|
MÁSODIK FELVONÁS
ELSŐ SZÍN
(Királyi kert Nápolyban, Durazzo Károly,
Horváthy Pál és János, beszélgetve jőnek.)
KÁROLY
Mindaz helyes, mit elmondtál
barátom,
Jogom kétségtelen a koronára,
S ily férfiaknak, mint ti, pártolása
A jó név, melyet köztetek kivívtam,
Mint bánotok, kétségen túlteszik
Győzelmemet, s én még is kétkedem,
Hogy mit tegyek.
HORVÁTHY JÁNOS
Kétkedned
nem szabad,
Ez a középszerűségnek joga,
Mely bármit végez, ön sorsát intézte.
De a nagyoknak mindenik lépése
Országot ingat, és mint büszke cserhez
Száz gallynak élte van hozzácsatolva.
Így sorsa nem sajátja, de közös,
Mint isteni gondviselés. Hogyan
Számolsz hazánk, hogy a mi sorsunkról,
Ha hivatásodat megtagadod.
KÁROLY
S hogy számolok
lelkemről, megfosztván
Trónjától jótevőmnek gyermekét,
Ki szinte jótevőm lett, s tégedet
Küldött, egyházi átkom ellenére,
Hogy megvédd birtokom a büszke Anjou
Lajostól.
HORVÁTHY JÁNOS
S jótevő-e hát a rabló,
Ki csak kincsünket kéri, s élni meghagy?
KÁROLY
S hogyan szeged meg esküdet
Horváthy,
A hűségedre bízott hadsereggel?
HORVÁTHY JÁNOS
Meg nem szegem, ígértem,
jogaidba
Hogy béhelyezlek, s bé foglak helyezni.
KÁROLY
Nem, nem, még sem lehet, a
szent ostyára
Esküdtem meg Lajos király előtt,
Hogy nem fogom a magyar koronát
Soha keresni.
HORVÁTHY PÁL
Azt
ne is keresd.
De hát esküdhettél-e arra is,
Hogy a magyar nép sem fog megkeresni?
Vagy, hogy dacolni fogsz Isten szavával,
Mely egy nemzet szavában trónra hív?
Királyom nézd ruhámat, ismered
Hatalmamat. Im én felmentelek
Minden kicsinyes lelki kétkedéstől.
(Margit kis fiával és Alberich jőnek.)
MARGIT
Mi rég kereslek, Károly,
s itt talállak
Megint a kert legrejtekebb zugában,
Mint hogyha nődnek mosolyától futnál:
Milyen halvány vagy, óh, szólj, mi bajod?
KÁROLY
Nincs semmi, Margitom!
MARGIT
Annál rosszabb,
Mert e sötét arc úgy csak engem illet.
Én voltam a betegség, mely okozta.
KÁROLY
Te a nap vagy, mely
felderíti azt.
HORVÁTHY JÁNOS (Pálhoz)
Mit gondolsz, Pál,
rábírjuk-e beszélni?
HORVÁTHY PÁL
Már meg van nyerve, mert
okoskodik,
A meggyőződés nem vitatkozik.
KÁROLY
Ezen urakkal szóltam
egyről-másról;
Az élet nem mindég mosolygó, Margit.
MARGIT
Az volt, míg ez urak nem
jöttek el.
Ah szóljatok, szokás-e nálatok,
Hogy a vendég szives gazdasszonyától
Ellopja a férj szívét, úgy, miként ti?
Hisz a magyar nép nyílt, becsűletes,
Mi vagytok ti?
HORVÁTHY JÁNOS
Felséged hű szolgái.
MARGIT
Csak egy szolgálatot
kérek tehát:
Távozzatok, urak, mert amióta
Itt vagytok, hasztalan kiáltom, Károly!
Ő csak mereng, mint ábrándkép után,
Melyet nem ismerek, ha csókolom,
Megrázkódik, mint hogyha felriadna;
Álmában mond sok rémséges szavat,
Vért, koronát, harcot, mi lesz mindebből!
Óh, Károlyom, térj ismét Margitodhoz!
KÁROLY
S eltértem-e hát
tőled? Nem soha,
De ládd a férfi nem csupán szeretni
Vagyon teremtve, lelkébe nemesb
Érzéseket is oltott istene,
Dicsvágyat, kötelességérzetet.
MARGIT
Óh, Károly, s nemesebb
érzésnek mondod
Mindezt a szerelemnél? Károlyom,
Elhagynád-e a narancsfánk illatát,
E lágy eget, Margitod mosolyát,
Hogy ottan távol, szürke ég alatt
Véres mezőkön éjeket virassz?
Elhervadandnak fáid, kedvesed,
S mit nyersz helyettök?
KÁROLY
Győztél,
Margitom!
Karod közt rémálmomból ébredek. (Megöleli.)
MARGIT
Ne hagyd el, Károlyom, e
bájgyűrűt,
Ne nézz fel e magyar urakra, mert
Szemök megígéz, mint a baziliszk.
Távozzatok, távozzatok örökre!
HORVÁTHY JÁNOS
Jó, távozunk. Csalódva
bár, mert Károlyt
Nemes- s vitéznek tartja a világ.
KÁROLY
Ki állíthatja az
ellenkezőt?
MARGIT
Ha annak tartják, úgy be
is próbálta,
S új kísérletre nincsen semmi szükség,
Próbáljon más is; - a győzelmes kardot
Pihenni függesztik oltár fölé.
HORVÁTHY PÁL
Bocsánatot mind e sok
bánatért,
Mit okozánk; nem tudtuk, hogy Károlynak
Ily kellemetlen vendég lesz, ki őt
A becsület adósságára inti.
Országom s véle Mária királynő,
Barátid és jótévő rokonod
Néhány kis zsarnok önkénye alatt nyög;
Te voltál a sorstól védjökre híva,
S kislelkü félelemmel visszarettensz.
KÁROLY
Bocsáss, Margit! Von a
sors, én megyek,
Karod fel nem tarthatja kerekét.
MARGIT
Óh, Károly, hisz ha még
itten megállnál,
De a dicsvágy sas, mely ha megmentette
A kis galambot rókáknak fogából,
Bír-é magával, éles körmei
Nem vérzik-e meg a védölelést?
HORVÁTHY JÁNOS
Király! Vedd tőlem
a hódolatot.
HORVÁTHY PÁL
Áldásomat, király,
dicső utadra.
Én elmegyek előre a jó hírrel.
KÁROLY
Hej, Alberich! Rád bízom
utazásom
Kellő elrendezését.
MARGIT
Bízd
elébb rá,
Hogy engem elvezessen, összedűlök.
Jőj, jőj fiam, nem kellünk már atyádnak.
Vezesd az árvát és az özvegyet
Jó Alberich, ne hallják legalább
Gyözelmök gúnyos kacaját azoknak,
Kik meggyilkolták a családapát. (Alél.)
LÁSZLÓ
Ne sírj, anyám!
ALBERICH
Segítség.
KÁROLY
Margitom!
|