HARMADIK SZÍN
(Utca Zágrábban. Palizsnay, Horváthy Pál,
Simontornyai, Szofra fegyveresekkel fellépnek.)
PALIZSNAY
Mostan van alkalom elérni azt,
Amit kivánunk, egy merész lépéssel.
Nézzétek e lányt, csak csókolni tartom,
Ha únalmas percem jő, vagy ha felforr
Epém, hogy légyen, akin azt kiontom
S fegyvert fogott, kalandom hogy megossza.
S ti visszarettennétek?
HORVÁTHY PÁL
Nem,
barátom.
De jó ügyet veszélyeztetni bűn.
PALIZSNAY
S veszély nélkűl a
győzelem nem kéj.
Itt jőnek a királynők, vélek van
Egy fészek áruló, elfogjuk őket,
S ha Károly jő, nem szégyeneljük többé,
Hogy Nápoly ment meg, a fél mű miénk volt.
SIMONTORNYAY
János mond valamit.
HORVÁTHY PÁL
De
nem sokat,
Vagy hagyjátok reám a vezetést,
Vagy én elhagylak. Ily merész lépésnél,
Tudnunk kell a népnek hangulatát.
PALIZSNAY
Mit néphangulat! Hasztalan beszéd,
Húr a nép, melyet a nagyok pengetnek.
Csak győzzünk, a helyeslés megjövend.
HORVÁTHY PÁL
S mit tennénk e marok
néppel, kevés
Egy kóborló betyárt elfogni.
PALIZSNAY
Mit?
Ördög, pokol, pap!
HORVÁTHY PÁL
Csendesen,
barátom,
Menj vissza, váradban tartsad magad,
Hagyj minket itt működni szabadon,
S ne áruld el, hogy véled tartunk, mert
Mind elvesznénk. (Laczfy
fegyveresekkel jön másfelől.)
SIMONTORNYAY
Csitt, itt jő a vén Laczfy.
LACZFY
Hah, szemtelen perjel,
rabló lovag!
S te Zágrábig merészelsz?
PALIZSNAY
Szemtelen
Bán! Tiltani merészled.
LACZFY
Lázadó,
Idéztelek székemhez, nem jövél
Tudod törvényen kívül helyezélek.
PALIZSNAY
Én írok törvényt, melyen
te belül vagy.
LACZFY
Fogjátok el, királyomnak
nevében.
PALIZSNAY
Üssétek le, hisz
szoknyát hív segélyre.
HORVÁTHY PÁL (közéjök
lép)
El bán, el perjel,
széjjel emberek!
Jön a királynő, s vérfestett utcákon
Harc közt vonuljon-e be városunkba?
El a kardokkal, menj Palizsnay,
Hagyd őt bán, máskor hívjad feleletre.
PALIZSNAY
Viszontlátásig.
LACZFY
Nem
fogod köszönni.
PALIZSNAY
Jőj, Szofra.
SZOFRA
Óh
be kár, már úgy örültem,
A látványnak, mely itt következik.
Unom magam, elkelne egy kis újság.
(Palizsnay, Szofra, fegyveresek el)
LACZFY
Elkészülénk hát a
legfényesebben
Királynőnket méltóan elfogadni.
Hadd lássa, mint megtisztelik azok,
Kiket Gara mint lázadókat festett.
HORVÁTHY PÁL
Gonosz idők
midőn a jobbágyoknak
Rablók gyanánt kell éjjel összesúgni,
Hogy megmenthessék fejedelmöket,
Egy-egy bitangtól, mint Gara.
LACZFY
Igaz.
De mondd el még egyszer, kedves barátom,
Mit mondott Károly, egykor cimborám volt
Még bán korában. Jő-e és mikor
A férfi kötelességnek szavára
Megmenteni kedves rokonait?
HIRNÖK (jő)
Jön a királynő.
LACZFY
Uraim!
Elébe!
NÉP
Sokáig éljen Mária
királynő! (Mária, Erzsébet, Gara, kiséret, nép
jő.)
LACZFY
Üdvöz légy, asszonyom!
Ím térden állva
Teszem lábadhoz Zágráb kulcsait,
És méltóságomat; mit tenne a hold,
Ha a nap felkelt?
MÁRIA
Állj
fel, jó öreg,
Fogadd hálámat, s ím annak jeléül,
Levesszük válladról tisztednek terhét
Utódod Templin, a Szent-Györgyi gróf.
HORVÁTHY PÁL
Énáltalam a
főpapság tisztel meg,
SIMONTORNYAY
És általam a horvát
főnemesség.
NÉP
Éljen királynőnk!
LACZFY (félre)
Álom üldöz-e?
E meggyalázás! -
MÁRIA
Mind jeles szavak,
De épp egy főpap és egy főnemes
Tüzé ki a zendűlés zászlaját
A vráni várra. Olyan tartományban,
Amelyben ilyen botrány tűretik,
Nem alhatik nyugodtan a királynő.
Azért ha több beszédetek beszédnél,
Horváthy Pál, Simontornyay István,
Hozzátok el Vránának kulcsait! (Elfordul.)
Fel most tovább, szükséges megpihennünk.
NÉP
Élj Mária!
MÁRIA
Urak!
A viszontlátásig! (Mária, Erzsébet, Gara, kiséret el.)
HORVÁTHY PÁL
Hogyan vagy Laczfy? Majd úgy mondtam: bán.
LACZFY
Jó püspök, majd úgy mondtam: menj pokolba.
HORVÁTHY PÁL
Csak szép világ ez.
LACZFY
Tetszik nékem is
Mert már tudom, nekem hogy mit kell tennem.
De hogy tudjátok-e ti, jó barátim,
Az nagy kérdés.
HORVÁTHY PÁL
Elhozzuk Vrana kulcsát.
LACZFY
Szép, szép, de ám az a Palizsnay,
Mennykő nyakas, és Laczfy sem gyerek. (Különböző
oldalra el.)
|