MÁSODIK SZÍN

(Díszterem a budai királyi lakban. Mária, Erzsébet, Gara, Forgách,
Horváthy Pál, Oranis, Frangepán, Laczfy, Dezső, urak, díszmenetben jőnek,
a királynők trónra lépnek, a többiek jobbra, balra állnak.)

URAK

Éljen sokáig Mária királynő!

ERZSÉBET

Fogadd, leányom, el kegyelmesen
Jobbágyaidtól a kellő hódolást.

LACZFY

Hogy tetszik e hang, püspök?

HORVÁTHY PÁL

                                            A nádor szólt.

LACZFY

Mindíg az szól, ha a királynőt hallod.

MÁRIA

Köszöntelek, urak, s hiszem erősen,
Hogy mint most szíves szóval üdvözöltök,
Úgy gyámolítni tettel sem késendtek.

GARA

Igen, királynő, gyámolítni fog
Minden, mert aki élni kíván még,
Meg nem tagadja a napot, vagy meghal.

FRANGEPÁN

Zsigmond áll kinn, a brandenburgi őrgróf.

MÁRIA

Már itt? - (Félre) Óh, jaj, hogy e fényes játékban
Mindjárt jön egy-egy árny emlékeztetni:
Csak nő vagyok, nem tündér.

FRANGEPÁN

                                              Mit feleljek?

ERZSÉBET

Hagy várjon kinn, úgy-e lányom.

MÁRIA

                                                   Igen.

HORVÁTHY PÁL

Engedje, felséged, hogy zsámolyánál
Szintén lerakjam mind a hódolást,
Mely aggott keblem, mint nehéz tereh,
Mindaddig nem engedte megpihenni,
Mig a távoleső Horvátországból
Nem hoztam el, hogy itten bémutassam.

MÁRIA

Mostan, hogy megkönnyültél, jó atyám,
Egyenesedjél fel megint, nem ott
A te helyed lent.

ORANIS

                         Felséges királynő,
Én a tengerpart hűségét pecsétlem
E csókkal meg, kegyelmes jobbodon.

MÁRIA

Vidd el hazádnak kedvezésemet.

HORVÁTHY PÁL

A trón után, nagyságos nádorispán,
Téged tisztellek meg kiválóan.

GARA

S én megtisztelve érzem jobbomat,
Melyet szorítasz.

LACZFY (magában)

                         Bár kitörte volna.

FRANGEPÁN

Subini Sandivog, lengyel követ,
Kíván bejőni fényes kísérettel.

GARA

Ha majd úgy tetszik, felséges királynő,
Hogy elfogadd, akkor parancsolj vélök.
Addig várhattok lengyel főurak,
Rátokfér úgyis e kis tanitás.

DEZSŐ

Remegve lépek, felséges királynő,
Eléd, mert annyi hódolat között
Mi Balti tengertől az Adriáig
Trónodhoz gyűl, az én szavam kisértet,
Vészt hirdető; óh, mért vénült meg e nyelv,
Hogy fájdalmit most ily rosszul szolgálja.

MÁRIA

Ne is ujítsd meg a fájó sebet,
Tudjuk már, hogy Veres-Oroszország
Nekünk úgyszólván végképp elveszett.

ERZSÉBET

Igen, gyalázatos honárulók
Pénzért adták el erősségeit,
Lyubartnak, a litván fejedelemnek,
Kímélve véröket bakó számára.

DEZSŐ

Nem tarthaták a felkelt lengyelektől.

GARA

Hűtlen kormányzó ez hát védokod?
Tudom, te sem vagy jobb cinkosaidnál.

DEZSŐ

Oly nagy bajoknál, mint ez, nem csodálom,
Hogy a szó is erősebben szülemlik,
Nem is mentőzni, sőt azért jövék,
Hogy a hazának törvényéhez képest
Itéljenek meg az országnagyok.

LACZFY

Ez méltányos kivánat.

GARA

                                  Majd bizony,
Sokat tréfálunk ily honárulókkal.
Az is sok kegyelem, mit néked szántam,
Mert én itélek, ország nádora
S főkapitánya. (Zúgás.) Nos, kinek nem tetszik?
Ki cimborál velök? Békót reá,
El a börtönbe. - Itt meg az itélet  (Papirost vesz ki.)
Az álnok várparancsnokok számára.
Fej- és jószágvesztés, gyermekeikre
Gyalázat. - Később írd alá, királynőm. (Dezsőt fegyveresek vezetik.)

DEZSŐ

Ártatlanul kell vesznem, asszonyom!
Ne jőjön bár rád átka más bünének. (El.)

GARA

Most a nemes aranysarkanytyús rend
Ujon lovagjait engedd, királynő,
Borulni lábaidhoz.

MÁRIA

                            Jőjenek.

