HARMADIK FELVONÁS

ELSŐ SZÍN

(Mező a tengerparton, Zeng városánál. Károly, Horváthy János,
Alberich, fegyveresek egyfelől, Horváthy Pál, Laczfy, Palizsnay,
Simontornyay, fegyveresek másfelől.)

HORVÁTHY PÁL

Üdvöz légy Károly, ősi öröködben,
Fogadd e nehány híved hódolását,
Kiket Zengig hozott eléd buzgalmuk,
Mig a nagyobb szám Zágrábban ohajt már.

KÁROLY

Csitt, csitt, ne halljak többé ily beszédet.
Csak arra kérlek, kedvezzen bár a sors,
Mérséklett legyen mindenik lépésünk,
Felednetek tiltom, hogy a királynők
Jó véreim, hogy védjökül jövék,
S ha más célom van, mint kis zsarnokiktól
Őket s hazám megváltni, kárhozat rám.

LACZFY

Felségesen szólsz, Isten áldjon érte!

PALIZSNAY

Ezért kár halni egy kopasz verébnek.

HORVÁTHY PÁL

Hadd csak, barátom, most jő a hajóról,
Még kábult, így beszélne mindenik.
Előbbre menjen csak, majd megjő kedve,
S mire Budára ér, a trónnál lesz már.

SIMONTORNYAY

Áldás szálljon rád első lépteidtől,
Miket hazám földén téssz.

LACZFY

                                               Amint rá is
Áldást hozasz.

PALIZSNAY

                         Feltétlenül köszöntlek.
Most már lesz élet.

KÁROLY

                                Köszönöm, barátom!
De fájdalom, már több kiáltványt láttam;
Mely nem szólt kellő tisztelettel a
Királynőkről, egyik a többi közt
Erzsébetről költ csúfos egyetértést
Az áruló Garával. Ezt rosszallom.
S ez a te műved volt, Palizsnay.

PALIZSNAY

Vádolni mersz!

HORVÁTHY PÁL

                      Az Istenért, nyugodtan.    (Elvonja.)

PALIZSNAY

Kis Károly, így kezded, kit az imént
Költöttünk csak ki, hogy még hátadon
Van a tojáshaj. Sok lehet belőled.

HORVÁTHY JÁNOS

Hallgass te esztelen. - Nem indulunk?

ALBERICH

El kellene királyom, hogy pihenj.

KÁROLY

Eresszétek hát szélnek a zászlókat,
Verjétek a dobot. Zágrábba aztán,
De nyúgalomról senki se beszéljen,
Míg hálát nem küldöttünk Istenünknek.
(Mind el.)