MÁSODIK SZÍN
(Az első felvonás harmadik színi terem Budán. Mária, Erzsébet,
Gara.)
MÁRIA (pipereasztalnál)
Hát csak nem kellek Orleans
hercegnek,
Más hölgyért a hősök csatára kelnek,
Utolsó szolgálóm is megkivánja,
Hogy bajjal érdemeljék meg kegyét,
Én egy országot kínáltam rádásúl
Szépségemhez, s megvetnek. Csalfa tűkör.
ERZSÉBET
Siess lányom, ne keserítsd
magad
Tudod, hogy Károly már kapunk előtt áll,
Naponta gyűl kisérete, s maig sem
Tudjuk még, hogy miért jő. Mindenütt
Az asszonyuralom ellen suttognak,
Itt gyors lépés kell, férfi kell a trónra
Zsigmondot elhivattuk, s vár reád,
Hogy oltárhoz vezessen.
MÁRIA
Mind
tudom.
De nézd el, hogy ha még a végső percben
Egyszer fölkél a nőiség szivemben,
Melyről hivém, hogy régen eltemettem
Férjembe, s érzem az űrt, mit hagyott.
Nézd el, ha kissé még mulatozok
E rózsaszállal mit fejemre tűzök,
Hisz úgyis az utolsó.
GARA
Koronádért
Egy rózsa nem sok.
MÁRIA
Nem
sok? Óh, jaj, nádor,
Miért nem vagy nő, hogy megértenél. -
De szólj, mit végez az országgyülése
Védelméről királynőjének, avagy
Azért fordultunk-e bizalmasan
Hozzá, megadva, amit csak kivánt
Hogy most magunkra hagyjon hűtlenül.
GARA
Én elleneztem az
országgyülést,
Engem ne vádolj. Mondtam, hogy parancsolj,
Ne kérj, te másképpen akarád, királynő.
Ismérem én a pártos büszke fajt,
Csak kényszerítve hajtja le fejét,
S ha percet les ki, melyben gyönge a trón,
Nem szűnik azt végképp kizsákmányolni.
Fennen beszélnek ők kis zsarnokokról,
Mocskolnak engem s az özvegy királynőt,
S míg Károly két mértföldre áll, elébe
Kit állítnának, nincs egy katonájok.
MÁRIA
Derék urak! Im én gyorsabb
vagyok,
Készen vagyok már a nászöltözettel.
ERZSÉBET
És én tervemmel; csak már
jőne Forgách,
Kit királyhoz küldénk, mi jót hoz onnan.
De ím! Itt jő!
(Forgách, Frangepán jő.)
FORGÁCH
Károly
köszönt, királynők,
S mint jó rokontok, úgy jő, mond, Budára.
Távol szivétől dölyf, haszonlesés.
Hálátokat kivánja ő csupán
Ha megment álbarátoknak körméből.
ERZSÉBET
A jó rokon. - Amint
tőlünk telik,
Mi is majd viszonozzuk szívességét,
De addig is, a vőlegény hadd jőjön!
FRANGEPÁN (az ajtón ki)
Királynőm kíván,
brandenburgi gróf! (Zsigmond, Jobst, Domarath
jő.)
ZSIGMOND
Köszöntelek királynők,
szép menyasszony!
ERZSÉBET
Üdvözlégy, Zsigmond!
MÁRIA
Menjünk, hogyha tetszik.
ZSIGMOND
Itten vannak tanúim.
MÁRIA
Itt
enyéim.
Forgách vezess, csak nem megyek mátkámmal.
FORGÁCH (vezetve)
Nagyot kivánsz. Megvívni egy
világgal
Tán birnék érted, oltárhoz vezetni,
Ki tudja.
MÁRIA
Forgách, aki a napot
Választja csillagául, nézze el,
Ha minden fűszál osztja sugarát.
FORGÁCH
De csak választottján ragyog.
Mosolygva
Mégy mátkáddal te.
MÁRIA
Egy
van, aminek
Akármi nagyság szégyen nélkül, büszkén
Hajolhat meg - ez a sors végezése.
FORGÁCH
Királynőm, meghajoltam.
MÁRIA
Én is, Forgách! (Mind el a kápolnába, Erzsébet és
Gara maradnak.)
ERZSÉBET
Nádor, maradj, nem nézhetem e
nászt,
Szívem fáj Máriáért. Ah, de el
Meddő bú, ahol tenni kell. Sietve
Készíts mindent, hogy a legfényesebben
Mehessünk a csalárd rokon elé,
S csillámló pompával fogadjuk el,
Ha ő színeskedik, mi is fogunk,
S e fegyverrel, lássuk, nem-e a nő győz.
GARA
Nem értem tervedet.
ERZSÉBET
Hagyd azt rám, nádor,
Te ott tégy, ahol férfi kell a gátra. (A
nász visszajő.)
MÁRIA
Anyám!
ERZSÉBET
Leányom,
itt, óh, itt pihenj meg. (Megöleli.)
ZSIGMOND (félre)
Érzékeny jelenet.
DOMARATH
Vad népszokás.
ZSIGMOND (félre)
Ez ölelésből most már
nőm, anyám,
Engem se zárjatok ki.
ERZSÉBET
Jőj,
fiam!
Áldásom rajtad.
ZSIGMOND
Kedves nőm, egy csókot.
MÁRIA
Egyet, Zsigmond. - Hisz ez
nődtől elég.
Ki úgyis a
trónt vetted csak meg véle.
S az most nem csókot, tetteket kíván.
Károly kapunk előtt, s nincs, aki védje.
ERZSÉBET
Siess hazádba,
gyűjts ott harci népet,
S védd meg, csak úgy léssz arra érdemes.
Minden perc veszteség.
MÁRIA
Isten
vezessen!
ERZSÉBET
Most Károlyt elfogadni!
- (Mária, Erzsébet, Gara, Forgách, Frangepán elmennek.)
DOMARATH
Életemben
Nem láttam ily nászt.
JOBST
Mindegy, csakhogy megvolt,
Ez fődolog. Aztán meg becsülettel
Távozhatunk, békés szép hegyeinkbe,
Most itt az élet úgy sem lesz mulatság.
ZSIGMOND
Csak mégis bosszantó a
nász után
Toborzani. - Kedvetlen hagytam el
Kis cselszövényemet pajkos grófnőmmel
E nászért, s most megvallom szinte bánt,
Azt folytathatnom.
DOMARATH
Megsértett hiúság,
A szerelemnek rendes pótszere. -
JOBST
Könnyebben lélekzem már
pénzemért. (Mind el.)
|