Felvonás, Szín
1 1, 1| PALIZSNAY~ Hogy tisztán nem láthatott. -~
2 1, 1| alatt ki a kacér leánynak,~Hogy amint apja legnagyobb király
3 1, 1| cseh, nem tudom valóban,~Hogy káromkodjam-e, vagy csak
4 1, 1| HORVÁTHY JÁNOS~Gondold meg, hogy vendéged, váradban van.~
5 1, 1| lakunkban;~Ki mondja mégis, hogy ne pusztítsuk ki.~SIMONTORNYAY~
6 1, 1| vagyok,~S kardom mutassa meg, hogy lovag is!~HORVÁTHY PÁL~Ha
7 1, 1| mit ingerel, mit mondja, hogy~Mért nem vitáztam az országgyülésen~
8 1, 1| elmentem volna a gyülésre,~Hogy itthon a Zrinyik és Frangepánok~
9 1, 1| te, hát azért hizlallak,~Hogy szemeim előtt is mást ölelj.~
10 1, 1| most szentelt vizet,~Lehet, hogy sok nemes vér fog kifolyni.~
11 1, 1| kártalanná vál,~Ha megtudjuk, hogy az: van jó barát~Ki kártalanná
12 1, 1| Csendháborításért, s követeli,~Hogy kártérítést adjak Frangepánnak.~
13 1, 1| Frangepánnak.~Nem tudja-e a nádor, hogy mi egy úr!~Vagy azt hiszi,
14 1, 1| nyaldossa kezemet.~De, hogy ne tartsatok fejesnek: Szofra,~
15 1, 1| HORVÁTHY PÁL~Nem azt mondom ki, hogy mi nézetem~Az ügyre, tisztán
16 1, 1| tisztán elvül állitom csak,~Hogy amely párt gyözelmet vár,
17 1, 1| Zágrábi püspök létemre, hogy írjam~Alátok.~PALIZSNAY~
18 1, 2| a kellő hódolást.~LACZFY~Hogy tetszik e hang, püspök?~
19 1, 2| urak, s hiszem erősen,~Hogy mint most szíves szóval
20 1, 2| itt? - (Félre) Óh, jaj, hogy e fényes játékban~Mindjárt
21 1, 2| HORVÁTHY PÁL~Engedje, felséged, hogy zsámolyánál~Szintén lerakjam
22 1, 2| Horvátországból~Nem hoztam el, hogy itten bémutassam.~MÁRIA~
23 1, 2| bémutassam.~MÁRIA~Mostan, hogy megkönnyültél, jó atyám,~
24 1, 2| tetszik, felséges királynő,~Hogy elfogadd, akkor parancsolj
25 1, 2| mért vénült meg e nyelv,~Hogy fájdalmit most ily rosszul
26 1, 2| fájó sebet,~Tudjuk már, hogy Veres-Oroszország~Nekünk
27 1, 2| mint ez, nem csodálom,~Hogy a szó is erősebben szülemlik,~
28 1, 2| mentőzni, sőt azért jövék,~Hogy a hazának törvényéhez képest~
29 1, 2| mutatja:~Utolsó cseppjét is hogy véremnek~Királynémért fogom
30 1, 2| HORVÁTHY PÁL~Engedj meg, nádor, hogy feltartalak.~De minden késett
31 1, 2| okozta.~FORGÁCH~Ha érzem, hogy van bennem olyan csepp vér~
32 1, 2| királyné,~Ne áruld ennek el, hogy porba ejté.~FORGÁCH~Megtarthatom
33 1, 2| Bocsáss meg asszonyom, hogy bélopóztam~Utánad, és megfosztlak
34 1, 2| láttalak, s megesküvém,~Hogy téged is szolgálni meg nem
35 1, 2| Laczfy,~De hát mióta kell, hogy bélopózzál~Királynédhoz,
36 1, 2| kell neki,~Mint a vérlónak, hogy tüzét kijátssza,~S jól húz;
37 1, 2| ámde megfogadtam~Atyádnak, hogy szolgálni meg nem unlak,~
38 1, 2| cselekszünk.~LACZFY~Óh, jaj, hogy a felségnek búvni kell,~
39 1, 2| Hogy?~HORVÁTHY PÁL~Horvátországba
