Felsülés

A rózsaarcú lányka
Szempontja, logikája,
Agg bölcs, megszégyenít,
S míg könyveid penésze
Zavart hoz csak fejünkbe,
Ez élni megtanít.

Pál jobbra, Lenke balra,
Ez erre, az amarra
Nézének szótlanúl,
Míg nekibátorodva,
Egy csókot térdenállva
Kér Pál, a lány pirúl.

Egy csók nem oly igen nagy,
S két percre ha nyomot hagy,
Még az nem a világ.
Mit féli hát a lányka,
Attól virúl fel arca,
Mint naptól a virág.

Nem is fél attól a lány,
Azért oly boszús csupán:
Mit kér, ki csak vehet!
Vagy hogyha nem pirúl már
Térdelni lábporánál,
Mit kér ily keveset!