honomnak 10869 0| Míg szeméből könny gördül vasára,~S megpendűl a vérszokott 10870 1| séta~Ősz volt és effelett~Vasárnap délután.~Ki a szabadba vont~ 10871 0| lehet,~Egyetlen kéjem e vásárolhatlan,~Utólérhetlen szent emlékezet.~ ~ 10872 0| már a nagy világban,~Hol vásárolni mindent meg lehet,~Egyetlen 10873 0| boldogan! -~Ily árért sem vásárolta drágán,~Melyben a menny 10874 0| szavát,~Sohsem néztek még vásáron csodát~Olyan mohón és ernyedetlenűl~ 10875 0| hát a hős, megy, eltörvén vasát,~A súlyos gondtól háta meghajol,~ 10876 3| Mert egy világ regén~A vaskor elrobog. ~Siromnak ormain~ 10877 0| hitetlenek közt mint dúlt tüzzel vassal,~Mígnem elpusztultak álmüveltségökkel,~ 10878 1| érzi,~Hogy a zászló csak vastag ámitás,~Nehány deáké a gúny 10879 4| korszellem; - a vita tárgya: vasút. -~S ah, mi csodás látvány! 10880 1| visszainte.~Mostan már csak vászon lett, meredt, hideg,~Intési 10881 4| VATTAI ALAJOS aladószedő~Méltán 10882 4| Ajánlás B. VAY MIKLÓS őnagyméltóságának 10883 3| Szeresd, mint második~Anyádat: védd ügyét~Dicsőitsd hü fiját,~ 10884 0| első testvér emberek közt~Véded ezt, a másikát hogy üldözd?~ 10885 0| Próbáljátok meg önerőtöket. ~Ha védelem kell, mert baj fenyeget,~ 10886 0| Jajgatással sírva futnak a nők,~Védelemhez senki sem bizik. ~Nincs 10887 0| ajkad,~Mintha némán hívnál védelemre, ~Kéjjel szívod a napnak 10888 0| vára~Dűljön el, én nem védelmezem. ~Büszke bajnok, váramat 10889 0| elveszénk,~Hahogy te még meg nem védelmezesz. ~Én gyönge hölgy, atyám 10890 1| azért terme,~Hogy hazámat védelmezze,~Dicsőségért, szabadságért~ 10891 1| imádott kedvese; ~Ha jó barát, védenc, ha kedves~Emlékben oly 10892 1| kérjünk balviszonyba esve~Védenctől hálaérzetet,~Ámulva látjuk, 10893 1| Vetélytárs úgy felejtene,~Mint védencünk, mint jó barátunk,~Mint 10894 1| Vérezve, s nem siethetsz védeni:~Örök léted örök keserv 10895 0| gyermek kikacagja a nőt. ~"Te védj hát, hisz hatalmas vagy 10896 0| csak, szólj mi bánt, hadd védjelek meg!"~Mond egy ifjú hetykén, 10897 0| így győzelmed,~Mert hogy védjem azt, nincs már miért! ~Csillagom 10898 0| Zászlóm véd, csak vigyázz~Hogy védjen szüntelen,~Mert hogyha nem 10899 0| hogyha egykor hívna a haza,~Védjére Hazdrubál kardot se visz?" ~ 10900 1| benne ül,~De a fuldokló védjeül nem áll. ~Gúnyol ki mondja: 10901 1| terjed hatalma,~S hűven védjük, mit már adott keze.~ ~ 10902 3| velem érezzen,~Ki nyujtsa védkarát,~Ki szánja sorsomat,~Nincs 10903 0| őt;~Andor szíve mozdul, s védni indul~A felejtett régi szeretőt. ~ 10904 0| néz szét a király,~Amint védnökével a várormon áll:~"Mondsza, 10905 1| ki amit bír,~Csak ami köz védőkart nem lel ott.~El, el veled 10906 1| szét~Hát mindkettőnk felett védszárnyait,~Együtt könyörgjük Istennek 10907 1| enyészet,~Az üldött nagyság e védszelleme,~S midőn az önző érdek s 10908 0| ápolta volna,~Oldalánál védszellemként a tiszt~Térden állt, szelíden 10909 0| érzeményi mostan fejledeznek,~Védük ifjúságod, s a világ szelének~ 10910 1| Amidőn félősen a világba lép.