ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ SZÍN

(Terem a vránai várban. Palizsnay, Horváthy Pál, János, László,
Simontornyay, Oranis terített asztalnál. Szofra szolgál s le-leül.)

HORVÁTHY JÁNOS

Amint mondottam, minden úgy esett.
A nagy Lajos vesztén még könnyben állt
Minden szem -

PALIZSNAY

                      Hogy tisztán nem láthatott. -
Bort Szofra, bort, ne mindig Oranisnak.

SZOFRA

Hiszen te küldtél.

PALIZSNAY

                          Most meg visszahívlak.

SZOFRA

Szeszélyes ember. - Hej, e süteményből
Urak még nékem is.

SIMONTORNYAY

                          Igyál is hozzá.

SZOFRA

Egészségedre. - Danolok egyet
Borról és szerelemről, félre gond,
Hisz e sok unalmas beszéd alatt
Mind megvénültök.

PALIZSNAY

                        Hagyd a tréfát, Szofra,
Beszélj, ha kérdünk. Nos, János tovább.

HORVÁTHY JÁNOS

Eggyé gyűltek hát az országnagyok
Aggódva, hol találjanak kezet,
Mely a féket, mit a sors intéző
Végzése kicsavart a bölcs királytól,
Erős szelídséggel vezetni tudja.
S tizenhat éves lánya, Mária,
Körülragyogva kegyelet- s szépségtől,
Közöttök mély gyászában megjelent.
Mi egyszerűbb, minthogy meghódoltak
A kettes bűvnek, s egyhanggal kiálták:
Sokáig éljen Mária királynő!
Demeter bíbornok megkoronázta
És a veszprémi püspök, Benedek
Felkente őt a megszentelt olajjal.

PALIZSNAY

Miattam kente volna napsugárral.
A többiek, meg a fehér szakállú
Csecsebecsés fiúk hadd adták volna
Pecsét alatt ki a kacér leánynak,
Hogy amint apja legnagyobb király volt,
Úgy ilyen gyermek is csak tőle telt,
De tőlük ily levélnél már egyéb nem.
Csak nékünk hagytak volna békességet
A nőkirállyal, néki meg a trónnal,
Mert legrosszabbul hasznát az veszi
A férfiúnak, aki felakasztja,
A szépségnek, ki trónra ülteti.

ORÁNIS

Több tisztelettel, perjel, a királyról.

PALIZSNAY

Kevesebb tisztelet, több önhittség
Kellőbb a nőknél. - Szofra, ülj ölembe,
Ez a te trónod, símítsd homlokom,
Mosolyogj, mért tartalak, hogyha nem mosolygasz.

HORVÁTHY PÁL

Épp nyolcvanegy év és nyolc hó előtt
Foszták meg III. András leányát,
Az Árpádoknak legutósó sarját
Öröklött trónjától, mert durva keblünk
Még szégyenlett egy nőnek meghajolni,
S most idegen fajú király lányával
Tesszük jóvá hibánkat. Óh, csodás,
Imádatos az Isten rendelése. -

PALIZSNAY

Mit Isten rendelése, ráfogás!
Avagy mindjárt így kereszteljük-e
Mit néhány agyafúrt reánk tukmál?
Úgy minden őrült egy bölcs Salamon,
Minden rabló egy istenválasztott.

HORVÁTHY PÁL

Hiszen ha nő is a király, vannak
Sok bölcs urak, kiknek tanácsán járhat.
Ott van Gara.

PALIZSNAY

                   Mit, ez a tótországi
Paraszt parancsoljon nekem? - Soha.

HORVÁTHY JÁNOS

Pedig parancsol, mert mindenható,
És Erzsébetnek kedves embere.

HORVÁTHY PÁL

Ott van Zsigmond, a brandenburgi gróf,
Királynőnk jegyese.

PALIZSNAY

                              E szeleburdi,
Földönfutó cseh, nem tudom valóban,
Hogy káromkodjam-e, vagy csak nevessek;
De hisz száz szónak is csak egy a vége,
Nekem nem kell a szoknya-uraság.

ORANIS

Kár volt nem menned az országgyülésre,
Ott lettek volna mindezek helyen,
Mik most már itten lázadó beszédek.

PALIZSNAY (felugrik)

Menj, Szofra, menj, mit lábatlankodol,
Talán megbűvölt az olasz szeme?
Téged fojtlak meg, hogyha útam állod.   (Mind felugornak.)

HORVÁTHY JÁNOS

Gondold meg, hogy vendéged, váradban van.

