NEGYEDIK FELVONÁS

ELSŐ SZÍN

(Károly lakásán, Budán. Gara, Forgách, Alberich, Palizsnay.)

ALBERICH

Megengedtek, barátim! A királyhoz
Hogy nem bocsátlak most, úgy meghaták
A rémes, rendkivűli események,
Melyek naponta üldözik szegényt,
Hogy éjeket virasztva, kimerülten
Most szunnyadott le kissé.

GARA

                                        Várhatunk.
Valóban szörnyü is, amit megélünk,
Mint hogyha a természet is lázongva
Vetné le Isten örökös törvényét.

ALBERICH

Igaz. - Midőn Fehérvárról jövénk,
A borzasztó vihar, mely tornyokat
Sújtott le, villámot szórt mennydörögve
Kemény tél közepett.

GARA

                                 Rengett a föld
Mint szélütött hajó, lábunk alatt,

ALBERICH

S jajgatva röppent szét a díszmenet,
Látván körűle házak dűlnek össze.
Most meg nehány nap óta százezer
Varjú lepé el e királyi termet,
Károgva vagdosá csőréivel
Ablakait, és nem volt hatalom
Tovariasztni, mintha éhségtől
Gyötörve zsákmányt éreznének ott.

GARA

Megfoghatatlan.

PALIZSNAY

                          Mind természetes.
De hát, ha baljel is, ki tudja kit
Illet, sokan laknak Budán.

ALBERICH

                                         De egy
Csak a király. Ha a csizmadiát
Fenyegeti vész, tán árja törik el,
Vagy egy kuvik kiáltoz ablakán.
Népek, királyok sorsát hirdeti,
Ha a természet megbomol.

PALIZSNAY

                                          Ki mondja?

ALBERICH

A közhit. - Ránk nem magyarázza senki
Mind e csodát. Most tűrelem, barátim,
Megnézem a királyt. - Viszontlátásig.   (El Palizsnayval.)

GARA

Emlékszel-e még a koronázásra?
Midőn királyi fénnyel jött ki Károly,
S előtte vitték Szent István zászlóját,
A templom ajtajában felakadt,
S rongyokra foszlott e szentelt ereklye?
Emlékszel-e, midőn a szószegő
Már meg volt koronázva, s a misében
Következett az evangeliom,
Mint megdöbbent a nép jósló igéin,
Midőn csodásan ekkép hangozának:
"Imé vettetett ez sokaknak estökre, és sokaknak
feltámadásukra Izraelben, és jegyűl, kinek sokan
ellene mondanak."         (Szünet.)
Emlékszel-e, midőn a gőgös Károly
Körülragyogva fénytől, hatalomtól
Ült trónján, Nagy Lajos király sírjánál
Mint térdelt a két gyászoló királynő?

FORGÁCH

Óh, jaj! Hogyan ne emlékezném arra,
Amit szivembe véres tőrrel írtam?
Ott térdeltek, kettős nemtő gyanánt
Erzsébet, mint az elfelejtett nagyság
Árnyéka, hálátlansággal vádolva
A nemzetet, haragban, fenyegetve.
És Mária megbékélt szellemként
Könyörrel sírva a korcs nép bűnén. -
Ah, e látvány! - Mért így nem látta minden! -

GARA

Úgy látta minden; vagy, midőn a néphez
Fordulva háromszor szólt Demeter:
"Ím, kívánjátok-e Károlyt királynak!"
Nem-é mindég kevesebben feleltek,
Hogy végre csak nehány pártos kiáltott?

FORGÁCH

De ő mégis király.

GARA

                              Ameddig tűrjük!

FORGÁCH

Mért tűrjük hát? - Barátom régtől látom,
Hogy forraltok titokban valamit;
Meglestelek, meg az özvegy királynőt,
Suttogva együtt, villogott szemed,
Ajkad szorult, míg a fejedelmi nő
Magasztos méltósággal néze rád le.
Ne titkold, ami készülőben van,
Amit már félig úgyis kitaláltam,
S ha van szerep, melyhez feláldozás kell,
Ne mellőzz, én az életet meguntam.

GARA

S képes volnál-e mindent elkövetni?

FORGÁCH

Mindent. - Vitézségem tán nem vonod
Kétségbe. Óh, de aki csak vitéz,
S nemes tud lenni ábránd képeért,
Az annak még semmit sem áldozott;
Ezt önmagáért megteszi a férfi.
Én bűnt követnék el, melytől megborzad
A föld, szenvednék szégyent szívesen
Királynőmért.

GARA

               Csitt, íme itt jő Károly.  (Károly, Alberich, Palizsnay, Horváthy Pál, Laczfy jőnek)

KÁROLY

Isten hozott urak, mi jót hoztok
Szeretett rokonimtól?

GARA

                                 Üdvözlést
S kérelmet, lennél oly kegyes, s jönnél el
Hozzájok; Zsigmondtól levél jöve,
Melyet közölni véled sürgető.

KÁROLY

Mondjátok nékik, hogy kivánatuk
Nekem parancs. - Hej, Alberich!  (Gara, Forgách el.)

ALBERICH

                                                   Uram!

KÁROLY

Megkettőztetted-é az őröket?

ALBERICH

Igen.

KÁROLY

       Helyes. Ember vagy, Alberich! -
De hát miért is ez elővigyázat?
Még azt hiszik, hogy e két nőtől félek.
Mit félnék? Aki úgy zokog, mint ők
Fehérvárott. - - Jaj, épp e zokogás!
E zokogás!  - Sír-e kint valaki?

ALBERICH

A szél zúg.

KÁROLY

                 Úgy! - (Nevet.) Mi balga képzelődés.
Horváthy! Úgy-e Mária királynő
Önkényt lemondott, hisz mind ott valátok.

HORVÁTHY PÁL

Igen, lemondott az országgyülésen.

KÁROLY

S a csókák is már elhagyák a várat?

HORVÁTHY PÁL

El már, királyom.

LACZFY (félre)

                         Még a bűntudat nem.

PALIZSNAY (félre)

Asszonykirály helyett bolond király!        (Mind el.)