~Védül adta néki a természetet,~ 10911 0| ki tudja,~Jobban, avagy védve népjogot? ~Ekközt megvetés 10912 1| hogy majd ha egykor~E város végálomra szenderűl,~S elvész mint 10913 1| tengerár,~Te voltál a szabadság végbástyája,~Kezedben volt a népjogok 10914 0| vágyni ki merészel,~Annak végbevinni csoda dolgokat kell!"~S 10915 0| Nincsen más hátra, mint a végbucsú,~Aztán mindent, mindent 10916 0| fátyolával inte~A toronyról Berta végbucsút,~Aztán forrón mint Bogdányt 10917 0| Hangjában egy hervadt tavasz~Végdalját hallani: ~"Sírom felett, 10918 0| engemet.~Jó, hogy a világ végében is még~Távol volnék, s visszavonzanál,~ 10919 0| hazát,~Igy jár, ki a hon végenyészetét~Nem osztja meg, s világát 10920 0| legyen,~S a nép rab maradjon véges-végtelen?~Cél után fáradni, küzdeni 10921 0| megszületve?!~Hogy míg éri a végetlenet vég,~Minden élet csak neki 10922 0| végtelen kegyének? ~Miért? végetted tán, zsarnok világ?~Ki jégkebellel 10923 1| vigasztalása:~Öröme a dal, s a végezetnek~Végtelenje - szent megnyúgovása.~ ~ 10924 0| azt teljesítni, amit~Rég végeztek a nagy istenek - - ~VII ~ 10925 0| gyönyörködjél abban'. ~S ím alig végeztük e rövid sohajtást,~Trombiták 10926 0| világgolyókat. ~Most tovább, végezzük ami hátra van még,~Vigadhattok 10927 0| van a perc,~Mely egyiknek véggyőzelmet ad. ~"Bertám lelkem, Istenem 10928 3| Határodon dacol az érzelem!~Mely véghetetlen, mint az ég hatalma:~Mint 10929 1| foly körűl~Az Isten lelke véghetetlenűl. -~E dal egy hangja volna 10930 1| elmaradt a legvégső életkép,~Véghetlen homoktér nyult izzón előttünk,~ 10931 0| hoz,~Mindent e csatában végigéreze. ~S mert nemesebb, hogysem 10932 0| ősz fejét a húrba nyúl,~Végigfut rajta, mint a fergeteg,~ 10933 1| melegje~Mint új élet forrása végigjár:~Nem is tudom már, lelkem 10934 0| kezem,~Gyöngén kibontom, s végigjártatom ~Szép termeted hullámalakjain,~ 10935 0| lelkében rémeszmék fakadnak!~Végignéz a nevető világon~És borzadva 10936 0| mondtad óh, ha csendes éjfelen~Végignézünk a milljó csillagon,~S porszem-világunk 10937 1| most még egyszer megdördűl,~Végignyargal rajta a harag villáma,~Mint 10938 0| élt, felébredett e hangra,~Végigreszketett egész valóján,~Elszédült, 10939 0| mondtad óh, ha tiszta reggelen~Végigtekintünk bájos táj felett,~Körűlünk 10940 0| mindenen sugároz,~Mindenen végigzeng, mint túlföldi ének. ~S 10941 0| játszi dal s rózsák helyett~Végigzokog utunk felett,~Mint sorstól 10942 1| lelkem őt? ~21 ~Sokan jutának véginségre már,~Kincset keresvén, ahol 10943 1| embere,~Kinos fohász volt véglehellete;~Előtte nyilott száz terv, 10944 0| búcsúzó dalát~És a naptól a végpillantatot. ~Ott állottunk végtére 10945 0| elakad. -~Azraelnek arcán végreményben~Egy mosoly sugára átszalad. ~" 10946 0| Az anya végrendelete~Kórágyon lankadt ifju nő,~ 10947 1| Élet és halál~Végsőt lehelt a várnak embere,~ 10948 1| mely készpénzül megyen,~S végszámadáskor nem kell senkinek. ~12 ~ 10949 0| dűl~Borzad ez látván, hogy végszavával~Ellenének lelke elrepűl. ~ 10950 0| oroszlán eldől. ~Térjetek meg, végszer intlek, térjetek meg!"