PALIZSNAY

S a káros féreg nincsen-e lakunkban;
Ki mondja mégis, hogy ne pusztítsuk ki.

SIMONTORNYAY

Emlékezzél meg, egyházi személy vagy.

PALIZSNAY

A templomban, de itt várúr vagyok,
S kardom mutassa meg, hogy lovag is!

HORVÁTHY PÁL

Ha Oranisnak fáj, én jajgatok.

PALIZSNAY (csendesülten)

De hát mit ingerel, mit mondja, hogy
Mért nem vitáztam az országgyülésen
Azokkal a hitvány tintanyalókkal,
Kiknek fejét egy lányka elforgatja.
Hiszen van nékem itthon is szavam,
S váram fokáról jó távol kihallik. -
Vagy tán elmentem volna a gyülésre,
Hogy itthon a Zrinyik és Frangepánok
Mint az egérfaj, ha macskát nem érez,
Cikkáztak volna váram beljeig.
Igy is elég betört fejbe kerül
A rendtartás. Hej Péter, Jancsi, Gergely!    (Három bekötött fejű csatlós bejő.)
Im uraim, nézzétek, mint írjuk mi,
Itt, a látogatási jegyeket. -    (A csatlósok intésre el.)

HORVÁTHY PÁL

Ládd János, ismét nem bírtál magaddal.

HORVÁTHY JÁNOS

Lecsendesülve, most már bánod, úgy-e?

HORVÁTHY LÁSZLÓ

Te is mit ingerled, ha ösmered,
Kivált, midőn mellette is van ok.

HORVÁTHY PÁL

Igaz, mert közelebbi rokonok
Is vannak ötödik István lányához,
Kitől az Anjou-ház jogát nyeré
A trónra, Máriánál.

SIMONTORNYAY

                            Fogjatok hát
Kezet.

PALIZSNAY

           Isten neki. Önts, Szofra, bort.
Koccantsunk.

SIMONTORNYAY

                    Pál püspök pedig nekünk
Elmagyarázza azt a származást,
Ő úgyis a könyveknek embere.

HORVÁTHY PÁL

Elmondhatom, mivel való dolog,
Bár nem vonok következéseket -
Politikát nem értek. - Ötödik
István leánya második Károlyhoz
Ment férjhez s voltak három fiai:
Martel Károly, kinek unokájában
Lajosban most férfiág kihalt,
Másik fia János volt, s unokája
Durazzó Károly nápolyi király,
A harmadik fiúnak, Róbertnek,
Dédunokája Károlynak neje.

PALIZSNAY

Halld, halld olasz, köszöntsük most fel egymást.

ORANIS

Egészségedre szép leány! A kellemnek,
Ki nem hódol, nem férfi, s aki hódol
Díj nélkül, gyáva. - Pártütők ezt néktek.  (Szofrát megcsókolja, s a poharat levágja.)

PALIZSNAY

Hah, bárdomat elő, hadd vágjam ketté,
De nem, két hidra válnék így belőle,
Bőr-zsákba véle, fullasszátok vízbe,
Hej, emberek!    (Cselédek jőnek)

HORVÁTHY PÁL

                     Tartsátok fel! Mit művelsz!

HORVÁTHY JÁNOS

Oranis el, kerüljük a botrányt!

PALIZSNAY

El, el, de nem kapun, vessétek őt le
A bástyáról.

HORVÁTHY PÁL

                László! Kisérd ki őt.   (Oranis, H. László, cselédek el.)

PALIZSNAY

Te szemtelen, te, hát azért hizlallak,
Hogy szemeim előtt is mást ölelj.
Ki tudja úgyis, mit téssz hát mögött.
El ott a zugba térdre, szót se többet. (Szofra letérdel.)

SIMONTORNYAY

No, hisz megadtad nékünk, ami kell.

HORVÁTHY PÁL

Kezem mosom, mert ártatlan vagyok.

HORVÁTHY LÁSZLÓ (visszajőve)

Mit mondanak minderre majd Budán?

PALIZSNAY

Mit bánom én, tisztább a levegő,
Könnyebben lélekzem.

HORVÁTHY LÁSZLÓ

                                   Való igaz.

HORVÁTHY JÁNOS

Ha bajba jössz, karomra számolhatsz.

HORVÁTHY LÁSZLÓ

Enyémre is, nekem kiállhatatlan
Azon olasznak arca.

PALIZSNAY

                              S Pál te nem szólsz?

HORVÁTHY PÁL

Horváthy Pál mindég a jó ügynél áll.

