| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Madách Imre Madách Imre összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
11074 0| hogy őtet ott~Még észre sem veszik?~Megmondjam-e, kitárjam-e~ 11075 1| hozza az eszembe~Benned mit veszíték és búmat nevelje,~Mint hajós 11076 0| Szégyentől pirúlok, látva mint veszítik~Hitelem, kik földön kérkednek 11077 0| Fel fiam, előre! ~Mit veszitjük a szót, aki értem halt meg~ 11078 0| Midőn az agg basa~Egy vészjelt gyújtatott,~S hű frígyes 11079 1| szent volt, gúny tárgya~Veszne bár emlékünk is magunkkal~ 11080 0| Óh a ház, a kő dacol a vésznek,~Lány, tavasz, ifjúság elenyésznek.~ ~ 11081 1| csatázva a tengerviharral! ~Vészredőzött homlokom kopáran~Áll, nem 11082 0| Egy-egy sugárt minden óra veszt. ~És midőn a harcmező porára~ 11083 1| mely szeret.~A házoltár veszta lángja,~Amit keble rejteget.~ 11084 0| s télre válni újra,~Hogy veszte jobban öljön, a tavaszt,~ 11085 1| hogy sajnálnám-e,~Leányka, vesztedet?~Nem! mert annak, ki sajnál,~ 11086 0| így felel szavára:~"Óh ne vesztegesd reá szerelmed,~Meg nem ért 11087 1| Óh de Isten, kit nem veszteget meg~Álfény, s nem riaszt 11088 0| életünkből~Úgyis legtöbb fogy vesztegetve másra! ~E néhány percet 11089 1| engemet;~Ha nem birom, ha vesztek a csatán,~Ne tudja azt is 11090 3| eltakart. ~De nem siratja vesztemet~Szemem te jó utas,~Dicső! 11091 0| sírba menned, ~Mint figyelni vészterhes szavamra,~Új kín jő a réginek 11092 0| a legkeserűbb kehely~Nem vesztesége volt, nem a halál. ~De a 11093 0| virrasztva számold~Csak veszteségeid hosszú sorát?~Vagy mért 11094 1| lelkek vígasztalnak~Sok veszteségidért,~Én nem, hisz jól tudom, 11095 1| hátra hasztalan.~Óh, dehát vesztéssel aki nem lép~A világba, oly 11096 1| hogy megértenők.~S fiát vesztette ím a vár ura,~Fiat vesztett 11097 0| könnyei? ~Vagy gyermeked vesztetted el,~A gyermek nyugszik itt,~ 11098 1| őrizé,~Hej, mert mindeniknek vesztével~Ő lett volna csak szegényebbé! ~ 11099 0| mint mindég, úgy itt is a vesztő lett vétkes~S a győzőé lőn 11100 3| S reményszavát esengve, vésztörött~Szív érzti szent imába leltek 11101 0| kétségbeejtő és halálos~A vesztőknek gondolatja. ~*~Elviharzott 11102 0| nagyszerű zenéjét?~Most együtt veszünk el, avagy együtt győzünk,~ 11103 1| s oly kicsiny a jó,~Mint vészűzött tengerben a hajó,~Melyet 11104 0| hiába,~A sors bűnét is reám vetéd, -~Aki hallott volna, azt 11105 1| hallgassátok,~Barátim, mert valódi vétek az.~Míg van tavasz, ifjúság, 11106 1| lakik,~Halálunk büntetés egy vétekért,~Mely ezredektől ránk nehezkedik;~ 11107 1| vagy sors, ki földünkre vetél,~Adtál-e életemhez is jogot?~ 11108 1| csalódtam, a nő könnyezett, mert~Vetélytársán szebb főkötő volt. ~18 ~ 11109 1| pályázás közben leűl,~S vetélytársára sajnálkozva néz~Mért fárad 11110 1| Egy vetélytárshoz~Elárulál! - óh gyermekéveinknek~ 11111 1| dícsvágy súlyos utján,~S vetélytársunk előnkbe áll;~Rég forralt 11112 1| mult reám halvány árnyat vetend. ~Fel, fel! - Sima deszkás 11113 1| Lent a mezőkön eltiport vetések,~Kalász helyett most csontokat 11114 0| a másikát hogy üldözd?~Vétettem talán ha elmélkedtem,~Mért 11115 1| az nap, elbeszéli;~Odább vetetten áll a tornyos ágy,~Melyben 11116 1| inkább a bút, mely rád vethet árnyat~Add nekem s ha van 11117 0| gyönyört ad -~A hervadtat porba vetjük,~Míg az ősz jő hűs szelével,~ 11118 1| hát nekem. ~Jöjjön bármi, vétkek súlya nem nyom~Sok volt 11119 1| Óh jaj, tudom, mi szörnyü vétkem,~Hibáim mért olyan nagyok.~ 11120 0| erény~S büszkén nézi azt, ki vétkezett,~Jégkebellel, könyrületlenül,~ 11121 1| választál csúnya nőt magadnak~Vétkezni renyhét, bűnre ostobát,~ 11122 1| én is, mint a dús,~Hogy vétkezzem s pokolra szálljak le? - ~ 11123 0| bús arcával~Hogy tudhatna vétni ellenének?~Istenem csak 11124 0| Hogy vállaimra ilyen terhet vetsz.~Atlasszá lettem, titkod 11125 1| Hogy elrontá könyekkel vett tréfánkat. ~17 ~Egyetlen 11126 0| belépe;~Vidám gyermekek vevék körűl,~Hátrább ifjak s lánykák 11127 1| hát még ti, akik eszméket vevétek,~Barátim, kő helyett müvetekhez~ 11128 1| más könyv gyanánt~Egész vevő világnak. ~Nem is számítva 11129 0| te, ő is, s mint te, jó vevőt vár -~Egyitek sem adhat 11130 1| szívet, vágyva hont,~És e két vezércsillaggal~Hévvel a csatába ront. ~ 11131 1| áhítattal lép sírja széléhez,~S vezércsillagja hős neve leend. ~S ha még 11132 1| arcunk. ~Ott sütköztek hős vezéreink is,~Nem tűrtek előbbvalót 11133 1| híres férfit látsz, amint vezérel~Országokat s vág fontos 11134 0| Semmi baj nincs~E ponton, vezéremnek jelentem." ~Csendesség lőn 11135 1| eszményképe volt~Zord éltetekben a vezérfonal,~Azért türétek s a sír küszöbén~ 11136 1| fagyos eső vert~S éneklénk - vezérink ott valának~Szenvedtek velünk, 11137 0| ünnep~Van, s vitéz török vezérnek násza,~Bús Csatár, mert 11138 0| Ősz Berend együtt ült a vezérrel,~Kit nehéz gond vad haragja 11139 1| Művelődéséből fenn beszél.