HARMADIK SZÍN
(Az első felvonás második színi terem Budán. Elől folyamodók
állnak,
hátrább Horváthy Pál, János, László, Simontornyay, Palizsnay,
Laczfy és más főurak egy csomóban.)
ELSŐ POLGÁR
Te mit keressz itt?
MÁSODIK POLGÁR
Azt, amit te, pajtás.
Isméred régi panaszom Garára,
Házam miatt, melyet ledöntetett
Kilátásáért.
ELSŐ POLGÁR
S mostan Károlyt várod.
MÁSODIK POLGÁR
Nem rossz terv úgy-e,
gyűlöli Garát,
S nekem törvényt tesz. Hát te mit keressz?
ELSŐ POLGÁR
Van egy pöröm, nagyon nagyon
kétséges,
De aki mostan lép a trónterembe,
Az a küszöbnél nem fukarkodik,
Mert minden jó szó egy előrelépés.
MÁSODIK POLGÁR
Értlek. - Mindenki oly hasznát
veszi
Az eseményeknek, milyen köréhez
Illik. - Világot ingat a vihar,
Károly tán koronát halász belőle,
Én egy ház árát, és te pörödet.
ELSŐ POLGÁR
Csitt, jőnek a
királynők, álljunk félre. (Mária, Erzsébet, Gara, Forgách,
Frangepán jő.)
ERZSÉBET
Mit szólsz, Gara, Károly
alázatához
Nem száll hozzánk, de kisded polgárházba,
Alig bírtam kocsinkba kényszerítni.
S majd kézcsókunkra jő, úgymond, hizelgve.
GARA
Simább nyelv, hogysem jót
várhassak tőle.
ERZSÉBET
Ti főurak, mit álltok itt
oly némán?
LACZFY
Az országgyűléstől
üzenetet
Hozunk Károlynak.
ERZSÉBET
Úgy-e, s oly nagyon
El vagytok-e rémülve tisztetekben,
Hogy a királynőket sem látjátok már.
MÁRIA
Horváthyak itt, Simontornyay,
Vén Laczfy, mind mind régi ismerők;
Rég láttuk egymást, tán nem ismertek már?
Lám a mi emlékünk jobb. Térden állva
Láttunk utószor! - Menjünk, jó anyám.
ERZSÉBET
Mi nép ez itt!
MÁRIA
Talán folyamodók.
Szólj mit kivánsz, vagy add át azt az írást.
ELSŐ POLGÁR
Alázatosan csókolom kezét
Felségednek, tulajdonképp nem is
Azért jövék, hogy alkalmatlankodjam.
MÁRIA
S te?
MÁSODIK POLGÁR
Én is e jó cimborámmal tartok.
MÁRIA
Csodálatos, de hát mi
kivánságtok?
MÁSODIK POLGÁR
Megvallva a valót, mi
voltaképpen
Károlyhoz jöttünk.
ERZSÉBET
Óh, gyalázatos faj,
Mért is foglalkozol velök, nem érzed-é
Lehelletöknek szennyét?
MÁRIA
Hagyd anyám,
Nem látod-é mentségét tetteiknek
Rossz rongyaikban. Nesze leveled,
Adj Isten, hogy jobb törvényt kapj, mint tőlem,
S ha nem léssz rongyos, tán becsületesb léssz.
De mért himeztétek hát oly soká,
Hogy Károlyhoz jövétek? Ő az úr
Bár egyszerű ruhában jár, lent házban
Lakik, s ha egy bukott szatócs köszönti,
Földig hajol, mint hogyha álmélkodnék
E meg nem érdemlett becsűleten.
Mit félhetétek tőlem, gyönge nőtől.
ELSŐ POLGÁR (térdre
esve)
Bocsánat, asszonyom, balul ne
ítélj,
Szegény ember csak úgy él, ahogy tud.
MÁSODIK POLGÁR (szintén
letérdel)
Mi nem tudjuk, mi van
közöttetek,
Minket nem illet, s el sem döntjük azt,
Csak hódolunk annak, ki ránk parancsol. (Károly Alberichhel
jő.)
A FŐURAK
Éljen Károly király!
FOLYAMODÓK
Sokáig éljen.
MÁRIA
Óh, jaj, csak keljetek fel
szaporán,
Megszégyenelnék még e főurak,
Hogy bennetek még oly sok kegyelet van,
S kimélitek a megszégyenüléstől,
Amit hajdan imádva féltetek. (A polgárok felkelnek.)
KÁROLY
Királynőim, köszöntlek.
ERZSÉBET
Köszönöm.
KÁROLY
Kis húgom, hogy vagy?
MÁRIA
Jó, ha nagy vagy, bátyám.
HORVÁTHY PÁL
Üdvöz légy Károly, a rendek
nevében,
Megválasztottunk ország-pártfogónak.
KÁROLY
Nem érdemlett kitüntetés,
urak.
HORVÁTHY PÁL
Szerénységed csak jobban
díszesít.
MÁRIA
S kit fogsz pártolni, Károly,
minket-é
Az ország ellen, avagy ellenünk azt?
Ha nem, kettőnk ellen a koronát.
KÁROLY
Csipős vagy Mária, lám,
lám, ki hinné,
Hogy e korálajk oly mérges legyen.
MÁRIA
Csak csókja mérges, öl minden
gyönyört,
De attól nem félhetsz.
KÁROLY
Most komolyan.
Tudom, mi sok rossz, puszta félreértés;
Kibékités lesz életemnek célja.
Igen, pártolni foglak egyetemben.
S amint teendem, úgy segéljen Isten.
Vigyétek hírül az országgyülésnek,
Hogy szándokom jóságát becsülék meg
Nem az erőmet, hogy megválasztának,
S ezt köszönöm. De ők tudom, erősek,
S ha gyámolítnak, felvirúl a hon.
MIND
Éljen Károly király!
ERZSÉBET
Im! Itt kezem,
Legyünk barátok!
LACZFY
Nem
csal hát reményem,
Isten megáldja frígyetek.
ERZSÉBET
Mostan
már
Ne vonakodjál e termekbe szállni,
Rangod kivánja.
KÁROLY
Köszönöm,
királynő.
Hogy lásd, nem bírok véled ellenkezni,
Legyen.
ERZSÉBET
Jőjj Károly, oszd meg reggelinket.
KÁROLY
Tüstént követlek. - Mit
kivánsz, barátom,
Te nem kérhetsz törvénytelent, ne félj...
Idább, idább, csak teljes bizalommal.
(Nyájasan körüljárja a folyamodókat s elszedi írásaikat, aztán kimegy
kiséretével, miután a királynők s híveik már előbb elmentek.)
|