~Így 10951 1| zenéje. ~Érezzem pusztáid végtelenjét~Melyen büszkébb lelkünk 10952 1| lakol, hol a korlátos élet~A végtelennel kezet fogva áll! - ~Vadon 10953 1| nyugalmatokba édes álmot sző.~Mely végtől-végig zeng a természeten,~S illat, 10954 1| kiirtani, megyek~S kivégezem végűl enmagamat;~Hogy ujra Isten 10955 0| néz rá a beroskadó föld~Végveszélye ellen daccal küzdő népe. ~ 10956 0| nekem,~S rágalmazó nyelv vegye fel neved,~Inkább, mintsem 10957 2| VEGYESEK~ ~ 10958 1| még szivesebb lett,~Tréfát vegyített üdvözlésibe;~Óh jaj, még 10959 0| halkan édes dolgokat,~Csókkal vegyítve észrevétlenűl,~Míg suttogásunk 10960 0| megszakad~S álomképekkel együvé vegyűl. ~Te elszunnyadtál, én féléberen~ 10961 1| városnak mozgalma,~Napszámát végzé minden, és pihen,~Hogy holnap 10962 0| meg ősi országába~Hegyein végzendő örökös életét. ~Ah, de sorsvégzéssel 10963 0| röpke tündér,~A sorsnak végzését mégis én győzöm meg,~Életem 10964 1| Reánk, ki tudja, milyen végzést hoz.~ 10965 0| Hidd el, leány, bizonnyal végzeted. ~Száz új remény, száz új 10966 0| Megnyugszom hát én is, lányka, végzetedben,~Hisz örök csalódás lenne 10967 1| Megtörve most az Úrnak végzetén.~Mellette a kis ház megnépesült,~ 10968 1| boncolátok.~Boldog, ki megbékélve végzetével,~Élvezni tud a perc költészetével.~ ~ 10969 1| Hogy bár tudjuk a sors mást végzett felette,~Visszatartóztatjuk 10970 0| S koránti örömük~Mindent végzettnek hitt, ~Midőn az agg basa~ 10971 1| minden talpalatnyi~Földért végzetünkkel új csatára szállva,~Hogyha 10972 1| örökös sors nagy céljait végzi. ~Avagy él a lélek még túl 10973 1| Többé tőlem azt el nem vehedd;~Hogyha csalfaság volt bér 10974 0| csupán:~Mit kér, ki csak vehet!~Vagy hogyha nem pirúl már~ 10975 1| Barátom, óh, hisz jobb hasznát vehetd,~Csak addig őrülésig bús 10976 1| kinő~Az iskolából, s hogy vehetne már~Játékot, lepkeszárnyat: 10977 1| megnősz és kedved telik,~Vehetsz magadnak tarka lepkeszárnyt,~- 10978 0| el hogy véle sírjak,~Nem vehette el részem bajából." - ~" 10979 0| Szem köles fér egy igaz vékába." ~"Ez kevés, mond a honvéd 10980 0| zajatlan éjszakában~Embert vél mozogni látni~Oldalvást 10981 0| Óh te föld hiú leánya!~S véled-é, hogy aki ily tettekre képes,~ 10982 0| mosolygva láthatom. ~Most Isten veletek, megyek, megyek."~S elszenderűl - 10983 1| és jövő, remény, halál~El vélök, mind nem kell mi nékünk!~ 10984 0| csörtetés;~E tivornya a velőt fagyasztja~Andor csontjában, 10985 0| útfelén,~Aki hallá láncot vélt csörögni,~S könnyek ültek 10986 1| népet,~Kardját cifraságnak vélted volna~És az mégis vészt, 10987 0| seregnek hírhedett vezére~Lesz vendége az öreg Berendnek. ~Hol 10988 1| barna lánya,~Bort vivén a vendégek számára,~S a másik betyár 10989 0| Ernő! most mehetsz! már,~Vendégét megvédi a Magyar,~S másként 10990 0| megdermedt basa,~Hogy a vendéglovag,~Ki hölgyeért viva. ~S mellette 10991 0| néha menykövet,~S az éji vendégnek világ csak kell,~A lány 10992 1| tárja. ~Nyisd meg nékem vendégszeretettel~Nádfedésű halászgulibádat,~ 10993 1| most, kik mi valánk,~Mi a vének nyomdokába léptünk,~Akiket 10994 0| amaz tüzet szít,~Kívánván a vénnek bár kedve szottyanna. ~És 10995 0| szállanék,~Tán észre sem venném a változást. -~De óh igen, 10996 1| kezd agg koronája,~Mintha a vénségnek kedve kerekednék,~Bár lelkében 10997 1| ragyog jó s rosszra egyaránt.