~Két vezérrugója van csupán,~A gyomor s a 11140 0| Ki hinné benne a kuruc vezért?~Eltűnt mellőle a szörnyű 11141 0| tallért adott,~S mondá: Vezértek régi cimborám,~Mondjátok 11142 1| Mely lelkesített, jóslott, vezete~Mindenben, mit földünk nagyot 11143 0| leányt,~Önérzettel, büszkén vezetgetem fel,~Mint az erős tő a lengő 11144 1| kiket szeretél,~S óvnod, vezetned őket nem lehet,~Ha köztünk 11145 0| ordit, nyughatatlan~A hős és vezetni kell lovát.~"Vigan szóljon 11146 0| kedves lány, szép Dalár vezette. ~Ám de hogyha az éj földre 11147 0| csak felsohajtani. ~Busan vezettem őt hazafelé,~De bánatomban 11148 1| Könnyü elröpülni~Sejtéstől vezetve:~Hogy mély tengeren túl 11149 0| Trombiták harsogtak, mentünk viadalra,~Én amint mondotta, a szemem 11150 0| reggelig!~Ládd a pokol miként viaskodik~Földúlni mind, mi szent 11151 0| Barna fejfa, néma sír,~És vidéke oly kopár,~Égen földön írva 11152 1| Lánykámmal utaztam alföld sík vidékén,~Falunak menénk el széles 11153 1| falakról,~Eltörülvék pálmafás vidéki~És egök, mely bájos fényben 11154 0| gyermek éveimnek játékos vidékit? ~Itten hagyjam-é a tűzhelyt, 11155 0| megdermedt pusztán.~Hábor e vidéknek rettentő királya,~Vad, kietlen 11156 0| számára hű köszöntést,~Nem vidítja-é győzelmi hírrel? ~Vagy csak 11157 1| már virágfüzér,~Fel nem vidítják őt madárdalok.~Egy van csak, 11158 0| engem a tél fagylaló szele. ~Vidítsad ott, vidítsd a drága lányt,~ 11159 0| fagylaló szele. ~Vidítsad ott, vidítsd a drága lányt,~Ki életében 11160 0| szó és egy serleg jó bor~Vidítván fel a dalnok kebelt. ~Nem 11161 1| de még ki gondol erre a vig torban,~A várur nevére habzó 11162 0| Most szorítja a leg is vigabbat,~Mert végét már a falunak 11163 0| tegnap két had állt,~Ma egy vigad, Hafiznak tábora;~A nap 11164 1| bőr mi hasznot ád. ~Hogyha vígad, vesz messzely borocskát,~ 11165 0| keze,~Más gyermekek míg vígadának,~Sírhantján ültem jó atyámnak,~ 11166 0| végezzük ami hátra van még,~Vigadhattok ott benn addig is az égben,~ 11167 1| és gúnyosan vigasztal:~"Vigadj! hűtlen nő, rossz barát 11168 1| Vigadjunk~Hadd nézze halvány arccal 11169 0| benn addig is az égben,~Vigadok majd én is, hogyha harcotoknak~ 11170 0| hölgyei. ----~Hová, hová a vigadók közűl?~- A hősöket sirjokba 11171 0| Téged nem bántlak, bár~Véle vígadtál, mert vélem sírsz utána." ~ 11172 0| amíg haldokoltál,~Talán vigadtam, amíg szenvedél,~S nem jött 11173 1| ha még ma meg is halunk,~Vigadtunk már és csatáztunk,~Mindennap 11174 0| Ah de kacagása elrontá vigalmad~Oly fagyos volt, oly vad, 11175 0| tünt le már,~Még folyt a vigalom,~Éj volt, magában járt~Az 11176 1| Pótolják inkább a helyemet,~Vigalomban igyanak helyettem,~És ha 11177 0| tudhatni min. ~Csak hogyha zaj, vigasság környezi,~Csak hogyha bujdosik 11178 0| hazafelé,~De bánatomban is vigasz vala:~"Boldog vagyok így 11179 1| között is vígaszt adható. ~De vígaszos eszméket szül-e most~A rab 11180 1| küszöbén~Szakadt az el, hagyott vigasztalan. ~Ott láttátok, hogy álomkép 11181 1| Minden szenvedésben egy vigasztalás van:~A tudat, mindennek 11182 1| panaszkodik már,~Ezredévre van vigasztalása:~Öröme a dal, s a végezetnek~ 11183 1| Csernyusné ~Kis lelkek vígasztalnak~Sok veszteségidért,~Én nem, 11184 1| mondanám meg~Mit szenvedek,~Vigasztalnának~Az emberek;~És vigasztalni~ 11185 1| Vigasztalnának~Az emberek;~És vigasztalni~Aki akar,~Óh, az nem érzi~ 11186 1| megtört szív jó barátja,~Aki vigasztalta, vele érze. ~Sárga lombot 11187 1| borong cseres tetője,~A sík vigaszul feléje~Mosolyogjon tündér 11188 1| felmagaslik~Színén. - Ah, de vigaszúl [Olvashatatlan szó]~Mégis 11189 3| Felfogni villámaid. ~Mert adtad vígaszul~Mennyednek angyalát:~Egy 11190 1| is~El vele.