40 1, 2| megsértés.~Úgy látom én barátom, hogy kopottak~Vagyunk mi már
41 1, 2| iskolában.~Mind tán azért, hogy itt lerázzanak...~Megállj,
42 1, 3| is siet. Ne mondja senki,~Hogy a magyar trónnál hiába koldult.~
43 1, 3| Jó, hogy felhozád.~Vezérünk lesz,
44 1, 3| Óh, jaj, hogy e~Két ügy még álmomban sem
45 1, 3| most adjatok tanácsot,~Hogy rázhatnók le Zsigmondot
46 1, 3| lengyel nép~Azon végzését, hogy bár hű marad,~Lajos leányihoz,
47 1, 3| két koronát,~Segítsetek, hogy Hedvigem maradjon~Magyar
48 1, 3| ismét a lengyel uraknak,~Hogy ismét türelemre bírjuk őket,~
49 1, 3| elfogadják.~GARA~Nagyon helyes, s hogy minden jobban menjen,~Tarnovi
50 1, 3| mindig sejtelem gyötör,~Hogy mind e szép terv Zsigmondon
51 1, 3| királynő.~Rég megfogadtam, hogy Sz. Péter sirját~Zarándokolva
52 1, 3| ERZSÉBET~Hiányzandasz, de menj, hogy kedved teljék.~Menjünk fogadni
53 1, 4| mindenek csak azt mutatják,~Hogy minket itt bolondnak tartanak.~
54 1, 4| s hajolni~Meg nem tudok, hogy átölelj.~ERZSÉBET~
55 1, 4| volta~Eszközlé, kértünk is, hogy küldjed el~Bármelyik lányodat,
56 1, 4| oly sok követség~Kitudni, hogy mit végezett felőlünk,~Mindannyiszor
57 1, 4| karjaid közé,~Csak ígérd, hogy beleegyezésünk nélkül~Nem
58 2, 1| Győzelmemet, s én még is kétkedem,~Hogy mit tegyek.~HORVÁTHY JÁNOS~
59 2, 1| Hogyan~Számolsz hazánk, hogy a mi sorsunkról,~Ha hivatásodat
60 2, 1| hivatásodat megtagadod.~KÁROLY~S hogy számolok lelkemről, megfosztván~
61 2, 1| egyházi átkom ellenére,~Hogy megvédd birtokom a büszke
62 2, 1| szegem, ígértem, jogaidba~Hogy béhelyezlek, s bé foglak
63 2, 1| meg Lajos király előtt,~Hogy nem fogom a magyar koronát~
64 2, 1| hát esküdhettél-e arra is,~Hogy a magyar nép sem fog megkeresni?~
65 2, 1| sem fog megkeresni?~Vagy, hogy dacolni fogsz Isten szavával,~
66 2, 1| szóljatok, szokás-e nálatok,~Hogy a vendég szives gazdasszonyától~
67 2, 1| eget, Margitod mosolyát,~Hogy ottan távol, szürke ég alatt~
68 2, 1| Mit okozánk; nem tudtuk, hogy Károlynak~Ily kellemetlen
69 2, 1| Bízd elébb rá,~Hogy engem elvezessen, összedűlök.~
70 2, 2| abból ítélik meg~A férfit, hogy tovább megy-é Lublónál.~
71 2, 2| csak aztat bántam volna,~Hogy ily nyilván igazságért csatázok,~
72 2, 2| tettél, te, aki azt igényled,~Hogy trónomról hozzád hajoljak
73 2, 2| Fosztattam inkább tollat, mint hogy egy~Cseh megtanítsa futni?~
74 2, 2| Rábírtam a lengyel követeket,~Hogy pünkösdig megvárják Hedviget,~
75 2, 2| S hiszed, hogy elfogadjuk?~ZSIGMOND~Az
76 2, 2| találni. (El.)~MÁRIA~Óh, hogy királynőtöknek csúfoltok,~
77 2, 2| királynőtöknek csúfoltok,~Hogy intésemtől népek sorsa függ~
78 2, 2| magasnak látja fényemet,~Hogy elvakulva, amint föltekint,~