(A sarkantyús vitézek egyenkint a trón elé térdelnek, Mária vállokat karddal érinti.)

ORANIS

Tiszteletes püspök, számodra e
Fontos levél a gádrai tanácstól.
Viszonzásul a nagy szolgálatért, mit
Vránán tevél higgadt bölcseségeddel -
Bizalmunk jeléül.

HORVÁTHY PÁL

                             Egy semmiért
Sohsem vettek még ilyen uzsorát,
Mint én most tőled e megtiszteléssel.

ORANIS

Hasonló levelet Ulászlóhoz,
Az oppelli herceghez, Demeter
Bibornokhoz, Gara és Laczfyhoz
Is hoztam; tán e két utóbbinak
Mindjárt átnyújthatom.

HORVÁTHY PÁL (a levelet átfutva)

                                   Nem úgy, barátom!
(Félre.) Fel van fedezve minden tervezésünk!
Lélekjelenlét, el ne hagyj. Jó képet
A rossz játékhoz. (Fent.) Büszke főurak
Ezek, megsértené a bizalmasság;
Hozzájuk tisztelegve kell elmenned.

(Amint Forgách térdel a trón elé, Mária véletlen megvérzi.)

MÁRIA

Jaj, vér! Ah, Istenem, minő előjel.

FORGÁCH

Kedves előjel, mely tán azt mutatja:
Utolsó cseppjét is hogy véremnek
Királynémért fogom kiontani.

MÁRIA

Urak, mindnyájan el vagytok bocsátva.

ERZSÉBET

Leányom, mit téssz?

MÁRIA

                             Nem tudom, anyám,
Mi láz fog el, mi kábult gyöngeség,
Megrázkódtattak mind az események:
Dicsőség, bánat.

ERZSÉBET

                        Gyermekjáték, lányom.

MÁRIA

Nekem nem az még, s érzem, a királynén
Győz a nő. - Dőreségében ne lássa
Alattvaló urát. - Anyám, te is,
Kérlek, most hagyj magamra, hagyj magamra.
(Lelép a trónról, a többiek kifelé mennek.)

HORVÁTHY PÁL

Engedj meg, nádor, hogy feltartalak.
De minden késett perc: honárulás.
Horvátországból vettem levelet.

GARA

Úgy hát együtt megyünk.

HORVÁTHY PÁL

                                    Tán Laczfyt is
Meghívom, hogyha gondolod.

GARA

                                               Ne bántsd,
Azért őszül, gyermek mostan is,
Még nem felejté a dajkameséket,
Csak ökle lett erős; menjünk, barátom. (Mind el, Forgách utolsó marad)

MÁRIA

Forgách!

FORGÁCH

               Parancsolj, felséges királynő.

MÁRIA

Igen, királynő, és te csak pohárnok,
Ládd, mily zavart vagyok, alig tudom
Fellelni eszméimnek fonalát.
És mindezt csak nehány csepp vér okozta.

FORGÁCH

Ha érzem, hogy van bennem olyan csepp vér
Mely néked egy sötét percet csinál,
Régen kiontom, bár utolsó lenne.

MÁRIA

Ládd, Forgách, mért nő a király, midőn
Jutalmaz és sebez, vagy mért király
A nő, trónról a csók is karddöfés.

FORGÁCH

Óh, haljak hát meg kétszer általad.
Királyné, elvesztéd a szalagot.

MÁRIA

Azt Mária veszté, nem a királyné,
Ne áruld ennek el, hogy porba ejté.

FORGÁCH

Megtarthatom tehát.

MÁRIA

                              Kötözd be véle
Azon sebet, mit a királyné vágott.

FORGÁCH

Hadd megcsókolnom felséged kezét.

MÁRIA

Ha majd trónon állok, elfogadni
Jegyesemet, Zsigmondot, akkor Forgách.
Mehetsz.

FORGÁCH

            Óh, mennyi üdvösség és mily pokol.   (El.)

LACZFY (jő)

Bocsáss meg asszonyom, hogy bélopóztam
Utánad, és megfosztlak perceidtől,
Miket magadnak mentél meg trónodtól.
De nézd ez ősz fejet, még barna volt
Midőn atyádhoz szolgálatba adtam.
Születni láttalak, s megesküvém,
Hogy téged is szolgálni meg nem únok.

MÁRIA

Ismérem jól hűségedet, vén Laczfy,
De hát mióta kell, hogy bélopózzál
Királynédhoz, ki tárt ajtóval vár.

LACZFY

Ah, asszonyom, a tárt ajtó mögött
Ott áll Gara, ott az özvegy királyné.
Hatalmasabb zár minden vasrekesznél,
Mert szíveden van.