~Ám de aztán viggá válik~A sora,~Hogy kedvvel 11191 1| élnek,~Tetterő, küzdések vihara,~Ott a szerelem csak úgy 11192 0| szivén visz~Sorsa szörnyű viharaiban. ~Elszáll döghalálos városokba,~ 11193 1| S nem retten meg a sors viharától. ~Ámde aztán hogyha küzdve 11194 3| kél,~Remegve szirtje vad viharjait,~S borzadva nézve meg csak 11195 0| mellett,~Felmosolyg kacéran a viharkirályra,~Ajka kéjt sugároz és szeme 11196 1| közétek visszajárt,~S bár viharnál a vágy gyorsabban vitt,~ 11197 1| a messze felvonúló felhő~Viharon jő, harci paripáján~S meg-megbődül 11198 1| hogy ha Istennek haragja~Viharzik a szent hon felett,~Mi hárfa 11199 1| S ottan éjjel fergeteg viharzott,~Ottan minden pusztulási 11200 1| Itt van leásva, azt el nem viheted,~Tartsd hát mint frigykötést 11201 0| Gyönyörködtesse édes illatárja. ~VIII ~Néked a korán sírt érzés 11202 3| síri csarnokon,~S a vércse vijjong, zúg az éji rém~Helyette 11203 0| zajra a bagoly kireppen,~És víjog - csapúdik - kört írván 11204 1| pásztortüzek kigyúlnak,~Vijong a bíbic, hol a nyáj legel,~ 11205 1| löké~Az Isten egy percre világába,~Hogy öntudatra ébredezve, 11206 0| átkot szórva~A szívnek világán benne uralkodnak.~ ~ 11207 0| most az árva elszakadva~Világától, e szerető kebeltől?~Hol 11208 0| egy hamvrakás marad,~Új világgá gyúrja s őrült istenül~Tesz 11209 0| forgassátok~A most épitendő új világgolyókat. ~Most tovább, végezzük 11210 0| ködében. ~Űzi őt világtalan világig~Őrülettel esd, kiált utána;~ 11211 0| legidősb leánya!~Még miljó világink meg sem születének,~Jehováé 11212 1| körűlem~Mindenen hő napsugár világit. ~S ím, amint ekkép panaszol 11213 0| valóban, ím a büszke vár~Dús világításnak özönében áll,~Fényes csarnokáról 11214 2| 8. Külömböző világnézlet~Huszárok mennek a falu alatt,~ 11215 1| szívre~A kicsiny kereszt világnyi súlya. ~Itt imádságos könyv 11216 0| sziv! mért vagy oly erős,~Világoddal mért nem roskadsz te is 11217 1| hallgatásban,~Fennt miljó világok csillagfényü képe. ~Köztetek 11218 0| szerelme,~Mely az imént világokat ölelt,~Kicsiny leányka, 11219 1| teli.~A lány tűz, messziről vílágol, melegít,~Közelről gyilkosan 11220 1| Kivül sötét van és hideg,~Világos jó meleg szobában~Meghitt 11221 1| Az élő halott~Elbotolt világrázó csatában~S harcterére dűlt 11222 1| folyjon szíve vére,~S lesz a világszabadság harcosa.~ 11223 0| a jövő ködében. ~Űzi őt világtalan világig~Őrülettel esd, kiált 11224 0| óriás~Küzd, s harcuk bére a világteke,~S ez sajka lenne, vad tenger 11225 1| harcában,~Az ezt elbeszélő világtörténetben~Nem bűn, de erénynek dicsőítése 11226 0| élcre hogyha jó. ~Óh, a világtól majd tanulsz te is,~Jó annak, 11227 0| látvány miatt,~Vagy mint őrült világvégig szalad."~E szókra a lovag 11228 3| Elgyőzte dult szivem~Felfogni villámaid. ~Mert adtad vígaszul~Mennyednek 11229 3| se kopja sírjok ormain,~S villámlatok cikázva lengenek~Behorpadott 11230 1| vele.~Nem is tudom, a felhő villámlott-e,~Avagy lelkemben honfi dal 11231 1| fellegek,~Mint harcosok, a villámok cikáznak,~Ordít a szikla, 11232 1| sirassa a kebel. ~A szerelem: villámos felleg az,~Mely felragyog, 11233 0| Minden gyermekére a jövőben. ~Villámsujtott, megfosztott fa a hon,~Gyéren 11234 0| angyalok megállnak,~Balján villámterhes barna fellegek közt~Leskelődik 11235 1| homloka,~Mint cser, mely a villámtól megreped,~De meghajolni 11236 1| révnél állunk,~Még egyszer villan fel sorsunk sok csapása, ~ 11237 1| füstfellegben~Menydörgő ágyúknak villanását,~Míg a háromszín zászló 11238 0| szép haját,~S buzdító láng villanta át szemét. ~Sírok adák ki 11239 0| hölgy nem más, mint kedves Vilmája. ~Ő, kit mint a hon leghűbb 11240 0| fegyvert vas karokkal,~A szép Vilmát kétszer célba vette,~S mintha 11241 1| legszebb tőt kiszakítják~Dús virágágy kellő közepén.~Óh, de a 11242 0| A leány és a rózsa~Virágágyak között~A kis leányka áll,~ 11243 0| ő is sírba szállott,~És virágai közt, melyeket nevele,~Kis 11244 0| A rab, virágaihoz~Hogyha jő a tél, és azt 11245 1| hideg,~Megrettenve hogy virágaim~Hő szivembe menekültenek. ~ 11246 0| S most is legkedvesebb virágánál~Holdas éjjel zeng legkeservesbet.~ ~ 11247 0| Mérges dudva nő a kert virágaul;~Mint halotti ének, zúgva 11248 1| leltem én a lány szemében.~Ő virágbokrétát ment ki szedni,~Én madárzenét 11249 0| látogatni minket,~Hol minden virágért nem kell harcra szállni,~ 11250 1| gyász,~Nem nő fejére már virágfüzér,~Fel nem vidítják őt madárdalok.~ 11251 1| csepp lehullott~Lánykeblén virágfüzérre~S lett belőle tünde harmat,~ 11252 0| Adtál, lány, akkoron te is virágfüzért~S mondád, minden szirom 11253 0| kelyhén tündérek ringóznak~És virágharangok közt dalt suttog a szél,~ 11254 0| Szénát kaszálsz lelkünk virágiból.~De kárpótolni egy mosolygást 11255 1| mindeniknek érzi.