79 2, 2| madárijesztő.~ERZSÉBET~De mondd, hogy rázzuk le őt a nyakunkról?~
80 2, 2| koronát,~Bármelyik is több, hogy ne kelljen néki.~MÁRIA~Forgách,
81 2, 2| elfoglalni, és ne hidd,~Hogy Lengyelország már olyan
82 2, 2| lesüllyedett-e már a trón,~Hogy ily kuruttyolás felérhet
83 2, 2| tán, felséges asszonyom,~Hogy aki egyszer már alig menekvém~
84 2, 2| a kötelesség.~Láthattad, hogy hova ért a dolog.~Nem tréfál
85 2, 2| romladékba dűlt.~Ürügyül vettem, hogy hozzád jöhessek,~Az ifjú
86 2, 2| túlbuzgóság.~Ha feltesszük, hogy lássunk ördögöt,~Eljő. -
87 2, 2| nádor, engem úgy mulattat,~Hogy ennyi férfiú tör ellenem,~
88 2, 2| férfiú tör ellenem,~Érzem, hogy több, hogy más vagyok, mint
89 2, 2| ellenem,~Érzem, hogy több, hogy más vagyok, mint a nő.~ERZSÉBET~
90 2, 2| a fellázadt tartományba,~Hogy hódolását elfogadhassátok.~
91 2, 2| nőt~Hagynád ki a játékból, hogy ne látnám,~Hagy az hatalmasabb,
92 2, 2| Kacéran lép a pártosok közé,~Hogy megnyírhesse új Sámson gyanánt.~
93 2, 2| nagyon kap ilyenen.~ERZSÉBET~Hogy újítjuk meg, hisz nem kéri
94 2, 2| a kincstárnok?~DOMARATH~Hogy ő az ország pénzét őrzi
95 2, 2| de goromba.~Nem mondta-é, hogy meggondolja jól~Kivel beszél,
96 2, 2| kegyvesztés; de igazán örűlök,~Hogy e farkasveremből szabadulunk.~
97 2, 3| vagy ha felforr ~Epém, hogy légyen, akin azt kiontom~
98 2, 3| fegyvert fogott, kalandom hogy megossza. ~S ti visszarettennétek?~
99 2, 3| nem szégyeneljük többé, ~Hogy Nápoly ment meg, a fél mű
100 2, 3| szabadon,~S ne áruld el, hogy véled tartunk, mert~Mind
101 2, 3| kell éjjel összesúgni, ~Hogy megmenthessék fejedelmöket, ~
102 2, 3| is~Mert már tudom, nekem hogy mit kell tennem.~De hogy
103 2, 3| hogy mit kell tennem.~De hogy tudjátok-e ti, jó barátim, ~
104 2, 4| kürtszó! Szofra, nézz ki, hogy ki az. (Horváthy Pál és
105 2, 4| Nőuraság ellen, vélvén, hogy az ~Alacsonyító. Ilyen voltam
106 2, 4| mint a hajnal, ~Nem félve, hogy a vétkes éj legyőzi, ~És
107 2, 4| a mennykőnek, ~De érezé, hogy egyik sem gyaláz meg.~PALIZSNAY~
108 2, 4| HORVÁTHY PÁL~Csak azt, hogy adjátok fel magatok, ~Hisz
109 2, 4| vitézek! Óh, mi kár; mi kár, ~Hogy hasztalan véreztek el.~VÁRNAGY~
110 2, 4| nem lehet. Nem mondtam-é~Hogy minden megtért, magatok
111 2, 4| esküszöm most élő Istenemre,~Hogy e báb istenségtek, e királynő ~
112 2, 4| Melletted hívnám, ~Óh, jaj hogy elkéstem, de helyreütjük.~
113 2, 4| Tvartkó udvaráig,~Mondd, hogy köszöntöm, kedves jó barátim. ~(
114 3, 1| lépésünk, ~Felednetek tiltom, hogy a királynők~Jó véreim, hogy
115 3, 1| hogy a királynők~Jó véreim, hogy védjökül jövék,~S ha más
116 3, 1| imént ~Költöttünk csak ki, hogy még hátadon ~Van a tojáshaj.