MÁRIA

                            Hát letépjem-é
Anyámat? Vagy kilökjem-e Garát,
Kinél buzgóbb hivem te sem lehetsz.

LACZFY

Nem is szándékom őt gyanúba hozni,
De óh, királyné, nincs mindig javunkra,
Mit a gondosság érdekünkbe tesz.
Szilaj nép a magyar, tér kell neki,
Mint a vérlónak, hogy tüzét kijátssza,
S jól húz; Gara csak a zablát feszíti.
Most is megsértett annyi főurat,
Pedig hiába, a nagy dűlve is nagy,
S estében is sok aprót húz magával.

MÁRIA

Eléggé szántam őket.

LACZFY

                                Óh, ha szántad,
Miért nem testesítéd e szent érzést.
Az igazi erő mindig kegyelmes.
Elkárhoznánk, ha Istenünk szintén
Nem volna az. - Ládd, népem kegyeletből
Királynévá tett, árván, elhagyatva.
Most, hogyha, mint királynő lépsz közé,
A csillagok honáig felmagasztal.
De hisz még a sólyommadár is tudja
Kinek öklén ül, és minden pimasznak
Parancsszavára magasan nem száll.
Mi az özvegy királyné? Ő anyád,
Tiszteld, mint lánya, és nem, mint királynő.
Őt a nemzet nem hívta meg trónjára,
Éljen gyászának, mint özvegyhez illik.
Mi egy Gara? Mint nádort tisztelem,
Erélyes, bátor, győztes hadvezér,
Tanácsoljon, ha tud, de a trónt hagyja
Annak, kit a nép választott reája.
Markáról a sólyom nem száll magasra -
Szóval, királynő, kormányozz magad.

MÁRIA

Kivihetetlen.

LACZFY

                    Értelmetlen szó.
Igaz, könnyebb a harctéren megállni
A cselszövésnél, ámde megfogadtam
Atyádnak, hogy szolgálni meg nem unlak,
S kiváltom eskümet, csak te akard.

MÁRIA

Menjünk, barátom rejtekebb szobámba,
Jól fontoljuk meg, mielőtt cselekszünk.

LACZFY

Óh, jaj, hogy a felségnek búvni kell,
Ha szolgájától igazságot kérdez.  
(Máriával el.)

HORVÁTHY PÁL (ki Garával a beszélgetés vége felé belépett)

Hallottad nádor? Itt téged dicsértek.

GARA

Szétmorzsolom két ujjal a bolondot.

HORVÁTHY PÁL

Már én, mint egyház embere, szelídebb
Módot javalnék.

GARA

                       Halljuk, hogyha jó.

HORVÁTHY PÁL

El kell őt innen távolítni.

GARA

                                          Hogy?

HORVÁTHY PÁL

Horvátországba küldjük, a zavargást,
Melyet csak most fedeztem fel neked...

GARA

S miért örök hálára számolhatsz.

HORVÁTHY PÁL

Kipuhatolni és lecsendesítni.

GARA

Nagyon helyes. (Laczfy jön.) Éppen jókor jössz, vajda!
Horvátországból aggasztó hír jött,
Lázongó nyugtalanság mindenütt,
De az intéző kéz még rejtve van.
Eredményhez csak nagy tapasztalás
S erély vihet. Bebek bán másfelé van.
Királyném benned helyzé bizodalmát.

LACZFY

Mit, én Horvátországba menjek el
Nehány jött-ment csavargót rendbe szedni,
Nekem már nyúgalom kell, nádorispán,
Válasszatok ifjabbat e szerepre.

GARA

Így hálálod meg a trónnak kegyét?
Egy óra múlva itt lesz megbizásod. (El.)

LACZFY

Ez már megint a te agyadban főtt.

HORVÁTHY PÁL

Csodálatos, csodálatos dolog,
Hisz Erdély vajdájára ez megsértés.
Úgy látom én barátom, hogy kopottak
Vagyunk mi már e ragyogó teremben.

LACZFY

Való, igaz s mindég a jó kopik,
Míg a haszontalan szegen hever.
Horvátországba menjek én, a vajda,
S mint agg tanító, vesszővel kutassak
Ki csevegett, aludt az iskolában.
Mind tán azért, hogy itt lerázzanak...
Megállj, nádor! De mit is kezdek ott,
Nem ismerek egy árva lelket is,
Nem értem, mily nyelven szól, milyen arcot
Visel a bűn s erény azon vidéken.

HORVÁTHY PÁL

Adok majd véled néhány levelet
Testvéreimhez, s némely jó baráthoz,
Ha szívesen veszed.

LACZFY

                              Nagy köszönettel.

HORVÁTHY PÁL

Én is megyek, előbb, mintsem kiűznek.

LACZFY

Derék barátom!

HORVÁTHY PÁL

                       Isten megáldjon!