NEGYEDIK SZÍN
(Terem, mint a második színben. Frangepán Zsigmondot,
Jobst-ot, Domarath-ot s néhány cseh urat bevezet.)
FRANGEPÁN
Itten fog a királynő
megjelenni.
ZSIGMOND
Nincs nékem a királynővel
közöm,
Én mátkámat jöttem ölelni.
FRANGEPÁN
Ahhoz
Meg énnekem nincs. (El.)
DOMARATH
Mondhatom, sohsem
Láttam még ily hidegvérű menyasszonyt.
ZSIGMOND
Annál forróbak udvarhölgyei.
E kettő majd kiegyenlíti egymást.
Haj, Domarath, hiszen te oly ügyes vagy,
Csak azok a vad lengyel főurak
El nem hiszik, s nem tűrtek kormányzónak,
Tudd meg nekem, ki az a barna lány,
Ki e bokrétát dobta csintalan
Kacsintással utamba.
DOMARATH
Rég
tudom,
Gara nádor -
ZSIGMOND
Leánya?
JOBST
Szobalánya.
ZSIGMOND
Annál jobb, nem kevésbbé
bájol az
Aranygyapjú, ha nem sárkány vigyáz rá.
JOBST
Megint szokott
szeszélyedben vagy, Zsigmond,
Midőn komolyság volna épp helyén,
Mert nékem mindenek csak azt mutatják,
Hogy minket itt bolondnak tartanak.
ZSIGMOND
S javít-e rajta, hogyha
nem leszek víg?
Komoly képpel még jól ki is nevetnek.
Úgy töltjük az időt, amint lehet.
JOBST
De mit szól a
menyasszony?
ZSIGMOND
Büszke
lesz
Birhatni azt, kiért oly sok epedt. -
Emlékszel-é még, Domarath, midőn
Kiűztek a lengyel főnemesek,
Majd nők nélkül maradtak.
DOMARATH
Óh, igen,
S e szolgálat sem békité ki őket.
JOBST
E sok halasztás, e
huzavona
Nekem nem tetszik, s hozzá könnyüséged.
ZSIGMOND
Ha zsebedet bírnám, nem
lennék könnyű.
Adhatnál is megint kölcsön nekem,
Jó rokonom, az útban úgy kifogytam.
JOBST
Szavadra?
ZSIGMOND
Nem, sok volna egy rokontól.
A koronára, mit menyasszonyom...
JOBST
Oly nyugtalansággal
viszen eléd!
Ne, egy arany, azt is kockáztatom.
(Mária, Erzsébet, Gara, Horváthy Pál, más főurak, Sandivog s a követség
jőnek. A királynők trónra lépnek.)
MÁRIA
Isten hozott Subini
Sandivog,
S nemes követség, mily jót hoztatok.
ZSIGMOND
Engedd meg, Mária, egy
vőlegény
Türelmetlenségét, öleljelek meg.
MÁRIA
El a tróntól, itt ketten
el nem férünk,
Csak térdelhetnél zsámolyán, s hajolni
Meg nem tudok, hogy átölelj.
ERZSÉBET
Mért nem vársz
Sorodra, Zsigmond?
ZSIGMOND
Hát
előbbvalók-e
E pártos lengyelek, e lázadók,
Kik zólyomi országgyűlésen tett
Szent esküjök dacára engemet
Nem ismernek királyoknak, uroknak.
SANDIVOG
Óvást teszek a lázadó
cím ellen.
Mi hódolattal járulánk eléd,
S csak azt kivántuk, tedd el Domarathot,
Kértünk, lakjál köztünk, és orvosold
Kiáltó sebeinket. - Megtagadtad.
ZSIGMOND
Én feltétlen meghódolást
kivántam,
Vagy Domarathnak, sebeiteknek
Jogommal mi köze, hogyan csorbítja?
S ha nem, pártos, ki el nem ismeri.
SANDIVOG
Nem néked tartozunk
hűséggel, Zsigmond,
De Nagy Lajos leányinak.
ZSIGMOND
Hazudsz.
ERZSÉBET
Ne többet, trónunknál
nem szenvedünk
Ilyen patvarkodást. Szólj, Sandivog!
SANDIVOG
Igen, mi megtartók
hüségünket.
A rádomi országgyülési végzést
Is csak Zsigmond vétkes goromba volta
Eszközlé, kértünk is, hogy küldjed el
Bármelyik lányodat, s mi hódolunk.
De hasztalan járt már oly sok követség
Kitudni, hogy mit végezett felőlünk,
Mindannyiszor üres szó lett jutalmunk.