117 3, 1| ALBERICH~El kellene királyom, hogy pihenj.~KÁROLY~Eresszétek
118 3, 2| szolgálóm is megkivánja,~Hogy bajjal érdemeljék meg kegyét, ~
119 3, 2| ne keserítsd magad~Tudod, hogy Károly már kapunk előtt
120 3, 2| s maig sem ~Tudjuk még, hogy miért jő. Mindenütt ~Az
121 3, 2| elhivattuk, s vár reád, ~Hogy oltárhoz vezessen.~MÁRIA~
122 3, 2| Mind tudom.~De nézd el, hogy ha még a végső percben~Egyszer
123 3, 2| szivemben,~Melyről hivém, hogy régen eltemettem~Férjembe,
124 3, 2| nádor,~Miért nem vagy nő, hogy megértenél. -~De szólj,
125 3, 2| megadva, amit csak kivánt ~Hogy most magunkra hagyjon hűtlenül.~
126 3, 2| Engem ne vádolj. Mondtam, hogy parancsolj, ~Ne kérj, te
127 3, 2| Sietve~Készíts mindent, hogy a legfényesebben~Mehessünk
128 3, 3| vagytok-e rémülve tisztetekben, ~Hogy a királynőket sem látjátok
129 3, 3| tulajdonképp nem is~Azért jövék, hogy alkalmatlankodjam.~MÁRIA~
130 3, 3| Nesze leveled,~Adj Isten, hogy jobb törvényt kapj, mint
131 3, 3| himeztétek hát oly soká,~Hogy Károlyhoz jövétek? Ő az
132 3, 3| Megszégyenelnék még e főurak,~Hogy bennetek még oly sok kegyelet
133 3, 3| Köszönöm.~KÁROLY~Kis húgom, hogy vagy?~MÁRIA~
134 3, 3| Mária, lám, lám, ki hinné, ~Hogy e korálajk oly mérges legyen.~
135 3, 3| hírül az országgyülésnek, ~Hogy szándokom jóságát becsülék
136 3, 3| becsülék meg ~Nem az erőmet, hogy megválasztának, ~S ezt köszönöm.
137 3, 3| Köszönöm, királynő. ~Hogy lásd, nem bírok véled ellenkezni, ~
138 3, 4| alig múlt~Nehány napja, hogy ország gyámnokává~Tevétek.~
139 3, 4| szivemben, ~Ne mondja senki, hogy gyáván hallgattam; ~Feláldozván
140 3, 4| Nem látjátok hogy őrűlt?~Szegény fiú! - Fel
141 3, 4| öljenek meg. ~Mutassak példát, hogy miként kell halni ~Királynőjéért
142 3, 4| végeztetek; köszönnöm kell,~Hogy bennem, méltatlanban ily
143 3, 4| urak~Ti adjatok tanácsot, hogy lehet~Ezt összekötni.~HORVÁTHY
144 3, 4| lemond~Ha látja: a közjó hogy ezt kivánja. ~LACZFY~Igaz,
145 3, 4| ezt kivánja. ~LACZFY~Igaz, hogy ez változtat az ügyön.~HORVÁTHY
146 3, 4| Mindegy.~Fő hogy megérjük, később majd meglássuk.~
147 3, 4| MÁRIA~Eljöttem híveim, hogy megtudjam,~Mit kértek tőlem,
148 3, 4| Jobban megválasszátok, hogy ki az.~Ezek szolgálóik között
149 3, 4| azért fordultam hozzád, ~Hogy hallgassad meg népednek
150 3, 4| jól van, ~És mégis érzem, hogy csak engem illet. ~Mondjátok
151 3, 4| adja kincsét, ~Melyért, hogy gyüjté, éjeket virasztott; ~
152 3, 4| virasztott; ~Mondjátok a hősnek, hogy adja hírét, ~Melyet vérezve
153 3, 4| az okosság azt kivánja, ~Hogy engedjünk. Hiszen majd jő
154 3, 4| ERZSÉBET~Csak bízd reám, hogy ossza érzetem.~Gyermekkel
155 3, 4| Gyermekkel elnézően kell, hogy bánjunk.~KÁROLY~Még egy
156 4, 1| Megengedtek, barátim! A királyhoz ~Hogy nem bocsátlak most, úgy
157 4, 1| naponta üldözik szegényt, ~Hogy éjeket virasztva, kimerülten ~
158 4, 1| mindég kevesebben feleltek,~Hogy végre csak nehány pártos
159 4, 1| Barátom régtől látom, ~Hogy forraltok titokban valamit; ~