~Harmatos virágid szénának kaszálja,~A rétet 11256 0| imáját csókolám le,~Mint virágidnak harmatját~Forró napnak lángszerelme. ~ 11257 0| Isten sincsen ott,~Csak virágimról ne csókoljad le,~Mely rajtok 11258 1| szellemem? ~Ha jő az ősz, virágink elbucsúznak,~Fagyos szél 11259 3| éltet, ő lehel bájt~A tavasz virágira. ~Őt imádom az egeknek~Kék 11260 1| serdűl, a sír felvirúl,~Virágja lesz gyermek játékaúl;~Első 11261 3| Ezeknek adtam én~Utam virágjait,~Ezeknek érzetim~Tüz adta 11262 1| dombtetőről nézek ifju hajnalt,~S virágkelyhekből száll az illatár,~Mint áldozat, 11263 0| sugárt, hogy éljek,~S neked virágként illatot,~Színt, harmatot 11264 1| méh jő s mézet sovárgva,~A viráglánykákat körüldongicsálja,~Már mosolygó 11265 0| üde leget,~S az illatos viráglehelletet. ~Karomban érzém szívveréseit~ 11266 0| ernyedetlenűl. ~S hullatnak rá friss viráglevelkét,~Súgnak néki szép tündérdanát,~ 11267 1| patakcsa most,~Melynek árja dús virágmezőn foly. ~Óh, a nő jobb, mint 11268 0| ha a sötét sírt~Jó barát virágokkal födé el.~ ~ 11269 1| csak itt-ott elszórt kis virágrajt,~Mely oly súlyos útat tán 11270 0| Halkan sugó szellő leszen,~Virágról mely virágra tér. ~Mint 11271 1| vele.~Nem is tudom, hervadt virágszál-e ott,~Avagy lelkemben őszi 11272 0| kincset visz, csak nehány virágszált,~Jehovának amit bemutasson.~ ~ 11273 0| hogy nyugodt alapja~Egy virágszőnyeg lesz - gyermekész, de várom. ~ 11274 1| Mégegyszer bucsúzott el minden virágtól,~Melyet pályájáról a végzet 11275 1| Kertem giz-gazt terem virágúl,~És elhagyottság a világba 11276 3| Madárfiak fészkelnek és körűl-~Virágza repkény gyászos zöldje azt,~ 11277 2| szállna le,~Nem lenne oly virágzó a leány.~S midőn a szónok 11278 0| egyre gyarapúl,~És öröke virágzóabbá lesz. ~Jő az anya. "Adj 11279 0| halott szunnyadva édesen~Virágzóan, mosolygva megmarad. ~IV ~ 11280 0| megint induljon, küzdjön szép Virárért,~Tűrjön mély keservet, szenvedjen 11281 0| Zúgva megy nyomában a bájos Virárnak.~Mosolygva leng ez mindenütt 11282 0| Hinnéd angyallá leve~Sírt virasztni a halott... ~És ez ünnepély 11283 1| Melynél a bölcs éjeket virasztott,~S míg az éjnek titkait 11284 0| vadonban,~Ez lányszűt, az sírt virasztva. ~S a tavasznak halvány 11285 3| honni-vér takarta gyász mezőn~Virítnak egy világ reményei. ~Mosolyogva 11286 1| enyészet,~Új életnek volt csak virradása~És fölötte csillag szőnyegével~ 11287 1| fellegek közé vesz -~A szép virradatnak hirdetője ő lesz.~És dalára 11288 0| csarnokán fészkelt ez. ~Ott virrasztá kedves árváit, s könnyülten~ 11289 0| órjás lángkéve éjszakfény virrasztja,~S fényében csillámló jéghegyek 11290 0| fölödbe porhegyet emel?~Ki fog virrasztni, tán a délibáb~Mint röpke, 11291 0| Mért élsz, hogy romjain virrasztva számold~Csak veszteségeid 11292 0| mondd meg inkább nékem,~Hogy virúl-e még a hősi nemzet,~Jött-e 11293 0| szemhéjain. ~"Hej rózsa csak virulj;~Én meg nem fosztalak,~Hogy 11294 0| Ér országot, egykoron virúlót,~Égbe meredeztek fel gulái;~ 11295 0| nemtője volt a másik,~Most visel hímes tavaszruhát~Illatajkán 11296 0| vajudása, -~Ami jő, megadva viselem. ~Mondd ki, lányka, mert 11297 1| A szív önkínját önmaga viselje,~E dal hazám, egy sashon 11298 1| mellem,~Hogy rajt, bokrétám viseljem;~De a mellben szív azért 11299 1| Mint ruhát, melyet egykor viselt,~S egyben vígadt, másban 11300 0| Képedet mindvégig méltóan viseltem. ~Fékezém a népet, mely 11301 1| csak zaja, nem nyugtat~És vissza-visszaint a házi tűz. ~Ágyamban forgok 11302 1| szenvedsz elszakadva tőlem.~Vissza-visszanéztem, s látva szép szemedben~ 11303 0| amint megy~Horkol a ló, s vissza-visszavág,~Míg az udvarból utána rémes~ 11304 1| lány arca ott derengett. ~Vissza-visszavont szellemkarokkal,~Könnyet 11305 1| az menti meg,~Hogy híven visszaád~Mindent, mindenkinek.~Jóízűn 11306 0| leányka,~Hűségi eskümet,~Visszaadom, leányka,~E néma búcsúcsókba,~ 11307 0| oszt. ~Tündér vagy-é, hogy visszabűvölél~Egy édes percet még lefolyt 11308 0| csak? ~Ki mondja még, hogy visszadobjalak~A sírba, mit köztünk ember 11309 0| kevés vártatva~A lovagnak visszaérkeztét meghallja.~Gyöngyöket, gyémántot, 11310 1| vérezik,~Hogy megint csak visszaeshessék legott.~Óh, mi rejtélyes, 11311 1| Meghasítja, hogyha csordúl,~S visszafoly a szívbe, ott hogy~Elrejtőzzék 11312 1| szivébe emberismeret,~S ha visszagondol, hogy minő vala,~Szemébe 11313 1| mért tolúl könyű~Szemeimbe visszagondolva~Az időre, melyben szívemnek~ 11314 1| táborban kereste,~Nem hogy visszahívja, búcsúcsókját~Hozta el csak, 11315 1| héjázó szenvedélyem,~Most mit visszahoztam: vágy és szerelem,~E kis 11316 0| hűtlent keresni,~Hogyha visszahozza őket a tűzhelyhez,~Felvirúl 11317 1| most bájleplében a mult visszaint,~Akkor a jövőre vágyva tűre 11318 1| S ő mosolygott rám vagy visszainte.