~Véráldozat égett oltárain,~Midőn olykor 10998 1| figyelmez,~Mert Isten most véráldozatot vár. ~Ott hagyá tornyát 10999 0| Elszáll döghalálos városokba,~Vérázott harctéreket keres,~Ott van 11000 0| akar meghalni,~Míg rettentő vérboszút talál." ~*~Két vár állt 11001 1| baljóslásu csillagok,~Mint aludt vércseppek állanak.~A mocsáros parton 11002 1| mint könyűt,~És a rubint vércseppnek seb felett. ~16 ~Mi egy 11003 1| vetnek eléjök.~Isten, Isten verd meg őket! - -~Néked jó itt 11004 1| akiért~Szivünk legjobb véréből áldozánk,~Orgyilkot nyerni 11005 0| Véredre szomjún, és el nem vered. ~Gazdátlanúl száguld, nyerít 11006 0| te sebesülve vagy,~Folyó véred melegét érezem."~"Tövis 11007 0| hiéna, varjú, saskesely~Véredre szomjún, és el nem vered. ~ 11008 0| betegre mosolyogva néz,~S verejtékes arcát törülgeti~E szent 11009 0| fel gulái;~Szolganép véres verejtékével~Önhitt gőgnek áldozott munkái. ~ 11010 1| arcaid?~Mondd: emlékem sír, vérem elfogyott,~De keblemet fenntartja 11011 0| tudod-e nő, hogy csak szíved vérén~Melegedhetik fel a halál?!" ~ 11012 0| hallgattuk s azt hivénk,~Szívünk verése ad nekik szavat. ~És párbeszédnek 11013 0| kedvesem,~Hadd hallgatom szived veréseit,~Míg bájgyűrűként gömbölyű 11014 0| fénye néz az ablakon be~Véresen. Vonítnak az ebek,~Tibold 11015 0| Majd érzem szíve gyorsuló verésit,~Lélekzetét, - karomra dűl 11016 0| élni önmagadban,~Szíved egy veréssel, egy reménnyel~Szívemben 11017 2| más fegyverben áll,~Amaz a veretett, emez meg ver.~ ~ 11018 1| melyért küzdött, melyért véreze.~De a szülőknek féltő gondjai,~ 11019 1| Melyben egy nagy nemzet vérezett. - - ~Nő is ott ül, kis 11020 1| Emberré lehetni küzd, tűr, vérezik,~Hogy megint csak visszaeshessék 11021 3| Jégérzetével, míg körűlüvölt~A vérező had síri ezrede. ~S im énekelve 11022 0| népesítik álmát,~Durva arcok vérfestett kezekkel,~Nem meré szemét 11023 0| kint sír a szél?~Koporsóját verik, vagy szűm dobog?~Mindegy, 11024 0| nő s gyermeke.~S hogy ne verje őket zord valóság fel,~Lassan 11025 1| közé. ~S mint mártir, aki vérkeresztelésben~Tisztúla meg, nyer csillagkoszorút,~ 11026 0| mond szelíden~A nő - hova e vérnyom vezet." ~Tibold fölkel s 11027 1| bérceknek ormán.~Kiomló vérök a gyors fellegek~Ezüstös 11028 0| szerelemnek~Nefelejtse s a hír vérrózsája. ~Ősz Berend könnyet törűl 11029 4| dicső dolgot mondana rólad a vers! -~ ~ 11030 4| Pongrácz, méltó párként egy versbe füzélek;~Elvből ez, s tettleg 11031 2| Útravaló verseimmel~Sokat, sokat értem már életemben,~ 11032 0| fejedelmek uralomvágyása,~Népek versengése, kisszerű viszályok. ~*~ 11033 0| vidám, most lankadó szemek. ~Versengtél a pacsirták dalával,~S hangod 11034 1| zeng a pacsirta, hisz nem versenyezhet~Kedves hangzatával bűbájos 11035 0| oltárra.