NEGYEDIK SZÍN

(Országgyűlési terem Budán. Az országgyűlése együtt ül.
Gara, Forgách, Oranis, Horváthy Pál, János, László,
Simontornyay, Palizsnay, Laczfy és más főurak.)

PALIZSNAY

Igen, nekünk király kell.

SOKAN

                                       Éljen Károly!

ORANIS

Itten van Zsigmond, hisz még alig múlt
Nehány napja, hogy ország gyámnokává
Tevétek.

HORVÁTHY JÁNOS

               Zsigmond báb.

PALIZSNAY

                                      Gyalázat rája!

FORGÁCH

Urak! Nem ilyen hangulatban kell
Eldobni a kockát egy hon felett,
Higgadtságot kivánok tőletek,
Kik népapáknak kivántok tartatni.

PALIZSNAY

Ne hallgassuk meg ezt a vakmerőt
Ki ellenkezni mer egy hon szavával.

HORVÁTHY LÁSZLÓ

Le véle, a honárulóval. Éljen
Károly király!

TÖBBEN

                         Éljen Károly király!

FORGÁCH

Nem! - Míg utolsó csepp vér lesz szivemben,
Ne mondja senki, hogy gyáván hallgattam;
Feláldozván a legszentebb ügyet
Nehány gyalázatterhes év miatt.

PALIZSNAY

Ne hallgassuk!

HORVÁTHY LÁSZLÓ

                      Le véle!

HORVÁTHY JÁNOS

                                   Vágjátok le. (Kardokat vonnak.)

FORGÁCH

Csak rajta, rajta, majd ha a történet
Itél e kor felett, engem vegyen ki.

PALIZSNAY

Halál reá!

HORVÁTHY PÁL (eléjök lép)

                 Nem látjátok hogy őrűlt?
Szegény fiú!  - Fel Károlyért, barátim!
Most itt helye.

GARA (Forgáchot az előszínre vonva)

                         Jőj, Forgách! Csillapulj le.
A vakság ellen Hercules sem vívhat.

LACZFY

Sok, ami sok, már ez nekem sem tetszik.

FORGÁCH

Óh, mért nem hagysz, eressz, hadd öljenek meg.
Mutassak példát, hogy miként kell halni
Királynőjéért a lovagnak, hogyha
Már nem tehet mást.

GARA

                             Miért? - Mutasd meg inkább
Hogyan kell élni.

PALIZSNAY

                           Menjen a küldöttség!   (A főurakból többen kimennek.)

FORGÁCH

Ha látom, hányan ülnek ott közöttünk,
Kik vélünk érzenek, s nem mernek szólni,
Kiken ragyog még a királyi kegy,
Amelyben részesültek, veszni hagyják
Mi őket élteté, kislelkűségből;
Mig a merész, a pártos kisebbség
Szájaskodással packázik felettünk:
Megfojt a düh.   (A küldöttség Károllyal visszajő.)

TÖBBEN

                         Éljen Károly király!

KÁROLY

Barátim! Főurak, nem is tudom,
Köszönjem-é, avagy rosszaljam azt,
Amit végeztetek; köszönnöm kell,
Hogy bennem, méltatlanban ily bizalmat
Helyeztetek, s mégis rosszallanom kell,
Mert a magyar trón nincsen üresen.

GARA

El nem fogadná?

FORGÁCH

                             Kígyósziszegés.

KÁROLY

Bizalmatok becses, nem akarom
Ellökni és így meg nem vethetem,
S ha nem vetem meg, áruló leszek
Rokonimon. Mostan már bölcs urak
Ti adjatok tanácsot, hogy lehet
Ezt összekötni.

HORVÁTHY PÁL

                          Hogyha Mária
Önkényt lemond trónjáról, és lemond
Ha látja: a közjó hogy ezt kivánja.

LACZFY

Igaz, hogy ez változtat az ügyön.

HORVÁTHY JÁNOS

Hadd menjen hát hozzája küldöttség,
És kérje őt fel a rendek nevében.

PALIZSNAY

Haszontalan idővesztegetés.

KÁROLY (Horváthy Pálhoz)

Menj, szent atyám te, még néhány urakkal
S vidd néki hódoló kézcsókomat. (A küldöttség el.)

FORGÁCH

Óh, mit fogunk megérni, Gara!

GARA

                                                Mindegy.
Fő hogy megérjük, később majd meglássuk.

PALIZSNAY

S ha mégsem mond le, akkor mit teszünk?
Azt kell majd mondanunk: nem is szükséges;
S igy szebb lett volna azzal kezdeni.

HORVÁTHY LÁSZLÓ

Dehogy nem mond le, hogyha látja, mint áll
Az ügy, csak nem dacolhat a nemzettel.

PALIZSNAY

Nem ismered a nőt. Gyöngének mondjuk,
S e gyöngeség ép legfőbb ereje.    

(Mária, Erzsébet az imént elmentekkel visszajő.)

MÁRIA

Eljöttem híveim, hogy megtudjam,
Mit kértek tőlem, s intelek, ezentúl
Királynőtökhöz hogyha küldötök,
Jobban megválasszátok, hogy ki az.
Ezek szolgálóik között tanultak
Beszélni, nem tudják, mi egy királynő,
S olyan badar beszéddel ostromoltak,
Melyet nem értek, s így nincs válaszom rá.

KÁROLY

Sajnálom, szép húgom, ha félreértél,
Ha fájt szavunk, mert buzgó tisztelőid
Vagyunk mindnyájan. Istenem csak addig
Segítsen, míg ezt tettel is beváltom.