~Mostan már csak vászon 11319 1| síremlék felette. ~3 ~Gyakran visszajáró lelkek gyötrenek,~Érzéseknek 11320 1| eddig,~Hogy lelkem közétek visszajárt,~S bár viharnál a vágy gyorsabban 11321 0| földnek gyarló körébe~S visszaküzd az üdv sugárihoz. ~ ~ 11322 0| néki, emlékezzék rám.~Im visszakűldlek néki s azt hiszem,~Többé 11323 0| Zákány lova még egyszer visszanéz~S lerogyva felnyerít bucsú 11324 1| mely szállni elfeledt,~Visszanézek és sötét alakja,~Mint kisértet, 11325 1| harangja, úgy konog előttem:~Visszanézve látom a leánynak arcát~Állni 11326 1| fájó~És az égnek ajtajáról~Visszapattan az imámszó. ~A kőemlék, 11327 1| Visszapillantás~Hogyha képzeletnek szárnyain~ 11328 0| ajakán~Símul Jertához, de visszaretten:~"Hah! kiált, mért vagy 11329 0| előtte fény, utána romlás,~Visszarettent s mégis vonva von. ~Lám, 11330 1| Hogyha képzeletnek szárnyain~Visszaszállok gyermek éveimbe,~Úgy hiszem, 11331 1| sors mást végzett felette,~Visszatartóztatjuk árva szűnknek írúl~Öncsalódásunkat 11332 1| kár:~Míg a kedves hogyha visszatérne,~Útban lenne s helyt sem 11333 1| atyát;~Kérdené ki az, ha visszatérnék,~Félne tán, mint idegent 11334 0| Ezzel szenvedélyét érzi visszatérni. - ~Hogy megint induljon, 11335 0| Kéjjel tér meg, mint mi visszatértünk.~Legszebb a nap kis házunk 11336 0| szuronnyal~Kellett ágyuinkat visszavenni,~Hogy mozdulhassunk, mely 11337 0| végében is még~Távol volnék, s visszavonzanál,~Jó, hogy az Ipoly meg úgy 11338 0| megfoghatlan hang lett,~S Hábor visszhanggá vált, így is bírva őtet,~ 11339 1| szakasztva~Vidám dalt tanuló visszhangok szavától,~Sir árván magában, 11340 0| visszhang~Még soká, soká visszhangozá. - ~Ünnep volt ott, ahová 11341 0| Népek versengése, kisszerű viszályok. ~*~Gábor angyal int, a 11342 0| szét nem töröm, tovább viszem.~ ~ 11343 1| Mint a lehervadt rózsáról viszen~A röpke illat még mulandó 11344 1| féregé a gaz,~Túl rajta nem viszi tekintetét. ~S ha foglya 11345 1| sírfenéknek -~S majd ha visznek a legények,~Mondják: "Víg 11346 1| habozni,~Mint a kedves keble viszonlát percében,~Hallva kedvesének 11347 1| szenvedély nincs.~Zöld remény a viszonlátra,~Elválás percében ez kincs. ~ 11348 0| hajdankor hős vitézinek~Viszontagsággal teljes életét? ~Meséljek-é 11349 0| Viszontlátás~Hittem, hogy boldog levél 11350 1| szikra él,~S társadalma viszonyaiból~Művelődéséből fenn beszél.~ 11351 0| nő s férfiú között~Nemesb viszonyt nem tűr el a világ,~De balgaságát 11352 0| Nem, az csak engem illet!~Viszonzá Jehova; vagy nem-é teremtém~ 11353 0| reggeli dalával~S vidáman viszonzák édes csevegését. ~S hogyha 11354 0| szerelmem a hideg leánytól~Viszonzásra többé nem talál. ~"Talál" 11355 4| Ébred a korszellem; - a vita tárgya: vasút. -~S ah, mi 11356 1| erősbnek szent alapja lesz. ~Vitázhatlan nyereményül maradva~A haladás 11357 0| esénk~S az ellen táborába viteténk.~Ott a vezér magához hívatott,~ 11358 0| leányát~A szabadság legdelibb vitéze~Tartott érdemesnek átölelni,~ 11359 0| Füsttől barna arcok, lángszemű vitézek.~Itt sebet kötöznek, ottan 11360 0| regét~Vagy a hajdankor hős vitézinek~Viszontagsággal teljes életét? ~ 11361 1| buzdíták csatára.~És sok vitéznek csordul drága vére,~Míg 11362 1| új korona szálla,~Mint a vitézség érdemlett jutalma,~Lent 11363 0| S a habok közt önhitten vitorláz,~És nem érzi Gábor angyal 11364 1| az ég is figyelmez,~Gyors vitorlázással barna felhők jőnek,~S mint 11365 0| kardja, mellyel szent harcot vítt,~Mankó mostan elaggott markában. ~ 11366 1| hajadon már,~Gyászat ölte s vitték társaságba,...~Bábja mától 11367 0| vendéglovag,~Ki hölgyeért viva. ~S mellette látja a~Zászlót, 11368 0| itt~S amott erőszakosan víva ki. ~De olyan édes egy emlék 11369 1| azoktól~Kik testvérét most vivék ki épen. ~Én ülék csak mellé 11370 1| korcsmárosnak barna lánya,~Bort vivén a vendégek számára,~S a 11371 0| Ármán indul, zálogúl magával~Vívén hölgye egy fürt éjhaját. ~ 11372 1| elvetett kard, hogyha nem vívhat bajt. ~2 ~A hős oroszlán 11373 0| tiprott népszabadság,~Melyért vívhatsz megszentelt csatában? ~Hagyd 11374 0| S talapzatát dühös habok vivják,~Bent vad gyönyör s rivalgó 11375 0| őrjöngöttek, én enyelgettem,~Hogy vívjanak ki a harc mezején. ~Elmentek 11376 1| veszteség. ~Ti tömjénnel vivjátok az eget,~Mit döngetéssel 11377 0| én a férj vagyok." ~"Úgy vívjunk hát tovább!"