160 4, 1| KÁROLY~Mondjátok nékik, hogy kivánatuk ~Nekem parancs. -
161 4, 1| elővigyázat?~Még azt hiszik, hogy e két nőtől félek. ~Mit
162 4, 2| küzdés ~Olyan fárasztó, hogy nem érdemes ~Sebet cserélni.~
163 4, 2| naggyá lettél, ~S ki vádol, hogy dacoltam sorsoddal? ~Ismét
164 4, 2| felséges királyom, ~Bocsáss el, hogy leányom lakadalmát ~Váramban
165 4, 2| kívántok?~ERZSÉBET~Bocsánatot, hogy alkalmatlankodtunk; ~De
166 4, 2| s mivel reményem van, ~Hogy békés alkut köthetünk vele, ~
167 4, 2| Hogyan kivánod, ~Hogy ennyi nép előtt ily gyöngéd
168 4, 2| küldd ki őket, ~Bár fáj, hogy ennyi fegyveres zord férfi ~
169 4, 2| Mi védtelen sem félünk, hogy talán~Vesztünkre törsz;
170 4, 2| fel ~E nagy kíséretet, s hogy megmutassam, ~Mi érzéssel
171 4, 2| FORGÁCH (Károlyra vág)~Hogy Mária éljen, neked halnod
172 4, 2| ERZSÉBET~Vágd, vágd, ne nézd, hogy összeroskadok. ~Csak lábam
173 4, 2| nyelveddel most, látod, hogy kardom van.~GARA~Ki hátrál
174 4, 2| Egyenkint meneküljön mindenik,~Hogy észrevétlen jusson a szabadba.~
175 4, 2| vitézért.~PALIZSNAY~Mondtam, hogy maradok.~HORVÁTHY PÁL~
176 4, 2| Látod, hogy még állok. (Összecsapnak.)~
177 4, 2| Jaj nekem, hogy élek.~Magamra hagytak kezeikbe
178 4, 2| És ki ő?~SZOFRA~Ne kérdd, hogy ellen-e, vagy jóbarát. ~
179 4, 3| DOMARATH~Ismérünk már, tudtuk, hogy ismét tréfa.~ZSIGMOND~Éppen
180 4, 3| aludni,~S most felköltélek, hogy forgásba hozzam.~JOBST~Miért
181 4, 3| új találmány. Ah, de jó ~Hogy ép eszembe jő, aki a minap ~
182 4, 3| jutalmazva. ~Nem illik, hogy király adós maradjon ~Jobbágyinak. -
183 4, 3| tudna értünk;~Hála Istennek, hogy nincsen rá szükség. ~De
184 4, 3| most jerünk,~Mondtam már, hogy pénzem van, s mégis késtek?~
185 4, 3| magyarok meg azzal vádolnak,~Hogy már sokáig állok. - Mit
186 4, 3| JOBST~Tudod jól, tartozásod hogy lejárt, ~Mit a lublói harcjáratra
187 4, 3| tettél.~ZSIGMOND~Tudod, hogy általadtam érte néked ~Minden
188 4, 4| benne élni, ~Szövetkezénk, hogy e két hivatlan ~Vendéget
189 4, 4| üdvözöllek. Fájlalom bár, ~Hogy a szerencsét tőlem megtagadta, ~
190 4, 4| távozzatok, érezhetnétek, Hogy ifju pár, midőn találkozik,~
191 4, 4| kincsét, melyről nem tudja, hogy ~Jutott hozzá, melyért nem
192 5, 1| elmenniek. - Óh, jaj, ~Hogy a mennykő inkább nem sújt
193 5, 1| Mint e hitvány sebek, hogy ízről-ízre ~Sinlesztenek
194 5, 1| teendő mindenik ~Számára, hogy másét le nem róhatja. ~Aztán
195 5, 1| e nyomon ~Kivánta tőle, hogy harcoljon értünk,~De a harcdíjat,
196 5, 1| harc kell s ingerültség,~Hogy érezzem, hogy élek. - Máriát ~
197 5, 1| ingerültség,~Hogy érezzem, hogy élek. - Máriát ~Azért fogom
198 5, 1| Máriát ~Azért fogom csak el, hogy meggyőződjem ~Több-e ő,
199 5, 1| Jaj, hogy nem.~ERZSÉBET~Ily csúful
200 5, 1| Csókolj meg Mária, - súgd, hogy szeretsz-e, ~Hisz nem jövök
201 5, 1| jövök többé szemed elé,~Hogy elpirulj e gyöngeségi percen. ~
202 5, 1| Engem vársz úgy-e Gara, hogy meg nem halsz. ~ (Garát
203 5, 1| Máriának békét.~FORGÁCH~Látom, hogy nyelved élesebb, mint kardod.~