PALIZSNAY

Püspök! Nem osztasz most szentelt vizet,
Lehet, hogy sok nemes vér fog kifolyni.
Ismerni kell az ellent, jó barátot,
Testvérgyilkos most a kétszínű szó.

HORVÁTHY PÁL

Van ellenség, mely kártalanná vál,
Ha megtudjuk, hogy az: van jó barát
Ki kártalanná lesz, midőn bevallja.

PALIZSNAY

Ördög vigye azt a politikát,
Mely híveset mond, hogyha dermedek,
És bundát varrat még nyár közepében.
Nekem a nádszál mindig egyenes
S mindig görbének látszik a horog. -
Hát még te, Szofra, mindig térden állsz?
Jőj, jőj lelkem, kissé hirtelenkedtem.
Csókolj meg, úgy, most szent a békesség.

SZOFRA

Palizsnay, egy szép dal jött eszembe.
Nevettél egyszer rajta, mert hamis.     (Kürtszó)

PALIZSNAY

Mi az?

VÁRNAGY (belépve)

            Hírnök Budáról.

PALIZSNAY (átfutva a levelet)

                                    Lássuk mi.
Gara, a nádor, székéhez idéz
Csendháborításért, s követeli,
Hogy kártérítést adjak Frangepánnak.
Nem tudja-e a nádor, hogy mi egy úr!
Vagy azt hiszi, mint két hitvány paraszt
Ha egy tehén felett összepöröl,
Palizsnay szintén bírót keres.
Ha dolga van velem, ő jőjjön el.
Ne, Szofra a lap, jó lesz hajcsavarni,
A büszke nádor szolgáljon kecsednek. -
És most, urak, ne hímezzük tovább,
Komoly szóm van.

HORVÁTHY JÁNOS

                           Küldd hát e lányt előbb ki.
Mi férfit illet, nőnek nem való.

PALIZSNAY

Ki küldéd-e te mindig ebedet,
Midőn csatáid terveit alkottad?
Nekem Szofrám az, ami másnak az eb,
Barátom, aki véd, olykor mulattat.
Felsőbbségem mindíg elismeri,
S ha megverem, nyaldossa kezemet.
De, hogy ne tartsatok fejesnek: Szofra,
Menj! Szofra, jőj még, mosolyogj reám -
Most menj, melengesd által ágyamat.  (Szofra el)

HORVÁTHY JÁNOS

Most szólj, Palizsnay.

PALIZSNAY

                                Im itt ez írás!
Kinek nem kell az asszony-uralom,
Jegyezze fel nevét, itt áll Tvartkó
Bosnyák király, s fog állni sok jeles.

SIMONTORNYAY

Mit kezdünk, hogyha Máriát lerázzuk?

PALIZSNAY

Mit bánom én, csak béke ne legyen,
Megfojt e kisszerű, kalmár világ,
Törvényes rendetlenség, melyben egy
Becsűletes tréfát sem vihetünk ki:
E poshadás, hol csak békák teremnek.

SIMONTORNYAY

Legjobbnak tartanám a hét vezér
Kormányát újra felállítani.
Elosztjuk az országot.

PALIZSNAY

                                    Végettem.
Nekem rész sem kell más, mint egy szál kard.

HORVÁTHY PÁL

Nem azt mondom ki, hogy mi nézetem
Az ügyre, tisztán elvül állitom csak,
Hogy amely párt gyözelmet vár, vegyen fel
Zászlóira törvényes jeligét,
Melyben sok érdek egyesül, nem olyat,
Melyben viszályok magva rejtezik.
Ilyen lehetne a jelen esetben
Durazzó Károly, Nápolynak királya.

PALIZSNAY

Legyen, csak írd alá te is neved.

HORVÁTHY PÁL

Zágrábi püspök létemre, hogy írjam
Alátok.

PALIZSNAY

            Írjad hát fölénk.

HORVÁTHY PÁL

                                    Hogyan
Férhetne ez meg az alázattal,
Melyet fogadtam.

PALIZSNAY

                             Írd hát a pokolba.
Veled nem értem hányadán vagyok.

HORVÁTHY JÁNOS

Hagyd őt magára, mink testvérei
Vagyunk helyette is a kezesek.

HORVÁTHY PÁL

Holnap Budára útazom, urak,
Csak arra kérlek, Isten szent nevére
Ne hagyjátok magatok elkapatni.
Hiszen bölcs Salamon megírta már
Mindenre meg van a kellő idő,
Munkára, ölelésre, nyugalomra, -
Kevés vártatva hallotok felőlem.
Áldásom véletek.

PALIZSNAY

                          Isten velünk.   (Mind el)