~Hát még amint lelked versenyezve szálla~Vélem túl a földön 11036 0| zaj,~S vadabb tanyára a vérszag voná? ~Elől Zulejka, vad 11037 0| lábnyomok nélkűl a~Hóült sírhoz vérszalag vezet. ~S a hajnallal többé 11038 1| szól. ~És előttem a nap vérszinű golyója~Oly borongó arccal 11039 0| gördül vasára,~S megpendűl a vérszokott barát is,~Mintha fájdalmában 11040 3| jár a földmüves~Müvelve vértakarta földeket,~Más nyelvű szó, 11041 1| elesni hóhér bárd alatt,~Ha vértanuság koszorúja vár,~Nem kín megbukni, 11042 1| a sorompót~S benne vívni vértes hősöket,~Játszanak csak, 11043 1| ki ellen itt~Hiú erénnyel vértörvényt csinál.~ ~ 11044 1| a történeteknek~Könyve, vértől ázva mindenik sorában. ~ 11045 1| lánya vagy, s felforralt vérünkkel~Mint illat a virággal hervadsz 11046 1| sorban állatok,~Halálra vérze már mindkét kebel,~S ha 11047 0| meghallgatott. ~Pártdüh vérzé akkor is hazánkat,~Aba ellenében 11048 1| isten szenvedt rajta, s vérzeni~Kell annak is, aki istent 11049 1| a sors örök gyűrűjében. ~Vérzettek mindvégig, mint a gladiátor,~ 11050 1| megbukott;~Ki fogja mégis a vérzők közűl~Irigyleni a győztes 11051 1| véletlen? ~Úgy hát mért is vérzünk, minden talpalatnyi~Földért 11052 0| hervadtan mely szélben tévedez.~Vesd el, bár kedveléd a rózsa 11053 1| s nékem Istenem,~Meg ne vess, Isten van szinte feletted,~ 11054 1| bünének.~Jaj, hogyha ugy van, vessed el neved,~Az árva lantot 11055 1| aki~E falra itt keresztet véssen majd." - ~Nehány kavics 11056 1| bűn ül fényes ruhában,~S vesszejét csókdosni dűl a nép elébe. ~ 11057 0| tűzhelyt, csendes házat,~Vesszen-e múltammal a jelen s jövendő,~ 11058 0| dacolva hódolt,~Rózsaszál vessződnek szinte térdet hajtott. ~ 11059 0| Mint haragvó Isten bosszuló vesszője;~Kétségbesve néz rá a beroskadó 11060 1| olvashatod nevem,~Melyen te vésve vagy, ha a lap elszakad,~ 11061 0| már jöhet sorsomnak bármi vésze,~Nyugodtan várom, óh, erős 11062 0| szivedben ébred,~Szent, de veszedelmes, kéje üdvözítő~S kínja öl, 11063 1| porában~Egy hosszú korszakot,~Veszejté szent zománcát,~Mit Istentől 11064 3| Kiknek hajójok összezúzatott,~Veszejtve minden éltetö reményt;~S 11065 0| Elveszek tehát." - "Nem, nem veszél" -~Mond Bogdány, míg az 11066 0| ér.~Hát nálatok korcsok, veszély-e az~Három huszárra száz német 11067 0| gondolá Piroska,~Véle ily veszélyben mit tennének?~Kérdezné, 11068 0| Vagy megint új küzdés új veszélyre vár?"~"Nem pihensz meg, 11069 1| földön,~S érzésink ellen száz veszélyt fordít~A kalmár számítás, 11070 0| lelkemet,~Míg lassudan álom veszen körűl~Folytatva a felséges 11071 1| hiven. ~Óh nektek jó, együtt veszétek el~Férj, nő és gyermek, 11072 0| Zákány Tamás~Mit zúg a vészharang, mi jajgatás,~Az égéstől 11073 1| vérével pecsétele. ~Ti hát veszhettek, nektek már az élet~Nem