ZSIGMOND
Be átkozott unalmas!
DOMARATH
Képes lesz
S még hatfelé osztandja el beszédét.
ZSIGMOND
Mi már megkaptuk a
miénket. - Nádor,
Im egy arany, fej-é, vagy korona?
GARA
Talán sem egy, sem más.
ZSIGMOND
Ki
játszik vélem?
SANDIVOG
Zsigmondot küldéd hadseregnek élén
Lányod helyett, mi bátran visszavertük,
És újra kérni mégis meg nem untunk.
De végre mindennek meg van határa,
Sokakban elfogyott a türelem,
S a büszke Semovicsot pártkirállyá
Emelték, most testvér áll testvér ellen,
Leégett falvak hirdetnek nyomort.
S én újra jöttem kérni Hedviget. -
Itt országunknak legjobb ifjusága,
Túszul hagyom, bájos leányodért,
S megkoronázva sértetlen virágként
Teszem le ismét karjaid közé,
Csak ígérd, hogy beleegyezésünk nélkül
Nem adsz férjet neki.
ERZSÉBET
Hedvig
tiétek.
SANDIVOG
Repülök e jó hírrel.
ERZSÉBET
Türelem,
Nem küldhetem a lázadás torkába.
SANDIVOG
Siessünk hát a vészt megzabolázni.
ERZSÉBET
Maradjatok köztünk, mulassunk kissé.
SANDIVOG
Bocsáss meg, asszonyom, parancsunk van.
ERZSÉBET
Holnap Visegrádot nézzük meg.
SANDIVOG
Óh,
Lehetlen, indulok.
ERZSÉBET
De
tudd meg, nálunk
Csodálatos a vendégszeretet.
SANDIVOG
Nálunk a kötelesség. (El a követséggel.)
ERZSÉBET
Frangepán!
Szemből ne téveszd ezt az urakat,
Jó szóval és erővel itt maradnak. (Frangepán el.)
MÁRIA
Pohárnokom! Királynéd rég adósod,
Itt véredért, melyet kiontottam. (Forgáchcsal kezet csókoltat.)
Távozzatok. (Mind el, kivévén a királynőket, Garát, Zsigmondot és
társait.)
ZSIGMOND
Rajtam van-e már a sor?
Óh, Mária, mint gyűlölöm e trónt,
Mely tőled messze tart, változnék bár át
Nászággyá.
MÁRIA
Nem jogositottalak fel
Ilyen beszédre.
GARA
Még
előbb keményebb
Ágy vár reád, a lágy párnákat ám
Kemény acél óvhatja csak meg, őrgróf!
Választott hadsereggel holnap indulsz
Lengyelhont megbékítni.
ZSIGMOND
S hol veszek pénzt?
GARA
Mind a mi gondunk, később bővebben,
Ha elkisértem a királynőket. (El a királynőkkel.)
ZSIGMOND
Ismét táborba menjek, szép dolog,
De veszedelmes, és kényelmetlen.
Jobst, én már ismerem a magyarok
Mint gondoskodnak pénzről, azt hiszik:
A katona kenyérrel érje be,
Igyék vizet, feküdjék zöld gyepen
S ne ismerjen más kedvest, mint a kard.
De ördög lesz így harcos. - Adj nekem
Kölcsön vagy harmincezer aranyat.
JOBST
Nagyon csiklandós ügy, örökséged
Már nálam, semmid többé. Hisz az is
Igaz, ha sereget bíznak reád,
Talán a trónról sem taszítanak le.
Isten neki!
ZSIGMOND
Te Domarath, velem jössz,
Vígan leszünk.
DOMARATH
Most a kis szobalányról. (Mind el.)
SANDIVOG (jő)
Hát így vagyunk, megfogva cudarul.
Jó, jó, nem sejtitek, mi vén rókával
Kötöttetek ki. - Több kijárásom van.
A sajka vár, mely átvisz a Dunán,
Egész utamban mindenütt lovak,
Itt álruha, isten veled Buda!
Bármit forraltok, én előbb leszek honn.
HORVÁTHY PÁL (ki régebbről hallgatózva belépett)
Szerencsés útat. Már ma nem
hevertem.
A trón kegyében állok én magam.
Vén Laczfy, a trón hű tanácsosa,
Eltávolítva, és nagyon csalódnám
Ha épp, mivel nagyon becsületes,
Nem válnék tervünknek vak eszközévé.
Testvérem hadsereggel Nápolyban.
Minden más fegyveres nép Lengyelhonban,
Magam szabad Durrazzohoz mehetni:
Első lépcsőjén állok nagyságomnak.
|