204 5, 1| Nézzétek ezt a gyermeket, hogy lenne ~Ő olyan zsarnok,
205 5, 1| beszélsz? ~Azért vérzénk-e, hogy midőn a bér ~Kezünkben,
206 5, 2| Imádkozzunk, imádkozzunk fiam,~Hogy isten védje azt a szép királynőt,~
207 5, 2| földre,~Egy szép királynőt hogy megvédelmezzen,~Ha itthon
208 5, 2| LÁSZLÓ~Félsz hát anyám, hogy gyenge, s megverik.~MARGIT~
209 5, 2| van, amitől őt félthetem, ~Hogy önmagát nem győzi le.~LÁSZLÓ~
210 5, 2| mást nem jelenthet, ~Mint hogy már jő.~HORVÁTHY LÁSZLÓ~
211 5, 2| csak arra érdemes? -~Jaj, hogy szerettelek! - Szegény
212 5, 2| rokonok, ~Nem éreztétek-e, hogy Károlyom ~Fejére termett
213 5, 3| ostromolni,~Nemes versenygéssel, hogy melyikünk ~Nyitandja első
214 5, 3| félistenem vagy, ~Hiszem, hogy tudsz mindenható is lenni; ~
215 5, 3| ZSIGMOND~Urak! Megtiltom, hogy királynőtökről,~Nőmről ily
216 5, 3| határon~Olykor, tudjátok, hogy király vagyok,~Ifjú vagyok -
217 5, 4| mégis, óh, királynő, ~Érzem, hogy lelkem szinte megtisztul, ~
218 5, 4| mégis, mégis,~Hála Istennek, hogy megértelek. ~ (Palizsnayt
219 5, 4| nép jő.) ~PALIZSNAY~Látom, hogy nem tréfálnak ellenink.~
220 5, 4| Hogy szeretsz, királynő.~Fegyverzörej
221 5, 4| úgy hittem. - Tíz hava~Hogy néked hódolok, hallgass
222 5, 4| Egy élten által kell, hogy nékem hódolj~S hódolsz-e
223 5, 4| eltöri. - -~Midőn hallám, hogy az országnagyok~Kecsedtől
224 5, 4| meghajol, minő a nő. ~Igértem, hogy kik istenségnek tették,~
225 5, 4| ujja volt talán az is már,~Hogy ép te lettél megmentőm Budán. -~
226 5, 4| Jól mondtad, hogy rémlett.~PALIZSNAY~Óh, valld
227 5, 4| élet vagy halál;~Valld meg, hogy szereted, s érted hadd éljen, ~
228 5, 4| Felhívattalak,~Hogy kérdésemre őszintén felelj. ~
229 5, 4| meghalni. ~PALIZSNAY~Ne hidd, hogy játszom, ez a perc komoly.~
230 5, 4| kardoddal,~Nem rajtam múlik, hogy még most is élek. ~PALIZSNAY~
231 5, 4| bánat, könny szemébe, ~Hogy szenvedély fogantassék meg
232 5, 4| benne.~Ne haragudjál rám, hogy őt megöltem;~Nem vérét szomjúzám,
233 5, 4| Törjön ki minden csontod, hogy megérts. ~Emelj e székre,
234 5, 4| Olyan ördögi erővel~Vívnak, hogy mindjárt bástyáinkon lesznek, ~
235 5, 4| döngetni hallod~Kapunkat, hogy váltságod perce jő.~Csak
236 5, 4| hivélek rossznak,~Tudtam, hogy lelked bárdolatlan gyémánt; ~
237 5, 4| Most sem mondhatom,~Hogy nincs rokonszenv szívemben. ~
238 5, 4| szólj, óh, Mária,~Mondd, hogy szeretni fogsz vagy tigrissé
239 5, 4| Simontornyaynak adott átal, hogy ~Későbben a királynőkért
240 5, 4| elfogadom.~HORVÁTHY JÁNOS~Tudod, hogy árnyamtól nem rémülök meg; ~
241 5, 4| ellenünk oly kárörömmel jöttek,~Hogy győztek rajtunk. - Itten
242 5, 4| hát mért küzdne, ~Azért, hogy küzdjön. - Ébredj, Mária,~
243 5, 4| uraim, legyünk barátok,~Kár, hogy másképpen nem találkozánk.~
244 5, 4| főurak jőnek.) ~Engedd meg, hogy mind e bátor leventék, ~
245 5, 4| ott magát, ~Kételkedvén, hogy életben vagy-e még.~MÁRIA~
246 5, 4| Istenem,~De megtanított, hogy mi egy királynő; ~És az
|