~S a két kard 11378 1| Kell hogy légyen kikkel vívnunk,~Éljen hát ellenségünk! ~ 11379 0| győzni vagy meghalni kész vivó,~Elesnek ezren s nincsen 11380 1| az eget,~Mit döngetéssel vívott a titán;~Ti fényleni kivántok 11381 1| lent,~Kik jogért, hazáért vívtak,~Sírjokon testvér szemekből~ 11382 0| Ott meg zsákot dobnak vízbe!~Mond a lány, óh rettegek!"~ 11383 1| koldus nem adhat már.~Tál vizben nézi a tengervihart,~Szinpad 11384 1| erőnknek a köznapiság,~S most vizéből marhanyájt itatnak. ~Rég 11385 1| mellett a rab Izrael,~Sírd a vizekbe multad könnyeit~S danolj 11386 0| őrült örökre~Az egy pohár vízért cserébe~Leláncoltan maradni 11387 0| lebegnek síma tűkörén a víznek,~Rózsás fellegén a forró 11388 0| feküdt,~Ugy állottunk, mint vízözön fokán,~Megszűne minden, 11389 0| Zolna épen ott áll a tulsó vízparton. ~Néznek elmerülve hosszúdan 11390 0| Fagylaló ész, férfi vizsga keble~Volt, mely az embert 11391 1| komámat. ~Besompolyog a vizsla is~Gazdájáért fontos személy 11392 1| A fákon sárga lombcsomók~Víztelve már alig fityegnek,~Csak 11393 1| Ameddig tornyod árnya ért a völgybe,~Nyomor tenyészett rabság 11394 3| el. ~S a korcs fiú borús völgyekbe kél,~Remegve szirtje vad 11395 0| gyors denevér száll. ~A völgyfenékről farkashad vonít,~S távol 11396 0| síri hangot ád. ~És amint a völgyön messzebb száguld,~Nyomdokában 11397 0| Hervadt a lány, mint új vőlegénye,~Míg az őszből tél viharja 11398 0| Hosszan néz szegény a vőlegényre,~Néz utána boldog mátkájára,~ 11399 1| fellegvárakat,~Bírtál imádott vőlegényt, kiről~Hivéd hogy párja 11400 3| Weilt die Melancholie im Vollmondschein,~Wie Grab - - - - - Ichd 11401 1| gyengeség. ~Te más lény lettél, voltad elveszett,~Csak a költőből 11402 2| tudni hová,~Azt sem tudnók, voltál-e igazán?~Ha a rom, mit hagyál, 11403 1| őszinték és mily semmik voltatok! ~Hogyha a lelkész itt volt 11404 1| Sem itt, sem ottan, nem voltunk soha.~Egymásnak nem hivénk, 11405 0| arca ily szelíd-e,~Nyugalom von-é mosolyt fölébe?~Úgy meghalni 11406 0| suttog:~"Nézz, nem ismersz-e vonásaimra?" ~"Hah Bogdány! az ajtón 11407 1| multban merengő.~Csak egy vonását a sajnálkozásnak,~Csak egy 11408 1| A férfi vonásival láttam vonásit~Eggyé olvadva, - óh jaj, 11409 1| rosszúl esett nekem. ~A férfi vonásival láttam vonásit~Eggyé olvadva, - 11410 0| elől elrejtett sodronyán vonatva. ~"Készen áll a föld, most 11411 1| meg szived istenségének~Ne vond le a földnek porába~Átkául 11412 0| ének, gyönge rózsaláncok~Vonnak álmot a hős oroszlánra. ~ 11413 0| harcra szomjú népem,~S a vonó híd halld mint mennydörög. ~ 11414 0| szenderge titkos sejtelemként,~Vonód alatt az mind életre jő. - ~ 11415 0| rém, sötét és hallgatag,~Vonóhídját magas gaz nőtte be,~Csak 11416 0| A hang, melyet lelkemből vonsz elő;~Mi ott szenderge titkos 11417 1| forró nap felettem,~Kantáron vonszolva paripámot,~Im előtted kisded 11418 0| Menjünk, menjünk"! mond Lót,~Vonszolván a nőt, ki mégis küzd remegve. ~" 11419 0| is már csak az éj titka vonta,~S a rideg hold ábrándos 11420 1| lázadt koldusúl."~S keresztre vonták a nép istenét. ~Szél hordta 11421 0| mi az? mi hallgatag menet~Vonul hosszan, sötéten ott alá?~ 11422 0| ami többet ér? - ~Csendben vonúl el ismét a menet,~Utolsó 11423 0| reszketeg,~A fák sudarán vonulnak végig~Mint szél, születetlen 11424 0| A felhő, mely szép honán vonult el,~Nem hoz-é számára hű 11425 0| S szívén még nem érzett vonzalom hevűl át.~"Kezemet sok és 11426 0| lelkedet.~Hogyha távol vagy, vonzasz magadhoz,~Ha közel vagy, 11427 0| a legszebb álom is~Nem vonzhat így, így által nem hevűl. ~ 11428 0| Minden oly bús, s mégis olyan vonzó, -~Jerta is még erkélyén 11429 1| nyárnak kincsenél~Ezért vonzóbb a biztató tavasz~És mégis 11430 1| szent sejtelme van,~Hogyha vonzza őtet, és merít, merít,~Bár 11431 3| Egy zárda-rom felett~Weilt die Melancholie im Vollmondschein,~ 11432 3| Melancholie im Vollmondschein,~Wie Grab - - - - - Ichd hingelehnt.~ 11433 0| iszonytól kővé lett. ~* Genezis XIX. 24-29.~ ~ 11434 0| egy domb tetején~S az éj zajába mélyen elmerűl. ~Alatta 11435 1| Természet s ember csillámló zajában~Ellentétet vérző szűnk nem 11436 1| Itt a küzdelmek elhaló zajából~Kél nemesülten a história. ~ 11437 1| elfelejti."