MÁRIA

Úgy elhagyott már. - Óh, Károly! Ha karddal
Győzzük le és öljük meg a vágytársat,
Becsüljük azt, mert félünk élve hagyni.
Te, mint a macska, engem bizodalmas
Galambot, hízelgéssel áltatál el,
És még játszva hagysz repkedni körmeid közt,
Ez nem becsűlés!

KÁROLY

                          Nyugodtan, királyném!

MÁRIA

Nyugodtan? Űztök, mint kutyák a szarvast,
S nyugodt legyek?

KÁROLY

                           Óh, higgy szavamnak. Látod,
Te nő vagy, szép, kedélyes, gyönge nő,
Tulajdonid királynővé emelnek,
S trónod nem éri semmi hatalom.
A másik trón neked csak száz tereh,
Mi még erősebb férfit is lesújt.
S neked csak bájadat, kedélyedet
Hervasztja meg. Nem-é szeretlek hát,
Midőn ettől kivánlak szabadítni,
Erősítvén valódi trónodat.
Óh, Mária! Ismérem lelkedet,
Nagy és nemes, azért fordultam hozzád,
Hogy hallgassad meg népednek szavát.
S hiszem, meghallgatod; szép kezeidből
Letévén a kormányt, míg tiszteletben
Mindig királynő lészesz szíveinkben,
És a világ előtt egy eszménykép.

MÁRIA

Lemondjak a trónról? S lemondanál-e
Te, Károly a vitézségről örökre?
Lemondhat-e a sas magas röptéről
Vagy az oroszlán nyúllá válhat-e?
Lemondjak a trónról, melyre születtem,
S beszélni, járni most újból tanuljak?
Térdem nem görbül, nem hizelg szavam,
Nem ismerem a szolgálónak útját. -
Megölhetsz Károly, tedd, ha jónak látod,
De én királynőként fogok meghalni.

PALIZSNAY

Nem születik a trónra senki sem.

MÁRIA

Nem születik? Hát nézz magad körül,
A cser magasra nő királyilag,
Ruhát tép a korcs csipke vak dühében.
Ti vagytok a csipkék, gyalázatosak!
Vagy a farkas nincs-e teremtve marni?
Ti farkasok, kiket atyám nevelt,
Most gyermekét marjátok hálaul?

ERZSÉBET

Az Istenért, leányom mérsékelten,
Ne nyúlj merészen a kígyófészekbe.

MÁRIA

De nem születtem hát a trónra, jól van,
És mégis érzem, hogy csak engem illet.
Mondjátok a kalmárnak: adja kincsét,
Melyért, hogy gyüjté, éjeket virasztott;
Mondjátok a hősnek, hogy adja hírét,
Melyet vérezve kellett kivívni,
Odaadja-e? Én mindezeknél terhesb
Árért vásárlám a trónt; érte adtam
Minden gyönyört, minden lágy érzetet,
Mit Isten fűzött a nő életébe,
S lemondjak róla? Nem, Károly, soha!

ERZSÉBET

Leányom, az okosság azt kivánja,
Hogy engedjünk. Hiszen majd jő idő!

PALIZSNAY

Királynő, kérünk még, de néked kell
Engedned. Mondj le.

MÁRIA

                               És mi okotok?

PALIZSNAY

Az ok tiéd lehet, a kard miénk,
Mit téssz nélkülünk, és nekünk nem kellesz.

HORVÁTHY PÁL

Kiméld meg a hont polgárháborútól.

MÁRIA

Kell hát lemondanom! S kinek mondjak le?
Hol itt hasonlóm egyezkedni vélem?
Tán véletek? Ki alkuszik szolgával?
Ha ez megúnja sorsa terheit,
Megtörheti jármát, még győzhet is;
De óh, azért mindég fellázadt szolga.

ERZSÉBET

Urak! Bocsássatok meg e gyermeknek!
Ő koronáját bábjátéknak nézi,
S csillámától sajnál csak elszakadni.
Én anyja, gyámja itt előttetek
Lemondok gyermekem minden jogáról,
Átlátom, férfikarra van szüksége
A honnak, Károly légyen hát király!

SOKAN

Éljen Károly! - Éljetek nemes királynők!

MÁRIA

Óh, Forgách, tarts fel, ládd, anyám is elhagy.
És ennyi nép közől egy sem siet
Felfogni engem, eleső királynőt.
(Forgách karjára hanyatlik.)

PALIZSNAY (fülébe kiált)

Lemondasz hát?

MÁRIA

                     Lemondok, jaj, lemondok,
Csak békét hagyjatok, s ne lássalak.    
(Elvezetik.)

KÁROLY

Hallátok híveim! - Ez békenap.
Ha majd a szentelt koronát feltettem,
Hálámat tett mutassa, melyet most
Szó nem tehetne. Néked, jó királynő,
Legtöbbel tartozom. Óh, légy anyám!

ERZSÉBET

Fiam! Fogadd meg Máriát testvérül.

KÁROLY

Igen, igen, mi egy födél alatt
Fogunk még lakni is, mint egy család,
Dacára minden ármány- s cselszövénynek.
Hisz Mária is megbékél talán?

ERZSÉBET

Csak bízd reám, hogy ossza érzetem.
Gyermekkel elnézően kell, hogy bánjunk.

KÁROLY

Még egy kérésem van hozzád, királynő!
Koronázásom ünnepére eljössz
Leányoddal.

ERZSÉBET (félre)

                        Még ezt is! Jaj nekem!

KÁROLY

Kivánhatnám tőled, de lásd, csak kérem.

ERZSÉBET

Legyen, amint kivánod.

KÁROLY

                                     Köszönöm,
S most már urak, gyerünk a szentegyházba!