~S a vad öröm zaját a szél lehordja~A vár alatt 11438 0| úsz a gálya~A hajós nép zajg, örűl,~S rejtélyes szellem 11439 1| elhangzott a munkás nap zajgása~S halkan felkél a halvány 11440 1| fiúcska, kicsi fürge lány~Zajgjatok jól bátran, óh ne féljetek;~ 11441 1| csak ő alkotja. ~Messze zajlik tőle a világ,~Melyben vérzik 11442 1| Éj van, síri csend lép a zajnak helyébe,~Halvány rezegéssel 11443 1| kisértet~Melynek csendjét vad zajod elűzi? ~Minden vágyad pár 11444 0| felettünk, nagyvilág,~Vad zajoddal, kalmár számolással~Elriasztád 11445 0| ága meredezve.~A szokatlan zajra a bagoly kireppen,~És víjog - 11446 0| kél. ~"Beszéljek-é, lány, Zákányról regét,~Kit a gyermek fél 11447 2| egy sugárt hoz el magával,~Zálog gyanánt, hogy a nap még 11448 3| szende gyermeket~Szerelmem zálogát. ~Kinek kökényszemén,~Bibor-hullám 11449 1| Fenn virraszt az éjben, zálogául annak,~Hogy nem tünde álom 11450 0| nagy ég adott nekem,~Szent zálogáúl végtelen kegyének? ~Miért? 11451 1| csatolja az eget földünkhöz,~Zálogul, hogy még van Istennek ránk 11452 1| pohár után,~A lángbornak zamatja~Elvész haszontalan, ~Ugy 11453 1| Becsűlöm hát és ízlem~A lángbor zamatját. ~Én már hiú vággyal nem~ 11454 4| hold sugarán. ~b)~Tudtad: a záporban fordítva mi hasznos a bunda,~ 11455 1| E tér fog élni csak, s zarándokolva~Hozzá távolról ájtatos nép 11456 0| természetes vagy, csak jól zárd be szűdet!~Mit tesz az, 11457 3| romok között,~Sötéten áll a zárda tornya még,~Harangtalan, 11458 3| Egy zárda-rom felett~Weilt die Melancholie 11459 0| nyomja le -~Hogy meg ne törje zárját sírlakának. ~A gyönge hölgyre 11460 4| S "vesszen Karthágó", zárszava egy vala csak.~Fordított 11461 1| magára.~Ő leng a harcok zászlaja felett,~Hogy rongyai szentelt 11462 0| tiport el. ~S mindkét tábor zászlaján lát írást:~"Szent ügyünk 11463 1| mint tenmagad.~Ha szent ügy zászlaját látod kitűzve,~S alatta 11464 0| A zászló-őr~Zúg az ostrom, dűl a bástya~ 11465 0| a vár fokára néz,~Hogy a zászlóból egy-egy darabot~Ismét magával 11466 1| elbukál, de együtt szent zászlóddal,~S az önző népek ők rettegjenek. ~ 11467 1| gondolkodni fog,~Lengetni zászlóit szellemetek~Lejő megint, 11468 1| Kezedben volt a népjogok zászlója,~Melytől egész föld retteg 11469 0| amije van,~Ellenének, s zászlójánál~Fel-le jár némán, nyugodtan.~ ~ 11470 0| halványan mint rém,~Merően lengő zászlójára néz,~S megborzad, hogyha 11471 1| mert meghalni nem félt. ~Ő zászlójával nyugszik sírban lent,~S 11472 0| csörögnek,~És jő a szél zászlókat emelni. ~S a széllel jő 11473 0| halottat~Hoznak, elvett zászlókba takarva. ~A vezér felhajtja 11474 0| majd csinálni~Szivárvány zászlókkal égiháborúkat~Ámde csak csínján, 11475 0| hirtelen,~Amit fogadtam szent. ~Zászlóm véd, csak vigyázz~Hogy védjen 11476 0| szólt: "Akármi ér,~Lengesd zászlómat és~Míg van szívemben vér, ~ 11477 1| szabadság. ~Oltár áll-e ismét a zászlónál,~Melyhez nő s agg búcsúképen 11478 0| várfokról egy hang így sikojt:~"Zászlónknak vége, elsodrá a vész."~Tabán 11479 1| Ez új rend, vagy a régi zavar? –~ ~ 11480 0| kezében vas vagyon. ~Vad zavarba bonyolúl egész vár,~Álmából 11481 1| istenszikra és végzet mivel,~Eggyé zavarja bár a gyáva pór,~Az süllyeszt, 11482 0| S míg könyveid penésze~Zavart hoz csak fejünkbe,~Ez élni 11483 1| vágyadat,~A köznapiság nem zavarta meg,~Nem jött elődbe halvány 11484 0| figyel,~Ha ajkaidnak dalja zendül,~S amint sír, vágyik és 11485 0| alatt az mind életre jő. - ~Zenédben egy küzdő szívnek világa,~ 11486 0| Elhallgatott dalom. - Mit is zenegjen?~Amit csak sejte, mindaz 11487 0| basának számos szolganépe,~Ott zenélnek, míg Csatár kövülten~Néz 11488 1| el. ~Hogy illat, fény s zenének bűvarázsa~Együtt renghesse 11489 0| táncot, már úgy megkedveléd zenénket. ~Vagy félsz?' ,Nem biz 11490 0| vad csatazaj. - ~Majd a zenére a tánc is megindult,~Karomra 11491 0| tücsök,~A munkás nép kedves zenésze,~Fészket keres minden, mi 11492 1| szőlős hegytetőn~Pajkos dal zengedez,~Nehéz hétköznapok~Kedves 11493 3| Egy boldogabb hazát. ~Nem zengek síri dalt~A bajnokok felett,~ 11494 1| lánykákkal~A madárkák hogy mint zengenek. ~Zöldűl a gyep, bár fűszáli 11495 0| gyujthatnék mécs helyett,~Bár zengenék dalt, mely mindég fog élni,~ 11496 1| madárka,~Társ tevéled lelkem:~Zengtem mint te, én is szép dalt 11497 3| Neved suhogja mindenik zephirke,~Az elhagyott sír bús füszálain.~ ~ 11498 0| szekér cigány megy~S amint zökken az út, rá-rá rántja.~Most 11499 1| kis taligán?~Mig ez lassan zökög, a békó cseng,~Olvassuk 11500 0| ára~A borostyánnak, mely zöldel a halálból. ~Ó, szent könnyelműség, 11501 1| fenyőerdőbe visz magányos útam,~Zölden állnak a fák, bár hó űl 11502 3| Virágza repkény gyászos zöldje azt,~S a porkebel, mely 11503 1| Hervadhatlanabb mint a tavasz. - ~Zöldülő lomb az emberkebel,~Melyet 11504 1| hűsébe rejtezett. ~A bükk zöldült, csalogányok szóltak,~A 11505 1| madárkák hogy mint zengenek. ~Zöldűl a gyep, bár fűszáli mások,~ 11506 0| vélünk?~Nézz magadra, amilyen zömök vagy,~Mi itt túl, oly falatokkal 11507 0| gaz nőtte be,~Csak éjjel zördül fegyver vagy bilincs~S az 11508 0| liget épűl és összedől,~Zördűl a fák harasztja, borzad 11509 0| csontba botlanak;~Mellettök zörejjel hullnak a falak.~Ámde a 11510 0| Messze, messze földről tompa zokogást hall,~Társai siratják a 11511 1| Mintha most vesztett célját zokogja,~S mint most bájleplében 11512 0| egyedűl kesergni,~Midőn zokogjuk: ő többé nem él. -~Ah, én 11513 2| dalom fénye -~Körülöttük zokogni szellemem. ~S ha nem lesz 11514 0| Háborhoz erő és szende báj Zolnához. ~Közelednek mindég öntudatlanúl 11515 0| Nézni ott van-é még egyetlen Zolnája, ~Reszket minden csillag 11516 0| mert hasztalan küzdelme~Zolnának jöhetni kedves közelébe.~ 11517 0| megmentse,~Tündérek királya Zolnát szirtté tette;~Ámde a szellő 11518 1| Mely első csókján égett, a zománc~Ellebben, mint a puszták 11519 1| Néz aszott arccal vérben, zordonon. ~Lemondást hirdetsz, mondod, 11520 4| DUBRAVICZKI ZS. főszámvevő~Hosszú bükkönyhöz, 11521 1| enyém,~Mint a vadé, ki dús zsákmány közt jár. ~A dúsra a hit 11522 0| Ez kétségbesve, az~Vérző zsákmányra vár. ~S a két csolnak között~ 11523 0| szolgaságuk tartva tart. ~"Ott meg zsákot dobnak vízbe!~Mond a lány, 11524 0| lányka, te~Mutasd be Isten zsámolyának. ~Oly jól esett e képzelet,~ 11525 0| vágott.~Fekszik Ábel oltár zsámolyánál,~Oldalánál Kain borongva 11526 1| ablakinkra~Új hasábot hányunk a zsarátra,~És regélünk rég történteket: - - -~ 11527 1| Bár ellened tör frígye zsarnokoknak,~Bár ellened tör irigy szolgahad,~ 11528 0| a nép,~S a pokollal és a zsarnoksággal~Harcot vívni elszántan kilép. ~ 11529 1| Lopva jöttek csendes estve,~Zsarnokuk hogy meg ne tudja;~Ámde 11530 0| érte;~Úgy-e úgy van, drága zsaroló?~Óh, hisz azt a rossz férjt 11531 0| hogyha az ellenség~A kezét zsebében tartná, szóltam félre,~De 11532 1| félre, dőre féltés,~E kis zsémbelődés, úgy hiszem, elég már,~Hogy 11533 1| lélekkel únlak tégedet,~Zsémbelve járok udvaromban,~Haszontalan 11534 1| érte~A csókolt ha kissé zsémbes. ~S míg hamis lány űl ölemben,~ 11535 1| csövek füzéri,~Baromfi had zsibajgott ajtaján,~Mosolygó arccal 11536 1| Zsibvásáron~Megfáradt kedéllyel életúntan~ 11537 1| még az is, hogy éljen. ~Zsibvásárra értem; szerte-széjjel~Korhadt 11538 2| fejvakarva mond: "Be sok~Sujtás, zsinór, mi költség az országnak!"~ 11539 0| terme ott. ~Két tűz közt a zsivány~Talált így méltó bért,~Ki 11540 0| állt,~S a német császár, zsoldos hadával~A hazán végig pusztítva 11541 1| megrettenve az erdő fenéken,~A zsolnának hogyha kopogása hangzik,~ 11542 0| bájos táj felett,~Körűlünk zsong az élet műhelye,~S napsúgár 11543 1| Nem is tudom az életnek zsongását~Hallottam-é, vagy szűmben 11544 1| ostorpattogástól. ~Száll zsongva a sok esteli bogár~A tűz 11545 0| Zsuzsihoz~Kedves valál, hogy láttalak 11546 0| vért helyett mellén selyem zubony,~Ajkán parancs helyett dal 11547 0| feltarthatlan.~Gáttörő folyamként zúdúl~A honvéd, - míg a falon 11548 1| búcsuperceidben,~Bár azóta egy tél zúga rád.~Óh, ha ott is mindezt 11549 0| fecske fészket sem hagyá zugában,~Hasztalan keresi hajdani 11550 0| Messze földre elhallik zugása:~Úgy a honvédtábort megelőzte~ 11551 0| Értelmet nyer a szelek zúgása,~Alakot nyer a gyors röptű 11552 1| elszáguld az élet.~Ah, de zúgolódom hálátlan teremtés,~Mit tesz 11553 1| galylugosnak.~Jó időt csak vártam, zugolódtam.~Végre is magam hogy jól 11554 0| bércén szenvedett. ~S nem zúgolódtam. Szűm egész szerelme,~Mely 11555 1| hírszomj és erő~Ismeretlen zúgván el felette. -~ ~ 11556 0| S Berta ím a mélységbe zuhan. ~Ernő dermed, csendesen 11557 0| végre átkarolva~A hídról zuhanni. - Békesség hamvának,~Mindenével 11558 1| hullunk-e vissza, mint a zuhanó csepp~A tengerbe, vesztve 11559 0| közt tévedez,~Majd bérci zuhatag árjába vesz.~A bérc kúpjánál 11560 1| dől,~S lassú méltósággal, zuhogó moraj közt~Jő sötét terhével 11561 1| árva gyermekek,~Rájok éles zuz pereg - -~Rémes éj - oh 11562 1| virágim, s a tapasztalásnak~Zúza jött helyette. ~És én éltem, 11563 0| Hogyha egy világot kell, hogy zúzzak is szét!' ~És rohant a harcba,